Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-20 / 246. szám

Fegyverek 1 könyvespolc szomorú éjszakája „Ha nem bírsz elaludni, kelj föl és csavarogj. Ha meghalni nem tudsz még, tanulj tovább szeretni.” Füst Milánról írtak egykor kritikusai, hogy Verseiben hatalmas „objektív szomo­rúság" lappang, a folyton halaira készülődő, eietevel számot vető költő megfog - hatatlan, megfogalmazna lat- lan banata. A külvilág konkrétumaival szinte soha nem magyarázható hangula­tait azonban több évtized távolából is igazinak érzik, akik: a dolgok mögött a lé­nyeget, az általánost, a ki- következhetetlen jövőt pró­báljak kutatni. Objektív szomorúság. De vajon milyen szomorúság fűzi egybe Nicolas Guillen, Pablo Neruda. Ernesto Che Guevara, Ernesto Gardenal, vagy a mottóként fölhasz­nált versrészlet költője, Fá- yad Jamis írásait? Kevés antológiáról lehet elmonda­ni, hogy ennyire egységes, ennyire ugyanazt mondó lenne, mint az idén a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásá­ban megjelent „Fegyverek szomorú éjszakája” című köl­tői gyűjtemény, amelyben tizenöt ország negyvenhét la­tin-amerikai poétája vall a világról. Arról a világról, amely az utóbbi években, évtizedekben a föld tálán legforrongóbb, legnyugtala­nabb földrésze volt. Forra­dalmak és ellenforradalmak, katonai puccsok és diktatú­rák, születendő szocialista elképzelések es kegyelmet nem ismerő, horogkeresztes hitleri elvek csaptak s csap­nak össze szimte naponta. KrrvSL vallanak a költők ver­seikkel. életűkkel vagy ép­pen halálukkal. Közülük a Próba az Operett- színházban A fővárosi 0perettsitnház- tan október 79-én tűzik mű- torra Kálmán Imre szulete- temek 100. évfordulója al­kalmából a zeneszerző kiasz- szikot operettjét, a Mórica grófnőt. A Nagymező utcát «tá­pod előterében « bútorok még jelzések, de az éppen próbáló szereplőket: Domon­kos Zsuzsát, Oszvald Marikát és Petress Zsuzsát mindez agy cseppet sem hozza ki « (játék) sodrából, S ha Mórica grófnő, Liza és Lotti olykor-olykor még megakad, a rendező. Seregi László hasznos ötletekkel, instruk- eiókkal gyúrja” — formál­ja — tovább a figurákat. — Akkor, amikor manap­ság mvnden ötödik percben a világon valahol Kálmán Imre-melódiát játszanak, az Operettszinhaznak hagyo­mányőrző kötelessége, hogy szinte minden évben bemu­tasson egy-egy sikeres Kál- mán^múvet — mondta az MTI munkatársának Seregi László. — Külön jelentőséget ad e feladatnak a centená­rium. Az operett klasszikus zenéjén egy kotta nyit sem kellett változtatni, annyira hatásos, szívhez szóló ma­napság is; az eredeti szöveg­könyv fölött azonban eljárt az idő. Ezért Kardos G. Györggyel átdolgoztattuk a librettót. A történet lénye­ge nem változott, de a sze­repek alapos dramaturgiai műtéten estek át. A szituá­ciók pedig az eredetihez ké­pest lényegesen kidolgozot­tabbak, jeszesebbek letl'ek. A Marica grófnő első sze­reposztásában a főszerepe­ket Domonkos Zsuzsa, Vi- ragh József. Zsadon Andrea. Nemein Sándor es Heiress Zsuzsa, a párhuzamos — Oktober 30-1 — szereposz­tásban Kovács Brigitta, Jan- kovils József, Oszvald Mari­ka, Farkas Balint, . Gallay Judit es Benkoczy Zoltán kelti eletre. A produkció kel karmestere V aradi Katalin es Rónai Pál. Az október 29-i premieren egyébként a színház halijá­ban emlékkiállítás nyílik: kéziratok, fényképek, leve­lek, kotlák és egyeb doku­mentumok idézik fői a ma­gyar operett klasszikusának alakjat, munkásságát. könyv megjelenésekor ki - lenc(!) mar befejezett élet­művet hagyott maga után. Mert... „Kiutasítottak az országból; illegálisán tért vissza es bekapcsolódott, a diktatúra elleni fegyveres harcba. 19Tß-ban elfogták, megKÍnoztáK, majd elve el­egeitek . . tisztazaUan kö­rülmények között meggyil­koltak .... a későbbi diktátor személyesen gyilkolta meg.... a rendőrség elfogta és kivégezte..., a politiKai rendőrség a nyomára buk­kant és megölte .... a fasisz­ta pucss kirobbanásainak első napjaiban halt meg..., ön­gyilkos le-U . . ., tűzharcban megölték . . .” Ennyit kegye­letkent azokról, akik tisztá­ban voltak a ténnyel, hogy a hatalmon levők csak az őket kiszolgálóknak nyújta­nak jobbot, s aki ellenük szegül (szóban, írásban, vagy tettel), annak Nincs Kegye­lem! Tudták, s mégis vál­lalták! Mert minden nem­zetnek, ' minden korszaknak megvannak a hősei. Akik eszméik megvalósítását érzik az egyedül kitűzhető célnak. Bar szólnak a szerelemről, szólnak a természet szépsé­geiről is, de: „Fogjon egy bármilyen típusú géppisz­tolyt (miután nyolc vagy még több évig hitt az igaz­ság erejében)’’ — jelentik ki, fölismerve, hogy a teljes élethez nem eieg a béke. Hisz a temetőben is beke van, de teljes életről még­sem lehet beszélni. Aki pe­dig harcolni indul, az vágy győztes lesz, vagy hős, vagy áruló. „Mert a hősök soha­sem mondtak / hogy meg­halnak a hazáért / hartem meghaltak érte.)’’ Legfeljebb előtte elbúcsúznak azoktól, akiket a legjobban szeret­tek: „Ej ha nem térek visz- sza? / Ha soha-soha többé? / Nem számít az se. / Menj ki I a mezőre, fiunkat j vidd el az öreg úthoz. / Menj vele a folyóhoz, ke­zét áztasd a vízben / Folyó csöndes szavában j megérzed jelenlétem, megtelik medre ott, hol l űrt hagyott távol­létem ... / Szerelmem, embered útnak indul ismét, / hogy a boldogságért csa­tázzon." A kötetben szereplő költe­mények java része tíz-húsz évvel epelőtt született, s ma 1982-t írunk. De 1982-ben nem sugallhat mást a kötet: halál helvett inkább tanul­junk tovább szeretni — hisz igazából azt sem tudunk még tökéletesen. Gy. I­Tanterme a gyakorlókért A barcsi 2. számú álta­lános iskola tanulói már tudjak: ha Kovács tanár bácsival akad elintézni való dolgok, nem a nevelői kör­nyékén kell keresniük. Leg­jobb, ha mindjárt a gyakor­lókért felé veszik Útjukat.' bizonyára ott találják meg, ahogy ásózó, gereblyéző kis­diákoknak magyarázza a he­lyes szerszámfcezelest, vagy rögtönzött előadást tart az épp megművelt növényrőL Én nem tudtam ezt, így a a tanári szobában érdeklőd­tem iránta. Kollégái meg­nyugtattak: pár perc múlva előkerül. És hamarosan egy szikár fiatalember á!16t előt­tem, kissé csatakosan, csöp­pet sem pedagógusra emlé­keztetve. A kölcsönös bemu­tatkozás után aztán hamaro­san meggyőződhettem: Ko­vács Janos izig-vérig tanar- eraber. Pátosz nélkül beszél magáról; éppen csak túl van a harmincon, mégis sok min­den történt mar vele. — Samogyvamosról indul­tam, ott jartam áltailános is­kolába, majd szüleim ké­sőik) Fonyódra költöztek. Én elsősorban reál érdeklődésű voltam, szerettem állatokkal, növény ex*; el fogiaLkozni, ezért a megyeszékhely mezö- gazdasagi szakközépiskolájá­ba iratkoztam. Onnan mar egyenes út veietett a szom­szédos felsőfokú intézmény­be, a mezőgazdasági techni­kumba. Tehát látszólag zök­kenőmentes es egyenes a pályám. Talán jelentősen neon is módosul, ha nem is­merkedem meg egy lánnyá., aki Pécsén tanult abban az időben, és pedagógusnak ké­szüli A kapcsolat házasság­gal végződött, igy íelesegem munkáját, a pedagógia rej­telmeit is megismerhettem. — Nehéz idők voltak — emlékszik vissza Kovács Já­nos. — Egy Baranya megyei faluiban dolgoztam kezdő ag­rar szakemberkent, számom­ra teljesen idegen környe­zetben. Közben lehetőségem nyílt a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem tanáni sza­kának elvégzésére. Így ke­rültünk a tolnai Lengyel községbe; szakmunkáskép­zőben tanítottam. Eszményi környezetben éltünk, hiszen az intézményt egy gyönyörű park veszi köruL — Miért jött el? — Ahogy haladt az Idő, úgy hiányzott egyre jobbam a megye. — Hűtlen maradt-e ere­deti szakmájához? — Szó sincs róla. Techni­kát tanítók, ezért lehetősé­gem volt, hogy egy gyakor­lókertet létesítsek. Itt dol­gozunk most is. Máris invitál a kertbe. — Három évvel ezelőtt itt még csak töltés volt — fnondja, ahogy megyünk vé­gig az óriás káposzták, szép zöldségek között. — Mind­ezt társadalmi munkában csináltuk. Tizennégy éves kora óta KISZ-tag. Szinte lehetetlen szervezni nélküle most is — tartják róla a városi KISZ-bizotíságon. Észrevé­teleit, szakmai tapasztalatait a mozgalmon beiül is igyek­szik hasznosítani. Az orszá­gos KlSZ-fórumon elhang­zott felszólalása is vissz­hangra talált. — Jó érzés volt — mond­ja —, hogy később választ kaptunk kérdéseinkre, meg­oldódtak problémáink. Varga István Kiállítással egybekötött jubileumi Kodály-koncertet rendeztek vasárnap az egre­se Hullámok beli St. Paul- Minneapolisban. A minmeso- tai városban, amely New York mellett talán a legfej­lettebb zenei hagyományok­kal rendelkezik az ország­ban. Philip Brunelle kar­nagy vezényletével egész es­tet betöltő Kodál v-hangver- senyen emlékeztek meg a magyar zeneszerző születésé­nek 100. évfordulójáról. A hangverseny keretében Kodálv cselló-szonátáját, a Psalmus Hungaricust, s a Budavári Te Deumot mutat­ták be. Ugyancsak a Psal­mus Hungaricus részleteit. Kodály-epi gram,mákat és or- gona,mű-részleteket mutat­tak be vasárnap délelőtt a Plymouth Congregational székesegyházban megtartott Kodály-emlékmisen. Fazekaskiállítás Kántor Sándor Kossuth- díjas fazekasnak, a Népmű­vészet mesterének reprezen­tatív tárlatát rendezik meg Gyulán, az Erkel Ferenc Múzeum Dürer-termében. Az október 21-én nyíló kiállítá­son a 85. évében járó jeles karcagi mester, a kunsági népművészet doyenjének százötven alkotását mutat­ják be. Az anyag, a helyi nép­művészet hagyományait nagy gonddá) ápoló karcagi Győr. ffy István Nagykun Múzeum tulajdonát képezi. A kiállí­tást egv hónapig tekinthetik meg a látogatók. VALLOMÁSOK 6ITÜRKÍSÉRETTEL Egy kép és néhány sornyi írás. Ez volt az első talál­kozásom a nagyatádi Nyeső Marikaval. A fiatal dalosok tizedik, székesfehérvári találkozójá­ról irta a Magyar Ifjúság: „ __ A találkozó felfedezett­j eként üdvözölte a lelkiis­meretes, részletes elemzése­ket adó zsűri a nagyatádi Nyeső Mariát. Az ö dalai valóban tehetséges kompo­nálásról, ígéretes előadói ké­pességekről árulkodtak...” S jött a következő riport az Ifjúsági Magazinban, ahol a jelző: „csillagos tehetse­Tovább játszani Házasságom Látsszál mar csak papíron all fenn. Jo barátok voltunk, de mar re­gen nem házaspár. Tisztá­zott helyzetet akartam ma­gam kórül. 1977 június negyedikén Lars felhívott New Yorkból, es közölte, hogy Kristinaja egy fiúnak adott éietet. Min- dik hiányolta a saját gyere­ket, örültem neki. Larshoz fűződő kapcsolatom tovább­ra is a legfontosabb marad az életemben. Egy evvel ké­sőbb kimondták a válásun­kat. Nyáron New Yorkba utaz­tam, és újra megvizsgáltat­tam magam. Az orvos azt mondta, van egy duzzadt mirigyem. Nem kell miatta aggódni, de keressem fel az orvosomat Londonban. Közben adiírtam egy szer­ződést egy újabb filmre. Ingrríar Bergman velem akarta forgatni az „Őszi szonátá”-t. Partnerem a filmben Liv Ullmann volt. Élveztem a munkámat Ing­marral es Livvel meg a többiekkel. De körülbelül két hettel a film befejezese előtt figyelemre méltó faj­dalmai ereztem a másik ka­rom alatt. Azt hittem, vala­mi növekszik ott, és hirte­len nyugtalan és ideges let­tem. Természetesen nem maradt titokban. Ingmar megkérdezte, mi történt. Megmondtam neki. Azon­nal készen volt arra, hogy lerövidítse a filmet, hogy ezzel segítsen nekem. Meg akart Szabadítani a külső felvételektől, dublőrt alkal­mazott, a fennmaradó jele­neteket a stúdióban vettük fel, hogy minél előbb Lon­donba utazhassak. Az orvos azt mondta, azonnal meg kell operálni. Eltávolították. Ugyanaz a történet. Ijesztő volt. Való­jában nem volt- nagy operá­ció, csaK hatom napig ma­radtam a kórházoan. De feltem, mert tudtam, hogy az egyik oldalról a másikra vándorolt. Ismét besugárzásokat kap­tam. Reggelente a korhazoa mentem, végül a színházba a „Watersol the moon” pró­báira. A híres londoni „Haymarket Theatre”-oán játszottam, mely 172U óta all fenn. Csodalatos sikerünk volt. Jól ereztem magam, boldog voltam. De egy nettel a sze­zon befejezese előtt, ami Kor a ruhámat vettem fel, ugyanaz az érzés fogott el, tudtam, hogy újra elkezdő­dött. Olyan volt, mintna a sikerért kellene fizetni. Mindig tovább, tovább szereltem volna jaiszani. A film és a szinnaz emberei közé tartozom, az illúziók világához. Tudom, hogy a premier estje egyetlen kín­szenvedés is, lehet, de ez meg szorosabban összetart min­ket. , Hogyan tovább? — Én er­re úgy válaszolok, hogy meg egy öreg boszorkányt is mindig lehet használni a színpadon (Vege) gű”. Mindez egy olyan fesz­tivál után. amikor műfaj haldoklásról beszélnek, ami­kor a nagy öregeknek, Bo­ros Lajosnak, Dinnyés Jó­zsefnek, Berki Tamásnak, a Musztai—Dobat párosnak is alig-alig jutott dicséret, bi­zony szép teiíjesitonény. De ki lehet ő? Kevés ered­ményt ígér a nyomozás, mert. dacara a „külhoni” si­kernek, nevét még nem ta­nulta meg a város, bár te­hette volna. Telefonok telefonok után. Vegre az édesanyjával si­került beszélni. — Kérem, este jöjjön. Ak­kor biztos itthon lesz, tudja, az elfoglaltságok __ Z uhogó esőben csengetek a Vasút utcai családi ház kapuján.. Nyílik az ajtó — és meglepődöm: a székesfe­hérvári sixer örökké mosoly­gó kovácsa nem több, mint tizennégy. S ezzel meg nincs vege a meglepetések sorá­nak. — Hogyan jut el valaki egy országos találkozóra ak­kor, amikor meg városában is alig-alig tudnak róla? — Most hívtak. — Vagyis nem ez volt a bemutatkozás ? — Nem, nem! Ez már a harmadik von. A művelő­dési házba két évvel ezelőtt erkezett egy jelentkezési lap: lehet menni Székesfehérvár­rá. Gondoltak, eiaüidik az egyik nővéremét, Ildit. Sze­re ncsere. szerencsettensege- re? Neki eppen akkor volt a leivetenje. En mentem he­lyette . . . Nyeső Mária akkor tizen­két eves voit — sikert ara­tott. Bejutott az esti bemu­tatóra, s utána mar nem kel­lett nevezési lap, jöttek a meghívok. Akikor egyetlen .sajat dallal és két megze­nésített verssel lépett szín­padra, tavaiy es az idén csak sajat szerzeményekkel szere­pelt. — Hlyen fiatalt» sajat. szerzeményekkel, elismerés­re méltó előadással sikert áratru azt sejteti, hogy na­gyon jó lanarai lehetek. Mi­kor ismerkedett meg a zene v«i* — Hárman vagyunk test­vérek; Ildikó, a legidősebb Pécsén tanul a tanárképző főiskolán. Ének-magvar sza­kos lesz. Eszter eisös az or­vosin. Ö zenésznek készült, fuvolazik és zongorázik, de egy betegseg miatt pályát kellett módosítania. Szóvá) mindenkinek köze van a zenehez. Édesanyánktól örö­költ szeretettel. Én még is­kolába sem jártam, amikor hegedülni tanultam, s egesz kisgyerekként került gitár a k ezerrwbe. Zon go rázni ped i g most kezdek. Tanárok ? Ä . gitártanulásra itt Nagyatá­don nincs tehetőség. Igv az­tán megyek a sajat fejem u tán... Előkerülnek a kották. Ol­vasom Nyeső Mária egyik dalának szövegét, s kérdez­nem is, hogy az írásban ki segít, de ó megelőz. — Amíg egy-egy dal nem lesz olyan, amilyennek sze­retnem. addig senkinek sem mutatom meg. mert bele­szólnának, s akkor az egész más lesz. mint amit en akar­tam, tehat a dal sem en vagyok. Az ifjú atádi zeneszerző a a gimnázium etiső osztályos tanulója. Napi programja: iskola, zeneiskola, irodalmi színpad, rajzszakkör, ének­kar. Emellett KISZ-titkár. A sport már nem fér bele a napba Eddig kitűnő volt. Tervekről neun szívesen be­szél, mert hát nagyon sok minden történhet még. A Ki mit tud ? — Szeretnék elindulni, de kissé tartok tőle. Még az itteni közönségét sem isme- remi Az ismerkedésre «suttat adódik lehetőség: a nagyatá­diak osetober 22-én. este fél hétkor találkozhatnak Nyeső Marikával a bodvicai ifjú­sági klubban. Minden bi­zonnyá! hosszúnak ígérkező baraisag kötődik közié es a közönség között. N. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom