Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-14 / 163. szám
Bér, tehetség, érvényesülés H I ajdani feljegyzések tanúsítják, hogy farsangkor az asszonyok különleges szabadságot élveztek. Luxemburgban minden esztendő második hónapjában az asszonyoké volt a hatalom. Belgiumban „asszonyesteket” tartottak, s onnan kizárták a férfiakat. Hazánkban a mátraalmási asszonyfarsang hagyománya élt legtovább, néhány éve filmet is készítettek róla. A mulatság a férfiak tréfás megborotválásával kezdődött, és esti vigalommal zárult, de a szokásnak olyan változata is akadt, hogy csak két asszony öltözött maskarába — az egyik férfinak, a másik: nőnek —, s így bolondozták végig a falut. A napnyugta utáni asz- szonybál el nem maradhatott. Az etnográfus óképpen vélekedik a népszokás társadalmi tartalmáról: „A vök egyszer az évben a férfiak kirekesztésével mókázhattak, ihattak, énekelhettek és szabadosabban viselkedhettek, mint egyébként illett.” Hiszen ha érmék a szokásnak a nők egyenlő jogai vetettek volna véget! Ám senkit sem vigasztalhatok meg: ez a hagyomány is úgy intett búcsút, mint a többi — száműzték a megváltozott hétköznapok. Ez az asszonyfarsang a görög asz- szonytragédiák kabaréváltozata volt, a nőuralom torz tükre, amely talán arra a görög bölcselőre is nyelvet ölt, aki isten akaratára hivatkozva jelölte ki a gyengét* nem helyét a korok társadalmában: „A nőket az istenek a benti tevékenységekre teremtették, a férfiakat pedig minden másra. Az istenek a nőt benn helyezték el, mert nehezebben viseli el a hideget, a meleget és a háborút. A nők számára az a tisztességes, ha benn maradnak, a tisztességtelen, ha kinn „csavarognak”. Az évszázadok alaposan fölforgatták Xenophónnak ezt az elméletét. Az ö korában a művész még a békét ihlető drámával felelt. Később a népszokás játékos farsangjával replikáit, majd maga a nép — társadalmával. A gyökereket azonban nehéz kitépni: bár az idejétmúlt gondolatok bujdo- sásra kényszerülnek, a tetszetős nyilatkozatok «mögött akár apró tűszúrásként, akár fájdalmas megkülönböztetésül ott az ókori férfiú bölcseleté: kinn és benn. Orvosnő ismerősöm cinikus mosollyal kérdi: mit gondolok, milyen ajándékkal lepte meg őt a kórház szakszervezeti bizottsága a nőnapra? Találgatok ... kerámiák, virágok, megannyi figyelmesség között kutatok, de nem akadok rá a tárgy- ra. Szabad a gazda. Konyharuhával — hangzik a kesernyés válasz. Jó, hogy nem fakanalat vagy sodrófát adtak. Eképpen jutunk Xenophontól a jelenig, mégpedig néhány csattanós közmondás — „az asszony verve jó”, „asszonynak a konyhában a helye” — és a már említett farsang útján. Megfeledkeznék a haladás ügyét zászlójukon viselő nőmozgalmakról? Nem említem a jelen nőpolitikáját, amely mindenfajta fancsali ítélettel, „elméletekkel” leszámol, és határozottan állást foglal az úgynevezett gyengébb nem társadalmi egyenjogúsága mellett? Pozitív példák garmadájával jelezhetjük a szemléletváltozást. Történetek, események tucatjai idézhetnék az új státust, amely már más teendőt is ■kiszab a nőre, mint a konyhában való tartózkodást. Akár statisztikai adatokkal igazolhatnám mindezeket. Mégis inkább az apró tűszúrásokról beszélek. Azokról, amelyeket nem jelez országos adat, nem rögzít jelentés és tánácsi .határozat — egyszerűen csak elhangzanak valahol. Visszhangjuk sem hasonlatos a tihanyihoz, csupán kis kerülőt tesznek. Hallják-tudják a kollégák, tanúja a családibaráti kör. Szerencsére, mert már ritka a nagyobb port kavaró ügy, a közgondolkodás maradi reflexeit csak afféle „piszlicsáré” esetekben érhetjük tetten. Ha azt az iskolaigazgatót, akit a televízió múltkori aktuális heti műsorában láthattunk és hallhattunk a női egyenjogúságról kérdezik, talán tetszetősen és hangzatosán hitet tesz mellette. Csakhogy nem arról faggatták.' Az iskolájának pályázaton meghirdetett tanári állására hárman jelentkeztek: két lány, egy fiú. A főiskola, ahol a jelentkezők végeztek, a tanulmányi eredmény és a közéleti aktivitás figyelembevételével állította föl az ajánlási sorrendet, s a két lányt részesitette előny-' ben. Az állást hirdető tan- intézmény vezetői mind a kettejükkel udvariatlanul bántak, majd a pályázati kiírásban megjelölt fizetéstől messze elmaradó összeget kínáltak fel nekik. Utolsónak maradt a fiú jelölt Ö kapta meg az állást, de nem az önkényesen csökkentett és a lányoknak ajánlott munkabérért, hanem azzal a fizetéssel, amennyit eredetileg ígértek. A z eset utólagos felderítése a riporter érdeme. Ára elgondolkodtató, hogy hány ilyen kis, illetve kicsinek tetsző eset nem jut a képernyőre, sem az újsághasábokra, de talán még az illetékesek fülébe sem. Mennyi keserűséget rejt egy ilyesfajta történet, amelyet még a múló évek is nehezen oldhatnak fel! Elismerem a munkahelyi vezetők gondját, akik a gyestől rettegnek, de megkérdezem tőlük: nem érzik-é tapintatlanságnak arról faggatni egy munkáslányt, hogy van-e fiúja, s mikor akar férjhez'menni? Néhányunk fejében, úgy tetszik, a nőpolitika és a népesedéspolitika csupán frázis. Jól szabott mondatokban beszélnek róla, de a gyakorlatban mégsem látnak tovább az orruknál. Barátom felesége vegyész- mérnök, kutatóintézetben dolgozik. Két gyereknek adott életet. A munkahelyéről egyiknek a születéséhez sem gratuláltak, sohasem látogatták meg. Amíg dolgozott, addig sem vették komolyan. „Summa cum laude” diplomája arra sem volt elegendő, hogy a főnöke hozzá beszéljen, ha tőle akar valamit. Férfi munkatársaitól érdeklődött, velük’ üzent, s ha beosztottainak valamit magyarázott, neki biztosan hátat fordított. Ö a gyermekgondozási szabadság alatt a marxizmus-leni nizm us egyetem szakosítóját' végezte, s állami nyelvvizsgát tett angolból. Amikor pedig lejárt a szabadsága, eltökélt volt: „Oda nem megyek vissza. Inkább lemondok a kutatásról, és elmegyek egy kisebb üzembe ... Oda, ahol egyenértékűnek tekintenek. A nőknek már-már sikerült elérniük, hogy a bérük nem vagy nem sokkal alacsonyabb az azonos munkakörben dolgozó férfiakénál. De a nők mozgási tere sokkal szűkebb. Érdemes lenne tüzetesebben megvizsgálni ezt!” A tér határai azonban nehezen felmérhetők, nem szabályozzák mértékegységek. Evelyne Sullerot francia szociológusnő, a női munka elemzésének apostola — pontosabban: apostolnője, mert apostol is csak férfi lehet — úgy véli: a tér beszűkülése abból fakad, hogy a háztartásban dolgozó nő termelőből fogyasztó lett. Napjainkban a gyermeket iskolába küldik, a férj házon kívül dolgozik, és ha előfordul is, hogy a nő kézimunkázik vagy befőz, ez már csak a régi - szokások maradványa. Így hát, amikor a nő dolgozni igyekszik, egyszerűen azt akarja elkerülni, hogy teljesen mellékessé váljék. Persze a folyamat — úgy gondolom — nem ilyen egyszerű, mert a háztartás a munkába állással összhangban vesztette el régi jelentőségét. A nők munkavállalása nem csupán egy feminista jelszó, hanem gazdasági szükségszerűség. Ezt a család pénztárcája éppúgy megkövetelte, mint az egyre több munkáskezet igénylő, korszerűbb élet. Az persze igaz, hogy az úgynevezett gyengébb nemet a munkahely eszméltette rá: a teljesítményük sok tekintetben azonos a férfiakéval, bár ők, sajnos még ma sem mindenütt élvezik azokat a jogokat, amelyeket pedig az új társadalom kodifikált számukra. A nők számára is kitágult a világ. A sokat emlegetett önmegvalósítás tükröt tartott eléjük, amely végre eredeti nagyságban mutatta meg a helyüket és a szerepüket a mindennapokban. Ám a méretekben akkor sem túlzott a tükör, amikor a megváltozott hely és szerep szülte kisebb-nagyobb ellentmondások bántóra karcolták a felületét. Ismerősömnek, Annának a házassága borult fel amiatt, mert vezetővé nevezték ki — a férje hiúságát birizgálta az asszony beosztása. És ami a múlt előítéletét a jelenbe ragasztja: Anna szülei is azt hajtogatták, hogy a férjének igaza van, minek a tisztség, éljen az otthonának. A családi és a közélet hamis ellentétbe állítása válással végződött, a válás pedig azzal, hogy Annát leváltották. A maradi nézetek panoptikuma? Igen, csakhogy ez manapság történt. A bér és a tér problémáival nyűglődni épp ezért nem köny- nyű dolog. Akainak, akik egy-egy szakma „elnőiesedésétől” félnek, vannak nők, akik ferdén értelmezik a férfiakkal egyenlő jogaikat és a természetet akarják becsapni. Mesélnek olyanokról is, akik férfi voltukat a munkahelyükön élik ki, otthon a papucsférj szerepébe kényszerülnek. Megannyi hamis szemlélet alkot sereget. Ez a sereg persze nem hadba vonuló, inkább békés — a bántó csupán az az itt- ott elejtett mondat, az a nehány meg nem fontolt tett, amelyet talán egy mostani farsangkor is borotvá- lassal bosszulnak meg az asszonyok. Tamás Ervin Awmes az eredetivel Felújított fagyálló 50 millió forint megtakarítás várható Fagyálló hűtőfolyadék begyűjtését és regenerálását kezdték meg a Ferrokémia Ipari Szövetkezetben. Vállalatoktól, gyáraktól vásárolják meg az elhasznált hűtő- folyadékot, amelyet szolgálati szabadalmi eljárás alapján újítanak föl. Mechanikai és kémiai tisztítás után pótolják a fagyálló folyadék elhasználódott fontos alkotóanyagait, mint például a korrózióvédő adalékot. A Kermi vizsgálatai szerint a regenerált fagyálló hűtőfolyadék az eredetivel azonos minőségű, sőt korrózióvédelme a forgalomban levőnél magasabb értékűnek bizonyult. A Ferrokémia vállalkozásához jó partnerekre talált a nagy gépkocsiparkkal rendelkező vállalatok között. Ma már naponta 5—10 tonna elhasználódott hűtőfolyadék érkezik a többi között a Volán és az Afit vállalatoktól a szövetkezethez. Ezzel a tevékenységgel a Ferrokémiai Ipari Szövetkezet évente mnitegy 50 millió forintot takaríthat meg a népgazdaságnak, amennyiben a vállalatok élnek a begyűjtés és a regenerált fagyálló hűtőfolyadék megvásárlásának lehetőségével. Ily módon az évente forgalomba kerülő, mintegy négyezer tonna hűtőfolyadéknak közel 50 százalékát lehet újrahasznosítani, ami egyben jelentős import-megtakarítást is jelent, hiszen például tavaly csak külföldi fagyálló hűtőfolyadék volt forgalomban az országban. Köntörfalazás nélkül Egy művezetővel beszélgettem a múltkor « Sefag csurgói gyáregységében. Nem először tapasztaltam, mással is kilukadtunk oda más üzemben, hogy az újságokban naponta olvasott, a rádióban, televízióban rendszeresen hallott közgazdasági fogalmak helyszíni hatása mennyire foglalkoztatja azokat, akik szeretik a munkájukat; akik tevékenyen részt vesznek a munkahelyi közéletben. A csurgói művezetőt a vele együtt dolgozó társaival együtt a piaci nehézségek aggasztják, mivel ez kihat rájuk, - a gyáregységre, s természetesen a vállalaton keresztül a népgazdaságra is. S itt kapcsolódik ehhez a tapasztalatomhoz a ruhagyári szakszervezeti titkár megalapozott véleménye az őszinte, gyors, minden köntörfalazás nélküli tájékoztatásról. Azok a munkások, akik ott ülnek a szalagok mellett, nemcsak egy-egy munkaművelet elvégzői, hanem egyben tulajdonosok is. Mi sem természetesebb, hogy érdeklődnek a tervezés, a termelés minden őket érintő kérdése iránt. Az első, ami feltűnik nekik, hogy hiányzik valamilyen anyag, kellék, tele van a raktár, a kiszállítás nem olyan ütemű mint máskor. Nem baj, ha a munkások hangosan is fölteszik a kérdést: miért fordult ez elő. Az a fontos, hogy legyen valaki — gazdasági, politikai vezető —, aki erre pontos, őszinte feleletet ad. Jogos az az igény, hogy tartsák „nagykorúaknak” o dolgozókat, ne ködösítsenek, s kiváltképp ne. beszéljenek mellé. Az általános politikai gyakorlatot mindenki jól ismeri. Az újságok cikkei, a rádió, a tévé adásai alapján mindenki tudja, hogy a nagy kérdésekben őszinte a tájékoztatás. Az általános és a politikai műveltség minden MAI I KOMMENTÁRUNK gyárban, gazdaságban nagyobb, mint valamikor. Meggyőzni csak érvekkel, pontos adatokkal lehet. S ha ez elmarad, akkor nehezebb a mozgósítás is a kényszerű túlórára, a szombati ráhaj- tásra. amikor az export igényli. Számtalan somogyi vállalatnál okoz gondot az anyagok pontatlan szállítása, a piac igényeinek a megváltozása. a munkaerő átmeneti. vagy hosszú időszakra szóló hiánya. Ez valóban olyan helyzetet teremt, hogy a gazdasági vezetők nem burkolózhatnak hallgatásba. Az üzemi demokrácia fórumai adottak, működik a képviselet, említsük meg például a szakszervezeti bizalmiak egyre eredményesebben működő testületéit. Bőven akad, aki továbbvigye az értesüléseket, a híreket, a kilátásokat. Ha sikerül nekik megmagyarázni, akkor ők is meggyőzik a társaikat arról, miért kell most olyat gyártani, amit a közvélemény nem tart kifizetődőnek, miért állnak at a nagyobb értékű termékről az egyszerűbbre a piac igényei miatt. Így van ez most a húskombinátban, az elektroncső- gyárban és máshol is. A jó csapatmunkára nemcsak a sportpályán, hanem az üzemekben is szükség van. S ennek a megfelelő légkört úgy lehet megteremteni, ha a tulajdonosok minden fontos lépésről tudnak, rögtön szólnak nekik a nehézségek okairól, s azt is hozzáteszik, milyen intézkedések születtek a megszüntetésük érdekében. Ott, ahol ezt fölismerték, megfelelően gyakorolják, gyorsabban veszik az akadályokat is. L. G. Korszerűsítették az exportfővállalkozások szabályait — A népgazdaság külkereskedelmi feladatainak megoldásában, a kivitel szerkezetének korszerűsítésében nő a hazai vállalatok exportfővállalkozási tevékenységének jelentősége. Az ilyen vállalkozások olyan gyártmányok külföldi értékesítését is lehetővé teszik, amelyeket jelenleg csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem adunk el külföldön. Mivel ma métg az exportfővállalkozások keretében lebonyolított kivitel nem haladja meg az éves export 10 százalékát, lényeges ennek a vállalkozási formának a támogatása, az elterjedését biztosító kedvező feltételek megteremtése. Ezéirt került sor a közelmúltban a meglevő szabályozás korszerűsítésére, olyan keretek kialakítására, ameGyomirtás a gyümölcsösben A Klskunlachá*! Kiskun Termelőszövetkezet almásában közei száz hektáron végzik a vegyszeres gyomirtást. lyek nagyobb mozgásteret biztosítanak a vállalatoknak. A korszerűsített szabályozás ezen túl lehetővé teszi, hogy komplett berendezések kivitelére, külföldön kulcsrakész létesítmények létrehozására külkereskedelmi, illetve gazdasági társaságot alakítsanak a hazai vállalatok. A társaság tagjai így a deviza-árbevételt megállapodásuknak megfelelően megoszthatják. A feltétel az, hogy a vállalkozás kockázatát is együttesen viseljék, így biztosítható a résztvevők közös érdekeltsége. Lényegesen javultak az exportfővállalkozás finanszírozási feltételei is. Korábban a gyors kivitelezéshez szükséges külföldi eszközök beszerzésére sok esetben nem volt elég pénzük a vállalatoknak. A gépvásárlások mellett egy- egy fővállalkozásnál más devizális kiadások is adódnak, mint amilyen például külföldieknek fizetendő munkadij, bérleti díj, vám, adók. Most ilyen esetben a bankok a mindenkori pénzpiaci kamattal, devizaárbevételből visszafizetendő devizahitelt nyújthatnak a nem rubel elszámomolású exportfővállalkozás resztvevőinek. Ugyancsak az exportfövállalkozók ezen túl a megnövekedett készletek finanszírozásához exportfővállalkozói célhitelt kaphatnak a bankoktól. Már a korábbi rendelkezés is lehetővé tette, hogy bizonyos állóeszközöket, meghatározott termelő-, és a termelést közvetlenül kiszolgáló berendezéseket külföldön kedvezőbb módon szerezhessenek be, az ilyen kiadásokat ne a fejlesztési alapból fedezzék, hanem a termelési költségek között számolják el. Most a korlátozásokat teljes egészében feloldották, es jelenleg már minden termelő és a termelést közvetlenül kiszolgáló állóeszközre érvényes a rendelkezés, melyet az export- vállalkozó nem rubel elszámolású vállalkozási tevékenysége során külföldön használ. Szintén a rugalmasságot, a vállalkozóképességet hivatott növelni az a változtatás is, mely szerint 3 százalékról 5 százalékra növelhetik a fővállalkozói kockázati alapot, melyet az adózatlan nyereségből’ képeznek. (MTI) Felhőszakadás Tatabányán Homokzsákok az üzemcsarnok előtt Kedd reggeltől a kora délutáni órákig több ciklusban óriási mennyiségű eső zúdult Tatabányára és környékére. A sűrű villámlásokkal kísért felhőszakadás üzemzavart okozott az Országos Villamos Távvezeték Vállalat bánhidai állomásán. Az innen kiinduló almásfüzítői távvezetékbe villám csapott. A város energiaelátása azonban zavartalan volt. A város utcáin patakként hömpölygő esővizet nem tudták befogadni a levezetőcsatornák, ezért több alacsonyan fekvő épület pincéjét, alagsorát elöntötte a víz. Elöntés fenyegette a BHG tatabányai gyárában is a műhelycsarnokokat, a dolgozók térdig érő vízben biztonságos helyre mentették a mozgatható alkatrészeket és homokzsákokkal torlaszolták el a csarnok bejáratát. A tatabanyai tűzoltók több órás megfeszített munkával víztelenítették a gyár területét.
