Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-03 / 206. szám

Aranyokleveles kollégium Két tűz között a diáktanács Tihanyi álrmok Borsa® Miklós szobrászművész és kertjének részlete — «se­borral (MTl-fotó — Molnár Edit felv. — KS) Dr. Viczián Antal a hómezőkön Egybeolvadt nappal és éj­szaka. Újból gyötört a has­menés és szomjúság. Legszí­vesebben csak feküdtem vol­na. Felébredtem, valaki in­ni. adott . . . Büdös a víz . . . A káposztát utálom, a cu­kortól hányingerem van. Nem tudom, hogy napok vtagv csak órák teltek el. Azt mondjak, két napja vagyok beteg. Viszonylag újból job­ban érzem magam, gyalogol­ni is tudtam. Két óra alatt csak kétszer kellett lepihen­ni. Egyik nap a tűz körül ül­tünk. izgatottan tárgyalták a legújabb fejleményeket. Egy nemet járőrt latiak, amely rendesen fel volt szerelve, a katonák tiszták, borotváltak voltak. Ez amellett szól, hogy a közelben védelmi vonal­nak. rendezett körülmények­nek, esetleg ellátásnak is lennie kell. Elhatároztuk, bogy a hadnagy Vincével, a két szilankossal és a sós ko­mával előre mennek, ők jobban bírják a gyaloglást. Vincének minél hamarabb rendes ellátásba, esetleg kórházba kell kerülnie. Meg­nyugtattam a társaságot, hogy én is túl vagyok a be­tegségen. legalább is úgy ér­zem. Valószínűleg lázas bél­hurutom volt. Gyengéinek ér­zem még magam, de a két géppuskással meg a szakasz­vezetővel hamarosan mi is megyünk utánuk. Mindenkit fölvillanyzott a remeiny, hogy talán vége- szakad vándorlásunknak. Búcsút vettünk tőlük, meg­öleltük egymást, s ők elin­dultak. Mi aznap nem mentünk tovább. Főleg nekem volt Szükségem pihenésre a két lázas nap után. Részemre most a koplalás volt a leg­jobb gyógymód, s ezt jelen helyzetünkben igazán nem volt nehéz megvalósítani. Folyadékot viszont bőven kellett fogyasztanom. Am is volt időnk, hogy a vizet felforraljuk. Nem volt tiszta ugyanis, hogy a hasmenése­ket a túlzott cukorfogyasztás vagy a fertőzött víz okozta. A nyáron epítötáborozók laktak a Boglárlellei Kerté­szeti Szakközépiskola kollé­giumában. de az épület a tanév első napján már meg­újulva fogadta 176 lakóját. A kollégium az idén har­madszor nyert. aranyokleve­let a diákotthonok pályáza­tán. Az évnyitó utáni órákban beszélgettem a diáktanács néhány tagjával. Takács Andrea nyílt egyé­niség: könnyen barátkozik, szívesen beszél tevékenysé­gükről. Nem csoda, hogy , népszerű társai körében. — Mit tesznek a régi kollégisták, hogy az újak kellemes benyomással kezd­jék a tanévet? — A beérkezéskor, sajnos, nem tudtuk fogadni őket, gyakorlaton voltunk, de az­tán összeismerkedtünk. Be­mutattuk új otthonukat, me­séltünk az itteni életről. Ne- keim is az érkezéshez kap­csolódik a legkedvesebb él­ményem. Andrea, a diáktanács el­nöke sokszor kerül „két tűz” közé: követel, 'és érdekeket is véd. — Bővült a jogköröm. Legutóbb a kollégiumi térí­tési díjak elosztásánál volt vitánk a nevelőkkel: mint­egy harminc tanulónál tért el a véleményünk. Nemcsak a tanulmányi munkát kell figyelembe venni, hanem a közösségi viszonyt, az órán kívüli tevékenységet is. Többségében meggyőztem a pedagógusainkat. Nem könnyű a beillesz­kedés egy ilyen nagy közös­ségbe. Nagy Lászlónak sze­rencsére nem okozott ne­hézséget, ő a diáktanács titkára. — Milyennek kell lennie egy kollégiumi nevelőnek, hogy szeressék és bízzanak is benne? — Olyannak, aki megkí­vánja a rendet, de a sza­bad időnket valóban szabad­dá teszi. Aki nem szégyell focizni, játszani a diákok­kal ; akivel lehet beszélget­ni. Időnként szükség van arra, hogy kiöntsük a lel­künket, tanácsot kérjünk, vagy csak meghallgassanak bennünket Sajnos, gyakran váltják egymást a nevelők, Mindenképpen indokoltnak látszott a higiénés előírások lehetőség szerinti betartása. Délután nyugat felől egy­re erősödő aknatüzet hallot­tunk. Később repülők húz­tak el fölöttünk, s bombái­kat abban az irányban dob­ták le, ahonnan az aknarob­banások is hallatsszottak. Este megint kirázott a hi­deg. Almomban is fáztam. Anyámat hívtam, jöjjön es takarjon be . . . messziről jött felem, de csaik jött. . . nem ért hozzám . . . kiáltani akar­tam . . . nem jött hang a tor­komra . . . Bágyadtan, szédülve éb­redtem. Tálán még az álom hatása alatt, rettenetesen vá­gyódtam haza. Tapiószele jutott eszembe, az otthon, szüleim. Fájt a fejem, min­den tagom. Végtelen elke­seredettség lett úrrá rajtam. Piszkosan fekszem a szal­mán. fázom, beteg vagyok, éhes vagyok. Itt pusztulok el nyomorultan, sohasem kerü­lök haza . . . Megint elért a viszketés. Kaparom, dörzsö­löm magam . . . aztán megint valami sötét kabulatba zu­hanok. Deszkák közötti réseken besüt a nap. A távolból rob­banások hallatszanak. Bom­bák, vagy gránátok? A föl­dön fekszem, alattam szal­ma sincs, csak a fejem alatt a táskám, s egy köpennyel vagyok betakarva. Nem a sajátom, mert az, szokás szerint rajtam van. Valaki rám terítette a sajátját. Nincs senki a közelembe. — Jani!'— kialtok. — Itt vagyok zászlós úr — dug.ia be a fejet. — Jobban van? kevéssel tudunk jó kapcso­latot teremteni. Ahányszor a fonyódligeti úttörőtáborban jártam, min­dig hallottam valamit a boglárlellei kollégistákról. A tábor építésétől kezdve rendszeresen járnak ide se­gíteni: virágot, facsemetét ültetnek, kapainak, terep­rendezést végeznek. Vízvári Ernő, a társadalmi munka felelőse meglepődik hitetlen kérdésemen. — 'Valóban szívesen csi­nálják ezt a diákok? — Erre lehet legjobban mozgósítani a kollégistákat, még soha senki nem ber­zenkedett. Olyan is volt, hogy lemondtuk a jelentke­zők egy részét, mert nem tudtuk valamennyit odaszál­lítani. Dolgoztunk a helyi óvoda építésénél és a műve­lődési ház környékén is: azért kaptunk itt egy helyi­séget a klub számára. Nézelődni indultunk az épületben. Szabó István, a diákotthon igazgatója men­tegetőzött a „felfordulás’’ miatt. Nemrég 'vonultak el a festők, tegnap késő estig takarítottak a tanárok és a diákok. A szobák egyelőre csupaszok, de hamarosan otthonos hálókat teremt a diákfantázia. A díszítésre egyébként, versenyt is hir­detnek. Pajor János nem véletlenül .tisztasági felelős, szekrényében példás rend van. Persze Andrea így is talál kifogásolnivalót. Hát ilyenek a lányok! Pedig ta­núsíthatom, hogy a fiúk szobáiban nagyobb a rend. Délelőtt csendes a kollé­gium, csak este élénkül meg. A diákvezetők programokon törik a fejüket A bevált rendezvényeket ezután is megszervezik, egy hónap múlva például tábortűz lesz, s ott bemutatkoznak az el­sősök. A kollégiumban a két legkedveltebb tevékenység a sport ég ^ irodalmi szín­pad. A diákoknak mindket­tőben szép eredményeik vannak. Lelkesen mesélnek a Kun Béla-napokról, ame­lyeket már harmadik éve rendeznek, s a megye hat diákotthonát látják vendé­gül. Méltán nyerték el az arany minősítést L £. — Nem tudom, de azonnal vedd fel a köpenyedet és adj egy kis vizet innom. — Nem fázom Odakint síit a nap, talán már olvad is — mondja —, s már hoz­za is a kulacsot. Jólesik kor­tyolni a hideg vízből- Meg­érzem rajta, hogy ez hóié, mert íztelen. Lehunyom a szememet, próbálok aludni, de most meg belejön a görcs a hasamba. Futni kel­lene kifelé, de csak támoly­gás lesz belőle. Megkönnyeb­bülve jövök vissza. Jani a csajkában valami gőzölgő ételt hoz. Mi ez? Vízben főtt búza. barna cukorra] beszór­va. Keveset tudok csak en­ni belőle. A cukrot félreto­lom, így is édes. Gyerekko­romban a kis pelyhes gerlé­ket kellett Ilyen vízben áz­tatott búzával etetni. Emlék­szem, megrágtam a búzát, majd kiköptem, s ezt a pé­pet tömtem a csőrükbe. Ez a mostani ebéd is ilyen ger­lének való búzapempo. Előkei-ül a sza kas/vezető, majd Tibor is. Azt tanácsol­ják, hogy ha most kicsit job­ban érz.em magam, indul­junk el, majd ők támogat­nak. Most már biztosnak látsíkk. hogy nem messze kialakult egy frontvonal, amit valószínűleg nemet meg magyar csapatok tartanak. Onnét hallatszik az aknatűz, s az nem lehet néhány ki­lométernél messzebb. Ret­tentő gyönge vagyok, szédü­lök, de azért elindulunk. (Folytatjuk.) HÉTVÉGI / TÁJ0LÓ „Vigyázó szem írok’’ las- san-lassan elfordul .a Bala­tonról« Bár a siófoki sza­badtéri színpadon — ha igaz — ma 20 orakor (rossz idő eeeten holnap) feldübö­rög a rock. Várkonyi Má­tyás— Miklós Tibor Sz.tar- csinálók című, rendkívül nagy sikerű musicaljét adja elő a Rock Színház. Szol­noki Tibor. Kagy Anikó es mások alakítják a szelepe­ket a Kovácsi János ren­dezte zenés dramaban A többi, hamletül: „néma csönd”. A part kitartó ven­dégei halk leplekkel lépnek a Tóparti Galériába Lelién; Bessenyei Marta Mu-ntka- csy-díjas érdemes művész és Kiss Sándor kétszeres Munkácsy-díjas szobrász ki­állítása a program szerint szeptember 13-ig meg lát­ható. Ugyanon a Béke Mű­velődési Házban a kaposvá­ri agyagi párosok legszebb termékei, tárgyai tekinthe­tők meg — Bogláron a szép kápolnákban Albert Zazsa grafikái és Bohus Zoltán iparművész alkotá­sai várják még a látogató­kat. S természetesem az új vörsi tűzoltómúzeum, a táj- ház is. „Őseik egy ugrás” Buzsák. ahol szintén tajhaz •kínál látnivalókat. Ez a hónap inkább már a kirándulásoké. Ezért ajánljuk — mint romanti­kus, szép úticélt is — Űj- várfalvát, ahol a Nosz.lopv Emlékmúzeum a Somogy megye a reformkorban és az 1848—49^-es szabadság- harc idején című kiállítas­sál várja a látogatókat. Nyitva 10—12 és 14—16 órá­ig. Képünkkel a nagyatádi szoborparkba invitáljuk ol­vasóinkat; néhány űj alko­tás mar a helyén áll. A nagyatádi Gábor Andor Mű­velődési Központban Balta Demeter fotókiállítását lát­tuk. Az intézményben egyébként már szervezik a tanfolyamokat, szakköröket, melyek 15-étől indulnak. Szabás-varrás, szövés, ké- zimunkázás, énekkar, kert­barátkor, fafaragás, elektrotechnikai kör, fotó­zás, képzőművészeti kör, német, orosz nyelvtanfo­lyam, természetjárás — ezek a lehetőségek. Kaposvár szentjafcabf vá­rosrészében búcsúzik a nyár. Szombaton 10 órakor kezdődik a rendezvénysoro­zat a Móricz Zsigmond Mű­velődési Házban: a kertba­rátkor terménvberrm ható­ját nyitják meg, lesz ter­melői borkóstoló is. Vasár­nap 8 órától ugyanez a program. 10 órakor Kor­szerű termelés a házikert­ben címmel dr. Szi]jártó Dénes tart előadást. Tizen­egykor kezdődik a fúvósze­nekari koncert. Szabadtéri műsort rendeznek 15 órától. Ezen a HM Fúvószenekar, a BM Kaposvár Táncegyüttes, a szentai citerazenekar, a komloi Kossuth-akna ha­gyományőrző cigányegyüt- tes lép föl. Tizenkilenc órai­kor kezdődik a diszkó. A Killian György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Köz­pontban Kozma István fes­tő és Kurcsics László gra­fikus — mindketten győ­riek — állítottak ki. Kap­tunk két előrejelzést is: hét­főn 15 óra 30 perckor az indokínai szolidaritási nap kereteben kambodzsai gyer­mekváros építését illusztrá­ló kiállítás nyílik, 19 órakor viszont a P. Box együttes ad koncertet. A mozik közül a Vörös Csillag az új Ötvös Csöpi- filmet játssza, azaz Bujtor István Csak semmi pá­nik című munkáját; ő irta a forgatókönyvet, ő alakít­ja a „széles tenyerű” nyo­mozót. Partnere Kardos do­ki szerepében Kern And­rás. Rendezte Szónyt G. Sándor. A Szabad Ifjúság­ban a korai előadáson a Rögbi és a lányok című színes román filmet játazák, az esti két előadáson pe­dig a Ptedone Egyiptomban című színes, magyarul be­szélő olasz kalandfilmet, vetítik Bud Spencerrel a főszerepben. A Latinca mo­zi újra megnyitja kapuját szombat-vasarnap: Egy zse­ni, két haver, egy balek a makaróni-westera címe, melyet játszik. A Mozi múzeumban» ma még a Manhattan * rimű Woody Allan-filmet vetítik. Diane Keaton és az egyik Hemimgway-lány játszik benne. Szombaton és va­sárnap eljátszásban keiül s műsorba a Szenvedünk a kamaszkortól című színes, szinkronizált csehszlovák alkotás. Előtte 15 óra 30 perctől A hótündért vetí­tik a gyerekeknek a vasár­napi mesemozi sorozatban. A Vörös Csillag vasárnapi matinéja A két aranyásó című. színes kaland film. Szépmívesek vetélkedője Békéscsabán Oktober 15— 16-án kerül sor a nyomdá­szok III. országos szakmai vetélkedőjére. A verseny, tekintettel a sok részve­vőre, három fordulóból all. Először írásbeli feladatot kapnak > veraonyzók, a to­vábbjutók szóbeli kérdések­re válaszolnak. A döntőt 7 csapat vívja. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom