Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-03 / 128. szám
Politikai rendszer és demokrácia A demokrácia egyik legnagyobb filozófusa, Jean Jacques Rousseau azt írta: ,,A szó szigorú értelmében véve igazi demokrácia soha nem létezett és nem Is fog létezni soha. Ellentmond a dolgok természetes rendjének. hogy a sokaság kormán nyozzon és a kevesek kor- mánvoztassanak.” E szkeptikus jóslat ellenére emberi közösségek és nemzedékek sora tette fel életét arra, hogy demokratikus kormányzati rendszert hozzon létre, és ilyen hatalmi berendezkedést működtessen. Marx hangsúlyozta, hogy a demokrácia szolgál minden államforma igazságául és hogy a szocialista-kommunista társadalom adekvát hatalmi berendezkedése a demokrácia, bár nem zárta ki azt, hogy despotikus-diktatórikus formában is létezhet átmenetileg. A szocialista társadalmak történetét átmenetileg vizsgálva azt kel! mondanunk, hogy hosz- szú évekig a szocializmushoz méltatlan, tőle idegen diktatórikus hatalmi berendezkedés működött. Leszűrhető az a következtetés, hogy a szocialista-kommunista társadalom igazi történelmi próbatétele nem csupán a társadalom gazda- sági-anyagi-műszaki bázisának megteremtése és a világ élvonalához felzárkózó fejlesztése, hanem hatalmi rendszerének demokratizálása is. A szocialista demokrácia a szocializmus érettségének és történelmi távlatokban életképességének igazi fokmérője. A szocialista demokrácia és politikai mechanizmus történetét vizsgálva megállapítható, hogy a magyar szocialista társadalom kialakulásának és fejlődésének első évtizedében a gazdasági rendszer és a politikai rendszer makrotársadal- md viszonyában a politikai rendszer szinte végletekig fokozott elsődlegessége és meghatározó szerepe érvényesült. Ennek részben eszköze, részben következménye volt, hogy csupán a politikai rendszer felől épült ki a politikai döntések közvetítő mechanizmusa, a gazdasági rendszer felé. A társadalmi integrációnak és a gazdaság és politika kapcsolatának ez a fajtája egyszerűen kizárt mindenféle demokratikus közvetítő mechanizmust: a politikai döntések kontrollját és befolyásolását, a szervezetek és közösségek autonómiáját, az érdekek csoportérdekké integrálódását és politikai akaratként való kifejeződését. így nem csoda, hogy a politikai élet egyik legfontosabb kategóriája, az érdek egyszerűen kikerült a politika elméletéből és hétköznapi szótárából. A stabil és erős, széles társadalmi alapon nyugvó hegemo- nisztikus szövetségi blokk helyett rendkívül stabil, csupán apparátusbázisú mo- nopolisztikus hatalmi blokk jött létre. A demokrácia pedig nem egyszerűen korlátozódott, torzulást szenvedett, lecsökkent ebben a hatalmi és társadalmi reprodukciót vezérlő mechanizmusban, hanem rendszeridegen elemként ki sem bontakozhatott. Ezért — véleményem szerint — 1956 ószén a magyar társadalom nem egyszerűen gazdasági es politikai-bizalmi válságba került, hanem a társadalmi reprodukció és integráció hatalmi mechanizmusának egésze került válságba, mondott csődöt. A politikai mechanizmus szinte korlátlan elsődlegessége jegyében működő társadalmi integrációt és hatalmi rendszert néhány rendszertipikus (a rendszer egészét meghatráozó) elve a szocialista demokrácia íej- • lödésének szempontjából jól jellemzi: 1. A kapitalizmus államközpontú politikái rendszerével szemben a szocialista társadalom pártközpontú politikai rendszer, melyben a kommunista párt került a társadalmat integráló és a társadalmi reprodukciót vezérlő hatalmi mecdaniznaus centrumába. 2. Ebben a rendszerben a hatalom megszervezésének Gramsci által monopolisztá- kus hatalmi blokknak nevezel t berendezkedése alakult ki, amelyben a parton belüli demokratikus hatalmi egyensúlyozás éppen úgy nem érvényesült, mint a párt és a párttagok, a párt és a szövetségesek,, a párt és a társadalom egészének viszonyában. 3. A monopo- lisztikus hatalmi rendszer legfőbb szervező elve a nagyon erős centralizáció volt, melynek keretében minden társadalmi probléma, igény, feszültség a hatalmi hierarchia hosszú vertikális útjára került. 4. A politikai rendszer által „felszippantott” gazdaság, a gazdasági-termelési viszonyokat helyettesítő politikai integráció óriási mennyiségű adminisztratív feladatot termelt ki, s e íeladatdöm- ping megoldására óriásira duzzadt politikai és gazdasági bürokrácia jött létre. 5. A politikai és gazdasági centralizáció megállíthatatlannak tűnő szervezeti koncentrációval járt együtt, ami tovább erősítette az irányítás centralizmusát. 6. Ez együtt járt az állami, a párt- és a társadalmi szervezetek egymásba csúszásával, hatáskörük öszeke- veredésével, amit részben egy-egy vezető többes szervezeti tagsága, a pozíciók halmozása jellemzett, részben a mindenféle hatáskört koncentráló bizottságok hatalmi szervezetei valósítottak meg. 7. Ebben a politikai mechanizmusban a hatalmi és a hierarchikus függőségek személyi függőségen alapuló rendszere épült ki, mely a hatalmi viszonyokat teljesen bizonytalanná és kiszámíthatatlanná tette. 8. A hatáskörök megoszlásának sajátos „zsákmányrendszere” alakult ki, ami azt jelentette, hogy egy-egy személynek, szervezetnek nem annyi hatásköre, döntési jogosítványa volt, mint amennyit előírtak a jogszabályok és szer- vezeti-működési szabályok, hanem annyi döntési joggal rendelkezett mindenki, amennyit magához tudott vonni, amíg hatalmi ereje mások ellenállásába nem ütközött Ezek az elvek egymást felerősítették, hatásukat kommunálták és egyenkénti megváltoztatásukat lehetetlenné tették. Ennek a társadalmi reprodukciót vezérlő politikai mechanizmusnak a megváltoztatása csak a következő három elv együttes érvényesülésével valósulhatott meg az ellenforradalmat követően, az MSZMP politikája nyomán: a centralizált reformok elve, a reformok totális érvényesítésének elve és a reformok egyértelműségének elve. Ez azt jelentette, hogy a centralizációt továbbra is fenntartó irányítási mechanizmusban gyökeres irányítási reform csak felülről elindítva, a társadalmi élet szinte minden területére kiterjesztve, és kétségeket nem hagyóan egyértelműén valósítható meg. Ebben a negyedszázadban a szocialista társadalom integrációs mechanizmusának minőségileg magasabb rendű típusa alakult ki: a gazdasági és politikai rendszer két irányú közvetítések révén összekapcsolt integrációs mechanizmusa, amelyben a politikai rendszer dominanciája továbbra is érvényesül ugyan, de a társadalmi alrendszerek közvetítéses kapcsolataikban megőrzik mozgásterük és speciális törvényszerűségeik társadalomszervező hatását. Az MSZMP politikai gyakorlata a szocialista társadalom fejlődésének egyik lehetséges történelmi alternatívája: a racionalizált és hatékony társadalmi reprodukció és a demokratikus hatalmi berendezkedés egysége. Elsőrendű fontosságú feladatnak tartom ebből következően hazánkban a szocialista demokrácia továbbfejlesztését, mégpedig a párt •által központilag irányított reformok sorozatával; totálisan tehát mindem, politikailag jelentős közösségi viszonyra kiterjedően érvényesítve ; és kétségbe nem vonható egyértelműséggel szorítva háttérbe minden antidemokratikus politikai ambíciót E három elv jegyében következetesen folytatott reformpolitika nemcsak a racionalitást és a demokrácia érvényesülését biztosítja a társadalmi reprodukcióban, de egyúttal jelentősen megnöveli a társadalom tanulási, innovációs és adaptációs képességét is. B. M. Megsargult fényképet, halványodó írásokat, iratokat szed elő az idős házaspár, Szabó Nándor és felesége. Az egyik iratot több mint negyven esztendeje állították ki a darányi elöljáróságon, ekkor írta alá a pecséttel ellátott okmányt a községi bíró es a főjegyző. Sokat mond már az első oldalon olvasható nyomtatott felirat is: „Szegénységi bizonyítvány”. Ebből a hivatalos nyomtatványból bőségesen volt a falusi elöljáróságokon is. Hiszen nagyon sok nincstelen cseléd, napszámos, summás, béres végső elkeseredésében — szégyellve ugyan nyomorúságát — kénytelen volt megalázkodni, szegénységi bizonyítványért folyamodni, hogy pár fillér segélyt, ingyenes kórházi ápolást kaphasson. Nézem az iratot, a gondosan kitöltött rovatokat. Fölsorolva benne a bizonyítványt kérő Szabó Józsefnek és feleségének minden fontos személyi adata, a gyerekek száma, vagyoni helyzetük. Utóbbit volt a legköny- nyebb kitölteni. Hiszen csak azt kellett írni: „Vagyonnal nem rendelkeznek, napszámosjogon nincsenek adófizetésre kötelezve.”. A hetvenasztendős Szabó- né, Zsófi néni jegyzi meg ■csöndesen: — Igaz, adót nem kellett fizetnünk. Nem is volt mi után, de nem is volt miből...! Persze, csak szegénységi bizonyítványt kapott apósom, aki súlyos mozdulatlanságra ítélt beteg volt, kórházi ágyon, segélyt már nem. Mi gondoztuk, ápoltuk őt. Az egymás után érkező gyerekeknek viszont enni kellett. Meg ruha, lábbeli... Ma is elfog a keserűség, ha akkori nyomorúságos életünkre gondolok ... Akikor már négy gyerek várta a szűkös kenyér igazságos; elosztását, ami igen nehéz feladata volt Zsófi néninek. Nándor 1930-ban, Béla 1933-ban, Árpád 1935- ben, László 1941-ben született. Ketten pedig már a felszabadulás után látták meg a napvilágot: Jenő 1946-ban, Gyula a legkisebb, éppen harminc esztendeje, 1952- ben. — Szegényen, küszködve éltünk... Mennyire szerettük volna, ha a gyerekek ta - nulhatnak, nem úgy, mint mi, akik csak néhány elemit járhattunk, mert dolgozni kellett. Hiába kértük, könyörögtünk, hogy — szegénységi bizonyítványunkat figyelembe véve — tandíj- mentesen, járhassanak a gyerekek valamilyen felsőbb iskolába, elutasítottak bennünket ezzel: „mindenki nem tanulhat, menjenek a fiúk pályamunkásnak, vagy nősüljenek vőgyereknek...” Ment is a legidősebb, Nándi napszámosnak, alig járta ki az elemit. Vágta a fát a taranyi meg a rigóci erdőben, emelgette a nehéz csákányt, krampácsőit a vasútnál. S öccseinek, öt kisebb testvérének is ez lett volna a sorsa, ha nem jön 1945. Hallgatom Nándor bácsit, Zsófi nénit nehéz, küzdelmes életükről. A kora hajnaltól késő éjszakáig tartó napszámos munkáról, a tehetősebb családoknál, vállalt mosásokról, vasalásokról, a könyörgésről a boltosnak, hogy adjon hitelbe egy Ids lisztet, J kenyeret, kevéske cukrot, meg néhány más fontosabb élelmiszert. Hús csak igen ritkán került az asztalra, amely mellett éveken át tizenkettőn is ültek, mert Nemesdéd és Nemesvid között új út épül Forró nyárban öntik a hidegaszfaltot Az utakon az idén 368 millió forint értékű munka elvégzésével számol a Kaposvári Közúti Építő Vállalat, Az idén megkezdik és jövőre fejezik be Nemesdéd és Nemesvid között az összekötő út építését. Ezzel a munkával a két község lakóinak légi panaszát orvosolják majd. A tanácsi kezelésű utak korszerűsítésére, felújítására 45 millió forintot kívánnak az idén költeni, Az építő vállalat eddig nyolcmillió forint értékű munkára kötött szerződést: a, kivitelezés elvégzéseié szolgáló többi megállapodást a következő hetekben írják alá. A KPM Közúti Igazgatóságának kezelésében levő ütak közül az idén megerősítik a Szigetvár—Kadarkút, valamint a Lad—Középül góc közötti szakasz burkolatát, s befejezik a 67-es út korszerűsítését Simoniénál. A zselici települést ezt követően elkerüli majd a Szigetvár felől érkező út, s a autósokat sem bosszantja a hajtűkanyar és a hirtelen kapaszkodó. Több úton — egyebek között a szántódán, a boglárin és a Kocsola—Igái kö- zöttin — építenek új hidat. A Kaposvári Közúti Építő Vállalat kapott megrendelést a simontomyai közúti híd megerősítésére, felújítására is. A Sión átívelő híd közepén hullámos a burkolat, s ezt kell kijavítaniuk az építőknek. Dolgoznak az M—7-es autópálya felújításán is. A jelenlegi megbízásuk 50 millió forint értékű munka elvégzésére szól: parkolókat építenek, egyes »zakaszon leálló és gyorsítósavok burkolatcseréjét és erősítését végzik el, szalagkorlátot cserélnek, javítanak. A felújításoknál az idén már használják azt az új anyagot, amelyet a vállalat gyékényese keverőtelepén készítenek. A hidegaszfalt és a beton keverésére alkalmas telepen tegnap kezdődött el a gépeik utolsó — üzembe állítás előtti — vizsgálata. A Nyugat-Nemetországból szármázó Hutter keverőgépről valószínű még a hónap első felében lekerül az első termék. Ennek a berendezésnek a legkisebb kapacitása 60 tonna óránként, de képes 160 tonna aszfaltot is gyártani egy óra alatt. A próbaüzem alatt készülő első aszfalttal a keverőtelep körül a térburkolást és az ide vezető út építését végzik el. Ezit követően a Zala megyei Közúti Igazgatóságnak 2 ezer tonnát gyártanak kísérleti célokra. A Kaposvári Közúti Igazgatóság is hárommillió forint hidegaszfaltot vásárol innen kísérleti célokm nemcsak idő®, beteg Szabó Józsefet, hanem a feleség szüleit is ők tartották, gondozták. . Mennyire örültek, amikor Zsófi nénit megszánták az elöljáróság vezetői, és 1938- bart kisbírói „ranggal” takarítónak fölvették a községházára. S annak is, hogy a népi családvédelmi alap egy soványka tehenet meg egy góbét juttatott nekik. De a tejet kénytelenek voltak eladni, hogy a pénzből jusson legalább a nagyobb gyerekeknek cipőre és egy olcsóbb ruhadarabra. Én is azt kérdezném, amit a gyerekek fölnőve nemegyszer megkérdeztek szüleiktől: — Hogyan tudtak ekkora családot eltartani? — Mit válaszoltak erre? Nem szívesen elevenítik fél múltbeli szegénységüket, a« egyik napról a másikra élést. Helyette inkább azzal büszkélkednek, hogyan s mint változott meg a jelenben életűik, a gyerekek, sorsa. Nándi vasúti tiszti, emellett pártfőiskolát végzett, Béla magyar—orosz és történe- lemszakos tanári diplomát szerzett Egerben, Jenő a pécsi tanárképzőn szerzett diplomát, Gyula a kertészeti egyetemet végezte el. öten közülük kommunisták, a legidősebb párt bizottsági osztályvezető, hárman tanácsi dolgozók, felelős beosztásban tevékenykednek. Egyedül László él a községben, a vasútnál dolgozik. — Valamennyi fiam szolgált a hadseregben. S többen is kiváló, élenjáró katonaként, parancsnoki dicsérettel szereltek le — mondja büszkén Zsófi néni. Most már mindketten évek óta nyugdíjasok. A 75 éves Nándor bácsi beteges, az utóbbi években többször is volt kórházban. De feleségét is megviselte a sors, a hat fiú gondozása, fölnevelése. Gyakrajj előszedik a fényképeket, nézegetik a gyerekek, a kilenc unoka, a három dédunoka képeit. Várják látogatásukat. Laci helyben van, ő többször is benéz, Gyuszi a barcsi tanácson dolgozik, gyakrabban jön, a többiek: Pécsen, Tapolcán, Székesfehérváron élnek, dolgoznak. Ok már ritkábban jöhetnek, de nem hanyagolják el idős szüleiket. Egy nagy család, a hat gyerekeit fölnevelő Szabó házaspár életét, sorát elevenítettük föl. A fiókok mélyéről előkerült szegénységi bizonyítvány vallott arról, hogy milyen „örökséggé!” kezdték közös életüket, amiből szerencsére fiaiknak már nem jutott! Szalai László SOMOGYI NÉPLAP Küszködve éltünk...
