Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-26 / 226. szám
Ha igazad van, ne hátrálj! m m mm M r mm mm g r mm | Urokseg — örökségül Épül az űj lakótelep Siófokon Siófok új lakótelepén — a foki-hegyen — megkezdte a SÁÉV az első 90 lakásos ház összeszeréléset. Kaposvári panelből a Balaton- parton itt készítenek először családi otthonokat. Érdekessége — s talán előnye is — e lakótelepnek, hogy a tervezők elhagyták a középmagas házakat: haíszin- tes lesz a legmagasabb épület. Az új lakótelep kivitele- lezését fővállalkozóként végzi a SÁÉV: minden létesítmény építését elvállalta, s al vá 1 la lalkozók segítségével dolgozik. Összesen 1300 családi otthon készül majd ezen a lakótelepen. A középtávú tervek szerint ebből 570-et adnak át. Célcsoportos lakások, OTP- és szövetkezeti házak lesznek. Az első 180 lakásba jövőre költözhetnek be a lakók, s a panelházak mellett ebben *a tervidőszakban még 38 korszerű családi ház is épül lánc-, illetve átriumház formájában az új siófoki lakótelepen. A magasépítéssel egvütt folyik a közművek kiépítésé is: a csatlakozásokat úgy kell elkészíteni, hogy majd az egész lakótelepet kiszolgálják. E munka során egyebek között át kell vezetni a csatornát a Sió alatt — hogy csatlakoztatni lehessen a városi szennyvíztisztító műhöz. A lakótelep' építésével párhuzamosan készítik a kiszolgáló közösségi létesítményeket is. Egy nyolc tantermes szakmunkáskénzö, egy négytantermes szakközépiskola, valamint óvoda és általános iskola épül, a kereskedelmi létesítménye- rryeken kívül. Szüret a Lenin- kertben A hagyományokhoz híven az idén is találkoztak egymással a magyar és a szovjet állam határa mentén elterülő, Lenin nevét viselő almáskertben a két határmenti országrész, Szabolcs- Szatmár és a szovjet kárpá- tontúli terület párt-,' állami és társadalmi szervezeteinek vezetői, dolgozói. Szombaton előbb a kert magyar oldalán, majd a szovjet földön lévő részén szedték közösen a gazdag termést. SOMOGYI KRÓNIKÁJA Borongós. esőre hajló reggellel köszöntött ránk az első „hivatalos” őszi hétvége. Egészen eddig tartott a gyümölcsérlelő nyárutó. A napfényes szeptember a betakarítást jól segítette; a földeken kihasználták az időt. Megkezdték a kukorica törését, javában tart a burgonya szedése, és a szüret is. Az idén kedvezett az időjárás a szőlőnek: a becslések szerint a tavalyinál mintegy húsz százalékkal nagyobb termést takarítanak be a gazdaságok megyénkben. i Betakarításkor megsokasodik a munka a földeken. Elvégezni mindazt, ami ezekben a napokban a mezőgazdaságban és az áru- szállításban dolgozókra vár, csak szervezett, összehangolt munkával, a kapacitás teljes kihasználásával lehet. Ilyenkor. csúcsidőszakban nincs hétvége sem a földeken, s folyamatosan dolgoznak a szállítóvállalatok is. Sajnos, „megszokott” jelenÉveket, évtizedeket idéz. Néha elgondolkodik azon, hogy mikor is történt, mert az események időpontjai néha elmosódnak az ember emlékezetében. 1919. 1926. 1929 és 1941 azonban sorsot — sorsokat — formáló ev volt. Időnként visszakérdez. Nyolcvanesztendős lábbal mar nehéz a seta. így nem tudhatja, hogy ott Simongát es Henéz között megvan-e még a hely, ahová május elsejéken vonultak vagy milyen ma Ta- rany, ahol 1902. augusztus 10-én meglátta a napvilágot. Zavarban vagyok; nehéz eldönteni, melyik nevet írjam. Németh Máriának született, EiPner Gyula nékem lett a munkásmozgalom tudatos harcosa, s ha nap iáinkban levelet küldenek hozzá, akkor özvegy Deák Lászlóné címére kézbesít a postás. Olyan tanácstalansag fog el. mint akkor, amikor az Eperjesi utca sarkán a házát kerestem. — Ugye. Mariska nenire gondol? — kérdeztek tússzá a járókelők, s már mutatták is a sorompo utáni első hazat. Vesződöm a kapuval, semmire se jutok vele. — Emelje meg, aranyoskám! — hallottam bentről egy nénike hangját. Néhány pillanat, s mar otft állok a konyha középén egy ormótlan pohárral a kezemben, benne sok málnaszörp kevés szódával, ahogy a kávéházakban szokták adni a személyzetnek. — Én így szeretem, ezt szoktam meg — mentegetőzött, es hozzátette, hogy ö is dolgozott kávéházban. Igaz, nem sokáig- De ez csak morzsa nyolcvan évének máskor megmosolyogtató. tiszteletet parancsoló krónikájából. Kezdődjék hát a történet! — Cselédsorba születtem. Apám m Lndenehféle volt a taranyi uradalomban, anyám meg otthon dolgozgatott. Akkoriban az asszonynak nem illett munkába járnia. Negyedik gyerek voltam, utánam meg jöttek hatan. Apánk korán meghalt, s mert követték őt a nagyobb testvéreim, én lettem a csa- ládienntartó. Tizenegy éves lehettem, amikor először aratásra mentem Gólapusztára, markot szedni. Ne kérdezze az iskolát! Hiaba mondtak jó tanulónak, a magamfajtának az volt a sorsa, hogy csak novemberben ülhettünk be az iskolapadba. Márciusban már újra kint kellett lennünk a földeken. ség az is, hegy a címzettek egy részé „elfelejti” hétvégeden kirakni a vagonokat vagy késve végzi el a munkát. Pedig megfelelő szervezessél biztosítani lehet, hogy a vasút időben kapja vissza legfontosabb termelő- eszközét. A nagy fuvaroztatók — mint például a cukorgyár — évek óta jól szervezik ezt a munkát, a Volán sem okoz fejfájást partnereinek. A legnagyobb közúti fuvarozónak viszont amiatt fő a feje, hogy mit tegyen azokkal a fuvaroztatókkal, akik hét végén nem fogadják a küldeményt. Szerdán autóbuszba ültek a kaposvári városi tanacs tagjai, s végigjárták a megyeszékhelyt. A „városnéző” kirándulás azt a célt szolgálta, hogy helyszíni tapasztalatokat szerezzenek a városfejlesztő munkáról, az adatokat — amelyeket a jelentések tartalmaznak — a valósággal vessék össze. A városnézés ul&n tanacsüleKét éve dúlt az első világháború. amikor a tél elején bekerült a nagyatádi selyem- fonaigyarba. Tavaszra már az utcán találta magát. — Nem tettem semmi rosiz- szat, csak annyit mondtam, hogy kilónként ne három, hanem négy fillért fizessenek. Meg is adták a többinek. de engem kidobtak. Nem szívelték azt, aki kinyitotta a száját. Mariska néni ösztönösen közeledett a munkásmozgalomhoz. Megfogadta a nagyanyai intelmet: sohase hátrált meg, ha bizonyos volt igazában. Így 1919 tavasza nem véletlenül találta az ifjúkommunisták között, s nem véletlen az sem, hogy a Tanácsköztársaság május elsejéjén ott volt hatvan elv- tarsa között, aki vörös es nemzetiszínű zászlóval vonult végig a falun. — Azt énekeltük, hogy: „Urak; urak, büszke urak, az ítélet kürtjén fújnak, meg van írva hegyen-völgyön, lesz még pokol, lesz még pokol lent a földön az úrnak ...” Meghallották a nótát, es nem felejtették el. Azon az őszön újra munka után kellett néznem . . . — Végtére is: hányszor is kellett odébbállnia? — Azt ma már senki mpg nem mondja. Meg azt sem. hogy hányszor voltaim a gyárkapun innen meg túl... Régi fényképek kerültek elő a sublótból, köztük egy első világháborús katonaruhát viselő férfi megsárgult képe. — ö volt az én Gyulám. Huszonötben jött haza a Szovjetunióból. Kevesen tudtak, hogy kommunista, inkább úgy emlegették, mint volt hadifoglyot Egybekeltünk. Akkoriban a part csak titokban működhetett, agitálni se volt szabad. Esténként, éjszakákba nyúló beszélgetésekre, nálunk gyűltek össze a hasonlóan gondolkodó emberek. 1929-ben. igen, ez pontosan akkor volt, besúgott bennünket valaki. Gyulámat a gyárból vittek el a csendőrök, engem otthonról. Egyikünket a csend őr laktanyába, másikunkat a jegyzőségre. Engem megvertek, de a Gyulámat... Eitner Gyulát ázom az éjszakán véresen, eszméletlen állapotban -dobtak be a ház udvarára. A kakastollasok öklétől, a puskatussal mért ütlegektől gyógyíthatatlan serüléseket szenvedett. Harmincegy évig élt betegen, s eközben Mariska néni, aki mellette érett kommunistává, sen értékelték a testület és a lakosság kapcsolatát, es a további feladatokat határoz- ták| meg. A felszólalók az élőbb, elevenebb kapcsolat fontosságát hangsúlyozták, kifejtve, hogy csak úgy lesznek képesek nehezebb körülmények között is megoldani a feladatokat, ha építenek arra a bizalomra, amely a testület iráni kifejeződik. A bizalom feltétele a városszépítők hatékonyabb munkájának is. Ezt viszont csak jól végzett munkával lehet erősíteni. Az ország valamennyi városszépítő egyesületét képviselték azon a kétnapos tanácskozáson, amely pénteken fejeződött be Kaposváron. A somogyi megyeszékhely három éve alakult egyesülete nagy feladatot vállalt a találkozó megrendezésével. E két napot arra hasznaitok tol a tovább járta a maga kálváriáját. — Nem olyan volt ám akkor a gyár, mint most. Volt egy nagy csarnok, meg a fös- töde, es semmi több. A múltkor bent jártam. Kérdezték tőlem a perzselőben: „Tudod-e Mariska, hol volt a halastó?” Hát hogyne tudnám! Erre csak nevetlek. ..Dehogy tudod, hiszen eppen a helyen állsz.” így bővült ez a gyár... Negyvenkettő ősze a háborúé es az üldöztetése volt. A íéltve rejtegetett tizenkilen- ces tagkönyvet el kellett, egetni. Senki sem tudhatta, mikor tartanak házkutatást, mikor bolygatják meg újra es újra az otthon nyugalmát. Mariska néni munkáért talpait. Ha kapott, futotta kenyérre. Hányán láthatták öt abban az időben, amint fű- reszbakKal a hátán házról házra járt vagy az erdőben vágta a fát. Mert ennek a törékeny asszonynak más munkát alig adtak. — De eljött negyvenöt tavasza! És megint odamentem a gyárkapuhoz. Először nem engedtek be. Tudták, hogy agitálni akarok. A felszabadulás után a pártban vállaltam feladatokat. Negyvenkilencig jártuk a falvakat. Részt vettem a földművesszövetkezet megalapításában, különböző bizottságokban is tevékenykedtem, Az első tanácsválasztástól húsz évig tanácstag voltam, ott is pártmunkára leltem . . . Néztem a munkakönyvét.” 1949. február 21-én került újra a cernagyar munkásai közé. Eiőorsózó lett, a fiatolok mestere, és példaképe. 1957. augusztus 10-én ment nyugdíjba. Nyugdíjba? A munkakönyvében olvastam: évről évre visszatért, ha a szükség úgy kívánta. Aktív pártmunkás volt. Bizonyítékait felsorolni is nehéz. Számos kitüntetés birtokosa. És tizenkét évvel ezelőtt átadta a stafétabotot a fiata- loknak. — A hétköznapok ? Évek óta egyedül élek. Kikísér a kapuig. — Nemrég volt a 80. születésnapom — mondja. — Eljöttek a város vezetői, itt voltak a gyárból, jöttek ' a fiatalok. Jólesett. A kert meg a ház megköveteli a magáét, van mit tennem ... Néztem törékeny alakját Ha az utcán találkoznánk nem hinnék nyolcvan évében. A gyötrődés, a küzdelem sem tudta megtörni ezt a csupa szív' öregasszonyt. Nagy Jenő résztvevők, hogy megismerjék egymás tevékenységét, módszereit és keressék- a hatékonyabb együttműködés, az előrelépés útját. Döntés született arról is. hogy a városszépitők országos összefogásának módját előkészítő bizottság kutatja majd. Tapasztalatokkal, tanulságokkal — és egy közepesen sikerült oklevéllel — tértek haza a találkozó résztvevői. Kint, a Balatonon a nyárutó vendégei a héten még fürödhettek a vízben Hírek érkeztek azonban már arról is. hogy' — a hétvegeket kivéve — kicsi a forgalom. Sorra bezárnak a kempingek, elszámolást készítettek az idényboltok, vendéglők vezetői. Az idegenforgalom Irányítói már a jövő szezonra gondolnak. Lent, a parton avar borítja a sétányokat, s a fák ritkuló levelei között a csendben messzire hangzik a hajó kürtje. Csak a horgászok ülnek kint a parton rezdületlen nyugalommal. A Balaton szép őszi verőtény- nyel búcsúzott a nyártól . Or. I.Bta Imre BNV-BÚCSÚZTATÓ Ma zár,ja be kapuit az őszi BNV. a fogyasztási cikkek szakvására. Rendszeresen beszámoltunk erről a nagy nemzetközi bemutatóról, s most — szavaink fogytán — a színes vásári kiállítások képsorával búcsúzunk (Gyertyáts László felvételei^
