Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-06 / 183. szám

Apámra emlékeztet; úgy tisztelem és szeretem, mint az apámat. Reggel fél hétkor találkoztam vele a Kossuth térén, nyakaban az elmaradhatatlan fényképezőgéppel. — Mi dolgod, Béla bácsi? — kérdeztem —, nem tudtál aludni? „Csak kijöttem, hátha történik valami...’" Vézna, magas termetével, hajlott hátával, vigyázó-leskelódö tekintetével elmaradhatatlan jelensége, személyisége a városnak, a megyének. Ha láttak már bárhol örökifjú öregembert TÜlanypóznára mászni; ha „légifelvételt” nézték az újságban a somogyi tájról, egy jellegzetes faluképről (miután a hidroglóbusz belsejében, pókhálós-piszkos-rozsdás vas- letrán mászott föl oda, hogy jobban lásson); ha látták, ahogy összeomlott a fonyódi állomás (amelynek mozzanatsorozatát örökítette meg a kép); s ha valaha is hallottak, ízes-derűs epizódokat a múlt és a jelen történéseiből fényképen és szóban elbeszélve; ő volt a „tettes”. 0 volt, a mi szeretett és nélkülözhetetlen „külső” munkatársunk, aki nyugdíjas korában vált kiváló iparosból látó riporterré, műszaki szakértőből hétköznapjaink krónikásává.

Heve ritkán jelenik meg a lapban, képei annál gyakrabban. Akkor lett nélkülözhetetlen „külső” munkatársunk, amikor látszólag búcsút intett a szakmának, amikor nyugdíjba vonult. Számára azonban a „megérdemelt pihenés” a munka. Nyughatatlan természet. Ha nem az lenne — ő mondta — otthon ülne a fenekén. Nem tud.

Minden érdekli, mindenről van véleménye, s bármilyen későn kezdte; a természet „megáldotta'’ az örök kíváncsiság, a mondani, közölni akarás szenvedélyével. S mert a fényérzékeny celluloidra rögzíti észrevételeit és látomásait’,' természetes, bogy nem írásban, hanem képekben mondja ei véleményét világunkról.

Kora reggel már járja a várost; kora reggel már a szerkesztőségben van. Nem külső ember ő, nagyon is közénk való. Csak annyibán „külső”, hogy nem tartozik az állományba — hivatalosan. Az emberi-, a raunkakapcsolatok rendszerint többek a hivatalosnál. ..

Nos hát ne vegye zokon az olvasó, hogy árulkodom; a mi Béla bácsink 70 éves. Király a szakmában! Igen, Király Bélának hívják, es segédlevelét (amelyet ma szakmunkás bizonyítványnak neveznénk), 1928-ban kelteztek. Még nem éltem akkor. Ismerem az életét, de nem tudok életrajzot írni róla. Tudom, hogy apja is fényképész volt, hogy hal testvére közül ő volt az első kereső; hogy 24 éves kbrában már önálló kisiparos (es három testver dolgozott nála); hogy 1952-ben a szövetkezet alapító tagja; laboráns, vezető, elnökhelyettes, s hogy 1975. szeptember 1-én nyugdíjba vonult. De ezek csak állomások, nem az ember maga. Lénye ott is megmutatkozott a közelségben, az érdeklődésben, az újítókedvben, a szervezésben, a tudásban és a hozzáértésben. (Ki tudja, hány fiatalt nevelt a szakma szeretetére, megbecsülésére?) De az. örökmozgót, ezt a megbízhatóan nyüzsgő; pihenésre, megállásra nem kényszeríthető emberséges embert és öreg barátot igazán csak azóta ismerem, hogy öt éré — nem „külső", hanem legközvetlenebb munkatársunk. Közöttünk él és velünk van; értünk es hivatásunkért (amely ma már az övé is), és szándékainkat fáradhatatlanul megvalósító fotóriporterré „vedlett” nyugdíjas korában. S amikor azt kérdeztem tőle, hogy ebben a minőségében mi a legnagyobb élménye, így válaszolt: — Az, amikor néhány tekintélyes újságíró mellett ülhetek a riportalannyal szemben, és élvezhetem szakmai tudásukat, rutinjukat. ..

Hányszor fordultak (és fordulhatnak) hozzá fotóriportereink szakmai-műszaki tanácsért? Hányszor kérdezhettem tőle a folyosón; — Béla bácsi, te ezt hogyan csinálnád? És ő nemcsak emberi közvetlensége, adottsága révén, hanem hallatlan szakmai-műszaki ismerete és életbölcsessége, tapasztalata birtokában is mindig tud és akar pedagógus lenni a szó legnemesebb értelmében.

Hiszem, hogy senki sem minősíti túlzásnak; Király Béla bácsitól meg lehet tanulni, hogy mi a munka, mi a tisztesség, a kölelességtudat. Ezért vagyok boldog, hogy itt van közöttünk, és hiszem, hogy sok évig nem hagy ei bennünket. Amikor a névnapi ünnepségekre, köszöntőkre megjelenik njaga-sütötte. finom pogácsáival, mindig a jelképes útravalót, a „hamuban sültet" érzem ki izéből, így kell szeretni a munkát, az embereket, a hivatást, mint ö; így kell önzetlenül fáradozni az emberiségért. Apám szerény „életműve” is erről vallott, s öt úgy tisztelem, mint az apámat. Nem Mért, mert most cppen hetven- vos Hiszen örökifjú...

I 4. »•

Áz örökmozgó

Összefogtak az iparművészek

Csoportos kiállítás a Somogyi Képtárban

Tiz iparművész, belsőépítész. textiltervezö es keramikus kiállítása nyílt meg tegnap délután Kaposváron, a Somogyi Képtárban. Kisbútorok, függönyök, térelválasztók. kerámiatargyak

igezik a nézőt — kedvet csinálnák. hogyan alakítsuk ki iakasunk berendezeset, és íziést formainak. Nem szokatlan látvány Kaposváron sem, hogy egy-egy formatervezett kisbútor a Képcsarnok kirakatába kerül, megakad a szemünk egy üvegasztalon, ízléses térítőn, edenven. Mi az újdonság a Somogyi Képtár kiállításában? A targvak összeszokottsága. hogy egymást kiegészítve egységes stílusú enteriőröket latunk a múzeum tálain belül. Kaposváron a három iparművészeti szakma, a belsőépítész, a textil- tervéző. a keramikus először állít -ki együtt. Borsfái Tamás, Glatz Árpád, Aradi Rudolf belsőépítészek, Csele Ildikó, Pájer Emilia és Szuppan Íren Munkácsy-dí- jas, erdeme.s művész textiltervező, Kun Éva, Tolnai Katalin, Horváth Szabolcs és Karsai Judit keramikusok fogtak össze, hogy egyedi munkáikból berendezzék a Somogyi Képtárat.

Pájer Emíliával beszélgettünk először.

— Tolnai Katalinnal mar szerepeltem egyszer egy kiállításon Budapesten, a Várban. Aztán meghiúsult egy másik közös szereplésünk. Ügy éreztük, illenek egymáshoz a munkáink, a textil és a kerámia.

— Erre a kiállításra is közösen készültek? ,

— Hárman, Glatz Árpáddal együtt. Nem esetleges válogatás során alakult így a kiállítás.

— Egy nyelven beszélnek, belsőépítész, textiltervezö és keramikus.

— Nem tanultuk együtt a szakmánkat, a tárgyak pedig tükrözik, hogy különböző egyéniségek vagyunk. Mégis hasonlítunk egymasra. Nem vagyunk egyformák, kiegészítjük egymást. Ettől ilyen gazdag ez a kiállítás Közős elvünk, hogy tárgyaink hasznalhalosagat tartjuk elsődlegesen szem előtt.

— A kiállítás sajnos csak útmutató, hogy hogyan válogassuk össze lakásunk tárgyait,' de a megvalósítás nagyon nehéz. Aligha kapható együtt — azonos ízléssel merv:e — olyan .kisbútor es térelválasztó függöny, asztalterítő, kerámia, amit szívesen látnánk otthon együtt. ,

— A bemutatott tárgyak egy része kapható az ipar- művészeti boltokban, de 4z üzletek vezetőin múlik, hogy miként állítják össze árukészletüket. A budapesti Kecskeméti utcában nyílik egy ú.i iparművészeti bolt. ahol a vevő megtalálhatja azokat a tárgyakat, amelyek „egy nyelven beszélnek'.

Karsai Judit' és Szuppan Irén kapcsolódott be a beszélgetésbe. Szuppan Iréné a szó: — Judittal mi nem ismertük egymást. Előbb a tárgyaink találtak egymásra, majd mi is.

— Textil, kerámia. Ereznek-e műfaji „felsőbbrendűséget?”

— Nem. Sőt elárulom, hogy még irigylem is égy kicsit Juditot: én is szeretnék olyan szép kerámiákat csinálni, mint ö.

— Önöktől is megkérdezem. a boltokban miért nem „beszélgetnek” el ilyen kellemesen ezek a tárgyak? Magányosak, máskor egymással „ízlésvitát” folytatnak — érzi a néző, a vevő.

— Sajnos, boltjainknak nincs egyéni arculata. Mindegyik üzletben minden kapható, ezért egyformák. A 'sokféle ízlést kielégítő tárgyak egymás mellett — igaza van — feleselnek. Ezen változtatni kell.

Az iparművészeti kiállítás a Somogyi Képtárban szeptember 19-ig tekinthető meg.

Horanyi Barna

Tréfálkozik az időjárás. Lehet, , hogy néhány szabadtéri műsort meg is zavar majd a hét végén. A kőröshegyi műemlék templom ma esti koncertjét azonban nem befolyásolja: 20 órakor Andrzej Choroviczky es a Tomkinsz együttes ad hangversenyt. Jegyek a siófoki Siotour központban, a balatonlöldvári Siotour- klubban, illetve 19 órától a helyszínen kaphatók.

Fonyód más stílusú koncertre vár érdeklődőket ma 21 órára a katamaránra; itt jazzhangversenyt rendeznek. Siófokon a Beloiannisz hajón vasárnap 21 órakor lesz jazzkoncert. Ugyanaznap a boglarlellei ifjúsági parkban — 20 óra 30 perctől — a Bojtorján együttes lép föl. A balatonszemesi művelődési házban népi iparművészeti kiállítás vár látogatókat, míg a leilei Tóparti Galériában Lessenyei Márta Munkácsy-dí jas. érdemes művész és Kiss Sándor kétszeres Munkácsy-dí- ja.s szobrászművész kiállítását rendezik meg. Egyébként Lel lén a kaposvári agyagiparosok munkai is láthatók a művelődési házban.

Georg buchner Leonce és Léna című vígjateka ma. szombaton és vasarnap meg látható a bogiári Vörös kápolna előtt. Az előadást Acs János rendezte Donath Péter díszletében. A szereplők között van Jordan Tamás, Molnár Piroska, Mihályi Győző, Fehér Anna, Lukul s Andor, Csákányi Eszter, Spindier Béla, Gőz István, Danffy Sánaor, A zenét Marina István komponálta. Egy elörejeizes: héttőn az Állami Bábszínház művészei szerepelnek Bogláron Petőfi Sándor János vitézével. Az előadás 10 órakor kezdődik.

A megye másik szélén zajlanak a Dráva menti Nyár esemen.vei. Szombaton Barcs „tornácán”, Tarnócán találkoznak az ifjúsági klubok, hogy szellemi és sportvetélkedőkkel, műsorokkal, túrával, táncesttel szórakoztassak egymást. A rendezvény 10 órakor kezdődik. Barcson vasarnap este 8 órától ifjúsági táncest lesz a kalocsai Delfin Rt. közreműködésével. Még egy barcsi program: Veronika Brabec és Josip Simic kiállítása a Dráva Múzeumban látható. Mindketten a viroviticai Li- kovni Klub tagjai.

Kadarkuton, az id. Kapoli Antal Körzeti Művelődési Hazban szombaton 20 órától Anna-báit rendeznek. Fellép a Nostfa együttes.

S ezek után lassúk, mit kínál Kaposvár! Egy új kiállítással vár látogatókat a Somogyi Képtár, Lakáskultúra — ez a témaja. Neves belsőépítészek, textiltervezö iparművészek és keramikusok közös bem u la tk ozása, mely jó tippeket adhat a szemlélőnek... A Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban

augusztus 14-ig látható az Etele az előny című vandor- kiáilitás. melyről tegnapi lapunk számolt be. A Somogy megyei Művelődési Központba is várják a vendégeket; szombaton és vasárnap 10 es 12 óra között.

A mozik közül » Vörös Csillag két filmre „csábit”. A csontok útja — ez a címe a színes, szinkronizált roman alkotásnak. A film 1848 tavaszán játszódik, témaja a nagy értékű kincs Síbiuba való eljuttatása a lorradaimaroknak. A Vörös Csillag másik iiirnje a Lándzsán hajnalban című színes. magyarul beszelő angol alkotás. A brit korona szerelné íennhatúsagat kiterjeszteni a zulu királyságra is. 1879-ben ultimátumot küldenek Cesfchwayo kiraiy- naa. hogy szerelje le az „angol erdekeket veszelyez- teio ’ hadsereget. Megkezdődi«. a háború... A ii.mben két világsztár játssza a főszerepet: Burt Lancaster es a képünkön iathalö Peter O'Toole.

A Szabad Ifjúság szintén két filmet ajánl: a Bob herceg című operettet a 16 óiai, a Detektív kel tűz kősóit című amerikai krimit a 18 es 20 órai előadáson. A Mozimúzeum elöjátszásban mutatja be szom öal-vasárnap a Jobb nm egy nö, mini tegnap három című színes, szinkronizált Iranc-ia alkotást. Ma a 2001 Ürodüsszeia című sci-íít játssza a kedvelt kamaramozi. A Krénusz kertmoziban ma meg a Cha- chá-cha című szines magyar Ilimet vetítik, szombat-vasárnap viszont a Nevem: Senki című makaróni westernt Henry Fonalával és Terence Hülel a főszerepekben.

Szúrni, 1943. február 26.

Pillanatnyilag nem ráz a hideg, valamivel jobban érzem magam. Teherautón hoztak minket Szudzsából ide. Szumiba a vasútállomásra. Marha vagonokból

összeállított korházvonatba helyeztek. Egy vagonban 18- an vagyunk. Szalma a fekhelyünk. Mindenki kapott 3 pokrócot, amit tetszés szerint használhat takarónak vagy lepedőnek.

Kezdek magamhoz térni. Csak ne jönne időnként ez

a kegyetlen hidegrázás. Négy napja, hogy újból normális ételhez ,és ivóvízhez jutottunk, s kialhattuk magunkat. Most tudom csak igazán értékelni a kenyeret. Meg is fogadtam, hogy soha nem fogok kenyeret eldobni. Micsoda érzés volt, amikor tű- tött szobában levehettem a csizmát, a köpenyt.

Sikerült hát túlélni ért a szörnyűséget! Csodálatos, hogy mit kibír az ember!

No. de kezdem az elejen, sorjában.

Januar 25-en sikerfRt a

Rutkino elleni támadást visszaverni. Attól kezdve állandó riadókeszültsegben voltunk.

27-én öt óra után, már sötétben indult el a zászlóalj Sztárom kolskoje felé, Delben mínusz 30 fokot mutatott a hőmerő, estere meg lejjebb szállt. A horeteg nem volt vastag, de helyenként hófúvások keletkeztek, s az megnehezítette a közlekedést. Ezen a lényegében sík vidékeh, ha neki vadul a szél, kegyetlenül tud fütyülni; hordja-kavarja a havat, belevágja az ember arcába. Nekileszülve a szélnek, alig lehet előrejutni. Szerencsénkre most nem fújt a szél, de azért éreztük a fagyot. arcunkon, kezűnkön.

Az egészségügyi kocsira fölpakoltunk mindent, amire csak szükségünk lehetett, ami ráfért. Áz eü. anyagon kívül, takarókat, élelmiszert, csomagokat stb. Csak Todorán ült föl a kocsira, mi gyalog mentünk utána. Kellett a mozgás a hideg miatt, meg a kocsit sem akartuk túlterhelni.

Indulás előtt Kaltróf rövid tajékoztatast adott. Nem szépítette a helyzetet Közölte,

hogy az oroszok az urivi áttörés óta bekerítő hadmozdulatokat végeznek. Töiünk delre tisztázatlan a helyzet, hadosztályunk reteszállasba helyezkedett. Északon nemetek tartják a vonalat, Folyamatban van csapataik kivonása Voronyezsböl. Veiül együttműködve, az ő kivonásukat biztosítva, hátrább vonul hadosztályunk. Mögöttünk már kiépült az új védelmi vonal, azt kell elérnünk, esetleg uótvédhar- cokat folytatva. A hadmozdulatok sikeréhez megvan minden reményünk, mert Voronvezsben jelentős német erők vannak és ütőképes a 9. hadosztály is.

Kaltróy szavai nem voltak megnyugtatóak, pedig kedvezőnek igyekezett feltüntetni a helyzetet Baracskay Pista megkérdezte:

— Mi van a hadtesttel?

— Nem tudjuk — hangzott a válasz.

(Folytatjuk. J