Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

Egyezzünk meg! A mesebeli királyfi — mint tudjuk — soha nem alkuszik. Furcsa is volna, ha mondjuk a hétfejű sár­kányhoz nem kivont kard­dal, halált megvető bátor­sággal közeledne, hanem va­lamiféle „áthidaló javaslat- taT'. Mindjárt elveszítené varázsát, mindjárt nem len­ne mesebeli. A mese nem ér­het. véget a királyfi és a sárkány ésszerű kompro­misszumával. Győznie kell a jónak a rossz fölött, már csak azért is, mert a jó ab­szolút jó. a rossz pedig ab­szolút rossz, s e kettőt nem lehet összebékíteni. A valóságban némileg má­sok az esélyeink. Vélhetőleg csak csecsemőkorunkban nem kellett tudomásul ven­nünk a körülményeket, s nem kellett alkalmazkod­junk a többiekhez. Az ön­tudatlan néhány hónap el­múltával tanulni kezdtük, hogy mit lehet és mit nem. Tanulni kezdtük az ilyen- olyan együttélési normákat, az írott és Íratlan szabályo­kat. Másszóval korlátáinkat. Ki könnyebben, ki nehezeb­ben — természetétől és még inkább nevelőitől függően. Es lettünk üv módon kö­zösségben, társadalomban él­ni képes lénnyé. A folyamat persze ko­rántsem ilyen egyszerű. Sze­rencsére. Ha mindig, min­denhez alkalmazkodtunk volna, elvész egyéniségünk, akaratunk. Nem lenne má­sokétól eltérő célunk, véle­ményünk. Elfogadnánk min­dent úgy, ahogy van, nem küzdenenk, nem akarnánk irányítani sorsunkat. Márpe­dig akarjuk, hogyne akar­nánk, csak közben tudomá­sul kel] vennünk lehetősé­geink határait. A tényleges határokat, amelyek elérése nem kevés erőfeszítést kí­ván. Megalkuvók volnánk? Rossz ízű szó, megalkuvó. Bár az alkuban benne rej­lik, hogy nem csak mi en­gedtünk. Valamire alkudni úgy lehet, hogy enged egyik is, másik is. Nem mindegy, hogy mennyit, persze. És nem mindegy, hogy miben. Van, ami nem lehet alku tárgya. Az elvi meggyőző­dés, az erkölcsi felfogás pél­dának okáért. Sorsa válogat­ja, ki hányszor kényszerül élete során elveinek védel­mére. És vizsgázik jellem­ből, bátorságból, hőségből... De maradjunk a közna­pok, kevésbé emelkedett példáinál. A tisztes alkut megkívánó napi ütközete­inknél. Mondjuk a munka­helyünkön. E sorok írója nagyon tiszteli a makacs embereket, azokat, akik ra­gaszkodnak véleményükhöz mindaddig, amíg mások vé­leménye nem meggyőzőbb az övéknél. Úgy tapaszta­lom. hogy aki ragaszkodil- igazához. az rendszerint fo­gékonyabb a másik igaza Irént. Természetszerűleg fo­gékonyabb. Mert érvekkel íeliegyverzett. mert végig­gondolta hogy mit miért kellene úgy tenni, ahogy ő kívánja. S nyilván megérti — elfogadja vagy elveti, de megérti — a másik állás­pontját- Van elképzelése, ami szembesülve egy másik­kal, megerősödik vagy gyen­gül. vasy egyszerűen telje­sebbé válik, kiegészül. Manapság sokszor emle­getjük a döntések előkészí­tését. a döntéseket megelőző demokratikus vitákat. Azt hiszem, hogy a jó döntések­hez makacs emberek komp­romisszummal záruló ütkö­zése szükséges. Hogy a köl­csönös engedmények után az maradjon meg. ami a leg­jobb megoldáshoz vezet. Függetlenül a véleményt nyilvánítók beosztásától. Ahol mindig a főnöknek van igaza, ott aligha érvé­nyesül a kollektív bölcses­ség. S korántsem csak a főnök hibájából nem. Engedni soha nem körry- nyű. Belátni, hogy más va­lamihez jobban ért. Vagy — ez is gyakorta megesik — a kitűnő ötletről lemondani azért, mert megvalósításá­hoz hiányoznák a feltételek. Ha valóban hiányoznak, és nem puszta kifogásként hangzik el, hogy az elképze­lés nem időszerű, irreális stb. Megalkuszunk, de csak akkor tehetjük nyugodt lé­lekkel, ha bizonyosak va­gyunk benne: nem tudunk változtatni a körülménye­ken. E nélkül a „külső té­nyezőiere” való hivatkozás csupán mentség, elfogadha­tatlan mentség restségünkre, bátortalanságunkra. Hosszan folytathatnám a pekiálódzást, es mindenki hozzávehetne meg a maga történeteit. A dolog lényeget azonban további példák nél­kül is megfogalmazhatjuk: szüntelenül engedményekre kényszerülünk. Csak az nem mindegy, hogy miért es mennyit adunk tol elkép­zeléseinkből. Az ésszerű kompromisszumot kikezd­jük, megtartva mindent, ami megtartható. És ez nem kudarc, nem vereség. Síhez adnunk kell magunkat, ké­pességeinket, s érezhetünk utana elégedettseget. Szé­gyellnünk azt kell, ha meg­alkuszunk anélkül, hogy al­kudni próbáltunk volna. M. D. AZ Ügyvitel nyomdájs, HatvanmlIHó forintos beruházással bővítette dom­bóvári gyáregységét a budapesti Pátria Nyomda. A főleg ügyviteli nyomtatványokat ké­szítő kisüzem mellé kétezerhatszáz négyzetméteres üzemcsarnok épült, ahol 1700 tonna űrlap, szálloda-számla, MAV fuvarlevél és egyéb nyomtatvány készül el az idén Kútba esett akció Ötven jelentkezőből hét Bevallom, nem kedvelem az akciókat. Mindig az az érzésem, hogy a hosszabb ideje letező gondokat kam­pánnyal akarják megoldani, mégpedig úgy, hogy egy­szerre nagyobb tömegeket mozgatnak meg. Kétségte­len, hogy az eredmeny tgy szembeótlőbb, figyelemíel- keltőbb. ám a hatásossága korántsem ilyen egyértelmű. Dicsérendő szándék vezet­te a siófoki balatoni vízügyi kirendeltség KISZ-eseit, amikor felhívással fordultak a város alapszervezelei hex. A partnak azt a részét, amelyet a kirendeltség ke­zel, eddig is saját dolgozóik tették i-endbe, a tavaszi idő­szakban. Az idén ebben akart segíteni a KISZ az­zal, hogy bevonja a siófoki fiatalokat. Alexy Rezső, a kirendeltség tervezője és KISZ-titkára tartotta kezé­ben a szervezést. — Harminckét KISZ-ta- gunk van, az előkészítés alatt mindenki támogatta a tervet A jégolvadás után rengeteg törmeléket, nád tor­zsát, elpusztult halat hord ki a szél a somogyi partra, mivel itt az északi szél az uralkodó. A kirendeltség az idén már tetemes mennyi­séget — 489 köbmétert — összetakarított es elszállí­tott, bőven akadt azonban meg tennivaló. A felhívást a vállalatok, intézmények igazgatóinak küldtük el ar­ra számítva, hogy így őket is megnyerjük, s támogató­sukkal továbbítják a levelet a KISZ-titkároknak. Május 15-én postáztuk a felhívást, s a hónap végére vagy jú­nius elejére terveztük az akciót. Hat KlSZ-szprvezet jelentkezett; 50—55 fiatalra számítottunk, ehhez igényel­tünk gépkocsit, szerszámo­kat. Mindössze heten, a ki­rendeltség fiataljai jelentek meg június 5-ón. A munka természetesen nem maradt el, összeszedtük a kövek kö­zül a hulladékot, a gépko­csi mintegy hat-hét köbmé­tert szállított ei. Ez elenyé­sző mennyiség ahhoz, amit a jelzett létszámmal megcsa­lva ihattunk volna. — Mi az oka a többiek tá­volmaradásának ? — Azon a szombaton elég sok rendezvény volt a kör­nyéken. Talán jó lett volna külön felhívni telefonon minden alapszervezetet, s nemcsak a levélre hagyat­kozni, de ebben az időben a kirendeltségnél is nagy hajtás volt, alig tartózkod­tam benn. A másik szerve­ző, egy gépírólány szintén le volt kötve, csak a jelentke­zéseket tudta fölvenni tele­fonon. Szükség lett volna egy könnyebben mozgó sze­mélyre, aki a szervezést el tudja látni. Most már csak az okokat lehet kutatni, ám a „ha . . . akkor .. . talán” nem szépít­Hét évig alapozott siker — Mélyponton voltunk 1975-ben: dolgozóink bizal­ma megrendült, sokan ké­telkedtek abban, hogy is­mét talpra tudunk állni. Legalább hatvanöt jó szak­ember elment tőlünk, má­sutt kerestek biztosabb megélhetést. Legfontosabb feladatunknak a bizalom visszaszerzését, megerősíté­sét, a szilárd jövő alapjai­nak megteremtését tartot­tuk. Ungvári György, a kapos­vári Vasipari es Vasműsza­ki Szolgaitatóipari Szövet­kezet párttitkára fogalmaz­ta meg így a hét esztendő­vel ezelőtti állapotokat. A szövetkezet vezetősége kicserélődött. Az új elnök. Rózsahegyi László — azelőtt párttitkárként is dolgozott — azt kérte a kommunistáktól, hogy erősítsék a szövetkezet iránti bizalmat, mutassanak példát a ragaszkodásban. Nehéz esztendők után újabb részleggel gyarapod­tak. Hozzájuk került a meg­szűnt finommechanikai vál­lalat szolgáltatással foglal­kozó ágazata is. A számok jelzik, hogy sikerrel vészel­ték át a nehéz éveket. 1975- ben mindössze 18 millió fo­rint volt a termelési értéi:, három év múlva már 44 milliót teljesítettek, az idén pedig 85 núUió forintot ter­veztek. Hét esztendeje alap­hiánnyal is küzdve, nyereség nélküli évet zártak. Az idén a tervezett nyereség 10,5 millió forint. Szépén emel­kedett az egy dolgozóra ju­tó kereset: a, mélypont ide­jén alig erte ei az évi 25 ezer, most pedig meghalad­ja a 41 ezer forintot. A jövőre gondolva dön­töttek arról a szövetkezet gazdasági és pártvezetői, hogy fejlesztik árutermelő és szolgáltatási tevékenysé­güket. Árutermelésből az idén 45—50 millió forint termelési értékkel számol­nak. A bevétel többi része a tizenegy féle szolgál tatás­ból adódik. Zománcozó részlegük 13— 14 millió forintos beruhá­zással a cseri városrészben, a régi vajgyár épületében kap helyet. Még az idén megkezdi a teljesen auto­matizált részleg a terme­lést, s arra számítanak, hogy évente 25—30 millió forint értékű árut állítanak elő. Részlegeiket tervszerűen korszerűsítik: a Cserben lé­tesítenek egy szerviztó'ádió-, tv-, háztartási-kisgépjavító valamint órás részleget. Ké­ses-köszörűs, lift- és kapu­telefonjavító részleggel bő­vítik szolgáltató hálózatukat es tervezak, hogy dunántúli hatáskörrel szerszámkészítő, javító üzemet nyitnak. Jelenleg tizennyolc szocia­lista brigád dolgozik náluk, több mint kétszáz taggal. Kommunistáik közül nehá- nyan brigád vezetők. Példásan dolgozik a vil­lanyszerelőknél Halász Sán­dor brigádja: kétszer ért el aranykoszorú minősítést, s elnyertek A szövetkezet ki­váló brigádja címet. A hű­tőgépszerelőknél Vass György KISZ-titkár irányí­tásával az Ifjúsági brigád igen eredményesen dolgozik, a járműjavítóban Bajer György brigádja ugyancsak szép sikerekre tekinthet vissza. Ezek a közössegek a szö­vetkezet es Kaposvár érde­kében nagyon sok társadal­mi munkát végeznek. A szövetkezet valamennyi dol­gozója — elsősorban a szo­cialista brigádok — vállal­tak : az épülő cseri telepen két napot dolgoznak önzet­lenül, hogy a munkákkal mielőbb elkészülhessenek. Ungvári György 26 éve dolgozik a szövetkezetnél, párttitkári tisztségét 14 esz­tendeje látja el. Itt lett kommunista. Az öttagú ve­zetőséggel egvütt tervszerű­en törekszenek, hogy a 38 t.ágú pártaiapszer vezetet erősítsék. Minden évben vesznek fel 2-3 jól dolgozó fiatal fizikai munkást. Ju­hasz Attila autószerelőt ka­tonai szolgálatának teljesí­tése közben hívták meg a felvételéről határozó tag­gyűlésre. Tavaly Farkas Jó- zsefné, az idén pedig Kaj- dacsi József né tekercselő került a kommunisták kö­zé. Segítik, ösztönzik a tanul­ni akarókat. Húsznál többen járnák marxista esti egye­temre, középiskolába, gép- i pari szakközépiskolába, gimnáziumba, főiskolára. A szervezett politikai oktatás­ban évente csaknem kilenc- venen vesznek részt. Bekapcsolódik a beszél­getésbe Teli János, aki né­hány napja elnökhelyettes, a szolgáltató ágazat vezető­je. Tizennyolc éve, az érett­ségi letétele után itt kezdett ipari tanulóként, s itt vet­ték föl a kommunisták kö­zé. Megerősíti a parttitkár véleményét: — Ügy erzem. a bizalmat sikerült erősíteni. A követ­kező évek sem lesznek könnyűek. Alaposabb „piac­kutatást és meg tervszerűbb, átgondoltabb munkát kell végeznünk, hogy megőriz­zük a bizalmat, és erős, jól gazdálkodó szövetkezetté válhassunk. Szalad László heti az eredménytelenséget. A rosszul előkészített akció elsősorban a gyakorlat — s a többi KISZ-titkar segít­sége — hiányának számlá­jára írható. Ami a kiren­deltségnek évek óta jói szer­vezett tevékenysége, az így. egyszeri akcióként sem vált be. Ez mindenképpen tanul­ság lehet a rendezőknek, s gondolkodásra késztetheti a jelentkezett, de távol maradt fiatalokat is. I. É. A kifttldiek többet költöttek Az előszezon idegenforgalmi mérlege Az Országos Idegenforgal­mi Hivatal tájékoztatasa szerint kedvezően alakult az idegenforgalom az elősze­zonban. A hazánkban járt külföldiek az év elejétől május 30-ig mintegy 7 szá­zalékkal költöttek többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. A tőkés orszá­gokból öt hónap alatt csak­nem 800 000-en érkeztek, 27 százalékkal többen, mint egy evvel ezelőtt. Ezek a vende­gek 1.8 millió éjszakát töl­töttek el az országban, vala­mivel többet, mint tavaly januártól május végéig. Je­lentősen, mintegy egyötödé­vel nőtt a kereskedelmi szál­láshelyeken eltöltött idő. lé­nyegesen többen vették igénybe szállodáinkat, mint tavaly. A rubel elszámolású országokból az idei elősze- . zpnban kevesebben érkeztek, I mint a múlt ev azonos hó­napjaiban: egy-egy vendég azonban hosszabb időt töl­tött az országban. Külföldre mintegy egymil­lió magyar állampolgár uta­zott az év első öt hónapjá­ban, kevesebb, mint az előző évben, de ugyanannyi devi­zát vettek igénybe, mint ta­valy ilyenkor. Csúszik a padló, nincs szellőzés A kereskedők öltözője kicsi, a raktárakban kevés a gép Évről évre csökken a kor­szerűtlen üzletek és ven­déglátóhelyek száma, ará­nyuk azonban még mindig számottevő: a csaknem négyszázezer kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozó tíz százaléka ma is olyan munkahelyeken dolgozik, ahol hiányosak a szociális feltételek — állapította meg a KPVDSZ elnöksége keddi ülésén. A hálózat egyharma- dát kitevő régi egységekben nemcsak a mosdó és az öl­töző kevés, helyszűke miatt az áruk tárolása is elmarad a kívánalmaktól, s nem al­kalmazhatók a nehéz Fizi­kai munkát megkönnyítő raktári gepek sem. Főként vidéken es Budapest külső kerületeiben javultak a munkakörülmények az új kereskedelmi centrumok lé­tesítésével. Sok helyütt egy­idejűleg lehetővé vált ne­hány olyan korszerűtlen üz­let megszüntetese. amelynek jelentősége is erősen csök­kent a környék ellátásában. Az elavult — ám nagyobb alapterületű — kereskedel­mi és vendéglátóhelyek kor­szerűsítése az elnökség véle­ménye szerint a kívántnál lassúbb ütemben történik. Ügy tűnik, a közeljövőben sikerül megoldani a munka­vedelem egyik fontos kérdé­sét. a vendeglatóhelyeken a csúszásmentes padozat alkal­mazását. Ugyanis a közel­múltban megkezdték a min­dén fajta igényt kielégítő padlók előállítását, s ameny- nyiben ebből lesz elegendő, megoldódik a vendeglató- iparnak ez a gondja. Válto­zatlanul problémát okoz azonban, hogy nem szerez­hető be olyan lábbeli, amely- lyel biztonságosán lehet közlekedni a nedves ven­déglátóipari munkahelye­ken. Az elnökség megállapítot­ta. hogy a kereskedelmi es vendéglátó egységek nagy részénél változatlanul nem megfelelő a szellőzés, s ez érvén yes a légkondicionált munkahelyekre is. Ez év szeptember végéig megvizs­gálják, hogy a kereskedelem és vendéglátóipar sajátos - szükségleteinek milyen szellőző berendezések felel­nek meg és azok hazai gyártása biztositható-e ? Újdonság: a réparepce Feltöltött készletekkel vár­ja a másod- es tarlóvetesek- hez a megrendeléseket a Vetőmagtermeltető és Érté­kesítő Vallalat. Az idén összesen 25 növényfaj 64 faj­tájának magja áll az üze­mek rendelkezésére, megkö­zelítően 4800 tonna mennyi­ségben, amely 220 ezer hek­tárra elegendő. Az idén a másodvetések­hez viszonylag rövid idő áll rendelkezésre. A meg­rendelésekre a vállalat 24 órán belül szállítja a magot. A korábbi évekhez hason­lóan az idén is hibridkuko­rica-vetőmagból a legna­gyobb a készlet, összesen 122 ezer hektár vetésére elegendő. Emellett az állat­tartó üzemek szamara meg­felelő mennyiség van zöld­takarmánynak való mohar- ból, takarmányborsóból, ta­karmány-kelkáposztából. Új­donság a réparepce: ez a külföldön nemesített növény nagyobb zöldfelületet ad, mint a hagyományos takar­mányrépa. így gazdaságo­sabb a termesztése. A zöldségnövények közül a legtöbb alkalmas másod- vetésre, ezért a vállalat ezekből is nagyobb készlete­ket tárol nemcsak a nagy­üzemek, hanem a kisterme­lők részére is. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom