Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-15 / 138. szám
SEGÍT A DIVAT itt és ott a bizib&n „Pcicüáu! miniszoknyát nem veszünk” Falkínálták Kézzel keverték, géppel kavarják Még mindig gyártót keresnek... Ügy telezik, mostanában jobban megbecsülik a/, emberek a .hasznait holmit, mint nehány évvel ezelőtt. Egyre többször lehet hallani: megyek eladni a bizibe, nem dobom ki a cuccot, hiszen alig használt, csak épp nekem mar nem kell ... A becsüsnél fölkínált vételarat egyesek elfogadjak — ha másért nem, hál azért, mert konkurrens bizományi nincsen — egyesek pedig berzenkednek, alkusznak, esetleg nem hagyjak ott a holmit. Gye rák Ferencné eladó, aki a kaposvári átvevőben néha- neha beugrik a becsüs helyere is, tehát jól ismeri a felvásárlást es az árusítást, azt mondta: — Nagy különbség ám ott állni, meg itt állni. Néha elkeserítő állapotú ruhákat hoznak be, néha az a baj, hogy szép is, tiszta is a cucc, de annyira divatjamúlt, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. És mindannyiszor megmagyarázni, hogy miért nem kell ... Tényleg nagy különbség Itt meg ott. — És amikor az ember úgy érzi, hogy nem is rossz, nem is nagyon regi. amit eladni 19. Az ajtóban egy fiatalember áll, hatalmas táskával, és igyekszik megnyerőn vigyorogni. — Kezét csókolom. Megjött a Gelka! A lány már csukná is be az ajtót. — Nem hívtuk a Gelkát, kerem! A fiatalember a táskáját a küszöbre éleszti; erre mondják, hogy patthelyzet És vigyorog, vigyorog — Az kizárt dolog, kedves hölgyem! , A leány kétségbeesve rázza fejét; agyában villámgyors gondolatok cikáznak. Az ajtót nem tudja becsukni! Egyedül van itthon! Mire' segítségért kiálthat, a pasas már le is ütötte!. . . — De nem — dadogja tigyefogyottan. — Tessék elhinni, itt valami tévedés lesz! akar, mégis túl kicsinek látszik az átvételi ár? — Nekünk is versenyben kell megélnünk. Egy-egy ár- leszállításkor a többi boltban a használatlan cikkek is olyan olcsók, hogy akkor hozzánk alig tér be vevő. Még mondják is: a rendes boltban megkapom ennyiért, és az új. Ilyenkor fölmegy a vérnyomásom. Mi az, hogy rendes bolt? Ez is rendes bolt, Árul is. gyári árut, kis hibását, osztályosat. Vajon miért? Csizmadúl Lősz Ióné üzletvezető : — A lakossági forgalomból nem tudnánk a tervhez elegendő árut beszerezni. A tervünk kötött, azt teljesíteni kell. Ez igaz. A terv fontos dolog. Amiről az üzletvezető nem tehfet: az effajta tervteljesítés tulajdonképpen köny- nyítés, kibúvó a bizományi egész szervezetének. Terv. Ennyi és ennyi bevétel elérendő! Holott a boltok jellege inkább olyanfajta tervet kívánna, amely a kereslet— kínálat viszonyokat alapul véve a vételből és az eladásból származó lehetőségek ki- hásználására ösztönöz, tehát — S megint taszít egyet az ajtón; ám azt a nehéz táska most is szinte betonfalként pattintja vissza a küszöbről. A fiatalember már belépett; lábával még az ajtót is igyekszik belökni maga mögött, miközben a táskájában keresgél. Egy' kartonlapokból álló tömböt halász aztán ki a rengeteg szerszám, műszer közül, s lázasan lapoz bennük. — Itt van, ni! — kiált fel diadalmasan. — Jaj — komorul aztán el —, csakugyan nem önöktől jött a hívás, elnézést. A házból kaptunk igen sok bejelentést, hogy a vételt valahol egy rejtett hibaforrás zavarja, és én ezt szeretném behatárolni ... — Azzal, mintha engedélyt ■nyert volna az akcióhoz, máris indul beljebb. Táskáját a nagyszobábap teszi le; most már egészen fesztelenül, sót otthonosan mozog. — Megengedi? Akkor a munkát mindjárt el is kezdeném, a háztartásban lévő elektromos készülékek vizsgálatával. Talán ezek valamelyike zárlatos! A házikisasszony bizonytalan raoiduiaUal vonja iol a nyereség arányait tartja fontosnak, s nem a bevetel tömeget. Már csak azért is, mert a bizi eredeti célja a lakosságnál „elfekvő” értékek visszanyerése lenne. — Önöket mi ösztönzi a jó üzletelésre? — Az alapfizetésünk és a jutalékunk. Az alap háromnegyed rész, a jutalék egynegyed — persze hozzávetőlegesen — a havi keresetünkből. — Jó ez? — Én mondjam? Ha nem, hát mondjuk helyette: semmivel sem jobb, mint a kereskedelem általános ösztönzörendszere. Azaz nem jó. Régi közhely: ha a jutalék lenne a nagyobb rész, és a forgalom szerint jól meg is emelkedhetne, de alaposan csökkenhetne is a fizetés, akkor a kereskedők inkább igyekeznének. — És a becsüst hogyan ösztönzik ? Szvath Józsefné: — Minden áru cédulát kap, s arról pontosa-n. kiderül, hogy ki vásárolta meg a cégnek. Ha valami eladhatatlan, akkor büntetik a becsüst. Ha olyasmit vesz, amit el is lehet adni, akkor dicsérik, vagy semmit sem mondanak vállát — érti js ő, mit jelent az, ha egy készülék zárlatos! Ám mosolyodik el nyomban, mert a fiatalember az imént a vasalóért nyúlt, de kapja is azonmód vissza a kezét, s vadul rázogatja. — A betyár mindenit! — Azt kár is bántam — mutat rá a lány. — Látja, remekül működik! Az ifjú ember kihúzza a konnektort a falból. — És ha valami rejtett hiba mégis? — A zsinórt a vasalódeszkára fekteti, s megnézi mellette a blúzt. — Á, de szép! Matyó? — Kalocsai. — De remek mintája van! Lelőhelye? A leány fölnevet. A fiú fölémeli a blúzt, nézegeti. — Remekül állhat! • Csak azt sajnálom, hogy nem jöttem egy kigsit később, amikor már fölvette . .. A leány arca merev, barátságtalan. nincs ínyére a bizalmaskodás. „ — A vasaló, mint láthatja, jó. Odakint szól a magnó. Mindjárt bekapcsolom a rádiót, hogy lássa: az is kifogástalanul működik. Nem hiszem. hogy nálunk van a keresett hiba! A fiatalember, mintha nem is hallotta volna, amit hallott, csevegő, társasági hangon megkérdi: — Maga járt Amszterdamban ? — Az apám — veti oda a lány. — Éppen Amszterdamban? — álmélkodik a fiú. — Ott is. Gyakran van külföldön. ts pgraae a tataiak is a munkától függ. Pillanatok alatt hatom - negyíeLe megen nem éri meg kombinációt keli végiggondolni, azutan közölni, hogy ennyi forint ennyi fillér. Általában az új ár hatvan százalékát vesszük alapul. A bizományi árrése nem túl nagy; bizományba átvett holminál kilenc, kifizetettnél 11 százalék, műszaki cikkeknél ez 13, illetve 15 százalék. Ezt is figyelembe kell vennünk, amikor ott állunk az eladni kívánókkal szemben. Most már csak az a kérdés, hogy miként veszik figyelem oe ezt a sok szempontot. Alacsony ár, kicsi haszon, de biztos elmegy. Magasabb ár, nagyobb haszon, de nagyobb kockázat... — Mi kedvez az eladóknak és önöknek egyaránt? — Például a mostani eklektikus divat. Majdnem minden hordható, Miniszoknyát például nem veszünk, ez természetes. De az ilyen „szélsőséges” holmikon kívül minden, a szezonnak megfelelő ruha jöhet. Meg a divatjamúlt árunak is lehet gazdája, konzervatív idősebb emberek jönnek azzal, hogy a másik üzletekbe^ tói divatos árut lehet csak kapni — mondta Gyerákne. Nocsak! Nemrég még úgy wzólt a lemez minálunk: a konfekcióbaltok három évvel lemaradtak. Fejlődünk, fejlőd getünk. Jelez a bizi, mint egy szeizmográf. — Szóval ami szezoncikk és ami egy kicsit divatos, azt megveszik. Am e téren is akadnak megítélésbeli különbségek „itt meg ott”, A becsüs: — Persze, hogy mindenki szebbnek látja, meg értékesebbnek a valódinál azt, amit eladni akar. — Vagy önök látják csúnyábbnak? — Mi rákényszerülünk a reális értékítéletre. Nem olyan sok a vita, de jó né- hányan járnak a feílegek- ben. Hiába. Ügy tetszik a nézet- különbségek oldhatatlanok. Igaz, amióta föltalálták az árucserét, azóta így van ez.-t- Még valamit, az itt és ottról. önök álltak-e már ott? — Magunknak nem adhatunk el. Ha jön egy idegen becsüs (és néha jön), neki eladhatjuk a saját dolgainkat. —• Nem úgy értem. Kipró- bálták-e már a dolgot „inkognitóban” valahol. Mert az sok tapasztalattal szolgálna. — Nekünk arra nincs időnk. Hát igen. Az emberek manapság időzavarban vannak. Kár. A fiú otthonosan leül egy székié; lábát keresztbe veti. — Üzletkötő? A lány tűnődik, feleljen-e, végül mégis ki böki: — Kamionvezető. — Hűha! Egyedül vezeti azt a döher nagy masinát? A házikisasszony már nagyon unja a társalgást; a lehető legridegebb, legúnottabb hangon feleli hát: — Képzelje! Kis csönd; a fiú tétovázik. Érzi, hogy menme illenék, ám esze ágaban sincs menni. Végre eszebe jut a mentööt- let. — Tessék mondani, nincs valami munkagép a lakásban? Körkötőgép, varrógép, ilyesmi ... Az a kedves, középkorú hölgy, aki az imént elment — találkoztam vele a lépcsőházban —, nem bedolgozó véletlenül? — Nem. — Hanem? — Árudavezető. A fiú rágyújt; a gyufát komótosan elfújja. — Hol? A lány már majdnem robban. — A közértben! — Hogyhogy ilyenkor itthon? Csak nem beteg szegényke? — Váltott műszakban dolgozik ! Ma délelőttös volt. Óhajt még valamit tudni? Most, most mintha kezdené észrevenni magát — állapítja meg magában elégedetten a leány. Összébb kapja magat a széken, mindkét lábát a földre ereszti, es a táskája után nyúl. (Folytatjuk) Ismét érdemes volt a televízió elé ülni, s megnézni a Felkínálom című tévéműsort, melynek műsorvezetője és egyben szerkesztője Po- mezanski György. A harmincadik adás újból meglepetéssel szolgált, hogy ismét bosszankodhassunk néhány apróság miatt. Ismételten bebizonyosodott! megannyi ötlet, újítás, találmány mehetne veszendőbe, ha nem lenne egy lelkes gárda, amely felkutatja őket, s némi „erőszakkal” nem keresne rájuk vevőt és gyártót. Újból hallhattunk Lehoczki József jobb sorsra érdemes csempevágójáról, amelynek jövője az ígéretek ellenére is bizonytalan, pedig éppen az építőipari vállalatoknak, szövetkezeteknek lenne érdekük a gyártás. Bemutatták a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat elektroműszerészének, a negyvenhat éves Kereki Tibornak szolgálati találmányát: a fagylaltkeverő gépet, amely — nyár lévén — ugyancsak nagy érdeklődésre tarthatott számot. — Hogyan született az ötlet? — faggattuk a feltalálót. — Még nem dolgoztam a vállalatnál, de gyakran megfordultam a Corso cukrászdában, ahol láttam, menynyi gondot okoz a fagylaltpor bevezetese. Kézzel, vödörben vagy valamilyen edényben kellett elkeverni az anyagot, amely gyakran csomós maradt, s ezáltal íztelen, rossz a fagylalt. Egyszer tréfából -megjegyeztem, hogy készítek nekik egy gépet. Az elszólásból valóság lett. Amikor idekerültem a vendéglátó tmk-műhelyébc, megbíztak a szerkezet elkészítésével. Sok gondolkodás után egy kanna, egy keverőlapáttal ellátott fedél és egy Angol fent 6 202,99 Ausztrál dolló* 3 648,51 Belga frank 76,64 Dán korona 423,22 Francia frank 527,27 Holland forint 1 327,33 Japán yen (1000) 140,65 .Kanadai dollár 2 779,14 Kuvaiti dinár 12 200.18 Norvég korona 570,60 NSZK-mórka 1 462,19 Oiasz líra (1000) 25,85 Osztrák schilling 207.35 Portugál escudo 48.22 Spanyol peseta 32,47 Svájci frank 1 706.24 Svéd korona 587,32 Tr é* cl. rubel 2 597,40 USA-dollár 9 506,33 motor segítségével elkészült a prototípus. Elvittük a minőségellenőrzőkinek, akik harmadszorra, több módosítás után el is fogadták. Néhány hónapja benyújtottuk a találmányi hivatalnak, amely meglepő gyorsasággal fogadta el. Az újítók megyei értekezlete utón az áruforgalmi osztályunk helyettes vezetője vetette föl, hogy javasoljuk a Felkínálom című műsornak. Megírtuk a levelet, s Pomezanski György másfél héten belül válaszolt: így kerültünk a csütörtöki, késő esti adásba ... — A találmány a nehéz munkát helyettesíti. Mint elhangzott: három-háromezerötszáz forintért. Ennek ellenére még mindig csak találmány a találmány. Hozott-e változást az adás, volt-e érdeklődő? — Mi csak annyit tudtunk meg, hogy a Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó Vállalat érdeklődött a felhasználás felől. Gyártónak senki sem jelentkezett. Hiszünk abban, hogy a megyében is akad olyan szövetkezet vagy vállalat, amely érdemesnek tartja a találmányt gyártásra. 'Talán lesz jelentkező, s széles körben elterjeszthető az Emu névre elkeresztelt berendezés. Így legyen! A műsorhoz még annyit: láthattunk egy aránylag olcsó vitorlás variációt is, amely ugyancsak a somogyi gyártók figyelmébe ajánlandó, hiszen éppen a Balaton partján kezdték meg az ötletben hasonló elképzeléseken nyugvó szélvitorlás gyártását. A Felkínálom szerkesztői tehát gyártókat keresnek a somogyi és a többi ötlethez — Somogyból is. Szívesen adnánk hírt az okos ajánlatokról. KStépregysegrs Ft-ban 6 209,20 6 215,41 3 652,16 3 655,81 76,72 76,80 423,64 424,00 527,80 528,33 1 328,66 1 329.99 140,79 140,93 2 781,92 2784,70 12 212,39 12 224,60 571,17 571,74 1 463,65 1 465,11 25,88 25,91 207,56 207,77 48,27 48,32 32,50 32.33 1 707.95 1 709,66 587.91 588,50 2 600.00 2 602.60 3 509,84 3 513,35 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1982. junius 8-i közlésnek megfelelően Tannak érvényben. Lnthár Péter BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE N. J. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai r Érvényes: június 15-től ^Devizanem Vételi V r
