Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-08 / 132. szám

Izraeli Invázió Erős az ellenállás A vártnál erősebb ellenál­lásba ütközik és súlyosabb vesztesetekkel jár Izrael dél-libanoni inváziója. A palesztin ellenállási mozga­lom és a libanoni haladó érők egységei több frontsza­kaszon feltartóztatták. Zah- rani és Dirnesije térségében pedig visszavetették a tá­madó csapatokat. Továbbra is heves har­cok folynak a bekerített Tyr es Nabatijeh birtoklásáért. Tyr védői több mint 30 iz­raeli harckocsit semmisítet­tek meg. A PFSZ bejrúti központjában cáfolták a Beaufort-erödítmény elfog­lalásáról szóló izraeli jelen­tést. Az izraeli légierő, a tüzérség és a haditengeré­szet. mindenütt intenzív tá­mogatást nyújt az imvázíós csapatoknak. Közben Tel-Avivba érke­zett Philip Habib amerikai elnöki megbízott, hogy tár­gyalásokat folytasson egy újabb tűzszünet izraeli fel­tételeiről és az újonnan el­foglalt libanoni területek sorsáról. Izraeli sajtójeten- téeek szerint a Begin-kor- mány csak akkor járul hoz­zá a megszállt területek ki­ürítéséhez, ha azokat ENSZ- ellenörzés alá helyezik és ha garantálják, hogy az eltávo­lított palesztin gerillák nem temek vissza Tyr, Nabati­jeh, Araun és a Fatah-föld névén ismert Arkub térsé­gébe. Varmallfea — közös nyilatkozat „Óvatos magatartás" A kelet-nyuga­ti viszonyt illető­en a Szovjetunió­val és a kelet­európai orszá­gokkal szembeni „óvatos és a kü­lönbözőségeket fi­gyelembe vevő magatartásban", a tőkésvilág gaz­dasági stratégiá­ját illetően a tartós gazdasági növekedésnek el­sősorban az inf­láció megfékezé­sével történő, s az érdekeket köl­csönösen figye­lembe vevő irány­vonalban állapo­dott meg a hét vezető ipari tő­késország állam- és kormányfője vasárnap Ver- sailles-ban, ahol a tanácskozás vé­gen közös nyilat­kozatban össze­gezték a csúcsta­lálkozó eredmé­nyeit. Az első formula azt mu­tatja, hogy a nyu­gat-európai or­szágok részben engedtek a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok korlátozására irányuló washingtoni nyo­másnak. a nyugati gazdaság problémáiról szóló részből viszont hiányzik mindenne­Egy kérdés — három válasz Veszélyes világban élünk. Ezt eddig is tudtuk, de a hét végén a világ újra em­lékeztetőt Kapott a keserű igazságból. Most már nem­csak a Falkland-szigeteken és az irak—iráni fronton arat a halál, hanem egy Eu­rópához közelibb térségben, Dél-Libanon és Észak-lzrael régiójában Izrael a levegőből és a szárazföldről lecsapott Libanonra. A tamadas jelle­géből következik sajnos, hogy a másik két háború­nál sokkal több polgári la­kos esik áldozatául ennek a véres akciónak. Azzal, ami történt és történik, tele van­nak a világlapok és a rá­dió, televízióállomások hír­adásai. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk egy alapvető ténnyel. Azzal, hogy Tel Aviv libanoni jobboldali szövetsé­geseivel együttműködve, már nagyon régen szeretne „meg­határozó változást” kierő­szakolni északi szomszédjá­ban. Vagyis ebben a straté­giailag kulcsfontosságú kis országban szüntetné meg a palesztin és a sziriai erők katonai-politikai jelenlétét. Szívesen hatalomra juttatna Bejrútban egy konzervatív, Izrael vizeit nem zavaró ka­binetet. A TASZSZ-hírügynökség erre emlékeztetve fogalmaz úgy, hogy „Izrael már rég­óta keresi az ürügyet” ■ az akcióra. Tudta ezt pontosan a PFSZ is és igyekezett el­kerülni azt, hogy ürügyről gondoskodjék Tel Aviv szá­mára. Sajnos, a zavaros háttér- gomolygásban akadtak rend­kívül nehezen behatárolha­tó. inkább csak sejthető erők. amelyek érdeküknek látták, hogy Izrael megkap­ja ezt az ürügyet. Az izraeli nagykövet elleni londoni ak­ció gondos időzítése semmi­képp sem véletlen, mint ahogy az sem. hogy a PFSZ a merénylet után szinte per­cekkel elhatárolta magát a terrorcselekménytől. Izrael viszont mégiscsak megkapta azt, amit — egy érzelmileg felkorbácsolt kö­zegben — ki lehetett kiál­tani casus bellinek — há­borús oknak — a lehető leg­kedvezőbbnek vélt időpont­ban. Hogy miért tartja Tel Aviv kedvezőnek a jelenle­gi időpontot egy radikális libanoni „átrendezési” kísér­letre? I. Mert Mubarak Egyip­tomja nem teljesen Szódat Egyiptomja és bár Kairót a jelek szerint zavarja a pa­lesztin kérdés izraeli szabo- tálása, Beginék biztosak le­hetnek abban, hogy a leg­erősebb arab hadsereg az egyiptomi, a Camp David-i különalku miatt — és köz­vetlenül a sinai kiürítés után — vem jelenthet szá­mára veszélyt; 2. Mett az arab világot a szokásosnál is sokkal jobban megosztja a drámai végki­fejletéhez közeledő irán— iraki háború. Ez Tel Aviv számára kedvezően kuszálja össze az amúgy is bonyolult erővonalakat és megnehezí­ti az egységes Izrael-ellenes arab fellépést; 3. Mert Washington fa­lán nincs tökéletes szinkron­ban az izraeli szándékokkal, Beginék joggal számíthatnak arra. hogy a Fehér Ház a félidős amerikai választás esztendejében nem hívja ki maga ellen a nagyhatalmú lzrael-lobbyt és nem próbál­ja komolyan visszatartani Tel Avivot e kibontakozó véres kalandtól. H E. A Versaillles-i tőkés csúcstalálkozó be­fejező aktusaként sajtókonferenciát tartottak. A képen: világos ruhában középen Mitterrand francia elnök, mellette balról a japán, a brit, az amerikai, jobbról az NSZK, a kanadai és az olasz miniszterelnök (Teleíotó — AP—MTI—KS) mű konkrét amerikai ígéret a kamatlábak Nvugat-Euró- pában remélt csökkentésére vonatkozólag. A kétnapos tanácskozásról kiadott közös nyilatkozat hangoztatja: közös cél az v infláció csökkentésével biz- I tosítani a tartós gazdasági növekedést és a munkanél­küliség enyhítését. Ennek el­éréséhez növelni kell a ter­melő beruházásokat és foly­tatni az ipar korszerűsíté­sét. Minden résztvevő or­szágnak abban a tudatban kell cselekednie, hogy poli­tikája' „hátassal van a töb­biek helyzetére is” — álla­pítja meg a hét állam- és kormányfő. AZ AKKUMULÁTOR- ÉS SZÁRAZELEMGTÁR KAPOSVÁRI TELEPE felvételre keres egy férfi dolgozót raktárvezetői munkakörbe (Legalább középfokú raktárgazdalkodoi tanfolyam, valamint 5—10 érés rakUrvezrtói gyakorlat szükséges.) lelentkezéa: Kaposvár—Ijmajor. Telefon: 13-245. (86537) A nyugat-európaiak által sürgetett (amerikai) kamat- lab-csökkenés annak függ­vénye lehet, milyen eredmé­nyes az infláció ellenes fel­lépés — hangoztatja a nyi­latkozat, ezzel a Washingto­ni kormány álláspontját jut­tatva érvényre. A nemzet­közi pénzügyi rendszer meg­szilárdítása, a nem kívánt árfolyam-változások kikü­szöbölése érdekében a részt­vevő országok együtt kíván­nak működni — hangoztat­ják az állam- és kormány­fők —, középtávú célként jelölve meg a dollár, a jen és a vezető nyugat-európai valuták mozgásának össze­hangolását. Egyetértettek abban,, hogy az árfolyamo­kat senki ne használja ke­reskedelmi versengésre (so­rozatos leértékelésekkel), s abban is, hogy ki kell kü­szöbölni a „gazdaságilag in­dokolatlan” árfolyamválto­zásokat. Ennek érdekében a nem­zetközi valutaalap keretében munkabizottságot . hoznak létre. Egyetértettek továbbá abban, hogy „óvatos pénz- politikát kell mindenütt folytatni és erőteljesen csök­kenteni kell. ahol szükséges, a költségvetési hiányokat”. A nemzetközi kereskede­lemben mindegyik résztvevő ország a nyitott, akadályok­tól, elzárkózástól mentes kereskedelmi rendszer mel­lett foglalt állást. A konferencia résztvevői megállapodtak abban, hogy „a Szovjetunióval és a kelet­európai országokkal szem­ben olyan óvatos és a kü­lönbözőségeket figyelembe vevő magatartást kell tanú­sítani, amely összeegyeztet­hető a politikai és biztonsá­gi érdekekkel”. Ez három te­rületen fog megnyilvánulni. Először is, a jövőben szigo­rúbban kívánják ellenőrizni a stratégiainak minősített árucikkek eladását a szo­cialista országokba. Másod­szor. az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejleszté­si Szervezet) keretében köl­csönösen tájékoztatják egy­mást a szocialista országok­kal folytatott gazdasági, ke­reskedelmi és pénzügyi kap­csolatok minden részletéről. Harmadszor pedig megálla­podtak abban, hogy „kellő óvatossággal” alakítják pénz­ügyi kapcsolataikat ezekkel az országokkal, beleértve az exporthitelek korlátozását is. Rendszeresen felülvizs­gálják ezután, hogyan ala­kítsák az adott időszakban a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolataikat a szocialista országokkal. A nyugat-európai országok tehát részben engedtek a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok korlátozását sürgető washingtoni nyomás­nak, bár a közlemény meg­fogalmazása természetesen nyitva hagyja azt. hogy ho­gyan lehet értelmezni a „kellő óvatosság” kifejezést. Lengyelországija utazók kötelező minimális valutaeilátásának módosulása Az 1982. június 8-tól meg­változott forint és zloty kö­zötti nem kereskedelmi árfo­lyamnak megfelelően a Len­gyelországba egyénileg utazó turistáknak személyenként minimálisan 1800 zlotyval kell rendelkezniük, ami 4 napi tartózkodásra jogosít. Minden további napra ez az összeg 450 zlotyval nö­vekszik. Akik csak átutaz­nak Lengyelországon es 48 óránál rövidebb ideig tar­tózkodnak ott, ugyancsak legalább napi 450 zlotyt kell vásárolniok hivatalos ma­gyarországi valutakiszolgál­tató helyen. A minimális valutaellátást az illetékes lengyel vámszervek belépés­kor ellenőrizhetik. Csak 2 napig minden városban! Felejthetetlen élmény! A megyében vendégszerepei a TIGRIS Rákóczi SE sportpálya 1982. VI. hó 10-én 18.30 órakor. Rákóczi SE sportpálya 1982. VI. hó 13-án 18.30 órakor. Külföldi és magyar filmek kaszkadőrjeinek, autós-motoros versenyzőinek, artistáknak csaknem 2 órás izgalmas parádéja. Figyelje az autórodeó reklámtábláit, mely mindenről tájékoztat! (204728) A KB-ülés után H Szovjetunió a nyolcvanas években A swovjet belpolitika min­den bizonnyal hosszú távra ható eseménye volt az el­múlt napokban az SZKP Központi Bizottságának ülé­se. A testület megtárgyalta a Szovjetunió 1990-ig terje­dő, tudományos igénnyel, s a realitások figyelembevéte­lével összeállított élelmiszer- programját. Az ülésen egy­hangú határozatot fogadtak el arról, hogy a lehető leg­rövidebb időn belül biztosí­tani kell a lakosság megbíz­ható élelmiszerellátását. Kétféle kommentár Az első nyugati lap véle­mények. általában leplezett kárörömmel kommentálták az SZKP KB ülését. Annak beismeréséként taglalják, nogy a Szovjetunióban gon­dok vannak a közellátásban. Leonyid Brezsnyev beszámo­lójának azt a részét, amely­ben a szovjet mezőgazdaság múltban elért sikereiről szólt, mélyen elhallgatják. Szívesen idézik viszont a fő­titkár azon megállapítását, amely szerint az élelmiszer­igény egyelőre megelőzi a termelést, valamint azt, hogy a választék nem felel meg a követelményeknek. Viszont alig akad olyan polgári új­ság, amely az élelmiszer­programról hozott KB-dön- tést ne önmagában, a szov­jet gazdaság egészének rend­szeréből kiemelve vizsgálná. Csak a legmélyebb elemzé­sek „fedezik fel”, hogy más­ról, sokkal többről, egy egész nemzetgiazdaság iirá- nyításmechanizmusónak kor­szerű újjászervezéséről van szó. Az ilyen kommentárok viszont sejtetik, hogy ez az újszerűség épp az élelmiszer­ellátás kérdését választja ki­indulópontjául. Igazuk van, hiszen a háttér érthető: az új gazdasági modell megte- rem téséról folytatott tudo­mányos viták egy pillanatig sem tévesztették szem elől, hogy mindez az emberért van. Lélektani probléma A nyolcvanas évek legfőbb gazdasági feladatának meg­ítélésében — sok-sok vita után — a szovjet közgazdá­szok egységes véleményre jutottak abban, hogy ez. az évtized az intenzív fejlődési szakaszra való áttérés idő­szaka lesz. A feladat mére­tét sokak az első ötéves terv iparosításához mérik. A Szovjet Tudományos Akadé­mia gazdasági folyóirata, a Vaprpszi Ekonomiki (A gaz­daság kérdései) tisztán, vi­lágosan fogalmaz: „A jelen­legi körülmények között a társadalmi termelés követ­kezetes intenzifikálása nél­kül sem gazdasági, sem tár­sadalmi haladás nem lehet­séges”. Aganbegjan akadé­mikus a Pravdában megje­lent cikkében így ír: „A nö­vekedés struktúrája már nem kielégítő”, s vélemé­nyét számokkal igazolja: „E jelenséggel összefügg a gaz­dasági-társadalmi fejlődés ütemének csökkenése”. (A nemzeti jövedelem a VIII. ötéves tervben 41, a IX.-ben 28. a X.-ben 21 százalékkal növekedett.) „Ilyenformán — fűzi hozzá Aganbegjan — az 220 és 350 literes mélyhűtőládák, PB és földgázas konvektorok, vegyestüzelésű kazánok kaphatók^ Siófokon, a víztorony melletti műszaki boltban. (86758) extenzív módszereik miatt! hatékonyáé gcsökkenés, a ter­melékenység emelkedésének lassulása, valamint a fűtő- és nyersanyagtúifogyasztás aránytalanságokat idéz elő a népgazdaságban. Növekszik a beruházási eszközök, a fű­tőanyagok és egyéb anyagok hiánya, bizonyos területe­ken munkaerőhiány lép fel, növekszik a fizetőképes ke­reslet és kínálat közti rés”. A szovjet gazdasági sajtó rámutat, hogy a probléma komplex megközelítést kö­vetel meg. „Az intenzív fej­lesztésre való áttérés — ú> ja Abalkin professzor —fel­tételezi a szervezési-irányí­tási rendszer es módszerek lénvegjes átalakítását”. Magyarán, szakítani kell azokkal az elképzelésekkel és sztereotip iákkal amelyek abban az időszakban jelle­mezték a gazdasági irányí­tást amikor a minőségivel szemben a mennyiségi szem­lélet érvényesült. Ez egyben azt jelenti, hogy az „inten- ziíikálás” nem csupán mű­szaki-technológiai, vagy ép­pen szervezési, hanem nagy­mértékben lélektani problé­ma is. Az intenzív fejlesz­tésre való törekvés be kell, hogy épüljön minden rendű és rangú vezető és végrehaj­tó gondolkodásába. „A hiány anatómiája** A gazdasági mechanizmus korszerűsítésének igénye a Szovjetunióban sem újkeletű. Több mint másfél évtizede hoztak róla döntést, majd 1979-ben megerŐ6ítették az akikori határozatot. Kimond­ták, hogy a vállalat értéke­lésének mércéje az úgyneve­zett tiszta termék, tehát az adott termelőegységben lét­rehozott új érték lesz. Am az említett határozat nem volt képes szemléleti válto­zást hozni. A reform komp­lex bevezetése emiatt elma­radt. Szovjet közgazdasági kö­rökben bestsellerként olvas­sák V.- Zorkalcev „A hiány anatómiája” című könyvét. Az író okfejtése szerint * hiány a gazdaság egyik köz­ponti problémája. Utal a fűtő- és nyeresanvagellátás- ban tapasztalható fennaka­dásokra, bizonyos berende­zések. közszükségleti cikkek és élelmiszerek hiányára. Hangsúlyozza, hogy a hiány nem abszolút, hanem rela­tív, amelynek megjelenési formái összefüggnek egy­mással. A szerző véleménye szerint minden hiány közös okra vezethető vissza. Az okot Zorkalcev a gazdasági mechanizmus működésének sajátosságaiban' jelöli meg. Egyúttal emlékeztet az anyagi ösztönzés elégtelensé­gére. az anyagi források el­osztásának és hasznosításá­nak logikátlanságára, vala­mint mindennek következte­ben a vállalatoknak fölös tartalékok képzésére, irányu­ló automatikus törekvésére. Zorkalcev végkövetkezteté­se: „Ha a hiány oka a gaz­dálkodás mechanizmusában van, akkor generális megol­dást csak ennek tökéletesí­tése révén lehet elérni”. Zorkalcev gondolatmenetét viszi tovább Belkin profes­szor, az EKO című szakfo­lyóiratban. Legfigyelemre­méltóbb javaslata, hogy a különféle egyensúlyi zavarok megszüntetését a kereslet­kínálati egyensúly helyreál­lításával, javításával kellene elkezdeni. Koncepciója értel­mében a fizetőképes kereslet és kínálat egyensúlya alapját képezi az összes más terü­leten kívánatos egyensúly­nak is. Belkin egyben nagy szerepet tulajdonít az áru- és pézviszonyoknak. A szovjet közgazdászok fent vázolt mechanizmusvi­tája. akár az SZKP KB leg­utóbbi ülése, azt a törekvést tükrözi, hogy a nyolcvanas években megújuló szovjet gazdaság ne csak potenciáli­san, hanem a mindennapok­ban is megmutassa erejét, diám izmusát, teremtsen le- helŐséeét a vásárlók mind nagyobb és szerteágazóbb igénveinek kielégítésére. S. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom