Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-03 / 128. szám
Rontás és reménység Beszélgetés Moldovan Domokossal Hatalmas lakás a Szabad- ság-hídnál. Olyan emberek otthona, -akiknek térre van szükségük, és akik ezt a teret meg is tudják teremteni maguknak. Az első szobában az édesanya él, a másodikban Csengery Adrienne énekel, a harmadik bölcsőre vár, a negyedikben Moldován Domokos. A közelrhúltban tűzték a mozik műsorára Rontás és reménység című filmjét. Ebből az alkalomból beszélgettünk a filmrendezővel. — A háború szörnyűséges végérájában menekültünk Magyarországra a mezössgi Sajóudvarhelyről, ahol egy L alakú udvarház hetedik szobájában születtem, körülbelül kétszáz évvel azután, hogy örmény őseim Erdélybe futottak a török pogromok elől... ízesen beszél, kemény és sötét jelzőket használ, s mindezt öngúnnyal fűszerezve, életét idézhetetlen bőséggel zúdítja a látogatóra. • —• Apám vasárnap reggelenként maga mellé bújtatott az ágyba, és órákon át mesélt, de anyám is kihalászott székely örökségéből jó néhány erdélyi balladát, rémhistóriát. Vonzódásom a furcsa, a különös iránt talán ebből fakad. Gyermekkoromban magam tervezte, iszonyúan naturális bábjaimmal színházat csináltam, játszottam operákat, balladákat, meséket, többnyire egyedül, játszótársak nélkül, de rettenetesen nagy becsvággyal. Az utakról beszélt. A bábszínház, az éneklés, a balett, az armenológia, a művészettörténet. a néprajz, á film felé vezető ösvényekről, amelyek sokfelől és sokféleképpen torkolltak személyes és önálló útjába. Vankóné Dudás Juliról, a galgamácsai festőasszonyról készítette az első amatőr- filmjét huszonkét éves korában, amit Kodály Zoltánnak is megmutatott. Aztán elindult a naiv festők után, megcsinálta róluk a tíz filmből álló tévésorozatot, huszonöt éves korában megalapította a kecskeméti naiv múzeumot, és elvégezte az egyetemet. — Menni kell, hajt az őrület, állandó készenlétben forog az ember agya. kombinál, a terveit megpróbálja az adott körülményekhez idomulva megvalósítani... Alapos néprajzi kutatójelenet a Rontás ás reménység című filmből munka után elkészült a Halálnak halálával halsz című film. aztán a Szerelmi varázslások és a Halottlátó. Vajon hogyan férkőzik gyanakvó és zárkózott emberek bizalmába? Naiv művészek, vajákosok és babonások titkait hogyan fürkészi ki? — Olykor évekig járok hozzájuk, levelezek velük a film elkészítése előtt. Mire a forgatásra kerül a sor, már a becenevükön szólítom őket. A halottlátó Jolánká- val kialakított kapcsolatom jó példa. Először kidobott. Akkor körbejártam a falut, mindent megtudtam róla. és másnap visszamentem, meghallgattam, és egyetértettem vele: a halottlátásért fizetett hatvanezer forintnyi adó abszurdum. Minden róla, vele készített anyagot, írást, filmfelvételt megmutattam neki, látta, hogy nem magyarázom, csak közzéteszem, ami megtörtént. Magáról a jóslásról sem rejtett kamerával készítettük a felvételeket. Az egyik gépet a szobában rögzítettük, a másik mögött én álltam Papp Ferenc operatőrrel, az ablaknál, kívül, és kijelentettem a várakozóknak, hogy filmre veszünk mindent. Min- (lehki ott maradt. Az új film „szörnyűséges” történet, amelyet „Moldován Domokos... erdélyi hazája teljes mesélőkedvével tereget ki” — amint azt« a Mannheimer Morgen írja. Dráma a nyomorék öregasszonyról, aki hinni akar a megfiatalodásban, és így esik jósolgató cigányok hálójába. Valódi „bajusz-történet”, amely' Arany János költeményéhez hasonlóan nem a cigányokról szól, hanem a bajuszt remélő Szűcs Györgyről és a gyermekáldásra váró Erzsiké néniről: esendő emberekről. A film az eredeti — egyébként éppen perben álló — szereplőkkel készült. — Színészekkel ezt nem lehetett volna megcsinálni, és — szerencsére — egy szerepet, minden amatőr el tud játszani: önmagát. A Rontás és reménység már bővelkedik játékfilmes elemekben, Sven Delblanc Heréitek című regényéből" tervezett filmje pedig már játékfilm lesz — koproduk- ciós segítséggel —, ha „lemegy a filmgyár torkán”. N. G. „Nem gondoskodom tovább a gyerekemről!” H szülőké a legfőbb felelősség Kati nyolcadikos. A problémák tavaly kezdődtek, amikor a gyerek későn járt haza, vagy egyáltalán nem érkezett meg a szülői házba. Bandába keveredett, az anyját — aki azóta is rettegésben él — megfenyegette. Az anya végül is a rendőrséghez fordult, majd a városi tanács gyámügyi csoportjához ment, s kérte: jelöljenek ki a lánya mellé pártfogót, vagy vegyék a gyereket állami gondozásba. — Az ilyen esetek száma az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt — mondja dr. Bék Ágnes, a Kaposvári Városi Tanács gyámügyi csoportjának vezetője. — Szinte kizárólag 12—14 éves kislányokról van szó, értelmiségi vagy szorgalmas munkásszülők gyermekeiről. Amj a helyzetükben közös: a szülő egyedülálló, a gyerek pedig egyke, vagy a testvére még nagyon kicsi. A szülő a legtöbb esetben váltott műszakban dolgozik, nincs megoldva a gyerek felügyelete. Kaposváron egyetlen olyan altalános iskola sincs, ahol a hetedik és nyolcadik osztályosoknak lenne napközi. A lányok itthon unatkoznak, az utcákon tekeregnek, s az idősebb fiúkból álló bandák rövid idő alatt „beszipkáz- zák” őket. — A csavargásban, az iskolakerülésben mennyi a szülő és mennyi a társadalom felelőssége? — Ott kezdeném, hogy ezeket a gyerekeket, akikkel dolgunk van és volt, otthon nem verték meg, a szülő nem volt részeges, és mindent megkaptak, amit csak kívántak. De amikor az első problémák jelentkeztek, az anya nem kérte, hogy munkarendjét változtassák meg, tegyék át kedvezőbb időpontra, hogy többet törődhessen a gyerekkel. Sajnos, mindig a gondatlan nevelés juttatja a gyerekeket hozzánk. Az anya jogilag megteheti, hogy lemondjon a gyerek neveléséről, de mi nem mindig helyeseljük az állami gondozásba vételt. Ott ugyanis — különösen- a kaposvári. átmeneti otthonban — olyanok a személyi körülmények, hogy a volt bűnözőkkel, elmebetegekkel töltött idő csak tovább rontja a „serdülő lányok amúgy is labilis jeliemét. Ilyen korban állami gondozásba kerülni pedig maradandó törést jeBÁRÁNY TAMÁS A FESZEK M ELEGE — És véged van! — csap az asztalra Tibor. — Akkor már kéásel sem lehetett volna lekaparni rólad! Fülöp homlokán redők, úgy bólogat. — Pontosan! Ezzel magam is tisztában voltam. De azt mondtam: ennél a kriptamagánynál még az is jobb! — Úristen! — jajdul fel Tibor. — És? — kérdi Kata. — Még mindig nem értem, mi vol£ itt az én szerepem. — Hogy mi? Akkor jött a maga kedves telefonja, hogy estere várnak, soron kívül, Tibor születésnapjára ... — Nahát! — bámul Kata. — Tudja, mitől mentett meg? —' néz rá Fülöp. — Talán a legvégzetesebb ostobaságtól ! Meg udvarolni találok szegény Gittának, meg ígérek neki valamit' — aztán nézhetem! — Fejét ingatja. — Hogy en mennyire gyűlölöm az ígéreteimet!.... — Miért? — kérdi Kata meglepve. — Mert megtartom őket! — rázza fejét bosszúsan a férfi. Kata Tiborra sandít. — Legalább ilyen ember is van! — mondja éllel. Aztán hirtelen feláll. — Megyek, csinálom a kávét. — Az ajtónál van már, onnét szól vissza a férjének. — Tibor! Majd gyere ki egy pillanatra! — Miért? — kérdi kényszeredetten a férfi. — A főzővei van valami — int türelmetlenül Kata. Istenem, hogy a férfiak milyen értetlenek tudnak lenni ! De Fülöp Géza már ugrik is föltűnő készseggel. — Kotyogó, ugye? Majd én segítek, Katika! Úgyszólván kotvogószakertő vagyok! Jöjjön! — És indul ki a konyhába. — Köszönöm, nagyon kedves, és megy utána, az ajtóból még egy gyilkos pillantást vetvén Tiborra. Az szegény összeszoruló gyomorszájjal ül a helyén, és apró galacsinokat gyúr a maradék kenyérből. Hogy, itt milyen marakodás lesz megint. te jóságos ég! Odakint a konyhán Kata gyorsan Fülöp kezébe igazítja a kávéfőzőt, közben lázasan töri a fejét, miben hibáztassa az ártatlan készüléket. — Valami zűr vari vele, nem forral rendesen . .. Fülöp meleg pillantást vet rá. — Majd megszemlélem, bízza csak rám, Katalin! — Komótosan szemüveget vesz elő. lecsavarja a készülék tetejét, s vizsgálgatni kezdi a szerkezetét. Kotyogtatja, rázogatja és tanácstalanul 1 hümmög hozzá. Kata úgy véli, ez az a pillanat amikor magára hagyhatja, anélkül, hogy megsértené. Óvatosan visszasurran a szobába. — Nem hívtál vissza! — sziszegi Tibor arcaba, ahogy odaugrik hozzá. — Együtt jöttetek Gézával, nem tudtunk beszélni! Én »itt majd megőrülök a kíváncsiságtól, te meg csak csevegsz, csevegsz . .. — A vendég: vendég — mondja Tibor halkan. Aztán kis csend. — Tudtál beszélni apáddal? — csattan ^ fel Kata hangja, amelynek erejét igyekszik ugyan lefojtani, de a visszanyell idegesség csak ugv perzsel belőle. Tibor megfontoltan boiiwt. — És? — hajol közelebb hozzá az asszony. — Mit mondott? — Hát lényegében ... — fohászkodik neki a keserves válasznak Tibor, am csodák csodája, felpattan az ajtó, és berobban odakintről Fülöp Géza, diadalmasan ko- tyogtatva kezeben a kávéfőzőt. , — Az égvilágon semmi baja ennek, Katikám! Nyugodtan föltehető! — Látod! — ragyog fel a megváltottak mosolya Tibor arcán. — Csinálhatod a kávét! Az asszony átveszi Fülöp- től a főzőt, gyilkos pillantást vet Tiborra, és megy vissza a konyhába. A vendég leül egy karosszékbe. kényelmesen elhelyezkedik, egyik lábát átveti a másikon, rágyújt, s mintha a cigaretta füstje volna most a legfőbb gondja, azt bámulja — s szinte csak mellékesen veti oda a kérdést: — No. Tibiként? Hátamig az asszonyka kint van . .. Tűnódtel-e már ezen az átkozott) szállítási problémán? Én napok óta csak ezen té- pelődöm, amióta Bagyula először jelezte, hogy ke- nyertöresre viszi a problémát ... Tibor ránéz. — És ? — kérdi enyhe fölénnyel a hangjában. — Jutottál valamire? Fülöp széttárja karját; hangja bizonytalan. (Folytatjuk) lent a gyerekek. életében. De az iskolák sem tudnak mindig megfelelő programot nyújtani. Ennek a két műszakos tanítás is oka. A másik tapasztalat: a csavargó, bűncselekményeket elkövető fiatalok nagyrészt lakótelepiek. A lakáskörülmények manapság olyanok, hogy a szülők a kis lakásba nem engedik be a gyerek barátait, pedig ott felügyelet alatt lennenek. Ezek a lakások alkalmatlanok arra is, hogy generációk együtt éljenek, hogy a nagymama vigyázzon a gyerekre. Sok esetben a nagyszülők is dolgoznak. — S mit tehet a gyámhatóság ? — Ide — sajnos — már csak akkor jönnek a szülők, amikor valósággal meg akarnak szabadulni a gyerektől, annyira kimerültek. Jogos a kérdés: akkor, amikor az első problémák jelentkeztek, miért nem „fogták meg” a gyereket? Működik nevelési tanácsadó, ahol a gondokat még idejében orvosolni lehet; miért nem fordultak oda? A fiatalok a vegtelenségig befolyásolhatók. Ha a szülői részről nincs húzóerő, a követendő jó irányba, semmit sem ér a mi munkánk. Az egyik kislány például kijelentette, hogy többet be nem teszi a lábat az iskolába. Az anyja nem érdeklődött, hogy mi lehet a gyerek problémája, és az iskola sem kereste a gyereket. Végül is hozzánk került az ügy. De van jó példa is. A PetSfl iskolában is komoly gondok voltak egy lánnyal — csavargás miatt. Fiatal, ambiciózus osztályfőnöke melléállt, minden nevelési eszközt „bedobott”, S az osztály is nevelő szándékkal lépett föl a lány érdekében. Az eredmény nem maradt el. Talán erkölcsi értékrendünket is a korhoz kellene igazítani? Lehet, hogy ami tíz évvel ezelőtt még elítélendő volt, ma már nem az? Persze, nem a végletedre gondolok... — A továbbtanulásra való ösztönzés nem jelentene segítséget? — Megint csak példát mondok. Az egyik problematikus kislány — amúgy jó képességű gyerek — két középiskolába is beadta a továbbtanulási kérelmét Nem tudni, miért, de egyik helyre sem vették föl. Most aztán 16 éves koráig nem dolgozhat. Mit csinál addig? Feltehetőleg megint csavarogni fog. Kaposváron jelenleg nyolcvan gyerek van pártfogás alatt, ezen felül harminchat utógondozott fiatalt tartanak nyilván. Az adatok a korábbiakhoz képest szembetűnő emelkedést mutatnak. Az okok lehetnek társadalmiak, szociálisak, személyiek, de egy bizonyos: a gyerek nevelése, becsületes emberré formálása elsődlegesen a szülők feladata. Ambrus Agnes Moldova szekerei Kíváncsi lennék, kapható-e még az Égi szekér. Bizonyára egyik sikerkönyve az ünnepi hétnek. A példányszá- möt titkolja a kiadó, de — érthetően — sok ezer készülhetett belőle. Az olvasó, ha leheti --— együltében olvassa vegisg ae új Moldova-köny- vet. Moldova György ugyanis a legjobb magyar riporter. Mi kell ehhez a nem adományozott, de megszerzett címhez? Olyan készségfoka az írni tudásnak, amilyennel ő rendelkezik, témaválasztói érzékenység. rendkívüli kitartás, s csak utolsósorban szerencse. Moldova ugyanis nem bíz semmit a véletlenre. Bár a Rongy és arany, a Tetovált kereszt sem volt akármilyen belepő, úgy gondolom, hogy a Tisztelet Komlónak című riportkönyve az, amely a mű fajnak is rangot adott, a Magyarország felfedezése szociográíiasorozat pedig igazolhatta a művek létjogosultságát. Az Őrség panasza már megjelenése előtt vihart kavart. (A megjelenése után már nem.) Az Akit a mozdony füstje megcsapott című vasutaskönyvéért tiszteletbeli vasutasnak „választották”. A szent tehénnel sikerült felhívnia a figyelmet egy hátrányos körülmények között dolgozó munkásrétegre. Az Égi szekér a fentebbi műveknél kisebb igényű: a mezőgazdasági repülőkről íjr- ta Moldova. Szűkebb a blen- denvílás. Ez azonban nem elmarasztalás: ugyanis egyetlen réteg felmutatásával is lehet általános érvényűt mondani. Itt azonban, vagy nem állt ez szándékában az írónak, vagy nem sikerült kibontania... A mezőgazdasági repülök sorsa inkább az érdekesség sízint- jén izgalmas olvasmány, s mint ilyen, valódi Moldova- könyvvé épül. Majdhogynem onnan indul ez az égi történelem, ahonnan a kupié vagy anekdota: ..Ej, koma micsoda? Eketaliga! Hogy az isten csodájába • került az oda?” A növényvédelem égi szekerei magyar pilótákkal 1953-ban jelentek meg. Moldova úgy/"kínálja föl olvasásra ezt a szubjektív történelemkönyvet, hogy egy-egy fejezetét sorstörténettel tálalja. Sorsokban a történelem. A tőle megszokott jó érzékkel választja ki alanyait, köztük Kaposvár-kökönyvespolc zeli „sólymokat” is, és sorsukban mindig megtalálja — ' van türelme, kerdezotehet- sege hozzá — az egyedit, a masok sorsától megkülön- böztetőt. Vagányok és légi bürokraták, pilóták és szerelők. parancsnokolt és beosztottak, mind-mind egyéniség ebben a riportkönyvben. ösz- szeteveszthetetlenek. Moldova, ahogy a Tisiztelet Komlónak című szociográfiájában a mélybe, itt a .magasba is hajlandó követni azokat, akikről ír; megtapasztalja munkájukat a lehető legteljesebb élményanyagot gyűjtve az íráshoz. Mi tagadás, olykor hátborzongató történeteket mesélnek neki. Máskor ezek a „horror-történetek” poénba fordulnak. Félnomád életmód részese, de bírálója is Moldova. Rontott és sikeres életek összegződnek egész képpé könyvében. Repüléstől eltiltottakat is megkeresett; nem tanulság nélküli történetüket közli az Égi szekérben. Azt hiszem, nem volna igazán moldovai a könyve, ha nem nézne utána a „svarc- munkáknak”, a jövedelmeknek és felhasználósuknak, a tragikus balesetek okadnak, a legendáknak ... Igaz, néha nem tud megálljt parancsolni a tollának, s ez már feltűnt A Szent tehén című könyvében is, melyben nemcsak a textilipar — témája került toll végre, hanem mindaz, ami „menet közben'’ adódott, így útiélmenvei is. ’Tudom, aki élő lelkeket gyűjt, miint Moldova György, az nehezen mond le olyan izgalmas riportalanyokról, akik ugyan a vizsgált témakörhöz életükkel nem tudnak „hozzászólni”, de valóban sztorit kínálnak tálca»... Az1 Égi szeaérben névrokonom, a tokaji „nehéz ember”, Leskó István sorsa nein illeszkedik szervesen, csak egyetlen közös ponton a regény —• s nem véletlenül használom ezt a terminus technicust — cselekményéhez. Talán egy „nehez em- berek”-könyvben is találkozunk majd e „betetteT’. Kivárjuk! L. L.
