Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
Szentmihályi Szabó Péter Z oTtánka egy szép. kertes budai villában cseperedett föl, és sokáig azt hitte, mindenki így él, és az iskolából mindenki hazamegy egy-egy szép, budai villába és megeszi a finom ebédet, amit a nagymama azonnal feltálal, utána meg kimegy játszani a kertbe, ahol még úszómedence is van. Lassacskán ráébred, hogy nem mindenki ilyen szerencsés: vannak, akiknek nemcsak villájuk, kertjük, úszómedencéjük nincsen, de még nagyszülőik, esetleg szüleik sem élnek, és egész nap idegenek között kell lenniük, és nincsenek saját játékaik. Aztán egy napon kórházba vitték a HBBnn nagymamát, és többé nem jött vissza. Zoltán- ka sokat sü’t, mert az az öreg néni, aki _ ezután vigyázott rá, csúnya volt, és mogorva, s olyan ételeket főzött, amelyeket csak kényszerűség- tmmmmammm bői fogyasztott el, ha nagyon éhes volt, vagy ha nagyon erősen rámeredt az öreg néni. Nagypapán is látszott, hogy szomorú; neki sem ízlett az étel, bár sosem mondta. Nagypapának egész nap reszketett a feje és az ölében újság volt, de nem nyitotta ki, és lassan, csoszogva járt Aztán Zoltánka anyukája, aki gyakran utazott külföldre, és mindig gyönyörű ajándékokat hozott, egyszer nem jött vissza, csak egy képeslap jött egy Amerika nevű országból, ami nagypapa szerint olyan messze van, hogy •» még tízforintosok is voltak bőven, de időnként adott egy százast is, néha ötszázat is, ha ünnep közeledett vagy jókedve volt Zoltánka nem tudott mit venni magának, így hát elkezdte gyűjteni egy díszes, nagy teás dobozba a pénzt amiből már akár egy motort is vehetett volna, ha elég nagy lett volna, hogy ráülhesseT Zoltánka gyaikran gondolt édesanyjára. De aztán halványulni kezdett az emléke, s mivel nem volt szabad beszélni róla, akár csak a nagymamáról, akit kórházba vittek és többé soha nem hoztak vissza, Zoltánka egyre kevesebbet gondolt rájuk. gyalog lehetetlen eljutni oda, ráadásul ott van még közben az óceán, amit nem lehet átúszni. Apu megtiltotta, hogy anyukát előtte szóba hozzák, de ez nem jelentett sokat, mert apu korán reggel elment és éjszaka jött csak haza. És ital- és füstszaga és idegen szaga volt. Az úszómedencében már senki sem cserélte a vizet; szemetes lett és sűrű békanyál lepte eL Zoltánka apja a garázsajtót sem csinálta meg, pedig állandóan leszakadással fenyegetett, pedig Zoltánka apja mindent meg tudott csinálni, ezért is keresett olyan sok pénzt — olyan, sokat, hogy Zoltánka anyjának nem is kellptt volna dolgoznia, de hát „húzta a rossz vére”. Z oltánka apja sokat szidta nagyapát, akinek csöndben reszketett a feje és ritkán válaszolt; mintha ez is dühítette volna apukát, mert ilyenkor csapkodta az ajtókat, a garázsajtókat — a garázsajtó is így szakadt le. Apuka mindenhez értett Öt hívták, ha a környéken elromlott a tévé, ha valamit meg kellett hegeszteni; javított autót és vízvezetéket, csinált kerítést és könyvespolcot, de vállalt villanyszerelést is. A közeli szövetkezetben, ahol anyagbeszerzőként dolgozott csak ritkán bukkant föl és jó alkalma volt arra, hogy egyúttal saját szükségleteit is kielégítse. Apukát mindenki ismerté. Ügyes embernek tartották, és futottak utána a nők, mert kevés ilyen szorgalmas ember van manapság. Zoltánka örült, hogy ilyeneket hallott az édesapjáról, és gyakran elképzelte, milyen is lehet, ha valaki után futnak a nők, és vajon miért futnak, de biztosan jó dolog. Zoltánka mindenféle játékot kapott már, és ha meglátott valamit, azonnal meg is vehette, mert apukája nemcsak a zsebét lehúzó aprópénzt nyomta a markába, amiben ?s>*w E gy idő múlva elmaradt az öreg néni is, aminek Zoltánka rettentően örült, mert egész nap együtt lehetett a nagypapával, aki izgalmas meséket tudott, és néha mesélt a saját életéről is, amikor még kicsi volt és a falu szélén laktak, a temető mellett. Most már tanítás után Zoltánka hozta el kettejük ebédjét ételhordóban a közeli kifőzésből (ahol nem megfőzték, hanem kifőzték az ételt, mondta egyszer nagyapa), és nagyon büszke volt, hogy egyedül ő gondoskodik magáról és nagyapáról. Mert apukája most már egyre ritkábban járt haza és sokszor volt borostás, és olyan furcsa volt a szeme, s ritkán is adott pénzt, mert azt mondta, most neki is kevesebb van. A szomszédok lassan elmaradoztak, és nem hívták édesapját, ha valami elromlott, hanem legyintettek, és azt sugdosták, hogy elissza az eszét... Már három napja nem látták apukát, és > be kellett fizetni az ebédet a kifőzésben. Nagyapa odacsoszogott a régi szekrényhez, ahol a pénzét zsugorgatta (így mondta apa), mert nagyapa nem kapott nyugdíjat, mert akikor adta el a házát és földjét, amikor még nem fizettek nyugdíjat Akkor Zoltánka előhozta az ő nagy teásdobozát és megmutatta nagypapának, aki elfordult és megtörölte a szemét, mert belement valami. Aztán elkezdett mesélni, de nem mesét, hanem igaz ■ történetet, ami vele esett meg, még az ántivilágban. Szóval az ántivilágban nagypapa nagyon szegény ember volt. Nem volt sem földje, sem munkája, és ráadásul ott volt a sok gyerek, köztük anyuka is. Nagypapának volt egy igen nagy haragosa, ellensége, aki módos \ gazdaember volt és sok földje volt, és még többet is bérelt egy gróftól, akié az egész környék földje volt. Zoltánka hallgatta, mint a mesét, bár nem mindem szót értett jól. Az kiviláglott azonban, hogy nagypapáira azért haragudott az az ember, mert nagymama őt szerette, s nem a másikat — És aztán? — Aztán rám küldte a csendőröket, följelentett az mindenért. Azok meg neki adtak igazat mert gazdag volt, én meg ínséges szegény. Zoltánka eltöprengett. „Ínséges” — ez is micsoda különös szó! — De aztán bosszút álltam rajta. — Megverted? Vagy hogyan? Az öreg le- m|BB—mmm gyintett: — Akkor lecsuktak volna. Nem. Amikor már régen nem volt sem munkám, sem kenyerem, és odaültem a háza elé, s eltökéltem, hogy én most ott éhen fogok halni. a küszöbje előtt. Nem ettem, nem ittam. Az emberek először nevettek, oda jártak szájat tátani. A hetedik map, templom után ma. az egész falu odagyűlt. A vénasszonyok sápiloztak. Mindenki hozott valami etini-iram valót, de én nem és nem, egyetlen falatot se. Akkor már nem éreztem éhséget. Csak nekidőltem a ház falának, és mosolyogtam. Az az ember meg nem mert kijönni a házából. Félt a szégyentől, hogy éhein halok a portája előtt. Aztán elküi- detatt valakit a csendőrökért Azok erővel hazavittek, egy kicsit meg is simogattak. No, akkor már ettem, ittam egy keveset. — És az... a másik? — Az meg ... hamarosan elköltözött a faluból, más vidékre. Ügy hallottam, meghalt a háborúban, vagy ilyesmi. Én már nem haragszom rá. Megbosszultam magam. Az öregember elmosolyodott halványan. Valahogy úgy, ahogy akkor, a haragosa háza előtt. És csöndben reszketett a feje. Z oltánka kibármiít az ablakon. Messze lehetett látni, a Dunán egy hajó úszott. Egy ilyen hajóval el lehetne jutni Amerika-országba is. Ott megkeresné az anyját, és odaülne a háza elé. S nem enne egy falatot sem. És anyu szégyenkezne, és jönnének a csendőrök ... „Nem fogok szeretni senkit”. — határozta el magában, és bánni kezdte, hogy megmutatta a teásdobozt. Az is lehet, hegy jó lenne, ha mindenki elmenne Amerika-országba és ő itt maradna egyedül. Kiütne a ház elé, és -mosolyogna. Simon Ottó Kis faun. Hallgass Jenő szobra. A CSODA csend ciripel fülemben kutyák csaholnak messze vonatfüttyel labdázik a hegy paplan alatt az asszony szerelmünk álmodja újra úszó sárkányrepülők a gyerekek nem zörög a nappal szekere jójáró lovai kifogva szénaillatban horkannak harangkongás az esti szürkületben a hunyó kinyitja szemet szalmakazlak közül hazaindul az éhes gyereksereg napraforgó pogácsa lekváros kenyér gőzölgő sült húst remél Hej! Itt a vásár! Áll a vásár! Vegyenek! Itt a konyha! Lacikonyha! Vegyenek! száll az illat föl s alá jár a nyeldeklő nem eszik fal most a nép ahogy a száján befér s dagad a has pukkadna már de belül az idegek zsigerek „hátha holnap hátha holnap nem lesz elég!" s ím a kánai mennyegző csodája a húshegyek nem fogynak az egész ország egy nagy Lacikonyha belföldinek külföldinek Lacikonyha Magyarország úton útfélen határszélen hirdettetik im a hitetleneknek csoda Laci-laci-lacikonyha Magyarország i Lacikonyha! Téglásy Imre Anna-napra Kislányomnak Anna, Anna, égi manna, gyémánttal telt aranykanna, lobogó szám tüze, lángja mesék kicsi királylánya, névnapodon hadd köszöntlek, s mind, akik még velem jöttek: velem köszönt róka, mackó, sárgarigó, cserfes szajkó, tigris, zsiráf Afrikából (a kisegér a kamrából), pingvin jött a Sarki Körről, őz és mókus az erdőről, mezőről jött ürgék, nyúlok mind azt mondják: — Boldog utat! ügy szeretnénk, hogy nevethess sokat, és mindig szerethess! Pardi Anna Osond áthidal a néma ég valami olyian közegben járok mint a vágóhidak 'naponta lemosott vére mindig a gyenge pontokra rácMnolva emlékezem az életemre Szépen magyarul — szépen emberül Terpeszkedő kifejezések Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér! — tartja a közmondás. Ezzel arra tanít, hogy céljaink, elképzeléseink legyenek arányban képességeinkkel, lehetőségeinkkel. Ha valaki többet akar, mint amennyire erejéből futja vagy amennyit körülményei megengednek, azt könnyen kellemetlenség érheti, vagyis — mesterkélten szólva — ráfázhat. Vonatkozik ez aj népi megfigyelés a nyelv használatára, a nyelvi magatartásra is: addig nyújtózkodjunk, ameddig gondolatunk ér! Mégis találkozunk mindennapjainkban olyan szóbeli vagy írásos megnyilatkozással, amely hosszabbra nyúlt annál, mint amennyit a mondanivaló igényel. Egyszerűbb és egyúttal helyesebb is például, ha nem kifogás tárgyává tesznek valamit, hanem kifogásolják. A „küldöttség kitűzött céljai” is határozottabban hat, ha rövidebb: a „küldöttség céljai”. Néha a hivataloskodás teszi terjengőssé a közlést: Az ügy hamarosan elintézést nyer. Ez a mondat | talán természetesebb így: Az ,ügy hamarosan elintéződik; vagy ekképp: Az ügyet hamarosan elintézik. „A termést nem Bárány Tamás Félszárnyú Pegazus Örkény István: Egyperces novellák (Irodalmi paródiák) — Halló, Radanovitzky elvtársat kérem. — Tévedés. Ez itt Szántó lakás. — Halló, Radanovitzky elvtársat kérem. — Magánlakás! — Halló, Radanovitzky elvtársat kérem. — Itt nincs semmiféle Ra- dakovics elvtárs! — Kivel beszélek? — Rézért Áruforgalmi. — Halló! Radanovitzky elvtársat kérem. — Budapesti Tőzegszórók... Hányas mellék? — Halló! Radanovitzky elvtársat kérem. — Na végre! Ki kéri? — Bende-Kovács Lajos. — Egy pillanat! — Várok! — Halló: Bende úr ? — Bende-Kovács Lajos. — Radanovitzky elvtárs nem ér rá. — Hogyhogy? És mit üzen? — Hogy dögöljön meg! Csak máma maga a hetvenedik, aki itt keresi, pedig mi a nevét se hallottuk! Stratégiai egyensúly Amikor kiszedték kezéből a félholtra vert gyereket, a kétméteres, mázsás, behemót pasas ezt mondta: — Kérem, ez egy tízéves, megtermett lakli! És nem átallotta bántani azt á csöpp, kilencéves kis kölyköt! Ezt én nem nézhettem, kérem, tétlenül! Elkaptam, és kiosztottam neki, ami jár az ilyen taknyos kis szadistának! Mert én igazsagszeretá ember vagyok; én, kérem, mindig a gyöngébb pártján állok! A császár személyesen dalol Amikor Nérónak jelentették, hogy a nép zúgolódik, mert felháborítja a sok önkény, a rengeteg véráldozat, az éhínség, a tűzvész, ő kegyesen intett: — Osszatok nekik kenyerét! A pretoriánusok jelentették, hogy nincsen kenyér, mert késnek a gabonaszállító hajók. — Szórjatok közéjük pénzt: A parancsnok jelentette, hogy üres az államkassza. Ekkor Néró szeme fölcsillant. — Akkor hát személyesen előadom nekik néhány jobban sikerült csillapító dalomat! A parancsnok fejét rázta. — Nem hiszem, hogy foganatja lenne, felség! A nép a véksökig el van keseredve. Néró, most már kissé idegesebben, intett. — Ah! Akkor oszlassátok fal a napaC! vonják adó aW kifejezés is nehézkes; föloldásának több módja is lehet: A termést nem adóztatják meg; vagy: mentesítik az adótól stb. Helyenként a stílusosságra, a pontosságra való túlzott törekvés nyújtja meg a mondatot: Az értelmiségnek föltétlenül van funkcionális szerepe; Müveit sok idegen nyelvre lefordították... Hagyjuk ki az önismétlő részeket! Nem kell a funkcionális, illetőleg az" Üdeffén jelző: Az értelmiségnek foltét- len van szerepe (vagy feladata, rendeltetése, akár funkciója, és így tovább); Műveit sok nyelvre lefordítottak. A sportnyelvben sem ritkák a szóburjánzások: Vé-. gezzünk törzsdöntési gyakorlatot: kétszer előre, kétszer hátra!; A verseny vasarnap kerül lebonyolításra. Íme, a fölösleges elemek nélküli változatok: Döntsük törzsünket kétszer előre, kétszer hátra! A verseny vasárnap lesz (esetleg: A versenyre vasárnap kerül sor. A versenyt vasárnap rendezik meg.) Néha egész szövegszerkezet lazul meg és terül szét: Érdeklődés volt a bemutató iránt a szakemberek részéről, sőt érdeklődött a sajtó, a rádió és a televízió is. Ne ismételjük az érdeklődni szó alakjait! Tömörebb lesz a hír: Érdeklődtek a bemutató iránt a szakemberek, sőt a sajtó, a rádió, a televízió is. Esetleg: Érdeklődéssel fogadta a bemutatót a szakmai közönség, sőt a sajtó, a rádió és a televízió is. Nem szabad tehát, hogy a szabatos és természetes fogalmazás védőgátját széttörjék a terpeszkedő kifejezések. Inkább eléjük kell újabb és újabb korlátot állítanunk — tudatosabb nyelvi magatartással. Azért, hogy ne híguljon föl a beszéd és az írás; hogy a közlés a lényegre, a mondanivalóra szorítkozzon. Es hogy ne idézhessük — egy-egy körülményes megnyilvánulás kapcsán — a bevezető közmondás szólásváltozatát: „Rövidebb a pokróc, mint az ágy”. Molnár Zoltán Miklós E ^6 bősé
