Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-30 / 151. szám
Vállalkozni kell! K özismert és nagy hagyományú mondása megannyi tengerész nemzetnek — például britek nek, norvégoknak —, hogy hajózni kell, élni nem feltétlenül. Ez a roppant kemény követelmény első hangzásra még embertelen is. Továbbgóndolva, s hozzáadva korábbi századok megélhetési viszonyainak a történelemből ismert kérlel- hetetlenségét. s természetesen nem utolsósorban gályák és vitorlások törékenységét a világtengerek hullámverésében. viszont mégiscsak bölcs intelem. Mert az emberiség felhalmozott tapasztalatai nyomán régesrég ösztönünkké vált. hogy elsorvadni, a lét határán támolyogva várni a pusztulást, sokkal kevésbé kívánatos, mint — netán — áldozatául esni bármilyen küzdelemnek. Maga a mondás azért jut manapság az ember eszebe tengerész hagyományokkal csak roppant csekély mértékben rendelkező hazánk gazdasági valóságát vizsgáltatva, mert fejlődésünknek olyan szakaszába érkeztünk, amikor minden túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy vállalkoznunk kell. Vállalkozni, mert ellenkező esetben nem érjük túl maradandó károsodás nélkül azokat a ma tapasztalható, részben heveny, részben krónikus gazdasági bántalmainkat, melyek nyomán fejlődésünk máris drasztikusan lelassult. A vállalkozás szó — tapasztalataim szerint — az emberek túlnyomó többségének csakis egyéni, legfeljebb csoportos kezdeményezéssel összefüggésben jut az eszébe. Majdnem odáig mennék személyes élményeim alapján, hogy sokan a szocialista gazdálkodás lényegétől idegen megközelítési módnak tartják a vállalkozói magatartást, mondván: mi tervezünk, nem pedig kockáztatunk. Senkinek sem illik senkit sem pellengérre állítani mi- naiunk ennek a teljesen hamis felfogásnak a hangoztatásáért, mert hosszú évtizedeken át komolyan vett, meggyőződéssel hirdetett, egyedül lehetségesnek vélt tantétele és gyakorlati politikája volt ez mindannyiunknak. Jártuk azt az objektíve nem létező uiat, amelyen a gazdálkodás olyan szabályozókkal folyt, amelyek nemhogy az árutermelés és a piaci értékesítés közgazdasági alaptörvényeire épültek volna, hanem a legfőbb törekvés éppen e kategóriák kiiktatása volt a szemléletünkből. Arra tehát semmi okunk, hogy új utak keresése közben bármilyen minősítéseket és vadakat is vagdossunk egymás fejehez. Arra viszont annál több, hogy belássuk! a vállalkozói struktúra és szellem elsorvasztása — a következményeket tekintve — sokkal veszélyesebb, mint a vállalkozás kockázatainak vállalása. Náiunk Magyarországon — nem kis szerencsére •— gondolkodásunkat és magatartásunkat a példa erejével befolyásoló tényező mező- gazdaságunk. Melyben ugyan nem mindennap használtuk (I960, a kollektív gazdálkodás győzelme óta sem), a vállalkozás és a kockázat kifejezést, de valójában termelőszövetkezeteink és a háztájit művelő gazdáink egyaránt, esztendőről esztendőre nagyobb mértékben — s nem kévés kockázatot vállalva — orientálódtak és készítették terveiket a piac elvárásaira figyelve. Az országgyűlés költség- vetési vitájában az egyik illetékes miniszterelnök-helyettes, Marjai József korábban nem éppen magától értetődő keménységgel mondta ki, hogy a gazdaságunkban tapasztalható bajok nagyobbik fele a vezetői kultúra hiányának következme- nye. A legnagyobb szorgalommal és áldozattal gyártott korszerűtlen termék sem értékesíthető, mert mi es külföldi vásárlóink a piacon nem jószándékot akarunk venni, hanem használati értékkel bíró termékeket. A vezetői kultúra természetesen nagyon sok mindent jelent. De talán aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy itt és most mindenekelőtt a vállalkozó szellem felülkere- kedése jelenthetné a vezetői kultúra eredményekben mérhető elmélyülését. A magva!' népgazdaságnak erre, a legnagyobb mértékben, e pillanatban az állami iparban van szüksége. S ismét világosan ki kell mondani, hogy nem elsősorban azért, mert az allami iparban tömörültek volna a legkevésbé tehetséges “vezetők, hanem azért, mert gazdaságunknak ebben a szektorában éltek és élnek részben meg mindig a legszívósabban a merev tervmutatós irányítási és vezetési módszerek. Nem egy ilyen rövid cikk hivatott annak elemzésére, hogy az emberi tényezőn kívül még mi minden szorította és szorítja az állami iparvállalatokat a Szenvedélye az újítás Néhány napja tért csak vissza Csehszlovákiából Tóth Győző, a Csepel kaposvári gyárának fiatal műszerésze. Egy hetét töltött abban a gyárban, ahonnan korábban univerzális megmunkálógépeket vásároltak. — Ezeknek a gépeknek alapos megismeréséhez évek kellenek. Láthattuk ezeket szétszerelt állapotban, tanulmányozhattuk összei'akásu- kat is. Emellett még több hasznos módszert, tapasztalatot is szereztem, amit itthoni munkámban Kamatoztatni tudok. Villanyszerelőnek tanult, ezt követően üzemmérnöki diplomát szerzett Budapesten a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. A Csepelben a gyár vezérlő, automatikai berendezéseinek ellen- ' őrzésével, irányításával foglalkozik hivatásszerűen — több mint egy éven át volt villamossági csoportvezető is —, emellett rendszeresen újít. t — Első újításomat még bevonulásom előtt kezdtem el, és leszerelésem után fejeztem be. Mi volt eddig a legjelentősebb? Egyik munkatársammal, Huszár János elektroműszerésszel közösen készítettünk a nálunk gyártott és szovjet exportra menő csőhegyezö gépekhez egy eromérö készüléket, s ezzel egymilliós megtakaritast. értünk ek — Hobbija vagy szenvedélye újításokkal foglalkozni? — Én inkább a szakmaszeretet fogalmával magyaráznám. Szüntelenül azon töprengek, hogyan lehetne gyárunkban valamilyen energiával ösz- szeíüggő munkafolyamatot ész- szerüsíteni, az emberi erővel is takarékosabban gazdálkodni. — Most milyen újításon dolgozik? — Kompresszorhoz automatikus üzemeltető berendezést készítek, hogy az emberi munkát elektronikával helyettesíthessük. Még egy újabb kompresszor üzembe helyezését várom, hogy a berendezést kellően kipróbálhassuk. A másik újítási feladatom az általunk gyártott prések minőségi ellenőrzéséhez egy hőiőkelosztás- rnérő célműszer megszerkesztése. Erre a gyár vezetői 40 000 forintot biztosítottak. Nagyrészt készen vagyok vele, de hiányzik hozzá meg olyan anyag, amit csak nyugatról lehet beszerezni. Ha sikerül, pár hét alatt elkészülök a műszerrel. Ez azért is fontos, mert üzletben ilyen célműszert nem árusítanak, s alkalmazásával elérhetjük a selejtmentes munkát. Hetente órákat tölt szakkönyvek tanulmányozásával. Ha olyan előadás van a TIT-ben, amely szakmájával összefügg, vagy újításainak a kivitelezéséhez segítséget, adhat. Tóth Győzőt ott találni. Érthetően nagy figyelemmel kísérte az újítók és feltalálók legutóbbi, V. országos konferenciáját is. — Sok, már korábban is tárgyalt kérdést, gondot elevenítettek ismét íeL Remélem, e tanácskozás nyomán nemcsak az újítód kedv nő meg, hanem jobban ösztönzik is azokat, akik a közösség érdekében sokat töprengnek egy-egy 4a*áh*áso*OB Jó érzés hallgatni szenvedélyes szavait, azt, hogy7 miért tölt gyakran 12—16 órát is a gyárban, miért fáradozik, tanul. így lehetősége nyílik arra, hogy egy-egy újítással olyan alkotásokat hozzon létre, amelyekre munkája végzésé közben nincs lehetőség. — Otthon ezzel mennyi ideje megy7 el? — Csak az olvasás köt le, más nem . . . Van egy' igazi hobbim: szeretem az erdőt járni s gombát gyűjteni. Bejártam már valamennyi Kaposvár környéki erdőt: a csend, a természet pihentet, megnyugtat. Otthon bizony kissé bizalmatlanul fogadták az először hazavitt gombát, ezért elvégeztem a TIT-ben egy7 alap- és egy középfokú gombaismertető tanfolyamot, s most már nem tartanak attól, hogy megmérgezem a családot. Leggyakrabban én magam is készítem el. szeretem a gombás ínyencségeket. Tóth Győző még főiskolás korában került a kommunisták sorajba. Amikor leszerelt, a Csepel pártszervezete a kaposvári Latinra Sándor munkásőregységbe javasolta előképzősnek. Tavaly az ünnepi egyseggyűlésen tett esküt. Készségesen vállalta a pártmegbízatasát, mint ahogyan vállalja az újítási megbízatásokat is. Tavaly Kiváló Ifjú Szakember-kitüntetést kapott. — Legközelebbi tervei? — Két esztendeje meghívtak a tröszti villanyszerelők szakmai—politikai vetélkedőjére, ahol harmadik lettem. Most ismét egy ilyen vetélkedőn veszek részt Budapesten. S még ebben áz évben egy újabb tanulmányútra utazóim Csehszlovákiába. A Skoda-gyá rba látogatunk el, hogy jobban megismerhessük a tőlük vásárolt különböző gépeket, szerszámokat,.^ SmNri Lásd* Üres asztalok nem vállalkozói jellegű mentalitásba. Az viszont idetartozik, hogy össztársadalmi méretekben egyetértésre jussunk: oly'ankor is vállalkozó módjára kell viselkednünk, amikor ennek az előfeltételei még korántsem teljes mértékben adottak. Hadd kockáztassuk meg a jóstatot.: már rég a piac lesz a legszigorúbb, a perdöntő minősítője egy-egy vállalatunknak, amikor az még mindig a hiánygazdálkodás béklyóit cipelve indul a versenypályán. A vállalkozásnak megany- nyi új'lehetőség nyílt 1982. január elsejével. Remélhetőleg legalább két. hamarosan érzékelhető hatással. Az egj7ik, a közvetlen, a piacon érzékelhető változás az lesz. hogy bővül jó néhány olyan termék és szolgáltatás választéka es kínálata, ami gazdasági infrastruktúránkat éppúgy javítja, mint életünk minőségét, A közvetett hatásnak abban kell jelentkeznie, amit a legrövidebben úgy fejezhetünk ki. hogy kihívás lesz. olykor talán drasztikus nyomás. Milyen módon ? N os, egy ezer apró cikket sikeresen előlálli- tó társulás természetesen a jövőben sem gyakorol konkurrencianyomást a termékek piacán a turbinagyártó óriásra. De a munkaerőpiacon remélhetőleg annál inkább. Magyarán: nem káros hanem kívánatos, hogy a vállakozók csábitó hatást gyakoroljanak a legértékesebb munkavállalókra, akiknek érthetően nem kívánatos távozását a szocialista nagyiparból viszont nem adminisztratív röghözkötés- sel kell megakadályozni, hanem energiáik felszabadításával ott, ahol jelenlétük a leginkább szükséges. Ez viszont csak jövedelmező vállalkozások révén érthető el. A szocialista nagyiparban is! H. J. „Meleg nyarunk lesz" — panaszkodik igazgató, főmérnök. művezető. A jelző azonban nem a hőmérsékletre vonatkozik, hanem a szabadságok egyre növekvő mérete miatti emberhiányra utal. Állandóan visszatérő nyári gond ez. A dolgozók egyik része a Balaton-parton siit- leti a hátát, külföldön jár, miközben a többiek megpróbálják helyettesíteni társaikat. Vannak olyan üzemek, ahol évek óta egyszerre mennek szabadságra, ilyen az elektroncsögyár.. ezt azonban nem lehet mindenhol megtenni. Mi lenne, ha becsukna a közlekedési vállalat, a sülő-, a tejüzem és meg sorolhatnánk ki mindenki. Így aztán — vállalva a nyári szabadságolások minden terhét — „félgárdával” dolgoznak csaknem mindenütt. Panaszkodnak a kollégák, az ismerősök: nehéz mostanában megtalálni az embereket a vállalatoknál, a tanácsnál és a különféle intézményekben. A titkárnők átszellemült arccal fogadják az ügyfeleket, széttárjak a kezüket, s úgy suttogják: ..Szabadságon van a kar- tá rs Szellemesen fogalmazta meg az egyik tanácsi osztályvezető: „Az ügyek nem, mennek szabadságra!” Így aztán az ügyfelek sem vehetik azt észré, hány asztal üres a hivatalban. „Nem könnyű átvészelni” ezt a két hónapot, különösen az olyan munkahelyeken — építőipar, textilmüvek —. ahol amúgy is kevesebb a létszá.m a szükségesnél. A vezetők általában úgy kérnek nagyobb teljesítményt a gepek mellett álló dolgozóktól. hogy a munkahelyhez való kötődésükre hivatkozjflVjXTifi kommentárunk nak. Ez általában eléri a célját. hiszen ma már mindenki jól tudja, hogy annyi kerül a borítékba, amennyi,t jó m unkával elérnek. . Se . f izetésemelésre, se jó nyereségre nem számíthatnak, ha kihagyják ezeket a heteket, hónapokat. Ezt aztán már nem nagyon lehet később behozni. Itt-ott előfordul idegesség a boltokban, hivatalokban. Ha az ügyfél szól, akkor van olyan, aki elveszti a türelmét és felcsattan: „Mit macerái bennünket, amikor a kollégák feL. szabadságon van! ’. Semmiképpen sem helyes az ilyen kirívó hangnem. Inkább azt várná mindenki. hogy az átlagosnál udvariasabbak vele annak érdekében: türelmesen ' viselje el a nyári gondokat. Így mindenki megértené, hogy kicsit később kerül rá a sor a pénztárnál, a pultnál, néhány nappal később intézik el az ügyét. Természetes, hogy aki most dolgozik, az jobban helytáll. Nem elveszett igyekezet. hiszen a következő héten ö megy szabadságra és a társa váltja fel a gép mellett, a hivatalban. Így „visz- szakapja” a helytállását. Mindenki örömmel készül a szabadságra, sokáig készül a program, kiváltképp, ha külföldre utazik valaki. Az egyén, a munkahely szintén nyer azzal, hogy felfrissülve, kipihenve érkeznek vissza a dolgozók. Ezért mindenkinek érdemes vállalnia az esetleges többletmunkát, a nagyobb türelmet, udvariasságot. Kamatos kamatostul visszatérül majd. L. G. Műanyag ablakokat gyártanak Babócsán Termék vattás az Unitechnét A barcsi Unitech szövetkezet babócsai üzemében eddig bútoralkatrészeket és hasonlókat gyártottak. Az elavult faipari műhelyben nehéz munkakörülmények között dolgoztak az emberek, és a szövetkezetnek nem hozott túl nagy bevételt ez a tevékenység. Nemrég átalakították az épületeket, új gépek érkeztek, és a fa eltűnt a feldolgozandó alapanyagok közül. Az Unitech és a Borsodi Vegyikombinát között létrejött szerződés szerint a babó- csaiak áttértek a műanyag ablakok gyártására. Az asszonyok — a telep is elnőiesedett üzem — kezdetben csodálkozva, kissé idegenkedve nézték a Borsodból érkezett masinákat. Körülállták épp betanuló társaikat és majdhogynem gyermeki kíváncsisággal szemlélték, hogy miként lesz a pvc-rudakból ablakkeret, majd kész, beüvegezett ablak. Szűcs László telepvezető mondta: — Természetes volt a félelem és ugyanúgy természetes ma már az öröm. Valamivel könnyebb és sokkal tisztább ez a munka, mint a fafeldolgozás. Persze a fa szép és jó anyag, ha magas szinten munkálják meg, akkor „veri” a pévécét, ám a bútoralkatrész-készítés nem nevezhető kvalifikált asztalosmunkának, úgyhogy itt a műanyag előrelépést jelent. Több millió forint értékű az a néhány gép, amelyekkel a vegyikombinát ..beszállt a boltba”. Az Unitech is sok milliót áldozott, így sikerült megteremteni az egyre keresettebb műanyag ablakok gyártásának dél-dunántúli bázisát. A babócsai üzembe hat méter hosszú ablakprofilok érkeznek, ezeket itt méretre szabják, acélelemekkel megerősítik, összehegesztik és hőszigetelő üveggel beüvegezik. A számítások szerint, két műszakkal, ewenre több mint harmincmillió forintos árbevételt tudnak majd elérni. A nyereségen az Unitech és a BVK osztozik. Egyelőre egy műszakban gyártják az ablakokat, és a piaci igények szerint növelik majd a termelést, A forgalmazásra a Tüzép-telepek vállalkoznak. Az üzemvezető megemlítette: — Jelenleg a rendszerünk leggyengébb pontja a hegesztőgép. Ez határozza meg a teljesítményt — mint mindenütt a legkisebb erejű láncszem — s hiába tudunk leszabni és előkészíteni napi húsz négyzetméter ablakhoz szükséges anyagot, a hegesztők csak körülbelül 10 négyzetméterre képesek. Még az idén beszerzünk egy korszerűbb hegesztőberendezést, s akkor majd szinkronban lesz minden egység kapacitása. — Másodosztályú ablakokat készítenek. Miért volt érdemes csökkent értékű áru előállítását megcélozni? — Ez valóban némi magyarázatra szorul. Az ablakok használati értéke ugyanolyan, mint az első osztályú terméké. Apró esztétikai hibák miatt osztályos ez az áru. A magyar szabvány igen szigorú. A «egjetkombi nát BMMtósoráróI viszont óhatatlanul lekerül eléggé nagy mennyiségű profil, amely apró elszíneződése, picit hullámos éle miatt nem lehet első osztályú. Ezek a hibák olyanok, hogy ránézésre legtöbbször észrevehetetlenek, csak a szakemberek tudják megállapítani alaposabb vizsgálódás után, hogy mi is az a kicsi baj. így tulajdonképpen a vásárlóK jól járnak, mert a másodosztályú áru olcsóbb, de ugyanazt tudja, mint az elsőrendű. S ha ügyesen építik be a házba, akkor már senki sem mondja meg, hogy ez nem első osztályú áru volt. A Babócsán gyártott ablakoknak meg át kell esniük a KERMI vizsgálatán, s azután kerülhetnek az árusítóhelyekre. A hiánypótló, vá- lasztekbovitö termeknek várhatóan sikere lesz. A barcsiak pedig ezzel a termékváltással ismét leptek egyet előre. L. P.
