Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
„Csodatevő csodabogarak?" Sok fiatal szemeben egv sertéstelepen dolgozó hasonló korú, bizony csodabogárnak számít. ..Minden tiszteletem es elismerésem az övék’’ — hallottam a közelmúltban egy ugyancsak agrárpályára készülő egyetemistától. „Nincs az a pénz. amiért én sertéstelepre mennék dolgozni.'’ Voltak idősebb szakemberek is. akik így nyilatkoztak, e/.ért még inkább izgatott, találok-e ellenpéldát. A telep 1975-ben kezdett termelni. 1977-től pedig minden évben legalább ezerrel több hízót bocsát ki. Tavaly az állatlétszám megközelítette a 14 és fél ezret. Szép siker a barcsi Vörös Csillag sertéstelepén. A titok nyitjáról két fiatalembert, Török Sándor telepvezetőt és Nyaka Tibor hízla- lásvezetőt faggatom. A telepvezető szólalt meg először: — Megteremtettük a ^megfelelő érdekeltségi rendszert, hagyták, hogy megteremtsük. Azt mondjuk: emberek, ha törik, ha szakad, ezt vagy azt a munkát határidőre el kell végezni. Különösen tavaly volt ez nagyon Nyár a Helvéciái Állami Gazdaság kunbaracsi táborában. Miért vállaltam a táborrezetést? Választ kerestem arra, hogy tanulóink őszi mezőgazdasági kiváló teljesítményei mögött miért marad el a nyári építőtáborokban végzett munkájuk teljesítménye? Ügy vállaltain a tábor vezetését, hogy iskolánk tanítványaival és a nevelőtestület Önként vállalkozó tanáraival dolgoznak együtt A ta borvezetőség pedagógus tagjainak jelentkezése köny- nyebben ment mint a száz fiatal biztosítása. Legjobb az első osztályt befejező, a második osztályba lépő tanulókat mozgósítani. (Nincs szakmai gyakorlat.) Ök alkották az építőtábor lakóinak 90 százalékát Mennyire szerencsés, ha az osztályfőnök teljes osztálylétszámával, a KISZ tanácsadó tanár szintén vállalja a kéthetes munkát? Melyek az egy iskola — égy nevelőtestület és egy turnus előnyei? A táborvezetőség tagjai kísérik a tanulókat a táborba és vissza. A táborozok ismerik nevelőiket, követelményeiket a munkafegyelemben, a magatartásban, a szabadidős programok megvalósításában. Komolyan veszik az irányítást, viszont elvárják a törődést. (Fegyelmezetlen tanulóval szemben nem kellett eljárni.) fontos, hiszen 900 battériával és 150—200 koca- és kanférőhellyel bővült a telep. mégpedig a belső terek átrendezésével, új. korszerű helyek kialakításával. : Pontosan kellett dolgoznunk, hiszen ha nem ezt tesszük, nagy lett volna a kiesés. — Szinte óránként kellett forgatni az állatokat. Ezt azonban megértették a dolgozók — így a hizialásveze- tő. — Legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy sok hasonló teleppel ellentétben nálunk állandó közösség alakult ki. Bevált az ösztönző rendszer, megállapodott emberek vannak itt. Volt olyan dolgozónk, aki jó munkájáért öt hónapra nyolcezer forint prémiumot kapott, de annak is megvan a lehetősége, hogy valaki még az alapfizetését se vi- hesse haza. — Sok fiatal szerint elviselhetetlen ez a munka. Hogy lehet szerelni, szívvel, lelkesedéssel csinálni? Ismét a telepvezető vette át a szót: r- Szeretni kell az állatokat. A disznó is megérzi, s mindenekelőtt megsínyli, ha mostohán bánnak vele. A szülők féltése gyermekeik élet- es munkakörülményei miatt megszűnik vagy csökken. (300 km-re dolgoztunk a lakóhelytől.) A táborvezetőség és a gazdaság felelős vezetői, a munka irányítói, a dolgozók között jó kapcsolat jön létre, amely több évre szól. A tanulói osztályközösségeket tovább erősítik a brigád- és háió- közösségek. Nagy a húzóereje a brigádversenyeknek is. Ezek nemcsak az anyagi és erkölcsi megbecsülésért folynak, hanem az iskola többi tanulójának elismeréséért is. A legfontosabb: a munka Ennek megszervezese, irányítása, értékelése (a föltételek megteremtése), a tanárok, illetve a műszakiak es a gazdasági szakemberek együttműködésevei jött létre. Szőlómunkát végeztünk. A tanulók zöme most ismerkedett ezzel. 98 százalékos napi táborátlaggal indultunk, néhány nap múlva a teljesítmény a 190 százalékot is elerte. Tizenegy nap táborátlaga 151 százalék volt. Tehát mennyiségileg és minőségileg is jó munkát végeztünk. Nevelőink állandóan a tanulók között voltak, irányították, biztattak, ha kellett, segítettek. Magam is naponta látogattam a munkahelyeket. A tábor hangulata jó volt. Messze voltunk az iskola székhelyétől, mégis otthon éreztük magunkat. Amikor idekerültem. úgy éreztem, minden föltétel megvan, a vezetők segítenek. Állattenyésztőként végeztem, de szeretek közgazdasági kérdésekkel is foglalkozni. Manapság enélkül már nem boldogulhat a vezető. Félrevonulok, számít- gatok, hogyan lehetne jobban, hatékonyabban csinálni. Belebonyolódom a szak- irodalomba. Csak szívvel, lelkesedéssel tudok dolgozni, másként nem is érdemes. Olyan munkatársaim vannak. akikre mindig lehet .számítani. Vannak ötleteik, elképzeléseik. — Gondolom, nem nyolc óra a munkaideje. Mit szól ehhez a felesege? — Tudta, hogy mit vállal. Nekem első a munka. Egyszerűen rosszul érzem magam, ha tudom, hogy valami feladatot nem végeztem el. Ilyenkor nem találom otthon a helyemet, inkább visszajövök, megcsinálom. — Hogy vélekedik erről Nyaka Tibor? — A Sanyi mellett nem lehet közömbös az ember. Tetszik, ahogy csinálja, es sokat lehet tanulni tőle. Huszonöt éve« az építőtábort mozgalom, s tudom, új utakat, lehetexsegeket keresünk. Jó szívvel ajánlom hát követésre a tapasztalatainkat. Nem törvényszerű, hogy iskolaigazgató legyen a tábor vezetője, hiszen vannak helyettesek, KISZ tanácsadó tanárok és táborvezetésre alkalmas más személyek is minden testületben Az viszont fontos, hogy a nevelőtestület együtt legyen tanítványaival. Faggatom szomszédom fiát: hogy sikerült az első munkanap? Hát — hangzik a leplezetlenül csalódott válasz — jobbra számítottam. Torkában dobogott a szíve, mikor a gyárkapun belépett., elintézte a formaságokat, aztán odavitték a művezetőhöz, aki tessék-lás- sék leparolázott vele, s azzal már mondta is, hogy mi lesz a dolga. De még előbb jött egy ember, kezébe adott vaiami nyomtatványt. hogy olvassa at izi- ben, aztan írja alá . . . Alighanem ez volt a baleseti oktatás. amit még ha megértett volna ennyi idő alatt, akkor sem tudna fejben tartani, hogy micsoda mire vonatkozott. Ismerem a fiút hátulgom- bolós kora óta, nem éppen lángész, de nem is ijed meg a saját árnyékától, Jószán- dekú, hűséges srác. szociális lény, olkan. mint a legtöbb ember. Fejebe vette, hogy érettségi után dolgozik pár évet, ne lógjon már a szülei nyakán, s majd menetközben talál magának valamilyen mesterséget. Nincs ebben semmi hobortosság. Mindig tisztelettel nézett fel a kétkezi munkásokra, s így a maga munkába állását semmivel sem .tartotta kevésbé ünnepélyes alkalomnak. mint amikor gimnazista korában először jöhetett haza este nyolc óra után. Most meg . . . hiaba is szépítené a dolgot, csalódott. Nem azért, mert valami egészen rendkivülit várt. Tud-' ta jól, hogy meg kell fogni a munka végét, kivált annak, aki legalul van a hierarchiában. mégis valahogy arra számított, hogy kezdettől jobban odafigyelnek rá. Abban reménykedett, hogy azoknak is jelent valamit az ő színre lépése, akik közé betársult. Dehát az üzem nem lelkiklinika. hallani mindenfelé, ott mindenki el van foglalva a maga dolgával . . . Na persze a máséval is. csakhat ennek nincsenek olyan látható megnyilvánulásai. mint a suliban. S ha vannak is, nyilván nem derülnek ki egyik napról a másikra. Különösen egy hatalmas gépcsarnokban, ahol nem látni át a túlsó oldalra. a zaj meg akkora, hogy Varga István tolcol a igazgató. Marcali TÉRELVÁLASZTÓ ELEM (L^hoczki István rajza) K. 7a. Táborvezető voltam Fiatal, gyermektelen házasok, figyelem! A Pamutfonó-ipari Vallalat kaposvári gyára szerződeskö- téssel összkomfortos elhelyezést biztosít kényelmes, korszerű munkásszállásán az alábbi feltételek alapján: — harminc év alatti életkor, — mindketten gyárunk dolgozói lesznek, — előtakarékossági kötelezettséget vállalnak. Érdeklődés, jelentkezés naponta a gyár személyzeti és oktatási osztályán. fRéoan v A Kaposvári Ingatlankezelő és Közvetítő Vallalat fölvételre keres vízvezeték-szerelő, szobafestő-mázoló, kőműves szakmunkásokat, építőipari segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a vallalat telephelyen, Nyár a. 33. Fölvételre keresünk egy raktári anyagkiadot. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Kaposvár, Rákóczi tér 9—11. II. emelet. (717031) Áz első munkanap az ember még a saját szavát se érti. Hogy kinek van igazsága? Szomszédom idő előtt megkeseredett fiának, mert nem omlott minden leendő munkatársa egyből a nyakába, akik kisebb bajpkat is nagyobbnak tartják annál, semhogy ^gy- zöldfülűt babusgassanak, vagy a már régen ott lévő dolgozóknak, azt én el nem döntöm. Legföljebb arra hajlok, hogy az üzemieknek kell tenni az első néhány lépést, többek között azért is, mert nem szívességet . tesznek azzal, hogy valakit maguk közé fogadnak. Minden közösségnek szüksége van az egészséges fiatalításra, utánpótlásra. A munkástapasztalatok csak úgy élnek hatékonyan tovább, ha újabb ,és újabb nemzedékek kerülnek tűzvonalba — magukkal hozva természetesen azt a gyönyörű lehetőséget, hogy idővel továbbfejlesztik alkotó módon tisztességgel szerzett örökségeiket. Az üzem csakugyan nem lelkiklinika a kifejezésnek hagyományos értelmezésében, ám azt még sem fogadhatjuk el, hogy annak idején a mai derék- hadbélieket sem rakta tisztába senki, mikor a munkát először fölvették. Az akkor volt: két világháború között, felszabadulás után. idegeikben a szabadság izgalmával; vagy éppenséggel a közelmúltban — tegnapelőtt, tegnap. A rideg, közömbös fogadtatás lenne az első próbatétel? A felnőtt, társadalom kivagyiságának reprezentálá- sa? Hadd hulljon a férgese iziben? Vagy megszoksz, vagy megszöksz! — villan eszembe gyerekkorom visszatérő szentenciája. Kegyetlen szelektálás, annyi szent. Alighanem egyik meghatározó oka a fiatalok elbizonytalanodásának. Akik közül legtöbben nem egyszerűen szerencsét próbálnak másutt, ha vándorbotot vesznek a kezükbe. Felismert közösségét senki nem hagyja el jószántából. A közösséget, amely befogadja. feladatot biz rá, fontosnak, nélkülözhetetlennek tartja jelenlétét. Ki ne ismerne néhány olynn fiatalt, akik a szamárlétrán ugyan még sehol se tartanak, de a világért sem adnák le máshol a munkakönyvüket. Egyszerűen azért, mert bizalmat eréz- tek az első pillanatban. S ez a bizalom még nem azonos azzal, amit a későbbiekben már úgy fogalmazunk, hogy „megtaláltuk a számításunkat”. Ez a fogadjisten úgyszólván mindennél fontosabb. s nem is annyira a formális elemei számítanak, mint a tisztán felfogható érzelmi megnyilatkozások: egy kézfogás, hátbaverege- tes, valaminek az elmélyült megmagyarázása. Egyszóval vaiami olyasmi, amit csak az igazán jó szülőktől kaphat az életnek nekivágó ember. / K. P. Itt jól megy a góllövés... Unaloműző terem. Itt mindig sok a fiatal. Van. aki csak azért néz be, mert olyan jó szurkolni, mások itt randevúznak az ismerősökkel. A kaposvári Kulinyin városrész „nevezetessége” a játékterem. a tizenévesek, a kamaszok kedvelt törzshelye. A mun- diai óta különösen kedvelt az újfajta asztalijáéi. A srácok, akik a bábokat irányítják ügyesen, kitűnő érzékkel, hol szövetségi kapitánynak, hol edzőnek, hol játékosnak érzik magukat. Az asztalt körülálló fíatf-lok izgatottan szurkolnak, jó bemondások, ízes biztatások röpködnek a levegőben. A hangerő különösen elsöprő erejű, ha sikerül gólt lőni. Kevés szórakozási lehetőség van a lakótelepen, így érthető, hogy mindig tele van a játékterem, így nyáron is.
