Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
Ősz a lápon. Otto Modersohn festménye. '****** (A Szépművíszef! M<reeunib*n rendez*« »nvaeitiAb Szűcs Mariana A DIÓFA BALLADÁJA z «gyeathássfc toBoő** egyenmelegíiő* kisgyerekek szaladgáltak, ▼asárnaporrta pedi g '.jeezWka csattantak a hete- dik-nyoicadik emeletről kihajított borosüvegek a homokozó kőkává ján. Néhá- nyam egészen pontosan céloztak. A kamaszgyerekek -ilyenkor azzal szórakoztak, hogy kór be röhögték a csupa ködös szemű népbarátból álló utcaszínházát, míg azok el nem rohantak. A földig erő fekete szoknyás színész- né szikrázó szemmel sziszegett a bunkó prolikra. Annál nagyobb volt utána a röhögés. A baj azonban a tanti val volt. A tanti he*wrm»ok- évesen, fürgén és vidáman érekezett haza a kórházból, miután félőrült té tette xí apó VwwSset, és ttfi- ette a eramb- nyatetörést. Bo- zstcs Guszti szenÉA, ha így megy vábta, nevezni kéne a tantit a Los Angeles-i olimpia valamelyik atíété kai szántára. Végső soros magok okozták ént a kényelmetlen helyzetet, hiszen a lakásigény lesnitíbe azt írtaik: öt fő. Meg is kapták a másfél saobás tanácsit, s akkor megsajníHták, magukhoz költöztették a nénit. Ettől kezdve viszont Bozsics Guszti akkor volt boldog, ha éjszakai műszakra került a buszával, mert nappal igazi agyiban «ihatott, nem bárom hokedlin, mint araikor éjszaka windaBapaa otthon voltak. Az is baj vett a fgSvM, hogy valaha Gömbös Gyula komomája volt. Guszti esküdött iá, hogy emiatt maradt ki rendre a jutalmakból, toirtüntetésetcböl. Jóllehet a főnökség azért haragudott rá, mert Gusztit nem érdekelték az élet szigorú törvényei. Ismerősöknek ott is megállította a buszt, abol nem volt megálló, az integető kisgyerekeket akkor is fölvette, ha emiatt pirosban 'az utkeresztezödesbeo rekedt. Ráadásul a felesége időnként bejárt a telepvezetőhöz botrányt csinálni, amiken: lila es_aoki monoklik voltak, a szeme alatt. Egyébként a tisztességes dolgozók szamara nyilvánvaló volt, hogy Gusztinak azért vonták meg a prémiumát, mert éjszakai járaton — utas nem lévén — .költöztetést vállalt Kőbányáról Lágymányosra. Ellenőrzéskor egy kolóniái szekrénysor, két rékamié volt a buszon, a „rokkantaknak” jelzésű székén pedig két sül- doraalac visított. Hiába röhögött Guszti, hogy mindnek bérlete volt, az ellenőr megkérdezte: hogyan kennt Lágymányosra, amikor Csepelen. kéne lennie... Ne legye« nekik se jobb, mondta Guszti, és ma&nap behúzott fékkel gurult végig a remízen. Poroltóval kellett eloltani a fékpofákat. baljóslatú Családi sört Guszti felesege hozta haza. Szép, csatos, sötétzöld üvegben. -A liternyi sor sejtelmesen derengett át a palackon. A másik Bo- zsicsné, Guszti anyja mondta is rögtön, meg kéne_ i.nni, mielőtt a gyerekek hazaérnek. Guszti azonban kinyilatkoztatta, hogy ő csak jégbe hűtött sört iszik. Ezért bedugták a palackot a &za- ratovba. Majd csak lesz vele valami. Elsőbben is a tanítónak eltört az ujja. Guszti anyja, megkorosodván, egyre rosszabb alvó lett, s az éjszaka közepén meghallotta zörögni a hűtőszekrényt. A kézitusa során az ő kezébe került a söprű, a tanti meg minden igyekezetével a hóna alatt tartott Családi sört védte. Másnap Guszti éjszakai műszakba ment. Ö örült neki, a főnökség azt hitte, büntetés. Büntetés, mert Guszti fclőző délelőtt meglátott egy Szép fenekű lányt, * begy alaposan aaeswftgyre vehess«, hirtelen visszatolatott öfcven métert, a busszal, legalább negyvennel. Egy kismamánál — mondják — elkezdődtek a tolófájások, egy másik utas pedig csuklási rohamot kapott. — Nem tudom, mit ke- keckednek? — méltatlankodott Gusztiné. — Még ha megmötyörészte volna!... Guszti fölvetette, hogy az éjszakai hideg ellen inni ’kéne. — A nyavalyát! A sörtől éppen hogy lehűlsz! — Ha úgy gondolod, hogy nélkülem iszod meg a sört — felelt Guszti —, egyenként verem ki a fogaidat egy 4-es pemzMvel! — Végső soron ketten is megihatnank! — egyezett bele vonakodva az asszony. Ekkor lépett be Guszti anyja és a tanti a kamrányi konyhába. Guszti őket is Je- hütötte. Csak ellenőrizték — mondta —, hideg-e már a sör. És ha a tantinak kedve támadna belekóstolni, a maradék tizenkilenc ujját is eitöa-L Azon az éjszakán a tamtö negyedóránként megjelent a Szaratov előtt. Gusztiné azonban a hűtő ajtajának dőlve bóbiskolt álló éjjel. Öt vkszont a fta, Kisgusati ellenőrizte. A reggel szürfoe tócsáké*! vert a lakótelepi ablakokra, ólmos volt az ég, az eső, és az ágyból gyűrötten kászálódó emberek is. Guszti fáradtan. borostás arccal tért haza. Egész éjjel szenet szállított. Reggel, amikor a takarítók méltatlankodtak, azt mondta, bányaszerencsétlenség volt Ollón, onnan jöttek a szenes ruhájú utasok. Hatalmas mosdást rendezett a pléhlavórbam; egyszerűen nem állta az ülőkádas „fürdőszobát”. Megberetvál- kozott késsel, pamaccsal ahogy az apjától, nagyapjától látta. Erre mindig sokat adott, árudra se ment szőröse». D ermedt fáradtam WJ* a ciha alá. A Családi sör, gondolta, de már bénult volt, lassan, ernyedten az álom feneketlen vizesvödrébe hullt, szemében a párás, homályoson zöld palack képével. Estére, beltörődve a megváltoztathatatlamba, meghívták magukat egy liter családi sörre. Ültek a kisasztal körül hatan, szájukban puháit omló sült— krumplit ettek vajjal, szalonnával, hagymával. Már épp az utolsó krumplikat dobálgatták égett tenyerükben, amikor beállitott a nagylány, Cecília barátja. Hunor Dezső elég meghatározhatatlan személy volt az életükben. Vagy inkább személyiség, leszólt mindent, szép volt és okos. Szótlanul ült az asztalhoz — voltaképp azon az alapon, hogy időnként fnegko- csákáztatta Zaporozsecén Cecíliát — s kedvtelve nézegette negyvenötös cipőit. Pillanatokon múlt, hogy érzelmeivel nem bírva, összevissza ne simogassa önmagát. — Sült krumpli — sóhajtott. — Van Gogh! Honnan is ismernétek ? Kavargó sárgák, tüzes pirosak, lila ködök ihletett mestere ő, meg- nemértett zseni, kinek kepeiből hunyt tüzek, haló remények olvadnak föl az emberben. Ö festett egy ilyen képet — A marha — mondta meggyőződéssel Guszti —, ahelyett, hogy megette volna. — Nem értitek ti ezt — hullottak a megvető szavak Dezső szépen formált ajkairól. — Nem minden a nyers anyagcsere! Ahogy a költő mosdja: szabad-e Dévénynél betörnöm éj időknek áj dalaival? — Szerintem betömi sehol se szabad — tűnődött a tanti. — Megint a béka a pacsirta dalába! Mert ml a ti életetek? Krumpli, szalonna, büdös hagyma, sör! — Hát ez az: a sör! — lelkesedett a tanti. — Enni, inni, párosodni! — rázkódott meg Dezső. — Hát csak a gyomor feneketlen zsákját tömjük, miközben az idő vasfoga ólomlábakon röpül el fölöttünk? — Ja igen — szólt közbe Cecília. — A Dezső elvisz dzsicuzni! — Majd kapsz agy pofont! — mondta az anyja. — Amíg a mi kenyerünket eszed, addig nem mész olyan helyekre! — Eh! — legyintett Dezső. — Még a dzsiu- dzsl.cn klubról is azt hiszitek, kupleráj. El tudjátok képzelni, hogy három embert gáncsolok el egyszerre? Hogy a tenyerem élével tördelem a tető- cserepeket, hogy szöget verek be puszta kézzel? — Nagy marhaság — mondta Guszti. — Mi baszna a széttört cserép nek ? Az anyja vitába szállt vele: — Amíg Dezső itt lakik, eladhatnánk a kalapácsot! Dezső meglátta, bogy a tanti a sörösüveg zárjával bajlódik. — Én ezt paszta kézzél, egy csapással kinyitó®»! Le a myakat! Kilépte az öregasszony kézéből a palackot, az asztal közepére állította. Fölállt, mélyen koncentrált. Két csuklóját térde köaé saorrtva tagolatlan fel szavakat mormolt. Hirtelen támadó állasba agrofct, rémeset ordított — a tanti ijedtében a nagy kenyérvágó kést beleejtette a krurnp listaiba, a krumpli hagymástul szanaszét röpült. D ezső lecsapott a Családi sörre. A kezének nem lett semmi baja, de nem tudta kinyitam a palackot. Az üveg úgy, ahogy volt, mnrnt békés fohászkodásában megzavart,, sértett vadkacsa, fölemelkedett. Lágy ívben átszállt a saofoán, és a falnak csapódott — Te baromi — ti&rtSget- te «»agáról Guszti a sörhabot. — Hát ezért kell arra a micsodára járni? így én is kinyitottam volna. — Istenem — zokogott az anyja. — Az a sör, a drága söröcsteel Dezső megrázta magát: — Már megint az anyagcsere! Szőri az ilyenek közé gyémántokat! Megeszik! Azóta a Családi sört teljesen kivonták a forgalomból. Amikor a következő szövegrészletet hallottam egy előadó beszámolójában, talán joggal merülhetett fel bennem az a gyanú, hogy az illető magatartása kimeríti a nagyképűség fogalmát Szóit pedig egyik testes mondata ekképpen: „Rekonstnátcionális terveinket csak optimális financiális lehetőségek esetén realizálhatjuk; kapacitásunk csak minimális konstrukció- modosítás feltételeit produkálja az eljövendő tervpe- riódus időszakában, ezert maximálisan kell orientálódnunk a racionálisan produktív termelés irányában...” Ami leginkább szemet szúr ebben a szövegben, az az idegen szavak tolakodóan tüntető halmozása. Azzal az esettel állunk, szemben, amikor a beszélő a szakmai gőggel párosuló nagyképűséggel, a, műveltségnek elő- kelősködő íitogtatásával akarja hallgatóit elbűvölik. Az udvaron átló diófa kacéran billegette ágait Bahul Géza osztályvezető felé. Hiába. Az osztályvezető arcán mély árkokat húzott a gond, és éppen az illegető diófa miatt. A vállalat területén ugyanis szolgálati lakás állt a földszinten, a hozzá tartozó udvarral együtt. Az év elején Girgácz Jenő (és hattagú családja) minit az osztály kiemelkedően jó dolgozója megkapta a tenyérnyi lakást, a talpalatnyi udvarral együtt De az udvaron levő diófa nem szerepelt a kiutalásban. Babul Géza, a természetet kedvelő osztályvezető tudta, hogy a diófa hosszú évek után ad először diót, és az előbb említett fa már nyolc éve rendszeresen termett Bahul Géza még azt is tudta, hogy ez a fa a vállalaté. Mivel az osztály tevékenysége nem vélt gyümölcsözőnek mondható. Bábui Géza kötelességének érezte, hogy ezt a csonthéjas gyümölcsöt az osztály eredményeként könyvelhesse el. Bahul Géza, a természetet kedvelő osztályvezető miután szemrevételezte a ka- céram hajlongó diófát fölment Irodájába, és hivatta Girgácz Jenőt (akinek hattagú családja volt). — Nézze, Girgácz kartárs? A diófa ügyében hivattam. Remélem, tudja, hogy ez a fa a vállalat tulajdona? Illetve: hát eddig a mi osztályunk tulajdona volt. Amíg nem dönt a vállalati vezetőség a fa további sorsát illetően, kérem, hogy ne élvezze a diófa termését — De azért a családommal alá ülhetek, nem ? — kérdezte Girgácz Jenő, a kiemelkedően jó dolgozó (akinek hattagú családja volt). Pedig a bűvölés a szemfényvesztés rokon értelmű megfelelője, ezért igen kétélű kísérlet arra, hogy a beszélő levegye ' lábáról hallgatóit. Ellenkezőleg: zavart támaszt a megértésben, homályba borítja a mondanivaló tisztaságát. gyanút kelt a beszélő szándékának őszinteségével szemben. Mennyire emberibb módon szólhatott volna az előadó egyszerűbben, világos magyarsággal, például így: Felújítási terveinket csak a legkedvezőbb pénzügyi feltételek mellett valósíthatjuk meg; kapacitásunk csupán igen csekély szerkezetmódosítást enged meg a következő tervidőszakban. Ezért a legnagyobb mértékben kell ésszerű termelékenységre törekednünk. Ez már közérthető beszéd lett volna, és megkímélte volna az előadót a köntörfalazás és magamutogatás vádjától. Ez a vád persze nemcsak az .de®»» szavaknak — Sajnos, nem járulhatok hozzá ennek engedelyezésé- hez sem, ennek elnézéséhez sem — szólt szigorú, száraz hangján Babul Géza, majd elnyomott egy ásítási ingert. (Mindig ásiioüt, amikor időváltozás történt. Ettől függetlenül a természetet töretlenül kedvelte.) Girgácz Jenő magába ros- kadva ült tovább. Keserveset akart sóhajtani, de Bahul Géza osztályvezető tovább folytatta. — A mai energiaválság - ban nem mindegy, hogy mi történik ezzel a fával. A dióit pedig sem engedhetjük herdára. — És tönkre sera — szólt kiegészítésképpen Sárgácz Jenő. — Ennék megfelelően kérem magától is, hogy megértéssel vegye tudomásul a vezetőség ezután születendő határozatát. Girgácz Jénő családjára való tekintettel (mely hattagú volt) megértőén bólintott, es szomorúan visszaballagott a helyére, hogy kiváló munkáját folytassa. Amikor a diófa megmutatta bő termését, cseresznye nagyságú bogyóit, összeült a vezetőség. Bahul Géza osztályvezető és természetbarát előadta a vállalat égetően fontos problémáját, kitekintéssel a diófának három ága szemléletre, mely alatt figyelembe kell venni, hogy három árva (van). Mert Bahul Géza a természettel kötött mély barátsága mellett a népballadákat is kebelbarátjának tekintette. — Remélem, hogy megfontolt döntésükkel a vállalat érdekeit tartják szem előtt — fejezte be Bahul Géza gondolatébresztő előterjesztését, majd egy apró könnycseppet morzsolt szét ízléstelenül rikító használatától támadhat jogosan, hanem az efféle terpeszkedő kifejezésektől is: „konstruk- cdómódosítós feltételeit produkálja”, meg „a tervperiódus időszaka” (fölösleges szószaporítás, hiszen a periódus önmagába» is időszakot jelent). A hibáztatott példával természetesen nem «z idegen szavak oktalan száműzését kívántam javasolni, hanem célozni akartam arra a visszaélésre, amelyet kellő nyelvi figyelemmel elkerülhetünk. Mert a visszaélés társas veszélyt jelenet: a mégoly tiszta szándékot elhomályosítva zavarja az emberi kapcsolatok őszinteségét. Esetünk tehált figyelmeztető adalék ahhoz is, amit Illyés Gyula így világít meg: „Jól beszélni és írni magyarul, ez... . igazamból: jellem- kérdés.” Sz. A. a jobb szemének a bal sarkában, ezzel is bizonyítva beszédének megható momentumait. A szakszervezet részéről javaslat történt, hogy az. osztály dolgozóinak hűsölési lehetőséget biztosítsanak a diófa lombja alatt, hetenkénti turnusokban. A bérelszámolás drámai keretek között ecsetelte, hogy nincs több prémium, mert az év során összetörték a megadott keretet néhány túlórával. Ezek után a dolgozók anyagi elismerését feltétlenül megadhatják, ha kilós csomagolású diót osztogatnak ki. Bahul Géza ez utóbbi javaslatnál hevesen csóváim kezdte a fejét. — Síó sem lehet a kilós csomagolásról! A túlórákat is meg a prémiumot is? De kartársak, mérsékeljék magukat! Elégedjünk meg egy- egy szem dióygi! r( Csak a raktáros feszengett a lesel ej tézétt ■ széken, majd ' halk hátigon hozakodott elő semmiségnek látszó észrevételével. — Én is egyetértek a kollégákkal, de... Még nem lehetett tudni, hogy mit akar mondani Demeter József raktáros, ám aggályosikodása mindenkit fölingerelt. — Nem tudom, hogy.., — Maga egyébként sera tud semmit! Most minek lopja a mi drága időnket? — szólt közbe Varr Zsuzsa az osztály tiktárnője, akinek az ínhüvelygyulladása kezdett kiújulná. — Nem tudom, hogy a diófát minek vegyem a nyilvántartásiba. — Állóeszközként — dörögte Bahul Géza természet- barát, ellentmondást nem tűrő hangon. — Fogyóeszközként — kö- hintett a főkönyvelő. — Ez anyag a javából, fa! — szólt közbe az anyagbeszerző. Óriási vfta kerekedett Babul Gézát leszélhárno- sozta a főkönyvelő, az anyagbeszerző pedig sikkasztónak nevezte Demeter Józsefét. A szakszervezetis bizalmasan megkérte Varr Zsuzsa kezét a nagy forgatagban. A bérelszámoló az asztal alatt többször sípcsonton rúgta Girgácz Jenőt, mert nem ő kapta meg a lakást. Bahul Géza, a termes zetba- ráit osztályvezető fül tö vön vágta a szakszervezetist, majd Varr Zsuzsa fenekébe csípett es jelentőségteljesen kikacsintott a diófára... De hiába. Ennek oka, hogy a jegyzőkönyv tárgyát képező diófa engedely nélkül távozott a vállalat területéről. A portás vallomásából: — Tudom, hogy kiment De azt ígérte, hogy öt perc múlva visszajön; csak a boltba ugrik ki reggeliért Én, kenem, mindenkiben megbízóra... SOMOGYI NÉPLAP Szántó Péter Családi sör SZÉPEN MAGYARUL - SZÉPEN EMBERÜL Nyelvi nagyképűség
