Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-26 / 199. szám
Uj tanév kezdődik Általános és középiskoláinkban az idén néhány nappal előbb szólal meg az új iskolaév kezdetét jelző csengő, mint tavaly vagy a korábbi esztendőkben. A több évtizedes múltra visszatekintő szeptember eleji tanévkezdést a Művelődési Minisztérium előbbre hozta az ötnapos tanítási rendre való áttérés miatt; most már augusztus harmincadikén, benépesednek az iskolák, és mindjárt az első napon megkezdődik a komoly munka, a tanítás. Feszített munkatempóval jár együtt az új szervezési rendre való átállás az oktatási nevelési intézményekben ugyanúgy, mint a termelő üzemekben: a szorgalmi idő minden percét jól kell kihasználni az iskolákban, erre ösztönöznek a megnőtt szaktárgyi és nevelési követelmények is. Mindemellett is elkerülhetetlen a tanév meghosszabbítása. A minisztérium már májusban közzétette az új tanév munkarendjét szabályozó rendeletét, mely nemcsak a tanévkezdés időpontját hozta előbbre, hanem a júniusi tanévzárót is kijjebb tolta egy munkahéttel, és csökkent az évközi tanítási szünetek időtartama, továbbá a tanítás nélküli munkanapok száma is. Az új tanév munkarendjével összefüggő változások közismerteik a pedagógusok körébe». Kétségtelen, hogy a® ötnapos . tanítási hét általános bevezetése számít legnagyobb újdonságnak az iskolák életében. Olyan változás ez, amely örömöt és gondot egyaránt jelent a pedagógusoknak. Melyik tanár ne venné jó néven a megnövekedett szabad időt, aminek természetesen ára van ? Mert nemcsak a szervezési feladatok száma lesz több szeptembertől, miközben a pedagógiai munka hatékonyságát is javítani kell, hanem a tananyagot és a tanítási módszereket is hozzá kell igazítani az új keretekhez. A tanulók szabad szombatjainak hasznos eltöltéséhez is a pedagógus tud legtöbb segítséget nyújtani, ráadásul több tantárgyat is új tankönyvekből kell tanítani, aztán az idén őszön rajtol az orosz nyelv az általános iskolák alsó tagozatán, a negyedik osztályban, a gimnáziumokban pedig a fakultatív oktatás kiszélesítése jár együtt számos újszerű tennivalóval. Sok minden megváltozott az iskolák háza táján az utóbbi évtizedben, közoktatásunk szemmel láthatóan korszerűbbé vált az alatt az időszak alatt, jóllehet a korszerűsítés jegyében fogant változtatások némelyike nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezt állapította meg az MSZMP Központi Bizottsága is az ez év április 7-i ülésén, amikor az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat végrehajtásának tapasztalatait értékelte. A Központi Bizottság bírálata így hangzik: „Az iskolai munka korszerűsítését célzó intézkedések már csak mennyiségüknél fogva sem lehettek és voltak mindig kellően előkészítve, kiérlelve. átgondolva. Esetenként nem voltak kellőképpen egybehangolva sem. Néhány intézkedést pedig — indokoltan — vissza kellett vonni, illetve korrigálni kellett. A változások mennyisége és egy részüknek nem kellő megalapozottsága kedvezőtlenül befolyásolta az iskola stabilitását, nem szolgálta az oktatás színvonalának, illetve a tanulók ismeretszintjének kívánatos mértékű emelkedését, elbizonytalanította a pedagógusokat, s bírálatot váltott ki a közvéleményben.” Most a pedagógusok azt várják az új tanévtől, hogy a nagyobb léptékű változások végéhez közeledünk, és fokozatosan megszilárdul a közvélemény által is sürgetett stabilitás iskoláinkban. Nemcsak pedagógiai, hanem fontos társadalmi érdek is ez. A nevel ömunka továbbfejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele ugyanis, hogy a pedagógus megszabaduljon végre a lélekölő, felesleges terhektől, az elburján- zó latszattevékenységektől, mindenekelőtt az ésszerűtlen adminisztráció áradatától, a tanítással össze nem függő szervezési munkáktól. Nem árt hangsúlyozni, hogy ez utóbbiak jelentős részének nincsen köze a központi intézkedésekhez, zömmel helyi szervek indokolatlan igényeiből erednek. Az ötnapos munkarendben a korábbinál nagyobb szükség lesz a tanítási órák Védelmére. A Művelődési Minisztérium ennek érdekében szorosan együttműködik az úttörőszövetséggel és a KISZ-szel. Külön felhívták az irányító szervek figyelmét, hogy nagy gondot fordítsanak a tanórai munka zavartalanságának biztosítására, segítésére, ellenőrzésére. A legtöbbet persze ma-, guk a pedagógusok, az iskolák, az azokat fenntartó tanácsok és a helyi társadalmi szervezetek tehetik. A főhatósági állásfoglalás természetesen önmagában nem csodaszer, amelytől egycsa- pásra minden megváltozik ezen a területen. Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes így fogalmazta meg a legfontosabb tennivalókat: „Társadalmi nyomást kell gyakorolni annak elfogadtatására, hogy az oktatás-nevelés legfőbb színtere a tanóra, minden egyéb kulturális, mozgalmi és sporttevékenység csak szabad időben folyhat”. Űj tanév kezdődik, új feladatokkal, melyek összefonódnak a pedagógiai tevékenység stabilitásának megszilárdításával. P K. 1. Fest« és grafikus főiskolai hallgató munkáiból nyílt tegnap kiállítás Kaposváron, a Killian György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban. Kursics László győri grafikus és Kozma István budapesti festő szerepel a lát laton. Képünkön: Kursics László író—olvasó találkozó című munkája £ gy gyönyörű, meztelen nő mellett üldögéltem, akit Leilának hívnak. Leila nem volt egyedül: körülötte rózsa, abban női fej meet négylevelű lóhere és egy hajló törzsű pálma. Leila tekintélyt parancsoló pocákon feszült, míg a tulajdonos kerti székéről szemlélte a fürdözőket. — Váci mindegyik — szólalt meg a tulaj, közben aszalódtunk a kánikulában. — Szóval ott készültek, Kér- nya Sanyi a tetováló művész csinálta. Bólogattam; akárhogy is vizsgáltam: a rajz kifogástalan munka volt. — Leila az, mint magyarul Böske — folytatta büszkén fürdötársam. — Különben ő esküdt feleségem. Visszatérve, nos, Kernya úr hét hónap alatt rakta fel ezeket a tetoválásokat. Tizennégyen voltunk egy cellában, összebarátkoztunk, majd szóba került egy figura. Műszak végén leültünk, persze lesben, mert büntették az ilyesmit. Először a festéket kellett beszerezni; nehezen lehetett hozzáférni. Dolgoztam az ablaktisztítókkal, tisztítószert — ami jó volt szesznek — adtunk festékért. Ilyen enfix falfestéket, színezöt használtunk. A mester szappanos vízzel lemosta a bőrfelületet, utána kirajzolta örökíróval a figurát, amit közösen megbeszéltünk. Aztán tűvel beszúrta a festéket, kiverte a mintát. Fájt kissé, olyan volt, mint a csaláncsípés vagy az egyfázisos áramütés. Vigyázni kellett, mert berobbanhatott volna, ami vérmérgezést is okozhat. Egyszer nekem is berobbant, fölhólya- gosodott; orvoshoz mentem, előtte citromot tettem rá. A citrom kimarta a félig kivert mintát, olyan lett, mint a késvágás. Negyvenéves lehetett — fejét és arcát kivéve tetoválás borította testét. Beszélgetésünk alatt kíváncsi tekintetek figyelték. Nagy darab, jól megtermett ember — az érdeklődök nem zavarták. — Van, aki azt mondja, hirdetőoszlop vagyok. Hogy mit szólnak a csajok? Vannak ezek a..., hogy is mondjam, üzleti lányok, ök ezt bírják, kedvelik ... Nézze: őrnagyi rangom van!... És mutatja a vállát. A vállap mintája tényleg ott volt — a bőrén. —• .. .énnekem hat iskolám van, de ritka ember, aki kifog rajtam. Szeretek olvasni, kedvencem Szilvást. Különben betanított munkás vagyok, építettem a csaláNemzetközi parképítési kiállítás 83-ban Gigei parasztház Münchenben München nyugati parkjában hetvenkét hektáron rendezik meg 1983 áprilisától októberéig a IV. nemzetközi kertépítési kiállítást. Háromszázharmincmillió márkát költenek a nagyszabású be- mutátóra, melyen a Hung- expo Külkereskedelmi Vállalat megbízásából a Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalat is részt vesz. L. Szabó Tünde építészmérnök a napokban érkezett haza Münchenből, ő számolt be a munkálatokról. — München nyugati parkja mesterséges telepítés, 1979-től épül. Eddig hatezer tizenöt évesnél idősebb fát ültettek ki. Tavak, vízesések tarkítják a hatalmas kiterjedésű parkot,’ ahol elkészültek a gyermeklétesítmények — játszóterek — szabadtéri és vízi színpadok is. A Hungexpo felkérésére a tervező vállalat kiválasztotta a magyar parkba illő XIX. századi parasztházat. Gigéből „utazott” Münchenbe a porta, melyet már az enyészet fenyegetett. Az épület átköltöztetése a ház megóvását is jelenti. Fényképek adnak számot a kint folyó munkálatokról. A gigei parasztház előtt esö- kölyi gémeskút, gálosfai harangláb áll, és fonott kerítéssel vették körül az építményt. Ezekben a napokban folyik a ház tetőfedése, ezt követően jellegzetes magyar növényekkel ültetik be az udvart. Gyümölcsöst telepítenek, és virágos kertet varázsolnak a müncheni parkba. A kertészeti munkákat a siófokiak végzik. ötven országot hívtak meg a nemzetközi kiállításra. A magyarok szomszédjai a hollandok, mellettük az indiaiak építkeznek. A hollandok szélmalmot mutatnak be, az indiaiak egy teaházat rendeznek be. A nagy kiterjedésű parkban emelt hegyen havasi gyopár dugja ki a fejét tavaszra, a rózsák kertjében pompáznak a kedveit virágok. — Kik segítettek a somogyi parasztház fölépítésében? — Hat zselici szakember, Szabó János ácsbrigádja dolgozott a gigei épület áttelepítésén Münchenben, rám az építésvezető feladatok hárultak. B. Arcok fényben és eltűnőben Van a mai magyar irodalomnak egy vonulata, amelynek a tagjait Molnár Géza — keserűen ironizálva — „istenverte nemzedé*k”-nek hívja. Az „istenverte nemzedék” magának Molnár Gézának a nemzedéke. A 20- as évek közepén született s az ötasnes, . éyejs ;,<?lejen ljá- bontakozó alkotókról van szó. Kiööntekpzásuk sajnálatos módon egybeesett a lakkozás, a sematizmus időszakával. A történelem forgószele azóta az esztétikai kérdéseket is a helyére tette. „Ez a nemzedék, az enyém, gyorsan eszmélt” — vallja az író. „De mire megértette, hogy mi is történt, már áradatban találta magát, mely — túlzással szólva ugyan, de lényég szerint bizonnyal igazán — minden irodalmi alkotását, szellemi vagyonát elsodorta.” (Ez a sommás megállapítás annyiban feltétlenül kiegészítendő — erre több helyen maga a szerző is utal —, hogy a kortársi magyar irodalomnak egy nemzedéken belül is számos ágazata és irányzata volt (és van), s az „istenverte nemzedék” tagjai közül is többen, ha súlyos törések aráin is, de irodalmi életünk jelentős egyéniségei lettek'.) Az Arcok fényben és eltűnőben elsősorban barátokról, dómnak egy háromszobás házat. A Balatoni világos homályos üvegét néztem, amikor a gyerekek felöl kérdeztem. — Kilenc gyerekem van. Az első házasságom nem sikerült, a feleségem meghalt. Maradt két gyerekem, az édesanyám nevelte fel őket. Másodszor is megnősültem: jöttek a gyerekek. Amikor elkerültem Vácra, ők is utálkozva néztek rám. Később, ahogy kiszabadultam, és látták rajtam ezt a sok tetoválást, mást nem mondogattak: apa, csúfot űzöl magadból. A fürdctzök egy idő után egyre ritkábban pillantottak Leilára, és társaira. Megszokták a látványt? Vagy a mozdulatlanságot parancsoló fülledt meleg vette volna el kedvüket? A fene tudja már. Fél óra múlva kitakarította a partot a hirtelen jött nyári vihar. Kőszegi Lajos könyvespolc pályatársakról szóló Krai vallomás és emlékezés. „Személyes életem tragédiájának is érzem a mai magyar irodalom egyre növekvő teme- tőkertjét, a bennem ma is elevon1 *' érövei élő, szólaló, cselekvésre intő barátok távozását, Sarkadi Imre, Darvas József, Simon István, Váci Mihály, Urbán Ernő taglózó-váratlan halálát. De álljunk meg, szakasszuk félbe az amúgy is előszámlál- hatatlan névsort.” A vallomás és emlékezés mellett azonban figyelmeztetés is valamennyiünknek. Figyelmeztetés, hogy milyen nemtörődve, sokszor kegyetlenül bánunk értékeinkkel. És milyen könnyen felejtünk. Hány beérkezett nagyságot is, tragikusan korai és hirtelen távozásuk után, napjainkban mennyire körülvesz a csönd. Az íróportrék megrajzolását Molnár Géza Illés Endre biztatására végzi, immár hosszú évek óta. (A mesterről, irodalmunk élő klasszikusáról is található egy szép emlékezés vagy inkább tiszteletadás azért a sok segítségért, amit Molnár Géza — és még néhány fiatal író! — kapott Illés Endrétől indulásakor.) Krétakör, Törésvonal, Párizsi Paletta Nem úgy, mint Pállasz Athéné. Ebben a négy nagy fejezetben foglalja ösz- sze az író kötetének mondanivalóját. A Krétakörben ' derűs és borús epizódok váltják egymást. Sokszor felcsillan az emlékező kedves, anekdotázó humora, de a sorok közül mindig kihallatszik a fájdalmas felkiáltás hangja is a korán eltávozott pályatársakért. A ,,Gyerünk Bazsi- ba!” az utóbbi évek legmarkánsabb portréja Simon Istvánról, de emellett felhívás is költői, irodalomszervezői nagyságának igazi elismerésére. (Ezért a méltó elismerésért már Bertha Bulcsu és Czine Mihály is évek óta, perel.)’ „A magunk haláláig” Darvas Józsefnek áillít emléket. (Az írás szépségét, líraiságát, mondanivalójának igazát Végh Antal: „Emlékeim egy ember közelségéből” vallomásához hasonlíthatjuk.) Darvas József csaknem tíz éve halott. És ez a tíz év, személyének hiánya mutatja meg igazán, mi mindent jelentett ő a magyar szellemi életben. „Adta, pazarolta magát, s azt hiszem, most már mindnyájan, kik vele voltunk, kik vele dolgoztunk, kik olvastuk őt — magunkkal viszünk belőle valamit a magunk haláláig.” A Törésvonal fejezeteiben kevesebb az anekdotikus hang és mélyebb a keserűség. A kötetnék ez a része elsősorban az „istenverte nemzedék” kevésbé sikerült életútjainak állít emléket. De itt olvasható „A siker árnyai” is, amely első ízben sürgeti Berkesi András életművének megbízható, indulatoktól mentes kritikai elemzését. Párizsi Paletta. Az író párizsi útjai és kapcsolatai idegenbe szakadt magyar művészekkel. Olyan alkotókkal, akiket a külföld számontart, de a hazai közvélemény elfelejtett. A Párizsi Paletta is szorongó fi- gyemeztetés: „Azon gondolkodom, hogy mennyi sok tehetségünk él szétszórva a nagyvilágban, és milyen jó volna ezeket mind megismerni, s egybegyűjtve valami nagy szellemi kincstárba: megőrizni.” Több mint egy tucat művel a háta mögött Molnár Géza kísérletet tesz arra, hogy a kötet negyedik részéiben (Nem úgy, mint Pállasz * Athéné) saját írói életútját is felvázolja. De sokkal több ez, mint vázlat. Színes, eleven kordokumentum, minden, sorában lüktet az élet. Vallomás arról a hosszú útról, amit a fiatal inasgyerek elismert íróvá epéséig megtett. Az Arcok fényben és eltűnőben legfőbb értékének az eleven pályaképek mellett erkölcsi szuggesztióját érezzük. Tamási Lajos gondolatai (ő is a méltatlanul elfeledettek közé tartozik!) mindannyiunk számára megszívlelendők: „Ne félj ellenségeidtől, legföljebb megölnek, ne félj barátaidtól, legföljebb elárulnak, de félj a közönyösöktől, mert az ő hallgatólagos beleegyezésükkel történik minden gaztett a világon.” Dr. Sípos Csaba Leila egy pocákon
