Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
patt W tad9)akedw #4»- kinb» » Wtfg^wwrW — 4* da ft hogy jött, <*rá- ea eeerHó űr, már afig vártam — vette elő legszélesebb tnoaoiyá* a ház asszonya —, erre tessék, csak utánam — tnvrtálta a jókedvűen fütyö- vésaő mestert a konyha felé. Az Igazság az, hogy a nőttek rendkívüli önfegyelemre »ott szüksége ehhez a produkcióhoz, tekintve, hogy már igencsak délutánfelé járt •z idő, és ő reggel óta várta - egyre türelmetlenebbül — « szerviz emberét, s ez idő «latt még csak nem is tudott vlmozdulni a lakásból. Rá- vdástri már azt hitte, hogy •em is jön, s a szerviz nemtörődöm pontatlanságát egy nap szabadsága bánja. És ak- tor betoppan, jópofáskodik, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az, hogy mindenki őhozzá alkalmazkodik ... Rápillantott a hűtőgépre, és csóválni kezdte a fejét. — Mindjárt gondoltam .. 1 Az asszonynak ettől fokozódott a nyugtalansága, de erőt vett magán, és mosolyogva kérdezte: ' — Mit, drága szerelő úr? — Be kell szállítani — válaszolt amaz homlokát rán- .olva. Az asszony megrémült: — Olya® komoly lenne az eset? — Még annál is komolyabb, drága asszonyom, mondottam, be kell szállítani — bi- cegtette a fejét a szerviz embere elkomoruló tekintettel. — És nem lehetne valamit csinálni? — B3t valamit épp» otto- dig tehet csinálni __ A z asszony legei acaébtoen kipenderítette volna a szerelőit, de — ezúttal már emberfeletti — nyugalmat erőltetett magára ismét, és elindult a szobába némi borravalóért. Mire visszatért, már szét is volt szedve a frizsider. — Na kérem — bólintott a szerelő, zsebébe csúsztatva a Trencsényi Zoltán Szibériád pénzt —, nem egyszerű, de majd megcsináljuk valahogyan. És miután a hátlapot leszedte, körülbelül 10 perc múlva már vissza is csavarozta. — Ennyi lett volna — NEKEM ... De odabent elpiszmogtak volna vele akár hetekig is, mert kérem, nem szeret az dolgozni egy se! Igaz, ilyen javítást lakáson nemigen végezhetünk, de hát rendkívüli esetekben ... Meg aztán Józsi bácsi rugalmas, kérem... — mondta önelégülten a szerviz embere. Még utoljára letérdelt a hűtőszekrény elé, és a keze ügyében lévő ronggyal kitörölgette belülről az olajfoltokat. Ám egy DÚSA LAJOS AH ÍTOTT ESŐNK Nálad hiányod szeretem jobban, a nincs a lenzte megtanít. A nincsből vakít jelenléted amikor lepke-njjaink táncától szépül arcod, melled, a ntncsből ragyog föl hajad, elkápráztatsz, hogy mégis, mégis! — Csak nehogy örökre maradj. Mert majd ásítok, vakarózom, — a voltból összegyűl a van —, s áhított esőnk nyúlós sara cuppog föl ránk boldogtalan. Csorba GyözC Hazalátogafás előtt Szobájába bementen» (ahogy volt úgy maradt pedig két éve lassan) Láttam hogy fészkelődnek a székek szőnyegek A szekrényben a könyvek a képek a falon s a mennyezetről újra mint akkor hullni kezd a festék néhol apró lemezkéiket találni a padlón s asztalon A tárgyak készülődnek a tárgyak azt szeretnék hogy majd ha nemsokára közéjük lép megint: hogy úgy érezze: röpke percekre ugrott át egy barátnőjéhez itt a szomszédban és hogy onnét jött vissza csak vagy éppen bevásárolni volt s a városból tért haza wrvrv* iMjluQH fésAeiődést luBwvÉőev éwrrtr, hogy mintha megszáradt volna a váltana 1. Izgett-anocpott, de a két keze és a feje ezáltal még jobban beéeszorukt a hűtőszekrénybe. A törzse meg a lába elszántan rángott, próbálván kiszabadítani a beszorult felsőrészét — Asszonyom, lenne kedves megrántani a derekaimnál fogva? — kérdezte egyre rémültebben. Az asszony először valóban segíteni akart, ám hirtelen másra gondolt. Bekapcsolta a hűtőgépet, és leült mellé egy székre. — Ne tessék viccel™!... mondta bizonytalanul a szerelő. Hangja mintha valami ' irdatlan kürtő mélyéről jött volna. Az asszony nem válaszolt. — Kérem, ez nem játék — méltatlankodott a szerviz embere. Az asszony még mindig nem válaszolt. A hűtés erősségét négyesre csavarta. — Sorolja — reccsent rá hirtelen a szerelőre. — Mit soroljak? — kérdezte amaz — tessék inkább kisegíteni! — A megkárosítottak nevét. Azt sorolja! — Kérem, én megfagyok, ne tessék népbíróságot játszani! — sipította a szerelő. Az asszony ötösre állította a hűtést, majd mosolyogva csóválta meg a fejét: — Fázik a két fülecskéje, meg az a rugalmas észjárású fejecskéje? ... Hirtelen elkomorodott, és parancsolóan mondta: — Na gyerünk; kérem, sorolja! — Visszaadom a pénzt... — rimánkodott sírós hangon a szerelő. — Hogyan, ha megfagy! — kérdezte gúnyosan az asz- szony,'és hatosra csavarta a gombot. A szerelő látta, hogy a dolognak a fele sem tréfa, és könyörögni kezdett. — Ne tessen velem seábé- riázni... — A neveket kérem! — Nem emlékezek mindegyikre ... — próbált kibújni a válasz alól a szerviz embere. — A neveket! A szerelő látta, hogy nincs könyörület. — Ha elmondom, ki tetszik engedni? — kérdezte reménykedve. — Igen — bóhntott az aszszoay. — Hát jó — mondta a szerelő, és sorolni kezdte a neveket. Az első ötszázast folyamatosan mondta, a második ötszázasnál már akadozni kezdett a hidegtől a hangja, a harmadik ötszázat már csak suttogva tudta elrebegni. Hangja egyre erőtlenebbé vált, a nevek is alig hallatszottak. Amikor megfagyott, már csak egyetlen név maradt. Az asszonyé. Bencze /ozsef Amerigo Tot: Merengő Kenderáztafás Kendert ötegek háncsát túlozza a hwlMtaw. szitakötők szemén megalvadt a napfény. A sűrű nádast lustán fekszi át a bürü, csak a retyegő varangyos béka vidám. Anyám rádől a kenderkócos tóra, szikkadt láhaszárán kék erek a piócák. Fájdalomtól gubbaszt elaggott élete árván. Kánikula-ajkán csorba a szomjúság, homlokán sok a horpadás. De legbeliÜ virít a lelke, nem aggasztja rogyasztó félelem, arca vízrekucorgó fázós hoidfény, hajdani tüzes nyarak vidám árnyéka ... S azon a nyáron a kegyetlen berek anyám haját hófehérre megtiloita, vele együtt szívét is megtilolta. Pozdorjává törtek testében az erek s azóta litánia után a küszöbön kóchajú angyallá változik mindig anyán, mert haját tündér szép kontyba rakja, ettől lesz szemérmes az ünnep délután. A könyvterjesztés örömei és gondjai Lámpások vagy anyagmozgatók? Dühös rám öreg barátom, a könyvesbolti eladó és tudom: joggal. Azt kérdeztem tőle, hogy mit jelent ma könyvet eladni: szent hivatást, v^gy vigécfeladatot? Rám nézett, mint az apám, amikor nullás jegyet hoztam énekből: ez mit jelent? Magyarázkocfni kezdtem. Minek nevezhetjük a könyv- kereskedőt, népművelőnek, vagy üzletembernek? Ekkor lett dühös. „Egyiknek sem — mondta és a földön, heverő könyvpiramisokra mutatott — Legfeljebb arról beszélhetnénk, hogy árura felügyelő rendészek vagyunk inkább vagy anyagmozgatók. Mert ezt a töméntelen könyvet népművelőként soha, de még ügynökként sem adhatnánk el. Ennek zömét csak így, önkiszolgáló boltban, a kereskedői közvetítés kiiktatásával, fogyasztói árucikként lehet eladni. A legjellemzőbb bizonyíték erre: hogy kosárral a kézben nem is lehet rendesen megnézni a könyveket. Csak megforgatni, hogy mennyibe kerül, és vinni, vagy visszatenni.” Tudtam, hogy öreg barátomnak sok mindenben igaza van, bár a régi könyvkereskedelemhez fűződő nosztalgiái eltakarják előle annak a hatalmas könyvvásárlási láznak a jelentőségét, amelynek az elmúlt tíz évben Magyarországon a tanúi lehettünk. Hiszen egykor a sokkal kevesebb könyv és vásárló' lehetővé tette, hogy a kereskedő szinte személyes kapcsolatot alakítson ki a vevőivel. Hogy megismerje őket, és pontosan tudja, mit ajánlhat, és mit nem. A mai könyves özönvíz idején a könyvvásárlók egy része érthető módon úgy veszi a könyvet, mint a tasakos tejet Az igényesek azért, mert pontosan tudják, mire van szükségük a kínálatból. Az igénytelenek pedig azért mert rögtön a sorozatban megjelenő ponyvák polcát keresik. A legtöbb vevő azonban a két csoport között található. Bemennek a könyvesboltba, tétován válogatnak, és a véletlenszerű motívumok befolyásolják a vásárlásaikat Egy író ismerős neve, egy szép kötés, egy jó cím. Az ilyesmi köny- nyen vezet téves választásokhoz, elkedvetlenítő élményekhez. Ezeknek a vásárlóknak lenne a legnagyobb szükségük arra a régi könyvkereskedőre, aki melléjük lép, és rövid beszélgetésben kideríti, milyen könyvekre van szükségük valójában. De vajon van-e, s lenne-e egyáltalán elegendő és alkalmas személy erre a feladatra manapság? A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat éppen azért rendezte meg felsőtárkányi olvasótáborát hogy az új feladatokra, a kiadók és az olvasók közötti láncszem megerősítésére készítse fel azt a néhány munkatársát, akik bolt- vagy boltcsoportvezetőként tehetnek valamit saját döntési posztjukon. Feladatuk a legkevésbé sem irigylésre méltó, hiszen — mint öreg barátom mondta — az „anyagmozgató könyvkereskedelemben” ritkán maradnak meg azok. akik képességük és műveltségük alapján alkalmasak a könyvterjesztésre. Az eladók távozása érthető: a raktári segédmunkás többet keres, mint ők, a sűrűn sorakozó könyves ünnepek terhei is őket nyomasztják, és rajtuk csattan az olvasói ostor, ha a reklámokban beígért könyv nem jelenik meg időben a boltban. A boltokban dolgozók kapcsolata a kiadókkal, és igy hatásuk a kiadói politikára — jelentéktelen. Pedig némelyikük komoly tapasztalatokkal rendelkezik, s bizony még a példányszám-megál- lapításokban is pontosabb ítéletet tudnának hozni, mint egynémely — az olvasóktól távolabb élő illetékes. A fent említett okok miatt kevesen vannak tehát az igaz könyvterjesztők ivadékai, és a képzés — ami segíthetne valamit az ügyön —, az oktatók szerint sem elég hatékony. Nem is lehet az: gyönge talajra nehéz palotát építeni. Aki nem tudja, mikor volt Rákóczi-sza- badságharc, azt egy tanfolyam jellegű képzés nem készítheti fel a történelmi szakirodalom ajánlására. Több tényezőt kell tehát megváltoztatni ahhoz, hogy a könyvek valóban azokhoz jussanak el, akiknek szükségük van rájuk. Ehhez a kiadói politikának is változnia kell, de fontos lépés a könyvterjesztők megbecsülése, a fizetésük felemelése is. Egy kezdő se keressen kevesebbet fűszerbolti kolléSzépen magyarul — szépen emberül „Nem érdekei" Egyik napilapunk olvasója megírta, meiinyire felháborodott egy javítóvállalat alkalmazottjának elutasító magatartásán. Amikor az ígért időpontban visszajött a javításra elvállalt tárgyért, még nem kapta meg, késett a javítás, csak délután érkezik vissza az üzletbe — közölték vele. A tárgy tulajdonosának azonban sürgősen el kellett utaznia, s ezt meg is mondta. Meglepő választ kapott: elutazása a vállalót „nem érdekli”, mondván: ez már magánügy. Nem is nagyon ritka magatartásról szólt a levél. Az elhárításnak .sokféle módját figyelhetjük meg eladók, kiszolgálók részéről. Efféle magatartás legtöbbször megmarad az érdektelenség nem szóbeli jelzéseinek szintjén: fejrázásnál, beszédes gesztusnál, netán a vásárlót figyelembe se vevő odébbállásnál. Legtöbbször azonban valamilyen hallható jelzést kapunk, mégpedig aszerint, hogy milyen mértékben „érdekli” a válaszolót a tanácstalan ember dolga. Egy igen vagy nem rendszerint elhangzik, néha egy biztató szót is hallhatunk arról, hogy másnap vagy a jövő héten meglesz az öltöny, nézzen be ekkor és ekkor. Nem ritka a magyarázat sem: „Csak később kapunk árut”, „már egy hónapja hiánycikk”, „jövő csütörtökön érkezik ... ”, „két dolgozónk is megbetegedett” stb. Néha udvariasan kezdődik : „Sajnáljuk...” Az elhárításnak persze vannak kevésbé finom hangjai is: „Hová gondol!”, „Hol él maga!” S itt kezdődik az érdektelenség elutasító magatartása — és beszéde. Ha fellapozzuk szófejtő szótárunkat, és az érdeklődik eredetét keressük, megtudjuk, hogy alaptöve az ér ige, amelynek jelentése: ,hozzáér’. Ez a jelentés ma az érint igében maradt meg eredeti, konkrét értelemben, de benne volt az érdekel többszörösen képzett formában is, hiszen élt valamikor ,bökdös’ jelentése is. Akit tehát valami nem érdekel, azt jelenti, hogy nem érinti — átvitt értelemben. Ha megvallatjuk azt a hatalmas szócsaládot, amely az ér igetőből kisarjadt, akkor jól körülhatárolt jellemrajzát bonthatjuk ki annak az embernek, akit embertársa dolga nem érint Lássuk! Ez az ember először is nem érti meg felebarátja gondját, mert hiányzik belőle a kellő értelem, azaz nem elég érte- mes, tehát értelmetlen. Nincs is érzéke ahhoz, hogy értelmezze a baját, azaz értelmileg felfogja. De nem is érett más ember bosszúságának felfogására, éretlen hozzá, nem jutott el a kellő érettség fokára, mert nem érlelődött meg benne a hajlam az együttérzésre, hiszen erre a szintre csak a lelki élet kifinomodásával lehet eljutni, azaz éreznie kellene nemcsak a maga fájdalmát, örömét a vonzódást valakihez vagy valamihez, az idegenkedést a kellemetlenségtől. Nem tudja érzékelni társa bánatát vagy örömét, mert érzéketlen maradt, érzelemvHága szánan- dóan csökevényes, lelke pedig érdes. Látható mindebből, hová kellene elérkeznie annak az embernek (persze, a vásárlónak is!), aki velünk emberileg akar közösségben élni, művelten viselkedni és beszólni ... Milyen emberi módon vaj erről anyanyelvűnk rejtett je lentésvilága! gájánál. Az Állami Könyv- terjesztő Vállalat ezen a gondon úgy próbál segíteni, hogy a kilépő dolgozók bérét úgynevezett tiszta jutalékos rendszerben szétosztja a többiek között, ha azok így — kisebb létszámmal — is teljesítik a tervet Az a régi, kedélyes kereskedelmi munka, amelyre öreg barátom olyan nosztalgikusan emlékezik, már nem térhet vissza. Évente százmillió könyvet nem lehet személyes kapcsolatok fenntartásával eladni. De a szemlélet feltámasztható, a körülményekhez alkalmazkodó formákban megújítható. No, persze igaza volt annak a könyves szakembernek, aki azt mondta, hogy nem a könyvterjesztés feladata olvasóvá neveim az embereket, hanem például a családé, az iskoláé. De jó lenne, ha az árubőségben kialakuló vásárlói tehetetlenség, a rossz könyvválasztások miatt támadó kedvetlenség, netán az olvasásról való leszoktatás bűne sem terhelné a könyvterjesztők lelkiismeretét. Nógrádi Gábor Uita Bél»: ülő nő Szende Aladár
