Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-02 / 127. szám
DIÁKSZEMMEL A saemiélő:. aki a hatvanas évek első leiében, még kamaszként, féktelen étvággyá! falta a nálunk akkoriban rehabilitált avant- garde irodalmat, éjszakánként Kerouacot és Jevtusenko* olvasott, szenvedélyesen vadaszott a negyvenes-ötvenes évek magyar történelmét ismlertető — akikoriban bizony meglehetősen gyér számú — könyvekre, és vakon rajongott a Rolling Sto- n es-ért,, nem győz csodálkozni. A szentendrei Nosztalgia kávéház emeleti üzleteiben dédanyáik kopott göncei között válogató bakí'isok látványa — első pillantásra > — megdöbbentő, s nehéz magyarázatot találni arra a tényre is. hogy a négyszáz- ezer, nemrégiben közrebocsátott Karádv Katalin-le- mez felét tizen- és huszonévesek vásárolták meg. Egyszóval: csúcséra ért a nosz- talgiahullám. Egyesek fity- málóan legyintenek a jelenség láttán: divathóbort., illékony narkózis ez, semmi több. Mások a társadalmi tünet egészséges mivoltát hangsúlyozzák, és, így érvelnek: a nosztalgia nem csupán az elvágyódás jele. hanem katalizátor is, mely hozzájárul múltunk tüzetesebb megismeréséhez, nemzeti identitasérzetünk fejlődéséhez. A hullámverés okait, sajnos, szerfölött kevesen vizsgálták eddig. Nos. a csomo szétbontásához néhány somogyi tanár- ember is hozzájárult az elmúlt hónapokban Igaz. munkájuk, melynek tapasztalatait ezzel a hosszú címmel adta ki a Somogy megvet Pedagógiai Intézet: A vi lágn ezeti -erkö lesi - pol i ti ka i nevelés helyzete és feladatai Somogy’ megve alsó- és középfokú iskoláiban, jóval több, mint nosztalgia-analízis: Paizs Imre, Benkö Antal. Jónás József es társaik a gyermekek világszemléletének számos sajátosságát felmérték megyénk általános- es középiskoláiban, szakmunkásképző intézeteiben. mondhatjuk Így is: a világnézet valamennyi lényeges összetevőjét. A terjedelmes kiadvány legizgalmasabb részletei azonban — éppen a diáknosztalgiák létezéséről szólnak. Pontosabban: ugyanannak a jelenségnek tudati jellegű megnyilvánulásairól. melyből a fiatalok olthatatlan vágya is táplálkozik a csábos miniszoknyát helyettesítő bő le- bemyegekre es a „sima” diszkózenére. Bár a különböző iskolatípusokban kutató pedagógusok természetesen eltérő módon kérdeztek, egyseges az a tapasztalat, hogy a tanulóknak csak viszonylag csekély részé érdeklődik komolyan századunk magyar és egyetemes történelme iránt, figyelmük jobbára a -középkor és a tizenkilencedik szá-( zad fele fordult. A kedvenc történelmi személyiségek listáin kizárólag nagy’ királyaink és vezető polgári demokrata államíéríiaink kerültek az első tíz közé, amit legfeljebb az az életkori sajátosság indokolhat valamelyest, hogy a tinédzserek szükségszerűen vonzódnak a kalandos életű, a kiemelkedő politikusi, hadvezért és szónoki képességekkel megáldott nagyságokhoz. Leg- űjabbkori históriánk kiválóságairól, a magyar es a nemzetközi munkásmozgalom vezetőiről es teoretikusairól egyetlen diák sem emlékezett meg az írásos és élő- szavas megnyilatkozásokban, még a véleménykonformizmus okán sem. A hőskultusz tehát már1-már egészségtelen méreteket öltött, A nosztalgiák létezését bizonyítják azok a válaszok is. melyeket a vallásos világnézet időszerűségével vagy idő- szer űtlensege vei. az osztály- harccal, a két világrendszer küzdelmével kapcsolatos kérdésekre adtak a diakok. Részletezésükre e helyütt nincs lehetőségünk, amint annak firtatásara sem, mekkora szelepet ja to zik e vadhajtások kifejlődésében a családi kör, az utca. a ba ráti társaság vágy a tömegTörténelmi nosztalgiák tájékoztatás. Az iskola által okozott hatásokra azonban jórészt fény derül az elemzésből. A dolgozatból például az derül ki, hogy a legképzettebb történelemtanárok kitartása és lelkesedése is azonnal lanyhulni kezd. amint a diákok úgynevezett rázós kérdéseket tesznek föl az 1945 és 1956 között eltelt évtized eseményeiről vagy társadalmunk, gazdaságunk mai helyzetéről, gónd- j'airöl, bajairól. Elgondolkodtat az a szívósság, mellyel a gyermekek a Wesselén.vi- összeesküvés részletkérdéseit tanulmányozzák. s ugyanakkor ,az a közöny', mellyel napjaink középeurópai kérdéséi iránt viseltetnek. Megtudjuk a vizsgálat anyagából, hogy a megyénkben működő soktucat- nvi történelemszakkörben inkább foglalkoznak a Holt- tengeri tekercsek titkaival, a maya. az azték é.s az inka művészet ismérveivel, jobb esetben a kínai kulturális forradalommal vagy a ja- páp gazdasági csoda okaival. mint például a Rakosi- korszak iparpolitikájának szomorú örökségével, az ellenforradalommal, a magyai’ és a .nemzetközi munkásmozgalom bonyolult viszonyaival. A honismereti szakkörök vezetői is többnyire a regi századokra igyekeznek irányítani a diákok figyelmét. A nosztalgiahullámban tehát — sok más társadalmi tényező mellett — vitathatatlan a történelem és a világnézet tanárainak . személyes felelőssége is. Vakvágányra futnánk azonban, ha a fogyatékosságokat egyszerű „ráolvasással", a huszadik századi események részletes feldolgozásától vonakodó pedagógusok . meggyőzésével", „rábeszélésével'’ remélnénk megoldani. A mélyben ugyanis strukturális okos rejtenek. Mert. miközben szakfolyóirataink,'nagy’ példányszámú napi- és hetilapjaink a korábbinál jóval árnyaltabb szemléletű cikkek, tanulmányok egész sorát közük — hogy csak a legutóbbi vitákra utaljunk — a közép- osztály szerepéről a két vi lágháború között, a német megszállókkal szemben tanúsított nem-baloldali ellenállásról. Bajcsy-Zsilinszky- ről vagy a Rákosi-konszak politikájáról — és sorolhatnánk a végtelenségig — eközben tankönyveinkben még mindig sok a sematizáló közhely, az „elkenés", mely vü^zarettent tanárt é.s tanulót egyaránt, mely a leg- kíváncsiabbaknak is kedvét szegi. Magyarán: lassú az. értékfelszívódásnak az a folyamata. melynek során 'a tudományos vizsgálódások uj eredményei es a partpo- litika újabb szempontjai az oktatás vérkeringésébe kerülnek. A pedagógus ilyen esetben kapkodhatja a fejét: az-e a valóság, amit a Nép- szabadság és a História közölt például a Kisgazdapárt alapításának ötvenedik évfordulójára. vagy az, amit a tankönyvekben olvashatunk? Természetesen nem szabad vitatnunk a pedagógus erkölcsi felelőssegét sem: személyes véleménye, érdeklődése es szuggesztiv 11asa mindenkor alapköve volt és lesz, az oktatási rendszernek. Magam is ismerek történelem- tanárt megyeszékhelyünkön, aki szinte megszállottan „toborozza" gimnazistáit egy- egy külpolitikai újságíró előadására, egy Bacsó Péter- vagy egy Kovács András- fílm bemutatójára, aki kezükbe adja A menesgazda és a Faustus doktor boldogságom pokoljárása példányait. Am ahhoz, hogy ez a típus általánossá válhassék, az ér- téklelszívóda.s már említett fol.vamatának kellene felgyorsulnia. Mindaz, amit a hamis nosztalgiák ellen enélkül tehetünk, csupán tüneti kezelés lehet — «to utal a Somogy megyei Pedagógiai lmézet legújabb, kitűnően sikerült kiadványa is. Lengyel András A Művészeti Alap zsennyei alkotóháza természetvédelmi parkjával, védett fáival, virágaival festői motívumokat kínál a művészeknek, és egyben pihenést, felfrissülést is nyújt. Kiss Sándor és Lesenyei Márta szobrászművészek zsennyei házuk műtermében BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE ' A telefon meg csak cseng, fáradhatatlanul. A lakás két szobából és haliból áll; széles ablakai az átellenes Szabadság-hegyre néznek. Amott épp ez idő tájt gyúlnak ki a lámpák: az utcák során végigfutó füzérek szinte egyszerre, mintegy karmesterintésre, a lusta lakásablakok meg, bámész szólistákként, ki- sebb-nagyobb késéssel követik őket. De negyedóra sem kell. s a mélykék ég alatt egyre fénvlőbb szipor- kázással veszi birtokába a tünderi tájat az este. Bal kéz felől most kígyózik éppen fölfele a fogaskerekű vasút hosszú szerelvényének gyöngysorként fényló ablaksora. akár valami mesebeli sárkány tekervé- nyes farka. Fülóp Géza ezt nézi' megbüvölten. Ki tudja, hányadszor látja innét ezt az esti fényjátékot, de egyszerűen nem tud betelni a látvánnyal. Az étkezóasztalnal ülnek még a hallban; az imént fejezték be a vacsorát. Fülöp nem vesz észre semmit a lakáson; olyan az neki. mint a múlt csütörtökön, az az- előttin, s a még azelőbtin. Asszonyszem kellene hozzá, hogy a bútortologatás finom karcolásait észrevegye a padlón, vagy a falon a képkeretek parányi íerdeségét... Ám Fülöp nem a falat bámulja. hanem a •fogaskerekű szorgos szent jánosbogárkáit, majd lassan a pohara után nyúl és fölemeli. — Én cl sem mondhatom Katika, hogy milyen csodálatos nekem ez a maguk vendégszerető háza! — Ö, kedves Géza . ... — pironkodik illendőségből a háziasszony. — De, de! Higgye meg! A vacsora például, mint mindig, most is nagyszerű volt! — Egészségére! — villant ra a háziasszony most egy őszinte hálamosolyt. Fülöp a poharát nézi, és mélyről íelsóhajt. — Tudja, az agglegényélet, mint a világon minden, roppant bonyolult dolog. Mert vannak kétségtelenül jó oldalai . . . — Például? — kérdi Kata enyhe kis gúfinval. — Hát példáuL az, hogy soha senki nem kérdezi meg az embertől: hová mégy, fiam? Mikor jössz haza? — Felhörpint egy kortyot. s tűnődő arccal teszi vissza poharát az asztalra. — De vannak a dolognak rossz oldalai is ... — Például? — kérdi Tibor enyhe kis kihívással a hangjában. — Például az, hogy soha senki nem kérdezi meg az embertől; hová mégy. kisfiam? Mikor jössz haza? S mert Fülöp mar megint a szemközti hegyoldalt bámulja. Kata egy öldöklő pillantást vet. Tiborra, az viszont gyorsan elkapja tekintetét. és lesütött szemmel dünnyögi: — Hát igen, így van ez . .. — Ezért is szeretek itt ennyire, maguknál. .. Igazán nem is csak a csodalatos konyha; félre, ne értse, draga Katika, de ma mar Iróvendógünk A valóság kutató költő Más táj nyelvi ízeit éreztük beszédében, mégis jó rokonnak ismertük meg öt, mert ugyanazokkal a gondokkal viselós. mini mi itt, »Somogybán: Hatvani Dániel egyik írovendégünk a könyv ünnepi hetén, több helyszínen várták olvasói és leendő ismerői verselnek, szociográfiáinak. Így vallott ifjúságáról : — 1957-ben születtem, egy mar már pusztuló, leépülő- íélben lévő faluban. Tisza- derzsen. Gyerekkoromban zárt, öntörvényű közösség volt: tizennégy évesen csak a szomszéd falvakat ismertem. Karcagra akkor kerültem el először, amikor beírattak a gimnáziumba. Parasztnak nem lettem volna megfelelő a közítélet szerint; nem voltam elég vállas. robosztus . . . Tanulni jó lesz! Így szólt ? „határozat’’ rölam. Elvégeztem a gimnáziumot. Szegeden pedig a jogi egyetemet, A Tisza Iáj kezdte közölgetni Verseimet. Olyan raj röppent akkor onnan, melynek a tagjai között ma ismert írók. szerkesztők vannak: llia Mihály, Kovács Sándor Iván, Papp Lajos, Veress Miklós. Újságíró lett Kecskeméten, falvak tucatjainak belvilágába belátva próbált nem újságírói szinten össze- -• zve írni a tapasztalt gom ól, felismerésekről. Ahhoz az áramlathoz csatlakozott, melyet Csák Gyula, Csoóri Sándor. Galgóczi Erzsébet szociográfiái fémjeleztek a hatvanas években: a műfaj így indult újból virágzásnak. Munkatársa, majd fő- szerkesztője lett a Forrás című folyóiratnak, mely fölvállalta a valóságirodalmat, és ma is ez benne a leghangsúlyosabb. A sorsvállaló irodalom elkötelezett művelője ma is, költőként-szo- ciogra tus ként egyaránt. Vallja, hogy az ország jövőjéért tenni kell, jó ea fontos müvekkel ... Ott voltam, amikor a Csepel Művek kaposvári nehez- gepgy ara ban műszak után találkozott egy terentnyi munkással. Néhány lényegbevágó kérdést is kapott a szokványos, naivitást nem nélkülözőkön kívül. Arra, hogy mi foglalkoztatja a szociográfián belül, így válaszolt Hatvani Dániel: igen sok vendéglőben nagyszerűen főznek ... Hanem a hangulat, tudja! A családi életnek az a bizonyos sokat emlegetett melege ... Ez az, ami a magamfajta vén. meg.- rögzött agglegénynek egyre jobban hiányzik. Kata, meleg mosollyal: — Örülök, hogy eiz a hiányérzete nálunk valamelyest enyhül . . Bar igazán nem tudom, miért nem nősül meg, ha ennyire hiányzik az otthon melege ... Fülöp hirtelen fölnevet. — Az kellene! Maga nem is tudja, Kata, milyen nagy jót tett velem, milyen szörnyű veszélytől óvott még néhány héttel ezelőtt! 12. — No! — néz rá riadtan az asszony. — Egyik szabad szombat előtti péntek estén különösen megrohant az egyedüllét érzése . . . Erős hetem volt. és valahogy még arról is megfeledkeztem, hogy hétvégi programot csináljak magamnak. A szombatot pokolian átunatkoztam, és vasárnap délutánra már ott tartottam. hogy lesz, ami lesz: fölhívom a titkárnőmet! Egyszerűen azért, mert emberi szót akartam hallani. Gondoltam. kiviszem Gittát valahová a zöldbe, megvacsorázunk... (Folytatjuk) Hatvani Dániel — Kezdetben a falu helyzetével. sorsával törődtem írásaimban. Akkor ez sors- kérdés volt: mi les/, falva-1 inkkal a teeszesítés után? Később az érdeklődési köröm bővült az urbanizáció gondjaival. Miképpen alakul at a ■ falusi ember eletmodla ezek hatására? Továbbléptem a kisváros, pontosabban a mezőváros témaköre felé. de vizsgáltam az úgynevezett deviáns emberi magatartásokat is, így például az öngyilkosság kérdését. Tema volt a tanvavilág. a tanyasi ember életmódja. A hatvanas években meghúzták a harangot a tanyák fölött, a hetvenes években kezdték életrevalónak ítélni ezeket. Ma irigységgel vegyes bámulattal szemléljük, mit produkál a tanyasi ember a villanyáram segítségével . .. Most újra falu kérdésekkel kell foglalkoznom, mégpedig annak vizsgálatával: mi az az erő. amely egyes körzetekben ott tartja a lakosságot? Ha az okokat felderítjük, taáan segíthetünk megállítani a leromlást másutt is. Nemcsak nekem. de azt hiszem eges/. saociográfus csoportoknak kell vizsgálnia a hazai szubkultúra ügyét; azoknak a helyzetét, akik itt élnek, mégis kívülállóként, a vege táció szintjén. A hetvenes évek óta egyre foglalkozta- több gond ez. Az Üvegcserepek (1965), a Koronaakac (1975), a Totemarc (1979) költője, a l-üst száll fölfele című szociográfia-kötet írója kérdésre válaszolva terveiről is beszéli. Üj verseskötete már a kiadónál van, a Szépirodalminál pedig jövőre jelennek meg könyvalakban rövid novellái. Természetesen nem lesz hűtlen a szociográfiához sem. A műfajról, annak lehetőségeiről nem itt vallott, mégis idekívánkoznak mondatai: — A társadalmi mélységeket vallatóra. fogó munka ki nem küszöbölhető, enélkül nem születik érvényes szo.- ciográfia. De az irodalmi riport lehetőségeit sem szabad kikapcsolni. Ez a műfaj nem kíván különösebb adatgyűjtő munkát, olyat semmiképpen sem, ami már- már a szociológiához áll közel, de feltételez valamelyes jelenlétet az adott téma teröletén, nem is beszélve a problémaérzékeny látásmódról, és gondolkodásmódról... És amivel még érdemes volna kísérleteznünk, amihez nem szükséges különösebb anyag- és adatgyűjtés, de adva van egy probléma, amin érdemes eltűnődni, elgondolkodni és esszéisztikus módszerekkel hozzányúlni, — ehhez a lehetőséghez is többször folyamodhatnánk a jövőben. L. L. SOMOGYI NÉPLAP
