Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

Adta pántlikája! T *4«P FtROKlZ ÉS TESTVÉRE URAKNAK Budapest. Az operett fejedelme Kálmán Imre cen tenáriumára Kukorica Jancsi, a konspirátor Kálmán Imre kézírása Emlékezzünk meg ma Kalma« Imre zeneszerző 100. születésnapjáról. A Siófokon született muzsikus az operett fejedelme volt. Szerzeményei mindmáig népszerűek, da­rabjait a műfaj változásai sem tudták elhomályosítani. Egykori szülőhaza ma mú­zeum. Persze annak idején Siófok meg kis falu volt. Egy Ijedi nevű operaházi hegedűs ott vett ki maganak szobát a nyán szünet ide­jén. hogy zavartalanul gya­korolhasson hangszerén. A gyermek Kálmán Imre elő­ször tőle kapott zenei lec­kéket. Hatéves korában is­merkedett meg a színház­zal: Siófokon vendégszere­peit egy vándor-, úgyneve­zett daltársulat, amely egy fabódéban adta elő a Dene­vért. Tizenöt évesem beiratkozott a óe- neakadem íar a. Koessler János­nak lett a tanít­ványa, akinél Bartójc, Kodály, Donna nyi, Wei­ner, Szirmai .Al­bert es Jacobi Viktor 1« tanult. Közben jogot is hallgatott a buda­pesti egyetemen. Egy napon meg; jelent a Pesti Napló szerik esz to­segeben, s föl­ajánlotta, hogy szívesem tr zene­kritikákat A szerkesztő Molnár Ferenchez utasí­totta. Az tönzésére kezdett zenei tárgyú cik­keket írni. (A két világháború kö­zött még nagy becsben tartották egykori szerkesz­tőségi íróasztalai, amelyet később Csema Andor ze- nekritflcus örö­költ.) öt évig dol­Szergef Szolodornyikm Hát ez van... Mértan leesett « tizenöt emeletes lakóház tetejéről, Vaszilij Ugrjumov kérlelhe­tetlenül zuhant lefelé. „Hát ez van — gondolta keserűen, útközben bepil­lantva a szomszéd pillanatra föltnllano ablakán. —• Ennek •negean mindene az életben. A lukasa palota; antik búto­rok, szőnyegek három ré­tegben, a csillár a múzeum­ból, féltonnás kristályüveg, könyv azonban mindössze öt, ha nem kevesebb, de kandallót csináltattak ...” A modern lakásban való kandallókészites ötlete vitte föl Ugrjumovot ezen a borús teli napon a tetőre: helyet akart keresni a keménynyi- 1ásnák. De egy rossz lépés a csúszós, jeges párkányon alattomosan keresztülhúzta a tervet. . .. „Es mindez minek? — töprengett Vaszilij. — Nem az élettel törődünk. Kere­sünk, szerzünk, megveszünk, eladunk, harácsolunk meg kuporgatunk. Ahelyett, hogy kidobnánk mindezt a lim­lomot, fognánk a horgász­fölszerelést vagy kiugranank az erdőbe, körülülnénk a tü­zet és Hallgatnánk a füle­mülét ...” Hogy mit kéne még tenni az 0rdobén, Ugrjumov már nem tudta végiggondolni, miután közvetlen kapcsolat­ba került a felszínnel. A havas télnek és a házmester jószándékú erőfeszítésének köszönhetően egy hatalmas hópucka épen es egészsége­sen fölfogta. Miután Ugrjumov fölesz­meit, először is meggyőző­dött arról, hogy nem esett-e ki Valami a zsebéből. Miu­tán en-öl is meg bizonyoso­dott, kikecmergett a bucká­ból. „Hát ez van — gondolta a bejárat felé tartva. — Tíz másodpercet se röpültem, és mennyi badarság futott át a fejemen.” Mlerrar Emöri focdftása ták! S ezzel megkezdődött Kálmán világsikere. A zene­szerző huszonöt éves volt. A Tatárjárást Karczag Vilmos, a bécsi Theater an der Wien színház igazgatója sietett át­plántálni az osztrák, fővá­rosba (ott háromszáz elő­adást ért meg); egy év múl­va már játszották Moszkvá­ban, New Yorkban, London­ban, Rómában. Ez volt az első magyar operett, amely Franciaországban szinte ke­rült. És a százas — ezres szériák folytatódtak: Ci­gány prímás, A bajadér. Ma- rica grófnő, Zsuzsi kísasz- szonv. A farsang tündéré. A hol’andi menyecske. Cir-# kuszhereegnö. Csikágöá her­cegnő. A montmartre-i ibo­lya, Jasephine császárné. De valamennyi operettje közül a Csá •■dáskirálvnő vitte el a pálmát. 1915. november 17-én a világháború idején, játszották . először Becsben. Magyarul egy évvel később csendült föl a Király Szín­házban. Noha javában dúlt a háború. Kálmánt meghív­ták a New York - i premier­re. mégpedig azzal az ígé­rettel, hogy hajóját megye­dik az esetleges, ellenséges tengeralattjárók torpedói ei­len . .. A magyar színház- és ze­netudomány úgy tartja szá­mon Kálmánt, mint olyan alkotót, aki a bécsi operett formáit kibővítette, változa­tosabbá varázsolta. Zenéjé­nek magyaros koloritia a világ minden szánházának közönségét vonzza. Dallam- gazdagisága mellett ez volt mindig hatalmas nemzetkö­zi sikereinek döntő ténye­zője. Utolsó operettjének, az Arizona 1-adynek premi­erjét mór nem érte meg. (1953-ban Párizsban el­hunyt.) A darab ősbemuta­tója Bernben volt, halála u lán­yt mögött áz irdatlan re­dőny mögött a délibbbos ró- nasag Csak az a drága fos­ták mit kóstálhatott, mura- mista, amit a jo Gáspár ur­nák vödörszámra föl költött hordania a rászonyra I Be gyönyörű ... A sszívem le akar szakannyi, úgy kalim­pál a nagy örömtül. Az a sárga búzamező a sok piros, piros, piros háromszor is pi­ros pipaccsal olyan, mint­ha nem is pmgalva volna. Az a muskátlis ablaku kis kulipintyó ottan! Az a szo­morút űz itten, szinte reni tá­rnád kedve az ember gyere­kének, ha meglássa. Es a lá­nyok, a jányok, a jányok, angyalom, azokkal a nemze- tiszmú pántlikákkal a ha­jukban, micsoda finom né­pek:; meglátszik, hogy nem törte kapanyél a kacsájukat, Pongrác! A legények csupa daliaszál dalia, cifra szűr­ben. A huszárok édesek, mintha mezeskalács tésztá­jából gyúrták volna őket. Jaj, és a gonosz mustoha, hogy menne férjhez: venne el az isten! Ilyen igen szép szinyhazat akkor láttam utoljára, amikor mink adtuk elő Csombárdon. aztan en sercinlgettem akkorákat — franc a királyba! — a Ba­gódul. Bemutatót tartott pen teken este a Csiky Gergely Szín­ház. Amióta az épület ezt a nevet viseli, ez a harmadik János itter-produKCiója. Hosszú széria ele nézünk isimet. K acsoh—Bakonyi— Heitor daljátéka —■ Petőfi ürügyen — nem méltatlanul lett nagy síkéi’. Egyik kriti­I kusa, t\acsoh Pongrác kor- társa, Szabados Béla igy lel­kesedett: „A művet egy­szerű, tiszta. keresetien, édes-bús magyarság jellem­zi A naivitásban elbájoló nepies elem megkapoan szö­vi at a János vitéz dalait. A da.lamoK fel db-gozasa, forma oa öntése természetes, es mesterkéltség nélkül vaió. Táncosok tanácskozása Hagyományőrző és nép­táncegyüttesek vezetői ta­nácskoztak tegnap Kapos­váron, a helyőrségi művelő­dési otthonban. A konferen­cián — amelyen csaknem harmincán vettek reszt So­mogy nepiegy ützes-vezetői közül — dr. Pesovar Ernő, a Magyar Tudományos Aka­démia Zenetudományi Inté­zetének fórmünikaitársa tartott előadást a néplánomozgaloim múltjáról tarsadalmá hely­zetétől, helyéről a nemzeti tudat és a szocialista kultú­ra kialakításában, majd Csikvár József, a megyei művelődési központ fömun- katársa számolt be a megye óma tőr népi együtteseinek helyzetéről és Kocsis Mihály egy, a kaposvári tanítókép­zőben folytatott kísérletről. A konferencia vitával feje­ződött be. A beszámolóból és a hoz­zászólásokból kiviláglott: bár a néptánc- és hagyo­mányőrző együttesek szám« ay. utóbbi években csökkent, nincs okunk szegyenikezn i. hiszen a somogyi együttesek több hazai és nemzetközi fesztiválon értek el szép eredményt az elmúlt évek­ben. Arany fokozatot négy csoport — a Baglas, a BM Kaposvár, a Somogy és a siófoki Balaton Táncegyüt­tes — mondhat magáénak, ezüst minősítéssel pedig há­rom együttes dicsekedhet a jó egy tucatnyiból. A ha­gyományőrző együttesek ne­gyede nemzetiségi. A követ­kező években a díjak gya­rapítására is több esély ' kí­nálkozik, hiszen a több mint felszáz gyermek tánc csoport — me'ében több mint két­ezer általános és középisko­lás igyekszik elsajátítaná a népi mozgáskultúrát — bő­séges utánpótlással kecseg­tet. A tanácskozás resztvevői örömmel állapítottak meg, hogy a mozgalomban lassan­ként háttérbe szorul az egy­oldalú színpadi szemléiét, egyre több irányító szakem­ber isméri fól a néptánc­mozgalomban a közösségfor- malas, a neveles lehetősé­geit. A helyi es országos taromok nagy többségén azonban még mindig a mű­vészeti-koreográfiái munkát értékelik csupán, s ez so­kaknak — elsősorban az idősebbeknek — kedvét sze­gi. A néptánccsoportok ve­zetőinek szakmai képzésé­vel — hála elsősorban a Somogy megyei Pedagógiai Intézetnek és a megyei mű­velődési központnak, a ta­nítóképző főiskolának és a Népművelési Intézetnek — nincs gond. az együttesek működésének összehangolá­sára h ivatott megyei szak­bizottságot azonban kemény bírálatok érték a tanácsko­záson. Az országos visszhangot kettő dudaiskola kapta a legtöbb elismerést a próbál­kozások közül — alkalman­ként huszonöt-harminc ok­tató és tanuló vesz részt el­méleti előadásain es gyakor­lati foglalkozásain — s fej­lődött megyénkben a tánc­háza mozgalom is. Az együt­tesek többségé azonban nem vállal táncháza mun­káit. s gyakran a feltételek is hiányoznak; kevés a pénz, a hely. a jó szakember. A megoldásra számos javaslat hangáréit el a tegnapi kon­ferencián. Minden hangja szívből fakad és szívhez, szól. S ami a legcsodála­tosabb: a fiatal szerző sehol sem esik a kezdők szo­kásos túlzásainak hibájába A drá­mai jeleneteknél sem veszti szem elöl a helyes mér­téket. a mesejáték egyszerű, gyerme- kies hangja soha­sem tévéd a szer- telemseg útvesztő­jébe . . . csodála­tos ösztöne nem engedi .esik la ni a mese poézisenek virágos osvenyei- •rői." Ugye, való­ságos mese ez a kritika is? A kaposvári Csi’ky Gergely Színház előadása egyetlen nagy konspiráció — így János vitéz a fó konspirátor — a közönséggel; összeesküvés, hogy tegyünk úgy. mintha háromnegyed évszázaddal — vagy csak tíz évvel ? — előbb élnénk, s hogy nem mese ez, gyermek, hanem a vaióság égi mása, ugyanakkor azon­ban néha „csak úgy” a sze­műnk sarkából pillantsunk effvmasra lopva, pici ka­csintással: lám, azért mi tuujuic, nogy ezt a pompás tortát milyen alapanyagok­ból. a hozzávalók milyen arányával készítette ei a cukrász. Mert azt csak nem hi he tern, hogy nem a menet- rendszerű őszi natha miatt került «ló néhány zsebken­dő. Ascher Tamás rendezese egyszerűen „millennium utá­ni” előadás meg jószándékú diletlans falusi színjátszást idéző produkció, es mai — mindkét 'idézett stílusra — gólyamagassagból lepidogó színház. (A gólya természe­tesen ott kóvályog a magas­ban. röptevei híven követve a dallamot.) A titkos össze­esküvésre való első felszólí­tás a vasfüggöny; nem is tü­dőm, mióta nem láttuk már a jó óreg rozsda term őt. A második felkérés Donath Pé­ter mar idézett „korhű” dísz­lete, a harmadik Szakács Györgyi , népszinműstílust megidéző jelmezserege. S ki ne felejtsem a gong meltó- sagteijes bangggg-jal. Hát nem furcsa, hogy a hagyo­mányos színjátszás kellékei láttán-hallatán mi már le­iekben vihogunk? Pedig azt el kell mondanunk, hogy a jégsíziporkás üitelieiKtusu Ascher egy-egy pillanatra „kiadja magai”. es ámula­tunkra kilép mögüle egy ér­zelmet Ascher. Gusztusos gesztus. Hogy aztan „Ez van!” — kéz tárással újra visszalépjen maga mögé, s maris ránk nevessen . . . Lara, a daüias millenniumi idők, amikor meg bizton hittük, hogy a kontinens té- nyezat vagyunk, hogy a ma­gyar múoszbeli kolosszus, háborúban rettenthetetlen hérosz, tan előbbre való mindenkinél. Es nemsokára: „Megállj, megállj, kutya Szerbia!" Pedig mar akkor is csak a színpadon, a üté­sében voltunk nyertesek. Kellett a mese — «takony­nak 1 S itt, ebben az ascheri Janos vitézben a héroszok fölidjen ott tébiából egy in­dalatoktól fűtött szegenyie- geny, amolyan szerzó-mozgo ember, bocskoros pakulár. A héroszok — akiknek mindig háromszor akkora lobogó kellett, mint a mások zász­laja — ezt a lefojtott vndn- iatú atyafit méltatlannak ta­láljak arra, hogy maguk kö­ze emeljek, bí’oorszínbe buj­tatva. Nekem — s talán nemcsak nekem — ez is benne van ebben a felhőtlen előadásban.. Spindler Béla a nafur- bursoh bon. vi van közhelyeit figurázza ki; ő olyan jelen­tős egyéniség,, aki képes .,fe­lelgetőst” enekelni egyszer­re; Kacson János vitézét es Ascherét egy időben meg­szólaltatni. Isteni „búsuló juhász", hördómeilű huszár, s ha szerencséje lesz, nem mindennapi tehetsegét talán még ebben az évadban nagy drámai szerepekben 1« ka­matoztathatja. Hűvösvölgyi Ildikó miatt magunkat saj­náljuk, hogy Iiuskaként olyan hamar kinyúvasztja mostohája; az a ragyogás, melyben a strazsamestert megfúröszti, gyógyhatású. Hát még kedves hangja! Tu­dom. furcsa, ha egy Bagó- »jaKitásról azt kell leírni, hogy a színész eddigi élet­művének egyik legfontosabb mérföldköve. Pedig így van; tíezeredy Zoltánnak sok es fontos mondanivalója van ezzel a szereppel. Pogány Judit banyája Spindler mel­lett a másne kiváló aiakitas, mely mindvégig er/.eKeutetá az idézőjelet; párosai a „né­pi bonvivannai” es az epi­zódot főszereppé avató Hu- nyadkurü Györggyel pom­pásak, tiyáifröcsköílő dühe­vei egy faiuvégi elet keserű­segét is ránk osádja .. . Köl­tőt Róbert francia királya akkor is frenetikus siker volna — ha a színész ezert nem tenne semmit; egyéni­ségének aranyfeaezete erre a garancia. Csonka Zsuzsát — ha nem a gyön színház.ope- ratagozatanaK. művészé vol­na — rúg ion 5e keltene szer­ződtetni Kaposvárra; fran­cia királylánynak torkában csengő csilinggel. Nagyra tartom Rozsa Jioor .stra/.se­ines teret ; ő alkataval, hang­javai is megvoezi a „hero- azoKat”. Az ascheri színházban mindenkinek, aki a színpad­ra lép, arca, karaktere van, ezért hívom föl a figyelmet a „tömegre”, amely Hevesi András vezényletével éret­ten, tisztán szólaltatja meg Kacsod fülbemászó dalla­mait. A zenekar szijiíe egyetlen instrumentumként szólal meg, s olyan hátáét kelt, mintha a mostaninál kétszer nagyobb volna. Leskó László Kiállítás a Dunántúl régészeti emlékeiből A Dunántúl régészét* em­lékeiből : — a csabdi Téli­zoidesben föltart késő neoli­tikus telep és temető, vala­mint a süttői őskori sáncok es halmok leleteiből nyitot­tak kiállítást tegnap Szekes- feöervaron. az István karaiy múzeumban. A kiállítást az ev végéig tekinthetik meg az érdeklő­dők. SOMOGYI NÉPLAP János vitéz — Spindler Béla gozott Kálmán abban a szerkesz­tőségben, de irt az Uj Idők CL.TKU hetilapba is. Az idő tájt oríeumi és kabareműso- rok számára kuplékat kompo­nált például Hal­tai Jenő szövegé- • re a Dal a mozi- s ról című szerze­ményt. Szégyelite a dolgot, hiszen Koessler osztá­lyában a Zene- akadémián még szimfóniákról ál­modott, de a Bárd Ferenc zenemű­kiadó cég áltál iölajánloU húsz korona honorári­umról mégsem tudóit le­mondani. Utcnag kiderült’ — mesél­te. sol one íei.rajzában le is irta —, hogy mnyen erde- ketsseg fűződött a Bárd-fele szerződéshez. „Ulyan ma­gánjogi szerződést Írtam aJa. amelyen askor, tenat 1907-ben, oamanyon először szerepelt a mozi szó! A húsz korona fejében eladtam a kupiéit gramofonlemezre va­ló felvételre órókarom, s így lett ebből életem első hang­lemeze." Kálmán „színpadi” zené­jét kezdetben bukás kísérte. Fényes Samu Pereszlényi Juss című darabjához kom­ponálta. ‘Mindössze hatszor került színre. Első sikere a Tatárjárás volt. 1908. febru­ár 22-ém mutatták be a Víg­színházban. Százszor játszót-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom