Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
A Bal atom-part nemcsak az üdülő vendégeknek, de az őslakosoknak is szerez néha meglepetést És ezúttal nem valamiféle rosszízű tapasztalatról, csípős glosz- száért kiáltó rendellenességről van szó, hanem igazi meglepetésről, a kifejezés kellemes értelmében. Az újságíró, aki elég gyakran jár a déli parton, különösen a témában is gazdag főidény heteiben, már jó ideje elkerülte Boglárlellén azt az utcát, amelyben a két község egyesítése előtt a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatóság lellei üzemegysége volt megtalálható. Nos, ez az üzemegység azóta megszűnt, s a felszabadult épületet kulturális, szórakoztató és sport- központtá alakították át A szezon kezdetére elkészült a hangulatosan berendezett étel- és sörbár, a zenés presszó és a kerthelyiség. A vendégek már használhatják a műanyag teniszpályát, s a nyár végére automata teke- és lábteniszpályát is létesítenek, itt. A kertben különféle sporteszközöket helyeznek el, a többi között sakkasztalokat. A parkosítás kivételével minden munkát az igazgatóság dolgozói vállaltak, még a terveket is a SZOT munkatársai készítették. A Le 1 le klub gyönyörű, s nemcsak az üdülőké, hanem Boglárlelle lakosságáé is. Télén is nyitva tart (a Giuseppe di Vittorio üdülő is téliesített), - bárki látogathatja. Az ORI-n kívül az NDK és a Csehszlovák Kulturális Központ küld ide előadóművészeket, együtteseket. A klub vezetői azt tervezik, hogy később minden szocialista ország kulturális központjától kérnek műsort. Jelenleg 400 vendég befogadására alkalmas a Lelle klub. Az épületben két kisebb méretű, intim berendezésű helyiséget is kialakítottak, amelyekben családi rendezvényeket tarthatnak az üdülök és a helybeliek. Azonosítás Galgóczi Erzsébet A közös bűn című k§nf*s hősének nyomában. 19ö6-ban a nyugati országhatár közelében, ejjel szállást aeresett es talált egy tanyan két fiatalember. Disszidálni aaartak. Másnap reggel bezúzott fejjel, holtan találták a fiatalabb fiút az istállóban. A gyilkost, az áldozat társát, T. 1-t hamarosan elfogták. A bíróság 1960. február 3-án halálra Ítélte. Az Elnöki Tanács a büntetést életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatta. T. I. — 15 év letöltése után — 1973. április 1-én feltételesen szabadult a szegedi Csillagbörtönből. Hogyan élt tovább? Szabadulása évében, 1973. október 26-án megnősült. Feleségül vette a vele egy faluban élő özv. Mező Imréné, született Takács Juliannát, aki csak szabadulása után ismerte meg a férfit, de a • múltjáról mindent tudott. Házasságuk nem sikerült, ötévi kínlódás után T. Takacs Julia már nem tudta elviselni férje részegen elkövetett durvaságait, ezért 1978-ban elvált tőle. Állandó lakhelyéről — 3 gyerekkel — Kapós- mérőbe költözött ahol édesanyja és nővére élt. T. I. nem tudott beletörődni a válásba. Augusztus 14-én bosszúvágytól, fűtve Kapós- mérőbe utazott, és este 10 óra körül behatolt volt feleségének lakásaba. Megfenyegette, majd zsebkésével hasba szúrta. Az asszonyt életveszélyes állapotban szállították a kaposvári kórházba. Életét csak a gyors és szakszerű orvosi ellátás mentette meg. T. I. visszaeső bűnözőként ismét börtönbe került. Sokáig beszédtéma volt Kaposmerőben ez a családi tragédia. A íelzaklatott, felháborodott méröieket csak az nyugtatta meg, hogy T. 1. nyolc évre újra rács mögé került, az, hogy Julika felgyógyult sérüléséiből, s hogy a gyerekeknek nem esett bajuk a véres éjszakán. Közben eltelt három év. A rémtörténetet azonban nem lehetett elfelejteni. Olyan hírek jártak, hogy T. I. — a visszaeső bűnöző— nem más. mint Galgóczi Erzsébet 1976- ban megjelent regenyenek. A közös bún-nek gyilkos „hőse": Kuberko Ferenc. A könyvet olvastam annak idején, bennem is felvetődött, hogy valós történet-e Galgóczi regénye. Tavaly egyik jogász ismerősöm ' megkérdezte: volna-e kedvem egy kis nyomozáshoz, azonosítanám-e T. I-t Kuberkó Ferenccel. És ezzel kezembe adta Ariadne fonalát. Rövidesen eljutottam Ka- posmérőbe. T. Takács Juliá- ékhoz. Vitt a kíváncsiság, a „megbízatás", a válaszkeresés a számomra érthetetlenre, amit ki kell bogoznom. A takaros családi házban szép, napbarnított, mosolygós nagylány, a 15 éves Kati és a kisebb, a 12 éves Imre fogadta — cseppet sem bizalmatlanul — az ismeretlen nénit. Gyorsan megbarátkoztunk. Édesanyjuk is hamarosan hazaérkezett az ötéves, ovis Julikéval. Szorongást és zavart éreztem, de mindenképp bizonyosságot akartam szerezni. Elővettem hát Galgóczi könyvét, s az asszony elé tettem. Némán bólintott. — Meg akartam ismerni annak az embernek a feleségét és a családját — kezdtem a beszélgetés* Az asszony kedves és közvetlen lénye, nyílt tekintete megnyugtatott. Nem kellett sokat kérdeznem, bár nem is ömlött belőle a szó. Az első mondat után ráérzett, hogy nem eseményekre vagyok kiváncsi. hanem arra, hogy mi van a leikében. — Megölte bennem a nőt — mondta messze nézve. — Nem, nem arról van szó, hogy bizalmatlan lettem az emberekkel vagy a férfiakkal szemben. Nem. Képtelen volnék másképp mondani: megölte bennem a nőt. A gyerekek ott voltak körülöttünk. figyelték az anyjukat. A kis Julika — ő T. I. edesgyereke! — főleg akkor nézett ránk értően, amikor arról a babától volt szó. amit édesapja küldött a börtönből karácsonyra. — A gyereknek irogat de en nem válaszolok a leveleire. Ha WUd miamit, odaadom Julikénak, és felolvasom, hogy mit irt az ap.ia . . . Juli komoly kis arcocskával figyel ránk, és nagy szemével simogatja édesanyja sebhelyes karját. Az asszony egy kicsit ingerültebben folytatta: — Nem akarok rágondolni'. Semmire sem. Csak a gyerekeknek élek ... Szerettem, amikor hozzámentem, az sem érdekelt, hogy előtte börtönben ült, és . hogy embert ölt. — Rövid szünet után: — Igen. 1973. április 3-án szabadult, és ez év októberében összeházasodtunk. Persze hogy ellenezte a családom. De hatott rám szép beszédével. Ls egyedül voltam, két gyerekkel .. . Vállalta őket. Döbbenten kérdeztem: nem félt-e attól a férfitól, akiről tudta, hogy embert ölt, hogy gyilkos. Ilyen apát szánt két gyermekének ? — Eleinte féltem, de aztán nem. Még a gyerekekkel is szépén beszélt. Nem volt semmi baj, amíg újra el nem kezdett inni, mint azelőtt. Nem bírtam tovább, elváltam tőle. Azt mondta, nem fajt nézi ügy a halálra ítélés, mint amikor a bíróság felbontotta a házasságunkat... Mi lesz, ha szabadul? Nem akarok rágondolni. Addig még van öt év: Legfeljebb beteljesedik rajtunk, aminek lennie kell. . . Biztos, hogy eljön, hiszen itt a gyereke. De nekem nem kell . .. Ügy mondta ezeket, mint aki hangosan gondolkodik. Aztán hirtelen felém fordult, es kedves-hivatalos udvariassággal megkérdez.te: mit akarok még tudni. — Volt-e látogatóban A férjénél? — Nem. soha.. — Ha én elmennék a börtönbe. eljönne velem? Haragos felháborodást vártam. de helyette nyugodtan, szinte elnézést kérve mondott határozott nemet. Megismertem T. I. családját. Megtudtam, hogy élnek négyesben — emlékeikkel. K gyerekek valóban kihevertek a lelki sérüléseket; vidámak, elégedettek, jól tanulnak, és nem gondolnak rettegve a jövőre. A könyvre mutatva ismét megkérdeztem: — Olvasták-e a férjével? — Igen, mindketten olvastuk, de nem beszéltünk róla, csak egyszer. Ügy mondta cl ö is. ahogy le van írva. Ismertem az áldozatot, szegény Zolit, azaz a könyvben Bohár Zsigát. Gyerek volt még, de T. I. is csak 19 éves volt akkor. Nem tudom, miért akartak disszidálni. Az is igaz a könyvben, hogy T. I. — vagyis Kuberkó Ferenc — házasság előtt született. Emiatt kezdődött a dulakodás köztük. Nekem azt mondta. lehetett volna fordítva is, úgy, hogy a fiú ölte volna meg őt. Lehetett volna, de nem lett. Galgóczi ezt mondatja könyvének vége felé Sokorai- vai. a szállásadóval Kuberkó- ról: „Sokorai Kuberkó orra felé bökve felüvöltött: ,,Ö a gyilkos?” . . . nézte robbanó haraggal. dühtől elszántan, pillantását nem tudta levenni róla. „Tudja mit álltunk ki emiatt a cudar miatt? Bekéredzkedik egy házba, a fejőszékkel szétveri a társa fejét, de úgy. hogy abból csak véres húscafat marad, aztán továbbáll, itthagyja a nyá- kunkon a hullát! A gyalázatos! Az elvetemült! Legalább felakasztják?” Nem akasztották föl, de még nem tudni, hogy végzi Kuberkó. illetve T. I. Minden lehetséges. Én csak a kapós- mérői kis családra gondolok aggódva. A már gyógyult, vidám három gyerekre, a látszólag nyugodt, de belülről szorongó édesanyára. Takács Júliára. Mi lesz velük öt év múlva ? — Nem akarok rá gondol ni. Legfeljebb beteljesedik rajtunk ... — hallom vissza az. asszony rezignált hangját, é* magam előtt látom messze néző tekintetét. G. Katona Gabriella SOMOGYI NÉPLAP Meglepetés a | L&!le I kiub |
