Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
(Durkó Gábor rajza) Kiss Tamás Mit látott a Ids fiú? Én még láttam Ferencz Józsefet, — már nem egészen fiatalon — Vilmos császárra! parolázott fönn, rámában, otthon a falon. De lett ebből akkora balhé, hogy anyánkról el nem múlt a bánat, odesnaradt a bátyáin, szegény, négy érig nem. láttam apamat. Azt már nem láttam, hogy parasztot a törvény vont volna deresre, de láttam lovon egy tengerészt, aratom várnát be Kenderesre, az országút szélén csücsültem, taJDtóném állt mögöttem, zászlócska lengett ujj aim közt, — szellő fújt — azzal integettem. Szeretteii volna a hazáért nagy lenni, bajnok. Hős leginkább. Nem a rozstarlón futkorás zni a malacok után mezítláb. Diszkoszt vetni, gerelyt hajítani, győztesként futni be a ' várost... Erős szerettem volna lepni, láttam birkózni Czája Jánost. Nyújtón bili enni megtanultam, lengtem lovon, tenyéren álltaim, a pillangót hálóval űztem, latin igéket konjugáltam. Olvastam Heinét és Horácot, de hagytam abba a pillanatba, ha neszét vettem, hogy fociznak, a gyepszélen dobog a labda... Rájuk emlékszem, a fiúkra, ma sem tudok gondolni másra, gyorsabban- ver bennem a szív is az ilyen labda-dobogásra. Öregszem. Ö, hány tavasz és nyár illant el nyomtalan felettem, s mi mindent láttam. Elmondanám azokat is, de elfeledtem. A. SzSoljarov A FI LM Guszjatyin a televíziót nézte. A képernyőn pezsgett a gyönyörű élet. Kihívóan kéklett a Krírh déli partja. Szemtelenül virágzottak a magnóliafák. „Ez igen... — gondolta bágyadtan Guszjatyin. — Itt aztán van látnivaló fent is, lent is . ..” Egy hosszú lábú, majdnem teljesen ruhátlan nő epekedve ment a víz felé. Guszjatyin fojtott hangon köhintett egyet, és a feleségére sandított. Az szélesen terült el a nyikorgó fotelben. Guszjatyin lélombozó- dott. Egy fehér ruhás, karcsú szépfiú hanyagul ült egy Zsiguliban, és végighajtott a rakparton. „Hát vannak ilyen emberek — gondolta Guszjatyin, miközben elöntötte a méreg. — Semmi különös: volna csak az enyém az ő pénze, én nem így dőzsölném el”. A kocsi megállt egy étterem előtt. „Saslikot fog zabáim” — találgatott magában Guszjatyin. A fürge pincér máris hozta a borostyánszínű pezsgőspoharakat. Habzott a köny- nyű fehér bor. A pincér udvariasan mosolygott. Guszjatyin fészkelődül kezdett a széken, „Hej ... de szeretnék ott lenni, majd én megmutatnám mindenkinek ...” Premier plánban mutatták a tengert. A nő a nappal szemben úszott „Jó most odalent délen — állapította meg Guszjatyin. — Fütyülni mindenre. Ha én egyszer belevethetném magam az életbe”. Kitakarta a szemét, hegy a felesége ne vegye észre veszedelmes csillogását Erőtlen kiáltás hallatszott A nő összevissza csapkodott kezeivel a vízben. „Fuldoklik — jött rá Guszjatyin. — No de sefnmi vész: ez a pasas rögtön cda- tocsog.” S csakugyan a szépfiú már rohant is a homokon, útközben rángatva le magáról a zakóját... A víz csak úgy pezsgett hatalmas kezei alatt. A szépfiú kihozta a nőt a I vízből. Az hálásan és szemkáprázLatóan mosolygott miközben egész testével a fiúihoz simult. —: A fogai kivehetők. — mondta ernyedten a feleség. — Micsoda? — Guszjatyin nem értette. — Mondom a fogai kivehetők. Műfogsora, protézise van. Guszjatyin ingerülten nézett a feleségére: neki nincs műfogsora, mégsem fogják megmenteni. Boldogság sugárzott a kék fényben csillogó képernyőről. „Hej — sóhajtott fel Guszjatyin. — Eljárt felettem az idő. Hisz volnék csak ...” Váratlanul- egészen közel jött a tenger, egyenesen a szemébe csapott. Virágok bódító illata úszott a levegőben. N — Hol vagyok én? -r- tekintett körül eszelősen Guszjatyin. Arcát a déli nap perzselte. A kövezett úton, közvetlenül az úttesten. ült. „Hiszen ' ez a filmben van!” Guszjatyinnak jóleső- en belehasított a szívébe. A strandon már nagy tömeg verődött össze — lármáztak, és a tenger felé mutogattak. Amint megpillantották Guszjatyint, az arcuk megkönnyebbült. Egy panama kalapos bácsi kinyitotta a kocsi ajtaját, és ügy magyarázott: — Fuldoklik. Már egy félórája ... — , Tudom — felelte kurtán Guszjatyin. A tömeg szétnyílt előtte. . Guszjatyin ledobta a zakóját* nadrágját és — kissé restelkedve bő gatyája miatt — rohanni kezdett a víz felé. A panama kalapos bácsi a sarkában volt. A nő mintegy száz méterre volt. Guszjatyin zavartan megállt. — Tyű, ez optikai csalódás. Hiszen a tévében pár karcsapásnyira... — Rajta, rajta — sürgette hevesen suttogva a panamas. Hisz fuldoklik! A nő dallamosan kiabált. A bápsi türelmetlenül lök- döste a vízbe. —. Várj már egy kicsit — jött méregbe Guszjatyin. — Meg kell ezt gondolni: merre ússzak, minek ússzak ... A nő" odakiáltott neki: — Fuldoklóm! — Látom, , látom — mondta Guszjatyin, miközben megsaccolta a távolságot. Jó nagy táv volt. — Mi van? — kérdezte váratlanul a panamás bácsi. — Oszol-e már? — Elnézést, elvtárs —fordult felé Guszjatyin. — Nem lehetne őt... izé... egy kicsit közelebb __ — Kit? — nézett rá értetlenül a bácsi. — Hát őt... aki fuldoklik ... Nem lehetne egy kicsit közelebb hozni... a parthoz? — Meghibbantál? — vonta fel a szemöldökét a bácsi. A háta mögött kiáltások hallatszottak. Guszjatyin megfordult. Szoros gyűrűként vette körül a tömeg. Az arcok komorak, ellenségesek voltak. — Na nyomás, nyomás, ne tartsd fel a dolgozókat — mondta a bácsi. Guszjatyin idegesen to- porgott. A légkör pattanásig feszült. — Süllyedek! — kiáltott a nő. Guszjatyin szomorúan nézett körül. A gyűrű összébb szorult körülötte. — Talán valaki más — ajánlotta bizonytalan hangon Guszjatyin. — Maga itt, elvtárs. .— A tömegre mutatott — A forgatókönyv szerint neked kell — mondta kemény hangon a panamás bácsi. „Kényszerítenek” — értette meg Guszjatyin, és kétségbeesetten így kiáltott fel: — Nem kell! Majd én magam! Egyszerre csak a nő abbahagyta a kapálózást és felállt A tenger a melléig ért — Meddig kell még várnom? — kérdezte szomorúan. — Megyek! — ordította Guszjatyin, és fürgén tem- pózni kezdett a vízben. — Mar nem kell, késő — mondta a nő es elfordult — Vége a filmnek, (Juhász László fordítása) Száz éve született Leonhard Frank Csaknem ugyanabban az időben, amikor Radványi Géza kamaszhősei életre keltek a Valahol Európában című filmben, egy német író Amerikában — ma talán legismertebb, legnépszerűbb könyvén, a Jézus tanítványain — dolgozott, utolsó emtgrációs éveiben. A világháborúiban szézilált Németország képét álmodta bele gyerekhőseábe. Újsütetű apostolai valami elemi erkölcs nevében fctél'kezr tek: fosztogattak és adakoztak; s körülöttük, az „önkéntes” adakozók és megajándékozottak soraiban felvonultak a nácizmus — az ébredező új nácizmus — áldozatai és bűnrészesei. Ennek a sokszínű regénynek (amelynek súlyát-jelen- tőségét kétségtelen hiányosságai ellenére is kár lenne elvitatnunk) a színhelye Würzburg, a csúcsíves és barokk templomok ezerháromszáz éves városa, amelyet mindössze huszonöt perc alatt bombáztak le.) Alighanem ez — s ami mögötte rejlik — volt ■ Leonhard Frank életének egyik legnagyobb traumája, 1882. szeptember 4-én itt született, ebben a bajor városban . . . „Élete a huszadik század viharos első felében élő harcos német író élete volt. Minden könyve lényének egy-egy tükörképe. Ifjú kora óta részt vállalt ojyan dolgában, amelyek személyét nem érintették, és úgy véli, hogy az olyan ember, aki nem így cselekszik, elveszti önbecsülését, ami egyenlő az erkölcsi öngyilkossággal”. — Az öregkor küszöbéről maga az író tekint vissza így küzdelmes életút j ára. Thomas Marni és Franz •Kafka kartársa. Amannál hét évvel fiatalabb, emennél mindössze egy évvel idősebb. S noha életműve kétségtelenül nem ér fei az övék szintjére, közvetlen hatásában, olvasottságában talán mégis ő vezet. Asztalossegéd apa és a mindennapit bűvészmutatványokkal előteremtő anya negyedik gyermekeként született. \ nyomor emléke s elemi iskolai, szadista tanítójától elszenvedett sérelmei mindvégig ébren maradtak benne. Alighanem e forrásokból táplálkozott a kisemberek iránti részvéte, s az emberi megaláztatás, az elszabadult ösztönök és indulatok engesztelhetetlen gyűlölete. Kétkezi munkásként — még önnön lehetőségeit tapogatva — kezdte. Aztán összekupor- gatott pénzecskéjével Münchenbe, az ottani festőakadémiára ment. A Ste- phaine művészkávéház forVége a vaká Idős kora ellenére Is aktívan dolgozik bencurfalvl műtermében id. Szabó István Kossuth díjas fafaragó szobrászművész. A hetvenkilenc éves mester alkotásai bejárták a világot es a hazai kiállítótermekben is rendszeresen megtalálhatók. Képünkön „Négyökrös szántás” e. müvével (MTI-foto — Kerekes Tamás feke. — KS) Néhány napja megkezdődött az új tanév. Mi most a nyári szép napokat idézzük föl e két kis írással. Egy úttörő naplójából Ma elmaradt a tábori ösZ- szejövetel. Nagyon jól éreztük magunlcat. * • • Az őrsi főzőversenyen ösz- szeszidtuk a, szakácsunkat, mert zsebkendőjével törölte el a tányérolcat. Csak azért nem kapott írásbeli figyelmeztetést, meri a zsebkendő már amúgy is piszkos volt. A Hóvirág őrs tagjai viszont olyan rendesek, tiszták, úgy óvják az egészségüket, hogy még a gyümölcslevet sem isszák meg mosatlanul. Az akadályvérsenyen a társammal együtt eltévedtünk, ezért az őrsvezető azt mondta, hogy büntetésből mindketten ötvenszer írjuk le a nevünket. A társam neve Kiss Éva, engem Alsó- gödpusztasági Augusztának hívnak... Hol itt az igazság? Hangverseny Elérkezett a nagy nap, A zuhogó eső ellenére tizenhárom Őrával az „El Tipró” együttes koncertje előtt telt házat jelentettek a rendezők. Többen magukat gombostűnek álcázva igyekeztek leesni helikopterekről a szin- pad környékére. — Őrjöngés. Hangolás semmi (fölösleges). Pontosan huszonnégy óra nulla-nulla perckor az énekes, Lóréri Guszti hatalmasakat nyerítve egy zöld muszlinsálban berepült a színpadra, majd utánaszáll- tak a többiek is. Bivaly Dik- szádi Benő, a basszusgitáros egy csákánnyal elöbányászta a színpad alól hangszerét. Benő — népszerű nevén Boci — beleharapott a húrokba. A dobos, .Falábú Alfréd az első ütéssel sikeresen beszakította a dobok felső és alsó bőrözését. Nyávogi Adám egyszerű mozdulattal kitekerte szólógitárjának nyakát, behajítva azt a közönség közé. A hatás leírhatatlan volt. (Négy szemműtét!) A hangulat csak fokozódott, amikor Lópipi (Lőréin) a mikrofont leharapva üvölteni kezdte slágerüket: „Ha nem vagyok bent,, akkor kint vagyok .. A közönség ékkor mér teljesen elveszítette a fejét; a színpadot körülvevő aknamező és vizesárok ellenére megindult kedvencei felé. Az együttes — látva a rajongók „imádatát” — égig érő létrán menekült fölfelé az é jszakába... Valahol a Tejút táján még ma is látni El Tipróékat, az üstökösként (f)eltűnt zenészeket. M «Slovakia» (3i Szóból) songó bohém világa volt igazi egyeteme... Hátait fordítva első litog ráfiagyújtemenyével aratott sikerének, huszonnyolc éves korában kezd írni. Szülővárosának kamaszhőseivel benépesített regényével,. A rablóbandával egy csapásra ne- • vet szerez. Megkapja a 'Fontame-díjat, s harmadik kötetéért,' Az ember jó című novellafüzérért hamarosan a legnagyobb német írónak kijáró kitüntetést, a Kleist-díjait is. Ennek azonban nagy ára van. A novellák megírásakor az expnesszionizmus sze~ retetvallása nevében a kisemberekkel együtt érző, társadalmi visszásságokat kritikusan szemlélő, a szocializmus eszmevilágával rokonszenvező pacafista, későbbi antifasiszta író ekkor máir Svájcban élt, önkéntes száműzetésben. Az első világháború évei ezek. S bár a húszas években visszatérhetett Berlinbe, Münchenbe; 1933-ban, a hitleri hatalom- átvétel után az elsők között emigrált ismét S míg könyveit otthon, máglyára vetik, megjárja Svájcot, Angliát Franciaországot (az utóbbiban internálják, koncentrációs táborba hurcolják), s végül Portugálián át szökik ki — annyi más írótársához hasonlóan — az Egyesült ÁL Lamokba. Csak 1950-ben térhet vissza ismét. Mégis e termékeny taó művészete éppen az otthom- talanság éveiben ívelt a csúcsra. .Korábbi regényei, elbeszélései közül már kiemelkedett a líraiságat, érzelmi beállítottságát leghívebben tükröző Kari és Anna, amelyet Thomas Mann „a német irodalom egyik légcsőd á 1 a tosabb szerelmi történetének” nevezett; most pedig, a hontalanság gyökereit keresve igazi remekművet teremt. A Német novella — a Halál Velencében, a Mario és a varázsló e távoli rokona — valóságos látomás arról az erőszakról, amelyet a fasizmus a német népen elkövetett. Josepha bárónő és az inas méltatlan viszonyában mintha valami mitikussá növesztett pók szőtte volna halálos hálóját, amelyben, a tehetetlenül vergődő, önnön halálát siettető áldozatnak m i ruténképpen pusztulnia kell... 1950 után, végleges hazatelepedését követően, Leonhard Frankóit a nagy íróknak kjiáró tisztelet övezte. Ekkor, immár hét-' ven évesen készítette el végső számadását a ^Baloldalt * dóbog a szívem, című önéletrajzi regényében, amelynek hősével, Micha- ellel — saját altere só iával — megfogalmaztatta írói-emberi hitvallását is: „Hisz az emberben, mert hisz az ártatlan gyermek tekintetében”. M. T. M. Takács Imre Hasonlat Az önérzet kapáiódzasa kombájn, örömeinket mind learatja — íme, az orrunk előtt, hogy porzik is a szalmája, fölverte rá az eső a talaj legfinomabb részecskéit... Szenvedünk, és eiótttmk megy a gép. begyújtott kapálódzása az önérzetnek. Zúg is, kattog isi nyikorog is. Természetes hajladozasunk hol van? Hogy mi magunk szedhetnénk föl a termést a földről, hisz mi fáradoztunk ért«, l
