Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-21 / 169. szám

Korsók az udvarházban Fazekasok tárlata Boglárlellén Az idei szezon tárlatai közül eddig különösen örül­hettünk a népművészeti, il­letve a népi iparművészeti készítményeket bemutató — sót árusító — kiállításoknak. Szívesen adtunk hírt róluk, annál is inkább, mert örö­münk egyik fontos oka, hogy végre esztétikai szem­pontból kifogástalan „porté­kát” is ajánlhatunk a Bala­ton vendégeinek, akik úti emléktárgyként szívesen vásárolják (különösen. ha nem látnak mást) a kétes értékű holmit és a giccset. Nos, ezúttal bőven van al­kalom a jó és a rossz ter­mék összehasonlítására. Siófokon még mindig hó­dít a kismesterek pompáza­tos kiállítása, Szemesen a különféle háziipari szövet- ' kezet termékeiből rendezett tárlat, s Boglárlellén a nép- művészeti kerámiák szép együttese... A klasszicizáló egykori nemesi udvarházban (a Béke művelődési házban) • bemutatott anyagot a bog- lárlellei nagyközségi tanács kérésére hozta el ide a Ka­posvári Fazekas Háziipari Szövetkezet, amelynek tag­jai készítették a kiállított tárgyakat. A tárlat augusz­tus 23-ig megtekinthető, s a termékekből a helyszínen vásárolhat is a látogató. Nem szokásunk üzleti propagandát űzni, ám ezút­tal a közművelődési érdekre való tekintettel mondjuk, hogy .érdemes népi összeve­tést tenni a giccskirakatok- ban látható áruk és a ka­posvári fazekasok eladásra szánt munkáinak árai kö­zött. Már csak azért is, mert jó ideje tartja magát az a tévhit, hogy a gices azért kapós, mert „arány­lag” olcsó, a népművészeti, illetve népi iparművészeti termék pedig drága. Nos, a boglárlellei tárlaton bárki meggyőződhet e hiedelem ellenkezőjéről. ' Tavaszi Béla nyugdíjas, aki a kiállítás őre és a vá­sár lebonyolítója, elmondta, hogy délelőtt 10-től egy óráig, valamint délután 3- tól (i-ig általában mindig van vendége. A 37 ezer fo­rintnyi termékből 17 ezer forint értéket már megvásá­roltak a hazai és külföldi turisták. Ha egy-egy külföl­di csoport érkezik, Tavaszi Béla alig győzi a kiszolgálást. Miután megtudják, hogy a látnivaló nagy része eladó, rögtön előkerülnek a száza­sok a bugyellárisokból. Per­sze a kiállított tárgyak egyedi darabjai itt marad­A szegedi Dóm téren a hét végén ismét felcsendül­nek a Szeged híres város kezdetű népdal bevezető dallamsorai. Ez a szignál jelzi, hogy az ország legna­gyobb csillagtetős színházá­ban megkezdődnek a szabad­téri játékok előadásai. A megnyitó 23-án, pénte­ken lesz, amikor tisztelegve nagy zeneszerzőnk, Kodály Zoltán előtt — születése szá­zadik évfordulója alkalmá­ból — a Háry János kerül színre. Az előadás érdekes­sége hogy a rendező Békés András és a karmester Kó- ródi András irányításával a felszabadulás után 1362-ben nak. A csodálatos technoló­giájú es műveszi fehér és kék habán korsók, s a nagy hozzáértést kívánó, sajátos hatású mangán habán edé­nyek Kapitány Júlia tehet­ségének feledhetetlen doku­mentumai. Érdekesek, szépek a mecseknádasdi kerámiák, a sárközi mintákkal ékeske- dők, valamint az úgyneve­zett parasztkerámia egy-egy emlékezetes darabja, külö­nösen Nagy Gabriella keze munkája. Sz. A. először színre került mű most is az ő művészi irá­nyításukkal látható. A cím­szerepet az idén Melis György énekli és játssza a Dóm téren, örzse, a mátká­ja, Mészöly Katalin lesz. A játékok második nap­ján, július 24-én, szombaton újabb bemutatót tartanak. Verdi operáját, a Trubadúrt tekinthetik meg az érdeklő­dők. Július 25-én, vasárnap is­mét a Háry János előadását tekinthetik meg a nézők. A szabd atéri játékok elő­adásai az idén minden este fél kilenckor kezdődnek. Háry János Szegeden Magyar írók perel Név a bitófán A gyökerek mélyen van­nak. Történelmileg Erdély gazdasági s politikai fejlő­désének sajátosságaiban, családilag legalábbis az édesapában, idős Jósika Miklósban. A gazdag, hírne­ves erdélyi arisztokrata fia­talkorában ugyancsak neves, már-már forradalmi érzel­mű volt, hozzákezdett pél­dául a Marseillaise magyar­ra fordításához, s Lengyel- országba is készült, a sza­badságharcos Kosciusko se­regében harcolni. Ez az atmoszféra, az apai példa, Wesselényi Miklós és masok barátsága ösztönözte első politikai küzdelmeiben a fiatal Jósika Miklóst. 1834-ben reszt vett az or­szággyűlési Napló kiadásá­ban Wesselényi Miklós tár­saságában. Megúszta pór nélkül, Wesselényi már nem, s a rendőrség a titkos nyom­dát is lefoglalta, Romantikus tervekét szőtt. Görögországba akart kiván­dorolni. Ennek fő oka a há­zassága. Fiatal katonatiszt­ként hirtelen — s szinte vé­letlenül — feleségül vette Kallay Leó szabolcsi föld­birtokos Erzsébet nevű leá­nyát, s ez a házasság csak­nem tragikusnak bizonyult számára. Az erdélyi arisz­tokrata s a szabolcsi dzsent­ri világa szellemben, mű­veltségben annyira eltérő volt, hogy csaknamar bizo­nyossá vált: nem élhetnek együtt. Ezért akart Görög­országba menni. Előbb azonban rendezni kívánta gyermekei érdekében birto­kai jövedelmét. A szurdok! birtokot bérbe adta hát Sivó Anasztáz nevű örménynek, aki azonban már az első határidőre sem fizetett. A szerződés alapján a bérlőt kitette ugyan, de az kártérítési pert indított ellene. 1835-től 1838-ig tar­tott a per, amelyet végül el­vesztett, s 30 ezer forint kártérítést kellett fizetnie. A második pere is a Kál- lay családhoz kapcsolódik. Apósa ugyanis végrendeleté­ben lányára és vejére hagy­ta birtokait, s ezt a végren­deletet a rokonok megtá­madták. A per során már gyermekei érdekeit védte, nagy adósságokba bonyoló­dott, s mégis alig sikerült elintéznie, hogy Kállay Er­zsébettől született gyerme­kei az anyai vagyonból ki ne zárassanak. Közben — 1839-ben — Egerben a Szentszéknél vá­lópert indít. A per azonban elakadt, Kállay Erzsébet így akarta megakadályozni Jósi­ka házasságát Podmaniczky Júliával. A válóper nyolc esztendeig tartott s talán soha nem er veget, ha 1847. április 3-án át nem tér a református vallásra, s végül 1847. június 4-én a szilágyi református egyházkerület zsinatja ki nem mondja a válást. A történelem parancsá­nak ö is engedelmeskedett. Az 1848-as forradalom győ­zelme után a főrendiház Jósikát delegálta a Honvé­delmi Bizottmányba, amely .1848. szeptember 27-e után a tényleges halalnwU gyako­rolta. Követte a kormányt Deb­recenbe is, részt vett a trónfosztó országgyűlésen, felügyelte a Közlönyt, a kormány hivatalos lapját, 1849. május 5-én kinevezték kegyelmi széki közbírónak. Ráadásul Debrecenben az országgyűlésen hatalmas beszédet, mondott, amelyben hazafiatlansággal vádolta a felsőháznak azokat a tagja­it, akik mind a törvényho­zástól. mind a katonai szol­gálattól távolmaradnak. A teljes eszmei-szellemi odaadás hitével dolgozott, követte a kormányt Szeged­re, Aradra is, feleségestül. A végső bukás után felesé­gét Pestre küldi, ő maga vadászának ruhájában és igazolványával indul bújdo- sásnak. Az úticél: Lipcse, itt adott találkozót asszo­nyának. S az útirány? Deb­recen, Gömör, Szepesség, Greiner-tető (ahol rablók fosztják ki), Zaipusch, Bia- la, Boroszló, Lipcse. Megér­kezett hát az örök száműze­tésbe ötven arannyal, ötven­öt evesen a magyar széppró­za addig legnagyobb sikerű magyar mestere. Lipcsében Wechowsky néven molnármesterként élt, majd Brüsszelben tele­pedett le. Közben nyilváno­san megidézték 1850 január­jában a pesti haditörvény­szék elé lelsegsertés vádjá­ban. Brüsszelben írni kezd né­metül és magyarul, kapcso­latba kerül magyarországi lapokkal. 1851-ben a Magyar Hírlap munkatársa lesz, tárcákat ír — névvel! — a lapba, például a magyar bujdosókat kémlelő párizsi spiclikről. Ez a tárca 1851. szeptember 22-én jelent meg. s ugyanebben a lapban másnap egy másik közle­mény : halalilélet a föl.ség­sértési perben. Az indok­lás su 1848—49-es esemé­„Csillagok, csillagok... Egyre több fiatat csatlakozik 3 J A közvélemény türelme nem mindig ostromolja az eget a csillagászok — ki­váltképpen az amatőrök — értékelésével kapcsolatban. „Túlságosan ráérnek, unal­mukban bámulják - az eget” — halljuk egyszer-másszor. s látjuk hozzá a gúnyos fin­tort. Némelyek egyenesen idegrendszeri elváltozásokat, sőt neurotikus tüneteket emlegetnek, beteges elidege- nedest, elvágyódást a földi dolgoktól, elhatalmasodott magányerzetet. Pótcselek­vés hát a csillagászkodás? Gyógyír munkahelyi sérel­mekre, szerelmi bánatokra, kiélése a be nem teljesedett kalandvagvnak? — szögezem a kérdést Szentmártoni Bé­lának, a megyei kórház dol­gozójának. a kaposvári if­júsági ház es a TIT által támogatott Albireo asztronó- muskör vezetőjének egy nappal a Csillagászok Bará­ti Köre háromnapos tanács­kozása után és háromszor huszonnégy órával azt köve­tően, hogy vendéglátóm át­vette a kiemelkedő ismeret­terjesztő tevékenységért adományozott Zerinváry- emlékplakettet. A válasz jó­val egyszerűbb, mint gondol­tam volna. — Több mint harminc esztendeje kémlelem az eget, „csillagásznak” titulál­tak osztálytársaim már a Táncsics gimnáziumban, ké­sőbb sorstársaim a katona­ságnál, de sohasem töpreng­tem azon, milyen személyi­ségjegyek járulnak hozzá egy-egy szén vedéi y — ebben az esetben a csillagászkodás — kialakulásához. Itt a cél a fontos. Nem tudóskodni akarunk, új üstökösöket, ne­talán „ufókat” fölfedez­ni, hanem saját szemünk­kel meggyőződni a természet világának tényeiről. S. nem zavar, hogy olykor élcelőd- nek rajtunk, sót kinevetnek bennünket. Miért is zavarná, hiszen Szentmártoni Béla környe­zete, életmódja inkább tisz­teletet parancsol, mint ké­telkedésre serkent. A kis lakásban töméntelen könyv, zömmel csillagászati szak­nyékben betöltött szerepe. Mindezek alapján Jósika Miklóst és harmincöt tár­sát „egyhangú szavazattal”... „miképp összesen a felség­sértési bűn részesei” . .•. „vagyonuknak elvétele mel­lett a lázadás által okozott károk megtérítésére ítéltet­nek, kötél általi halál által büntetendők s nevök a bi­tófán kifüggesztendő.” S valóban az ítéletet szep­tember 22-én in effigie (jel­képesen) végrehajtották, azt fekete fatáblán Jósika Mik­lós neve mellé tűzték. Ott függtek a nevek, köztük Andrássy Gyula, Guyon Ri­chard, Irányi Dániel, Kos­suth Lajos, Madarási Lász­ló, Mészáros Lázár, Perczel Mór, Szemere Bertalan, Te­leki László s mások nevei. Az ítélet után október 9- ig jelentek meg még tárcái a Magyar Hírlapban, aztán elkobozták vagyonát. betil­tották II. Rákóczi Ferencről írott regényét. 1853-ban adhatja ki a sza­badságharc után első regé­nyét, az Esztiiért Heckenast, Jósika régi kiadója. A kö­telezvény azonban szigorú, amint az íróhoz ért levelé­ben a, kiadó tudatja. „A re­gényt kedvezően ítélték meg s felsőbb helyről megkapta a nyomtatási' engedélyt is. de azon kifejezett és kötele­ző conditio sine qua ion­nal, hogy á szerző neve, va­lamint bármi czélzás (a czímlapon vagy borítékon) vagy a szerzőre vonatkozás a könyv szövegében szigorú­an mellőzendő.” Jósika Brüsszelben, később Drezdában élt, s ott is halt meg. 1860-ban A két barát című regényen szerepelt új­ra: Irta Jósika Miklós. Benyei József (Folytatjuk) irodalom és sci-fi, hazai és külföldi asztronómiai folyó­iratok sokasága s hat táv­cső, melynek egy részét ma­ga készítette hulladékanya­gokból — hiszen „minőségi” alkatrészt vásárolni hallat­lanul nehéz, az árakat nem a bérből élő átlagember számára kalkulálták. Sokba kerül a nyolc—tiz országba rendszeresen folytatott le­velezés, még inkább az Egyesült Államokban ha­vonta megjelenő szakfolyó­irat, melyet rendszeresen ol­vas Szentmártoni Béla, a szenvedélyt azonban nem lehet leküzdeni. — Hogy hány éjszakát, töl­tök évenként a távcsövek mellett? Előfordul, hogy csak húszat, máskor tálán százat is. mindez függ az időjárástól, a hangulatomtól es sok mástól. Mindeneset­re az ötvenes években a fő­városban, amikor — elsősor­ban a neves szakember, Ku­lin György segítségével — elsajátítottam a távcsökészí- tés csínját-bínját, s amikor a hatvanas években - önálló megfigyelésekbe kezdtem, megtanultam, hogy a csilla­gásznak nem szabad sokat aludnia. Természetesen nemcsak a szil elmesek, de az amatőr asztronómusok is választa­nak maguknak csillagot. Ki a napfoltok tevékenységét kíséri figyelemmel, ki a bolygók mozgására veti vi­gyázó szemét, ki pedig — mint riportalanyunk — a csillaghalmazokat és a köd­foltokat tanulmányozza so­ha el nem múló „megszál­lottsággal”. A megfigyelések írásban is tárgyiasulnak. Szentmártoni Béla nemcsak vezetője a tizenegy eszten­deje alakult, az egész orszá­got behálózó, több rhint száz tagból álló Albireo amatőr esillagászklubnak, hanem szerkesztője az azonos című folyóiratnak — melynek nemrégiben a 112. száma je­lent meg! —; szervez, leve­lez, egyeztet, vitatkozik és veszekszik az ’’ügyért” ren­dületlenül — döntő érdeme­ket szerzett például a ka­posvári csillagvizsgáló lét­rehozásában — lemondva a családi élet örömeiről, de sohasem elhanyagolva a tá­jékozódást kis földünk apró- cseprő ügyeiben. E számos eredménnyel párosult buz­galmáért kapta a napokban a kitartó amatőr csillagász cikkíró és szerkesztő azt az emlékplakettet, melyet Ze- rinváry Szilárdról, a máso­dik világháború utáni más­fél évtized kitűnő asztronó- musáról, három könyv szer­zőjéről és sok-sok szak­könyv fordítójáról neveztek el. — Nem vagyok ugyan már mai gyerek, erősebben fáraszt az éjszakázás, mint régebben, de van még mit tennem bőségesen — mond­ja végezetül. — Örülök, hogy munkánk nem veszett kárba, hogy a TIT és más szervek egyre jobban elis­merik tevékenységünket, % hogy a mozgalomhoz egyre több fiatal csatlakozik. Nem pótcselekvésből, ha­nem az anyagi világ empi­rikus érzékelésének óhajá­tól ösztökél terv. Ij. A, Áz Álba Regia-akció megszervezője volt Marija For túsz neve nem ismeretlen Magyarorszá­gon. Hiszen — egyebek kö­zött — neki köszönhetünk egy izgalmas magyar filmet, az Álba Regiát. Egyrészt ugyanis megszervezte Ligyi- ja Martiscsenko rádióslány elhelyezését a németek meg­szállta Székesfehérváron Hornvánszkv doktoréknál, másrészt jóval a felszaba­dulás után felfedte és nyil­vánosságra hozta a bújtatás, a hírszerzés részleteit. A felderítő őrnagy asz- szony túl a hetvenedik évén írta meg visszaemlékezéseit, melyet a Zrínyi Kiadó a kö­zelmúltban bocsátott a há­borús dokumentumiroda­lom iránt érdeklődők ren­delkezésére. Miben különbözik e kötet a hasonló témájú munkák­tól? Mindeneikelőtt abban, hogy egy nő a szerzője, mégpedig olyan asszony, akit fiatallány kora óta kö­vetkezetes forradalmárként ismert a környezete. Har­colt a fehérgárdisták ellen, majd tanult és tanított, és amikor ott volt szükség ra. a spanyol fronton vedte a köztársaságot. Kommunista funkcionárius férjét, majd repülős. alig tizennyolc esztendős fiát vesztette el itt. A második világháború­ban nagy tekintélyű felderí­tő parancsnokként vett részt hazánk felszabadításában. Elsősorban az volt a felada­ta, hogy megszervezze a hírszerzést az ellenség hátá­ban. A másik jellegzetessége a visszaemlékezésnek: a szer­ző nemcsak háborús élmé­nyeit írja meg, hanem az események utóéletet, a sze­replők további sorsát is be­mutatja. Ehhez szerteágazó kutató munkára volt szük­ség, hiszen több társáról — így két magyar katonáról — semmit sem tudott, miután a háború utolsó heteiben megszakadt velük a rádiós kapcsolat. A kiterjedt leve­lezés, a személyes utánjárás, erdekiödes mégis meghozta a gyümölcsét: megtalálta Li- gyiját es a két szovjet hír­szerző magyar fiút, akikről itthon hosszú évekig senki nem tudta — nem hitle — milyen életveszélyes felada­tot hajtottak végre,- több mint két hónapon át. Szívós „felderítő” tevé­kenysége, amellyel a talál­kozásokat megszervezte, őszinte humanizmusról ta­núskodik, csakúgy, mint a veszélyes feladatok előkészí­tésében. a harcostársakról való gondoskodásban is ben­ne volt az aggódó szeretet, az asszony) érzékenység má­sok sorsa iránt. A híres hírszerző parancs­nok valamennyi akciójának leírása természetesen nem fért el a viszonylag szerény terjedelmű kötetben. Vissza­emlékezésében elsősorban a magyarországi, majd a fel- szabadulás után Csehszlo­vákiában kapott nem kevés­bé veszélyes és izgalmas fel­adatok végrehajtásáról ol­vashatunk. Tíz évvel ezelőtt a Szov­jetunióban filmet készítettek e páratlanul színes, életve­szélyes kalandokban bővel­kedő forradalmi életűiről, de amint az utószó írója is megállapítja: a kétrészes al­kotás sem volt képes össze­foglalni eseményekben gaz­dag életét F. L. SOMOGYI NÉPtAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom