Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-18 / 219. szám

Megkezdték a burgonya betakarítását Megryeszerte folyik a burgonya betakarítása a nagyüzemekben és a háztájiban egyaránt. Képünk a kadarkúti termelőszövetkezet búr gonyatábláján készült Okkal vagy oktalanul Panaszok és intézkedések MÉG EGYSZER A KIŰZETÉSRŐL Levelek homokozóügyben ■ Az állampolgár jogos — vagy annak vélt — sérelmé­re mindig orvoslást keres es intézkedést vér. A rend örök — kapitányságvezetők, kör­zeti megbízottak — fogadó­óráikon. illetve a megyeszék­hely panaszirodáján fogad­jak az ügyfeleket. A korábbi évekhez képest csökkent megyénkben a rendőrségen tett közérdekű bejelentések szama. 1978-ban 326, 1979-ben 523, 1981-ben mar ismét 336 bejelentést tettek. A panaszirodák tájé­koztató munkája döntően hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság fel tudja mérni, melyek a valóban figyelem­re méltó, orvoslásra váró ügyek, de még mindig sok gondot okoz, hogy- a bejelen­tések egy része megalapo­zatlan: 1980-ban a feljelen­tések egyharmada, 1981-ben egynegyede bizonyult alap­talannak. A rendőrségnek az ilyen eseteket is ki kell vizsgálnia, mert a téves in­formáció ellenére a bejelen­tők zöménél jó szándék es segitökészség tapasztalható. a levéltől függetlenül meg­indult a rendőrségi intézke­dés. " A vagyon elleni bűncse­lekményekre utaló feljelen­tések csökkennek, és csak kis hányaduk bizonyul igaz­nak: 1981-ben 46 közül 10 volt ilyen. Gyakoriak a jog­talan fuvarozással, üzérke­déssel — különösen a valu­tával való üzérkedéssel —, mergezo vegyszerrel történd permetezéssel kapcsolatos bejelentések, melyeknek csak egy része fedi a való­ságot. Többször kiderül, hogy a feljelentő ideggyen­geség miatt, gyógyszer ha­tása alatt irta meg alapta­lan levelét, vagy már eleve mániákus feljelentő. Az ilyen esetek megnehezítik a rendőrség munkáját. A rendőrök intézkedéseivel kapcsolatos panaszok zöme is nélkülözi a valós ala­pot. A panaszosok gyakran —- hiányos jogismeretük mi­att — a rendőri intézkedést is vitatják. Véleményeltérés­re ad okot például a közle­kedésben a személygépko­csik műszaki allapotanak pontos megítélése, a közle­kedési baleseteknél az eset­leges hiányos helyszínelés és az abból származó jogi kö­vetkezmény. A rendőrség a megalapozatlan bejelenté­seket is kivizsgálja, és írás­ban tájékoztatja a panaszte­vőt az eredményről. Az egyes közlekedési sza- báiyseriesekert kiszabott bírságok igazságosságát többen vitatják, illetve olyan eseteket is megkér­dőjeleznek, amelyekben vét­kességük nyilvánvaló. Emel­kedik a nevtelen levélírók szama: 1979-ben 39. 1981-ben már 68 ilyen levél érkezett. Ezek többségének a témája megalapozatlan, illetve szubjektív tartalmú, nem igényel intézkedést. Az állampolgárok tehát élnek panaszbejelentési jo­gukkal. A rendőrség a meg­alapozott panaszokat elemzi, értékeli es intézkedik. M. I. Néhány levelet kaptunk az elmúlt napokban, s ki­derült: egy nem reg megje­lent írásomnak köszönhetők. (Egyikük Tisztelt Szerkesz­tőség' című rovatunkban napvilágot látott, ezért kü­lön neon emiitem. de .soraim rá is vonatkoznak.) Augusztus 31-én jelent meg Kiűzetés a homokozó­ból című írásom, amelynek tartalmát ezúttal bővebben próbálom kifejteni. Az első választ attól a teljes névvel e» címmel jelentkezett asz- szonytol kaptam, aki a gye­rekeket elzargató, ellenszen­veskent említett hölgyben magara ismert. Nem vagyok, bizonyos abban, hogy épp őroia mintáztam az esemé­nyek „főhősét”. Azon a la­kótelepen mar olyan sok gyereket zavartak el a kü­lönböző homokozókból, hogy ehhez. a teveaenyseghez nem lehet elegendő egyetlen felnőtt. De nem is ez a legfonto­sabb. A kezzel írt — s alá­írt — utóbb fontos lesz ez is — a level nyíltsága be­csülendő. Tartalma viszont igen megs zömön tott, s ha van .magánszomorúság, il­letve közszomorúság, akkor ezúttal az utóbbit éreztem. A levélíró arról igyekszik meggyőzni, hogy a gyere­kek elűzese helyénvaló cse­lekedet. Indoklásul elsorol­ja : idegen gyerekek üvöl­töznek az ablak alatt, el­lopták már a helybeliek több játékát, köztük saját gyer­mekének biciklijét... Közli: továbbra sem fogja eltűrni, hogy a város másik részé­ről oda járjanak játszani a gyerekeik. A toivajlások fényéről saj­nos tudunk. Ügy gondolom, egy kölyökcsapat szétzavara- sa érre nem gyógyír. A gye­rekzsivaj kellemetlensege vi­tatható: magam például szí­vesebben hallgatom, mint az autók dübörgését avagy a teve-híradóból túl jól ismert fegyverropogast. De meg a gyakran hallható felnött- perpatvaroknal is kedvesebb a szamomra. Nem hiszem, hogy bamnifele elkergetes megszűri telne a kicsik kia­bálását. Azt pedig, hogy a város másik részéről sok gj-erék jár a lakótelepre, hi­szem is. nem is. Bár lenne oly vonzó a telep, hogy ooa vágyakozzanak a gyere­kes. Am, ha mégis mesz- szebbről arra téved néhány ifjú ember: úgy gondolom. a „szabad költözés” eme ap­ró jogát nem tagadhatjuk meg tőlük. S hogy a gyerekek rosz- szak is.. . E tételt a követ­kező levélre hivatkozva rész­letezem. Csupán kérni sze­retnek valamit az írásra válaszoló asszonytól: gondol­ja újra át a sort, jó-e kiker- getnj az „idegeneket”, sajat birtokként kezelni a lakóte­lepi hazak között levő terü­letet. Hiszen a végsőkig el­vive oda juthatnánk. hogy föl parcel laznak a homokozó­kat, bekerítenek dróthaló­val a darabkákat, s mint valami állatkertiben, külön- külön saját ketrecben játsz­hatna minden gyerek. Na­gyon szomorú látvány len­ne. Felreteve a kepteiense- geket: eieg annyi is, hogy a sajat gyerekünket, a hazban lakó többi gyereket is meg­fosztanánk a kapcsolatte­remtés lehetőséget ől. Elzár­nánk előlük az újabb ki6 barátokat, új érdekes isme­retségeiket. beszélgetőseket... Utóbb idegenkedést, ellen­érzést ébresztenénk bennük a másutt lakokkal szemben. Nem kívánom gyerekeink­nek, hogy felnőttkorukra a mi mar most is kissé sor­vadt emberi kapcsolatrend­szerünknél rosszabbat épít­senek föl. E sorvadt emberi kapcso­latokról egy másik levél szolgáltatott több adalékot. Soraiból kitetszik: gyermek- gyűlölő felnőtt irta. aki szerint a mai gyerekek ki­zárólag ordítani, üvölteni tudnak, es semmire sincse­nek tekintettel. A magam­fajta „neveletlen” felnőttek pedig csak adjak a kölykök alá a lovat. Milyenek is a levélíró szerint ezek a fel­nőttek? Nem részletezem. Tenv: a „minősítésem” olyan, amilyenre mondani szoktak, hogy nem teszem a kirakatba. (Pedig szívesen oda len nem, mert úgy erzem. a sértések nem rólam, ha­nem írójukról állítják ki a bizonyítványt.) Nem hiszem, hogy a mai aprónép kizárólag üvöltözni kepes. Saját gyerekeim es apró ismerőseim meggyőztek mar ennek az ellen sezóje- röl. Kedvességgel, okosság­gal es — uram bocsa’ — még apró csínyekkel is. Ám nem tagadhatom, elkövet­nek a gyerekek ma olyan ..gaztetteket” is. amilyenek­kel szemben értetlenül, te­hetetlenül állok. Első mér­gemben talán elfenekelném, elzavarnám őket ordítoznék velük ... De gyanítom, effe- le tetteket mindig is elkö­vettek a gyerekek, csak éptj különböző korokban külön­böző dolgok számítottak ég­bekiáltó disznoságnak. Hol legyen a tűréshatár? őszin­tén szólva nem tudom. Csu­pán abban vagyok bizonyos, hogy az úgynevezett jü&agra jó szóval, törődéssel, kitartó türelemmel lehet rábírni a gyerekeket. Indokolatlan indulatokkal, erőszakos el- zavarassal semmiképpen sem érhetünk el eredményt. Elkergetni gyorsan lehet a gyerekeket, a módszer célsze­rűnek es energiatakarékos­nak látszik. Viszont az ered­mény csak látszat, a bajt nem orvosolja. Írásom végén a közterüle­tet magánterületté kisajá­tító közgondolkodásról pél­dálóztam. A gyerekgyűlölő levelező fejemre olvassa: „Valami nagy hiba van a közgondolkodásban. es ha ilyen szabadjára engedik az ifjúságot, ha a szülők csak a pedagógusokra hárítják a neveles tennivalóit, a jövő sem lesz valami rozsás Újabb vitára okot adó gon­dolatsor. de elemzesetől ez­úttal eltekintek. Csupán egy vadra térek ki meg. Azt ír­ja a levelező, hogy nem so­kat remélhet, ha az újság­írás, a nyilvánosság lehető­sége amolyan egyem gon­dolkodónak adatott meg. UVimt jómagam.) Az egyé­ni gondolkodást nem érzem óriási elmarasztalásnak, bar tudom, aki szememre hány­ta. az a gyerekeket védő helytélenkedesemre gondolt, ezért tarthatott közgondol­kodás-ellenesnek. Továbbra is vállalom az „egyéni gon­dolkodó” titulust, csupán így vagyok képes valamit el­mondani közös dolgainkról. Azt — sajnos — csak re­mélhetem, hogy „maszek" gondolataim néha másoké­val találkoznak. Több ember közös agyara ugyanis a tu­domány mai fejlettségének szintjen meg nincs elfogad­ható példa. E levei névtelen írója úgy fejezi be küldeményét: „...aki szeretne változtatni a közgondolkodáson”. Ez len­ne ö. Szeretném arra kérni: ne tegye. Szívem szerint nem a névtelen levélírókra bíznám a közgondolkodást és gyerekeink jövőjét. I.uthar Péter A szemelv elleni bűncse­lekmények bejelentese a leg­több esetben nem bizonyul igaznak. Így például 1981- ben a 13 bejelentett eset közül csak négynél kellett eljárást indítani. Gyakori, hogy a kórházban bekövet­kezett halálesetért a hozzá­tartozók — indokolatlanul — a kezelőorvost teszik fele­lőssé: sokan üldözési mániá­ban szenvednek, és képzelt gyilkos vagy üldöző ellen tesznek feljelentést. Nem ritka az sem, hogy a házas­társak egymást jelentik fel, mérgezési kísérletekkel vá­dolva egymást. Megalapozottabbak viszont a házasság, a család és az ifjúság elleni bűncselekmé­nyekre utaló feljelentések: ezek száma emelkedik. Leg­gyakoribb eset az, amikor a szülők nem gondoskodnak kiskorú gyermekeik ellátá­sáról, a fiatalkorúak pedig csavargó életmódot folytat­nak. A közrend elleni bűn- cselekmények, az üzletszerű kejelges, a garázdaság, a Közveszélyes munka-kerülés ás gyakran a bejelentések út_ ján keirül napvilágra. Egy jomogysámsoni asszony írta levélben. hogy falujában egész utcasorok ablakait verték be garazda elemek. Tartani kell attól, hogy bosz- szűt állnak. ,.s szeretnem, ha éri, á levelet titokban tarta­nák” — írta a bejelentő. A levélírót a legtöbb esetben a bosszútól való félelem tartja a névtelenségben. Jellemző, hogy ebben az esetben már A filmkarrier Elkezdtem megfogadni Petter tanácsait, es bár na­gyon elfoglalt volt, hétvége­ken rendszeresen találkoz­tunk, elutaztunk vidékre, ahol nagyokat sétáltunk vagy síeltünk. Azt hiszem, Petter soha nem gondolta volna, hogy egy színésznőbe fog beleszeretni. Nagyon ér­dekelte a színház — a ba­rátai között sok színész volt —, együtt mentünk színház­ba es moziba. De azt hi­szem, nem tudta, mi vár' rá. ha színésznőt vesz feleségül. Eljött a nyár. Az iskolát három hónapra bezárták. Az volt az elképzelésem, hogy statisztaként fogok dolgozni a filmnél. Ismertem egy filmszinesznőt. aki kieszkö­zölt nekem egy próbafelvé­telt Gustav MolandemeL egy ismert svéd filmrende­zőnél. Amikor megláttam az eredményt, nagyon csalódott voltam. Ügyetlennek, gyűlö­letesnek találtam magam, és biztos voltam benne, hogy senki nem kiváncsi rám a filmvásznon. De Gustav Mo­lander más véleményen volt: „A próbafelveteled nagyon jó. Ragyogóan nezel ki, van személyiséged, kisugárzásod, tehát a legjobb feltételek ahhoz, hogy filmkarriert esi - nálj.” „Éppen most kezdődtek meg a .Mönchbnicke grófja' felvételei” — gondolkodott Molander. „A filmben fellép egy cselédlány. Kicsi, dé fontos szerep”. Ezután el­kezdtem új filmem forgatá­sát . . . Hároméves szerződésre kaptam ajánlatot, ezenkívül a magas színeszmesterség ta­nulásának feladatát. Minden jelmezt megtarthatok, amit a különböző szerepekben vi­selnék. Hogy lehetne egy ilyen ajánlatot elutasítani? 1935 januarjaban volt a „Mönchbrücke gróí’’-jának a bemutatója. A kritikusok éri írták: „Ingrid Bergman nem gyakorolt mély benyomást.” És: „Szép. formas lány.” Te­hát, bukás. Egyik filmet a másik után forgattam. A harmadiknál megváltozott a kritika. A „Svenska Dagbladet” így nyilatkozott: „A svéd film évek óta előszórt most erte el nemcsak a nemzetközi, hanem a magas nemzetközi átlagot.” Ha most visszagondolok, egész életemben egyetlen év volt, mely egyedül az enyém volt, melyben szabad voltam. A magánéletemben mindig hagytam, hogy a férfiak döntsenek helyettem. Hu­szonegy eve* voltam akkor, fi ütnszineszi karrier kezde­ten álltam. Nem kerestem rosszul, megengedhettem magamnak egy lakást Stockholm belvárosában. Nagyon büszke voltam az otthonomra. Es kimondha­tatlanul szerelmes voltam Petterbe Pontosan emlékszem arra az ajándékra, amit a huszon­egyedik születésnapomra adott. Egy gyönyörű ezüst- róka volt. a vallamra terí­tettem. el voltam ragadtat­va. Egy ezűstroka a legele­gánsabb valami volt, amit. a harmincas években el lehe­tett képzelni. A telefonhoz rohantam, hogy megköszön­jem. megbotlottam es eltör­tem a bokámat. A telefon­hoz másztam. felhívtam Pettert. 4» sutám a fajda­lomtól Azonnal odajött, es elvitt a kórházba. (Következik A* ezüstróka) ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET KAPOSMÉRÖ fölvesz ács-állványozó szakmunkásokat magas kereseti lehetőséggel, kaposvári munkahelyre, valamint gépkezelőt Schwing Bp. 16—HDE típusu beton- pumpához. mr273) Felhívás A Homo gr megyei Tan ars Gyógyszertan Központ értesíti a lakosságot, hogy a Kaposvár. Május 1. utca 19. sz. alatti 1. számú gyógyszertárát tatarozás és átalakítás miatt 1982. SZEPTEMBER 27-TÖL ZÁRVA TARTJA. A munkálatok idejen minden gyógyszertári tevé­kenység szünetel. A nyilvántartott külföldi gyógyszereket * Kaposvár, Kossuth tér 4. szám alatti 2. sz. gyógyszertár szol­gaitatja ki. Kérjük a lakosságot, hogr szükséges gyógyszereit a lakóhelye közelében levő gyógyszertárban szerezze be. ezzel csökkentve a 2. számú gyógyszertár zsú­foltságát. A rendelőintézet III. emeleten kisegítő gyógyszertár üzemel. GYÓGYSZERTÁRI KÖZPONT

Next

/
Oldalképek
Tartalom