Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
Az első Start Szolnokon, x szondái sportrepülőtéren kéthetes tábort szerveztek a megye repülni vágyó fiataljainak. A kezdők most repülnek először. (MTI Fotó — Csikós Ferenc felvétele — KS) Mindenkire tartozik György államtitkárral Kaposvári főiskolások Odesszában Útiélmények, beszédgyakorlatok Interjú dr. Gonda — Tíz éve annak, hogy U'Thant, akkori ENSZ-főtit- kár kezdeményezésére leire jött az első Környezetvédelmi Világkonferencia Stockholmban. Az akkori konferencia ajánlásai mennyire halottak a hazai környezetvédelemre'.’ — kérdeztem az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökétől. — Ezeket az ajánlásokat nagyon komolyan vettük, s a magyarországi környezetvédő tevékenység e;yben mind szélesebb körű együttműködést is jelent az egész világ ilyen irányú mozgalmaival. Itthoni munkánkat jól jellemzi, hogy tavaly ősszel az Országgyűlés megvitatta az 1976-ban, az emberi környezet védelméről alkotott törvény végrehajtásának tapasztalatait. Szóbeli előterjesztésünkhöz és írásbeli beszámolónkhoz 16 országgyűlési képviselő szólt hozzá ezen az ülésszakon. — A hazai közvélemény mind elénkebb érdeklődéssel kiséri a környezet- és tevme- szetvedelem kérdéseit, érzékenyén reagál a problémákra, s igényli azok mielőbbi' megoldását. — Úgy gondolom, az utób- j bi évek változásainak egyik leglényegesebb vonása, hogy a közvélemény nálunk is megtanult együtt élni azzal a gondolattal, hogy környezetvédelmi viszonyainkat s gondjainkat tudomásul kell venni, ugyanakkor intézkedéseket kell hozni azért nehogy jóvátehetetlen mulasztások vagy tévedések történjenek. Megtanultuk, hogy az emberi környezet kényes belső egyensúlyára ügyelni kell, hogy óvjuk azt az újabb sérelmektől, megtanultuk, hogy az élet olyan alapvető feltételeit. mint a föld, a víz, a levegő, őrizzük, s ügyeljünk rá, hogy zavartalanul, de legalább elviselhető, elfogadható módon és színvonalon álljanak az ember rendelkezésére. — Melyek ma a legfontosabb feladatok? — Ezek teljes felsorolására az interjú keretei között aligha juthat hely. Inkább azt kellene rögzítenünk, hogy a gondok, s természetesen a belőlük származó feladatok két kategóriába sorolhatók. Az egyikbe tartoznak azok a zavaró tényezők, amelyek a korábbi időkből valók, tehát amikor még kevesebb volt az ilyesfajta feszültség, s ennek megfelelően még hiányzott is az a felismerés, amellyel ma már rendelkezünk. A feladatok másik csoportjának pedig azt nevezném, amely már az időszerű, a mai fejlesztésekkel kapcsolatos. Az első csoportsál orvosolni kell azokat a környezetvédelmi betegségeket,' amelyek még akkor keletkeztek, amikor az iparfejlesztés úgy valósulhatott meg, hogy környezetet szennyeztek vele, hogy termőföldek rovására létesültek gyárak. A másik csoportban pedig már a fejlesztés mozzanatában érVényt kell szerezni a megfelelő környezetkímélő eljárások és berendezések munkába állítására vonatkozó kötelezettségeknek. — Melyek tehát a környezetvédelemnek ma — mondjuk így — a kényes pontjai? — Az iparban a vaskohászat, a cementipar, a vegyipar és az energiaipar. Még a közelmúltban is előfordult, hogy új cementgyárunk nem felelt meg a környezetvédelmi előírásoknak. Most utólag, a mi beavatkozásunkra létesítenek védelmi berendezéseket. Ez ilyenkor természetesen már nehezebben megy és költségesebb is. Az iparról szólva úgy is jellemezhetném a helyzetet, hogy a környezetvédelmi gondok egy jó irányú változásnak, tehát az ipar fejlődésének negatív melléktermékei. Gyorsabb ütemben kellene fejlődnünk a szűrőberendezések alkalmazásában, a hulladékokkal való bánásmódban (kezelés, másodnyersanyag visszanyerés stb.), .és különösen sürgető a toxikus, tehát a mérgező hulladékok kezelésének, közömbösítésének megoldása, elsősorban a vegyiparban, illetve azon belül, a gyógyszeripar területen. — É tekintetben a probléma nyilván „átgyűrűzik” a mezőgazdaságba is. — Ahol még a látszatát is kerüljük, mintha mi az ott folyó munkát nehezíteni akarnánk. Az Országgyűlés már említett vitájában is kifejthettem, hogy ami változtatást mi sürgetünk, az a mezőgazdaságnak a környezetvédelemtől függetlenül is jó és szükséges. — Magyarországon az úgynevezett kényes kérdések közül a legtöbb vitát s érdeklődést kiváltó: a Balaton ügye. — Igen, bár nem tartom szerencsésnek, ha ezt a kérdést környezetvédelmi problémává szűkítik, hiszen itt sajátos és összetett kérdéskörrel állunk szemben. Nézetünk szerint minden gondunk alapja az a tény, hogy a Balaton egyszerűen nem alkalmas annyi ember fogadására, amennyien igénybe veszik. Természetesen, utólag könnyű okosnak lenni, de hát szükség volt a tapasztalatokra, hogy tisztábban lássunk. Annak az egyébként politikailag is, szociálisan is helyénvaló jelszónak és gyakorlatnak, hogy „a Balaton mindenkié” — most fizetjük egy kicsit az árát. Nem az a baj, hogy mindenkié, hanem az. hogy a tó és környékének fejleszte.se nem tudott lépes! tartani az igényekkel s a korszerűség mércéitől lemaradt. Hosszantartó, kemény munkával kell majd a már meglévőt színvonalasabbá tennünk, karbantartanunk. — A közérdeket nem gátolják itt különféle partikuláris érdekek? — Dehogynem. Éppen ma reggel hallottam a rádióban, hogy valahol a Balaton mentén bővítették valamelyik kempinget. Jóllehet a férőhely-bővítés szigorúan tiltva van 1 — Mi nyújtja a legfőbb segítséget ebben a munkában? Az egyik a balatoni regionális rendezési terv, amely a települések helyzetét, jövőjét alapvetően meghatározza, illetve ahol kell megváltoztál - ja. A másik a vízminőség ja. vitasara vonatkozó program, tehát annak garantálása, hogy a Balaton fürdésre alkalmas legyen. Itt fontos feladatokat szabott meg a kormány. Ezek szerint folyik a Kis-Balaton helyreállítása, a Keszthelyi öböl szennyezettségének csökkentése és még jó néhány más munka. Csak ennek a programnak a megvalósulására több mint 4 milliárdot irányoz elő a jelenlegi ötéves terv. — Miben foglalná össze a jelenlegi, legidőszerűbb hazai tennivalókat? — A minisztertanács 1981 végen rendeletet alkotott a veszélyes (toxikus) hulladékok kezeléséről. Most e rendelet mind gyorsabb ütemű végrehajtásáért dolgozunk, hiszen hazánkban évente 300 OOfl tonna ilyen hulladékot „termelünk”. Ugyancsak fontos meghatározója tevékenységünknek az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeleté a természetvédelemről. A végrehajtásban egyik fő célunk úgy megőrizni a magyar természetvédelem legjobb hagyományait, hogy ugyanakkor a mai idők feltételeihez tudjuk igazítani ezt a tevékenységet. Minden mai teendőnk elvégzésének fontos eleme és feltétele, sót garanciája az a tény, hogy ma már a tanácsok országszerte úgy végzik sokrétű tevékenységüket — a településfejlesztéstől az életkörülmények javításának számtalan tennivalójáig —, hogy nem esnek ki látókörükből a környezet- és természetvédelem követelményei, szempontjai és céljai. Ez igen nagy és örvendetes változás az előző időszakokhoz képest — mondta befejezésül dr. Gonda György. Cs. I. Kata a szeme közé néz. — ..Megbeszélés”... — mondja gúnyosan. — Miért? Tudja, hogy mennyi ilyenkor a megbeszélnivaló? — somolyog Fü- löp. — Milyenkor? — kérdi vissza Kata. Fülöp már indul az előszoba felé. — Ilyentájt, az elején meg a végén ... Ez az egészben a legérdekesebb. A közepét — hogy őszinte legyek — az én koromban már kissé unja az ember ... Az olyan egyhangú, annyira megszokott, mindig ugyanolyan! De a szakítás!... — üdvözöl ten mosolyog. — Ahány, annyiféle! Mert minden nő másképp próbál megfogni magának. .. Ez a rögeszméjük. — Megéri maga a pénzét — mosolyog Kata. A férfi fölemeli ujját. — Dé hogy mindig van erőm szakítani, csakis maguknak köszönöm! Ha jnn a kísértés — mert: jani —, hogy 1974 óta a tanítóképző főiskolák orosz szakkollégium! hallgatói hathetes nyelvi részképzésen vesznek részt az Odesszai Állami Mecsnyi- kov Egyetemen. Természetesen a kiutazást mindig nagy izgalom előzi meg: rendben vannak-e az útlevelek, és sikerült-e elcsomagolni az összes szükséges holmit. Ez alkalommal — immár harmadszor — 21 kaposvári tanítóképzős főiskolai hallgató kísérő tanáraként készülődtem jómagam is Odesszába, ebbe az 1,2 millió lakosú, a Fekete-tenger partján fekvő, kedves varosba. Április 14-én Budapestről indulva 14 órai utazás után szálltunk le Lvovban, ahol a fogadó intézmény egyik oktatója — régi, kedves ismerősöm — várt bennünket, s mindent előkészített, hogy este 8 óráig szervezetten, hasznosan és kellemesen töltsük el az időt. Két autóbuszon indultunk városnéző kirándulásra, amelynek keretében megtekintettük a 670 ezres Lvov (a történelmi Lemberg) építészeti emlékeit, művelődés- történeti kuriózumait (18. századi patika-múzeum), kulturális és sportlétesítményeit, ipari üzemeit, majd gyalog a katonai emlékműhöz mentünk. Vonatunk este indult tovább, s amikor kora reggel felébredtünk, a gazdag- ukrán csernozjom-vidék tárult szemünk elé, ahol éppen a kora tavaszi mezőgazdasági munkálatok folytak. Április 16-án: délben szerencsésen megérkeztünk az odesszai főpályaudvarra, ahonnan autóbusszal folytattuk utunkat a Scsepkina utcai egyetemi kollégiumhoz. Hallgatóinkat 3—4 ágyas szobákban helyezték el, amelyekhez rádió, televízió és hűtőszekrény tartozott. Főiskoláink számára április 19-én kezdődött az érdemi munka, amikor délelőtt a külföldiek nyelvi képzésével folyó karán az egyetem rektorhelyettese, Vlagyimir Ivanovics Szvetlicsnij professzor üdvözölt bennünket, s rövid tájékoztatót adott az intézményükben folyó tudományos, társadalmi és kulturális életről. Így értesültünk arról, hogy az Odesz- szai Állami Mecsnyikov Egyetem kilenc fakultásán (matematikai, fizikai, kémiai, biológiai, történelem, filológiai, jogi stb.) mintegy 10 ezer hallgató tanul, akik lehorgonyozzak, mindannyiszor magukra gondolok! Hülye, mondom magamnak, ökörfejú: mi kell? A nőt úgyis megunnád csak az otthon melege csábit! Azt viszont megkapod Kátáéknái! — Ne lűzzön,- Géza! — nyújtja kezét meleg mosoly- lyal a ház asszonya. Fülöp ráhajol a kezére, szertartásosan kezet csókol. — Barátaim feleségét soha! — Hirtelen fölnevet. — És különben is, ha magát elszeretem Tibortól: kikhez járok ezentúl csütörtökönkim?! . Újból kezet csókol, Tiborral kezet rá. aztán már kint is van az ajtón. 14. Az asszony sietve ráfordítja a kulcsot a zárra, térje elé ugrik, s torkában lüktető szívvel megkérdi: — Mii mondott az öreg? — Fogóddz nwc! — düny- nyogiTibor.de nem néz most az asszonyra. — Nősül! között 400-ra tehető a külföldiek száma. Az oktatói karban szinte kizárólag tudományos fokozattal rendelkező pedagógusok találhatók, akik az oktató-nevelő munkán kívül különböző testületekben széles körű társadalmi tevékenységet is fejtenek ki. Április 20-án kezdődött el a tényleges munka, amely az első időben nem kis megterhelést jelentett hallgatóinknak. Napi 6 órán át folyt a tanítás, s ennek túlnyomó részét a beszéd- és stílusgyakorlatok tették ki. (Itt szeretném megjegyezni, hogy a részképzés iaőtartama alatt intézmé/iyünk növendékei magasabb óraszámban foglalkoztak beszédgyakorlatokkal, mint idehaza egész évben!) A 8—9 fős kiscsoportok kitűnő lehetőséget nyújtottak az egyéni aktivitásra, a számonkérésre és a visszacsatolásra. Vajmi kevés mód nyílt arra, hogy bárki is csupán passzív szemlélője legyen a feszes munkatempónak! A beszéd- és stílusgyakorlatok során azok a témák kerültek feldolgozásra, amelyek a mindennapi életszituációkban leggyakrabban előfordulnak, s amelyek nélkül a színvonalas társalgás elképzelhetetlen. Ehhez kitűnő tankönyvek és segédanyagok álltak a hallgatók rendelkezésére, amelyek átgondolt tematikájukkal, változatos lexikai gyakorlataikkal a modern nyelvoktatás minden követelményének megfelelnek. Külön szeretnénk ezen tankönyvek közül a Verescsagin—Kosztomarov: Orosz nyelv, valamint O. P. Rasszudova—L. V. Sztyepa- nova: Az orosz nyelv intenzív tanfolyama c. munkákat kiemelni, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek a külföldi hallgatóik körében. A beszédgyakorlatok során főiskolásaink szinte minden olyan társalgási témát feldolgoztak, amelyek elválaszthatatlanok a hétköznapi élet jelenségeitől, s állandó aktualitásuknál fogva elsajátításuk felettébb érdemes. Ilyenek: a család, a lakás, lakóhely, főiskola (egyetem), városnézés, kirándulás, utazás, közlekedés, színház, mozi, szórakozás, sport, tudomány és technika témakörök, amelyek bizonyos „mondatpanelek” beiktatásával lehetővé teszik az — Mit csinál? — fehéredik el Kata arca. — Házasodik! — tagolja Tibor. Az asszony fölnevet; egy kissé dúlt, kissé hisztériás ez a nevetés. — Házasodni itt legföljebb a kis nő házasodik! — mondja tompán. — Az apád házával! — Lerogy egy székre, maga elé mered. — Most aztán lőttek mindennek! — sóhajt fel mélyről. — Mert most már nemcsak a balatoni villa, hanem a majdani örökséged is ugrik! — Miért? — vonja fel vállat Tibor. — A ház akkor is megmarad, ha az öreg megnősül! , Kata kegyetlenül nevet. — Ha az a nő beleül?! Megmarad a ház? — Persze! A törvény nem a . házastársaknak, hanem a gyermekeknek biztosítja a hagyatékot! Kata füttyent. — A tulajdonjog csakugyan a. tiéd lesz. fiacskám, nyögheted is utána az iszonyú örökösödési illetéket! De a haszonélvezet az özvegyet illeti, életfogytiglan! Vagyis emberi számítás szerint még röpke harminc.-negyven évig, hiszen az öreg kujon nyilván nem egy hervadt vénasszonyt, hanem egy kitanult pipit vesz feleségül! — Felpattan a székről, lekapja a tegnapi kepei a falról, Tibor kezebe nyomja. — Viszont ilyen körülmények köún. szituatír besaJdMssség fejlesztését, az aktív szókincs művelését. Ha 11 ga tóink kie.i lésének, intonációjának javítását szolgálták a különféle fonetikai gyakorlatok, amelyek jól felszerelt nyelvi laboratóriumokban folytak. Azt hisizem, az ilyen jellegű foglalkozások jelentették a legnagyobb nehézséget növendékeink számára, hiszen az orosz nyelv artikulációs bázisának elsajátítása valóban nem könnyű feladat Annál is inkább, mivel jó néhány magán- és mássalhangzó (k, g, h, 1, s, scs; zs; i stb.) képzése lényegesen eltér az anyanyelvitől. Ugyancsak gondot okozott a magyar hallgatók rossz intonációjának, jellegzetesen „éneklő” hanghordozásának javítása is, vagy az orosz nyelv változó hangsúlyának megértetése. A főiskolások ocszágisme- reti tudásának szélesítését elmélyítését célozták az olyan foglalkozások, amelyeken a Szovjetunió társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének eseményeit, eredményeit dolgozták fel. így diákjaink alaposan megismerhették a szocialista tábor vezető hatalmának társadalmi rendjét törvényhozó és végrehajtó szerveit, alkotmányát az ipar és a mezőgazdaság helyzetének alakulását az elmúlt 60 esztendőben (különös tekintettel a X. és XI. ötéves terv termelési paramétereit), az export-import cserearányait s a nagy ipart beruházásokat (BAM, Uszty-I limszk, Orenburgi gázvezeték). Érdekes előadások hangzottak el a Szovjetunió szövetségi köztársaságainak életéről, az ott végbement változásokról, a tudományos és , a kulturális élet (színház, film, képzőművészét) nagyszerű teljesítményeiről. Rendkívül hasznosnak ítéljük meg a nyelvészeti szemináriumokat is, amelyek keretében az orosz nyelv elsajátításának leggyakoribb hibáit igyekeztek leküzdeni. Ezért az egyetemi oktatók nagy gondot fordítottak az orosz igeszemlélet, a mozgást kifejező kettős igék hin. motorikus igék), a felszólító mód, a melléknévi igenevek, az igevon zabok, a melléknevek közép- és felsőfokának helyes használatára. (Folytatjuk.) V. Molnár László zött mi végeztünk, fiacskám! — Dehát a stockholmi út, Kata! Azt is odadobnád, mert most dühös vagy az apámra?! Kata a semmibe bámul. — Stockholm: három hét — mondja aztán kémény arccal. — Lelle: harminc év. Nem cserélem el a kettőt! és megmondtam világosan, hogy ez a csütörtök volt az utolsó, ha az öreg nem állja a szavát! — A képet kirántja Tibor kézéből, a szomszédos szobába szalad vele, rádobja az egyik székre. — Vidd a képedet! És vidd a többi holmid! Tibor hatalmas sóhajjal elindul a bárszekrén.v fele, zsinórját kihúzza a falból, s veselkednék neki, hogy gördíti át a maga szobájába, amikor odakint csöngetnek. — Na tessék! — int Tibor kétségbeesve. — Itt van Szász Bálint! Gyorsan visz- sza a képet a falra! — Ha meszet ettem volna! — kiáltja Kata. — Tudja csak meg ő is, hogy válunk! Rövidesen úgyis mindenki megtudja! Tibor lassan, vánszorogva megindul kifelé. Ám nem Szász Bálinttal jön vissza, hanem a sógorával, Lalival, — Szia, nővérkém — lep be a hosszúra nőtt legény a nála fejjel alacsonyabb sógora előtt az ajtón. — Nem zavarok? Nincs még itt az üzemi Szentháromság? (Folytatjuk) BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE
