Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-16 / 217. szám

í Hatékonyabb gyógyszerek Elő hagyomány Konferencia Siófokon A Magyar Gyógyszerészeti Társaság1 Siófokon rendezi meg a tizedik országos gyógy­szertechnológiai konferenci­át. A gyógyszerkészítés, a gyógyszergyártás sokrétű kérdéseit vitatja meg szá­mos hazai és külföldi szak­ember. — A jubiláns rendezvény kiemelkedő jelentőségű — állapította meg dr. Rácz István tanszékvezető egyete­mi tanár, a g.yógyszertech- nológiai szakosztály elnöke. Az utóbbi évtizedben szá­mos fontos gyógyszerkészít­mény került forgalomba, ezek a súlyos szervbetegsé­gek és fertőzések leküzdésé­ben hatékonyságuk folytán jelentenek előnyöket Sok­kal rövidebb kezelési idő alatt, nem egy esetben ha­marabb állítják helyre a be­teg ember egészségét Ugyancsak az utóbbi 10— 15 év során derült fény ar­ra, hogy egy-egy ha tékony készítmény gyógyhatásút nagymértékben befolyásol­ja az a körülmény, milyen gyártási segédanyagokkal és milyen gyártási művele­tekkel készítették. A jubi­leumi rendezvény előadásai­nak nagy része épp a gyógy­szerkészítmények kidolgo­zásának kérdéseivel foglal­kozók. Ha figyelembe vesz- szűk, hogy világszerte egyre nagyobb anyagi ráfordításo­kat igényel egy-egy ország lakosságának a gyógyszer- ellátása, érthető, hogy eze­ket a szakkérdéseket mind a gyógy szerkeze lés sikere ér­dekében, mind a gazdasá­gossági szempontok figye­lembevételével kell megol­dani. Ismeretes az a körülmény is, hogy legnagyobb az igény a szájon át adagolható gyógyszerek iránt, viszont számos ilyen nagy értékű készítményből a hatóanyag­nak néha csak a fele vagy jó esetben a kétharmada ér­tékesül a szervezetben. Ha figyelembe vesszük, hogy a legújabb adatok szerint a világ gyógyszerfogyasztása az évezred forduló táján meghaladja a kétszázmilli- árd dollárt, könnyen kiszá­mítható: a nem értékesülő hatóanyaghányad miatt a vi­lág majdnem 40 milliárd dollár veszteséget szenved. Ennek töredékével pedig igen sok ország gyógyszer- szükségletét fedezni lehetne. — Minthogy a konferencián ezeknek a problémáknak a megoldását célzó részletkér­désekről is sok szó esik, ezért szakmai jelentősége már a hazai kereteken is túlnő — mondta dr. Rácz István. Hazánk a gyógyszerkutatáá és gyógyszergyártás köré­ben közismerten előkelő he­lyet foglal el a nemzetközi piacokon is, ezért a konfe­rencián részt vevő gyógysze­részek, gyógyszertechnoló­gusok, valamint a gyógy­szerkészítmény klinikai ki­vizsgálásában érintett far­makológusok, orvosok, más szakemberek jó alkalmat találnak a szakkérdések részleteinek megvitatásá­hoz. Hasznosnak bizonyult, hogy az egyes megyei gyógy­szertári központok közép­üzemi gyógyszergyártó szak­gyógyszerészei is a konferen­ciához csatlakozva tartották éves munkaértekezletüket és így ők is bekapcsolódhat­Lopatyin őrnagy utolsó csatái Szimonov posztumusz regénye Az Európa kiadó gondo­zásában jelent meg ez a mű, a-( Szimonov-tri iógia befejező ,, része. A nemreg elhunyt ki- / tűnő írónak e könyvében az ■ Élők és holtak hatalmas csa. rak epei vei szemben most a háború poklát megjárt em­ber — ez esetben egy újság­író, Lopatyin őrnagy — sor­sát ismerjük meg; ám a zá­tonyra futott házasság, a munkahelyi gondok és a lel­kiismereti vívódások mögött ott van a mindent megha­tározó háború. 1944-ben ját­szódnak a könyv eseményei. A közvetlen veszély már megszűnt, a Leningrádot szorító ellenséges gyűrű szét­szakadt, a hitleristák meg­szállta területek lassan föl­szabadulnak. A teljes győze­lemig viszont még nagy ál­dozatot kell hoKii iá a nép­nek. A belorusziai offerrzívában a Vörös Hadsereg a német határig veri vissza az ellen­séget. Mindenkiben ott él a gvözelem tudata vagy tudat alatti bizonyossága, de az örömöt gyakran megzavarja a gyász, a bajtársak halála. Szimonov mint haditudósító jól ismerte a háborút. Ko­rábbi regényéivel szemben most nem közvetlenül, ha­nem közvetve — emlékek, elbeszélések, beszélgetések alapián — éljük át a firont eseményeit. Lopatyin útja a frontra szinte csak epizód a regény­ben. A háború embert és emberi kapcsolatokat is pró­bára tesz: a szétesett ma­gánélet mozaikjait próbálja összerakni a súlyos sebesü­léséből lábadozó haditudósí­tó. Lányának ragaszkodása és egy harmonikusnak ígér­kező szerelmi kapcsolat újra hitet, erőt és lendületet ad neki az élethez. A több síkon játszódó ese­mények ábrázolásával a szerző nem törekszik tel­jességre, a regény mégis őszinte. A Krasznaja Zvezda szerkesztőségi swmkája, a front sok megpróbáltatása, a régi bajtársakkal való talál­kozás mind, mind lehetőség a korábbi évek tapasztala­tainak összegzésére és a hadvezetés által elkövetett hibák föltárására. Az embe­rek már a békére készülnek, de még szembe kell nézniök az utolsó megpróbáltatások­kal. A cím arra a tragikus lehetőségre utal, amely a háború kiszámíthatatlansá­ga következtében minden búcsúzás velejárója lehet. Szimonov életművét, a Nagy Honvédő Háború évei­nek és eseményeinek tolsz- toji igényű feldolgozását a személyes élmény teszi hi­telessé. És az, hogy ismeri az életet, a szenvedést, a ha­lált. Jelkép is talán, hogy a cselekmény ott ér véget, ahol a háború elkezdődött: az első szétlőtt határőrállo- másnál. Gurszkij, az életvi­dám barát, a tehetséges munkatárs tragikus halála után Lopatyin folytatja a be­fejezetlen haditudósítást. És afct az utat, melyet barátja már nem tehet meg: a szov­jet államhatártól Berlinig. Mezei István Eszmecsere a magyar Jövő kérdéseiről Veres Péter és Darvas József Tiszaladányban, 1942-ben nak az érdemi munkába. Erre annál is inkább szük­ség van, mert a hazai gyógy­szerellátásiban igen fontos és egyre növekvő szerepet kapnak a megyei gyógyszer- gyártó üzemek. — A témakör sokrétűsé­gét tükrözi, hogy a konfe­renciát műszer és gyógy­szerkészítő kisgépkiállítás is kíséri. Ennek tükrében látható, milyen lehetőség van arra, hogy tökéletesen kidolgozott gyógyszerkészít­ményeket lehessen gyártani — fejezte be nyilatkozatát dr. Rácz István. Mintegy háromszáz részt­vevő, köztük tíz ország képviselője, ötven külföldi kutató csaknem háromszáz előadást hallgat meg a teg­nap kezdődött háromnapos konferencián. Somogyi ku­tató gyógyszerészek is be­mutatják eredményeiket. Az egyenletes gyógyszer ha­tást biztosító tablettákról ma tartanak előadást. A siófoki konfrenciát kö­szöntötte dr. Zakó. Károly egyetemi tanár, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság el­nöke is. A magyar patikus ei odóik kiemelkedő tagjának, Hintz Györgynek a mun­kásságát méltatta, majd át­adták — első alkalommal — a Hintz-emlékérmet dr. Kedvessy György szegedi tanszékvezető egyetemi ta­nárnak munkássága elisme­réséül. H. B. Harminc éve nyitotta meg kapuit Budapesten a Bol­gár Kulturális és Tájékozta­tó Központ. A jubileum al­kalmából szerdán, ünnepsé­get rendeztek a Népköztár­saság útján lévő székházban. Ivan Pejkovszki igazgató utalt arra, hogy az 1952. szeptember 17-én megnyílt bolgár művelődési intézet kezdetben csupán a baráti ország kulturális kincseit népszerűsítette Magyaror­szágon. Ma ez a munka je­lentősen kiszélesedett: a ki­állítások mellett > rendsze­ressé váltak a Bulgáriával kapcsolatos Információk, gazdasági jellegű propagan­da rendezvények is. 1970 óta Az 1940-es években a né­pi írók táborában uralkodó­vá vált az a meggyőződés, hogy Magyarországon a ki­zsákmányoló kisebbség uralmát a nép uralmának kell fölváltania. Somogyi Imre azt írta, hogy „a ma­gyar földet azoknak a kezé­be kell adnunk, akik azon csakugyan dolgoznak is”. Móricz Zsigmond örömmel állapította meg, hogy a pa­rasztság „hajlandó az ok­szerű gazdálkodásra”, s kész „a szövetkezésre, tanulásra és példakövetésre”: Darvas József és Veres Péter 1942- ben már a munkás—paraszt szövetség és a „független, demokratikus Magyaror­szágért” • folytatandó harc tartalmát tudatosították. Nagy István személyében pedig kommunista munkás- ín» szólt a falvak népéhez. Az idén negyven éve, 1942 májusában Tisza la dany bari fakmapot rendeztek. A több községből összesereglettek eíőtt Veres Péter, Somogyi Lmre, Darvas József, Sinke István, Nagy István, Győri Elek és Búzás Márton sze­repeit irodaiam müved és politikai előadással, műsort pedig a sárospataki diákok regöscsoportja és helybeli fiatalok adtak. Előtte két évvel Mórira Zsigmond — Veres Péter, Kovács Im­re és Darvas József társa­ságában — járt a faluban, hogy megnézze a Somogyi az intézményhez tartozó boltban bolgár népművésze­ti tárgyakat, s az országból származó jellegzetes termé­keket kínálnak az érdeklő­dőknek. Az elmúlt három évtized­be*» 14 ezer rendezvényt szervezett Budapesten és vi­déken a Bolgár Kulturális Központ a Hazafias Nép­fronttal közösen. Rendsze­ressé váltak a magyar—bol­gár barátsági napok, illetve hetek, amelyeken a tárla­tokkal összekapcsolt elő­adások a barati nép életével ismertették meg a résztve­vőket Imre vezetésével végzett kertészeti kísérletet, s esz­mét cseréljen „a magyar jövő , kérdéseiről”. A tisza- ladányi parasztság elfogadta a demokratikus, programot: támogatója lett a népfőis­kolái mozgalomnak. Darvas később az 1956-os események katartikus élmé­nyével, a számvetés és szem­besítés szándékával tért vissza Tiszaladányba. Az 1940—42-es találkozókra emlékezve fogalmazta meg a tennivalót: a népet jobban be kell vonni saját sorsának intézésébe. Az 1972-től évenként ösz­szeülő írótábor társadalmi rangot vívott ki magának: az ott elhangzottak általá­ban visszhangot váltanak ki a közvélemény előtt. E fó­rumon ugyanis a mindenko­ri időszerű társadalmi prob­lémákról folyik eszmecsere. Az eltelt tíz év vitáiból a paraszt- és munkásábrázolás az irodalomban, az iroda­lom és az információ, a szo­cialista demokrácia és a szo­cialista kultúra elmélete és gyakorlati megvalósítása; a szocialista ember, a család — s benne az anya, a nő — szerepének tisztázása, a vi­déki ipartelepítés. Tavaly a lakótelep, lakás, életmód problémakörében rendezett tanácskozás váltott ki orszá­gos sajtó- és rádíóvisszhan- got. Az idén augusztus vé­gén lezajlott XI. tokaji írótáborban a település-poli­tikát, az arányos település- fejlesztést, vele összefüggés­ben a falu kulturális hely­zetét és a Magyarország fölfedezése könyvsorozatot tárgyalták meg. A vitaindító előadást tar­tó S. Hegedűs László mai nemzeti sporskérdésnek mondta a településpolitikát, illetve a falu gazdasági és társadalmi helyzetét megha­tározó politikai magatartást. A vitában részt vettek írók, közgazdászok, tanácsi ve­zetők, népművelők és a gaz- daságföldVajz tudományát képviselő szakemberek. Az országos érdeklődést keltő, a sajtóban, rádióban naponként szereplő falufej­lesztési problémák jó meg­oldásához remelhetőleg hozzájárul az írótábor is kritikai észrevételeivel és a tervek készítésére, kivi­telezésére tett javaslataival. Demokratikus fórum volt ez, amely hagyományaihoz híven felelősséggel tárgyalta a népünk jelene és jövője szempontjából oly fontos és jelentős ügyet: a magyar fa­lu és város szocialista ar­culata kialakításának útját és módját. M. Pásztor József 39 éves a Bolgár Kulturális Központ A bozótkerítés mögött vinnyog a gitár / H ajában parazsat tár. Újjai belemélyednek a lángokba. Megper­zselt hús szaga kering körü­lötte. Ül a park füvén, há­tát hatalmas fának vetve. Cigarettája fölizzik a sötét­ben. Vörösben bujkálnak szemei. Bent, a sűrű Rozótkerítés mögött már csak a közön­ség zsong. A technikusok be­fejezték a szerelést, a hang­szerek a gazdáikra várnak. A színpadon is csönd van. Teljes sötétség, semmi moz­gás. , Hajába túrva érzi: lüktet a koponyája. Barna, zsíros tincsek között matat — Val­iig omlanak —, majd ölbe a kéz. Körben, a sétány kavicsán gyűlik a tömeg. Kopott far­meröltönyök villognak a lámpák rézcsipkés fénykör­ívei alatt. Néha feltűnik egy-egy vasalt nadrág, hipi- hupi sárga (vagy kék, zöld, piros), s a bejárat előtti em­beráron áttörve eltűnik a kerítés mögött. Tulajdonképpen 6 ts be­menne. Na, de hetven fo­rintért? Azt már nem! Eny- nyi pénze nincsen csak úgy elfekvőben! Kell másra a lozsó. Sokan ott libegnek a bejáratnál hosszú tömött so­rokban. de ő és a hozzá ha­sonlók kint rekedtek. Nekik marad a sétány aranylón zörgő kavicsfolyója, a lá­gyan szétnyújtózó pázsit vagy itt-ott egy-egy szaba­don maradt puhafa pad. Kí­vülről hallgatják majd a koncertet. A zene áttör a rá­csokon. Ápolatlan testek szagát, sör és bor bűzét sodorja ha­talmas foltokban a nyári szellő. Egy szép számú tár­saság telepszik le a fűre, tő­le nem messze. Pokrócok, üvegek, bakancsok. A lá­nyok vihognak, a fiúk lus­tán és egykedvűen elterül­nek. Mire fültépőn fölvinnyog a gitár, nincs már szabad hely a sétányon, füvön. A sok ezer fiatal elnémul, a zenére figyel. Az ismerős dallamra fölharsan a fütty­koncert, visítanak kint és bent, néhányan a kavicson táncolni kezdenek. Csak ül és nézelődik. Teg­nap érkezett a Balatonra. Pénz is lapul a zsebében, de nem azért, hogy szállásra vagy koncertre költse. Kell kajára, meg erre-arra. A haja neki is a vállát verde­si, a farmeröltönye sem épp vadonatúj. Három hónapja gondolt egyet, azóta nem bo­rotválkozik. Szabad szeretne lenni, amennyire csak lehet. Tudja, hogy korlátok, sza­bályok, kötelező haladási irányok minduntalan fölbuk­kannak, de azért valamit csak lehet változtatni a dol­gokon!? Mindössze huszonkét éves! A harmadik gimnázium után úgy érezte, hogy nincs további Otthagyta hát, ki­tanulta a kőművességet. Ab­ban legalább pénz van! Mi­óta végzett, szabadon jár egyik maszektól a másikig. Nem tűri a túl nagy kötött­ségeket. Ha megun egy-egy mestert vagy a munka nem tetszik, veszi a sátorfáját és odébbáll. Amúgy békés természetű, talán túl békés is. Még soha sehol nem vágott az asztal­ra, ha igazságtalanság érte, soha nem engedte ki leg­nagyobb hangerejét.' Inkább mindig csendben odébbállt. Pedig megszokta a kemény­séget, s ereje ts volna a harchoz... A színpadon újra belecsap­nak a fiúk a húrokba. „Bá­dogízű”, kemény zene tölti be ki tudja, hány wattal a teret. A gyerekek már a ka­vicson őrjöngenek, kezüket magasba lökik, ugrálnak, és járják a kötetlen, vad tán­cot. Hullámzik a park. Né­ha egy-egy arra t'éoedt járó­kelő meglepetten és értet­lenül bámul: ez meg mi. .. De aztán minden zajlik to­vább. ö is feláll, de táncolni nincs kedve. Mosolyogva né­zi a mindenről megfeledke­zett arcokat, a verejtékező, ütemre rángó, von^gló tes­teket. S ekkor föltűnik P. ÜR, pórázon vezetve farkasku­tyáját. Az állat kivicsori: a szájkosárból, P. ÜR pedig magából kikelve üvölt: — Rohadt, piszkos huligá­nok! Paprikajancsik! Szeme­tek! Lassul a hullámzás, a ku­tya a póráztól szabadulva dühösen támad. A fiatalok egymást taposva, rémülten rebbennek szét. Fejébe vér tolul. Szilárdan megveti a lábát, csakazértis! Áll keményen, hiába lökik, nyomják. Megritkul körülöt­te a tömeg, s a kutya neki- ugrik. A földre zuhannak. Sikerül feltápászkodnia, s közben hallja P• ÚR bizta­tását: ­— Adj neki Néró! Fogd meg a szarosat! L ába elzúg a kutya or­ra előtt, s az állat még bőszebben tá­mad. Az újabb rúgás talál; a lendület megtörik. Néró szemében meglepettség. A fiú kezében vadásztőr. P. ÚRNAK még csodálkozni sincs ideje. A kéz előrelen­dül, s a kutya hörögve ösz- fzerogy. P. ÜR döbbent. Aztán fel­eszmél, s őrjöngve ront a fiúnak. Az fólreugrik, kitér előle. Közben megérkeznek a rendőrök... Gyarmati László fi 0M0GY1 NÉPLAP I

Next

/
Oldalképek
Tartalom