Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
U taztam vele párszor. A es.-i Hévvel járt ő is. Az utolsó előtti kocsi első felében ült mindenkor, háttal a menetirány- naik, az ablak mellett. Kelemen. Ez volt a neve Valamelyik neve. Nemrég — a napokban — tudtam meg, hogy kiment a vonatból. Mondják: fölállt, , s gyors léptekkel elhagyta a robogó szerelvényt. Egykori utastársai, a vele egy községbe való cs.-i vasutasok szerint „magaviseleté” olyan volt, mint mindig. Nem láttak ők semmi gyanúsat, mondták a helyszíneléskor. Zsémbes volt, meg kötözködő, de hát nála ez nem számított újdonságnak. — Ült a szokott helyén, aznap is — mesélték aztán — magába zárkózotton, mint mindig, s morgott. De hisz emlékszik. Láthatta maga is évekig! — Borostás volt többnyire, s merő egy toprongy. S a szemei? Áradt belőlük a gyűlölet, s gyükos harag. Hogy kire vagy mire irányult ez? Isitentudja. Meg- allapíthatatlan volt ez, hiszen dühödten pásztázó tekintete egy kalapot, egy falragaszt,' valakinek a háta közepét vagy éppenséggel magát a semmit egyaránt cél ha vette. Igen valószínűnek látszik hát, hogy különös indulatai nem erre vagy arra irányultak, nem ez vagy amaz dühítette, hanem maga az egész, konkrétumai nélkül, megnevezhetetlen ingerei veL S hogy harag volt ez, önmagát is pusztító s kiapadhatatlan, s nem csupán ábrázatának ellenszenvessé torzult gyúr odes rendszere, azt tettének többé-ke- vésbé rekonstruálható előzményei is igazolni látszanak. Az ultizó vasutasok elmondása alapján lát azon a napon is törzshelyén, az ablak mellett, háttal a menetiránynak. — Semmi különöset nem láttunk — csóválta a fejét a legidősebb —, semmit. Ha csak annyit nem, hogy aznap, mintha kevésbé bűzlött volna. Ismerte; tudja, hogy piás volt mindig. Elitta az még a nadrágját is. Ügy földelték el, akár egy kutyát, állami pénzen. Nem volt annak még tetűje se, csak ez a ... gyűlölete .. s — A íakeresztjit azért ő is megkapta — legyintett a másik öreg. — Józan volt? — kérdeztem. — Hónap végén történt, sokadikán. Tudja, mit jelent ez?! Nemcsak nála, a magunkfajtánál is. Gyászbetűs napok. Biztos nem volt mór dohánya. — S beszélt valakivel? — Amennyit szokott. Ügy önmagával __ — Na, várjál csak! — szólt ekkor közbe a harmadik ultis, egy vörösképű. — Beszélt az! Már hogyne beszélt volna! Épp az, hogy beszélt. Pontosabban: kiabált azzal a taggal, aki ... — S az néked beszéd? — kérdezte vissza az előző, — Beszédről volt szó, nemde? — nézett rám az öreg. — Mert hisz, emlékeztet, nemigen beszélt az soha. Ha kinyitotta nagynéha azt a büdös pofáját — már nyugodjon szegényt — csakis a patvarkodásra. Más se fűzte már ehhez a világhoz! Most is csak ez volt, azon az estén ... Játszottunk, ugye, fosztogattuk egymást, szokás szerint, tízfilléres alapon — nevette el magát —, amikor egyszeresak íöl csatiam t. Valami ismeretlen tag ült le vele szemközt... Dohogott, motyogott magában, mint általában. A pasas rosszallásnak vélve ezt, megkérdezte: „Bocsánat, szabad a hely?” „Van szeme” — formed! rá Kelemen. „Csak kérdeztem” — mondta az idegen, azzal leült. Üjságot húzott elő aztán, de mielőtt, szétnyitotta volna, még végigmérte utas társát. Németh Pál Imin! kiderült „Hööö? — mordult rá. — Van valami hézag?” — Hiába kezdett el azonban hőzöngeni — mesélte tovább az öreg —, a tag nem vette a lapot. Szó nélkül hagyta Kelemen háborgáséit,- s olvasni kezdett. — Még az a isis nő — szólt közbe a másik —; tudjátok, aki itt ült mögöttünk, meg is jegyezte, hogy jól teszi, ha kitér. Meg hogy az ilyen kötekedőket egyszerűen ki kéne vonni a forgalorabóL „Mi van?! — vakkantott át aztán az ultisokkal su- tyorgó nőnék Kelemen — Hööö? Bámul?.! Tetszem magának?” A nő megvonta a száját, s gyorsan visz- szafordult. Ha mindezt, más nem is, Kelemen látta, s azt követően mereven a nő hátának szegezte tekintetét. Két cs.-i diáksrác is ült ott. Vele egyazon oldalon, ezek középütt. Számítva a szokásos folytatásra — incselkedően nevetgélni kezdtek ekkor. „Az apátok... !” — szólt oda, de a szeme továbbra is a nő hátán. A tag vele szemközt ült le, úgy látszik nem érte be a kezdeti „mo- lesztálással”. Rágyújtott. S noha az újságjába fújta a füstöt, az utóbb csak útitársa orra alá, köhögni kezdett hát Kelemen, fröcsögve, dühödten. „Bocsánat! — eresztette le lapját a tag. — Zavarja?” „S akkor? — sisteregte Kelemen. — Van köze hozzá? Szórakozik itten! A... életbe mán ...” „Nem szórakozik itt senki — mondta a pasas —, csak arra gondoltam, ha tényleg zavarja, eloltom. Bár Napraforgók. Acél Ilona fest mőnyp. (A múlt évi állami vásárlások anyagából) ez.:; dohányzó; Úgyhogy önnek kellene inkább nemdohányzóba szállnia!” „Nékem?!“ „Merthogy ez dohányzó ...” „Majd magától fogom megkérdezni, mi?! Tizenhét éve ülök ebben a kocsiban. És itt! Érti?! Maga nekem nem fogja előírni, hogy hol üljek!” — Olyan felpaprikázottam ordított, szerencsétlen — mondta az öreg —, hogy még rá is szóltunk, nyugtátokig, hogy „mi van,. Kelemen?” — Ránk, tudniillik — magyarázta a másik — hallgatott azért. Csitítottuk mi őt már makor is. Mi tudtuk, hogy milyen. Ha nem volt meg benne az az egy-két légkör, bőszítette minden. Akkor belekötött még az élő fába is. „Hogyhogy mi van? — hoírtyant az ultisök felé kapva fejét. — Hát nem látjátok?! Idejön ez a szar, s egyszerűen belémköt! Hogy én hova menjek? Hát mit képzel?” „Nem mond neked senki ilyet — szólt rá a vöröské- pű. — Maradjál már?” „Nem?!!! — vicsorgott vissza. — Szóval még ti is ezt csináljátok?! Jól van!” A sirácök újra röhögni kezdtek. Kelemen nem nézett óda, de ujjainak egyre ránigóbb dobolása jelezte, hogy a cukkolás célba ért. A földet bámulta, s fújtatott. összefogott ellene minden. Levegőtlenné vált számára a kocsi. — Már azt hittük — mesélte a vöröses —, hogy sikerült leszerelnünk. Elhallgatott ugyanis. Vicsorogni persze vicsorgott továbbra is, meg zihált. Leste is az a pacák kitartóan, de hát érthető, ilyen nem is tudom micsodát, nem sokat láthatott azelőtt __ „ Tudja, kit lessen maga! — nézett fői aztán egyszeresak Kelemen. — A jó...anyját! Érti?!” „Nézze — hajtogatta öszsze az újságját a férfi. — Én nem bántottam magát. Ha baja van, intézze el, de ne velem!” — Fölállt, s azzal átült a röhincsélő fiúkhoz! Egyedül maradt Kelemen. Körbenézett még egyszer. Tekintete ezúttal már nem állapodott meg semmin. Lehajtotta a fejét, ült mozdulatlanul. K. és T. között zö- työgött a vonat. Hat körül járhatott az idő. Kinn már sötét volt H irtelen hideg fogta el. Összébbhúzta magán gönceit, aztán föál'lt, gyors léptekkel végigment a kocsin, kinyitotta az ajtót, s kilépett. — Még szóltunk is utána — mondta a vörösképű —, hogy „hová mész, te bolond ?” ... így van ? De hát az csak ment. .. Mm totó Dnrkó Gábor rajza fiz általános műveltség határa Valósággal elsöprő érdeklődést — és hurrázást — váltott ki tavaly egyik délalföldi városunk középiskolájában a tanári ötlet: tanuljanak meg gépkocsit vezetni, kapjanak az érettségi bizonyítványuk mellé (alkalmasság esetén persze) jogosítványt is a végzős diákok. Az öletlet ugyan sajátos helyi gondok miatt hamvába holt, az ötletadó tanár véleményére azonban feltehetőleg emlékezni fog jó ideig volt maturandus osztálya. Azt mondta nekik a banketten, visszaemlékezve a jogosítványszerzés körüli hercehurcára: a modern kor embere középkori várfalakkal nem bástyázhatja körül ismereteinek határát. A KRESZ-táblák ismerete, mint kötelező műveltségi „norma”, legalább annyira elképzelhető manapság, mint valamikor a „ceterum censeo" citálása. Kevés vitatottá bb és képlékenyebb tétele akad ma a közművelődésnek, mint az a kérdés: mit és mennyire tekinthet korunk a modem műveltség tartozékának, szükséges elemi normájá- ' nak. Kevéssé vitatott talán, éppen az utóbbi két évtized felgyorsult technikai haladásának köszönhetően, hogy vajon mely hányadot képviseljen abban a bizonyos műveltség egészében a humán és mekkorát a természettudományos, a technikai ismeret. Azt is kevéssé lehet vitatni, mi a szerepe a nyelv- tanulásnak, -tanításnak. (Épp nemreg, az úgynevezett új középiskolai modell kísérleteinek kapcsán döntött úgy az ország tucatnyi szakközépiskolája, közöttük több vidéki intézmény, hogy a leendő középszintű műszakiak, képzett szakmunkások illetve a későbbiekben technikusok — legalább két, de inkább négy középiskolai éven át tanuljanak egy, illetve két nyelvet. Az ELTE egyik jogász professzorától hallottam — de miskolci egyetemi tanárok is hasonlóan vélekedtek —, miként tör be és válik eleven erővé a napi oktatás és élet gyakorlatába például a jog. Nem feltétlenül a teteles jogi tudásra kell gondolni, inkább arra, hogy társadalmunkban elképzelhetetlen a családjog és a munkajog főbb tételeinek nem ismerése. (A Jogi esetek postája tanúsítja, hogy hány állampolgár kér népszerű jogi eligazítást; jogsegélyszolgálati szakemberek tanúsítják, hogy az emberek nagy része tájékozatlan, járatlan a jogban.) Továbblépve: érdemes azon is eltöprengeni, hogy mennyire hiányosak biológiai, élettani egészségügyi ismereteink. Nyári egyetemek előadási tematikája tanúskodik arról, hogy korántsem kötődik nagyobb előképzettséghez, speciális diploma meglétéhez, például az élettani kérdések iránti, növekvő érdeklődés. Nem! Egyszerűen a tágabbra nyitott szem és fül, a természetes fogékonyság, no meg az ismeretek népszerűbben adott szövege kell hozzá. Elképzelhető volt-e, úgy huszonöt évvel ezelőtt, hogy egy fél ország arra figyeljen: milyen humángenetikai titkokba avatja be a nézőket az orvos, milyen ábrákkal, statisztikákkal erősíti tudományos tételeinek igazságát? Vagy hogy a hadmérnök milyen műszaki alapossággal rajzolja föl egy hordozórakéta belsejét? Ezeknek a tv-műsoroknak a Dimitr Bezsonszki* Akár a mesében... — Mondd, apa! Miért colt a király meztelen? — Mert szélhámosok nem létező árut sóztak, rá. Legközelebb figyelj jobban, és ne tégy föl ostoba kérdéseket! — De miért nem mondta meg neki valaki mindjárt, hogy meztelen?! — Azért, mert... Honnan tudjam, hogy miért? Inkább menj sétálni! Vasárnap történt. Én meg a kisfiam meséket olvastunk, és a bennük fölmerült problémákat tárgyaltuk meg. Hétfőn igazgatónk értekezletet tartott. Ülök, hallgatom, jegyezgetek. Egyszerre csak leesett a töltőtollam. Lehajoltam, hogy fölvegyem a padlóról, és látom, hogy az igazgató mezítláb van. Nincs rajta cipő, de még zokni sincs a lábán! Meztelen a lába, és mozgatja az ujjait... Nem akartam hinni a szememnek. Hunyorogtam, azután még egyszer oda néztem.. Hát valóban! Mezítláb van! •Bolgár bumorlet» Könyökkel oldalba böktem Draganovot. — Draganov — suttogtam a fülébe —: odanézz, mi van a főnök lábán. Draganov szótlanul leejtette a ceruzáját, s az asztal alá mászott. Néhány másodperc múlva előbújt, és rámnézett. Arca olyan sápadt volt, mintha egy dinoszauruszt pillantott volna meg az asztal alatt. — Olasz cipő van a lábán — suttogta. — Az olaszok könnyű, átlátszó cipőket készítenek ... Biztosan legutóbbi olaszországi útjáról hozta. Igen, biztosan olasz .. Az értekezlet véget ért. Ebéd után az igazgatót elhívták valahová, s én meg Draganov utánaszaladtunk a kijárathoz.' A földszinten értük utol, amikor éppen Pu- najot bácsival, a kapussal beszélgetett. A főnök biccentett feléje, azután az autójához indult. Télikabátot, kucsmát viselt, a kezében diplomatatáskát tartott. És mezítláb volt! Odakint pedig hó. Otcentiméteres lehetett, de mégiscsak hó. A főnök pedig ment, szép lassan, és olyan nyomok maradtak utána, akár nyáron a strand homokján. Megragadtam Draganov karját. — Draganov! — mondtam. — Ez nem olasz ... — Micsoda?! — Draganov úgy tett, mintha egyetlen szót sem értene az egészből. — A cipő, amelyet a főnök visel... Talán Hollandiából hozta? — Hollandia, Németalföld ..., mit számit — válaszolt Draganov. — A lényeg, hogy cipő van rajt a! — Igen, valóban — helyeseltem —; a mi főnökünk ízlésesen öltözködik ... Este otthon a fiam megint kérdezősködni kezdett: — Apa! Miért nem mondta meg senki a legelején a királynak, hogy nincs rajta ruha? Ekkor elfogyott a béketűrésem, s olyan nyaklevest kentem le a kölyöknek, hogy azönnal elhallgatott, és aludni ment. Milyen bosszantóak néha ezek a kíváncsi gyerekek! FonMtotta: Gellert György nézettségi foka — hogy tts*tiszitkák-kal is megerősített véleményt idézzünk — ötven és hetven százalék között van. Magyarán: minden családból legalább egy valakit érdekel, esetenként többeket is ... Az i nf ormáciőSrarrr! ássál ma csaknem akkora tömegű ismeretanyaghoz jutunk, mint a valamikor elsajátított iskolai törzsanyag. Elsősorban a népszerűén tudományos igényű információadás tesz hallatlanul sokat a korszerű műveltség megalapozásáért és gyarapításéért Egy példára hadd utaljunk még: a rákbetegség korai fölismerését szolgáló előadások, illusztrációk sorozata — radiológus szakemberek véleményét idézve — több ezer esetben mentett meg eddig is életeket S hely jut a mikrobiológiának éppúgy, mint az őslénytan egy-egy elemi ismerettöredékének, az árapály jelenségnek vagy a Tibet-kutatás történetének. Korlátok közé szorítani, hivatalossá merevíteni mindezt nehéz, sőt értelmetlen lenne. Éppúgy értelmetlen, mint ha valaki apály idején írná homokba másnapra szóló, fontos üzenetét. Várkonyi Margit Weöres Sándor Asszonyballada Milyen szép a kastély? Kristály benne mindegyik szoba — Jaj, esak én nem vagyok ott mar s nem leszek többé soha Minek vittek férjhez, engem a várba, hol vasiakat kaján szarkamód csörögve őrzi mind a kapukat. Bem» a termek mind sötétek, aRg hat be napsugár, tanyáz undorító vétek, lélekre és testire kár. Jaj, csak egyszer hazamentnek, várna apa és anya — de mi lennék? megtűrt vendég, kinek nincsen otthona. Megkérdeznék: — Hát ni urao mért nem jött hozzánk i veled ? — Szégyenkeznék és az utat visszajárnám, meglehet. Nem szökhetek az otromba várból haza sohasem. Felszököm a vártoronyba, s madaraim etetem. Röppennek a négy égtálba síkon, hegyen, tengeren, bár a vagyam velütc szállna szabadon, szerelmesen! SOMOGYI NÉPLAP m
