Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

Üveg és vonal Augusztus vege igazi nyár­utó. A balatoni strandok még tarka képet mutatnak, kirándulócsoportokkal, sétá­ló párokkal is találkoztunk. Az üdülőhelyek nem panasz­kodhattak a forgalomra. Bogláron a kápolnákban el­lenben borús a hangulat: a szezonzáró kiállítások láto­gatottsága nagyon gyér. Al­bert Zsuzsa grafikus es Bo­bus Zoltán szobrász alkotá­sai népesítik be a vörös és a kék kápolnát. Szeptember végéig tartanak nyitva ezek a kiállítóhelyek. Figyelem a bejárati ajtót. Be-benéz egy-egy kiránduló, de ahogy tekintetük a falak­ra esik, indulnak tovább. Nem tudom én sem kivonni magam a hangulat alól, egv fiatal pár után elindulok a parkon át, s a tipegőkéit le­ereszkedem a főtérre. A fia­talok vidáman ugrándoznak előttem, élvezik a kövek já­tékát — mivel még nem koptatta aszfaltsimóra az ember talpa, ki-kiálló olda­laiban meg-megbotlanak. . . A játszi lépcsőfokok, a kedves fiatal pár kontraszt­ja annak, amit a kiállítóter­mekben láttunk. Steril vona­lak, rácsos szerkezetek. „E művész alaptörvénye — ol­vasom a katalógusban — a rend, a képsíkon is, gondo­latban is. Emberivé teszi közel hozza nézőihez ezekéi a konstrukciókat. amikor egy-egy gesztusában megen­ged magának némi eltérést rendszerétől, szabályait erő­sítendő. .. Előadásának vég­letes a tisztasága. . Anél­kül, hogy művészetet így vagy ügy értékelném, a be­fogadás hiányán tűnődöm. Mit nem találni meg Albert Zsuzsa grafikáiban ? Olyan kifejezés beli tartalmat, amely nem csupán létezését bizo­nyítja, hanem befogadásukat is. A magyar üvegművészet­ről keveset tudunk, a műfaj hazai története csecsemőnyi életről adhat képet. Bohus Zoltán szobrász üveg kis­plasztikái tetszenek. Játszom az ablakból rájuk eső fény­nyel, ahogy megtörik a ra­gasztott üvegfalakon. Az üveg természete«, zöl­desbarnás színét a besütő nap sugarai a fénytörés kö­vetkeztében átszínezik, s mozdulatomra e színek meg­változnak. Mozog az egész szerkezet. Persze nem tán­colom végig a termet, nevet­séges lennék. Erre a tárgyak is „megállnak”. Elhidegü- iünk egymástól..: Horányl Ilim A Városmajori Színpadon bemutatták Máté Péter—S. Nagy István: Krízis című rock-storyját. A világon eluralkodott erőszak ellen tiltakozó zenés történetben közreműködik az nj Bergendy Együttes és a Dominó pantomimtársaság. A rendező, koreográfus Költő Miklós (MTI-fotó — Benkő Imre fetv — KS) „KRÍZIS” Dr. Vjczián Antal Pokoljárás 3 hómezökön Legtöbbet a fagysérültek szenvedtek. A második hét­től kezdve alig láttam olyan katonát, akinek a lába fa­gyott el. Ezeknek túlnyomó többsége eltűnt. Lemaradtak, fogságba estek, ha szeren­cséjük volt, vagy megfagy­tak. A barátság csodálatos példáját mutatta az a ka­tona, aki a társát egy szán­kón húzta. Olyanszerű volt, mint amilyet otthon is lát­ni lehet falun. Házilag léc­ből, deszkából összetákolt alkotmány. Valamikor gye­rekek játszottak, szánkóztak vele. most egy magyar kato­na ült rajta, s' a társa húz­ta. A lábai madzaggal átkö­tött rongyos zsákokba voltak bebugyolálva. Tűz mellett megnéztem: mindkét labán valamennyi uj,iának hólyagos, másodfokú íagvá- sa. az egyik nag.vujján kez­dődő üszkösödés látszott. 'Bakancsai fel voltak hasítva, mert különben nem fért vol­na bele a lába. Ezért kel­lett kívülről még ronggyal is betekerni. Kötszer persze nem volt. Ajánlottam, hogy a kapcákat hasítsa ketté, s kimosás után váltakozva használja kötszerként Egy másik honvéd nemez- csizmában sántikált Szeren­cséje volt, hogy valahol hoz­zájutott. Ezek a csizmák di­rekt az orosz télre valók. Ha nem szűk és a külső réteg is épségben van, nem ázik at, ilyen körülmények között ideális lábbeli. Jelentkeztek néhányan szilánksémlésekkel, golyó okozta sebekkel, A kötszer pótlásara különböző módsze­reket gondoltunk ki. Elsősor­ban a vászon jött számítás­ba. Pl. zsekbendó, de ez ke­vés katonának volt. FÓ.lhasz- náltuk a hosszú gatya szárát, az ing aljat. Bicskával csi­tookart szabdaltunk ki, A kö­tést valamilyen zsineg segít­ségével próbáltuk rögzíteni. Ezeknek a rendkívül primi­tiv megoldásoknak is örül­tünk. Legalább tettünk va­lamit a sebre. Ilyen szorult helyzetben derül ki, hogy mik azok a legfontosabb dolgok, amelye" két mindig zsebben kellene hordani. A bicskának, a gyu­fának, a zsinegnek óriási je­lentősége volt. Szóval, seb­fedésre alkalmas vászonda­rabokat kellett vágni az al­sóneműikből, amelyek kimo­sás, esetleg kiíözés után új­ból felhasználhatók. Sokan maguktól rájöttek e-rre. Az a katona, aki a társát húzta a szánkón, két nadrágszíjat kötött össze, azt használta vontató kötélnek. A nadrág­ját drót tartotta, a társának pedig nem volt fontos a szíj, úgyis ült a szánon. A nélkülözés, a szenve­dés. a nyomor, amire nem találok megfelelő szavakat, leírhatatlan volt. Nem egy .katonánál lázas hörghurut, esetleg már tüdő­gyulladás alakult ki. Nehe­zen oldódó köhögésből, hu- rutos légzésből, lázmérés he­lyett szapora pulzusból kö­vetkeztettem a betegségre. Nem mertem a legegysze­rűbb fizikai vizsgálatot sem alkalmazni; a tüdők fölötti légzést meghallgatni, mert ehhez le kellett volna vet­kőznie — fagyban. Autóstop Kényszerből és Van. aki kedvtelésből, van aki kényszerűségből áll ki stopolni. Van. aki megszok­ta már. s van. akinek ég az arca: szégyenkezik. ha elzúg mellette a sofőr az üres autóval. Van. aki föl­veszi az díszéire rekedteket, és van, aki nem. Van. aki gúnyos pillantást vet felé­jük. s aki pillantásra sem méltatja őket. Van olyan is. aki mégáll. Autóstop. Nem törvénybe ütköző, de nem is támoga­tott formája a közlekedés­nek. Veszélyekkel jár. de örömökkel es segítéssel is. Embere, körülménye válo­gatja. /. Az alacsony leány a lellei elágazónál áll. es legyez. — kátrányig elvinne? — kérdezi. — Akár Kaposvárig is. Beül. s indulunk. A mo­tor monoton zúgásába ve­gyül a hangja; — Zamárdiból járok min­dennap kátrányba, a postán helyettesítek. A busszal na­gyon korán kéne indulnom, s hétre már ott lennék, ugyanakkor csak nyolckor nyit a hivatal. Így inkább később megyek Lelléig vo­nattal. onnan pedig stoppal. Szerencsére akadnak autó­sok, akik elvisznek. — Miért nem keres mun­kát a lakóhelyén vagy a környékén? — Szeretem a helyettesí­tést." Változatos, és amikor már megszoknék egy helyet, esetleg megunnám, tovább- állok. Más községbe, más emberek közé. Ez is egy érv, s lehet, hogy nem is hamis. Tűnőd­ni azonban nincs sok idő: Latránvba érünk. * * * Sotnogybabod után. vala­hol félúton két település között. A férfi kimért lép­tekkel bandukol az út jobb oldalán. Sehol ház. sehol jármű. Lassítok, mellé erve megállók: — Meddig megy? — Mernvére igyekszem, örvöshöz — mondja. — Üljön bel — biztatom, s kinyitom az ajtót. Beszáll. ötven körülire saccolom, napcserzette ar­cú. Szinte mentegetőzve besaél: — Tudja, tegnap este rosszul lettem a munkahe­lyemen, itt, a pusztán. a teesz melléküzemágában. Fajt a fejem meg minde­nem, pedig nem szokott. . Ezért megyek Memyére az Neheze« «csiszolták ma­gukat az emberek, gyakran kellett pihenniük. S a láz miatt a szomjúság még job­ban gyötörte őket. A forra- latlan víz ivás következté­ben a harmadik hetitől egy­re többnek támadtak bélpa- naszai. Magam is szenved­tem ebben. Nehéz dilemma elé állított, hogy mi legyen a súlyos be­tegekkel. Nagyobb részük jön­ni akart. Akinek ez volt a szándéka, nem is beszéltem le róla, hiszen nem tudhat­tuk, mikor kerülünk esetleg rendezettebb körülmények közé. ahol már betegellátás­ról is szó lehet. Néha meg reménykedtünk, hogy kike­rülünk ebből a zsákból. Az. oroszokkal történt közvetlen találkozásom óta azonban még jobban bíztam ember­ségükben. Meg voltam győ­ződve róla, hogy a sebesül­teken, betegeken igyekeznek segíteni. A kérdés inkább az volt, hogy aki visszamaradt, mennyi idő múlva kerül a Vö­rös Hadsereg kezébe. Egyál­talában nem siettek a fog- lyulejtéssel. Csak abban az esetben tanácsoltam megfe­lelő helyen a visszamara­dást, ha azt együttesen vál­lalta egy-egy csoport: ha voltak, akik gondoskodni tudtak egymásról, főleg a súlyosa bbakiról. (Folytatjuk.) orvoshoz; hogy vizsgáljon meg. Szentmiklósig kellett volna gyalogolnom, ott föl- szálltam volna a buszra, de szerencsére . . . Nem szoktam én megállítani az autókat, inkább megyek a két lába­mon. II. Kaposvárról igyekszem a Balaton felé. Mernve előtt két fiatal fiú integet. — Gyertek 1 — mondom nekik. Beszállnak, s igen közlékenyek. — Itt voltunk. Kaposvá­ron. az egyik barátunknál; most Berenybe megyünk, az intézetbe. Este diszkó lesz ott . . . A fiúk kanizsaiak, s a herényi nevelőintezet lakói voltak- A nyáron már mun­kába álltak a kanizsai iz­zóban . . . — Nem jó hely az. úgy­hogy majd nézünk valami mást. — És miért stoppal köz­lekedtek ? — Az olcsóbb. Kaposvár­ról idáig egy teherautó ho­zott bennünket, de reggel óta senki sem vett föl . .. A fiúk tizennégy évesek múltak. * * * A leilei elágazónál két hatalmas batyuval -szőke, hosszú hajú srác üldögél a csomagjain, és „meszel”. — Hová? — kérdezem. Ö csak int: arra, lefelé. — Oké. gyere! Bezsúfolja cuccait a hát­só ülésre, s beül. Már ' tu­dom. hogy nem magyar. A köszönésféle németes, ké­sőbb azonban kiderül, hogy svéd. Valahogy megértjük egymást. A célja nem Ka­posvár, hanem Isztambul. Egy kissé tehat „odébb” megy. Mindenesetre Kapos­vár is útba esik. Körutat csinál — egyedül, stoppal. Ahol raesteledik, sátrát ver, es ott alszik. Nomád élet. Modern korunk vándora. A Népszava Lap- e<~ Könyvkiadó a közelmúltban megjelentette a Mi világunk cimű sorozatának legújabb kötetet. A korszerű ismeret- terjesales népszerű sorozata olyan olvasmányélménnyel szolgál, amely nemcsak a té­mában ad új befogadni va­lókat, hanem általánosan is szélesítheti, mélyítheti a ta­nulni vágyók ismereteit. A Népszava tetszetős füze­tének bevezető írása, amely dr. Marjay Imre tollából származik, különös világába vezeti az olvasót. A szerző néhány nyomott oldalnyi terjedelemben bemutatja az elmúlt századok leghirhed- tebb hamisításait. Az erede­tiket másítok történetei nem­csak bepillantást engednek egy letűnt világ erkölcseibe, szellemiségébe, hanem olyan ismeretekkel is szolgálnak, amelyek napjainkhoz is szólnak, ám nem szerepel­nek a tankönyvben . . . A hamisítás történetét a szerző az egyiptomi történe­lem kevésbé ismert esemé­nyeinek bemutatásával kez­di ; érzékeltetve, hogy abban az időben a hamisítás moz­gatója a hiúság és a hata- lomíeltés volt. . . Egy példa: III. Thotemsz (i. e. 1490— 1436) trónra lépése után elődjének, Hatsepusztnak minden hátrahagyott holmi­jából kivakartatta, eltüntette a tulajdonos nevét, s mint hatalmon levő a magáét tün­tette föl. Ez hamisítás volt a javából. Ma már mások a megtévesztések. A középkor sem volt „ha­misítatlan” — hamisításai - nak száma alig számba ve­hető. Talán a szentek csont­jaival volt a legtöbb mani­puláció. Szent viszonylag ke­vés volt. es annál kevesebb volt a csontja ... Az arcát­lan hamisítók megfékezesere a lateráni zsinat 1215-ben el­Ket lány áll az tit két ol­dalán. Az egyik erre, a má­sik arra integet. Megállók annál, aki nekem, legyez. A túloldalról átrobog a má­sik is. Maguk sem tudják, hova tartanak, csak úgy el­indultak — „mindegy, hngv melyik” irányba. Nem kér­dezek hát semmit, inkább ajtót nyitok. Valamit du­ruzsolnak beszállás közben, németül. — Balatonföldvár — mondom nekik, hogy tudják, meddig viszem őket­— Oké. gut — helyesel­nek. A szőke ül mellém az első üiésre. a fekete hajú hátra. Vihognak, mocorog­nak; néha válaszolnak tört német kérdéseimre. Evelin es Gudrun most nyaral. Ez a legfontosabb tevékenysé­gük, és szeretnék jól tölteni a nyarat. Most éppen ki­rándulnak, mert érdeklődő természetűek. Hogy hová, az tulajdonképpen teljesen mindegy. — Esténként mit csinál­tok? — próbálom föltenni nekik a kérdést, de félre­értik: ;— Oké! Ma este nyolckor — mondja a szőke (persze anyanyelvén), s alig tudom elmagyarázni, hogy én nem... Meglepődnek, de nem sértödékenyek. Jót vihognak az egészen. * * * Egy hétfőn hajnalon. A szárszói megálló üres. Eb­ből tudom: lekéstem a buszt. Vonat is megy felóra múlva, de az későn érkezik Kaposvárra. Hanem ha autóstoppal ‘sikerülne eljut­nom Lelléig. ott meg utol­érhetnem a, buszt '.., Legyezek I az út szélén. Jönnek az autók. Az egyik tele emberrel, a másik szin­te üresen. Személyautók, te­herautók. kicsik és nagyok. Egy a közös bennünk: fék­re nem lép sehol a láb. Ne­gyedóráig próbálkozom, majd föladom. rendelte, hogy az ereklyéiket a papa engedélye nélkül ti­los forgalomba hozni, illetve a templomban elhelyezni. Űj kor — új hamisítás. Marjay Imre a dollárhami­sításról is tud újat monda­ni.. . Említ egy /.sen 11, aki olyan dobozt konstruált, amely 24 óránként ontotta a bankjegyeket. Bar működé­se egy kicsit- különös volt. Akiket a hamisító rászedett: nem lettek mi Hornosok. A mi világunk legújabb számából kiderül, hogy a Mona Lisa több gazdag há­lószobáját. szalonját díszít­hette eredetiként. Volt idő, amikor mindenki őt kívánta. Egy ügyes szélhámos elhí­resztelte, hogy már nincs is igazi Mona Lisa, mivel szemfüles gengszterek elra­bolták — tehát a hamisat mindenki eredetiként vette meg. Ez is Mona Lisa és a raszedettek története . . . Ismerjük-e pyelvünk min­den árnyalatát, tudunk-e he­lyesen, szépen magyarul ? Mikor mit vétünk nyelvünk ellen? A mi világunk leg­újabb számában e kérdésre szakértőtől kaphatunk vá­laszt. A nyelvművelő szá­mos gyakorlati kérdésre ad választ, s továbbgondolásra érdemes problémákat tesz közzé. A nyelvműveles már közüggyé válik. A biológia tájaira kalauzol a füzet egyik záró írása. A mi vilá­gunk című füzet lapjain va­lóban a mi világunk tárul föl. Kiderül, hogy megis­merhető és távlataiban egy­re inkább ismert. így való­ban a mi világunkká válhat. 8. D. Gyarmati László Szocialista brigádoknak ajánljuk A mi világunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom