Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
f Mezei Mária köszöntése A ..bujdosó lány” évekkel ezelőtt — betegsége miatt — a zajló világból elibujdosott egy csendes kertben áfió. rep- kennyel befuttatott kedves házba. Kínzó légszomját oxigénpalack enyhíti — azt hihet.nók, ez köti őt az élethez. Meg az ablakain beköszöntő faiombok, a hegyek kéklő taraja. De nem így van. Mezei Maria ezer szállal kötődik az. élethez, a múlthoz és a jelenhez is. A két évvel ezelőtti veszprémi tévéfesztivál gálaestjén Vitray Tamás kézen fogva a színpadra vezette őt, aki tíz év óta akkor jelent meg először a pódiumon. Elmondta Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című Költeményét Hosszú-hosszú taps köszöntötte, ünnepelte. A nagyon szép produkciót, vele a művészembert, aki gyengén, betegen is elment, mert úgy érezte: mennie kell. És emlékezzünk csak a Stúdió ’81 műsorára, amikor a riporternő otthonában kereste fal; betegágya mellett beszélgettek sok mindenről: eleiről, pályáról, hitről,, szeretett-ól. Mezei Mária arcan nem volt festék, haját nem rakta be fodrász a kamera tiszteletére Nem szereplés volt ez: olyannak adta magát, amilyen veit. Betegnek, megtörtnek, akinek szemében életerő, érdeklődés csillogott. Nem akarta kendőzni korát. Ezért érezzük úgy, hogy tőlünk sem udvariatlanság megírni: 70. születésnapján koszon Tjük Mezei Máriát. Nagyon nagy élet van mögötte, s nem csak korban. Magion nagy utat járt be. SokNenyes siker és sok szenvedés jutott osztályrészéül. Kecskeméten született, s mindössze kéthetes volt. anakor édesanyját elvesen- tette. Tanárnak készült, színész lett. Rózsahegyi Kálmánnal tan ült, Sebestyén Mihály miskolci társulatánál indult pályája. 1935-ben lett pesti színésznő. K lasszikusokban játsaott és éjszakai lokálokban lépett fel; beskatulyáz; ák a végzet asszonyának és francia vígjátékok könnyű nőcskéimek. Pedig mindig nehéz fajsúlyú volt. A színészvilág és az akkori sznobizmus íratta, nyomtatta vezetéknevében az i-t y-ná. ő viselte a, ráaggatott címkéket, es befelé fordulva élte át szenvedéseit A testieket és a lelkieket Sokat volt súlyos beteg. És sokszor volt elviselhetetlennek tűnő helyzetekben líyáteo- ri novad házassága, súlyos műtétéi, apjának elvesztése fiatal éveire esett A háború bozalmai elől elmenekült. Antikor náci tankok vonultak a pesti utcán, s elszabadult az embertelenség, ő a tátrai magányt választotta. Regénybe illőéin majdnem kemn őrnek nézték egy lengyel faluban, de a véletlen — ő csodának mondja — a segítségére /sietett. A felszabadítók egyenruháját viselő magyar fiú kepében jelent meg aki felismerte őt. A volt vampnak, a nagyvilági nőnek hazatérése után a bizalmatlansággal kellett szembenéznie. Nem törte össze. Csinálta, amit lehetett. Járta az országot. Verset mondott, énekelt. Aztán a Madach, a Petőfi, majd a Nemzeti Színház tagja lett. Játszotta Rebekát a Ros- mersholmban. Mását a Három nővérben, a Színház Júliáját, Az ifjúság édes madara Alexandra del Hágóját. Warrennét. Kitüntették. Bejárta Amerikát. Filmezett, már 1936 óta. Egyszer a klinikai halálból hozták vissza. De ő játszott tovább, holott tudta: az életével játszik. Aztán egy véletlen — ő ezt is csodának nevezi — hozzájuttatta egy budakeszi házhoz és kerthez. És melléje rendelt egy olyan társat, aki jóságával veszi korúi, óvja, gondozza. A ki azt hiszi, hogy tusz- kulánumaban remetekent él, téved. Ránk köszön a lemezboltok kirakatából > koszorú^íonatos arca a Bujdosó lány bontójáról. Es ír is. Nem kíméli önmagát, másokat sem. De nem bánt, nem vádol senkit. Hetvenedik születésnapján bizonyára sokan megkeresik, teiefon<m, levelben távirattal, virággal, jó szóval. Ez a néhány sor tartozzék közébük. Kívánjuk, hogy eletét végiggondolva, még sok születésnapján érezze úgy: érdemes volt. E. M. Gombaszögi Frida és Dayka Margit társaságában Csehov Három nővér című színmüvében, J947 ben A meghiúsult kísérlet A Természet, legnagyobb kísérlete faltiamén, a kezdet kezdetétől arra törekedett, hogy a rendelkezésére álló anyagokból tökéletes társadalmat hozzon létre. Hatalmas laboratóriumában ideális környezetet teremtett az első egysejtűek számára, és gondosan ügyelt rájuk fejlődésük minden stádiumában. Hányféle módját próbálta ki a tarsadalomszervezésnek ! A Carbon-kor buja növénytársulásai nem tudtak társadalommá szerveződni. Hiányzott ehhez ■ néhány alapvetően szükséges felietek a) A helyzetváltoztatás, és a helyváltoztatás lehetősége. (Az előbbi nélkül ugyanis nem lehet kompromisszumokat kötni, s nehezebb időszakokat túlélni. Az utóbbi nélkül nem lehet kereskedni, háborúzni, vándor színtársulatot alapítani, télen a hegyekben, nyáron a tengerparton üdülni. — hogy csak a legfontosabbakat említsem.) b) A bélüresség, ami lehetővé teszi a szilárd táplálékon alapuló anyagcserét. (Ki hallott már olyan társadalomról, dtnelyik nem fogyaszt százezer tonnaszám, csupán a talaj nedvességéből, a légkör szendioxid- keszleteból tartja fenn magát, s energiagondjai sincsenek, hiszen ott van a nap. Mi ösztönözhet egy ilyen társadalmat arra. hogy gazdasági embargót léptessen eleibe, vagy lebegtesse a fabatka árfolyamát, aim nélkül fejlett civilizáoió ei sem képzelhető.) A mehek, hangyák, termeszeik társadalma tulspe- cializálódott. A Természet szabadjára engedte tevékenységüket, ezért ók a könnyebb ellenállás irányában fejlődtek tovább. Kialakították az öröklődő jor- mavaitozatokat {katona, dolgozó, kvrálynő, here seb.), minden helyzetre vök egy sztereotip cselekvésláncuk (a kopogtatás után ^Tessék!" következett, a tessék után „Tiszteletem, királynő ', és a „Nem zavarok?’’ után a „Foglaljon helyet, kedves dolgozótársamVégifi pedig a cselekvéslánc utoiso frázisa,* a „problémákat pedig összboly-tnszony latban fog juk lerendezni”.) ldegfejtőde- süte emiatt a dúc-idegrendszer állapotában megrekedt. De a termeszei nem adta fel a reményt. A fák. s a rovarok után megpróbálkozott az állatokkal. Az emlősökkel a lehetőségek határáig tökéletesítette azt a rendszert, amely — ágy gondolta — a társada lommá szerveződés áthághatatlan lépcsőfoka, s amit a tengerben — kísérleti szinté Hangy any elven a térre és a frázis ugyanazt jelenti. A szerk.) ten — már kipróbált. Nevezetesen azt, hogy a növényi anyagokkal táplálkozó élőlények táplálékul szolgálnak a húsevők számára, s azok viszont — elhullva — ismét növényeket táplálnak, testük korhadó részeivel. A tengerben még sok volt a szabálytól eltérő kivétel. A nagyobb hal gondolkodás nélkül megette a kisebbet, akkor is, ha az a kisebb ugyancsak húsevőnek számított a még kisebbek körében. s időnként a legnagyobb halba is belemart, ha ki tudott belőle harapni annyit, ami meg a revizor-halaknak (Félszegúszók családja, Pleu- ronectidae) se tűnt fel, de trieglehetős volt ahhoz, hogy egy k*s hal vidáman úszkálhasson. Az emlősök egyértelműen elkülönültek növényevőkre húsevőkre. Egyensúly állt be köztük, és a Természet rájött, hogy a szárazföldón végleg lezárult a kisér/ete- zesek kora. Ez az egyensúly nagyon stabilnak látszik, márpedig ahol túl nagy az egyensúly, a fejlődésre nincs sok remény. — Az egyensúly örök. De még mindig ott van a tenger. M ostanú bárt mintha elhanyagolta volna egy kicsit a tengert. Arra volt jó csupán, hogy megszülje az életet? Fogta hét. a detfi-nt. és visszavezette a vízbe. Akkor már sejtette, hogy a tökéletes társadalom legfontosabb kelléke az agy. Ezért esett választása éppen a delfinre, az akkori világ viszonylag legsúlyosabb agyú emlősére. Am valamit most is kifelejtett a számításból. Mégpedig azt, hogy a delfin alkalmazkodni fog a. megváltozott közeghez, mancsai úszólábakká alakulnak át, teste csípőtől lefelé egybeforr, és egészében véve a modern áramvonalas torpedók, s az atom-tengeralattjárók tökéletes mintájává válik. Az élőlények változékonysága kimeríthetetlen. Itt is befellegzett hét. A Természet kétségbeesett. Kipróbált minden lehetőséget, végigjárt minden hipotézist, és az eredmény egyenlő a semmivel. Ekkor, valahol a szárazfölden egy csúf csupaszőr állal lemászott a fáról, és két görbe hátsó lábán tett néhány bizonytalan lépést. Ám erre a Természet már nem figyelt. Kabátot s kalapot vett. eloltogatta a villanyt a laboratóriumban, s a folyosókon. s aztán gondosan kétszer megfordította a kulcsot á zárban. — Pihennem kellene vagy két hetet valahol — diiny- nyögte, es elindult hazafeU a holdfényes kavicsokon. Mester Attila Hit és miért (nem) olvasnak talun? Az ŐSZÍ megyei könyvhetek a könyv ünnepe falun. Idei eseményeit is október- oen rendezi a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa a politikai és társadalmi szervek, valamint a könyvszakmái vállalatok közreműködésével. De vajon mi következik az ünnepnapok után ? Elmondhatjuk-«, hogy talun ma már szokás az olvasás ? A minap kezembe került egy olvasásszociológiai tanulmány, amelyet a Magyar Könyvkiadók és Könvvter- 'osztók Egyesülése raegöízá- ■iá'bód Gereben Ferenc készített A tanulmány címe: A falusi lakosok olvasási és könyvbeszerzési szokásai. 1971-ben 23 kis- és nagyközségben 1900 családnál, majd 1978-ban 14 községben ismételtén az egyszer már felkeresett családok mintegy egyötödénél kérdezősködtek az olvasás-kutatók, milyen a könyv- és sajtóol- wasás gyakorisága, vannak-e családi könyvgyűjtemények, milyen a könyvkiadás és a könyvtári érdeklődés viszonya egy-egy család életében. A vizsgálat — mivel a megkérdezettek szama nem jelentős — természetesen csak mintavételként értelmezhető, de a tapasztaltak jellegzetesen tükrözik a magyar falu művelődési helyzetét. Figyelmet érdemlő tény, hogy a hetvenes évek elejéhez képest csokiként a könyvolvasók aránya és főleg a könyvolvasás gyakorisága. Abból adódik, hogy a könyvvel korábban is szorosabb kapcsolatot tartó rétegek egy része ma kevesebbet olvas, mint a múltban. Feltételezhetnénk, hogy manapsag az ötnapos munkahét következtében bizonyára történtek változások. De kétlem, hogy a több szabad idő éppen . az olvasásra szánt idő mértékét növelte volna. Azzal összefüggésben, hogy az elmúlt évtizedben javultak a jövedelmi viszonyok, a lakáskörülmények, nőtt a könyvvásárlások gyakorisága, A könyv tehát ma már egyre több falusi család házában helyet követel. Művelődési eszközzé válik-e? Gereben Ferenc határozottan állítja: a falu megszűnt a könyvvásárlás feher foltja lenni. Kissé elhamarkodottnak érzem ezt az ítéletet. Ha azt tekintem, hogy éppen a faluból eljáró dolgozók magas száma miatt megnövekedtek a falun kívüli könyvvásárlási lehetőségek, akkor azt mondom, hogy bizonyára igaz. De vajon elmondhatjuk-e, hogy a falun élő lakosság olvasási kultúrája olyan szintet képvisel, hogy a könyvvásárlás mindennapi természetes igénnyé vált. Sajnos, nem így van, és ezt az olvasásszociológiai vizsgálat egy más helyen igazolja is: „ . .. az iskolai végzettség emelkedésével töretlenül erősödik a könyvvel való kapcsolat is. Elgondolkodtató, hogy az általános iskolai végbizonyítvány — legalábbis falun — átlagosan mindössze a nagyon ritkán vagy az időnkénti olvasói szint határmezsgyéjének elérésére jogosít”. Serfőző Simon Nem az A jércével kaptrgáio öcsik ös, aki voltam, nem ismerne rám, ha találkoznék vele, s akire alig hasonlítok már. Nem az vagyok, aki esténként . a keményfarkincás tanyában álmoskod tam valamikor, s akit nyulak hívtak játszani S ha már «fvasnafc, mi kerül a kezükbe? 1971-ben Berkest , Szitvási, Jókai, Pas- suth, Móricz; 1978-ban Szil-' vasi. Moldova, Jókai. Duma* és Móricz a legkeresettebb szerzők A hetvenes évek második leiétől csokiként a régi klasszikus irodalom népszerűsége, és megnőve kedett a jelen irodalmának olvasottságai, ám elsősorban a szórakoztató jellegű, illettra kevésbé értékes műveké, örvendetes, hogy az utóbbi esztendőkben növekedett az ismeretterjesztő irodaäom népszerűsége. A házi-könyvtarakban már helyet kapnak a Világirodalom remekei és a Jókai-sorozat meglett a Képes történelem vagy a Panoráma útikönyvek »»- nozart darabja is. Az elemzés Mnratet* azt a tévhitet is, hogy aki nem könyvvásárló, az majd fölkeresi a könyvtárat. A könyvgvűjtés és a könyvtár- használat szorosan együttiá- ró jelenségek, sokkal inkább kiegészítik, mint h elvette® - tik egymást. (Sajnos, a 70-es években a könyvtárhoz fűződő kapcsolat némiképp gyengült.) Helytelen lenne, ha az olvasási szokásokat mindössüe a könyvek iránti érdeklődés alapján értékelnénk. Gereben Ferenc is gondolt erre, amikor a sajtó iránti kíváncsiságot szintén megvizsgálta; megállapította, hogv a napilapok iránti érdeklődé« csökkent, ezzel szemben a képes hetilapok népszerűsége nőtt. A sajtó a legeldugottabb településre is eljut, a könyv nem, vagy csak ritkán. Végezetül meg egy megjegyzés. A Magyar Televízió kétségtelenül legjelentősebb tömegtájékoztatási eszközünk, műsorai egy ország; számára nyújtanak aäkal- mankénti beszédtémát. A Gereben Ferenc által megkérdezettek mintegy fele a televízió különböző műsorai alapján tájékozódott arról, hogy mit érdemes elolvasnia, megvásárolnia. De valójában mennyire tájékoztat ma a televízió? A különféle reklamfiimek sokszor semmitmondóak vagy éppen falun nem kapható köteteket hirdetnek. A Stúdió műsora érdekes, de ■ kévéssé népszerű falun. Egyes tv- filmek, amelyek irodalmi alkotás alapján készülnek, időnként már az adással egyidejűleg a könyvesboltokban is megvásárolhatok. Ügy gondolom, hogy a rádió „Üj könyvek "-rovatához hasonlóan a televízió is hetente legalább öt percben informálhatná nézőit arról, mit ajánlanak a könyvkiadók s legújabb termésből. Az őszi megyei könyvhetek bizonyára az idén is kellemes perceket nyújt a könyv-barátok szamára: Mindössze annyit kívánok még, hogy a könyvszakma és a könyvtárügy illetékesei a könyvhetek után se feledkezzenek meg arról, hogy a könyv mindennap ünnepet teremthet falun. M. I. vagyok a meleg dűlőre, bekiabáltak, az ajtón. S aki még sokáig vart vissza a küszöb-magaslate». Látta néha a messze fel-fellobogó arcom. amerről visszakérte engem. fölágaskodtak a szélben, vágtattak volna nyib ogva utánam a földek. «
