Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
ÍRJ US AG* I RIO SAG IFÜUSÄG®IFJUSAG#IRJÜSÄG IHIJSAG.ELETE Nagydij és vastaps Balogh Márton az énekes-táncos A televízió előtt ülő mii- ’ Hók számára a teljes ismeretlenségből bukkant elő, a szakmabéliek — a hivatásos néptáncosok — is meglepőd, ve.fedezték föl a képernyőn. A tavalyi esztendő egyik sikerembere volt. Nevét szánté az egész ország megismerte, hiszen Balogh1 Márton a rádiós elődöntőben, majd a televíziós középdöntőben és a döntőben végig fölényesen vezetve nyerte a „Röpülj páva" nagydíjat. Nyakában most is — mint akkor — vékony lánc, rajta kettős „talizmán”. Az égjük egy dél-amerikai kis figura, a másik: ezüst pitvkegomb, alföldi öregjuhásztól kapott, szeretve őrzött ajándék. E kettős nyakdísz akár jelkép is lehetne. Az előbbi a világjárás szimbóluma. hisz gazdája sokfelé megfordult idegen országok színpadain: az utóbbi pedig arról vall: személyes sorsa-hivatása összefonódott a honi népművészettel. Ez az összekapcsolódás — alighanem itt keresendő Balogh Márton sikereinek égjük nyitja — nem a kívülről „rácsodálkozó” . kíváncsiság, hanem valami más. ö maga erről ennyit mond: „Olyan közegben nevelkedtem. ahol nemcsak láttam, de éltem is a népművészetet”. A túrkevei parasztfiú ugyanis odahaza sok szép nótát hallott „énekmondó” nagyanyjától, édesanyjától, s maga is gyakran dalolga- tott. Eleinte önnön kedvére, aztán bekerült az iskolai énekkarba, ahol — miként most derülve meséli — vékonyka hangjával a lányok közé állították, a szoprán szólamba. Meglehet, ezt a „szégj'ent” akarva feledtetni, rövidesen elszegődött néptancosnak. Az ugyancsak Túrkevéről indult neves nótaénekesnő, Madarász Katalin édesanyja alakított tánc- csoportba. A tízéves Marci itt kezdte első igazi „folklór-tanulmányait”. Később Szolnokra került, lakatostanulónak s közben — mert a néptánctól már nem szakadhatott el — a neves Tisza Táncegyüttesben folytatta induló, pályáját. Aztán gondolt égj' nagyot, felkerekedett. s Budapestre jőve bekopogtatott a Néphadsereg Művészegyütteséhez azzal, hogy hivatásos táncos szeretne lenni. Itt jól megnéztek a vidékről szerencsét próbálni akaró ismeretlen fiút, s kemény felvételi vizsgának vetették alá. Ö pedig derekasan állta a sarat s végül — megfelelt: hivatásos táncos lett. Ennek csaknem húsz esztendeje . . . — Két évet töltöttem a „Honvédnél” — idézi a régi emlékeket —, s rengeteget tanultam. Később, amint tarsolya tömöttebb lett. útja az Állami Népi Együtteshez vezetett, ahol tizennégy esztendőn át ropta a táncot, bejárva a fél világot. Közben egv vargabetű is adódott: kétévnyi katonáskodás, amit egvebek között arra használt. hogy égjük alapítója legyen a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola „Ki mit tud?"-okon sok díjat nyert tánccsoportjának. Teltek az évek, Balogh Márton egjme csak táncolt, de a nóta még mindig nem szólalt meg. Felvidékre. Erdélybe is táncot gyűjteni indult — magánszorgalomból — néhány „államis” cimborájával: képmagnóra, filmre rögzítették az idős emberek hagyományőrző mozdulatait. S ahogy egy-egy ilyen gyűjtőútról hazafelé jöttek — autóban, vonaton —, folyvást a tánchoz kíséretként felvett zenéti nótaszót hallgatták. És eközben történ valami ... — Engem mindig izgatott — magyarázza —, hogy többféleképpen fejezzem ki magam . . . Ezéken a hazatérő utakon egyre jobban kezdett érdekelni az ének; együtt daloltam a magnóval, így lettek az idős adatközlők az én énektanáraim. Ez a találkozás, no meg az önálló gyűjtésű szép dalok. a kitűnő hangi adottság, a táncos múltból származó színpadi biztonság, a vonzó egyéniség-tehetség hozta meg végül a sikert, a nagy kiugrást — a „Röpülj páva” tavalyi nagydíját. M. G Hároméves kora óta hegedül f A Csajkovszkij-verseny győztese Az idei. VII. Nemzetközi Csajkovszkij zenei verseny aranyérmét Viktória Mullo- va, a 22 éves hegedűművésznő nyerte meg. A híres mester, Leonyid Kogan tanítványai közé 11 évesen került komoly előadóművészként, hiszen először három évesen vette a kezébe a hegedűt. Csodálatos tehetségét az óvónője fedezte fel, s így négy és fél évesen már a Moszkva melletti Zsukovszkij városka zeneiskolájában tanult. Majd fölvették a moszkvai konzervatórium különösen tehetséges gyerekek részére létesített zeneiskolájába. Ötödikes volt, amikor Paganini legnehezebb capricciói t adta elő, egy evvel később pedig sikeresen birkózott meg a mester Első hegedűversenyével. Később Glazunov, Mendelssohn és Sibelius műveit is felvette repertoárjába ... Tizenhat évesen az ifjú hegedűsök versenyéről, Lublinból aranyéremmel tért haza. Négy évvel később, Helsinkiben a Sibelius Nemzetközi Zenei Versenyt nyerte meg. Szívesen ad elő Bachot, Beethovent, Brahm- sot, Csajkovszkijt, Sibeliust. Közel áll hozzá Mozart zenéje is. — A zenei lényeg örökös keresése — az ifjú előadóművésznő jellemzője. Nagyon harmonikusan fejlődik, sikerrel fejti meg a hegedűjáték törvényeit — mondja tanítványáról Leonyid Kogan. — Már ma készen áll a koncertezésre, mint művészi életformára. N. L. Lelkesedésből jeles A »onsogyvári Építőipari Szövetkezet elnöke az autószerelő műhelyben egy kocsit mutat. A Renault 12-es szinte darabokban van, teljesen megette a rozsda, csekély erőfeszítéssel benyomható az oldala. — Több szakemberünk azt mondta, ez már menthetetlen, ezt már nem érdemes megjavítani, többe kerül a leves, mint a hús . . . Torma László, a szövetkezet fiatal karosszérialakatosa örömmel vállalta el a munkát a többiek • legnagyobb csodálkozására. — Bánt, hogy annyian szidják a mai fiatalokat. Főleg azt hallom sokszor: nincs bennük ambíció, élkényelmesed tek, mindent készen kapnak, nem tudják becsülni szakmájukat sem. Persze, tudom, akad sok rossz példa, de azt hiszem, nem szabad általánosítani. Valamikor gyerekkoromban a utó tervezésről álmodoztam, aztán persze mini minden gyerek, sok miiiden szerettem volna még lenni. Az elképzelések ' gyakran változtak, egyet azonban mindig tudtam, valami olyat szeretnék csinálni életemben, ami minden nap gondolkodásra késztet, problémák elé állít. Képtelen vagyok „favágó”, mechanikus munkát végezni. Így vagyok ezzel az autóval is. Kicsit talán presztízs kérdést csinálok belőle, hogy bírok vele, azért is megmutatom a többieknek. Persze tudom, könnyebb lenne mindig rutint eladat óikat, jól begyakorolt fogásokat végezni. — Megmutatkozik-e a lelkesedés eredménye a hóvégi borítékban? — Nemrégóta vagyok itt. nem keresek többet, mint a többi szakmunkás, de bízom abban, hogy hosszú távon a jó munka, a lelkesedés anyagiakban is megmutatkozik. Másrészt pedig akkor sem tudnám másképp csinálni a munkámat, ha nem így lenne, legalábbis azt hiszem . . . Nemrég egyik barátommal volt egy balesetünk. Az édesapja kocsijával belecsúsztunk az árokba. Szerencsére nekünk semmi bajunk nem történt, de bizony nem nagyon mertünk hazamenni.!! Elhatároztuk, teljesen újjávarázsoljuk az öreg Trabantot. Sokszor hajnaltól késő estig dolgoztunk, de megcsináltuk. Ma büszkeseggel mondom. nem lehet ráismerni. Megnyugodhatott a lelkiismeretűnk, hiszen a barátom szülei szintén megbékültek. Az édesapja, ha nehezen is, végül kimondta: rríeg örül is, a történteknek, hiszen újjászületett a kis autó. — Manapság a fiatalok sokat panaszkodnak a beilleszkedés nehézségeiről. Mi a véleménye erről ? — Két dolgot mondanék! Az egyik, hogy talán egy kicsit kevesebbet kellene beszélni, s például a követelések helyett, az. asztalra „letett” munkával megmutatni, mire vagyok képes. A másik, hogy én szerencsés helyzetbe^ vagyok. Ennél a szövetkezetnél az ember szinte nem tudja kivonni magát a közösségből, még ha akarná sem. Szinte mindennapra jut valamilyen rendezvény. Vagy a klubban beszélgetünk vagy sportolni, kirándulni megyünk . .. K. Zs. Szabadtéri játszóterek Fából és kötélből Hosszúranyúlt, bágyadt kamaszain. pszichológushoz cipelt kisgyerekek figyelmeztettek vajon az iparművészeket? Vagy csak saját gyermekeik mozgásigényét, játék-éhségét megismerve fogtak a játékok tervezéséhez? Mindegy. Megszületett ismét egy kiállítás és egy nagyon életrevaló akció kezdeményezésükre, amelynek a tárgyak, játékok, fotók bemutatásán kívül rengeteg haszna lehetne, ha vállalkozó kedvű gyárak, szövetkezetek, tanácsok felkarolnák. Ugyanis szabadtéri játszóteret létesíteni magánerőből csak nagy kertes ház udvarán lehet, ott meg minek. Hiszen ott van maszóká- nak a lombos fa. akadálynak a léckerítés. Éppen ezt az udvart helyettesítik, . helyettesíthetnek a nagy, városi játszóterek. Ezek „berendezésere” szolgálnak ötlettel, példával a kiállított tárÉrtesítjük t. vevőinket, hogy A VOLÄN 13. sí. Vállalat 1982 októberében sajat szervezésű . 1982. október 1—15. között D-tanfolyamot szervez a gép-, alkatrész-, növényvédőszer-, vegyes árucsoportok vagyonmegállapító Jelentkezés feltétele: 21 .éves életkor, 2 éves tehergépkocsivezetői gyakorlat leltározását tartjuk Továbbá fölvesz „D” vizsgával rendelkezőket autóbuszvezetőnek. \ Dolgozóinknak az egész megyére szóló díjmentes A leltározás alatt az árukiadás szünetel. autóbusz-szabad jegyet biztosítunk. Bér a kollektív szerződés szerint. Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat KAPOSVÁR Jelentkezni lehet az autóbuszállomás üzemvezetőjénél. (87359) f8733m Nádas László tervei gyak. ezért születtek meg az ország sokszáz intézményéhez szóló kiállítási meghívások. (S közülük jóné- hanv már érdeklődik is, a tárgyak gyártását vagy elhelyezését tervezve.) A kis makettek mögött, mert a Fényes Adolf Teremben csak ezek férnek el, fotók mutatják be a tervek szerint működő játszótereket, a Városliget vagy a Mi- kó utcai játszóteret. A városi utak menten a fűre lépni tilos, fára mászni meg elképzelhetetlen. Nádas László olyan deszkaerdőt mutat be, ahol a zöldre festett „lombkorona” — fűrészelt fából egy-egy profil — kötelekkel kapcsolódik, alkalmat adva a felkapaszkodásra, a valóli fa illúziójának megélésére. Scheuer József és Bezzegh Tibor egészen egyszerű „tyúklétrát” tett ki a játszótérre, amelyet nagy élvezettel vesznek birtokukba a gyerekek. Több fajta hinta is .található a példák között Egyikük elemekből szerkeszthető, nagyobbítható. Hogy if téktervezésben hol tartunk, nemrég rövid hír adta • tudtul: az ARANGO Forma tervezési Alapítvány nemzetközi pályázatán Méltányoló Elismerést kapott Ásztai Csaba többcélú gyermekbútora, egy kis házikó, amely nem csupán játék, hanem egyben asztal, szék, polc is. A kiállításon szerepel Antoni Rozália „Bábozó háza” is, amely bábjátékra, bújócskára. játék-lakásra egyaránt alkalmas. A kiállítás — de a nemzetközi díj is — arra figyelmeztet. hogy gazdag szellemi energiákkal rendelkezünk. Jó lenne, ha erre elsősorban itthon figyelnénk, hiszen ezek a tárgyak nekünk készülnék! T. A. SOMOGYI NÉPLAP
