Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-22 / 144. szám
Középfokú iskolák döntője Fonyódon folytatódtak a középfokú iskolák országos labdarúgó döntőjének mérkőzései. Vasárnaoi eredmények : Budapest—Székesfehérvár 4-0, Nyíregyházi szakmunkásképző—Kétegyháza 2-0. Nyíregyházi szakközép- iskola—Kaposvári mezőgazdasági szakközépiskola 1-0! Hétfői eredmények: Nyíregyházi szakmunkásképző— Kaposvár 2-1, Kétegyháza— Székesfehérvár 2-2, Budapest—Nyíregyházi szakközépiskola 2-1. Ma az utolsó forduló három mérkőzésére kertit sor, s az ünnepélyes eredményhirdetés várhatóan a déli órákban lesz. Kiesel!, de előre lépett az Izzó (Folytatás a 4■ oldalról) legalább egyszer legyőztük. Ráadásul volt jó néhány emlékezetes mérkőzésünk is. Debrecen ellen mindkétszer, tavasszal itthon a Miskolc ellen — amikor talán a legjobban játszott a csapat —, vagy említhetném a Szombathely elleni idegenbeli összecsapást, ahol csupán balszerencsevei veszítettünk. Az ötödik játszmában 14:14-es állásnál a kezünkben volt a döntés lehetősége, de az idegességtől nem tudtunk vele élni. Egyénileg yégig igen megbízható teljesítményt nyújtott a csapatkapitány Csonka Magdolna, akire pályán kívül és belül is egyaránt számítani lehetett. Másik rutinos játékosunk, dr. Csorba Éva puszta jelenlétére is nagy szükségünk volt, s amikor játszani tudott, tapasztalatával, tudásával, dinamikus egyéniségével igen sokat segített Oláh Edit irányító, szervező és eredményes támadójátéka egyaránt átlagon felüli volt, ő nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt Lengyel Ildikó igazi NB I-es ülőerejűvjátékos, de formáját nem tudta állandósítani. Ha „ment neki” a játék, akkor az egész csapatot magával ragadta. Nagyot fejlődött a junior korú Nemeth Mónika, Bodis Mariann és a még fiatalabb Varga Zsuzsa. Főleg az ősszel és a keresztjáték során szerepelt sokat Pintér Vera, akinek nemcsak a mérkőzéseken nyújtott teljesítménye, de az edzésmunkája is példamutató volt, Tóth Judit szintén fiatal, jó adottságai ellenére rapszodikusan szerepelt, formáját nem tudta állandósítani. Kurucz Katalint tavasszal sikerült visz- szaigazolnunk, de sajnos sérülten, s így viszonylag kevésszer tudott pályára lépni. Simonná Küias '‘Zita 'smiüS után az utolsó két hazai mérkőzésen kezdett újra játszani — az ő teljesítménye nagyon hiányzott a bajnokság során. Novak Magdolna eleve sérüléssel kezdte a fölkészülést, ráadásul tanulmányai is lekötötték. A junior tornákon viszont ragyogóan „hozta” magát. Hollósy Gabriella csak az első szezonban állt a csapat rendelkezésére, mivel férjhez ment, s így egy időre leállt a játékkal. Kristály Kornélia néhányszor csereként jutott szóhoz, s legjobb teljesitmenyet a legutolsó mérkőzésen, Miskolcon nyújtotta. A csapat elbúcsúzott az NB I- töl, de nincs pánikhangulat. Saját erőből, somógyi nevelésű játékosokkal élvonalba jutni nem mindennapi tett volt. S a ..lányok" nem hoztak szégyent a megyére 1 Az ulanpótlásneveles továbbra is tudatosan folyik, az országos bajnokságban a juniorok a 6. (!) helyen végeztek, s így minden remény megvan arra, hogy — ha néhányan távoznának is a csapattól, a többiek az ősszel kezdődő NB II- es küzdelmekben dobogón végezzenek. A legnagyobb gond ‘most az, 'hogy a fiatalok intenzív fejlődését, amit az élvonal eredményezett —- valamiféleképpen átmentsék. Gyarmati I.ászló A végeredmény: 3u Építők SC 34» Z) 11 »7:5« 81 10. MVSC 36 ») 16 69 :«5 56 11. DMVSC 36 17 19 67 :78 53 12. BVSC 36 15 21 62 :72 51 12. Haladás 36 14 22 58 :75 50 14. Dl’TÉP SC 3« 13 23 59 :83 49 15. Kapo-svár 36 10 26 48:89 46 1«. TFSE 36 2 34 31;104 38 Megjegyzés: a vonal alatti együttesek kiestek az NB I-ből. BÁRÁNYTAMAS H A FESZEK /VSELEGE — Azok legtöbbje lassan mar egészen természetesnek veszi, hogy a kedvezménye- z.ettjei (finomabb kifejezéssel: a lekötelezettjei) tartsak ki; ám nyugodt álmukat azért alighanem be-be- felhözi a lebukástól való félsz . . . Aki viszont felebarátja pénzéért nem a hatalmával való visszaélést nyújtja, hanem tisztességes munkát — mint például én, a tévéadás zavartalan vételét —, az nyugodtan alhat, illetve bocsánat, hogy egészen precíz legyek, azt hiszem: alhatik. — Ezek szerint te nyugodtan alszol... — A lehető legmélyebben! Mert esténként olyan faradtan zuhanok ágyba, mint a dög! — A fiú elneveti magat. — Ez a két út van tehát, kedves kisasz- szony, ha valamit el akarunk érni: az öné meg az enyém. — Nem értem. — Pedig egyszerű. Vagy a munka hajnaltól késó estig, vagy egy nagymenő felmenő. A lány ajka elbiggyed. — Nincs hasznom az apámtól. Amíg tanulok, ő tart De ha lediplomáztam, a munkámból fogok megélni ! — Mint mi? — kérdi villámgyorsan Lali. — Mint tanar, ahogy már említettem. Gyerekkorom óta annak készülök. Es én a hivatásomul választott munkámmal akarok elérni valamit az életben! Lali legyint — Ennyire igénytelen vagy? Nem fogod sokra vinni ! — Akkor sem leszek boldogtalan! — ingatja fejét Maria. Lali kortyol a kávéjából, s hosszan, hosszan nézi a lányt Végül, megfontoltan bólint. — Elhiszem. Az ilyen ember, mint te, sosem lehet boldogtalan . .. — Honnét veszed? — Mária nevet. — Érzem. Benned van valami belső készség... — Bensői — Akkor benső készség a boldogságra . .. Nem tudom megmagyarázni — az ember érzi ezt — Fölemeli ujját — De vigyázz! Te túl jóhiszemű vagy, túl gyanútlan, túl tisztességes — tehát sérülékeny 1 Ügy is fogalmazhatnék: védtelen az elettel szemben. És ez a védtelenség — ha egy kitanu.lt csibésszel hoz össze a rossz sorsod — már kiszolgáltatottság! Vigyázz, vissza ne éljenek vele! A lány von a vállán. — Édes istenem, minden lehetséges. Az élet veszélyes üzem. — Te nemcsak okos vagy — mosolyog Lali —, bölcs is! — Hallod! Megvan hozzá a korom! — S Mária maga is nevet már — Huszonhárom kemény esztendő! — A legszebb kor! — biccent a fiú komolyan. — Most kezdesz igazán nővé válni! A leány rápillant; tekintete egy villanásnyira elnyílik. — No, menjünk — nyúl hirtelen a kézitáskája után —, szalad az idő! Holnapután megint vizsgám van! — És? Talán még nem vagy fölkészülve? Ezt másnak meséld, ne nekem! — Még egyszer át akarom nézni az anyagot.-T- Minek? — Mert jelest kell kapnom. — Minek? — Rögeszmém. 23. Lali fintorog. — Nem eppen vonzó mama. A kezdő fizetésed egyforma lesz, akárhogyan vizsgázóit TANÉV VÉQÉN Az ötnapos iskolák tapasztalatai Azokban az iskolakbatl is befejeződött a tanév, amelyekben a múlt év szeptemberében bevezették az ötnapos oalatási és munkarendet. Egy héttel később őrülhetnek a vakációnak , az ide járó nebulók, de előnyös helyzetben vannak, mert már hozzászoktak az új tanévben általánosan bevezetésre kerülő új munkarendhez. Egy tanulmányi év állt rendelkezésre, hogy „kipróbáljak" az iskolák; kéthetenként egy nappal kevesebb tanítással miként lehet teljesíteni az alapjaiban változatlan követelményeket. Most már csupán az érdekesség kedvéért idézzük föl, hogyan vélekedtek néhányan az ötnapos munkarendről a tantestületekben. A kísérletbe többen akartak bekapcsolódni Somogybán, végül öt általános issola tartott ki döntésé mellett. Eltérő vélemények alakultak ki: sajnálat azok iránt, akik vállalták az újat, vagy éppen a fele- lotlenseg. a túlzott bátorság vádja. Mi jellemezte azokat az iskolákat amelyekben már szeptemberben bevezették az ötnapos munkarendet? A bizonytalanság a felelőtlenség, a túlzott bátorság helyett nagyobb felelősseget ereztek munkájuk iránt. A megyei művelődésügyi osztály folyamatosan figyelemmel kísérte az ötnapos munkarendet az iskolákban. Tapasztalataik összegezését olvasva találunk rá a szülők vélekedésére: „Az élethez igazodik az iskola.” A gondos pedagógusok azon igyekeztek, hogy még jobban kihasználják a tanítási órákat, mert a követelmények nem csökkentek. Az ötnapos iskola legfőbb tapasztalata ebből a pedagógusmagatartásból fakad: a változás megújulásra késztette a tantestületet, új munkastílus kialakítását tette szükségessé. Az ötnapos iskolákban kevesebb az „üresjárat”. Aggódás érződött azokban a véleményekben, amelyek arra hívták föl a figyelmet: ügyelni kell a tanulók munkabíró képességére. A kaposvári Tóth Lajos iskolában, afr. egyik kísérleti műhelyben olyan órarendet állítottak össze, amely harmonikus terhelést biztosított a gyerekeknek. Vajon hogyan alakul a tanulási morál? — hangzott el egy másik fontos kérdés a tanév elején. Az ötnapos tanítási hét bevezetésére aligha fogható ná, hogy rontja a taMária bólint. ■— Nem vonzó, de legalább fárasztó! Lali int a pincérnek, hogy fizetne, s figyelő szemét le nem véve a iány arcáról, közelebb hajol hozzá. — De este jön a kikapcsolódás . .. — Hogy érted? — Randevú, szórakozás . .. Mozi, diszkó ... — Es hirtelen íölnevet, mert el képzeli Imre bácsit, amint egy diszkóban ropja, beatzenére . .. — Szórakozás! — legyint Mária. — Majd a vizsgák után! Lalii még mindig az arcát nézi, merőn. — Csak erre válaszoltál. .. És a randevú? A lány a földre szegezi tekintetét. — Ez magánügy — feleli kurtán. — Nem? — De, persze — mondja Lali sóhajtva, s nyúl a pénztárcája után, mert itt áll már írási lette a pincér. Lali asztalán nincs telefon, de nem is nagyon hiányzik neki, ritkán hívják. Ezen a délelőttön azonban kétszer is szól a csoportvezetője. Fel tíz felé Mária hívja, hogy a délutánra megbeszélt találkozót lemondja, tízkor pedig Kata hangja csendül fel a membránon. — Halló! Szia, Lalikám! Hát mesélj, mi újság! Teljesen eltűntél! Mi meg Tibivel csak a körmünket rágjuk a nagy izgalomban! Gyorsan mondd; mennyire jutottal? (Folytatóik.) nulasi fegyelmet, mel l e tefen másutt kell keresni az okokat. A megye pedagógustársadalma az utóbbi években erőteljesen megfiatalodott. A friss diplomás pedagógusok kedvező körülmények között készülhettek a hivatásukra. Munkába állva azonban rosz- szabb feltételekkel találkoztak. Az ötnapos iskolai rend bevezetésével egyidöben szükséges áialakítaniuk módszereiket, például több figyelmet kell fordítani a szóbeli kifejezés fejlesztésére. Megyénkben huszonhárom általános iskolában, százöt tanteremben folyik kétmű- szakos oktatás. Ezekben az iskolákban a tanterémhiany- nyal nehezedni fog a, munka az új oktatási rendben: a gyerekek később érnek majd haza. Télen sajnos este lesz, amire letehetik otthon a táskát. A tanórán kívüli foglalkozásokat is nehezebb megszervezni. Am lehetőség van arra, hogy a mozgalmi tevé-- kenység a tanulók önállóságának kibontakoztatásával ;— szombatra essen. A tanórán kívüli munkáról egyébként új jogszabály lép életbe az új tanévre. A megnóvekedett szabad idő jó feltétel arra. hogy többet legyen együtt a család. A közös programok szervezését is még tanulni kell — tapasztalhattuk az elmúlt hónapokban. A közmúvelődtsi intézményekre az eddiginél nagyobb feladat hárul az iskolákban általánosan bevezetésre kerülő új munkarend miatt. Az iskola, a művelődési intézmény fenntartója: a helyi tanács. Az c íeladatus elsősorban, hogy megfelelő összhangban legyen a két intézmény munkarendje es tartalmi munkája. Elejét kell venni annak, hogy egymásra mutogasson az iskola és a művelődési ház. Az ötnapos munkarend bevezetésével nem csökkenhet a pedagógusok jövedelme. A somogyi tapasztalatok azt mutatják, hogy helyenként a heti óraszám csökkenése miatt százötven-kétszáz forinttal kevesebb lett néhány pedagógus keresete. Kérték, javasolták, hogy a felszabadult bértömeget alapbéresit- hessék. A megyei művelődésügyi osztály véleménye szerint ezt megtehetik, de jutalmazásra is fordíthatják a fennmaradó bértömeget. Ez garancia arra, hogy nem csökkenhet a pedagógusok jövedelme. Horányi Barna Ámokfutók a kertben Itt van most ez a nagy- nagy kert. Mindjárt a lakótelep mellett, ott. ahol a minap még állt az öreg néni szépen gondozott tömés- háza. A nénit azóta sem láttuk. Nem mer erre' jönni, mondta, amikor a kétajtós szekrényt meg a vitrint utolsóként föltettük a teher- ta.rira. Jobb is, hogy nem jön. meg megütné a szél, ha meglátná a házból — és a többiből — megmaradt roggyant agyaghalmot. Itt van most ez a kert. Az enyészet és a tavaszi-nyári megújulás szomorú-boldog kertje. És itt vagyunk mi, az ámokfutók, akik a virágzáskor elbódultunk, aztán megvadultunk, és azóta is járjuk szörnyű útjainkat. Először szelíd, mélázó sétákra mentünk át a magasházak árnyékából. Élveztük a ledőlt keritések által szabaddá tett utat, fölkutattuk a zugokat, figyeltük a rügyeket, s óvtuk, kikerültük a pár nappal korábban még gondozott, megkapált, akkurátusán csíkosra gereblyézett ágyúsokat. Csodáltuk a hirtelen termett ajándékot. Nagy óvatosan megmentettünk eztazt, egy bokornyi gyöngyvirágot, jácintot ügyesen kiemelve, helyét szépen elegyengetve. S elkövetkezett a virágzás. Vele együtt lepett meg többeket a kergekór, s aztán terjedt megállíthatatlanul. A szomszéd, aki hét- vég i telken minden gyümölcsfa mindegyik virágát legszívesebben bep ólyálná; babusgatná, bölcsődallal al- tatgatná, itt zabolátlan szélvészként rontott a fáknak, tépte-cibálta a vázába valót, s ha egy-egy vastagabb ággal nem tudott megbirkózni, dühödten káromkodott. Indiántáncot lejtettek az emberek az ágyúsokon, beletiporták a földbe az épp hogy bimbót hozó tulipánokai, téglát dobáltak az orgonabokrokba, mert nem volt kedvük ágaskodni a magasabban kibomlott virágokért. Most is járunk a kertben. Elszorakozunk ezzel-azzal. Nincs begyűjteni való. mert minden elvirágzott. Hát ri- koltozva tépjük le a véletlenül megmaradt eret len gyümölcsöt, és hajigáljuk vele egyniást. Kővel célba dobunk a lefelé fordított szájú dünsztosüvegekre, a hajdani kertgazdák legfeltettebb. kenyes növényeit őrző apró „melegházakra”, Fólgyujtottunk mar néhány itthagyott kalyibát ts nyusziólat, betörtünk minden véletlenül megmeneküli ablakszemet . . . Itt járunk és keressük, akad-e még pusztítani való. Nálunk kertínség van és lakáshiány. A lakáshiány teremtett egy amúgy is tiszavirág életre ítélt kertet. Már megkezdődött a fölvonulás, a gyümölcsösök helyén épp olyan tornyok épülnék, mint amilyenekben lakunk. És mi naponta elkeseredetten, dühösen, röhögve, kiabálva nekirontunk a véletlen parknak, a végelesz térnek, a sóhatöbbé ligetnek. A kert, ha végét sejthetné. s ha tehetné, tán öngyilkos lenne. Pusztulni fog. S mert önpusztításra képtelen, hát segítünk neki mi, ámokfutók. Szelíd anyák és halkszavú apák rendes gyerekekkel: itt rablóbanda, romboló-brigád, huligáncsa- pat. Gyűlöljük ezt a kertet. Nem sejtett vagy tagadott, szörnyű indulataink búvópatakja hirtelen föltör, kibuggyan. elfojtott érzéseinknek szabad az út. Azért, mert itt lett ez a nagy■ kert. Csak azért? Ahogy a kertben ődön- giink újra és újra, talán titokban figyeljük . magunkat és égymást. Mi bátor, erős, i t t bármit bármikor meggyilkoló háborodottak. És észrevesszük, hogy most épp dagadóizmaink egy-egy pillanatra elernyednek, szilaj nézésünk alig észlelhetően megtörik... Félünk. De szerencsére nemsokára elkezdik az építkezést. Elfelejtjük valahogy ezt a kertben eltöltött néhány hetet. Ennyi, volt, elmúlt. De félünk. Jaj. csak ne legyen, ne teremjen itt valahol valamilyen kéri, vagy hasonló! Alert akkor mi lesz? És mi ellen fordulunk? Itt van most ez a nagy- nagy kert. Bárhogy is romboljuk, még mindig szép. A minap a néni mégis megnézte a régi ház'helyét, de amikor kérdeztük, hogy fájt-e a szive, nem válaszolt. Csak nagy sokára motyogott valami fosztogatókról, meg nekwadultakról és <i magafajta sokat látott öregekről. értettük pontosan, mert myan halkan mondta. Lulhár Péter SOMOGYI NÉPLAP ;
