Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-24 / 146. szám

KÖZÉRDEKŰ MAGÁNERŐK Szénaillatot terel a szél Erős ideg/«!,, szép summa, jó kapcsolatok és tengernyi türelem. Az a magánépítő, aki a fölsorollak közül akár­csak egyiknek is híján van, lélekromboló kanosazát jár­hat végig. Gondoljunk csak a telekszerzés hivatali út­vesztőire, vagy a hitel után szaladgálókra. De említhet­nem azoknak a kisgépeknek a,hiányát is, amelyek miatt a ' „magánerő” csak átvitt értelmű. A magára maradó sajátház-épTtő okkal érezhe­ti kiszolgáltatottnak helyze­tet. Ma már azért korántsem olyan mostoha az építkezők sorsa, mint öl—hat evvel ez­előtt. Nem is lehet az, hi­szen a VI. ötéves terv során 250—270 ezer m».zsanéros la­kásnak kell elkészülnie. Leg­alább annyi állami támoga­tás szükséges ehhez, mint a lakótelepek építéséhez. A házépítők segítésének közös gondja éppen a közelmúlt­ban ültette egy aszttal köré az Alföld hat megyéjének érintett hatóságait, vállala­tainak képviselőit Több­szintes, telepszerű, paneles család i ház-építés korszerű módjairól beszéltek a szak­emberek a kecskeméti ta­lálkozón — ám ahhoz, hogy mindezek országosán elter­jedjenek, nem árt csokorba szedni a tennivalókat Kezdjük az elején, az üres teleknél. Legtöbb települé­sünkön elfogytak a szabad belső területék. A tulajdont sokhelyütt f elváltó tartós használat pedig csöppet sem olyan népszerű, mint, am kezdetben számítani lehetett Van ebben bizonyos ragasz­kodás a saját földhöz, de a legfőbb aggály, hogy a tar­tós használatba adott telkek árai még mindig meglehe­tősen magasak. Úgyszólván egységesen Je­lentkező panasz, hogy kevés a beépítésre alkalmas föld. Am nem " egjyBzeröeai indo­kolt a sáráim. Jónéhany he­lyen idejétrmúl* építési ti­lalmak vannak ma is élet­ben, vagy a hibás övezeti besorolás szab határt az. ikáborLteremtöknek. Néhol meghökkentő anakrenizmos­sal találkozni. Szabolcsiban még ma is „léteznek” Mária Terézia-korabeli úrbéres tel­keik, ezért jónéhány falu fő­utcáján sem ritka az egy magyar hold méretű Jkás birtok”. Mivel ezeken a föl­deken vetemén yezésen kívül komoly mezőgazdasági mun­kára nincs lehetőség, a tel­kek hátsó — nagyobbik — fertályát oofcsaor belepi a gaz. A tervrajzok készítésékor néhány megyében — így különösen az ország keleti részén — gondot okoz, hogy alig-alig található olyan ma­gántervező, aki korszerű csa­ládi házat tudna tervezni. Ezért a magántervezői név­Már a kisiskolás is meg­tanulja a földirajzórálkon, hogy hazánk egyik jelentős ,dohánytermelő vidéke So­mogy. Valaha itt termelték a hírneves, majd elfelejtett Szulokit, s még ma is csak itt vannak meg a feltételek a Havanna termesztéséhez. Ez utóbbiból hazánk szivar- alapanyag-szükségletét me­gyénkből fedezik. Szép ha­gyomány. És mégis, amikor beszélgetni kezdtünk Fodor Józseffel, a nagyatádi do­hánybeváltó vezetőjével és helyettesével, Selmeczi Ist­vánnal, nem valamiféle ha­gyománytisztelő kép rajzo­lódott ki a dohánytermesz­tésről. Tisztázzunk két alapfogal­mat: a Havanna szivarnak való, a Virginia meg ciga­rettadohány. Az előbbi mar nem, az utóbbi pedig egyre keresettebb a külpiacon. Az egyetlen dohány, amelyet jó pénzért exportálhatunk. l'odor Józseftől .hallom: — Május végén befejező­dött. a palántázás, júniusra csak kisebb pótlások marad­tak. Tudjuk, hogy körze­jegyzékeik alapos felülvizs­gálatra Szorulnak. Ezzel szemben tavaly frontáttörés történt az ajánlott tervek, felhasználásában. Ma már 150 féle tervből válogathat­nak az építkezők, akik 1 ősi­ben nem kevesebb, mint 20 ezer ajánlott tervet vásárol­tak. Ha végre megvan a telek, elkészült a terv, kezdődhet az igazi munka. Ilyenkor, nyár elején a magánépítők közül sokan minden szabad percükben a leendő családi fészek körül sürgölődnek. A valóban korszerű, és több generáció számára épülő há­zakat sokhelyütt kalákában építi rokon és barát, de azért elkel hozzá az alapos szak- irányítás. Ez az, amiben — a kisgépek jutányos kölcsön­zése mellett — az építőipari vállalatok a legtöbbet tehe­tik. Abban, hogy egy- egy ház építése ne tartson az idők végezetéig — ami szűkölkö- désre kárhoztat családokat, és alaposán megnöveld a költségeket is —, sokat se­gíthet a félkész házaik gyár­tása Jó példa erre a sze­gedi házgyár vállalkozása; ók csaknem ezer magánlakást készítenek egy évben panel­ból, tüneményes gyorsaság­gal. Az is igaz viszont, hogy az előregyártóit házak árai egyelőre túlságosan borso­sak, szerte az országban. Válktlíkazásróü, verseny­szellemről beszélhetünk, de az építtetők piacáról még nem. Néhány figyelemre méltó kezdeményezés mégis történt A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat például — az állami szervek támogatásával — fővállalko­zásban (a tereprendezéstől a lakás kulcsra kész eladásáig) mindent maga végez. Mi eb­ből a hasznuk a magánépí­tőknek? Elsősorban, az, hogy közösen dolgoznak egy „pro­fi” szakvállalattal. Másrészt, ilyen szervezessél olcsóbban és telepszerűen épülhetnek családi házak, ami garan­cia a helység egységes ar­culatának kialakítására. Az otthonteremtők tehát már nincsenek szánandó helyzetben. A segítségnyúj­tás konkrét íormáit példák sora igazolja. Sok azonban még a tennivaló, az ügyin­tézés gyorsításától asz anyag­ellátás javításáig. Nem le­hetünk elégedettek a fejlő­dés ütemével. Hiszen aki építkezik, azt nem boldogít­ja, hogy őt év múlva min­den jobbra fordul. Szeretné, hogy minél gyorsabban fe­dél kerüljön a család feje fölé Ezért gyűjt, szervez, dolgozik ereje megfeszítésé­vel — nem ritkán évekig. Ehhez minden lehető támo­gatást meg kell adni a magánépítők több százezer*» tájborának. e. u f. tűnkben az idén 590 hektárt vetettek el, ötven hektárral többet, mint tavaly. Pedig a kadarkúti termelőszövetkezet gazdasági gondok, a segesdi pedig a termékváltás miatt hagyott fel a dohányterme­léssel. A somogysárdiak csökkentették termőterüle­tüket. Üj termelőnek jelent­kezett Dunaszekcső és Pusz­takovácsi: a háztájiban vi­szont nő a termelési kedv. Látszólag egyszerű a kép. Nézzük, hogyan változott fajtánként a termőterület. A Havanna, vagyis a szivarnak való dohány termőterülete változatlan. A Virginiáé nőtt. Miért? — A Havanna termelteté­se bonyolult. Sók kézimun­kát igényel, s ezzel nem bő­velkednek a gazdaságok. A leveltóréssel nem ér véget a dolguk, hiszen a leveleket válogatni, fűzni, szárítani kelL Ehhez pajtákra van szükség. A Virginia tennesz- tése viszont gépesíthető, egy­szerűbb. Mi zölden vesszük át a leveleket, a szárítással sem kell foglalkozniuk a termelőknek, vagyis arány­A esokonyavisontai Rákó­czi Tsz-ben — immár ha­gyományosan — a május végi, június eleji vezetősé­gi ülés mindig eltér a ha­gyományostól: a szóbeli ér­tékelést követően határ­szemlét tart a testület. Berend István főagronó- mus a közös, személyes ta­pasztalatszerzés tanulságai­val keziji a beszélgetést — Úgy mondták a veze­tőtársak, hogy az utóbbi né­hány évben nem volt olyan szép a határ, mint most A legszembetűnőbb változás a gyommentesség. Én ma­gam is azt mondom, hogy e tekintetben, a vegyszerezést, a növényvédelmet illetően fordulópontot jelent ez az év. — Ez önmagában is több­let mázsákat könnyebb be­takarítást ígér. — A becslésekkel óvatos vagyok. Az olyan ember óvatossága ez, aki már ráfi­zetett a reményeire. Nem lehet még tudni, hogy a má­jus végi aszály mit ártott a búzáknak. De az eső igen jói jött. lag gyorsan jutnak a jó do­hányért. jó pénzhez. — Ha igaz, hogy a Vir­ginia termesztése gépesíthe­tő, álékor ez csak az elmé­letben vagy a gyakorlatban is igaz? — Hazánkban nem gyár­tanak dohánytermesztéshez hasiználható gépeket Tulaj­donképpen az amerikai Powell cég komplett gépso­raival kell számolnunk. Ezek a legkorszerűbbek. Négy kombájnjuk már meg­található az országban — kettő éppen Somogybán. Be­szerzésük azonban nehézsé­gekbe ütközik. A Virginia az egyetlen ex­portcikkünk. Jól fizetnek ér­te, tehát termelnünk kell — minél többet. A gazdasá­gokat. osaik a gépekkel, őszi tönözhetjük. A szöliősgyörö- kiek például azért nem kezdték meg az idén a do­hánytermesztést mert nem kaptak giépet. Pedig ötven hektáron termeltek volna. Látszólag bűvös kör. Ies./.-e előrelépés ? A termeltetők bíznak benne. Tisztességes megoldást kereslek és talál­A szemléző vezetők, ha nem is mondták ki' fenn­hangon titkos reményeiket, abban megegyeztek, hogy a több mint ötszáz hektár, a gondos mtmka minden jelét tükröző búzának a terve­zett mennyiséget hoznia kell. De hasonló volt a megállapítás a kétszáz hek­tár zab, a százötven hektár csillagfürt állapotáról is. — Ez a feladat vár az öt SZK-kombájnunkra. — Mit ígér a műszak? •— Huszonhatodikén tesz a gépszemle. Állítják, hogy a maguk részéről minden rendben lesz. A kombájno- sok maguk készítik fel gé­peiket az aratásra. Egy mű­helykocsi, szerelővel állan­dóan kinn fesz velük. Egyébként ez a műhelykocsi egyben egy mozgó szociális helyiség is, ahol étkezésre, kézmosásra is lehetőség van. Egyébként a kampányterven az utolsó simításokat végez­zük, személyre szólóan ki, mikor, hol, miéit lesz fele­lős. A magtárak tiszták, íer tótiem tettek, a Baboná­tok, de erről még kört« len­ne beszélni. Folytassuk in­kább a dohány körüli sétán­kat egy másik problémával. A Virginia zölden kerül az átvevőhelyekre, tehát a be­váltéinak kell szárítania. Van-e rá kapacitásuk? Sel­meczi István megnyugtat: — Pusztaszeri tgyörgyön van egy szárító telepünk, amelynek idén ötven száza­lékkal növeltük a teljesítő- képességét. Eddig tíz, most tizenöt szárítókamránk van. A kiegészítő berendezések­kel együtt ötmillió forintba került a beruházás. Számít­hatunk arra, hogy jövőre tovább nő a termőterület, ezért már most tervezzük: 1983-ban újabb öt szárító- kamrát építünk. Hetvenöt évvel korábbi la­pokat olvasgattam. Belőlük tudtam meg, hogy hosszas vita után került Nagyatád­ra a dohánybeváltó. Akkor az volt a legnagyobb gond, hogy pajtákat kellett felállí­tani. Ki is gondolhatta vol­na. hogy a dohánytermesz­tés v a Iáira. Myén bonyolulttá válik? Nagy Jenő forgalmi raktárába' Itt hely­ben adjuk a termést. — Tehát nyugodtan, fel­készülten és jogos remé­nyekkel néznek az aratás elé. Berend István bólrrvt. — Valahogy így van. És még egy gondolattal idézve a határszemlét, az a meg­nyugtató, hogy a többi kul­túra is időarányosan szép képet mutat. Jók a kukori­cák, a mai napig még nem kellett védekezni a burgo­nyabogár ellen a nagyüzemi táblákon. — Nagy szó ez! Sok he­lyütt panaszkodnak, hogy hovatovább tehetetlenek a kártevővel szemben. Van valami titka a kivételnek? — Titok nincs. Talaj fer­tőtlenítővel kezeltük a te­rületet. Azt hiszem, mind­össze ez a magyarázata. Segítenek a vállalatok * Szép terveket készített a Magyar Úttörők Szövetségé­nek megyei elnöksége az 1982 83-as úttörőévre. Az el­képzelések, a feladatok alap­ja a mostani úttörőévben végzett munka tapasztalata volt. Érdemes megemlíteni, hogy erősödött az úttöröszö- vetség, az úttörőcsapatok társadalmi kapcsolata. Ez annak köszönhető, hogy a 6—14 éves gyerekek érdekei­nek , képviseletében részt vettek a társadalmi, a tö­megszervezetek, különféle testületek tevékenységében. A fiúk és a lányok öröm­mel tapasztalták, hogy mennyi érdekes programot szerveztek számukra a sza­badidejükre, sőt lehetővé tették a közéleti tevékeny­ség megismerését is. Egyre több úttörő vett részt társadalmi megmozdu­lásokban, munkaakciókban, így pénzzel járultak hozzá a mozgássérültek barcsi ottho­nához, a fonyódligeti tábor fejlesztéséhez. Most, a nyári szünidőben arra fordít nagy figyelmet a megyei úttörőelnökség, hogy a csapatok az eddiginél na­gyobb kezdeményezőkész­séggel, tervszerűbb«! gon­doskodjanak a pajtások nyá­ri, lakóterületi elfoglaltságá­nak, programjának megszer­vezéséről ! A tapasztalatok szerint az úttörőcsapatok többsége «re nem készült fel megfelelően az elmúlt években. Így aztán elszür­kült a nyári mozgalmi tevé­kenység — kivéve természe­tesen a táborozásokat —, a gyerekek közül kevésnek volt része szervezett prog­ramokban. Elsősorban ezért fordult a megyei elnökség felhívással a társadalmi és tömegszer­vezetekhez, a fegyveres tes­tületekhez, a különféle in­tézményekhez, a felnőttek­hez annak érdekében, hogy gazdagabb, tartalmasabb le­TetA kerffl a bála házakra — Lehet., hogy furcsa, amit mondok. Már 16 ideje beszélgetünk, de eddig nem igen hallottam panaszos szót... Elneveti magát. — Pedig ez a szövetkezet sem kivétel! Megvan a ba­junk nekünk is. Lassan egy hónapja áll egy Rábánk szétszedve, a differenciálból hiányzik valami apró alkat­rész. Mit mondjak? Lehet, hogy már ötezer kilométert utazott szegény beszerzőnk és képtelen megkapni. Hogy mit jelent egy ilyen nagy gép kiesése ’ ennyi időn ke­resztül — azt nehéz érzé­keltetni ! — Egy T—150-es éjjel­nappal szántja a már leta­karított vöröshere földet Nyomában Toldi László ku­koricát vet. Silónak szánják, és ha úgy alakul, a silóku­koricát szemesként takarít­ják majd be. A határ másik részén őriás bálákból épülnek a kazlak. — Ami erő, eszköz van, annak mind munkát ad a széna — jegyzi meg a fő- agronómus. — Kilencszáz hektár a gyepterület, ebből ötszázról be kell takarítani a termést — A maga nemében ak­kor itt most is munkacsúcs van. — Biztosan. Szerencsére most már talán ha húsz­harminc hektárnyi fű áll lá­bon. Szárítjuk, bálázzuk, hordjuk. Nagy érték ez, meg kell becsűim. Meg kell is, mert a négyszáz tejelő mel­lett, több mint négyszáz hús­hasznú marhánk is van. Most induló, fejlődő ágasat ez. Fehér virágokkal pompá­zik a csillagfürt, szálegyene- sem allnak, ringanak a kalá­szok es a major mellett az óriás bálákat ömlesztett szénával „.tetejezik”. Az em­ber akaratlanul is mélyeket lélegzik — fűszeres, finom szénaillatot terel a szél. gyen a mostam nyári prog­ram a városokban, a köz­ségekben. A kilátások már kedve­zőbbek, mint tavaly ilyen­kor. A kérés középpontjában ugyanis az állt, hogy az út­törőcsapatok és a különféle szervezetek, intézmények kapcsolata ne szakadjon meg a nyárra. A vállalatok, a szövetkezetek helyiségek­kel, eszközökkel segíthetnek abban, hogy hasznosan tölt­hessék el a vakációt a gye­rekek. Lesznek természetesen na­gyobb rendezvények is, a könyvtárak, a művelődési otthonok, a sportegyesületek érdekes programokkal Vá­laszolnak a megyei elnök­ség felhívására. Természe­tes, hogy az idén nem lehet minden mulasztást pótolni, a következő évek eredmé­nyeit azonban most kíván­ják megalapozni. Amikor elmúlik a nyár, a gyerekek ismét beülnek az iskolapadokba, egész biz­tos, hogy sokkal könnyeb­ben írnak dolgozatot a nyá­ri élményekről. A mostani táborozások pedig módot adnak rá, hogy megismer­kedjenek az új úttörőév feladataival, terveivel. Egyik sarkalatos pontja a tervnek, hogy a színesebb, érdekesebb úttörőélet érde­kében tovább kell erősíteni a kapcsolatokat mindazok­kal, akik ebben sokat tud­nak segíteni. Az ötnapos ta­nítás különösképpen megkí­vánja, hogy a gyermekek szabad idejét - jól megszer­vezzek. A megyei úttörőel­nökség ebben szorosan együtt kíván működni a közműve­lődési és más intézmények­kel, az iskolákkal. SOMOGYI NÉPLAP A dohány jó dohány Vörös Márta Színes program az úttörőknek Másodvetésben hull a földbe a kukorica magja

Next

/
Oldalképek
Tartalom