Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-27 / 252. szám
Beszélgetések a lakásgazdálkodásról A tanácsok űf feladatai Társadalmunkat nemcsak azért foglalkoztatja a lakáskérdés, mert az otthon az életszínvonal egyik meghatározó tényezője, tehát a szóban forgó döntések, intézkedések anyagilag érintik a lakosságot, hanem azért is, mert nem egyszerűen a lakbérek emeléséről, konkrét pénzügyi intézkedésekről van szó: a fejlesztés, az elosztás, az értékesítés, ez építés, a korszerűsítés valaménnyi feladatkörét érintő lakásgazdálkodásról. Ez nemcsak anyagi hanem szociálpolitikai és így politikai tényező is. Ezeket tárgyaljuk négyrészes interjúsorozatunkban. Buda Gábortól, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesétől kérdeztük.: — Melyek voltak a most hozott kormányhatározat előzményei ? — Az elmúlt években számottevően javult a lakáshelyzet hazáinkban — mondotta. — A lakásépítés, -elosztás, -használat gyakorlata azonfoan az utóbbi években mar nem felelt meg az 1970-ben elfogadott élveknek, sokoldalú és jogos bírálatok érték. Az elosztás és a fenntartás terhei nem oszlottak meg megfelelő arányban az állam és a lakosság, iMetve a lakosság különféle rétégéi között. Ez szükségessé tette, hogy tovább lépjünk. — A Iakásépités központi irányítását a településpoliti- keu meggondolások . befolyásolták. Lehet, hogy ez is hátráltatta a ,tanácsoknak a helyi igényekhez és lehetőségekhez jobban igazodó, önálló munkáját? — Feltétlenül. Mostanáig a célcsoportos lakásépítkezés pénzeszközei meghatározóak voltak, s a fenntartásra adott állami támogatás is a települések jellegéhez igazodott. Ez gátloiag hatott, akár csak az, hogy a családok az építési és tulajdonforma — tehat nem a családi helyzet — alapján kapták a szociális juttatást vagy eppen foglalkozásuk, egy- egy társadalmi réteghez tartozásuk szerint. Szükségessé vált, hogy a Központi Bizottság és a Minisztertanács meghozza az azóta már ismertté vált döntéseket. — A tanácsrendeletek elkészítésének melyek a főbb rendező elvei? — Először: a célcsoportos lakásfejlesztés nem mozgósította kellőképpen a lakosság anyagi eszközeit, sőt bi- zmyos mértékig kivárásra ösztönzött. Tehát indokolt és szükségszerű a tanácsok lakásgazdálkodási tevékenységének a fejlesztése; nagyobb önállóságot kell kapniuk a lakásgazdálkodási elvek alkalmazásában, a lakáscsere föltételeinek megteremtésében, a mennyiségi- minőségi követelmények kielégítésére irányuló erőfeszítésekben. — Erre most megkapják a felhatalmazást? — Igen, az ő feladatjuk a területi lakáspolitika teendőinek a megalapozása. Ez nagy felelősséggel jár, hiszen a rendező elveket a helyi körülményekben és lehetőségekhez igazodva és alaposan kell végiggondolni. A települések és lakosságuk körülményei között lényegesek a különbségek, a tanácsoknak tehát a maguk illetékességi területén is nagyon differenciáltan kell határozniuk és cselekedniük, így a középtávú s ezen belül az éves tervekben is komplexen kell meghatározniuk az építés, a fejlesztés, a korszerűsítés egyenrangú, egymással összefüggő céljait. A másik 'fontos tényező az. hogy a tanácsok a helyi igények és lehetőségek ismereteben maguk határozzak meg, hogyan kívánják a lakásigényeket a legcélravezetőbb módon kielégíteni. Tehát eldönthetik, mennyi pénzt hasznainak- föl új lakások építésére, mennyit személyi tulajdonú területek beépítési előkészítésére (ami egyébként úgy gondolom, a korábbinál helyenként több figyelmet érdemel), illetve mennyit felújításra, mennyit közművesítésre és más támogatásokra. — A döntésbe erősen beleszól az építőipar helyzete, allapota is. — Természetesen és még sok egyéb. Épp ezért a tanácsok megkapják azt a lehetőséget, hogy a pénzügyi formák, 1 az építőipari kapacitás, ar' közm űi ehetőségek és a lakossági szükségletek ismeretében határozzák meg például a lakásépítésben az alapterületet, a lakások- minőség szerinti összetételét, a lakásépítés különféle módozatait. Nyilvánvalóan más a helyzet ott, ahol a szomszédban van házgyár vagy ahol a lakosság reáljövedelme az átlagosnál nagyobb, és ott, ahol esetleg ezeknek épp az ellenkezője érvényesül. De még egy településen belül is lehetséges, sőt szükséges a többféle építési mód. — És a közműhálózat? — A lakásépítésnél elvi és meghatározó lépésként ki kell dolgozni a közműhálózat fejlesztésének pénzügyi megvalósítási formáit és leghatékonyabb módszereit. Eddig ezt főként állami eszközökből finanszírozták, most mindinkább előtérbe kerülnek a lakossági társulások, egyszerűbben szólva: a lakossági teherviselés. Ennek a lehetőségeit és természetesein tűrési határát is nagy felelősséggel kell fölmérni. — Mi a megoldás? — Az, hogy nem elég deklarálni a tanácsok kötele- aettsegeit, hanem meg kéll teremtenünk hozzá az anyagi feltételeket is. Átgondo- landónak tartom a telkek használatbavételének eddigi gyakorlatát; ezt úgy kellene továbbfejleszteni, hogy megtaláljuk a mindenki számara elfogadható formákat. A tanácsi rendelet keretében dolgozzák majd ki a lakásgazdálkodás helyi szabályait, ezeken belül a szociális és egyéb juttatásokat. Az a feladat is rájuk hárul, hogy javítsák a csere feltételeit, és az új lakásokon kívül a meglevő lakásállomány bevonásával1 bővítsék a. lakáscserealapot. — A lakásfenntartásról hogyan intézkednek? — Mindenekelőtt föl kell mérni a lakások állapotát, meg ke'il állapítani használati értéküket, ki kell alakítani a lakbérövezeteket, továbbá a Lakbérek helyi differenciáltságának elveit. A lakbérmegáilapitasok nyomán élőíordulhatnak reklamációk, föllebbezések, de vállalnunk kell ezt a munkát. Aztán, megkeresni a fenntartás anyagi forrásait és egyeztetni a szükségletekkel. Ehhez korszerűsíteni kell az állami lakások fenntartó szervezeteit; ennek egyik lényeges feltétele, hogy kettéválasszuk az alapellátás (tehát a fenntartás) és a felújítás munkáját. Mindehhez kutatni kell az ingatlankezelési szervezeteken belül — e szervezetek megtartásával vagy újabbak kialakításával — a helyi adottságoknak megfelelő, rugalmas fenntartási formákat. Hatóságilag ellenőrzik majd a fenntartási munkát, és irányítását, ebbe pedig célszerű az eddiginél sokkal jobban bevonni a társadalmi szervezeteket. — Milyen eredményeket várhatunk? — Az egész lakásgazdálkodási rendszer nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan bontakozhat ki. A helyi szervek önállósága sokirányúan bővül. Lényeges társadalompolitikai cél, hogy az építés és a fenntartás arányai az igazságosabb teherviselést szolgálják. Társadalmi méretekben támogatni kell, hogy az építés aránya mennyiségi csökkenés nélkül megváltozzék: több legyen a saját szervezésű vagy a munkáltatók támogatásával létrehozott lakás. A korszerűsített lakása elosztási és fenntartási rendszert a nyolcvanas évek második ‘ telére szeretnénk kiteljesíteni. — A lakosság így, főlte- hetőleg, aktívabban együttműködik majd a helyi tanácsokkal. — Ez kívánatos is. A lakosság számára ugyanis nem lesz mindegy, hogy lakására vagy lakóhelyének környékére mdhnyire vigyáz, hiszen ami létrejön, az egyre inkább saját munkájának és anyagi tehervállalásának eredménye. «X I. (Folytatjuk.) h atódi álész koniiiiistái A kereskedelem tekintélye Nemrégen egy tanácskozáson, ahol a megye kereskedelméről is szó esett, hangzott - el ez a bírálat: „Valamikor a kereskedői szakmának nimbusza volt, de ezt az utódok már nem mondhatják magukénak., mert munkájukkal nem szolgálnak rá.” Megbecsülés, tekintély Erről beszélgettünk Lakosa Ferenccel, » nagyatádi áfész pártvezetöségenek titkárával. Régi kereskedő. Huszonhét esztendeje van a szövetkezetnie!; sokáig állt a pult mögött. volt áruforgalmi osztályvezető, most munka - vedelnu vezetőként dolgozik. — A kereskedelemtől és a vendéglátástól nem szakadtam el, hiszen beosztásommá! jár, hogy rendszeresen eljussak az üzletekbe. Három aiapszervezetünkben nyolcvan kommunista tevékenykedik, van hét pártcsoportunk is. Valamennyiünknek egyik fontos feladatául jelöltük, meg hogy tekintélyt, megbecsülést szerezzünk a szövetkezetnek. Nagyatád és tizenhét település 33 ezer lakójának ellátásáért vagyunk felelősek. A kereskedelemben és vendéglátásban ötvenöt kommunistánk dolgozik ők naponta találkoznak a vásárlókkal, a vendégekkel. Azt várjuk tőlük, >, hogy az udvarias, kulturált kiszolgálásban pél_. dát mutassanak, ha valamiből hiányt tapasztalnak, azonnal jelentsék, egyszóval: gondoskodjanak arról, hogy mindenütt — a lehetőségekhez mérten — megfelelő legyen a választék. Tervszerű pártépítés Arra törekszenek, hogy minden fontos területen legyenek kommunisták. KISZ-szervezetükben ötvenhat fiatal tevékenykedik: közülük választottak ki azokat, ‘akik magatartásük es munkájuk alapján alkalma Nagy Imréné sak a párttagságra. A há- iwn alapszervezet meg 1979- ben végzett fölmérése alapján harminckét fiatalt találtak érdemesnek arra, hogy foglalkozzanak kommunistává nevelésével. Eddig huszonhármat vettek föl, s tervszerűen foglalkoznak azokkal is, akik jövőre kerülnek számításba. így vették föl többek között Nagy Imrénet es a fiatal Balaskó Lászlót is. A jó ellátás politikai tényező. Ezért az afesz pártvezetősége, illetve a három alapszervezet lényegesnek tartja, hogy a kommunisták és a szövetkezet párton- kívüii dolgozói politikailag is rendszeresen képezzék magukat. Hatvanan 'vesznek részt a szervezett pártok tálasban, két tanfolyamét és -egy politikai vitakört indítottak; marxista középiskolába, esti egyetemre, szakosítóra tizenöten járnak. A szövetkezet dolgozói közül sokan fejtenek1 ká különböző közéleti tevékenységet. Alseez János elnök tagja a városi párt vb-nek, Jmtgjing Zoltán városi párt- bizottsági tag, Nokk Béla üzlet- és brigádvezető a városi népfrointelnökség tagja, egyúttal körzeti nét*frontW- kár. Többen községi tanáes- es vb-tagok, munkabizottságokban, illetve nyolcán pedig munkásőrként tevékenykednek. A fiatalokkal körültekintően foglalkozik az áfész pártvezetősége is. Eddig egy közös KISZ-szervezet volt, az idén — kísérletképpen—• három csoportot hoztak létre. s hamarosan ifjúsági alapszei-vezetet is alakítanak — hogy tartalmasabb legyen a munka, örvendetes — ez hangzott el a munkastílust és munkamódszert tárgyaló taggyűléseken —, hogy az utóbbi időben a pártba fölvett fiatalokat mind a KISZ ajánlotta. Tapasztalatcsere Dombóváron Jő az együttműködés a szövetkezet gazdasági és társadalmi szervezeteinek veAz ú| év megalapozásáért Őszé ctssícséáö a KSZE somogyi taggazdaságaiban A megye nagyüzemeinek csaknem egyharmada, huszonöt termelőszövetkezet és állami gazdaság tartozik a szekszárdi KSZE termelési rendszerhez. A gazdaságokban járva tapasztalni, hogy a rendszer szaktanácsadói a mostani nehéz hetekben valóban napi kapcsolatban vannak az üzemekkel, szinte együtt élnek velük, osztoznak az örömökben és gyors, hathatós segítséget igyekeznek adni a gondok elhárításához. A körültekintő előkészületek után — jó minőségű vetőmagvak biztosítása, üzemenként és táblánként kidolgozott technológia stb. — az őszi munkák dandárjában Ludván Zsolttal, a rendszer megyei alközpontjának vezetőjével beszélgettünk. — A kedvező feltételek mellett nagy igyekezettel végzik megsokasodott őszi feladataikat Somogy nagyüzemei. Az általános képen belül mi a jellemző a KSZE megyei partnerüzemeiben? — Az őszi árpa, a • repce földben van, a cukorrépa több mint felét betakarították gazdaságaink és raktárakban van háromezerötszáz hektár napi'aforgo termése — mondta Ludván Zsolt. — Ez az oiajos növény egy-két üzemünkben a jó ígéret ellenére váratlan kieséseket okozott. A növenyegészségügyi problémákon túl a légi kapacitás szűkösségé játszott ebben közre, nem mindenütt tudták a szükséges időpontban elvégezni a reglonozást — A betakarításnál maradva: a legnagyobb feladatot most a kukorica jelenti. — Taggazdaságaink a tizenhatezer hektár betakarításának a félénél tartanak, ezen belül természetesen van olyan üzem, ahol túl vannak a feladat háromnegyedén. Általában várakozáson feíüli hozamokkal fizet a kukorica — például a tapsonyi tsz-ben a tavalyi allag kétszerese termett az idén. De örvendetesen magas szinten stabiiizaiodik a somogyjádi, a karádi, a sagvári, a hetesi, a siófoki Üj Tavasz átlaga. Ezek az üzemek az idén tálán bekerülnek a nyolctonnasok klubjába. — A közelmúltban például a ságvári és a karadi tsz-ben arról panaszkodtak, hogy betakarító gépeiknek délután harom-négy óra körül le kell állnia. — Sajnos nem egyedüliek. A jó termés nemcsak öröm, gond is. J óval előrébb állítatnánk a betakarítással, de a szűkös száritókapacitás és a tárolótér hiánya • miatt kénytelenek a kombájnok délután leállni. Az időveszteségen túl más veszélye is van ennek. Meglehetősen magas a molyfertőzés a megyében, és félő, hogy a gyors eres, a jó idő hatásara megdől az állomány, és akkor csak nagy veszteséggel aratható le. — Ezen a gondon talán enyhíthet az energiatakarékos tárolás. Mennyiben alkalmazzák ezt a KSZE somogyi üzemei ? — Lényegében teljes körű gyakorlattá vált, az idén elsősorban saját felhasználásra több mint tizenötezer tonnát tárolnak nedvesen. Ebben a törekvésükben természetesen igyekszünk segítséget adni; a napokban készül el közreműkdésünkkel a siófoki Uj Tavasz Tsz-ben egy nyolcvanvagonos nedves tarolotorony. Ilyen torony működik igen kedvező tapasztalatokkal egy év óta Karádon. Emellett a gazdaságok többsége sikerrel alkalmazza az egyszerű, olcsó megoldásokat — például a bohónyei es a nagyberki állami gazdaságban falközi silókban helyezne el a zúzott, nedves kukoricát. — A betakarítás mellett a kenyérgabonavetés a mostani időszak legfontosabb munkája. — A múlt évinél mintegy nyolc százalékkal több, 19 500 hektár huzat vetnek gazdaságaink. Eddig a terület harmincöt százalékán került főidbe a mag — természetesen ez az arany óráról órára nő. A korábbi megegyezések alapján tovább folytatódik gazdaságainkban a fajtaváltás. Itt említem azt is, hogy hozzákezdtünk az új gabonaprogram előkészítéséhez. Az idei aratas azt az intő tanulságot hozta, hogy az elöregedő gépparkkal, a termelés mai színvonala mellett csak jelentős veszteséggel lehet aratni. Rendszerünk gabonaprogramja kétezer-kétszáz hektáros gabonaegységre har- mincegymiiliós beruházást jelent. Különböző mértékig három taggazdaságunk — a Kaposvári Főiskolai Tangazdaság, a somogyjádi, es a siófoki Űj Tavasz Tsz kapcsolódik be a programba. — Mint irányító és mint agrár szakember végsösoron milyennek ítéli az idei őszt? — Nemcsak az alközpontunk történeteben második ez az ősz, hanem olyan szempontból is, amikor az »időjárás kedvez a teiadatok végzéséhez. Az üzemekkel szoros együttmuKödesben azon vagyunx, hogy ezt a kedvező lenetóseget mindenki maximálisan használja ki. Az ősz nemcsak egy év befejezése a mezőgazdaságban, hanem egy új év indítása is. A mostani munkától függ jórészt, hogy milyen érzésekkel arathatunk a jövő nyáron. Abban bízom, hogy meglesz a nyári örömünk. V. M. zetőivei, ennek együk Mnnyítéka, hogy közös megállapodás alapján a jövőre tervezett bérfejlesztést mar az idén októberben végrehajtották. Összesen llő hálózati dolgozó béiet emeltek, hogy ezzel is ösztönözzék őket a jobb munkaira, A napokban a pártvezetőség tagjai Dombóvárrá látogatnak, s az áfész párt- vezetosegének tevékenységével ismerkednek. Átveszik a náluk is hasznosítható, jo tapasztalatokat. Ezzel az alapszervezetek és a fogyasztási szövetkezet munkáját még eredményesebben segítik. S erősítik a lakosság részéről is a kereskedők iránti megbecsülést, hozzájárulnak az egykori roim- busz visszaszerzéséhez. ' Szálai László Korrózióvédőiéi műanyag indával A hagyományos bitumenes bevonatnál kétszer hosszabb ideig védi a korrózió rongáló hatásaitól a föld alatt húzódó víz-, gáz- és kőolaj- vezetékeket az a műanyag szigetelőrendszer, amelyet a Hungária Műanyagipari Vállalatnál fejlesztettek ki. Erre a célra a műanyag azért' bizonyult alkalmasabbnak a bitumennél, mert a PVC jobban ellenáll a talajban levő gombák és baktériumok bomlasztó hatásának, A Hungikor révű rendszer alkalmazasa ugyanakkor olcsóbb, mert a hazai lágy PVC-ből készült két rétég — egy szigetelő és ^gy, a szállításkor és az árok betemetésekor a mechanikus sérülésektől védő fólia — fölte- kercselése a csövekre jól gépesíthető; a munkát akár az építkezés fielyszínén is elvégezhetik. 1. SOMOGYI Balaskó László