Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-19 / 220. szám

Óvodások kedvencei Kisplasztikák, szoboróriások Malmok, medvék, aranyhalak Harminchárom kisgyerek toporog izgatottan a majom­ketrec előtt. A legjobbkor érkeztünk: épp reggeliznek * majmok. Az óvodások csak négyévesek, és ez az első kö­zös, hosszabb útjuk. Fölszál­láskor nevetve integetnek a könnyes szemű, aggódó ma­májuknak. És a hosszú uta­zás után most itt sikoltoznak a vidáman falatozó majmok előtt. —Nézzétek! A kezükkel esznek! — Csak vitamint kapnak? A majmok tök, uborka, al­ma csemegén osztozkodnak. — Miért nem kapnak húst? —- Miért verekednek az ennivalón? Minden kérdésre választ várnak, miközben a kis maj­mok igyekeznek a ketrec egy-egv sarkaban tartalékol­ni maguknak későbbre is egy kis harapnivalót. Alig lehet tovább vonszolni a gye­rekeket, pedig van itt még rengeteg látnivaló. A farkasok következnek. — Olyanok, mint a ku­tyák. csak nagyobbak — kiáltják többen is. — Csak egy kicsit időseb­bek — állapítja meg Andris, nagy bölcsen. — Igen, de miért? — Mit esznek a farkasok és a közelükben lakó rókák? — Húst! Pirosat, nyerset... Szerencsére őket is éppen etetik, örülünk, mert most nemcsak hall a gyerek az ál­latok táplálékáról, hanem látja is. Könnyebben megőr­zi emlékezetében. Figyelik is az állatok moz­gását, hangját, külső jegyeit. — Négylábú, szór borítja a testét. Meg nem általánosítanak, csak megfigyelnek, tapaszta­latokat gyűjtenek. Most kö­vetkeznek a gyerekek ked­vencei: az aranyhalak az ak­váriumban. És a csodalatos, agyoncsavarodott kígyók. Semmi félelem. Kiabálás: — Óvónéni! Kopogjunk be neki. hogy tekeredjen ki! — Mit eszik? — Ha kijönne, sziszegne? Megcsípne-e bennünket? Indul a gyerekhad az oroszlánketrecek, illetve há­zak felé. Óriási csalódás. Nincsenek oroszlánok. Tisz­ták a ketrecek, de üresek. .. Most mi lesz? Gyorsan segít az állatkert igazgatója. Saját kezűleg engedi ki a hatal­mas állatokat. Az izgalom tetőfokára hág. Könnyen megismerik söré­nyéről az állatok királyát. —• Olyan, mint a cirkusz­ban! — De jó, hogy nem tud kijönni! Biztosan megenne bennünket! Kati csak áll, nem jut szó­hoz. Végre mégis kinyögi: — Akkora, mint az apu­kám. .. A kis szarvasokat minden­áron meg akarták etetni. Legnagyobb sikere mégis a csimpánznak volt. Lehetett neki cukrot . adni. s nézni, amint ügyesen kibontja es nyalogatja. Baj csak akkor volt, amikor elfogyott a cu­kor. Megdiihödótt a ked­venc: idegesen futkározni kezdett a ketrecében, leköp­te a gyerekeket, és artiku- latlan hangot adott. A kisebbek ijedten hát­ráltak és sírásra görbült a szájuk. De a szomorúságuk csak a medvékig tartott. Csoda érdekeset mondott az óvóneni! Ezek a lomha tes­tű állatok föl tudnak mászni a fákra, a ketrecre. Ezt hamarosan be is bizo­nyították. A kedves gyer­mekhangok, no meg a ré­méit édesség fürgeségre csá­bította a nagy medvét. Meg is kapta a jutalmát. Hullott á cukorka 'a torkos állat ket­recébe. Figyelmesen hallgatták az óvodások az erdőben élő medvék jellemző tulajdonsá­gait. Csodálkoztak: a szaba­don élő állat egy éjszaka több kilométert is képes fut­va megtenni, hogy kirabol­jon egy-egv méhcsaládot. . . A több órás séta után el­fáradtak a gyerekek.' A vi­szontlátás reményében bú­csúztak az állatkert lakóitól. Báli Györgyné óvónő „A napban és a hóban nyugodtan ál!” Kossuth-szobrok hazánkban és a világban Száznyolcvan esztendeje szeptember 19-én, hogy Mo- . nokon megszületett Kossuth Lajos, kiért Ady így lelke­sedett: ..A nap heve nem vészel. Hiaba / A langv eső sem öm­lik a tájra: /- Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt A nem­zet és haza összeomlott / S nem lesz hon, csak világ — a magyarnak / Lesz hazá­ja, mert Kossuth ja volt!...” — E sorokat 1899-ben írta, de korszakokra átívelők. Olyannyira, hogy már a szá­zadfordulótól az emlékezés szobrokban is kifejeződik. Jellemző a nemzeti kegye­let. gyorsaságára, hogy mi­után 1894. március 20-án Turinban meghalt, ugyan­azon évben, 1894. július else­jén már állt az első bronz­ból mintázott Kossuth mell­szobor Balatonszabadin, az akkori Siómaroson. Alkotói Kiss György, Gerenday An­tal, Gerenday Béla. Dr. Ádámfy József körze­ti főorvos érdeme, hogy ösz- szegvűjtötte a világ összes Kossuth-szobrának lelőhe­lyét.. Végül 1980, január 9-i halála miatt, Vigh Károly szerkesztésében jelent meg a kiadvány a Kossuth-szobrok, hazai és külföldi adattárá­val. Közel kilenc évtized per­gett le Kossuth Lajos halá­la óta, s azóta körülbelül 239 szobrot mintázott alak­járól összesen hatvanhat szobrász. Külföldön hét em­lékmű áll Washingtonban. New Yorkban, Londonban, Münchenben. Torinóban és Kanadában. Hazánkban köz­térén, múzeumokban, egyé­ni gyűjteményekben 232 Kossuth-szobor található. 1894-től napjainkig szinte folyamatos a szoborállítás Kossuth Lajos alakjáról. Arányait illetően növekszik a szám 1898-ban, a szabad­ságharc 50. évfordulóján. 1902-ben Kossuth születésé­nek 100. évfordulóján és 1948-ban, a szabadságharc 100. jubileumán. Ekkor avat­tak fel a csökmöi, gödi, gyöngyöspatai. iregszem- csei, kisszombori, bonyhádi, debreceni és vésztői Kos- suth-szobrokat. Joggal vál­tott ki botrányt az 1900-as evek elejen a fővárosi Kos- suth-szobor ügye. melyre a hivatalos szervek feleannyit kívánták áldozni, mint az Erzsébet emlékműre. Végül hosszas huzavona után az első díjat Horvay János pá­lyaműve nyerte el, s a meg­valósult alkotást 1927-ben állították fel a Parlament előtt. Születésének 150. év­fordulójára azonban újabb, s a nemzet szívében élő kép­hez méltóbb szobrot avatott a helyén Révai József 1952. szeptember 19-én. Ez a mo­numentális emlékmű Kisfa­ludy Strobl Zsigmond,' Ko­csis András és Ungváry La­jos közös alkotása. Az idők folyamán jelen­tős művészek egész sora tett kísérletet arra, hogy méltó és teljes Kossuth-portrét mintázzon. A legtöbb Kossuth-szobrot Horvay Já­nos és Kis­faJndy Strobl ké­szítette, utóbbi Su­menbe, Mo­nokra, Ka­nadába is. Eszünkbe juthatnak — mintegy jelképesen is — Juhász Gyu­la „Kossuth-szobor” című költeményének sorai: „Alföld porában, kisváros sarában / A napban és a hóba.n nyugodtan / áll”. Hozzátehetjük: egy nép emlékezetében is. L. M. Az ezüstróka Ragaszkodtam hozzá, hogy a kórházba magammal vi­gyem az ezüstrókámat. Sín­be tették a lábamat, és ágy­ba dugtak; a rókát magam­nál tartottam. Nem tudom, mit gondolhatott az orvos, amikor meglátott — egyene­sen ültem az ágyban, háló­ingben, vállamon az ezüstró­ka. 1936 júliusában jegyeztük el egymást, a hetedik hónap hetedik napján. A hetes édesanyám szerencseszáma volt, és meg voltam róla győződve, hogy ez az en szerencseszámom is. Elutaz­tunk Hamburgba, és megnéz­tük azt a kis templomot, melyben a szüleim esküdtek; ott váltottunk gyűrűt. Plati­nagyűrűk voltak, iszonyúan romantikusak. Két párhuza­mos. bevésett hullámvonal futott bennük föl-lé, melyek­nek mindén magassaga es mélysége azt szimbolizálta, amit az ember a házasság­tól vár, párhuzamosok, me­lyek soha nem veszítik el egymást. Es természetesen egy évvel később a hetedik hónap he­tedik napjan akartam esküd­ni. De a film, a „Dollar”, melyet Gustaf Molanderral forgattam, csak a tervezett forgatási idő után készült el, es így csak július 10-én tudtunk összeházasodni. Az esküvő napján adódott nehány probléma. Petter nem szeretett a nyilvánosság rivaldafényében állni. Nyu­godt, privat esküvőt akart. Azonban színésznőt vett fe­leségül. Es valóban, valaki elbújt a kertben, hogy titok­ban leíenykepezzen minket. Petter nagyon mérges volt, es a jövevényt' — egy fiatal no volt — mindenáron el akarta űzni, mikor megje­Rezo Haszia Múzsa című szobra a parkban lent az apja, akinek az volt a véleménye, hogy az ember­nek az esküvője napján még­iscsak kedvesnek keli lennie egy hölggyel. Meghívta a rt- porternőt a házba. Berendeztünk magunknak egy lákást Stockholmban. Mollie Faustman, egyik ba­rátnőm egy kis macskát ajándékozott nekünk, ez kezdte szetkarmolni a búto­rokat. A konyha soha nem nagyon érdekelt, házvezető­nőt tartottunk. Csak később, Hollywoodban szereztem el­ső tapasztalatomat a főzés terén, mikor lanyom, Pia, hazajött az iskolából, és azt mondta, azt «a feladatot kap­ta, hogy főzzön egy tojást. Vásároltam egy szakács- könyvet, és közösen elkészí­tettük a feladatot. A takarításban mindig jó voltam. A mosás es sikálás mindig örömet szerzett, skandináv lelkemet megelé­gedéssel töltötte el. Egyik barátom egyszer azt mond­ta: „Hogy tudod az idődet a színjátszásra pazarolni, mi­kor te lennél a világon a legjobb es legkeresettebb ta­karítónő.” Petter és én szorgalmasan készítettük elő karrierünket. Petter. nagyon sikeres fog­orvosi gyakorlatot folytatott és ezenkívül a doktori mun­káján dolgozott. Én 'tovább forgattam a filmeket. Kémé­nyén dolgoztunk, mindketten v nagyon szerelmesek voltunk egymásba, boldogságunk tö­kéletesnek tűnt. (Következik: tudta teljes kftvet.kezetesség­gal végigvinni a formaalakí­tást: a fekvő női alak feje nem illik a testhez. Tomas Kocsev ragyogó grafikus is. A kiállítás fi­gyelemre méltó alkotásai ezek a lapok. Tornai And­rás kapott először olyan, megbízatást Nagyatádon, hogy a telepein készítsen — mar korábban a zsűri által elfogadott terv alapján — olyan szobrot. amelyet majd a simongáti sö­röző előtt állítanának föl. Tanulságos eset ez is. Hiszen hosszú időbe telt, míg sikerült elfogadtat­ni. hogy a művészileg érté­kes faszobor ..megél” közté­ren is — ha megfelelő he­lyen állítják föl. Ha egye­nesen oda készül, köztérre. Tornai András munkáját már ott látjuk a söröző előtt. A szobor a telepen „jól mu­tatott”. s amint fölállították a söröző elé, rögtön kiderült: azon a helyen nem érvénye­sül. Most folyik a terep­szemle, hogy a környéken hol lenne jő helye ... Nagyatád hét éve hordoz­za azt a gondot is, miként alakítsa ki a szoborparkot Megérett rá az idő, hogy alaposan átgondolt rendezési terv alapján fejlesszék to­vább. Ez együtt jár azzal, hogy néhány szobor, bizony, elkerül mostani helyéről. .. Az idei alkotásoknak már nincs helyük. Megkésett a parkrekonstrukció? Ügy lát­szik. igen. De vegyük figye­lembe, látni kellett — pon­tosabban: közvetlenül ta­pasztalni —, hogy az eddigi gyakorlaton mit kell változ­tatni. Hét év tapasztalatai azt sugallják, hogy a nagyatádi alkotótelep történeiében újabb korszak kezdődik. Nem tagadva meg a régit — hanem továbbfejlesztve az, eddigi erdeményeket — gaz­dagodik a szoborpark, a te­lep. Horányi Barna Részlet a kiállítás anyagából Farkas László vlrágkompozí- ciója FilBtszerzocies) ben egyértelmű, hogy csakis így jelenhet meg előttünk elképzelése. (A korábbi években többször szóvá tet­tük. hogy a hagyományos faszobrászat mennyire hiány­zik a telepről.) Ifj. Pál Mi­hály Bartók emlékére ké­szít szobrot A kékszakállú herceg várának inspirációja alapján. A kiállításon a ter­vet, a telepen a készülő mű­vet Láttuk. A művelődési házban be­mutatott művek közül Far­kas Lászlóé tetszettek legin­kább. A helyi élmények mo­dern hangvételű szoborsoro­zat létrejöttét segítették elő. A tájnak, a természetnek a plasztikai megjelenítése nem ót foglalkoztatta elsőnek, de talán a legérettebb munkár val sikerült bizonyítania, hogy erre a feladatra is ér­demes gondolni itt, Nagy­atádon. Hullámzó dombokra emlékeztető posztamensre, oszlopra állította föl nyíló virág kompozícióját. Két szoborra is tellett az ötlet­ből. A spárgával kombinált plasztika az erettebb. Rezo Haszia grúz szobrász a ki­állításon egy női torzóval is szerepel. Akárcsak a szobor­parkba készített munkája, a Múzsa, ez is az eső, a sze­lek nyelven beszél. . . Ugyan­akkor ez utóbbi mű Moore hatását érzékelteti. A Mú­zsa eseteben azonban nem Mjmden évben volt ered­ménye a nagyatádi művész­telepnek. Művészi, szervezé­si. kivitelezési és egyéb ta­pasztalatok figyelembevé­telével vagy eppen elodázá­sával kezdődött az . idén a nyolcadik évad. Hagyomány, hogy a telep zárasa előtt az évad meghívott szobrászai kiállításon is bemutatkoz­nak a Gábor Andor Műve­lődési Házban. A héten itt jártunk. Hét művész kapott szereplesi lehetőséget: Far­kas László, Lorant Zsuzsa, ifj. Pál Mihály, Rezo Haszia, Schéner Mihály, Tomas Kő­csert és Tornai András. Ha­tan eleget is tudtak tenni a fölkérésnek. Láttunk már több ilyen kamarakiállítást itt, Nagy­atádon a telepen dolgozó szobrászoktól. Szoborter­vekkel, másreszt pedig mű­vészi kisplasztikákkal szo­kás szerepelni. Itt készült alkotások és otthonról ho­zott művek mutatják, hol tart a magyar és a külföldi taszobrászat. Az idei kiállr tás: meglepetés. Mintha az elmúlt évek tapasztalatai most együtt csúcsosodnának ki, ősszegeződnének. A kis­plasztikák mellett ezt érzem a szoboróri ásóknál is. Min­denekelőtt a fő.- tanulság.:: a kiállításon bizonyságot nyert, hogy az alkotók alaposan ismerik a fa sajátos meg­munkálását, művészi kifeje­zésbeli szándékuknak nincs oly gátja, ami technikai, technológiai fogyatékossá­gokból ered. Oj színt jelent a telep életében Schéner Mihály je­lentkezese. Nagyrészt ugyan gépi megmunkálással készül a szobra, de ebben az eset-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom