Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-22 / 170. szám
Megtermett a kenyerünk Zúdul a szél a rétekre, sóhajunkkal keveredve. Dohog a löld, zúg a búza, zeng a búza. (József Attilo) A tábla szélén megái! a Icombójnos, vastag porréteget töröl le a szélvédőről, és máris indul vissza. Villog a sárga lámpa, teherautó nyargal a tüskés tarlón, a szalmarendeken keresztül, és zúdul a szem a platóra. Harmadik hete aratunk. Az 1982-es erőfeszítések, a nagy munka pillanatait igyekeztünk megörökíteni összeállításunkban. & Átvétel szombaton és vasárnap is Túl a félidőn „Az elmúlt évekhez viszonyítva feladataink megnövekedtek, mivel a betakarításra váró terület tizenháromezer hektárral, csaknem tizenhárom százalékkal nőtt” — olvasható a megyei tanács június elsején keltezett tájékoztatójában. Ez azt jelenti, hogy a nyári kampányidőszakban száztizen- négyezer hektár termését kell betakarítani ok a. mező- gazdasági üzemeknek. Körültekintő felkészülés előzte meg a nagy munkát, de hadd tegyük hozzá: már a felkészülés sem volt gondmentes. Az alkatrészellátás hiányait, zavarait ki így, ki úgy próbálta nagy erőfeszítésekkel áthidalni, de most, a munka dandárjában ezek a problémák „visszaköszönnek”. Mert a házilagos, kényszermegoldások csak ideig-óráig feleltek meg. Sok • még a feladat, az esős, viharos nyár darabokra szaggatta a tenni akaró ember munkaidejét, megdőltek a gabonák, az ígéretes termés most már napról napra veszíthet értékéből. Tegnapig a kalászosok ötvenöt-hatvan százaléka került biztonságba a megyében. Az elmúlt napok hőségétől sokat szenvedtünk — de az aratóknak ez az idő kedvezett. Sok helyen már csak órákban, napokban számolják a teendőket, de nem kevesebb helyen már csak segítséggel birkózhatnak meg a csúcsidő munkájával. Az aratók kemény munkát végeznek. Ehhez méltó az a gondoskodás, melyet mindenütt tapasztalni a megyében. Jeges szóda, meleg ebéd, délutáni kávé, a minőségi, jó munkára ösztönző bérezés — az egymástól eltérő, de mégis ugyanazt a célt szolgáló példák sorát lehet idézni. Nehéz, de örömteli aratás az idei. Mert az igyekezet, a gondosság szép terméssel fizet. Ám sok ezer hektáron még kalászban van a szem. Széthúzódik a mezőny „A mezőgazdaságban minden kampánymunka egy nagyszabású sportversenyhez is hasonlítható”. A nemrég hallott megjegyzés jutott eszembe a minap. Mert a rajt többnyire egyszerre történik, ám ahogy múlnak a „körök”, a mezőny egyre jobban széthúzódik, és van, aki célhoz ér akkor amikor a másik előtt még meglehetősen hosszú-a táv. — Vasárnap a déli harangszóra befejeztük — Hétfőn, kora délután ezzel fogadott a kéthelyi elnök, Kovács Zoltán és Rózsa István agrőnómus. Amikor megjött ser. eső. vasárnap délután pezsgővel ünnepelték meg a nagy munka végét. Szolidan, szépen, az igazán jól végzett munka Örömével. Mert ezerháromszáz hektár termését takarították be. és bár a repce és az őszi árpa a várakozás alatt maradt, a búza többlettel tetézte a terveket. És hétfőn reggel mind a hét kombá.jnosra új helyszínen új munka várt. Kéthelven arra próbáltam választ keresni, vajon mi minden játszik közre abban, hogy a finisben ennyire széthúzódik a mezőny. Az okok rendkívül összetettek — de annyi bizonyos, hogy nem mindenütt értelmezik egyformán a „minden aratásra alkalmas óra kihasználását”, és nem mindenütt ismerik fel kellő időben a „nem boldogul ütik egyedül, segítség kell” tényét. A kéthelyiek például már jó tíz napja jelezték minden illetékes fórumnak: rövidesen végeznek, tudnak segíteni. Ám a környéken egyedül csak a balatonszentgyörgyi szövetkezet fogadta ezt a „jobbot” a megyében. A gépeket nem kihasználni bűn. Hétfőtől a szentgyörgyiek mellett a Nagykanizsai Állami Gazdaságban aratnak a kéthelyi dominátorok. Azóta viszont nem egy somogyi üzem is kopogtatott a segítségért... A kéthelyiek az elsők között végeztek a megyében — kombájnosaik a rövid, örömteli ünnep után folytatják a munkát: Kinics Lajos és Bvjbáti Mihály a balatonszentgyörgyi szövetkezetben. A vörsi faluvégtől nem messze, hétfőn délután találtam rájuk. Az esőt követő kényszerszünet utáni kéz-, dés izgalmas pillanatainak voltam részese. — Reggel óta lessük, melyik területen, hol lehet legelőbb elkezdeni — mondja Feil József növénytermelési ágazatvezető. — E mellett a tábla mellett döntöttünk, és már jó két órája itt figyeljük, melyik percben lehet indulni. A tábla különböző pontjain indulásra készen álltak a szállító járművek. Aztán hét kombájn dübörgött fel — köztük a kel helyiek. Nem Szaladunk az idő után — Hogy telik egy kombajnos napja ? — Reggel fél hatkor indulunk, kocsival kihoznak minket. Mert a gépek kinn maradnak. Hat, fél hétkor kinn vagyunk,' akkor jön körülbelül egy órai karbantartás, és abban a pillanatban, mikor a harmat engedi, indulunk. — És tovább? — Megy az ember és figyel. — Mire? — Mindenre! A műszerfalra,' a vágószerkezetre, a terepre, a gépre. Az előbb is volt egy kis probléma az ékszíjjal, de már rendben van. — Sok kiesés volt ebben az aratasi szezonban? — Tulaj dánképpen nem. Összesen két napom esett ki á cséplővariátor felső szíjtárcsájának hibája miatt. Persze, ha úgy nézem, ez a két nap is húsz vagonnyi aratási veszteség! Bodá LmszIó a meszteg- nyői szövetkezetben öreg kombájnosnak számít. A mostani a kilencedik aratása. Az öregség azonban ez esetben nagyon is relatív fogalom, hiszen mindössze huszonöt éves, de tizenhat éves kora óta minden évben részese a betakarítás nagy munkájának. Méghozzá nem is akármilyen eredménnyel; tavaly a szövetség megyei versenyében a harmadik lett. Vékony alkatú, szerény, csendes szavú fiatalember. Az elnök. Vasvart Janus úgy mondja: — A halk szavú emberekre lehet számítani. Nyu- godtabbak. Bármi történik, nem annyira az indulatok, mint a higgadt megoldáskeresés vezeti őket. A trópusi, párás hőségben méltósággal forognak a kombájnok — Kalota László, Virág István, Klujber Lajos, Babina Csaba, és „öcsi”, a legfiatalabb: Hári László. Mint mondani szokás, ők már látják a munka, végét. Már tudják — hétfőn találkoztam velük —, hogy csütörtöktől két gép Somogyvá- ron, péntektől másik kettő Marcaliban segíti az aratás mielőbbi befejezését. — És ha minden sikerül — mondja az elnök —, a jövő héten az aratásban részvevők a nagy erőpróba után kirándulni mennek. Hagyomány ez nálunk. És valószínű nemcsak azért érdemlik meg, mert minden idők leggazdagabb, legszebb termését takarították be, hanem azért is, amilyen lelkiismerettel végezték ezt a munkát. Most már bizonyosnak látszik . az is, hogy az aratóbrigádnak ki kell fizetni a tizenötezer forint jutalmat Az első ember, akivel találkoztam Mesztegnyőn, ezt mondta: „Szaladunk az idő után. Sok gondot okozott az eső, de már csak lépesek választanak el a célszalag átszámításáig.” tudom, hány perc telt el, mikor az égjük tetején villogni kezdett a sárga jelzőlámpa, és máris indult egy teherautó az ürítéshez. — A több mint hétszáz hektár búzánkból hatszáz még hátravan — mondja az ágazatvezető. — Sok volt a repce, és egy kicsit csúsztunk az aratással. Ezért is kértünk idejekorán segítséget. — Idejövet láttam, hogv némely helyen igencsak megdőlt a búza. — Ezért is kell igyekezni, mert most már minden eső, minden nap késés veszteseget okozhat. Ha az idő engedi. egy órát. sem állnak a gépeink, mindegyiken ketten üjnek. váltva dolgoznak. Kik azok? Cál József, Érászt István, Kinics Endre, Futó Lajos. Koltai Sándor, Ángyán Ferenc, Mar- lon Márton. Takács József, Mózes Attila és* Kiss János. — Hat-hét aratónap kell, és végzünk mi is. Július ötödikén — két nappal később, mint tavaly •— vették át az idén az első bú- zaszállítmán.yt a Somogy megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat siófoki körzeti üzemében : a siófoki November 7. Tsz kezdte, majd a kilitiek folytatták a sort. Tíz termelőszövetkezet és a Siófoki Állami Gazdaság adja ide gabonáját, az idén például 26 450 tonnára szó] a szerződés, és hétfőn 12 119 tonnánál tartottak .. . — Tíz százalékkal nagyobb mennyiségű termést várunk, mint amennyiről a megállapodások szólnak — mondja Gábor Lajos, a körzeti üzem vezetője. — A bogiári malomhoz meg a balatonsze- mesj volt keverőüzemhez is érkeznek a rakományok: Bogláron naponta 400, Szemesen 80—100 tonnát vehetünk át. ftt Siófokon pedig 800—900 tonna a napi átvételi lehetőség. A központi telepen a tárolókapacitásunk 18 ezer tonna . . . — Bértárolási megállapodásunk is van néhány gazdasággal — veszi át a szót Könczöl Oszkár áruforgalmi ügyintéző. — A siófoki November 7. Tsz-ben tartósan helyezhetünk el 2000. So- moavbabodon és Ságváron pedig ideiglenesen 1000—1000 tonna gabonát.. Szombaton este nyolcig és vasárnap délután kettőig fogadtuk a szállítmányokat, tehát emiatt nem adódhatott fennakadás a betakarításban . .. A rekkenő melegben gyorsan fogy a hűtött citromos tea — védőitalként fogyasztják a telep dolgozói, akik kevesebben vannak, mint ahányra a munkához szükség lenne: négy embert foglalkoztatnak, noha tíz is elkelne. — Milyen a minőség, s .a, termelők elégedettek-e a telepen történő minősítéssel? — A hektolitersúly, a tisztaság, a víztartalom jó A sütőipari értékről ez mar kevésbé mondható el, de a jobb minőségű búzafajták csak ezután érkeznek hozzánk. Egy Colman és egy Sirokkó szárítóval doigo- zunj;, gondunk eddig meg egyikkel sem volt, győztük a munkát, mert minden nagyobb gazdaságnak van saját szárítója. A téeszektöl a raktárosok gyakran elkísérik a szállítmányokat, hogy megnézzék a minősítést, de nézeteltérésünk még nem volt. A siófoki malomban még óbúzát őrölnek, a bogiáriban viszont már a 75 százalék régi búza mellett 25 százalék újat is felhasználnak. Eddig nem kaptak elmarasztaló visszajelzést az idei búzáról, de ez szinte természetes is, hiszen a megyének ezen a részén az átlagosnál jobb minőségű a termés, s innen küldenek a belső-somogyi malmokba is, ha a nyersanyagot javítani kell... A szárítómesfer elégedett A szárítóba a gabonatábláról érkező szem között némi ocsú és polyva is akad, de ezt a szárítóval egybeépített tisztító berendezés szépen elkülöníti: az ocsút takarmányként etetik a szarvasmarhákkal meg a birkákkal. — Az aratás kezdeten 17—18 százalékos nedvesség- tartalommal jött a gabona a földekről, akkér három napig egyvégtében lánggal — vagyis fűtéssel — ment a szárítónk — tájékoztat Jakab János, a ságvári Egyetértés' Tsz elnöke. — Aztán már kevesebb volt .a szemben a víz, a tisztító szárított rajta egy-két százalékot, most meg már elég. ha csak hideg levegővel fúvatjuk át... Négyszázötvenöt hektár búza. negyven hektár tavaszi arpa az idei gabonabetakarítási feladat a szövetkezetben: hétfőig 1520 tonna jutott át a szárító es tisztító rendszeren. A meglehetősen „koros” berendezés — több mint hét éve szolgálja a Colman a téeszt — teljesiuiképessege megle- lel a gazdasag igényeinek. Tavaly például a kalászosokon kívül 2800 tonna kukoricát es 700 tonna napraforgót szárítottak vele. A munkát a két Tóth irányítja: Károly és István, a két szá- rítómester ... — Tizenkétórázunk, reggel hétkor váltjuk egymást — mondja Tóth István. — Gépszerelő vagyok, s amikor megjött ez a szárító, részt vettem az összeállításában. Azt mondta az akkori mühelyfőnök: úgy ismerhetek meg egy gépét igazán, ha magam szerelem össze ... Tavasszal, a kombájnok javításával egvido- ben hozzáfog uok a névrokonommal, Tóth Károllyal a szárító rendbehozásához. Ügy csináljuk, hogy később ne forduljon elő vele hiba. mert annak mi látnánk kárát. Az idén szerencsénk van: jóformán .csak hideg levegővel kell szárítanunk, kímélhetjük az olajat, mert amikor esik, a kombájnok állnak, s mi a tartalékból élünk. Száll a por. a hőség megszorul a fedett szín alatt — az emberek szódás ballonokból olthatják szomjukat. Tóth István mintát vesz a berendezésen átfutó búzából, s elégedett az eredménnyel. Közben magyarázza: —- Noha több eve végzem nyaranta ezt a munkát, jól jönnek a szakmai továbbképzések. Legutóbb a Te- szöv szervezté tanfolyam például a tüzeléstechnikával kapcsolatban az üzemanyag-takarékosságról adott sok új ismeretet. Annyira senki sem lehet otthon a szakmájában, hogy ne férne rá még több tudás...: Pótkocsis vontató érkezik a búzatábláról, megkezdődik a lerakodás. A szemben — hála az időjárásnak — nincs sok nedvesség.
