Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-22 / 144. szám

Középfokú iskolák döntője Fonyódon folytatódtak a középfokú iskolák országos labdarúgó döntőjének mér­kőzései. Vasárnaoi eredmé­nyek : Budapest—Székesfe­hérvár 4-0, Nyíregyházi szak­munkásképző—Kétegyháza 2-0. Nyíregyházi szakközép- iskola—Kaposvári mezőgaz­dasági szakközépiskola 1-0! Hétfői eredmények: Nyír­egyházi szakmunkásképző— Kaposvár 2-1, Kétegyháza— Székesfehérvár 2-2, Buda­pest—Nyíregyházi szakkö­zépiskola 2-1. Ma az utolsó forduló három mérkőzésére kertit sor, s az ünnepélyes eredményhirdetés várhatóan a déli órákban lesz. Kiesel!, de előre lépett az Izzó (Folytatás a 4■ oldalról) legalább egyszer legyőztük. Ráadásul volt jó néhány em­lékezetes mérkőzésünk is. Debrecen ellen mindkétszer, tavasszal itthon a Miskolc el­len — amikor talán a legjob­ban játszott a csapat —, vagy említhetném a Szombathely elleni idegenbeli összecsa­pást, ahol csupán balszeren­csevei veszítettünk. Az ötödik játszmában 14:14-es állásnál a kezünkben volt a döntés lehetősége, de az idegességtől nem tudtunk vele élni. Egyénileg yégig igen meg­bízható teljesítményt nyúj­tott a csapatkapitány Csonka Magdolna, akire pályán kívül és belül is egyaránt számíta­ni lehetett. Másik rutinos já­tékosunk, dr. Csorba Éva puszta jelenlétére is nagy szükségünk volt, s amikor játszani tudott, tapasztalatá­val, tudásával, dinamikus egyéniségével igen sokat se­gített Oláh Edit irányító, szervező és eredményes tá­madójátéka egyaránt átlagon felüli volt, ő nyújtotta a leg­egyenletesebb teljesítményt Lengyel Ildikó igazi NB I-es ülőerejűvjátékos, de formáját nem tudta állandósítani. Ha „ment neki” a játék, akkor az egész csapatot magával ra­gadta. Nagyot fejlődött a ju­nior korú Nemeth Mónika, Bodis Mariann és a még fia­talabb Varga Zsuzsa. Főleg az ősszel és a keresztjáték során szerepelt sokat Pintér Vera, akinek nemcsak a mér­kőzéseken nyújtott teljesít­ménye, de az edzésmunkája is példamutató volt, Tóth Ju­dit szintén fiatal, jó adottsá­gai ellenére rapszodikusan szerepelt, formáját nem tud­ta állandósítani. Kurucz Ka­talint tavasszal sikerült visz- szaigazolnunk, de sajnos sé­rülten, s így viszonylag ke­vésszer tudott pályára lépni. Simonná Küias '‘Zita 'smiüS után az utolsó két hazai mér­kőzésen kezdett újra játszani — az ő teljesítménye nagyon hiányzott a bajnokság során. Novak Magdolna eleve sérü­léssel kezdte a fölkészülést, ráadásul tanulmányai is le­kötötték. A junior tornákon viszont ragyogóan „hozta” magát. Hollósy Gabriella csak az első szezonban állt a csapat rendelkezésére, mivel férjhez ment, s így egy időre leállt a játékkal. Kristály Kornélia néhányszor csere­ként jutott szóhoz, s legjobb teljesitmenyet a legutolsó mérkőzésen, Miskolcon nyúj­totta. A csapat elbúcsúzott az NB I- töl, de nincs pánikhangulat. Saját erőből, somógyi neve­lésű játékosokkal élvonalba jutni nem mindennapi tett volt. S a ..lányok" nem hoz­tak szégyent a megyére 1 Az ulanpótlásneveles továbbra is tudatosan folyik, az országos bajnokságban a juniorok a 6. (!) helyen végeztek, s így minden remény megvan arra, hogy — ha néhányan távoz­nának is a csapattól, a töb­biek az ősszel kezdődő NB II- es küzdelmekben dobogón végezzenek. A legnagyobb gond ‘most az, 'hogy a fiata­lok intenzív fejlődését, amit az élvonal eredményezett —- valamiféleképpen átmentsék. Gyarmati I.ászló A végeredmény: 3u Építők SC 34» Z) 11 »7:5« 81 10. MVSC 36 ») 16 69 :«5 56 11. DMVSC 36 17 19 67 :78 53 12. BVSC 36 15 21 62 :72 51 12. Haladás 36 14 22 58 :75 50 14. Dl’TÉP SC 3« 13 23 59 :83 49 15. Kapo-svár 36 10 26 48:89 46 1«. TFSE 36 2 34 31;104 38 Megjegyzés: a vonal alatti együt­tesek kiestek az NB I-ből. BÁRÁNYTAMAS H A FESZEK /VSELEGE — Azok legtöbbje lassan mar egészen természetesnek veszi, hogy a kedvezménye- z.ettjei (finomabb kifejezés­sel: a lekötelezettjei) tart­sak ki; ám nyugodt álmu­kat azért alighanem be-be- felhözi a lebukástól való félsz . . . Aki viszont feleba­rátja pénzéért nem a hatal­mával való visszaélést nyújtja, hanem tisztességes munkát — mint például én, a tévéadás zavartalan véte­lét —, az nyugodtan alhat, illetve bocsánat, hogy egé­szen precíz legyek, azt hi­szem: alhatik. — Ezek szerint te nyugod­tan alszol... — A lehető legmélyeb­ben! Mert esténként olyan faradtan zuhanok ágyba, mint a dög! — A fiú elne­veti magat. — Ez a két út van tehát, kedves kisasz- szony, ha valamit el aka­runk érni: az öné meg az enyém. — Nem értem. — Pedig egyszerű. Vagy a munka hajnaltól késó es­tig, vagy egy nagymenő fel­menő. A lány ajka elbiggyed. — Nincs hasznom az apámtól. Amíg tanulok, ő tart De ha lediplomáztam, a munkámból fogok megél­ni ! — Mint mi? — kérdi vil­lámgyorsan Lali. — Mint tanar, ahogy már említettem. Gyerekkorom óta annak készülök. Es én a hi­vatásomul választott mun­kámmal akarok elérni vala­mit az életben! Lali legyint — Ennyire igénytelen vagy? Nem fogod sokra vin­ni ! — Akkor sem leszek bol­dogtalan! — ingatja fejét Maria. Lali kortyol a kávéjából, s hosszan, hosszan nézi a lányt Végül, megfontoltan bólint. — Elhiszem. Az ilyen ember, mint te, sosem lehet boldogtalan . .. — Honnét veszed? — Má­ria nevet. — Érzem. Benned van va­lami belső készség... — Bensői — Akkor benső készség a boldogságra . .. Nem tudom megmagyarázni — az ember érzi ezt — Fölemeli ujját — De vigyázz! Te túl jóhiszemű vagy, túl gyanútlan, túl tisz­tességes — tehát sérülékeny 1 Ügy is fogalmazhatnék: véd­telen az elettel szemben. És ez a védtelenség — ha egy kitanu.lt csibésszel hoz össze a rossz sorsod — már kiszol­gáltatottság! Vigyázz, vissza ne éljenek vele! A lány von a vállán. — Édes istenem, minden lehetséges. Az élet veszélyes üzem. — Te nemcsak okos vagy — mosolyog Lali —, bölcs is! — Hallod! Megvan hozzá a korom! — S Mária maga is nevet már — Huszonhárom kemény esztendő! — A legszebb kor! — bic­cent a fiú komolyan. — Most kezdesz igazán nővé válni! A leány rápillant; tekinte­te egy villanásnyira elnyílik. — No, menjünk — nyúl hirtelen a kézitáskája után —, szalad az idő! Holnapután megint vizsgám van! — És? Talán még nem vagy fölkészülve? Ezt más­nak meséld, ne nekem! — Még egyszer át akarom nézni az anyagot.-T- Minek? — Mert jelest kell kap­nom. — Minek? — Rögeszmém. 23. Lali fintorog. — Nem eppen vonzó ma­ma. A kezdő fizetésed egy­forma lesz, akárhogyan vizs­gázóit TANÉV VÉQÉN Az ötnapos iskolák tapasztalatai Azokban az iskolakbatl is befejeződött a tanév, ame­lyekben a múlt év szeptem­berében bevezették az ötna­pos oalatási és munkarendet. Egy héttel később őrülhetnek a vakációnak , az ide járó nebulók, de előnyös helyzet­ben vannak, mert már hoz­zászoktak az új tanévben ál­talánosan bevezetésre kerülő új munkarendhez. Egy tanul­mányi év állt rendelkezésre, hogy „kipróbáljak" az isko­lák; kéthetenként egy nappal kevesebb tanítással miként lehet teljesíteni az alapjaiban változatlan követelményeket. Most már csupán az érde­kesség kedvéért idézzük föl, hogyan vélekedtek néhányan az ötnapos munkarendről a tantestületekben. A kísérlet­be többen akartak bekapcso­lódni Somogybán, végül öt általános issola tartott ki döntésé mellett. Eltérő véle­mények alakultak ki: sajná­lat azok iránt, akik vállalták az újat, vagy éppen a fele- lotlenseg. a túlzott bátorság vádja. Mi jellemezte azokat az iskolákat amelyekben már szeptemberben bevezették az ötnapos munkarendet? A bi­zonytalanság a felelőtlenség, a túlzott bátorság helyett na­gyobb felelősseget ereztek munkájuk iránt. A megyei művelődésügyi osztály folyamatosan figye­lemmel kísérte az ötnapos munkarendet az iskolákban. Tapasztalataik összegezését olvasva találunk rá a szülők vélekedésére: „Az élethez igazodik az iskola.” A gondos pedagógusok azon igyekeztek, hogy még jobban kihasznál­ják a tanítási órákat, mert a követelmények nem csökken­tek. Az ötnapos iskola leg­főbb tapasztalata ebből a pe­dagógusmagatartásból fakad: a változás megújulásra kész­tette a tantestületet, új mun­kastílus kialakítását tette szükségessé. Az ötnapos isko­lákban kevesebb az „üresjá­rat”. Aggódás érződött azokban a véleményekben, amelyek arra hívták föl a figyelmet: ügyelni kell a tanulók mun­kabíró képességére. A kapos­vári Tóth Lajos iskolában, afr. egyik kísérleti műhelyben olyan órarendet állítottak össze, amely harmonikus ter­helést biztosított a gyerekek­nek. Vajon hogyan alakul a ta­nulási morál? — hangzott el egy másik fontos kérdés a tanév elején. Az ötnapos ta­nítási hét bevezetésére aligha fogható ná, hogy rontja a ta­Mária bólint. ■— Nem vonzó, de legalább fárasztó! Lali int a pincérnek, hogy fizetne, s figyelő szemét le nem véve a iány arcáról, kö­zelebb hajol hozzá. — De este jön a kikapcso­lódás . .. — Hogy érted? — Randevú, szórakozás . .. Mozi, diszkó ... — Es hirte­len íölnevet, mert el képzeli Imre bácsit, amint egy disz­kóban ropja, beatzenére . .. — Szórakozás! — legyint Mária. — Majd a vizsgák után! Lalii még mindig az arcát nézi, merőn. — Csak erre válaszoltál. .. És a randevú? A lány a földre szegezi te­kintetét. — Ez magánügy — feleli kurtán. — Nem? — De, persze — mondja Lali sóhajtva, s nyúl a pénz­tárcája után, mert itt áll már írási lette a pincér. Lali asztalán nincs telefon, de nem is nagyon hiányzik neki, ritkán hívják. Ezen a délelőttön azonban kétszer is szól a csoportvezetője. Fel tíz felé Mária hívja, hogy a dél­utánra megbeszélt találkozót lemondja, tízkor pedig Kata hangja csendül fel a memb­ránon. — Halló! Szia, Lalikám! Hát mesélj, mi újság! Telje­sen eltűntél! Mi meg Tibivel csak a körmünket rágjuk a nagy izgalomban! Gyorsan mondd; mennyire jutottal? (Folytatóik.) nulasi fegyelmet, mel l e te­fen másutt kell keresni az okokat. A megye pedagógustársa­dalma az utóbbi években erőteljesen megfiatalodott. A friss diplomás pedagógusok kedvező körülmények között készülhettek a hivatásukra. Munkába állva azonban rosz- szabb feltételekkel találkoz­tak. Az ötnapos iskolai rend bevezetésével egyidöben szükséges áialakítaniuk mód­szereiket, például több fi­gyelmet kell fordítani a szó­beli kifejezés fejlesztésére. Megyénkben huszonhárom általános iskolában, százöt tanteremben folyik kétmű- szakos oktatás. Ezekben az iskolákban a tanterémhiany- nyal nehezedni fog a, munka az új oktatási rendben: a gyerekek később érnek majd haza. Télen sajnos este lesz, amire letehetik otthon a tás­kát. A tanórán kívüli foglal­kozásokat is nehezebb meg­szervezni. Am lehetőség van arra, hogy a mozgalmi tevé-- kenység a tanulók önállósá­gának kibontakoztatásával ;— szombatra essen. A tanórán kívüli munkáról egyébként új jogszabály lép életbe az új tanévre. A megnóvekedett szabad idő jó feltétel arra. hogy töb­bet legyen együtt a család. A közös programok szervezé­sét is még tanulni kell — ta­pasztalhattuk az elmúlt hó­napokban. A közmúvelődtsi intézményekre az eddiginél nagyobb feladat hárul az is­kolákban általánosan beveze­tésre kerülő új munkarend miatt. Az iskola, a művelődé­si intézmény fenntartója: a helyi tanács. Az c íeladatus elsősorban, hogy megfelelő összhangban legyen a két in­tézmény munkarendje es tar­talmi munkája. Elejét kell venni annak, hogy egymásra mutogasson az iskola és a művelődési ház. Az ötnapos munkarend be­vezetésével nem csökkenhet a pedagógusok jövedelme. A somogyi tapasztalatok azt mutatják, hogy helyenként a heti óraszám csökkenése miatt százötven-kétszáz fo­rinttal kevesebb lett néhány pedagógus keresete. Kérték, javasolták, hogy a felszaba­dult bértömeget alapbéresit- hessék. A megyei művelődés­ügyi osztály véleménye sze­rint ezt megtehetik, de jutal­mazásra is fordíthatják a fennmaradó bértömeget. Ez garancia arra, hogy nem csökkenhet a pedagógusok jövedelme. Horányi Barna Ámokfutók a kertben Itt van most ez a nagy- nagy kert. Mindjárt a lakó­telep mellett, ott. ahol a minap még állt az öreg né­ni szépen gondozott tömés- háza. A nénit azóta sem lát­tuk. Nem mer erre' jönni, mondta, amikor a kétajtós szekrényt meg a vitrint utolsóként föltettük a teher- ta.rira. Jobb is, hogy nem jön. meg megütné a szél, ha meglátná a házból — és a többiből — megmaradt roggyant agyaghalmot. Itt van most ez a kert. Az enyészet és a tavaszi-nyári megújulás szomorú-boldog kertje. És itt vagyunk mi, az ámokfutók, akik a virág­záskor elbódultunk, aztán megvadultunk, és azóta is járjuk szörnyű útjainkat. Először szelíd, mélázó sé­tákra mentünk át a magas­házak árnyékából. Élveztük a ledőlt keritések által sza­baddá tett utat, fölkutattuk a zugokat, figyeltük a rü­gyeket, s óvtuk, kikerültük a pár nappal korábban még gondozott, megkapált, akku­rátusán csíkosra gereblyé­zett ágyúsokat. Csodáltuk a hirtelen termett ajándékot. Nagy óvatosan megmentet­tünk eztazt, egy bokornyi gyöngyvirágot, jácintot ügye­sen kiemelve, helyét szépen elegyengetve. S elkövetkezett a virág­zás. Vele együtt lepett meg többeket a kergekór, s az­tán terjedt megállíthatatla­nul. A szomszéd, aki hét- vég i telken minden gyü­mölcsfa mindegyik virágát legszívesebben bep ólyálná; babusgatná, bölcsődallal al- tatgatná, itt zabolátlan szél­vészként rontott a fáknak, tépte-cibálta a vázába valót, s ha egy-egy vastagabb ág­gal nem tudott megbirkózni, dühödten káromkodott. In­diántáncot lejtettek az em­berek az ágyúsokon, beleti­porták a földbe az épp hogy bimbót hozó tulipánokai, téglát dobáltak az orgona­bokrokba, mert nem volt kedvük ágaskodni a maga­sabban kibomlott virágokért. Most is járunk a kertben. Elszorakozunk ezzel-azzal. Nincs begyűjteni való. mert minden elvirágzott. Hát ri- koltozva tépjük le a vélet­lenül megmaradt eret len gyümölcsöt, és hajigáljuk vele egyniást. Kővel célba dobunk a lefelé fordított szájú dünsztosüvegekre, a hajdani kertgazdák legfel­tettebb. kenyes növényeit őr­ző apró „melegházakra”, Fólgyujtottunk mar néhány itthagyott kalyibát ts nyu­sziólat, betörtünk minden véletlenül megmeneküli ab­lakszemet . . . Itt járunk és keressük, akad-e még pusz­títani való. Nálunk kertínség van és lakáshiány. A lakáshiány te­remtett egy amúgy is tisza­virág életre ítélt kertet. Már megkezdődött a fölvo­nulás, a gyümölcsösök he­lyén épp olyan tornyok épülnék, mint amilyenekben lakunk. És mi naponta elke­seredetten, dühösen, röhögve, kiabálva nekirontunk a vé­letlen parknak, a végelesz térnek, a sóhatöbbé ligetnek. A kert, ha végét sejthet­né. s ha tehetné, tán ön­gyilkos lenne. Pusztulni fog. S mert önpusztításra képte­len, hát segítünk neki mi, ámokfutók. Szelíd anyák és halkszavú apák rendes gye­rekekkel: itt rablóbanda, romboló-brigád, huligáncsa- pat. Gyűlöljük ezt a kertet. Nem sejtett vagy tagadott, szörnyű indulataink búvó­patakja hirtelen föltör, ki­buggyan. elfojtott érzéseink­nek szabad az út. Azért, mert itt lett ez a nagy■ kert. Csak azért? Ahogy a kertben ődön- giink újra és újra, talán ti­tokban figyeljük . magunkat és égymást. Mi bátor, erős, i t t bármit bármikor meg­gyilkoló háborodottak. És észrevesszük, hogy most épp dagadóizmaink egy-egy pil­lanatra elernyednek, szilaj nézésünk alig észlelhetően megtörik... Félünk. De sze­rencsére nemsokára elkez­dik az építkezést. Elfelejt­jük valahogy ezt a kertben eltöltött néhány hetet. Ennyi, volt, elmúlt. De félünk. Jaj. csak ne legyen, ne teremjen itt valahol valamilyen kéri, vagy hasonló! Alert akkor mi lesz? És mi ellen fordulunk? Itt van most ez a nagy- nagy kert. Bárhogy is rom­boljuk, még mindig szép. A minap a néni mégis meg­nézte a régi ház'helyét, de amikor kérdeztük, hogy fájt-e a szive, nem vála­szolt. Csak nagy sokára mo­tyogott valami fosztogatók­ról, meg nekwadultakról és <i magafajta sokat látott öregekről. értettük pontosan, mert myan halkan mondta. Lulhár Péter SOMOGYI NÉPLAP ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom