Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

szakmák és igények Egy k iállítás margójára Pályaválasztási kiállítás­nak adott otthont a héten a nagyatádi szakmunkáskép­ző intézet tornacsarnoka. A Fűszert és a tejipari válla­lat közreműködésével olyan tárlatot rendeztek. ahol nyolc szakma fortélyaival ismerkedhettek meg az ér­deklődők ; mi több. gyakor­latban láthatták, hogy mit tanulnak a géplakatosok, a kőművesek es az autószere­lők. A Magyar Televízió filmeket kölcsönzött, ezeket levetítették azoknak az is­kolásoknak. akik fölkeresték a bemutatót, majd kívánsá­guknak megfelelően elvit­ték őket a Komfort ipari szövetkezetbe, a Danuviába, a konzervgyárba, a Volán­hoz vagy a SAÉV epitesve- zetőíségere. Kétségkívül sikeres be­mutatót tartottak a nagy­atádiak, az azonban már más kérdés, hogy mennyire eredményeset. Ugyanis, 13 szakmába várnak majd új tanulókat. Az igényeknek megfelelően mintegy 154 ki «inasra volna szükség. Fő­képp a géplakatos szakmá­ban. Ahogy Mohan Jenő igazgató mondotta: sok jó szakmunkást várnak a kon­zervgyárba és a Danuviába. Az utóbbiban jelentős ősz- szeggé] bővítették a géppar­kot, új csarnokokat építet­tek. s ezzel új munkaalkal­makat is teremtettek a fér­fiaknak.- Ez a tény annál figyelemreméltóbb, mert a városiban elsősorban a nők számara adódtak munka­lehetőségek. A férfiak közül, sajnos. többen is eljárnak Nagyatádról. A közelmúltban a munka­erőhelyzetről tárgyalt a ta­nács végrehajtó bizottsága, s' elhangzott: legtöbben a mezőgazdaságban dolgoz­nak. Am a statisztika ezút­tal csalóka. Egyszerű admi­nisztrációs átcsoportosítás­sal ugyanis mezőgazdasági dolgozónak vették a kon­zervgyáriakat — annak az üzemnek a dolgozóit, amé.y az egyik legnagyobb munka­erő-felvevőhelye a városnak. Kimutatásai jellemzőek a többi nagyatádi munkahely­re is: sok a nő, meg mindig nagy a szakképzettség nél­küliek aránya, és azoke, akik meg a nyolc általánost sem végezték el. Egy korábbi be­szélgetés során hallhattuk, hogy a gyár vezetőd mennyit tesznek a gondok orvoslásá­ért. A dolgozóik iskolájának megszervezésével egyre több munkást igyekeznek rávenni az általános iskola elvégzé­sére — hogy aztán szakmun­kás bizonyítványt' is adhas­sanak a kezükbe. Mert a konzerviparban is egyre na­gyobb szükség van a szak­képzett munkaerőre. Ezéri vál'laí. kozott a szakmunkás- képző imiezet az idén szep­temberben arra. hogy — a megyében elsőként — meg­kezdje az élel-miszertartősító szakmunkások képzését, a nagyatádi gyár és a megye többi kisüzeme számára. Ma 38 fős osztályt tanítanak, s várhatóan tíz évig még tart ez a képzés. A nagyatádi kiállításon láttuk a kereskedők mester­ségének jelképeit is. Mind­ez nem kis meglepetést vál­tott ki a látogatók körében, hiszen ebben az évben nem indult kereskedelmi szas- munkásképzés Nagyatádon. — Akkor minek a tárlat? — kérdeztük. Csakhamar kiderült: a számítások sze­rint újra - kell kezdeni ezt a Százéves Pável Rozenyatovszärij uk­rán népi dalszerző betol töt - le 100. életevét. Ezt szülő­falujában, Ka vad ka ban szer­fa j+a oktatást, is. Am az igények meg mindig isme­retlenek. Az intézet vezetői most fölkeresik az érdekeit szövetkezetek es vállalatok vezetőit, hogy igény szerint képezhessenek jő kereskedő­ket, ne fordulhasson élő az., ami korábban megtörtént: kévés a fóka es sok az. esz­kimó. vagyis többen kaptak szakmunkás-bizonyítványt, mint ahanv munkahéiy volt. Szép és gazdag tárlat volt- a nagyatádi. Ám ez csak egv lépés a palyairanyítastoan. A következőkben ismét meg keli keresni az iskolákat — hogy mind több gyerekkel szerettessenek meg egy-egy mesterséget. Hogy kik fog­nak útra kelni? Egy csep­pet sem hat természetes­nek, de a szakmunkásképző tanárai kilincselnek majd. Mert a vállalatok es a gyá­rak igénylik ugyan az. új munkaerőt, de alig-alig tesz­nek valamit, hogy legyenek tanulóik is. Pedig nekik is illene lépniük. muzsikus zői koncerttel ünnepelte — úgy. hogv^ hegedűn kísérte a száz rokonából álló kórust, majd énekeket adott elő. Az UNESCO támogatásával 1973 óta működik Veszprém­ben az Országos Oktatástech­nikai Központ. Évente több e»er miieorpercnyi hang­anyag. mozifilm, ciia.sorozal és videoprogram kes»ül a leg­korszerűbb berendezésekkel fölszerelt stúdiókban. Ezek földijeinek, egy kis etnikai csoportnak, a hegy­lakó bojkoknak a sorsáról szólt. Hosszú életének titkairól Pável. Rozsmyatovszkij ezt mondja: — Sokan úgy vélik, hogy a hosszú élet titka a tiszta hegy, levegő, a forrásvíz. . . . De hisz mindez a burZsoá rendszerben is ' megvolt, a parasztok meg.sem eltek meg ötven évet seijn. Életüket megrövidítette az, uraság er- dekeben végzett nehéz mun­ka. az éhség, a sok járvány, a nélkülözés. Akkor úgy vélték, hogy a falu, ahol most lakom, csakúgy, mint sok - más környező települ«*, kihalásra van ítélve,. .. Az. egesizsegéré vigyázó or­vosok csodálkoznak jó ke­délyen es munkakepessegen. Egyetlen percig sem tud do­log nélkül ülni. Mind a mai napig nehez, paraszti mun­kát vegez; ezenkívül hege­dűket és más zeneszersza- mokat készít. Az Ukrán Kárpátok az idős emberek számát tekint­ve vetélytársai a Kaukázus­nak. A gerontológusok meg­állapították, hogy a lakosság élettartama itt az utóbbi év­tizedekben csaknem a két­szeresere emelkedett. Szócsénypuszta nem tarto­zik a forgalmas települések közé. Mit csinálnak itt sza­bad idejükben az erdészet fiatalja:9 — erről faggatom Káplár Jánost, a kollégium vezetőjét. — Csaknem száz fiú lakik intézetünkben. Itt nem gond a különböző rendezvényen időpontjának egyeztetese. A fiuk gyakran es. szívesen , vé­geznek társadalmi munkát is. fis már sorolja is. Kivet­tek részükét, például Marca­liban a Berzsenyi-lakótelepi játszótér építéséből. Me­rnes in don szinten dolgoztak az. új óvodánál. Nagyszaka- csiban játszótér létrehozása - ban vállaltak szerepet. Sok munkát vegeztek az intéz­ményben is: az erdei tor na - pálya eszközei az ő kezük munkáját • dicsérik. És most tervezik az uj kézilabda pá­lyát. — Nehéz mindenre id'őt szakítaná — veszi át a szót Selmeczi György KlSZ-tit- kár. 0 tudja a legjobban, hiszen az idén utolsoeves, és egy év óta már a tanul­mányi munka mellett az ifjúsági szervezetben is sok feladat varja. Naponta ti­zenkét órát — néha többet is — igényel az iskola, a szakmai gyakorlat es a más­napra való készülés. — Milyen az iskola kul­turális élete? — Igyekszünk sokszínű­vé tenni. Valamennyi mű­velődési és sportrendezvény esemeny a diákok életeben. Szinte minden hónapban rendezünk egv-egy vetélke­dőt; most épp az egyes föld­részekről, a következő hó­napban pedig a Szovjetunió­ról. Meghívott vendegeink között neves műveszek js vannak. Emlékezetes estet töltöttünk együtt Berták Lászlóval, a somogyi szár­mazású költővel, aztán több ismert politikussal. A mozi üzemi vál lalat min­den hetein aetszer vetít ál­táluk ajánlott filmeket. Külön orom. hogy vala­mennyi tanulónak van szín- hazber.ete. Minden előadás­ra hússzal mennek Kapós- varra.- Az előző évadban so­kuknak tetszett a Marat ha- laia es a Tókíilkó. És nincs olyan rock koncert Marcali­ban, amej.ven a diákok kö­zül néhai ív an ne lenrienetc ott. — Fontos — mondja Káp­lár Janos —, hogy a fiúk nyáron is talál!kozzanak. Az idén Szánitódpusztán ren­dezett építőtábor ötvenes létszáma bizonyította, hogy ezeknek a szervezését a jö­vőben is folytatnunk kell. Szócsénypuszta a bekötő­út mentén fekszik. Az ott eiők. diakok . es tanárok igyekeznek kihasználni ezt az utat — hogy eljussanak rajta a világba. V. I. Pável Rozsnyotovszkij unokájával, Okszanáva! Nagy Jenő Gyarmati László HULLÓ ANGYAL S záguldó kocsiját mint­ha óriás hullámokkal dobálta volna fölfele a kanyargós ut. A hegytető­ről lenézve eléje tárult az a gyönyörű táj, amelyről ott­hon olyan sokat hallott. Kö­zépén, a magas hegyekkel határolt völgyben, szuszogva lélegzett a varos; kéményéi­ből gomolyogva tört eló a fehéres szürke füst. És szállt föl, egyre följebb a szinte már valószmütlenül kék ég felé. Egy pillanatra fölvillant benne az otthoni lankás domboldalak képe, a lehul­lott száraz levelektől barnás­vörössé váló erdőké, a Ba­laton, ami eddig neki az eletet jelentette. Körbe nézett. A legmaga­sabb hegy Hdeg orma fehér bundába öltözötten őrkö­dött a város fölött. Komo­ran erőtől duzzadt öntudat­tal nyúlott szét — pihent —, s nem féltette a varost: csak egy magyar jött, nyilak nél­kül, békés szándékkal. Legurult az erdők szegé­lyezte kanyarokon, gyönyör­ködve a panorámában. Üj kazettát tett a magnóba. A lokomotív GT „Vallomas”- ával indult a város felé. Mi­re beért szürkület zuhant az utcákra, s kigyulladtak a fé­nyek. Igen, ez már a fényes Nyugat. Autók milliói zsong­tak az utcán, a parkolóhe­lyek dugig tömve. Sokáig kóborolt, míg végre — tér­kép alapjan — megtalálta azt az utcát, amit keresett... A Kálmán bácsitól kapott kulccsal igyekezett némán kinyitni a lakás ajtaját, majd ugyanúgy visszazárni. A hal­ion keresztül szobája felé vette lépteit, amikor a szemközti ajtóban megjelent egy lány hófehér hálóingben, vállára omló sötétbarna haj­jal, s kiváló magyarsággal csak ennyit mondott; • — Szervusz! O csak állt meglepetten és sután, megbénulva a látvány­tól. Nézte az alig derengő félhomályban a lányt; olyan volt. mint amilyennek gyer­mekkorában Hófehérkét ál­modta. — Csodálatos — mondta önkéntelenül. A lány, élvez­ve kissé a fiú zavarai, előbb­re lépett, s bujkáló mosoly- lyal az ajka körül megszó­lalt; — Nem, nem úgy hívnak. Szerdahelyi Krisztina va­gyok — és nyújtotta a kezét. Ö megragadta a fölkínált kezet; valamit mondani sze­retett volna. Olyat, ami eb­ben a helyzetben nem nevet­séges. de semmi nem jutott az eszébe. S mire végül is megszólalt volna, a lány megelőzte: — Jó éjt! S mar be is libbent szobá­jába. Masnap este egy diszkó- klubba mentek — kettesben. A klubban halványzöld, pi­ros, sárga fények folydogál- tak, hatalmas hangfalakból ömlött szét a zene. Hallgat­ták a muzsikát; sokat tán­colták, és beszélgettek. • * • Reggel kissé másnaposán ébredt. Fajt a feje, s kiszá­radt vén fának erezte ma­gát. A konyhában fölhajtott három pohár vizet, s mar épp indulni akart mosakod­ni, amikor észrevette, hogy elállják az útját A konyha - ajtónak támaszkodva ott állt Krisztina, fehér hálóingben. — Nem mentem be az egyetemre, mert nem érzem magam valami túl rózsásan — mondta. — Reggelizni akarsz? — Nem, csak vizet ittam. De hol van Margit néni? — Dolgozik, öt óra felé jön haza. A lány még mindig csak állt, s huncut mosollyal fi­gyelt. — Ha beteg vagy, mars vissza az agyba! — szólt hoz­za parancsolóan, majd hoz­zátette: — Csinálok valami harapnivaló t, és beviszem neked. Krisztina visszament a szo­bájába. ZoU a hűtőszekrény­ben talált tojást, a gazon gyorsan megsütött negyet. Kenyeret szelt, s bevitte. — Hófehérke, itt a regge­li! — azzal az agy szelete ült, a tálcát a lány ■ ölébe tette, és elkezdtek falatozni. Egy tányérból, egy villával — ketten. Közben nevettek, viccelődtek. Az egesz olyan volt, mint egy gyönyörű alom. Mikor végeztek, a fiú ki­vitte az üres tányért, aztan visszaült az agy szélere. A lány úgy tett, mintha alud­na. ő ráhajolt a szájára. Krisztina villámgyorsan el­kapta a fejét. — Mit akarsz? — riadt föl, és ellenkezett, ellenkezni próbált — ellenkezest szín­lelt. míg vegre engedett. Zoli csókolta á száját, az arcai, szemet, nyelvével be­hatolt a barna fürtök alá, s onnan a haloing kivágásába- A lány erőtlenül kapkodott a fiú simogató keze, később már csak a levegő után .. . Szerettek egymást, mohón, vadul megfeledkezve a hét­köznapokról. S amikor vá­gyuk gyertyaként csonkig egett, szótlanul megpihentek, mint kismadarak az első re­pülés után. * • • Krisztina három napig nem ment be az egyetemre. Minden idejüket együtt töl­töttek. Kirándulták a Nagy Hegyre, a varost nézték, a múzeumokat, az emlékmű­veket. Es szerettek egymást. A lány szüleinek is fel­tűnt a kapcsolatuk. Zoli nagy meglepetesere egyálta­lán nem mutattáTc, hogy el­leneznek. Egyik este aztan megértett mindent. Kálmán bácsi a vacsora után így szolt: — Zoltán fiam, ne hara­gudj. de nem tudok kertel­ni. Nem akarok beleavatkoz­ni az életedbe, de azért sze­retnek valamit mondani. Olyan szakmád van, amivel bárhol megélhetsz; villamos­mérnököt nálunk is sok he­lyen alkalmaznak. A válla­lat, ahol dolgozom, keres egy megbízható, jó munkaerőt. Rád gondoltam. Azt garantá­lom. hogy hamarosan lenne lukasod, utazhatnál Párizs­ba, New Yorkba vagy aho­va csak akarnál. Megkaphat­nád a svájci állampolgársá­got ... • • • Masnap egesz délelőtt autóztak Krisztinával. Kint járták a városon kívül, ami­kor a lány megkérdezte: — Gondolkoztál apu aján­latán? • — Pertzt. — Es? Zoli fékezett. Lehúzódott az út szélére, s leállította a motort. — Kriszti! Hidd el, nagyon jólesik, hogy ti ilyen kedve­sek vagytok hozzam Meg­vallom őszintén, otthon sen­ki idegen nem viselkedett meg ennyi jóindulattal tran- tam, s ennyire boldog sem voltam meg ... De . .. — itt megakadt a beszédben. A gázpedált nezte, a cipőjét, s nem tudta, hogyan fejezze ki magat. A lány maga elé meredt, s nem szólt semmit. A fiú tenyere be fogta az arcai. Gyönyörű volt. mint az alkonyati hegy, amelynek lábánál, a völgyben kel kis tavacska csillog. T aposta a gázt, majd szétszakadt a kocsi. Menekült. A fehér kö­penyes hegytől, a várostól, az emlékeitől. A kanyargós utón meg-megcsúszott az autó. Nem nézett hátra. Nem volt kíváncsi a füstöt okádó városra, a piszkos felhőkre... Rohant. örült iramban. Bömbölt a magnón a King Crimson együttes „Vörös” cí­mű szama. Vad, lüktető, hú­rokat szaggató ütem. S a „Hulló angyal” fájdalmasan gyönyörű dallamánál már nem bírta tovább. Rátapo­sott a fékre. Csukott szem­mel hallgatta a zenét, nem volt ereje kikapcsolni. Hall­gatta John Wetton basszusát, s Robert Fripp kínlódó szak- s zaf ónját, S benne is zuhanni kez­dett egy angyal. Iskola a bekötőút mentén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom