Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-13 / 137. szám
2: fl felkészülés napja Az arualabJak mar rohaBerzencei avatás Átkelő a szárazhatáron mosan szukúineK, kenyerünk niagiai meg a síuün sorakozó zóki kalászokban rínga- nak, duzzadnak. Minden egyes nap egy lépés a nyár nagy munaaja, az aratás megkezdése leit. A magyar faluban, a földet művelő ember eleiében mindig küiönös jelentősege volt, es az év egyik legfontosabb, legnagyobb munkájának számítolt az aratás. Napjainkra megváltozott. uj tartalmat kapott a munka nagysága is. jelentősége is. Már régen nem százezrek verítékes, embert keményen próbára tévő feladata. hogy elegendő kenyér kerüljön even át minden ember asztalára, és már régóta korántsem esak az a feladat, hogy az ország kenyere megteremjen. A megyében ma összesen néhány ezer ember vállára nehezedik a nyári nagy munka teljes feladata és minden felelőssége. Szavakkal nehezen érzékelhető felelősség ez! Köztudott, hogy a hatodik ötéves terv agrártermelési céljai között kiemelt jelentősége van a gabonatermelés növelésének, a külföldre szállítható árumennyiség minél nagyobb arányú emelésének. Nem a mezőgazdaság, az egész ország ügye, érdeke, hogy minél teljesebben, minél gyorsabban váljon valóra ez a cél. A somogyi nagyüzemek — jól érzékelve az országos program fontosságát *— részt kértek és részt vállaltak a jelentős feladatból. Bizonyítja ezt elsősorban az, hogy az előző évekhez képest az idén mintegy tizenháromezer hektárral, csaknem tizenhárom százalékkal nagyobb területről keli betakarítani a termést a nyári csúcsidőben, üzen belül is különösen jelentős mértékben nőtt a learatandó búza területe.. Es rövidesen sor kerül az eddigi erőfeszítések beteljesülésére. A termelési folyamat utolsó előtti szakaszánál, az aratásra való felkészülés napjainál tartunk. Az egyik üzemi szakiranyító a közelmúltban azt mondta: a siker jelentős részben nem a „forró napokon", hanem a mostani időszakon múlik. Ha a felkészülés során a majdani munka egyetlen láncszeme kimarad, az a csúcsidőben nehezen helyreigazítható zavarokat, súlyosabb esetekben pótolhatatlan veszteségeket okozhat. Némi túlzással: a felkészülés felelőssége még nagyobb, mint a konkrét munkavégzésé. A szakirányítók naponta szemrevételezik a ringó kalászokat. A műhelyekben az utolsó csavarokat húzzák meg a kombájnokon, szomszédos szövetkezetek egyeztetik a várható kezdés, egymás esetleges megsegítésének lehetséges időpontjait. Szállítási, átvételi ütemtervek készülnek, a termésbecslések alapján módosulnak vagy kiegészülnek a szerződések. Napra, órára. személyre szólóan egyezteti a feladatát nagyüzemenként az a harminc-hatvan ember, akiknek dolga lesz az összességében több mint száztizennégyezer hektár termésének betakarítása. A búza még sűrűn sorakozó zöld kalászokban ring. még van idő újra végiggondolni: a figyelem kiterjedl-e mindenre, ami a nagy munka idején hathat, befolyásolhatja a sikert. A felkészülés mostani napjaiban az aratást végzők maroknyi csapatának ez a szavakkal nehezen érzékelhető felelőssege. Délen a tizenhetedik Tegnap délelőtt ünnepélyes külsőségek között megnyitották megyénkben a berzence—golai nemzetközi határátkelői. Az eseményen kormányszintű képviselet fejezte ki az új létesítmény jelentőségét. Magyar részről Hetényi István pénzügyminiszter, a Magyar— Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság magyar tagozatának elnöke, Leninvárosban, a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál évi harmincezer tonna kapacitású metiltercier butiléter üzem épül. Ez az anyag a motorbenzinhez adagolva jelentősen javítja az oktánszámot. A négyszázmillió forintba kerülő üzem várhatóan az év végén kezdi meg a termelést. Képünkön: állványozás a reaktor szereléséhez. Nyikolaj Faggyejev elutazott Budapestről Szombaton elutazott hazánkból Nyikolaj Faggyejev a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkára, aki a szervezet XXXVI, ülésszakán vett részt fővárosunkban. (MTI) Barcs és Letenye között Ca gyékényesi vasúti átkelőt nem számítva)"újabb, s éz’- zel az ország déli határán a 17. határállomás nyílt meg a szomszédos országok tközött. A határállomásokról gyalogosan indulva a két ország nemzeti szalagjánál, a határ vonalában találkoznak a magyar és a jugoszláv aVátók. Addigra már mindkét határ- állomás megtelt meghívott és érdeklődő közönséggel. Az ünnepélyes és kölcsönös sza- lagvágás és csere után a golai határállomáson kezdődött meg az ünnepségsorozat. MaVajon hány pince, hány házikó épül ma a kertbarátok telkein? Sok. Hétfőn merj következik a hatalmas — és mégis valahogy kellemes — izomláz. Lehet azt szerezni persze kapálástól, permetezéstől, gyomlálástól is. De maradjunk most a pincéknél. A minap azt mondta valaki: — Nem akarsz véletlenül sóderról, tégláról, ajtótokról és hasonlókról beszélni? Mert a kollégáim a szobában másról sem beszélnek. Persze neked nincs telked. Akkor megmenekültem. Nem menekült. A telken hallott élcelődést példának véve kapott egy kis traktát sóderról, tégláról és ajtótokról. De a dolog valahogy nem jól sült el. Valószínűleg azért, mert nem volt hétvége. És azért, mert — talán furcsa, ha megemlítem — akadnak még közöttünk olyanok akik nem építenek pincét. És a hideg futkos a hátukon, amikor — legyenek bárhol — hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken műtrágyáról, permetléről, betonfödémről szóló mondatok hasítják a Levegőt a fejük fölött. Ennyit a pincékről. Mert ma vasárnap van és pinceépítésről szót ejteni illő es kellemes dolog. Annál jobb csak az, ha nem csupán beszélünk róla, hanem magunk is építjük. Hétvégén. Uuthar Péter jugoszláv részről Joze Plorjancic szövetségi pénzügyi titkár vezette a delegációkat. Részt vett az ünnepségen Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, Sugár Imre a megyei tanács elnöke, a járás és Berzence párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, valamint jugoszláv részről a szomszédos Gola és Koprivnica párt- és állami vezetői. galom lebonyolításához újabb lehetőséget teremt a, most megnyíló átkelőhely Hangsúlyozta, hogy hasznos-, nák tartja a hosszú távú' szerződéseket, az egyre szélesedő - kooperációt, amelyek hozzájárulnak gazdaságaink fejlődéséhez. A közös' kívánságra épült létesítmények — mint mondta — lehetővé teszik az árucsere, a kishatár- menti forgalom fejlesztését, a tranzit-forgalom növelését, a szomszédos lakosság közeledését, kapcsolatainak gazdagodását, s a turizmusban várható fokozottabb két ország pártvezetőjének, Jqszip Broz Titónak és Ká- dá> Jánosnak sok éves • tevékenysége jut kifejezésre. A magyar nép legjobbjai mindig arra törekedtek, hogy szomszédos népeink megértésben, jó barátságban éljenek, s bár ez szárazhatár (közel a Drávához), a magyar irodalomban régről felfedezhető a HÍD A DRÁVÁN jelképes szándék és akarat. A magyar pénzügyminiszter kifejezésre juttatta, hogy a magúink részéről ezután is igyekszünk mindent megten(Folytgtás a 3. oldalon) Befejeződtek a hivatalos magyar—mongol tárgyalások Szombaton a Parlament delegációs termében szakértők bevonásával folytatódtak, majd befejeződtek a magyar—mongol hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló- csoportot Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke vezette; tagjai voltak Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Madarast Attila, pénzügyi államtitkár, Házi Vencel külügyminiszter-helyettes és Ta-. raba János, a Magyar Nép- Köztársaság Ulan Bator-i nagykövete. A mongol tárgyaló küldöttséget Zsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke vezette; tagjai voltak: Miatavin Peidzse, a Mongol Népköztársaság Minisztertat nácsának elnökhelyettese, Dangaszürengijn Szalclan, a Mongol Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke, miniszter, Zsambalin Banzar külügyminiszter-helyettes és Bcdamtarin Baldo, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen áttekintették, a magyar—mongol gazdásági kapcsolatok eddigi alakulását, amelyeket olyan létesítmények fémjeleznek, mint a magyar közreműködéssel épült Ulan Bator-i ruhagyár, a szonginoi biokombinát, a darhani húskombinát. Elemezték egyebek között a geológiai kutatásokban és az (Folytatás a 2. oldalon) Pince a angolnacsapda — mondják sorban. — No csak azért, mert azt hazudták, hogy pincét csinálnak. De ha jól látón)., borkamra lesz ez csak, alig fér bele valami — jósol a kalkulátor nagy jóindulattal. — Ha kicsi lesz, majd maga nem fog beleférni, és ihat kint vizet — felelik az épí- tömunkásnak álcázottak. És így megy ez egészen addig, amíg elkészül a pince. Persze fontos, hogy elkészüljön, de valószínűleg még fontosabb, hogy a telken töltött hétvégéken jókat lehet beszélgetni, csipkelődni és abból sem lesz veszekedés, amiből bent a városban már óriási perpatvar kerekedett volna. Van olyan is az itteni kertbarátok között, aki a legkedvesebb aranyember hírében áll. Mondták neki egyszer: „Jó magának, hiszen a nyugalom szobra lehetne.” Erre némi ingadozás után bevallotta, hogy bizony otthon, meg a munkahelyén ideges és morgolódó, hamar haragra lobbanó. Hiába tudja magáról, nem sikerül „megjavulni”. De ha kijön a telekre... Persze ö is épített, s ót is végig „cikizték”, ő is es- ká húzta föl a falakat, pedig sosem volt ilyen szakmája, és neki is elzengték a dicshimnuszokat, amikor kész lett a valóban takaros házikó. gyár és jugoszláv himnuszt játszott a zenekar, majd Joze Florjancic szövetségi pénzügyi titkár üdvözölte a vendégeket, s örömét fejezte ki afelett, hogy három es tél évi munka után, a két ország kölcsönös igényét kifejezve elkészültek — és zavarmentes .működést biztosítanak — a határátkelőhely objektumai. Méltatta a két pysjjág, a szomszédos megyék gazdasági együttműködését. Utalt arra, hogy Jugoszlávia és Magyarország az előző ötéves tervben, kétmilliárd dollár értékű árucserét bonyolított le, s hogy a jelenlegi ciklus terve 4,3 milliárd dollár. £ cél eléréséhez, az aruíoregyüttműködés révén a két* ország -még szorosabb együtt-j'. működését. 'r Hetényi ';IS.tván pénzügymi- nysztéí' ' ('válaszbeszédében ugyancsak hangsúlyozta: a két ország közötti' politikai, gazdasági. személyes kapcsolatok gazdagodása és továbbfejlesztésének igényé tette indokolttá e létesítmények megszületését. Mint mondotta: ezzel, a 17. átkelőhely megnyitásával évente mintegy ötmillió magyar, jugoszláv és más állampolgár lépheti át a magyar—jugoszláv határt. — Szoros testveri, baráti kapcsolat jelképe ez a létesítmény — mondatta —, amelyben a { A három ember téglaporos, malteros, cementes ve- . rítékben úszva köszöni szé- ) pen a tanácsokat, meg a Jájdalomdijként fölkínált rózsaszín bort, amiért mindén gúnyolódás megbocsát- tatik. Az előkalkulátor .sem hiányzik. .Természetesen az is szomszéd. Egyébként a rend őre volt a jól megérdemelt pihenésig, úgyhogy lehet adni a szavára. — Mi lesz ez? — nézegeti a homokba vájt gödröt .még a lassan növekvő falakat. *’• A gépesé, a hentes és a suta a korábbiakból tanulva nem fortyan föl: — Helikopter, anyahajó, Három ember pincét épít. Az egyik gépész, a másik hentes, a harmadik kétbalkezes: szellemi foglalkozású. Pinceépitéshez a legjobb csapat. A kétballos persze többször megkapja, hogy nem kell ehhez érettségi — ami a másik kettőnek is van, de az élcelődés’ kedvéért inkább letagadják. Hiába nem, kell, nemigen megy neki. De majd belejön, mint a kiskutya az ugatásba, Minőségi ellenőr is van. A szomszéd. Nyugdíjas vasutas, úgyhogy feltétlenül szakértőnek számít. Szakért is: — Görbe az a fal, de azt mondják, nincs rossz pallér, ha van elég vastag vakolat VILÁG PROLETÁRJAI; EGYESÜLJETEK! ^0 SV/&* Arai 1.40 Fl SOMOGYI“" AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVIII, évfolyam, 137. sióm * 1982. június 13., vasárnap
