Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

Gorái István A Forum Romanumon Ez itt a Via Sacra. Sötét, szürke kőből épült, hogy büszkén járhassanak a triumphatorok, midőn áldást oszt a Juppiter-templom főpapja maga. A menet hosszú: kincs, rabszolga bőven; Sulla, Pompeius, Caesar itt halad diadalkocsin — Augustus. Titus — Traianus szintúgy: birodalmakat megdöntők; és mögöttük láncra verve királyok, sötétbőrű katonák. Cato és rima, szájhős, üzletember mind itt nyüzsög, és kelleti magát. Vespasianus templomának romja látható itt, Saturnusé amott. A saturnálián ott voltam én is, és hallgattam a könnyű dallamot. A kapu előtt quaestorok, kövéren, s az aerarium praefectusai. Jobbra egy költő, tekercsek kezében, az ütemet ujján számolja ki. De feliratok is, jelszavak, pártok, a Marius- és Sulla-háborúk; szónok érvel, szenátor lassan lépdel, a hadjáratok szele erre zúg. „Érce, gloria Romanorum!" — mondom az angolnak, aki mellettem áll. Serénykednek a kőművesek ott fenn, a diadalivek állványzatán. „Vos estis Latinontm fiiti?” — kérdem egyiktől. — Si, si — feleli rá. Mosoly villan és rokonszenp az arcán, „Az emberem vagy!" — mintha mondaná. A. A. Baptista A tücsök és a hangya É S «afeäsäEfflP régm Saeafcgyörgy-hegy te­tején, nagy és mély barlangban egy zöld testű, hétfejű sárkány. Ha a sző­lőn a termés már mutatko­zott, leereszkedett a sár­kány a hegybíróhoz. A jus- át követelte, Hegyrnagasról, Kisapátiról, Rapos káról. Ti­zenkét szüzet kért minden évben. A hegybírók a nép nagy rivása közepette összeterelték a kis hajad o- nokait. A rózsás arcú, ham­vas bőrű leányok tudták, hogy milyen, sors war rá­juk. .. Többé elő sem kerül­nek. A hegyen. szógáták legfőbb urukat és p a pancso­lójukat, a sárkányt. Aztán amint a ronda szörnyeteg megkapta, amit kívánt, a szőlőfürtök ki­teltek, majd ki nem' csattantak. Jó szüretet élhe­tett a nép. Ment- hegy a sárkány a szőlőt elverette volna jéggél, kő­omlással, fagy- gyal, égető forró­sággal. VoK rá példa... Hát csak így szenvedtek errefelé az embe­rek, amíg meg nem jelent a kör­nyéken Szent György lovag; meghallgatta az anyák pana­szát, majd elhatározta, hogy megmérkőzik a sárkánnyal. Föllovagolt óriási lándzsáját szorosra fogva a hegy or­mára, s levágta a sárkány­nak mind a hét fejét. No­sza, volt nagy dínom-dánom, ünneplés. E naptól fogva, amelyet, pontosan senki sem tud, ezt a hegyet Szent- györgy hegyének nevezik. Kegyeletből a lakosság a hegyen templomot is állítta­tott, rajta a nemes lovag szobrával. Ha nem hiszi, sé­táljon föl a kápolnához, győződjön meg róla ... Ezt az igaz történetet me­sélte nekem egy öreg sző­lősgazda, miközben jókat kortyolgattunk az opálosan csillogó sűrített napfényből, a szentgyörgy-hagyi ríz- lingből. A lovag históriája ma is él az idősebbek tuda­tában, kis' változtatásokkal, de így mondják el az ide­gennek. •Szén tg y ör gy-hegven a gyö­nyörű barokk pince, a Ta- rányi mellett, a Balatonra néző, déli oldalon áll egy 1246-ban épített, s közben tiersze többször renovált ká­polna. Homlokzatának mé­lyedésében látható valóban Szent György lovag, amint paripájának hátáról lándzsá­jával keresztülszúrja a sár­kány nyakát. A szobrocska a jeges sze­lektől ínár eléggé megvara- sodott. A sárkány is ínlkább méla bús öregúrhoz hasonlít, mintsem szüzeket, faló vám­pírhoz. Szomorú szemeivel beleegyezően tekint a sor­sát megváltoztató lovagra, s az ellenállás legcsekélyebb jelét sem mutatja. A kápolna fafaragásé ol­tárára évente csupán egyet­len alkalommal, szeptember 16-án helyezi el a pap a szentséget, az öreg padok fölött évente egyszer kul­csol ódnak csak imádságra a szőlőművelőkre jellemző bütykös kezek. Pogánykodó szertartás ez, ham is kodé imádság a jó szüretért... hiszen sohasem lehet tudni az „égtek” akaratát. Mise után nagy megnyug­vással tér mindenki a dol­gára. „Leróttuk, ami illett!” ... A pincék benépesülnek. Egy óra sem telik bele, zeng a hegy a nótától. E dalok néha pajzán fordulatokat is vesznek, s a mulatságból senki sem vonja ki magát. Estefelé összekuszált lá­bakkal dülöngél lefelé a jó nép a búcsúba. Hegymagason például mindössze 300 lélek lakik, nem több, mint egy óbudai lakótelepi háztömbben. A falu: három utcácska, egy terecske. Az utcák mellett kőből épített házak. Régen a követ csak egyszerűen sárba rakták, el is tartott vagy ötszáz évig. Kerítést a házak köré nem húztak, mexk nem féltettek a lábas jószágot, igaz nem is volt. E falvakat főleg nincstelen jobbágyok lakták, akik az apátságnak robotoltak. Aki tehette, darab szőlőt jus­Bdn magának, 'Asz ufflbbS hűsra-faarrane évben kezdtek módosabb épületeket emelni, a düledező házakat újjáépí­teni. Néhol csicsás keríté­seket fonnak, kék galamb­bal, piros fonatokkal, zöld lámdzsahegyetkkel. Szemtgyörgv-hegy a tapol­cai medencében fekszik, ré­sze a ..Badacsony vidéki táj­védelmi körzetnek”. Védett Badacsony. Szigliget. Szent- györgv-beev. ©uiács. Cso­bánc, Tóti-hegy es a »alföl­di kőtenger. Egy francia geológus a föld tíz legszebb tája közé sorolta e térséget. A védett hegyek közül leg­többen Badacsonyt ismerik. Ki ne fordult volna meg a Kisfaludy házban vagy Eg­ri János múzeumában?! Szielíget az írók. festők pa­radicsoma. A tóparti helye­ken különösen nyáron nagy a forgalom, a zaj és a lár­ma. Szigliget és Badacsony mögött azonban a tóparttól 5—10 kilométerrel beljebb nagy békesség honol a tá­jon. Kristálytiszta a levegő. Csend van. Szentgyörgy-hegy tetejé­ről (407 méter magas! látni az egész Balatont, i Tihanyt, Keszthelyt, sőt a Mecseket is. Jó időben látcsővel az Alpok havas csúcsaiban is gyönyörködhetünk. A hegy tetején, amely szigorúan védett terület, kü­lönleges növény és állatvi­lág van. A csodálatos és fenséges bazaltorgonák kö­zött a turistaházhoz esresz- ked'-hetik le az ember. In­nen már csak pár lépés a sárkány barlangja. A bar­lang szájához tett pohár még az augusztusi kánikulá­ban is bepárásodik, a víz szinte megfagy. A barlang mélyéből állandóan titokza­tos morajlás hallatszik. Saj­nos, omlás miatt öt-hat mé­ternél mélyebbre a barlan­got bemutatni nem lehet. Szentgyörgy hegyén ma is a fő művelési ág a szőlőter­mesztés. Nagy területei van­nak a Tapolcán székelő Szentgyörgy Tsz-nek és a Badacsonyi Állami Gazda­ságinak. A hegy meredek ol­dalain sok a kistermelő. A fehér présházak mögötti ódon pincékben érik a bor. A helybéliek mellett meg­jelentek az új szőlőtulajdo­nosok: bányászok, tisztvise­lők, szakmunkások. A táj szépsége, a jó levegő, a csend ide vonzotta Pestről, Szombathelyről, Tapolcá­ról és máshonnan is az em­bereket. Bazaltkoszorús királyi pár: Badacsony és Szent ­gvörgy-hegy. Mindkettő sző­lőtermesztésünk és borkul­túránk nevezetessége. Az el­ső szőlőtöveket, állítólag, Probus római császár ren­deletére ültették ide, bár a régi kelta sírokban is talál­tak szőlőmagvakat. A szentgyörgy-hegyi bort Badacsonyba szállítják, s ott a hatalmas kombinátban dolgozzák föl- A csempézett tenmű, gépekkel, műszerek­kel fölszerelt üzemben húsz nap alatt ötvenezer mázsa szőlőt dolgoznak föl borrá, percre szabott menetrend szerint, állandó laboratóriu­mi ellenőrzés mellett. A gaz­daság nyolcszáz munkásából hatszáz már szakmunkás. A kapás embert felváltotta a gépkezelő, a kertészmérnök, a speciális borász: Errefelé az emberek szóhasználata is megváltozott: levélanalízis, tápszerezés, vegykezelés, sterilitás ... stb . .. A jó borhoz jó feldolgozó technika kell. A különlege­sen jó borhoz ezen felül egyedi taiajösszetétel. a te­rület egyedi mikroklímája. Szentgyörgy-hegye» meg­wmriak eeefe a követelmé­nyeik, s ezekhez járul még a nép szőlőszeretete. A régi romamtíkát, han­gulatát, az ezekhez kapcso­lódó ízeiket, zamatokat kere­sem. Vajon a helikopteres permetezés, a gépi feldolgo­zás közben elvesztek-e? Ó nagyon is őrzik aet a kisebb pincék rabjai, megfe­lelően nagy vigasságban. Nemrég például egy szállí­tómunkás mesterien műveit szőlőiében álló présházánál vendégeskedtem. A szőlőről folyt a szó, pedig vendég­társaim egyike sem paraszt- ember már. A Volán tapol­cai üzemegységének Ságvári szocialista brigádja jött ösz- sze, hogy fehér ászt ábrái el­beszélgessenek. A szőlőhöz — úgy illik — mind­egyik ért. Csen­dülitek a poharak, citera- és hegedű­szó töltötte be a hegyoldalt. Senki sem nézett a po­hár fenekére, mé­gis emelkedett a hangulat. A bor nagy téma: mitől fanyar, mitől mandulaízö, mi­től csillog olajo­sán a pohárban. Neves költőnk. Garay János írta: Kmeségtöl Keszthelyig terül el a Balaton. Ott az édenkert kapuja, Itt az édenkert vagyon! Az emberek döntő többsé­gének a Balatont emlegetve a strandok, a hús habok, a habok hátán úszkáló vitor­lások, a ringó csónakok, a napfényes fürdőzések, a víz­zel kapcsolatos szórakozás ezernyi öröme jut az eszé­be. Pedig a Balaton nem­csak víz, levegő, napfény, vendéglő és kerthelyiség. A Balaton hátsó „udvara”, a víztől kissé távolabb eső hegyvonulatai, a völgyekben lévő falvai népi építészetünk valóságos remekei, ezek a helységek történelmi és iro­dalmi emlékeink valóságos múzeumai. Köveskál, Kálikápolna. Hegymagas, Nemesgulács és, a többiek valóságos skan­zenék : egy sajátos életmód kövületei. Az áj balatoni regionális terv e háikérfal- vakat, e tájakat akarja az üdültetésbe bevonni, a vá­rosi ember számára is kul­turált pihenésre alkalmassá tenni. A római erőd. a Valeum útjain érkeztek ide gótok, longobárdok. hunok, avarok, rómaiak, szlávok, magyarok. E népek mind itt hagyták kultúráju­kat, nyomaikat. A mai asz- szimiláció eredője a közös munka, szebbé tenni, meg­őrizni e csodás tájat. Azért nem lehet mondani, hogy nálunk falra hányt borsó az orvost jótanács, előbb vagy utóbb mindenki megfogadja, és el is jut odá­ig, hogy megszívleli — elmé­letben. A kövér embernek különben is sajátja, hogy ha hatszor elmagyaráznak neki valamit, hetedszer már kezd fölfigyelni. Statisztika ta­núsítja, hogy az elhízott em­berek száma hazánkban kö­rülbelül hárommillióra te­hető. Most aztán se szeri, se száma az okos ötleteknek, miképpen lehetne megmen­teni népünket e kórtól. Is­merünk különböző fogyasz­tórecepteket, tíznapos almás- sajtos-szódavizes kúrákat, amelyeknek követői az éh­ségtől úgy szédelegnekf mint ősszel a legyek; sokan es­küsznek a szaunára, ahonnét kiszikltadt testtel tűznek egyenesen a legelső söntés- pultig, a karcsúság titkának megfejtését várjak az Amo- lett keksztől, amely önma­gában ugyan ehetetlen volt, de leleményes jogyóltúrázók az ujjak közé szorított keksz mellé marokra fogták a lila hagymát és szalonnát is. mint az árok partján frü's- tökölö kubikos. A hangya szerényen ten­gette életét.— járt egyik vá­rosból a másikba kevéske haszonért kereskedni, s amit csak _tudott, félrerakott, Nem csoda hát, ha irigyelte régi iskolatársát, a tücsköt, aki igen jól keresett hangszeré­vel az éjszakai mulatóhelye­ken. Egy alkalommal, mi­kor a hangya egy gazdag üzletembert kísérgetett lo­kálból lokálba, összefutott a tücsökkel. „Várj csak, bará- tocskám!” — gondolta. — „Jöhetsz majd télen köl­csönkérni hozzám éntőlem ugyan egy fityinget sem kaps£!’* Egy szép napon, mádon japán ügyfele társaságában kilépett a környék leg^le­Akik eddig dúsan megpa­kolt tálcával telepedtek es­ténként a tévé elé, most üres kézzel és korgó gyo­morral foglalnak helyet a fotelben, éhségtől elkínzott tekintetük előtt összefolynak az események (Onedin kapi­tány San Francisco utcáin hajózik egy rakomány utca­lánnyal, egyenesen Derrick felügyelő karjaiba ...), és azt lesik, hogyan lehetne belekötni az asszonyba vagy a sivalkodó gyerekekbe. , Az autóbuszban — regge­li járat, a szokásos ismerős arcokkal — őzt mondják, a rádió szerint Szolnokon min­den délután az összes tor­naterem a lakosság rendel­kezésére áll... Ez igen! Ez aztán tömegsport! Nálunk viszont egész évben a népé az a szép hegy, ott az erdei tornapálya is, csak föl kell kocogni... — hangzik az ellenvélemény. A kocogok népes tábora azért szépen szaporodik, pél­dául a barátommal, aki te­kintélyes termetével néhány szobamérleget már tönkre­tett. Lelkendezik, hogy mar hat kilót fogyott, és bár Eck Imre még nem őrele táncol­tatja el a Hattyúk tavát a pécsi balettben, mert most (Fordított mese) gáinsabb étterméből, látja: jön feléje a tücsök, mint mindig, most is mosolyogva. Jól számított, hogy megszó­lítja, ám — minő csalódás! — nem pénzt kért tőle, ha­nem érdeklődést színlelve a hangyacsalád hogyléte felől érdeklődött. A csalódott hangya zava­rában így szólt a tücsökhöz: — Láttalak a tévében. — Igen, egész nyáron ott énekeltem — húzta ki ma­gát a tücsök. — De télen nehezebb lesz! — Ugyan, a tél . .. Nem lesz semmi baj! Hisz a le­könmyednek érzi magát. Igaz. nyers karfiolt eszik (olyan, mint a száraz sörét. ..) meg üveges zöldbabot, és már nem nagyfröccsöt iszik, ha­nem három decit' tisztán ugye, így mégis kevesebb benne a víz. Egyébként kint. az új lakótelepen kocog, elég nagy kört ír le napon­ta, elhúz a Szomjas Tüzér nevű kocsma előtt, ahol az ajtóban söröskorsókkal ha­donászó hapsik kiabálnak neki: „Nem szégyelled ma­gad, te...?”, de ő föl sem veszi a szöveget, a futás nem szégyen. Különben is ezek majd csak néznek, amikor egy szép napon meg­jelenik karcsún, szűkített derekú ingben, a fia far­merjében ... Addig azonban még egy kis idő eltelik. Most a hét végén épp disznóölésre megy, ott is kidolgozza ma­gát, s az is fölér egy erős kocogással... Evésről pedig szó sincs. A disznótoros va­csora idején inkább kiáll az udvarra, és nézi az eget, s közben ropogtatja a sárga­répát. És mindezt el is hiszem neki. A kedélyes kövér em­ber sohasem hazudik: meg­bízható, okos és szép. Ne­kem tűnhetik. mezeimet úgy veszik, w#nt a cukrot. Nö, meg épp most írtam alá egy szerződést a párizsi Olimpiával. Egy föl­lépésre háromezer frankot kapok, és mindezt két da­lért . . . A hangyának ekkor eszé­be jutott a mindennapi kín­keserves robot, amelynek egy gvomorfekélyt / és egy készülődő infarktust köszön­hetett, s így sóhajtott föl: — Megtennél nekem egy szívességet? — Szíves-örömest? — Ha Párizsban jársz, ke­resd föl a nevemben La Fontaine urat, és mondd meg neki, hogy menjen a pokolba! Porcütott»: G)r»*>t>ei Stafeer Böröndi Lajos Visszaszámlálás a szelídített erdő visszafogott zúgása akár a hátborzongatóan csendes tenger oly félelmetes oly félelmetes ahogy visszatartott lélegzettel fordul a föld Mester Attila Ágak és csillagok Hát így vagyunk hogy megvagyunk van hely hol meghúzzuk magunk fejünk fölött, egy csöpp tető — éppen hogy megfizethető. Épp hogy megérdemelhető szerelmünk ami még ragyog fák tartják fölé s körülülik kezüket a csillagok. SOMOGYI NÉPLAP Szüts Dénes A Balaton hátsó udvara Rab Ferenc Kocogás és sárgarépa \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom