Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-27 / 200. szám

Együtt a gyermekekkel Gondolatok az ötnapos tanítás bevezetése előtt Budapesti művészeti hetek Tizenhetedszer rendezik meg az idén ősszel a hagyo­mányos budapesti művészeti heteket. A kulturális ese­ménysorozat szeptember 24- én a centenáriumi Kodály- emlékkiállitás ünnepélyes megnyitásával kezdődik a Buda pesti Történeti Múze­umban. A BMH keretében tartják meg — szintén a több éves gyakorlathoz hí­ven — a budapesti zenei he­teket, amelynek nyitó kon­certje szeptember 25-én lesz az Erkel Színházban. A Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekar műsorában ' Bartók Concertója, Kodály két éne­ke és a Budavári Te Deuma csendül fel a Budapesti Kó­rus és Gáti István közremű­ködésével. Ferencsik Janos vezényletével. A Zeneakadé­mián kerül sor 28-án Kocsis Zoltán és a Takács-vonósné­gyes hangversenyére. Más­nap ugyanitt lesz a nemzet­közi Kodály—Erkel énekver­seny díjkiosztó ünnepsége es a győztesek gálaestje. A hónap utolsó napján a főis­kola nagytermében a nyitó hangverseny főszereplője, az AHZ lép ismét pódiumra. A hangversenyzenekar kon­certet ad a zenei heteken október 4-én. 25-én és 30-án is. Több neves külföldi éne­kes és hangszeres szólista, illetve együttes is szerepel e napokban a fővárosban. Október 5-én a Zeneaka­démián hangversennyel tisz­telegnek a 70 éves Tátrai Vilmos előtt. Az új tanévbem minden óvodában, iskolában, általá­nossá válik az ötnapos mun­kahét. A legtöbb szülő vára­kozással, félelemmel vagy örömmel tekint eléje. A gyermekek személyiségfej­lődésére legjobban mikro- környezete hat: a család. Sajnos, gyermekeink ne- veltségi szintje nem üti meg a kívánt mértéket. Az oko­kat nem háríthatjuk át az oktatási intézményekre, sa­ját nevelési eljárásainkat, egész életmódunkat kell vizsgálódás tárgyává ten­nünk. Nehéz ma a gyerekek helyzete a családban. Hétvé­geken megnövekedik ugyan az együtt tölthető idő, de ez nem helyettesíti a hétközna­pokon lecsökkent egy Ultiét idejét. Szükséges tehát en­nek az időszaknak a meg­szervezése. Ha a gyerek ke­vesebb érzelmi élményben részesül, mint ami egészsé­ges fejlődéséhez nélkülöz­hetetlen,' benne az erkölcsi, magatartási normák sem tudnak kialakulni, belsővé válni. A mai családra jellemző, hogy csak este találkoznak a családtagok. S hogyan zaj­lik le egy este? Hazaér az ember a munkából fáradtan, nekiáll vacsorát főzni. A gyerekeket legtöbbször be- küldjük a játékokkal tele­zsúfolt gyerekszobába, hogy ne lábatiankodjanak körü­löttünk. Vacsora után a csa­lád rendszerint betelepszik a tévé elé. A gyerek ahelyett, hogy szülei, esti beszélgetését hallaná, a tévé számára ugyan érthetetlen, de leg- aiabb változatosságában ér­deklődést keltő képeit bá­mulja. Lassanként' ő is le­szokik arról, hogy elmesélje élményeit, apró problémáit. Csak mikor a kamaszkorba lép, akkor döbbenünk rá, mennyire ismeretlenek va­gyunk egymás számára. S ha megkérdezzük, mi van veled, az érdeklődésünkre kapott válasz bizony eluta­sító „semmi", S az egészben az a legszomorúbb. hogy ez a mi szerető, de észrevétle­nül, szándék nélküli elha­nyagoló nevelésünk követ­kezménye. Hajlamosak va­gyunk arra, hogy megnyug­tassuk a lelkiismeretünket, hiszen mindent megadtunk gyermekünknek: nyugodt családi otthont, fejlődését elősegítő, szakszerűen össze­válogatott játékokat, köny­veket, ruhákat . .. Csakhogy az ifj’tjságvédelemmel foglal­kozó szakemberek a meg­mondhatói, hányszor hang­zik el az otthonról el csavar­gó fiatal szájából a vádló mondat: ..Mindenre volt ide­jük, csak énrám nem". S ha megkérdezzük ezeket a gye­rekeket, miről szoktak ott­hon beszélgetni, csodálkozva néznek ránk. Kiderül, hogy egyetlen felnőtt sincs kör­nyezetükben, akivel bizalmas problémáit megbeszélhetné. Tény, hogy napjainkban nehéz időt találni bizalmas beszélgetésekre. De nem is arra van szükség, hogy az esvütt létek hosszúak legye­nek. A gyerek számítson rá, hogy naponta van egy olyan időszak, mikor legalább 1(1— 15 percig csak rá figyelünk. Különösen megnőtt a je­lentősége az együtt tölthető hétvégeknek. Természetesen nem akkor, ha ez az együtt­lét csak egymás melletti- séget jelent, s a gyerek a pihenő szülők között vagy mellett unatkozik. Csak ak­kor válhatnak ezek az együttlétek maradandó él­ménnyé, ha a szülök figye­lembe veszik a gyerek szük­ségletét. A családhoz való tartozás érzését növeli a csa­ládi hagyományok megtar­tása, a gyerekekre az ismét­lődés megnyugtatóan hat, fokozza biztonságérzetét. De növeli önértékelését, sze­mélye fontosságának a tu­datát is, ha ezeknek a ha­gyományoknak a megtartá­sában ő is szerepet kaphat. A családi kapcsolatok kö­zül elsősorban az anya és gyermeke közötti viszonyról esik szó. pedig legalább ilyen fontos az apa szemé­lye is. Sajnos, legtöbb he­lyen a szeretetet, a gyengéd­séget az anya képviseli, a szigort, a követeléseket az apa. Pedig nagy baj, ha a gyerek fel valamelyik szülő­től. A félelem idővel tár­gyát veszti, szorongása ál­landósul, bizalmatlan lesz másokkal szemben, szeretet- re képtelen. Pedagógiai ku­tatások kimutatták, hogy mi­nél többet foglalkozik az apa a gyermekével, annál kevesebb gondot okoz an­nak magatartása és tanul­mányi előmenetele. Mégis az az általános, hogy a neve­lés gondja jórészt az anyá­kat terheli. A gyermek személyiség- fejlődésére jelentősen hat a család struktúrája. Más hatások érik az „egyket”, aki testvér nélkül akarva- akaratlan is könnyen önző­vé nevelődhet, s egészen más a helyzete annak a gye­reknek, akinek testvérével, testvéreivel kell osztoznia a szülők szeietetén. E hatások ellensúlyozására is jó lehe­tőséget nyújtanak a közös, gondosan megszervezett hét­végék. A több hétvégi sza­badidőben lehetőséget ta­lálhatunk arra is, hogy ba­rátaival közös grogramot, kirándulást, családi vendég­látást stb szervezzünk; itt az egyke is csak egyik tagja a gyerekcsoportnak, egyenlő jogokkal és kötelességekkel, s megtanulja az alalmazko- dást, mások akaratának el­fogadását. Ugyanakkor a többgyermekes családban ennek az ellenkezőjére van szükség: minden gyereknek vágya, hogy egy kicsit kisa­játíthassa a szülő szeretetet. figyelmét, „félretehesse” testvérét. S ha belegondo­lunk, miért is ne tehetnénk ennyit meg, ha örömet sze­rezhetünk vele, rájövünk, milyen egyszerű dologról van szó. Egy kis külön bar­kácsolás, külön séta vagy mozi, amit egyik alkalommal az egyik gyerek, másik al­kalommal a másik élvezhet — korának és érdeklődési körének megfelelően —. a gyerek és köztünk való ér­zelmi kötődést erősíti, lehe­tőséget nyújt bizalmas, négyszemközti beszélgetés­re, közös titokra. Apró dol­gok ezek. amik évek során többszörösen megtérülnek abban, hogy kölcsönösen megbízhatunk gyermekeink­ben. S ha a későbbi években tőlünk el is kerülnek a gye­rekek, a családhoz fűződő érzelmi kötődésük elég erős legyen ahhoz, hogy káros hatások között is választani tudjon a viselkedési módok­ból, tudatosan kövesse a családi erkölcsi normáinkat. Sipos Ferencné ff Dr. Viczián Antal a hómezökön Ősi orosz muzsika A XVII. században épült moszkvai Znamenszkij szé­kesegyház boltívei alatt napjainkban középkori orosz zeneszerzők művei csendül­nek föl. Az ősi város, Vlagyi­mir híiűs kamarazenekara lép föl rendszeresen. Az orosz zenekultúra több évszázados múltra tekinthet vissza. A glinkai zene előtt erdekes operák, zenedrámak születtek, a népi énekművé­szet legjobb hagyományaira támaszKodva. Erről azonban csak a szakemberek szűk ré­tégé tudott. Viktor Korna- csev, a zenekar vezetője, Valerij Rozsnov zeneesztéta es még sok művész évekig tanulmányozta a Moszkvai Konzervatórium bibliofil rit­kaságait, a XII—XV. század kézzel irt kottáit, s megfej­tették az ősi hieroglifákat. Műsorukban most az eddigi feltárásuk nyomán ismét fel­csendül a regmúlt zenéje. A fenti képen: hangver­seny a moszkvai Znamensz­kij székesegyházban. (Foto; TASZSZ—APN—KS — I. Zolin Jelv.) A következő két napon megtettünk kb. 40 km-t. A távolságra a gyaloglással el­töltött időből következtet­tünk. Óránként négy kilo­méteres sebességet vettünk számításba. Normális körül­mények között, sima, száraz úton öt kilométeres sebes­séggel halad a gyalogos. En­nél mi lassabban mentünk. Talán ez a két nap volt egész utunk alatt a legnyu­godtabb időszak. Nem kap­tunk légitámadást, nem jöt­tek partizánok, élelmiszer­hez is hozzá tudtunk jutni, persze csak a szokásoshoz. Gyakrabban találtunk krumplit, viszont teljesen nélkülöznünk kellett a húst. Újból előkerült a sós koma, es csatlakozott hozzánk. Lé­nyegesen javított eieimezesi f helyzetünkön. Csoportunk kilenc főre nőtt. Jött még két sebesült, könnyű szi- lánksérülesekkel, egy fa­gyott kezű hadnagy és egy tüzér szakaszvezetö. Az új sérültekkel természetesen megosztottuk kötszer-készle­tünket. Ha nem is volt sok kötszerünk, mégis — hála az ■ oroszoknak — valami csak akadt, amit megoszt­hattunk. Szétszabdaltuk, hogy mindenkire jusson egy vál­tás. Mindenki maga gon­doskodott a kötszer mosás­ról, csak a fagyott kezűek- nek mostak — felváltva — az egészségesek. Tisztálkodásra továbbra sem volt lehetőség. Egyik este a tűznél lehúztam csiz­máimat. Jólesett nagyon, éj­szakára azonban újból fel kellett húzni a hideg miatit. Hosszú erőfeszítésbe került, amíg végre sikerült. Bár­mennyire is vízhatlannak tudtam a csizmáimat, azok csak átnedvesedtek, részben ezért, részben pedig azért is ment nehezen, mert a lá­baim is kissé megdagadtak. Nagy szerencsém volt, hogy csizmáim ennek ellenére jók voltak.' Írtam naplómban, hogy otthonról kaptam eze­ket a bilgeriket. Okulva ebből, ‘ később út­közben nem mertem többé lehúzni ÍS csizmákat. Egyre több kellemetlensé­get okoztak a tetük. Elein­te szégyelltem a többiek előtt: orvos létemre tetves vagyok. Nem bírtam ki va- karódz.ás nélkül, s azt nem lehetett titokban csinálni. Később már mindenki va- karódzott, senki sem tagad­ta a tetveket. Különösen éj­szaka volt kínos az állandó viszketés. Fölfedeztem, hogy tele van a testem a vakarás nyomaival. Néha szabályo­san veresre vakartam ma­gam. Ruházatunk. köpenyünk egyre piszkosabb lett, hiszen szalmában, szénában hever­tünk, tűznél a korom szeny- nyezte, a csizmáktól sáros lett, meg ki tudja mi min­den kenödött rá. Nem törőd­tünk külsőnkkel, azzal sem, hogy szalmaszálak lógnak rajtunk. Ilyen körülmények HÉTVÉGI Az esték már az őszt ígé­rik. A nagy tó partja is csöndesült kissé. A szabad­téri színpadcuk nézőterei ki­ürültek. a csönd nem őrzi a táncos lábak dobogását, a rockhangversenyek dübörgő futamait. A szezonban utol­jára zendül meg a kőröshe­gyi szép műemlék templom orgonája, lezárva az idei Cantus Pannonié us koncer­teket. Máté János és a Ma­gyar Rádió gyerekkórusa lép föl ma 20 órakor. A csöndes szemlélődés ide­je ez. A part vendégei ilyen­kor egy-egy kiállításra még be-betérhetnek. Fonott bú­torok, használati tárgyak várják őket a balatonszeme- si művelődési házban — a Dél-balatoni Háziipari Szö­vetkezet kézművestermékei. Przudzik József festményei a földvári tanács épületében láthatók. Szeptember h úszón- hatodikáig tekinthető meg Albert Zsuzsa grafikusmű­vész és Bohus Zoltán ipar­művész kiállítása a bogiári kék és vörös kápolnában. Veszprémi Imre Munkácsy- díjas szobrász alkotásai a kápolnadombi parkban vár­ja^ a látogatókat. A lellei Béke Művelődési Házban a kaposvári agyágipar leg­szebb- termékeit állították ki: ezek szeptember 15-ig tekinthetőik meg. Ügy gon­doljuk. lesznek a somogyi Balaton-partnak olyan üdü­lői is, ^cik a közeli Kunffy- képtárért hajlandóak So- mogytúrra autózni. Vagy a Tabhoz közeli Zalába, ahol Zichy Mihály egykori kú­riájában pompás kiállítás várja őket: a mestertől és a mesterről . .. Barcsról, a Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsági Központból kaptuk a tájé­koztatást. hogy ma 17 óra 30 perctől Kovács Kati és az Universal együttes ad mű­sort. Vasárnap 19 órára vár­k&zött, melyben éltünk, az igények hihetetlenül lecsök­kentek, Megenyhült az idő, délben olvadt, a letaposott út helyenként sárossá vált. A sár ráragadt a csizmák­ra, bakancsokra, senki sem tisztította le. Minek? Legfel­jebb a hó hozott le valamit a sárból. Múltak a napok, február közepe felé jártunk, ván­dorlásunk harmadik hetét tapostuk már. Általában nem tudtuk, hányadika van. min­dig nehezebb lett utána szá­molni. Nem volt mihez rög­zíteni a dátumot, azt pedig egyáltalában nem tudtuk, hogy vasárnap van vagy szerda. Nem is nagyon- tö­rődtünk vele. Ebben az időben hol az elszánt akarás, hol a teljes fásultság lett úrrá rajtunk. Ennek ellenére bizonyos na­pi életritmus alakult ki. Reg­gel, amint kivilágosodott, fölkeltünk. Az első volt tü­zet rakni, melegedni, köz­ben megindult az élelemke- resés. Kisebb társaságok, mint a mienk is, megosztot­ta, amit zabrált. Ha menet közben faluba kerültünk, nem mulasztottunk el élel­miszer után kutatni. Ez volt a legfontosabb, a létfenntar­tás, (Folytatjuk.) jak a fiatalokat a szokásos diszkóprogramra. A Dráva Múzeumban még megtekint­hető a két jugoszláv képű- művész. Veronika Brabec és Josip Simic kiállítása, ka- darkútról az Id. I^apo'i An­tal Körzeti Művelődési. Ház­ból is érkezett információ: elmarad a ma estére terve­zett ifjúsági parkbeli rendez­vény a Nostra együttes el­foglaltsága miatt. Szünidőbúcsúztatót tart mától vasárnapig a kaposvá­ri szabadidőklub, amely a 48-as ifjúság útja 46—48. számú épületben található. Délelőtt 10-kor és délután 4 órakor Kemény Henrik báb­művész lép föl, a híres bá­bosdinasztia kiváló képvise­lője. Vitéz Lászlóval és a töb­bi „klasszikus” figurával... A klub mögötti játszótér lesz az előadások színhelye. Este a klubban lézer-dia po­ra ma műsor várja a fiata­lokat. Szombaton délelőtt a játszótéren a Spóra együttes szórakoztatja a gyerekeket, délután a felnőtteket várják a játszóházba, este a Gúnya együttes lép föl. Vasárnap népművészeti kirakodóvásárt rendeznek a klub mögött, a gyerekek várepítésben jeles­kedhetnek ugyanott. Délután a hölgyeket várják smink- bemutatóra, este 19 órától koncertet rendeznék a ját­szótéren. Szóval: búcsúzik a kaposvári nyár . .. A Somogyi Képtárban azonban szeptember 19-ig még nem bontják el a La­káskultúra című kiállítást. Borsfái Tamás, Glatz Árpád. Aradi Rudolf belsőépítész, Csete Ildikó, Pájer Emília, Szuppán Irén textiltervezo iparművész. Kun Éva, Tol­nai Katalin, Horváth Sza­bolcs, Kársai Judit kerami­kus társult, hogy közös ki­állításukkal tippeket adjon lakásunk szépítéséhez. Ké­pünkkel a Latinca utcai La­unen Sándor Emlékmúzeum­ra szeretnek felhívni a fi­gyelmet. De szívesen ajánl­juk a Rippl-Rónai Múzeu­mot, a Rippl-Rónai villát, a Bernáth Aurél állandó kiál­lítást is: ez utóbbi a Rákó­czi tér 4-es épületében ta­lálható. A Mozimúzeum szin­tén kaposvári látnivaló. S ha már a mozinál tar­tunk, lássuk mit ajánlanak hét végére a filmszínházak! A Vörös Csillag például Búd Spencer új főszerepet. A seriff és az idegenek — ez a címe a filmnek. A Szabad Ifjúságban 16 és 18 órától A préri című Cooper-regeny filmváltozatát játsszák. Húsz prától a Sógorok, só­gornők című színes francia munkát, bonyolult szemé­lyes viszonyainkról. A Mo­zimúzeum mai filmje A Bi­rodalom visszavág című szí­nes. széles vásznú amerikai scifi, a Csillagok háborújá­nak folytatása. Szom bat-va­sárnap előjátszásbart vetítik a Rohanj velem! című új magyar alkotást, Markos Miklós filmjét. A vasárnap délutáni mesemozi ezúttal a Ruszalka meséje lesz. A Vö­rös Csillag1 vasárnap délelőt­ti előadása a Mese Szaltán cárról, Alekszandr Ptusko regi filmje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom