Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
A személyiség varázsa Történetek a nevelésről Neveket nem említek: ne bántsuk az élőket, a köziig 1 ünk eltávozottakról pedig nem illik rosszakat mondani. Épp ezért csak tetteket sorakoztatok fel, megtörtént esetekre hivatkozom, hogy utólag is feáet hajfi- liasáak a nevelő személyiségének semmivel sem pótolható varázslata előtt, hogy hirdethessem, bizonyíthassam: ez az, amit nem lehet helyettesíteni sem szupermodem iskolákkal, sem a legkorszerűbb szemléltetőeszközök garmadájávaL Ebből a csodából még alsós karomban, sejtettem meg valamit, persze egyáltalán nem tudatosan. Tanítónőm, akihez nagyon ragaszkodtam, beteg lett, s több mint félévre kórházba kellett mennie. Búcsrúzáskor utánaszaladtam, remegtem a zokogástól, hullottak köny- nyeim, mint a záporeső. Akkor nem értettem, csak csalódottan érzékeltem a tekintetével sugárzott elégedettséget, örömöt, mert engem saját keserűségem bántott Ma már tudom, hogy büszke lehetett arra, amit egynisége teremtett azzal, hogy magához bilincselte a hétesztendős kicsiket így vigasztalt: — He síri, fiam, visszajövök. „. Igaza volt, de akkorra én már elfelejtettem az egészet, mert az, apróságok önzésével máshoz kötöttem le szabad szeretet-vegyértékei- met. ■ Ritkán járok abba az alföldi városba, még kevesebbszer találkozom vele, de ha meglátom, felidéződik 'bennem ez a múlttöredék. Olykor eljátszom a gondolattal: vajon ő emlékszik-e rá, • Bizonyára nem, hiszem számára egy voltam a sok megnyerendő tanítvány közül. Általános iskolai földrajzos történelemtanárom született pedagógiai ántitalen- tum volt, diszkréten szadista beütéssel. Az osztályban olyan gőggel trónolt, mint egy görög zsarnok városállamában. Az új anyagközlés nem nagyon izgatta, valószínűleg unta az egészet. Annál inkább élvezte viszont a féleltetósit, pontosabban azt a módszert, amit ő számonkérésnek nevezett. Hatunkat-nyolcunkat kihívott, .s nekünk szóról szóra, egy betűhiba nélkül mondatnunk kellett a leckét. Gyorsan végzett, mert a többség elégtelennel bandukolt a helyére. Neki viszont eszébe sem jutott, hogy ő is vizsgázott, s ugyanolyan jegyet szerzett, méghozzá megérdemelten. Ehelyett inkább felháborodott, s egyre-másra csattantak azok a tiltott pofonok. Tiltakozni? Ugyan kérena! Az ötvenes évek elején jártunk, s akkoriban nem volt divat a véleménynyilvánítás, különösképp olyan, emberekkel szemben, mint ő, aki számos közéleti funkciót is betöltött, azaz biztos védelmét nyújtó pajzsokkal óvta magát minden kellemetlen meglepetés ellen. Megvallom*: gimnáziumban egy kissé nyűgös diák voltam, Az egyik sokakat meghökkentő ..felfedezésem” az lett, hogy délelőtti eimet Teljesen feleslegesen pazarolom el az iskolapadban, ugyanis a tankönyvek szövege érthető, azokban .mindent megtalálok. A baj ott kezdődött, hogy ezt közöltem . is oktatónnmal. Az egyik vérig sértődött, szeren esetlenségemre épp az osztályfőnököm volt, aki a magyar pedagógia gyakorlatában nem sok babért szerzett. Ebből sejthetett is valamit, s inkvizítori követke- zetességgiel folyvást igazságtalanul leckéztetett Sportkifejezéssel szólva: kiütéssel győzött, azaz két, tárgyból nem jelest, hanem négyest adott, s ez engem akkoriban teljesen letört: azt hittem, összeomlott a világ, pedig a nap épp olyan ve- rőíónyesen sütött, mint máskor. Szegény anyám — már rá is csak emlékezhetek — felkereste a megbántott tirannust, aki kegyúri mozdulattál csak ennyit közölt vele: „Kell ez a fiának, legalább észreveszi, hogy hol a helye” Nem ez történt. Lexikonokból, tanulmányokból készültem, írem sajnáltam feláldozni éjszakáimat, s felel- tetéskor most már „Meste- ram” volt zavarban, én viszont pontosan megjelöltem a forrásmunkákat. ö fújt visszavonulót, s gimnáziumi, éveim alatt egyszer sem zavart többé... Azóta Esem találkoztunk, valószínűleg azért, mert nem lenne, mondanivalónk egymásnak Másik tanárnőm a legrátermettebbek közé tartozott. Előbbi kijelentésemen írem lepődött meg Fel sem horkant, hanem így reagált: — Jól van, gyerek, ha unatkozol, bármikor elmehetsz az óráimról. Éltem a lehetőséggel, de később visszasomfordáltam, s megszégyenülten ültem a helyemre. Mind tragédiámat érezhette, mert a szünetben magához hívott, s megértéssel, szeretettel beszélt nekem az egyéniségről, az egészséges alkalmazkodókészségről, s számos jó tanáccsal látott el. Ezeket persze nem fogadtam még, de máig is szeretném megköszönni, ő ugyanis a világ legfontosabb dolgához értett — méghozzá igen magas színvonalon — a neveléshez „. Két egyetemi professzorom ai'céle villan fel, amikor a múlt mozaikjait próbálóm egésszé ötvözni. Az egyiknél irodalomból szigorlatoztam, s a letelem Eötvös József munkássága lett volna. Amikor megláttam, magamról megfeledkezve felhorkantam: — Nem szeretem ezt az írót, lehet, hogy jó politikus, kiváló közéleti személyiség volt, de szárazán, unalmasan, vontatottan fogalmaz. És magyaráztam, társaim közben bökdöstek, attól tartva, hogy túlfeszítettem a húrokat. Ö azonban elmosolyodott. s így reagált: „Húzzál újabbat.” Megtettem, s most már Coméniusról beszélgettünk, de úgy, hogy minduntalan visszautaltam a FaLu jegyzőjének szerzőjére. Kint megnéztem indexemet, s feiujjongva láttam, hogy ott a jeles. Az öreg kijött, * tekintetemből mindent megértett: — Miit csodálkozol, hát nem szenvedélyesen vitatkoztunk ... ? Szégyelltem mondani, pedig 6 is érdemjegyet szerzett, méghozzá jelest... Emberségből ... A másik egyetemi tanár egyszer rájött, hogy nem kedvelem Kassák költészetét. Meggyőzés helyett egy ajánlattal rukkolt ki. —: Tárgyamból egész félév alatt csak ezzel foglálkozzál, s majd'a vizsgán tárgyalunk, akkor te is felkészült leszel. Véleményem nem változott, de érvek garmadáját gyűjtöttem össze. A számonkérő diskurzus egy egész délután tartott. A jeles mellé a következő út- ravalót adta: —• A tények nagy része melletted szól, de mit sejtettél mindebből korábban? Hidd el: szellemi párbajra csak felvértezetten szabad kiállni. Képzeld el, milyen ellenféllel vettem volna fel a harcot.” Nem ígértem meg, de életem fogytáig emlékszem erre a tanulságra... P. J. Dubrovnik! tengerpart. Kiss Attila rajza. L ehet, hogy soha nem kerül elő ez a levél, jól eldugtam: még a kiskabatom zsebe látszott a legjobb helynek, hiszen azt én se használtam egész életemben — flancos dolognak tartottam, úri tárca meg ilyesmi való abba; s lam- lám, ezt az üzenetet megás ide rejtem. Ha valaki, csak te találhatod meg — ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a'szem előtti dolgokat gyorsan elh’ordják majd, talán a fiókokat is. kiborogatják: de hát ki törődne a gönceimmel? Ne haragudj, hogy rád nem hagytam semmit — tudom, te így is megsirattál. A többiek vagy azért, mert keveset kaptak (ők lesznek az elsők, akik majd elhordanak mindent), vagy azért, mert eleget — lám-lám, azért mégsem volt olyan rossz em- ember az öreg. Kicsi gyerek szülei lábát, nagyobb gyerek szülei szívét tapod- ja... Biztosan meglep ez a levél: mondhatnád, mindffe csak akkor írtam, ha valami baj történt De ne mondd — amikor valami jól sikerült, jött mindenki, ahogy a koncra . A bajban viszont csak ' rád számíthattam. S te nem jöttél el egy szüretre sem . . . pedig akkor mindig teljes volt a család. Ha permetezni kellett, ha kapálni: magunkra maradtunk. Egyszer kifakadtál: jól van ez így?! Még én csitítottalak, maradj magadnak, pedig igazad volt — de te lettél a fekete bárány, a család szégyene! Marfyn Ferenc: Fej Apáti Miklós Egy mondat a tanítókról Bár név szerint illik emlegetni tanítóinkat, tanárainkat, én egy névtelen tanítómra emlékezem: az általános elvégzése táján, mint afféle kopott ruhás, hétgyermekes, kinőtt nadrágú úriember hozzánk, a hírhedten szegény proletár-családhoz jelentette be magát azzal a nyíltan bevallott céllal, hogy szüleim rábeszéli arra, hogy tanuljak tovább, mert ő még hitt abban, hogy a szocializmus a kiművelt fők közössége lesz, hát anyám besütötte a haját, apám megszögelte a széket, a sámlit, a szobát kitakarítottuk, a petróleum-lámpa üvegét sem felejtve ki, a rongyszőnyegek kimosva, a padló fokiktifaxt várta a tanító urat, és keményen eltökélt szándék, akarat: mi szegények vagyunk, másra kell a pénz, én nem tanulhatok — délután megjelent a mondott hétgyermekes, kopott kabátú, nagy bajusszal áldott, vöröshajú osztályfőnököm, engem kiküldtek, s hogy mi történt? azóta sem ... végül is vállalták a szüleim a legfölkapottabb technikumot, mondván, ha fölvesznek, akkor biztos, hogy tudok valamit, s ha nem, úgy jó az is: én azóta is áldom e jó tanítót, hogy bár mellekösvényeken, de eljuttatott Kispestről Óbudára, a Than Károly Technikumba, ahonnan, mint az köztudott, újabb és régibb tanítók utján egy ugrás csupán a PamasszM hideg hegy*. Jókor mondom, «Je ne ijedj meg a levelemtől — izgatott vagyok kicsit, hisz életemben, ha utaztam, csak amennyit vittek: hadifogságból hadifogságba. Utazni fogok újra ... • egyedül, önszántamból, nagyon messzire, s kíváncsi vagyok, mi a végcél. Nem, félni nem félek: ha lenne meg. ami idekössön ... Igaz, téged nagyon szeretlek — igen, így, jelem, időben —, ezért is neked írok: de nagyon egyedül voltam atn. Ezt alá is húzom. Deák Mór Kedves unokáin! Eleinte nem húztam alá semmit. Aztán egy szót. Egy mondattöredéket. Egy mondatot. Azt hiszem, ahogy öregszik az ember, úgy sokasodnak a vonalak alul. Ez a harmadik levél, amibe belefogtam — az első kettőben akaratlanul aláhúztam mindent. Egyszer azt mondtad, csúnya, öreg szivar vagyok. Felindultál, azért mondtad: s dühöd csillapodtával nyakas voltál bocsánatot kérni. Nem is vártam. Mégis fájt: valóban csúnya öregember voltam. Dolgoztam eleget a csúnyaságomért! A végén már én is meg akartam halni — undorító voltam, magamnak, és nem akartam, hogy így emlékezzetek ram. Hiszen akkor már bevizeltem, mind«i reggel megittam egy deci pálinkát, és terhére voltam mindenkinek. Mondd, mért ültél mégis az ágyam szélén, amikor senki se tudott már megmaradni mellettem ? Mért kerested a kezemet ? Szerettem volna, hogy a szőlő földjéből koppanjon az első rög a koporsómon. De hát nem mertem szólni. Kinevessenek?! Téged akartalak megkérni, csempéssz a zsebedbe nekem földet — de aztán eszembe jutottak a virágok... s így neked se mondtam. A virágokat a szőlő földjébe ültettem, hát ettem egy maroknyit az egyik cserépből. S hidd el, akkor voltara utoljára boldog . Nem mertem szólni neked, pedig szerettelek, s bizonyítani akartam — de féltem tőled, ment féltél tőlem: s azzal a kutyával, amelyiknek zavaros a zeme, vigyázni ke« .Nem ismertél, ne is mondd — az egyszerű emberek szívesen kérdezősködnek, de maguktól vallani nemigen forog a nyelvük. Kíváncsi lennék, milyen most a szoba. Ha eljöttél, a virágok is megszépültek. Aztán, amikor elmentél par nap múlva, mintha villám csapott volna mindetekbe. Melengethettem én a nyomaidat, WhfMtek — t a virágoknak idő ’ kellett, míg visszaszoktak hozzám. Milyen a szoba most, hogy te vagy itt, és eai nem? A virágokat neked adom. Elég csúnyácskák már, elismerem, de épp emiatt nem kellettek senkinek. Legyenek nálad — akkor jó helyük lesz. A Mamáé volt a legtöbb — az egyem tulajdonkeppen csak az a nagy- fejű muskátli: úgy gondoltam, könnyebb szeretnem egy virágot, mint több között megosztanom magam. De h-ogy a Mám« elment, minden virág nekem maradt. És bennem nem volt eleg szeretet — a muskátlimra nem jutott... Vigyázz ra, kérlek. Talán azért is nem szerettél bennünket igazán, mert mindent tudtunk rólad — kell meghagyni magunkban valamit, ami csak a mienk, ahova vissza lehet húzódni... Sokat, túl sokat voltál velünk (anyádék akkor mar rosszul éltek, veszekedtek) : s a megszokástól már csak egy lépés az unalom, a közöny7. Maradt-e meg bátorságod ismeretlen gödrökbe ugrani? Jólesett elmondanom ezeket: a kutyával szoktam beszélgetni, amíg még a barátom volt — de vénségere az ember nem hiszi, s talán meg a kutya sem, hogy csak ő tehet arról, ha rossz a szeme, s fogai beletörnek mar a kenyérbe is. Marak- szik, odakap, ahonnan segítség is ,érkezhetne akár. Hogy mi? Talán erősebb fény, puhább kenyér. Kérdeztem én, amikor véletlenül leborult a pohár, ha inni akartam: útban vagy ok? Kár volt kérdezni, a valasz mindig ugyanaz volt — úgy-an, papa —, de a rolókat leengedték, mintha halott lenne a házban. Ez ért, is üzentem érted: gyere — tudtam, te kezbe mered venni a kezemet. Meg meg is borotváltál, ott rohigcseltünk a csupahab ágyneműn, pedig. de megmosták, a fejedet utana! Ahogy veled ordítottak. abban benne volt — el kéü indulnom: a sokáig készülődére végűi rácsapják az ajtót A tyúkokat, ahogy ágynak estem, rögtön elvitték — egyszer éjjel arra riadtam, hogy a kutya utolsó erejével acsarkodók — valami bútort lophattak. így pusztul ed, ami vegleg elpusztul: a fa sem akkor dől ki, amikor kicsavarja a szél... jóval eiöbb. Az első lótetűnél? Na gyere, menjünk be a saöbába még egy kicsit. A kiskabátot hozd magaddal, fontos. A virágokon kivüi kapsz még valamit. A falióra a falon .. . ugye, megvan?! Neked adom. Jár meg? Utoljára en h'u/.tam fel. Vén szerkentyű az mar, en is csak magaztam. Apámé volt, kedves, rozoga jószág. Ne add el, akármennyit kínálnak érte. Húszezernél többet úgyse ér, én meg megveszem tőled annyiért. Nyúlj csak a másik zsebembe ... Ott van a pénz. Ne hálálkodj. SOMOGYI NÉPLAP
