Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
Csönd. Hincz Gyula festménye. Németh Pál Aranyos Dzsudi Kodály román barátja Hajnal Gábor Á lábadozó első útra indul Satfát versével kösz öntjük a hetvenéves költőt és műfordítót. ősz hajjal szemüveggel ott a szomszéd. erkélyen áll Zsofka néni hinnéd harciasán. A bérház kapuja nyílik és botjával kitép az utcára Sándor bácsi körülnéz s elindul az úttesten át m ost már a másik oldalon a járdán lépeget. Zsofka néni figyeli az akkurátusán öltözött divatos nyakkendőt kalapos tSbadozó öregurat la nagy buzgalommal igyekszik hátában érzi felesége tekintetét. S ahogy az erkélyen a nő a távolodó férfit követi \ szemével s fordul utána hetr>en éve mintha oivódni kezdene s ifjan arcán oldódik a feszültség fetlélegzik. Mondjátok meg mi az aim szemében ragyog — ha nem szerelem? Móra-ájdons ágok Tűrhető Lajos és a többiek Világgá mentem a címe Nagy Katalin jellegzetesen gyerekny ei ven í rt meséjének.. Hősét, „Tűnheti?’ Lajost az írónő más művesből már ismerhetik kés olvasói Lajos ezúttal megsértőcBik és világgá megy — élőbb azonban összehívja a lakógyűlést, majd mégis inkább itthon marad. (Már tudok olvasná sorozat.) A többi sorozatiban is jelentek meg új olvasnivalók. Így a Pöttyös könyvek között ötödik kiadásban Szabó Magda regénye, az Álarcosbál., Würtz Ádáim rajzaival. A Kozmosz fantasztikus könyvek között kettőökönyv látott .napvilágot: Kasztov- szky Béla Kétszemélyes világ és Kaszás István A felderítő című írása. Az ifjúsági regények sorában különösen megkapó a kis Manuelito története, édesanyja nagyon szomorú, gyakran énekel a titokzatos piros kopivevirágról, melyet itt Dalunk nem találhat. A kisfiú fölkerekedik, hogy megkeresse, és különböző csodálatos kalandokat átélve jut ed hazájába, Chilébe, a honnan azonban a kopive- vtrágmak csak a magját — a reményt — tudja elhozni — a hazánkban éló chilei grafikus, Amaya fclunes megin- ditoan szép meséjében. Címe: A piros köpivevirág. S említsünk két közelebbi témájút is: Andris egyedül tölti a délutánjait szülei csak telefonom hívják fel munkahely ükről. A kisie- gény pedig rájön, hogy a telefon segítségevei nagyszerű csínyeket lehet véghez vinni, alkalmas az ismerkedésre, sőt, barát szerzésére is. Katiké István története, A telefon papa hamarosan tévé- filmen is látható lesz. A kötetet Würtz Ádám rajzai kísérik. Este vofPt. ...Tátékfdő”. — Na — szódalt meg Zső- kica —, játsszunk! Most akkor te vagy a tanár bácsi, és kihívsz felelni..-. Jó? — Jó. — Akkor hfvjáP! — No, Zsókica, gyere Ki felélni! — Nem megyek. — Hogyhogy nem jössz? — Csak. Mert most én nem akarok felelni. — Hát nem te kérted, hogy felelőst játsszunk? Gyere ki! — Nem megyek. — Jó, hát ha nem Jössz, nem jössz. Akkor nem játszunk! — De játszunk! Ne légy már ilyen! Azt játsszuk, hogy én netm megyek ki ... Te nem érted?! Te vagy a tanár bácsi, de én nem megyek ki!... És akikor most mit csinálsz? — De Zsökioa, ilyen nincs. Egy iskolában a gyereknek, ha felszólítják felelni, akkor ki ke ti mennie! Érted? — Igém. — Helyes. Akkor gyere ki! — Nenn. — Akkor beírom az c4- lenórződibe, hogy rossz voltál, s ráadásul még kapsz egy egyest is. — Nekem van ellenőrzőin is? — csillant föl a szeme. — Van ám ! , — Az und? — Egy kis füzei. Abba útnak a tanár bácsik meg a tanár nénik, ha valamiről értesíteni akarjak a szülőt — Aha... Jő! Akikor most játsszuk, hogy te vagy az apukám, és jövök haza. . . Csókolom! Beírtak az rrófü- zetembe! __Hogy rossz volt am .. .. — Az éHenőrződheí — Abba, abba! — Ejnye, ejnye, Zsókica! Bajok lesznek. — És kész? Nem is kapok ki? Nézhetem a tévét is? — Most az egyszer még nem büntetlek meg. De még egyszer ne fordjui-jon elő! —. Egyszer mindé» előfordulhat? — Egyszer igen. — Jó. Na. .. Most már. mondjuk, megszidtál, meg minden, és akkor most meséljél. Jó? — Közelebb húzódott, s az apjára függesztette a szemét — Rossz voltál, és taég mesét vársz? — Rossz voltam, de azér. már megszidtál... Különben is: most már Jó vagyok. — Rendben. Fogok mesélni. Megígérem. De előbb te beszámolsz arról, hogy mi újság az oviban? Például hogy mit kajáltatok . .. — Várjál csak!... Azt ka- játtifk, hogy... Milyen nap «am ma? — Csütörtök. — Aikkor babot! — Csak babot? — Meg krumplit — És még? — Még vizet — Jó lehetett. — Ezt most játékból mondod? — Abból. Ma másból? — Tudod nml.2! — pattan föl hirtelen. — Játsszunk Qzsudisat, azt már úgyis régen játszottuk. Mi, és négyen leszünk, és . .. — De mi csak hárma» vagyunk — mondta az apja. — Dehogy hármain! Vagytok ti ketten az anyuval, meg mi ketten — nézett az apjára. — No, ne boftondfts! Any» egy, te kettő, én három. Az három. — De hát játékból! Nem érted? Különben is itt a Kati. Jó, hogy ö csak rongy, de Bauía azért lehet... Na? — Rendiben. — Szóval ez a szegény Dzsudi — aki én vagyok — bajba kerül. Nagyon nagy bajba. Sétál egy napon az Kőnyí János muhfcája a Mindenkor nevető Demokri- tus, avagy okos leiemé nyű történetek, me Ily eket a bá- natjokat felejteni kívánó jámborok kedvéért szedegetett öszve ... 1782-ban jelent meg először és a századvég, valamint a XIX. század első felének a legnagyobb magyar könyvsikere nőtt. Ennyi elég » az anekdotákhoz. Azt hiszem, még mindig önmagukért beszélnek... Egy szegény kocsis lakott egy romladoeott házban, kinek nemhogy valami jószága vagy házi eszköze lett volna a házban, sőt még a mindennapi kenyere sem volt. Egyszer éjszakának idején egy tolvaj bészőkik, és a szobáiban feljebb-allább tapogatózik, hogyha valamit Laláiba. Ezt a kocsis észre- vevén, monda: Csak jól kikeresd! Majd meglátom, hogy mit találsz ott a setéiben, azhol én világossal is semmit sem találok. ★ Egy ausztriai úr beszállóit Nüburgban egy vendégfogadóba és vizet ként a kores- máros leánykájától, hogy a bort megkeverje, átért máserdőben, amikor egyszer csak összeakad a hétfejű sárkány- nyál. Szegény, szegény Dzsudi ka ... Ahogy ránéz a sárkány azzal a hét csúnya szemével, nagyon megijed. Nagyon össze is tej ja magát! — Merthogy eszek egyszemű sárkányok, igaz? — Nem! Hanem messt elfelejtette magáival bonni a varázsszőnyegét. Persze, hipp-hopp, meglátja — mondjuk — ezt a pénzét... — Pénzt! Ez milyen pénz. egyébként? — Most ne tanár bácsi sat játsszunk! Ne kérdezgess folyton! Különben, is — méltatlankodott — ismerem a színeket. Zöld! — JÓ. De hány forintos ? — Ez varázsszőnyeg, mindegy neki . .. Jé! — ha jolt hirtelen a pénz fölé. — Ez itt Petőfi Sándor? Ugye? — Bizony. — Aki beesett a vonat alá ? — Nem. Az József Attila volt Petőfit a szabadság- harcban ölték meg. Egy ok- tata» kozák. — És József Atta« ? Ö nem volt ott? — ö sokkal később éít. — Jó. Na, most Dzsudika gondol egyet, fölpattan a szőnyegére, s ott terem Petőfi Sándornál, és fölkapja maga mellé, nehogy megöljék szegényt... Hát ilyen aranyos es a Dzsudika, bizony. képp erős. Utam — azt mondja a leány —, nem szükség keverni, mert az atyám tegnap töltött két sajtárral a hordóba. ★ Egyszer egy magyar és egy német perbe estek. Annyira, hogy a magyar a németet pofon ütötte. A német manóén visszaütés nélkül erre elhallgatott Midőn kérdek tőle a többi felenyája, hogy miért nem üti vissza: Nem bizony én — feledi ő — mert csak ketten vagyunk, és a sor hamar visszakerülne ream. ★ Egy kerék járt ó és egy polgár veszedelmesen perieked- tenek együtt, s egyik sem akart a másiknak engedni, azért bíróra keltek. A ke- rékjártó, hogy a pert megnyerje, egy kocsit ajándékozott a bírónak. Ezt megtudván a polgár, ismét egy pár lovat ajándékozott néki. Azután nemsokára a törvénynek vége lett, és a polgár nyert. Ezt látván a kerékjártó, mondá nagy keservesen: Oh, kocsi, kocsi! nem jól mégy te! Erre felele a bíró: Barátom! a kocsi A Kodály-évben meg kell tanulnunk egy román nevet is: Radu Urláfiunu (ejtsd: urlöcjánu). Megérdemli mind a magyar, mind a román nép tiszteletét, megbecsülését. Életét áldozta föl a két nép testvériségét szolgáló küzdelem oltárán. Bukarestben született 1895- ben, előkelő román családból. Apja jnagas rangú katonatiszt volt. A művészi érzékenységű fiú zened tanulmányait Drezdában és Berlinben végezte. Utána szülővárosában újságírósikodott, zeneikritikusként, majd Varsóba szerződött az operaház segé dtearme-s terének. Rövid ideig a besszarábiad, kisi- nyovi opera igazgatója volt, s aztán 1925-ben Temesvárra költözött mint a Curentul című fővárosi lap bánsági tudósítója. A soknemzetiségű Temes- várott az éftelmáség hamarosan megkedvelte a németül tökéletesen beszélő és rövidesein magyarul is megtanuló, kitűnő modorú,'nagy műveltségű újságírót. Itt is nősült: elvette Alig von Artner színésznőt. ö maga a színház karnagya lett, a helyi Zenebarátok Egyesületének karmestere, a temesvári zened élet egyik élesztője. 1926-ban Te- mesváBOtt hangversenyezett Szatmári Tibor, a kitűnő zongoraművész, s koncert- járói Urlátianu elragadtatott hangú méltatást írt Ezen a réve» levelezésbe kerültek, s Szatmári meghívására 1928- bam meglátogatta a magyar fővárost. Lantjának meleg hangú tudósításokat küldött a budapesti zenei étekről. S ez az útja azért váüt különösen jelentőssé, mert ekkor ismerkedett meg Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal, s révükön szerette meg a népzenén alapuló új magyar zenét Temesvári zenekarával már 1933 októberében bemutatta Kodály Marosszéki táncok című művét. Utána tervbe vette a Psalmus H ungarieus bemutatóját Eme ment rá az élete. Műhelyt ugyanis a bemutatónak hire ment, a szélső- jobboldali, vasgárddsta, nacionalista lapok támadást indítottak ellene. Hiába tűzte a Psalmusszial együtt Enescu, Biancafort, Glazunov, Pahlen, Lányi Ernő műveit műsorára, a helyi Vestül, a Geme- ratia Noua, a Tara dühödt támadást indított ellene, ha- zaárulónak, a magyar irre- dentisták bérencének bélyenem mehet másképp, hanem hova a lovak húzzák. ★ Egy bizonyos pap egyszer paripáháton ment egy mezővárosba. Midőn a városbíró meglátta, tehát csúfságul monda néki: Krisztus Urunk nem járt ám kevély paripán, haneip szatmárháton. Erre felele a pap: Én örömest vennék magamnak egy szamarat, hogy azon járhatnék, de igen nehéz találni azolta. hogy a tanácsba beveszik őket. ★ Egy prédikátoraié azt kívánta, hogy ő harcsak egy könyv volna, az ura több- szer beletekintene. Erre a prédikátor azt mondja: Ügy de szívem, kalendáriomnak keltenék lenned, hogy minden esztendőben mást vehetnék. ★ Sopronban egynéhány leányasszonyok sétáltak .a bastya körül. Egy paraszt azon visz el egy kis kecskebakot, kit meglátván a leányok, az egyik mintegy csúfikodva monda: Nini, annak a kis baknak még szarva sincsen. Melyre a paraszt felele: Édes leányom, az az oka, hogy még nincsen felesége. gezték, amiért „Kodály irredenta művét” műsorára tűzte. Azzal vádolták, hogy „veszélyezteti Románia nemzeti integritását” ... Uria- tianu fölényes szellemességgel válaszolt a vádakra a Temesvári Hírlap karácsonyi számában Dávid király irredenta hárfája címmel. Finom gúnnyal mutatta lei, hogy az „irredenta” mű szerzője, Dávid király, „ju- deaá származású, lakóhelye ismeretlen”. „Egy kissé régen élt, valamivel a trianoni békeszerződés aláírása és a kisantant megalakulása előtt. A Psalmus Hungari- cus című, közrendet veszélyeztető alkotást a betűvetés és olvasás tudományával otthonosak ismerik 55. zsoltár elneveaés alatt” — irta. A támadások ellenére Uir- lálianu azt akarta, hogy a temesvári bemutatón,/ jelen legyen Kodály Zoltán is. Kodáiyék 1934. január 2-án megérkeztek. Temesváron ünnepélyesen fogadták a Mestert; elsőként dr. Emil Gradinaru, a város művelődési tanácsnoka köszöntötte a vendégeket. Utána Urlapa- nu francián! mondott üdvözlő beszédet: — itt most nem a romáin, nem a magyar és nem a német közönség nevében beszélek, ilyen különleges közönség itt nincs; Temesvárnak nemzetiségi különbség nélkül csak temesvári polgárai vannak, akik büszkék erre a címre. Kodály válaszéiban szintén erre utalt: — Amint látom, itt tökéletes a lelkes harmónia. Sohasem hittem, hogy a zenének ilyen hatalmas ereje van.. . Kérem önöket hogy őrizzék gondosan ezt a drága kincset, a aeme által megteremtett harmóniát. A hangverseny — az előre bejelentett botrány nélkül — nagy sikerrel zajlott le. A baloldali lapok osztatlan elismeréssel adóztak Kodálynak, művének, a bemu- ‘tató zenekarnak, énekesnek, karnagynak; a jobboldaliak ádáz támadást indítottak mindezek ellen. A hangverseny után a romáin kulturális tanácsnok díszvacsorát adott Kodály tiszteletére Poh árköszöntők hangzottak el a nomán—magyar közeledésről, együttműködésről. A jobboldali lapok támadása azonban még ha lehet, fokozódott. Urlá(;ianu azonban nem tette le a fegyvert Nem rettent meg, sőt 1934 februárjára Bartók szerepeltetését vette tervbe, s egyúttal a nagy zeneköltő nagy- szsntmiklósi házának emléktáblával való megjelölését Ez újabb felhördülést hívott ki. A hajsza folytaöódott. Édesapja — nem tudni, őszintén-e vagy kényszerből — kitagadta fiát. A belügyminisztérium egyrészt megtiltotta Kodály Psalmusá- nak — „a magyar revizio- nizmus himnuszának” — előadását, másrészt Urlájiianu- nak, amiért ezit a művet előadta, vezényelte a szerző jelenlétében, megtiltotta a karmesteri tevékenységét Ezzel betelt a pohár. A kétségbeesésbe kergetett író, művész 1935, március 7-én hajnalban . a Curentul nyomdájának udvarán főbe lőtte magát Negyvenéves veit A Magyar Zene 1979-d évfolyamában Pintér Lajos, aki közreadta a Psalmus temesvári és aradi bemutatójának tragikus következményeiről szóló dokumentumokat, dolgozata végén ezt írta: „Mert hős volt Radu Urlá^ianu. A testvériség eszméjének mártírja. A könyvtárak régi újságkötegeiből hoztam át a mába ezeket az írásokat, hogy ne merüljenek feledésbe, s magasztos hálával véssük Radu Ur- iä.tianu nevét a gyászos kor hőseinek sorába, azoké mellé, akik, mint ő, egy tisz- tultaibb, szebb, emberibb korért küzdöttek — életük árán.” Senate József Szétlőtte az eget... Szétlőtte az eget szívverésünk, lelkűnkben sír még kerekek útja. Szivem súlypontja a falu, tol köLcsön-mgem az adosagom, ahol jobb cipőm fölmegy a bal lábamra. Nemcsak a vágy bikái hajlottak karodba Hélni miággá teljesedő férfikaromat, szelíden egyszerre estünk, két vízcsepp az ágra. A magyar múlt mosolya II Mindenkor nevető Demokritus Peter tosswüo