Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

M fjem fék tövében Ember és táj kézfogása Beszélgetés Schéner Mihállyal — Nagyatádon Pálinkát lopott A nyolcadik évadot kezdték meg a nyáron a nagyatádi mű­vésztelepen. Bűt t- nerné Bódy Ág­nes, a telep veze­tője háziasszonyi mivoltját bizo­nyítja itt is, ahogy a látogatót (látogatókat, ven­dégeket) fogad­ja. Ez a közvet­lenség „házi pa­rancs” itt, Nagy­atádon; talán a szobrok is őriz­nek belőle vala­mit. .. Hét , szobrász kapott meghívást az idei nyárra. Folytatja tavaly kezdett szoborki­vitelezési mun­káját ifj. Pál Mihály. Bar­tók Béla ihlette mű születik a keze alatt — Hetedik ajtó címmel. A kékszakállú her­ceg vára kell eszünkbe jus­son róla. Schéner Mihály maketton látott művére Pe­tőfi négyökrös szekere „rí­mel” — egy pár igavonóval. Lóránt Zsuzsa függesztett figurát képzelt el belső tér­be, Tornai Endre a kisgóti söröző elé készít plasztikát, Farkas László napórával ajándékozza meg a telepet. Két külföldi vendége van az atádi szobrásztelepnek, a grúz Rezo Hasszia és a bol­gár Tomas Kacsén. Schéner Mihállyal egy kis­lány társaságában találkoz­tunk, a hallban. Temérdek színes rajz előttük, az egyik lapot a kislány színezi. Schéner Mihály a lapok közé túr, találomra kivá­laszt egyet, és belefog » Ja­nói vitéz meséjébe. A bé­késcsabai színház díszlet- és jelmeztervei is itt születnek, Nagyatádon. Először jár az atádi művésztelepen Sché­ner Mihály. S amiért itt van, magyarázatul elmondja: — Egyedülálló próbálko­zás a nagyatádiaké ebben az összeszűkült és kitágult világban. Ritka alkalom ugyanis, hogy egy szobrász nagy méretekben gondol­kodhasson faszobor elkészí­tése közben. Képzelje csak: eddigi legnagyobb szobrom másfél méter... Itt a tízsze­rese is elképzelhető! Mindig is vágyódtam a monumenta­litásra. Lenyűgöző lehet egy monumentális szobor. Arra azonban vigyázni kell, hogy ne fölnagyított bizsutériát csináljon az ember. A spa­nyolokat tekintem példaké­pemnek. Monumentális a hi­tük és ez megnyilvánul al­kotásaikban is. Nálunk a művészet részben abba az irányba fordult, hogy a ki­csit, a csicsást becsüljük... A kedveskedés lett a fonto­sabb, és nem a küzdelem. Pedig a művészet legszebb feladata talán épp az, hogy az embert meghaladó felada­tokat vállalja magára. — Schéner Mihály művei­nek egyik fő vonása a játé­kosság. — A fantázia egyik szférá­ja ez. A fantázia maga is játékosság; Shakespeare az emberiség egyik legjátéko­sabb szelleme. Az életben a heroizmusnak nagy szerepe van, s a művészet régóta fog­lalkozik ezzel is. — Készített már heroikus szobrot, mintázott már meg hőst? — Most készülök műcsar­noki kiállításomra, erre szá­nom az én Szent György szobromat. „Harakiris” Szent György lesz. Le is rajzolja, miközben tervéről beszél. Egy ször­nyű gépsáska pusztítja el ezt a Szent Györgyöt. — Figyelmeztetni szeret­Az nki'Rs szekér (részlet) Üjkőkori kincsek fólia alatt Hódmezővásárhelytől dél­re, a gorzsai határban befe­jezték az idei ásatásokat. E területen öt év óta folytat­ják egy újkőkori település föltárását Horváth Ferenc régész irányításával. A ko­rábbi évek gazdag lelet­anyaga értékes kincsekkel gyarapodott. Csaknem két­száz négyzetméternyi terü­letet tártak föl kétméteres mélységig, s egy újabb öt­ezer éves lakóház maradvá­nyait találták meg. Kiáslak az egykori település köz­pontját védő földvár sáncát és árokrendszeret, rábuk­kantak egy négyezerötszáz éves temetőre. Egyelőre húsz sirt tártak föl; az egyikből előkerült egy gömb alakú, szépen csi­szolt, fehér márványból ké­szült buzogány is, amely va­lószínűleg hatalmi jelvény volt. Egy másik sírban réz­ből készült ékszereket ta­láltak. A régészek az idei ásatá­sokat befejezve fóliasátorral, illetve fóliaszőnyeggel borí­tották be a föltárt területet, hogy az időjárás viszontag­ságaitól megóvják az ősi íaimarudv anyukat. nék vele, hogy a fő As a rossz harca megjelent a ko­rai művészetekben. Az elgé- piesedés veszélyére hívom föl a figyelmet — Az ökrös szekér öt mé­ter hosszú szobor lesz; úgy tudom, színezi is majd a fát — Meguntam már a barna pácot; az ember alaptermé­szete, hogy színesre vágyik. — Ezért fest is Schéner Mihály? — Talán. A szürkeség, egyhangúság ellen a színek­kel fölvenni lehet a harcot. — Októberben nyílik a bu­dapesti kiállítás. A művek egy része most készül. A ki­állítás elképzelése azonban kész. — Sok mindennel szerepe­lek : festményekkel, plaszti­kával, grafikával. A színpa­Cirknszl jelenet — fémből (Terv) di munkáim közűi is szeret­nék kiállítani néhányat — Epigonjai vannak? — Néha észreveszem, de nagyon sok munkatársam van. Egyszerű emberek, az élet minden területéről. Nem szeretek tanítani, «együtt dolgozni ellenben na­gyon. Herinyi Barna I-—j Szinte vijjog a zene. 1 AC/DC. Vörösen Kik- * leinek a diszkó fény- ritmus égői. Az éjszakában messziről, miat fris6 sebből a vér... Izzadt, már rossz sza­gú testek vonaglanak a par­ketton. Egy tinédzser lány se­lyem tornanadrágban, de szakadt trikóban együtt lük­tet a zenével. Egy maszkarcú fiú kifejezéstelen szemmel mered maga elé, mintha nem ezt a zenét hallgatná. A le­mezlovas a bátyja lehetne, csak akkor elevenedik meg, ha véget ér a szám, hogy bá­doggá kalapált hangján bele­kiáltsa a mikrofonba, melyik korongot pörgeti meg. Fér­fiak lépnek a fülledt terem­be. Más, valahogy .sterilebb lesz minden . .. Egy kamasz oldalazva elindul a kijárat fe­lé. Az egyik férfi odalép hoz­zá. I — Ide kerülnek azok 2 a 18 éven aluli fiata- I I lók, akik a hármas követelmény valamelyikének nem felelnek meg itt. a par­ton: nincs szállásuk, személyi igazolványuk, pénzük. A kőröshegyi műemlék templom tövében, a nyári megőrzővé kinevezett iskolá­ban mondja ezt Bíró Tamás szállásvezető, akinek ebben a minőségben nem ez az első nyara a Balaton-parton. Kol­légáival, Frank Jánossal és Tibalt Istvánnal arra vállal­kozott, hogy a partra szédült gyerekeket — mert olyanok, mint a fénybe tévedt éjjeli lepkék — megőrizze, amíg a szülők értük jönnek. Azonnal távirat megy ugyanis a szü­lői házba vagy az állami in­tézménybe, ha annak lakói a hálón fennakadt fiatalok. — Itt tiszta ruhát kapusak, lefürdenek. Sokszor már két- három hete nem váltottak fe­hérneműt, amikor ide kerül­nek. Az a két nap, amelyet itt töltenek, nem események nélküli. Megpróbálunk a megőrzési időre valami értel­meset, valami hasznosithatót ad»i a kezükbe. Könyvet, ne­velő jellegű játékokat, a tele­víziónak olyan műsorait kap­csoljuk be, amelyekből épül­hetnek. Ez a «I ára nem sok Idő. Mégis akik a Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet megbízásából nevelő- munkát végeznek itt, meg­próbálnak képet kapni a fiúkról, lányokról. Június 2.1-e — az indulás — óta kezd a kép mozaikokból egésszé formálódni. Ottjártamig 84 fiatal élvezhette kényszerű­ségből a szállás előnyeit Ti­zenheten közülük állami gon­dozottak voltak, akik meg­szöktek az intézetből, ök a magabiztosabbak, a vagá­nyabbak. Nemi beteg — mint tavaly — nem akadt köztük, kábítószerpótlékot „élvező” igen. — Mi az, amit e rövid idő alatt a megismerésükért te­hetnek? — önéletrajzot íratunk ve­lük. Teszteket végeztetünk. S természetesen hosszasan be­szélgetünk. — Mindenki hajlandó volt írni, tesztek alanya lenni? — Két lány nemet mon­dott Olyan előéletük volt ti­zenéves koruk ellenére, hogy nem akartak részletekbe bo­csátkozni. A másik motívum az volt, hogy semmiféle írá­sos „emléket” nem akartak hagyni, attól tartva, hogy az valamilyen módon a geng tu­domására jut, és ők köpésnek fogják föl. Akkor pedig ezek a pesti aluljárók bandái meg­torolják rajtuk az áru­lást” ... Bíró Tamás több év tapasz­talatára alapoz, amikor azt mondja, ez a nyár is „meg­tenni” az ötven ideiglenes szállásiakét: díszéiről begyűj­tött kis csavargókat, popkon­certre üres zsebbel lerucca- nókat, lejmolókat, apróbb bűnöket elkövetőket.., j | önéletrajz. 1966. )ó­? lius 3-án születtem. I w* I Anyám foglalkozása gyors- és gépíró. Apám fog­lalkozása Volán-igazgató a ... -i egységnél. Egy húsom van, Petronella. Általános is­kola után a Rudas László közgáz-szakközépiskolába je­lentkeztem. Csak 2 évet vé­geztem, mert igazolatlan mu­lasztásaim miatt osztályis­métléssel folytathattam volna az iskolát. Az ... -i óragyár­ba kértem a felvételemet. A munkaügyön azt mondták, várjak, amíg betöltőm a 16. évemet, és újra jelentkezzem. 1982. július 17-én indultam H Siófokra a fiúmmal. Kevés pénz volt nálunk, de egypár barátunk már előbb lejött, mint mi, és náluk volt sok KITEKINTÉS A halászcsárdától pár lépésre... Nem látszanak a csillagok. Lélekkönnyítő szellő oson, folyóillattal árasztja el a part menti utcákat. Az imént távoli naprendszerek bor­zongató titkain tűnődtünk, s talán ezért látszanak most a szokásosnál is élesebbeknek a homályból kirajzolódó vá­rosrész kontúrjai. Jáky György barátommal sétálunk — jó néhány órája — a Du­nához közel eső utcákban. Jáky György építész és fes­tőművész. A halászcsárdá­ban, sörözés közben arról beszélt, hogy budapesti la­kos korában ha esténként lehunyta a szemét, m.indig a győri Duna-partot látta, es ezeket az utcákat. Egyik- másik ház homlokzatának, bejáratának a legintimebb részleteit is. Amikor kilép­tünk. a vendéglőből az egy­kori áiomvilág kellős köze­pébe, hirtelen témát váltott, s kedves hobbijáról/ a csil­lagászatról kezdett beszélni. Már néptelenek az utcák. Egy-egy taxi suhan el a kes­keny úttesten, a macskakö­veken. — Az az érzéseim — mond­ja, hogy ezek a házak ilyen­kor összerezzennek. Pedig az autók már nesztelenek. Ta­lán nesztelenebbek, mint a régi f iákerek. De a házak, még mindig a fiákerekre emlékeznek. Mint a múlt századból ittmaradt öreg né­nikék, akik elképedve és sér­tődöttén szemlélik változó környezetüket. száguldozó unokáikat, s az a bánatuk, hogy senki sem hallgatja vé­gig a visszaemlékezéseiket. — Azt hiszem, te bírnád cérnával az efféle visszaem­lékezéseket — mondom. — Ha például most kitárulna valamelyik ódon kapu, és odabent egy öreg matróna elmondaná, kik voltak a leg- daliásabb gavallérok Győrött, a monarchia idején. Nevet — Igaz. Türelmes hallga­tó vagyok. Szeretem az öre­geket, egy kicsit mindig meghatódom a társasaguk­ban. És az az igazság, hogy mindig hallgattam az idősek­re. Afféle jó fiú voltam, aki­től elvárták a figyelmet es a jeles bizonyítványt. Amikor érettségiztem, választanom kellett: Műegyetem vagy Képzőművészeti Főiskola? Gimnazista koromban Hor­váth Dezső festőművész fog­lalkozott velem, akárcsak két, ma már neves iskolatár­sammal, Konok Tamással es Patay lasz lévai. Bernáth Aurél megnézte a rajzaimat és felvételt nyertem a főis­kolára. A „felnőttek" ennek ellenére a Műegyetemet ja­vasolták. Egyedül Borsos Miklós, aki abban az időben Győrött tartózkodott és né­ha korrigálta diákköri raj­zaimat, szólott a családi dön­tés ellen, mondván: lírai al­katnak nem való a konstruk­tív pálya. — Megbántad, hogy építész lettél ? — Azt nem mondhatnám. De különösen egyetemi éveim kezdetén sokszor eszembe jutott Borsos Mik­lós véleménye, és vívódtam: jól választottam-e? A kép­zőművészettel egy percre sem szakítottam. Nem is kenyszet'itettek rá a körül­mények. A Műegyetemen ab­ban az időben nagyon magas színvonalú rajztudást lehe­tett szerezni (a legtöbb épí­tész egyébként grafikusként is állná a sarat), * ami a művészettörténeti képzést illeti, a közismerten nagy kvalitású Pogány Frigyes volt a professzorom. Ezen­kívül szorgalmasan látogat­tam Barcsay mester délutá­ni óráit a Képzőművészeti Főiskolán. Később az Épí­tőművészek Szövetségének székhazába jártam rajzolni, ahol hetente .két alkalommal Kondor Béla korrigált. Eb­ben az időben már aktív mérnök voltam, s a szék­házihoz közel, a Krúdy ut­cában laktam. Kondor Belát a jó szemű ítészek már ak­kor a legnagyobb művészek között tartották számon, en­nek ellenere ő is leült a mo­dell elé, s bámulatos pontos­sággal — Barcsay anatómiai követelményeinek tökéletesen megfelelve — rajzolt Él­mény volt látni . .. Nos, visz- szatérve a kérdésre, ma már azért sem bánom, hogy épí­tész lettem, mert így nem kenyérkérdés számomra a festészet. Tárlatokon sokszor szerepeltem, s örömmel állí­tok ki mindig, ha a zsűri el­fogadja a képeimet, de azért, hogy megvásárolják a mun­káimat, sohasem tettem lé­péseket. — Nagyon sokat rajzoltai — mondom. — Különösen az alakrajzban képezted ma­gad. A képeiden jönnek- mennek az emberek, renge­tek az arc, a kéz, a mozdu­lat. Expresszív, s talán egy kissé szürrealista hatású festményeid is a biztos ke­a fiú pénz. Este lementünk • laton-parlra, és ott töltöttük az éjszakát- Reggel fél nyolc táján egy rendőr igazoltatott bennünket, és engem fiatal korom miatt bevitt... K. Diána A kőröshegyi megőrzőből küldött táviratra azonnal megérkeztek a szülők. Az anya zokogott. Diánának ez volt a második szökése. Ese­te az „elfoglalt szülők” kate­góriájába utalható,.. A kisfiú legszíveseb­ben belelapulna a va­kítói ehér ágyneműbe. Tegnap óta van itt. Húsz fo­rinttal a zsebében vágott ne­ki az útnak unokafivérével egy tolnai faluiból. Tizenhá­rom éves, de tizenegynek sem látszik. Csenevész, csíkszemű fiúcska. A rajzteszten önma­gát rajzolta legnagyobbnak, a többi családtagot magától messzebbre, és * kisebbre. Rajzkészsége egy óvodás- szintű gyerekének felel meg! A másik tesztrajz őszi és nyá-, ri fát ábrázol. Bizony, a részé letek hiánya arról árulkodik, hogy rossz megfigyelő, i«tel- ligenciahány adósa alacsony, önéletrajza szinte értékelhe­tetlen. Osztályismétlő. — Hogyan kerültél ide, Laé ei? — Szemesre jöttem a Pl Mobil koncertre. Nem voft elég pénzünk a GyulávaL Mondta, hogy valamit újíta­ni kellene, mert nem elég a lé a jegyre. Bementünk ser. ABC-be, ott az ingem alá vettem egy félliteres pálin­kásé veget, hogy majd eladjuk) a srácoknak ... De figyelt va­laki, egy civil. Elkapott, é* bevitt az irodába; kaptam tő­lük néhányat, aztán jött * rendőr. — Édesanyád mit szól majd a történtekhez, ha eljön érc ted? — Nem t’om. — Mivel foglalkozik.' — Háztartásbeli, apám meg halász. Sokan vagyunk.., — Hányán? — Gyurka, Ibolya, Arxfl, Attila, Zsuzsa, Mónika ... He-; ten, rajtam kívül. — Ez csak hat — ... Anita is. Nincs több mondanivalója. Szinte húzná a fejére a taka­rót. Talán már elindult az anya ... Leskó László 4. zű grafikust sejtetik Nem tiszteled-e talán túlságosan is ezt az erősségedet? Nem gondolod, hogy egy modern építészhez például a nonfi­guratív kifejezési mód job­ban illenék? Vállat von. — A modem építészettel oly könnyen párosítható non“ figuratív fogalmazást éppen-; seggel elkerülöm. Építészeti teret hangsúlyozó iparművé­szeti alkotásként készséggel elismerem ezeket a munká­kat. de a táblaképtől mást, többet várok. A nonfigura­tív munka lehet nagyszerű vizuális élmény, amely mintegy belesimul a* épí­tész által tervezett környe­zetbe. De szerintem adós ma" rád azokkal a hatásokkal, s a humánus tartalommal, mondnivalóval, amelyet pél­dául a figurális kompozíció adhat. Persze, az más kér­dés, hogy az én figurális ké­peim kepesek-e ilyen tartal­mak közvetítésére. Az más kérdés... önkifejezésre tö­rekszem, akarcsak mások. Építészként is, festőként is. Kétséges azonban, hogy ez sikerül-e. Negyvennyolc éves. Sétál­hatna az általa tervezett emeletes házak, középületek között. Sok van már. Akár­csak festménye, grafikája. Ketlaki ember, nem könnyű a dolga. Egy nyolc érvel ezelőtt kiállított akvarelljére em­lékeztetem, amely elkísért Siófokra... A Duna felől fújó mél összeborzolja gyérülő haját. És kedves csillagai közül most egy sem bújik elő. hogy megcsillanjon a szemüvegen, Szapudi András 1 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom