Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

Halász, pákász, varsázó Varsázó. Solymosné Góldner Márta akvarellje. Halászok. Hajós Éva festménye örökítik a hálószedést Bajá­nál, a nádégetést Dömsöd- nél, a pákász alakját Rác­kevénál. de látjuk a tiszai halászokat is, míg mások az ártéri halászat specifikumait idézik. Halászbárkák társul­nak a hálóhúzók ritmikus csoportjaihoz. Hézső Ferenc az öski halászat rejtelmeit vizsgálja a mártélyi kör­nyezetben. A Tisza is fősze­replő. Szeged, Vásárhely, Mártély és Szolnok környé­ke, Tiszadob a képi rögzítés emlékezetes helyei Fontos Sándor, Kopasz Márta, Fo­dor József képein. Általános a halász figurája Szurcsik Jánosnál. Akad olyan festő. aki Hemingway ösvényén keresi a halászat drámáját, így Pap Gyula, Németh Mik­lós, Patay Éva. Bokros László a bajai ki­állítás érememblémáját is elkészítette, Búza Barna Ba­ját köszöntötte bronzérem­mel, Domonkos Béla és Gyurcsek Ferenc pedig min­den vizek összes halászáról mintázott portrét. Kétévenként rendezi meg ezt az összegező seregszem­lét Baja városa, a Türr Ist­ván Múzeum és a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium. A következő tár­latra már pályázatokat is írnak ki. L. M. Megkondul a Zrínyi-harang Emlékhétre készülnek Szigetváron A százötvenedül Zrínyi­em lékünnepségre készülnek Szigetváron, Szeptember 6-a és 12-e között emlékeznek 'meg az 1566-os hősi várvé­delemről, Zrínyi Miklósnak es katonáinak haláláról. Eb­ből az alkalomból Zrínyi- újságot is kiadnak a varos­ba n_ Zrínyi ifjú zászlótartójá­nak, Juranics Lőrincnek egyik leszármazottja 1833- bari alapítványt tett Sziget­vár védőinek emlékére; az­óta minden évben a hősök tiszteletének szentelik szep­tember 7-ét Ezen a napon tort ki Zrínyi és csapata a hosátu ostrom alatt elpusz­tult várból. Hazánkban ez a neeteUesai, hogy ■em tudok koccintana. Meg­bocsátják, ugye? Hamvad a párás. A levél- in Uentó, gyenge szellő föl- foíissartya az uszökdanahká kát — Az első világháború ki­törésekor tízéves voltam Jól emlékszem a virággal díszí­tő u vagonokra, az éneklő ka­tonádra. Meg a táblákra: »Él­jen a háború!...* Micsoda embert.'len jelszó !_L Látják, ilyesmiről diskurálusttk, ahe­lyett, hogy valami vidámabb témát válasz.mánk. Ami il­lik ehhez a szcp estéhez... Hallgatunk. Iga a van, föl kellene oldani a Hangulatot valami tréfával. Merész for­dulattal valami csiklandós, mindig jótékonyan ható be­mondással, élcelődéssel, új viccel. Ami messze röpíti gondolatain kát az intézmé­nyesített pusztulástól. De va­lahogy semmi jó nem jut eszünkbe. Ülünk csendben, s nézzük a hamu mögött föl- sejio parazsmaradvanyokat. P. L. legrégibb alapítású, világi tartalmú emléknap, amelyet minden evben megrendez­nek a történelmi múltú du­nántúli városkában. A 150. emlékév alkalmából mo6t egyhetes a program. A várbaráti kör szeptem­ber 6-án közgyűlést tart. Ez az ország legnépesebb vár­baráti köre, 1959-ben ala­kult, s már nyolcszáz tagot számlál. Az emlékűéit során úttörő- talalkozó, kulturális es sportesemények színhelye is lesz Szigetvár. Szeptember 12-én délután egy órakor el­dördül a mozsárágyú a vár« sáncában és ezt követően minden órában fölhangzik az ágyú lövés — mégpedig az órával egyező számban. Az ágyúszó az 1566-os ősz vész­terhes hangulatit idézi. S mikor este nyolc órakor el­hangzik a nyolc ágyúlövés, a belső várban — a kitörés színhelyen — kezdetét veszi az emlékezés. Katonai tisz­teletadással megkoszorúzzák a várkapitány szobrát. Az évforduló alkalmából — negyven esztendei hall­gatás után — szeptember 11- én, szombaton este kilenc árakor ismét megkondul a szigetvári Zrínyi-harang. Hagyományt élevenítenek föl e szokatlan időpontban történő harangozással, amely Zrínyi Miklósra és társaira emlékeztet. A szombat esti harangszót a második világ­háború idején tiltották be, szeptembertől azonban ismét minden hét végén megkon­dul a középkori díszes ha­rang. SOMOGYI NÉPLAP Áz életmentés tízpróbája Országos ifjúsági vízi rendészeti vetélkedő Életcél, boldogság A nyári olvasótáborokról Mi lesz a gyermekemmel? Ezt a kérdést a szünidő kez­detén igen sok családnál fo­galmazták meg a tanácsta­lan szülők. Az iskolai tan­évek közti két és fél hónap alatt, bizony, nem kis fel­adat megszervezni a gyer­mekek felügyeletét. A közös családi nyaralás előtt vagy után ilyenkor kapnak rend­kívüli megbízatást a nagy­szülők, a rokonok, barátok. Es ezenkívül? Napközislá- bor, úttörőtábor, építőtábor, otthoni tartózkodás céltala­nul vagy művelődési tá­bor .,. Közülük most egyről essék szó, az olvasótáborok­ról. Az első táborokat 1972- ben a fiatal írók szervezték. Az idén, 1982-ben már mint­egy másfél száz olvasótábor­ban több mint 10 (XH) fiatal vesz reszt előadásokon, vitá­kon — közös gondolkodást serkentő kiscsoportfoglal­kozásokon, készségfejlesztő órákon. Mindez nyáron tör­ténik, amikor a művelődési lehetőségek korlátozottak. A gondtalan napozás és fürdő­zés mellett tehát a művelő­dés iránti igényesség is feint tartható. Az olvasótáborok célja, hogy sajátos módszereivel és eszközeivel, elsősorban a kö­zösségben történő együtt­gondolkodással segítse a résztvevőket személyiségük formálásában, önmaguk és környezetük megismerésé­ben. Ha az olvasótábor elő­készítése és rendezése ennek a célnak szellemében törté­nik, akkor a közösségi fog­lalkozások elősegíthetik, hogy a laborokban részt vevő fiaialoK világosabban lassan jövőjüket, egyéni es közös­ségi feladataidat. .. Iskola a nyárban? Kern erről van szó! Az olvasótábor olyan közművelődési alkotótábor, «mely megfelelő vitalégkör­ben a közösségi élet egyfaj­ta ertelmes tevekenyseg- motiekjet ifi vonja megterem­teni, nyílt demokratilcus fó­rum formájában. Az idei olvasótáborok mintegy kétharmadában 12 —13 éves általános iskolai tanulók vesznek részt a kö­zös munkában. Számottevő a cigány származású gyerme­kek, a szakmunkástanulók, a nemzetiségi gyermekek ol­vasótáborainak száma. Az idén termelőszövetkezeti fia­talok, jövőre szocialista bri­gádtag munkásfiatalok is kapnak meghívót. Más cél­jai. de hasonlóképpen olva­sótáborban találkozhatnak a fiatal könyvtárosok és a magyar szakos tanárok. E két utóbbi próbálkozásnak egyik legfőbb célja: a fiatal peda­gógusok és könyvtárosok le­gyenek cselekvő részesei, to- vábbvivői a gyermekkorból lassan felnövekvő közműve­lődési mozgalomnak. Augusztus 13—15. között rendezte meg a KISZ KB és a megyei KISZ-bizottság — balatonienyvesi táborában — a vízi rendészeti vetélke­dőt, E háromnapos verseny gazdag programot nyújtott az ország tíz megyéjéből be­nevező száz ifjúgárdistának és ötven úttörő gárdistának. A vízi vetélkedőt tegnap tartották. A tíz verseny számból álló vetélkedőn többek között úszásból, csónakvontatásból, a mentőöv és a dobókötél használatából vizsgáztak a fiatalok. A parttól száz mé­terre kijelölt pálya hossza 4.6 kilométer volt, az úttö­rők azonban csak 2,5 km-es’ szakaszon hajóztak végig. — Szerencsénk van a jő idővel — mondta ^ Szántó László, a verseny szervező bizottságának tagja. — Cé­lunk az volt, hogy népsze­rűsítsük a fiatalok körében a vízi rendészeti ismereteket, s hogy országos mozgalom­má bővüljön. Ennek számos jelét látjuk már; népszerű a vízi rendészeti szakosztály. A vízi rendészet siófoki pa­rancsnok saga adott értékes segítséget munkánkhoz. Közüggyé vált tehát az életmentés. A társadalma összefogást többek között az is bizonyítja, hogy az egyes versenyállomásoko» az ön­kéntes rendőrök mellett or­vos, mérnök, kárfelmerö tel­jesített szolgálatot — Egyforma erősségű csa­patok indultak a Tisza, a Du­na és a Balaton menti me­gyékből, de a paksiak lát­szanak a legerősebbeknek — tájékoztatott bennünket Horváth István rendőr törzs­őrmester. Ma a légi és a vízi pará­dén könnyűbúvár-, helikop­ter és ejtőernyős bemutatót is láthatnak a versenyzők. Reméljük, hogy az élmé­nyekben gazdag találkozó tapasztalatait fel tudják majd használni veszélyhely­zetekben i®. És e hasznos ke zdemény eZesnek lesz folytatása. M. I. Baja környéke regen is. ma is jelentős szerepet tölt be a hazai halászatban, s ennek hagyományai széles­körűen megnyilvánulnak, hatnak a műveszeti életre is. Az itt elő festők — ifj. Éber Sándor, Góldner Tibor, B. Mikii Ferenc, Miskolczy Ferenc és Solymosné Göld- ner Márta —: rendszeresen festenek képeket a bajai ha­lászat köréből. A halászati eszközök szorgos gyűjtője, a bajai Türr István Múzeum igazgatója, dr. Sólymos Ede kandidátus e témakörből publikál itthon és külföldön. Ó szorgalmazta azt is. hogy a bajai nyár keretében olyan képzőművészeti kiál­lítás nyíljon, amely összege­zi a halászattal kapcsolatos hazai képzőművészeti alko- táüokíit. Hatvan festmény, grafika, szobor érkezett a kiállításra az ország minden részéből. Jelen van természetesen a képeken Baja es környéke, a bajai halaszélet merítőző halásszal, halászbárkával, varsákkal. A dunai halásza­tot e csoporton kívül Uhrig Zsigmond és Mikes István József képviseli — gödi es váci részletekkel —, Szepes Gyulának, Zöld Anikónak a halászat és a halászcsónak Érdnél, Nagymarosnál jelep- tettek megörökítésre szolgáló élményt. Juhász Erika Nagy­marosnál horgászt figyel, Bakallar József a soroksári Molnár-szigetnél, talál rá a halászlány alakjára, Gádor Emil, Hajós Éva, Szöllösy H. Étac a Duna-kanvar mozgal­masságát alakítja festészet­té. *Uhrig Zsigmond Gödön él és aikot, s évtizedek óta foglalkoztatja a halászat mestersége. Ennek jegyében örökített meg több amszter­dami halászbarkát és dunai halászladikot, a vizek mel­lett eietre kelő halas csend­élet friss látványát. Szöllösy H. Eta holland. jugoszláv, itáliai környezetben, a Ná­polyi oböl es Genova kör­nyékén festett számtalan ha- laszbarkát, és megörökítette a balatoni halászatot. Erős­sége. hogy a tájat figurák­kal bővíti, es a halaszélet minden mozzanatát megra­gadja. Udvary Pál ötven esztendő álLhatatosságaval ábrázolja évről évre a bala­toni halaszok alakjait. Vagy száz ilyen tematikájú kom­pozícióját ismerjük. A ráckevei Duna-ág rész­leteivel öltözteti föl ezen témáit Vecsési Sándor, Ba- zsonyi Arany és Patay Lász­ló. A szentendrei Hegyi György mozaiktáblán örökíti meg halas csendéletét. Ha­lász és eszközei együtt lát­hatók egy elgondolt durtai környezetben lakatos József képén. Bányász Béla halá­szai bar reálisak, nem kö­tődnek konkrét helyhez: a táj. amelyben haladnak, ál­talános vidék. A hajai tárlaton szobrok, érmek, akvarellek, textil, faliszőnyegek. tusrajzok, olaj festmények, bronz- es betonszobrok, terrakotta es kerámia, linómetszet, ceru­zarajz és, vegyes technikával készült kép egyaránt meg­Kiskanál a fal tövében Az idős ember megállt a kerítés mellett. Fehér atléta volt rajt, meg fakóbarna sort A harmadik kis hétvégi ház tulajdonosa — három nyel­ven jól beszélő jogász doktor — szokásos esti sétáját végzi az alkonyatba hajló késődél­utánban. A házigazda észreveszi. — Tessék beljebb jönni, Géza bácsi 1 — Nem akarom zavarni a szertartást. ■— Ugyan. Magának is jut egy nyálps, rá egy darab sza­lonna. fej vöröshagyma. Szabódik kicsit, aztán le­nyomja az ajtó kilincsét. — Igazán csak egy percre... Szalonnát? Isten őrizz! Aludttejét vacsorázom évek óta. Nem, bort sem ... Már ne is haragudjanak. Lám. en nem vagyok jó társasági em­ber. Sose voltam. Mert nem bírom az italt. Egyszer pró­báltam, még egyetemista ko­romban rászedtek a bará­taim; borzasztó rosszul let­tem két pohárkától. Kempingszékkel kínáljuk. Az öreg diófa hatalmas lombsátra alatt föl-fölsercen a szalonna parázsba hulló zsírcseppje. Apró lángok élednek. A falu felől harang­szó száll. Nem tudom, hogyan rob­bant bele az idillikus hangu­latba a háború emlékképe. Nyilván a közel-keleti harcok naponta ismétlődő híre csalo­gatta elő a rettenetek idősza­kát. — Mondják, mi megúsz- szuk? Mármint az euró­paiak .. . Mit lehet erre válaszolni? Bíznunk kell... És persze tenni, még ha meddőnek, naiv erőlködésnek látszik is az igyekezet. Szalonnánk, úgy ítéljük, el­készült; Barnára sült kockái szétnyílnak, bőrkéje megha­jolt A ki« falapokén belemé­lyedt az éles kés. — Az én lakosomat negy­vennégyben találat érte Pes­ten. A második emeleten lak­tunk. Amikor a pincéből ki­mentettek bennünket egy kiskaaaiat találtam a föld­szinti fal tövében. Ezüstkész­letünk egyik darabja volt. Ennyi maradt a jól föte®ere!t lakásból. A kanalat még Svédországiból hoztam, har­minchétben. Akkoriban a cé­gem többször is küldött kül­földre. Szóval a legfontosabb, az eleiem megmaradt Üjra kezdtem. Megvan mindenem, amire szükségem van Het­vennyolc múltam ... Mi kell még egy ilyen öreg ember­nek? Egészség. Hát ebből nem sok van, az igaz. Min­den nap ajándék. De a nyu­galom ... Igen. ez legalább olyan fontos. A békesség. Vörös bor csurran a poha­rakba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom