Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-13 / 137. szám

2: fl felkészülés napja Az arualabJak mar roha­Berzencei avatás Átkelő a szárazhatáron mosan szukúineK, kenyerünk niagiai meg a síuün sorako­zó zóki kalászokban rínga- nak, duzzadnak. Minden egyes nap egy lépés a nyár nagy munaaja, az aratás megkezdése leit. A magyar faluban, a földet művelő em­ber eleiében mindig küiönös jelentősege volt, es az év egyik legfontosabb, legna­gyobb munkájának számítolt az aratás. Napjainkra meg­változott. uj tartalmat kapott a munka nagysága is. jelen­tősége is. Már régen nem százezrek verítékes, embert keményen próbára tévő fel­adata. hogy elegendő kenyér kerüljön even át minden em­ber asztalára, és már régóta korántsem esak az a feladat, hogy az ország kenyere meg­teremjen. A megyében ma összesen néhány ezer ember vállára nehezedik a nyári nagy munka teljes feladata és minden felelőssége. Szavakkal nehezen érzékel­hető felelősség ez! Köztudott, hogy a hatodik ötéves terv agrártermelési céljai között kiemelt jelentő­sége van a gabonatermelés növelésének, a külföldre szál­lítható árumennyiség minél nagyobb arányú emelésének. Nem a mezőgazdaság, az egész ország ügye, érdeke, hogy minél teljesebben, minél gyorsabban váljon valóra ez a cél. A somogyi nagyüzemek — jól érzékelve az országos program fontosságát *— részt kértek és részt vállaltak a jelentős feladatból. Bizonyítja ezt elsősorban az, hogy az előző évekhez képest az idén mintegy tizenháromezer hek­tárral, csaknem tizenhárom százalékkal nagyobb terület­ről keli betakarítani a ter­mést a nyári csúcsidőben, üzen belül is különösen je­lentős mértékben nőtt a le­aratandó búza területe.. Es rövidesen sor kerül az eddigi erőfeszítések betelje­sülésére. A termelési folya­mat utolsó előtti szakaszánál, az aratásra való felkészülés napjainál tartunk. Az egyik üzemi szakiranyító a közel­múltban azt mondta: a siker jelentős részben nem a „forró napokon", hanem a mostani időszakon múlik. Ha a felké­szülés során a majdani mun­ka egyetlen láncszeme kima­rad, az a csúcsidőben nehezen helyreigazítható zavarokat, súlyosabb esetekben pótolha­tatlan veszteségeket okozhat. Némi túlzással: a felkészülés felelőssége még nagyobb, mint a konkrét munkavég­zésé. A szakirányítók naponta szemrevételezik a ringó kalá­szokat. A műhelyekben az utolsó csavarokat húzzák meg a kombájnokon, szomszédos szövetkezetek egyeztetik a várható kezdés, egymás eset­leges megsegítésének lehetsé­ges időpontjait. Szállítási, át­vételi ütemtervek készülnek, a termésbecslések alapján módosulnak vagy kiegészül­nek a szerződések. Napra, órára. személyre szólóan egyezteti a feladatát nagyüze­menként az a harminc-hat­van ember, akiknek dolga lesz az összességében több mint száztizennégyezer hektár ter­mésének betakarítása. A búza még sűrűn sorakozó zöld kalászokban ring. még van idő újra végiggondolni: a figyelem kiterjedl-e minden­re, ami a nagy munka idején hathat, befolyásolhatja a si­kert. A felkészülés mostani napjaiban az aratást végzők maroknyi csapatának ez a szavakkal nehezen érzékelhe­tő felelőssege. Délen a tizenhetedik Tegnap délelőtt ünnepélyes külsőségek között megnyitották megyénkben a berzence—golai nemzetközi határátke­lői. Az eseményen kormányszintű kép­viselet fejezte ki az új létesítmény je­lentőségét. Magyar részről Hetényi István pénzügyminiszter, a Magyar— Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság magyar tagozatának elnöke, Leninvárosban, a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál évi harmincezer tonna kapacitású metiltercier butiléter üzem épül. Ez az anyag a motorbenzinhez adagolva jelentősen ja­vítja az oktánszámot. A négyszázmillió forintba kerülő üzem várhatóan az év végén kezdi meg a termelést. Képünkön: állványozás a reaktor szereléséhez. Nyikolaj Faggyejev elutazott Budapestről Szombaton elutazott ha­zánkból Nyikolaj Faggyejev a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának titkára, aki a szervezet XXXVI, ülésszakán vett részt főváro­sunkban. (MTI) Barcs és Letenye között Ca gyékényesi vasúti átkelőt nem számítva)"újabb, s éz’- zel az ország déli határán a 17. határállomás nyílt meg a szomszédos országok tközött. A határállomásokról gyalo­gosan indulva a két ország nemzeti szalagjánál, a határ vonalában találkoznak a ma­gyar és a jugoszláv aVátók. Addigra már mindkét határ- állomás megtelt meghívott és érdeklődő közönséggel. Az ünnepélyes és kölcsönös sza- lagvágás és csere után a go­lai határállomáson kezdődött meg az ünnepségsorozat. Ma­Vajon hány pince, hány házikó épül ma a kertbará­tok telkein? Sok. Hétfőn merj következik a hatalmas — és mégis valahogy kellemes — izomláz. Lehet azt szerezni persze kapálástól, permete­zéstől, gyomlálástól is. De maradjunk most a pincék­nél. A minap azt mondta vala­ki: — Nem akarsz véletlenül sóderról, tégláról, ajtótokról és hasonlókról beszélni? Mert a kollégáim a szobában másról sem beszélnek. Per­sze neked nincs telked. Ak­kor megmenekültem. Nem menekült. A telken hallott élcelődést példának véve kapott egy kis traktát sóderról, tégláról és ajtótok­ról. De a dolog valahogy nem jól sült el. Valószínűleg azért, mert nem volt hétvége. És azért, mert — talán furcsa, ha megemlítem — akadnak még közöttünk olyanok akik nem építenek pincét. És a hideg futkos a hátukon, amikor — legyenek bárhol — hétfőn, kedden, szerdán, csütörtö­kön és pénteken műtrágyá­ról, permetléről, betonfö­démről szóló mondatok ha­sítják a Levegőt a fejük fö­lött. Ennyit a pincékről. Mert ma vasárnap van és pince­építésről szót ejteni illő es kellemes dolog. Annál jobb csak az, ha nem csupán be­szélünk róla, hanem ma­gunk is építjük. Hétvégén. Uuthar Péter jugoszláv részről Joze Plorjancic szö­vetségi pénzügyi titkár vezette a dele­gációkat. Részt vett az ünnepségen Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, Sugár Imre a megyei ta­nács elnöke, a járás és Berzence párt-, állami és tömegszervezeti veze­tői, valamint jugoszláv részről a szom­szédos Gola és Koprivnica párt- és állami vezetői. galom lebonyolításához újabb lehetőséget teremt a, most megnyíló átkelőhely Hangsúlyozta, hogy hasznos-, nák tartja a hosszú távú' szerződéseket, az egyre szé­lesedő - kooperációt, amelyek hozzájárulnak gazdaságaink fejlődéséhez. A közös' kíván­ságra épült létesítmények — mint mondta — lehetővé te­szik az árucsere, a kishatár- menti forgalom fejlesztését, a tranzit-forgalom növelését, a szomszédos lakosság köze­ledését, kapcsolatainak gaz­dagodását, s a turizmus­ban várható fokozottabb két ország pártvezetőjének, Jqszip Broz Titónak és Ká- dá> Jánosnak sok éves • te­vékenysége jut kifejezésre. A magyar nép legjobbjai mindig arra törekedtek, hogy szomszédos népeink megértésben, jó barátságban éljenek, s bár ez szárazha­tár (közel a Drávához), a magyar irodalomban régről felfedezhető a HÍD A DRÁ­VÁN jelképes szándék és akarat. A magyar pénzügyminisz­ter kifejezésre juttatta, hogy a magúink részéről ezután is igyekszünk mindent megten­(Folytgtás a 3. oldalon) Befejeződtek a hivatalos magyar—mongol tárgyalások Szombaton a Parlament delegációs termében szakér­tők bevonásával folytatódtak, majd befejeződtek a ma­gyar—mongol hivatalos tár­gyalások. A magyar tárgyaló- csoportot Lázár György, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnö­ke vezette; tagjai voltak Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Ma­darast Attila, pénzügyi ál­lamtitkár, Házi Vencel kül­ügyminiszter-helyettes és Ta-. raba János, a Magyar Nép- Köztársaság Ulan Bator-i nagykövete. A mongol tárgyaló küldött­séget Zsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke vezette; tagjai voltak: Miatavin Peidzse, a Mongol Népköztársaság Minisztertat nácsának elnökhelyettese, Dangaszürengijn Szalclan, a Mongol Nemzetközi Gazdasá­gi Kapcsolatok Állami Bi­zottságának elnöke, minisz­ter, Zsambalin Banzar kül­ügyminiszter-helyettes és Bcdamtarin Baldo, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen áttekintették, a magyar—mongol gazdásági kapcsolatok eddigi alakulá­sát, amelyeket olyan létesít­mények fémjeleznek, mint a magyar közreműködéssel épült Ulan Bator-i ruhagyár, a szonginoi biokombinát, a darhani húskombinát. Ele­mezték egyebek között a geológiai kutatásokban és az (Folytatás a 2. oldalon) Pince a angolnacsapda — mondják sorban. — No csak azért, mert azt hazudták, hogy pincét csi­nálnak. De ha jól látón)., borkamra lesz ez csak, alig fér bele valami — jósol a kalkulátor nagy jóindulattal. — Ha kicsi lesz, majd ma­ga nem fog beleférni, és ihat kint vizet — felelik az épí- tömunkásnak álcázottak. És így megy ez egészen addig, amíg elkészül a pin­ce. Persze fontos, hogy elké­szüljön, de valószínűleg még fontosabb, hogy a telken töl­tött hétvégéken jókat lehet beszélgetni, csipkelődni és abból sem lesz veszekedés, amiből bent a városban már óriási perpatvar kerekedett volna. Van olyan is az itteni kert­barátok között, aki a leg­kedvesebb aranyember híré­ben áll. Mondták neki egy­szer: „Jó magának, hiszen a nyugalom szobra lehetne.” Erre némi ingadozás után bevallotta, hogy bizony ott­hon, meg a munkahelyén ideges és morgolódó, hamar haragra lobbanó. Hiába tud­ja magáról, nem sikerül „megjavulni”. De ha kijön a telekre... Persze ö is épített, s ót is végig „cikizték”, ő is es- ká húzta föl a falakat, pe­dig sosem volt ilyen szakmá­ja, és neki is elzengték a dicshimnuszokat, amikor kész lett a valóban takaros házikó. gyár és jugoszláv himnuszt játszott a zenekar, majd Jo­ze Florjancic szövetségi pénzügyi titkár üdvözölte a vendégeket, s örömét fejez­te ki afelett, hogy három es tél évi munka után, a két ország kölcsönös igényét kife­jezve elkészültek — és za­varmentes .működést biztosí­tanak — a határátkelőhely objektumai. Méltatta a két pysjjág, a szomszédos megyék gazdasági együttműködését. Utalt arra, hogy Jugoszlávia és Magyarország az előző öt­éves tervben, kétmilliárd dol­lár értékű árucserét bonyolí­tott le, s hogy a jelenlegi cik­lus terve 4,3 milliárd dollár. £ cél eléréséhez, az aruíor­együttműködés révén a két* ország -még szorosabb együtt-j'. működését. 'r Hetényi ';IS.tván pénzügymi- nysztéí' ' ('válaszbeszédében ugyancsak hangsúlyozta: a két ország közötti' politikai, gazdasági. személyes kap­csolatok gazdagodása és to­vábbfejlesztésének igényé tette indokolttá e létesítmé­nyek megszületését. Mint mondotta: ezzel, a 17. át­kelőhely megnyitásával éven­te mintegy ötmillió magyar, jugoszláv és más állampol­gár lépheti át a magyar—ju­goszláv határt. — Szoros testveri, baráti kapcsolat jel­képe ez a létesítmény — mondatta —, amelyben a { A három ember téglapo­ros, malteros, cementes ve- . rítékben úszva köszöni szé- ) pen a tanácsokat, meg a Jájdalomdijként fölkínált rózsaszín bort, amiért min­dén gúnyolódás megbocsát- tatik. Az előkalkulátor .sem hi­ányzik. .Természetesen az is szomszéd. Egyébként a rend őre volt a jól megérdemelt pihenésig, úgyhogy lehet ad­ni a szavára. — Mi lesz ez? — nézege­ti a homokba vájt gödröt .még a lassan növekvő fala­kat. *’• A gépesé, a hentes és a suta a korábbiakból tanulva nem fortyan föl: — Helikopter, anyahajó, Három ember pincét épít. Az egyik gépész, a másik hentes, a harmadik kétbal­kezes: szellemi foglalkozású. Pinceépitéshez a legjobb csa­pat. A kétballos persze több­ször megkapja, hogy nem kell ehhez érettségi — ami a másik kettőnek is van, de az élcelődés’ kedvéért inkább letagadják. Hiába nem, kell, nemigen megy neki. De majd belejön, mint a kisku­tya az ugatásba, Minőségi ellenőr is van. A szomszéd. Nyugdíjas vasutas, úgyhogy feltétlenül szakértőnek szá­mít. Szakért is: — Görbe az a fal, de azt mondják, nincs rossz pallér, ha van elég vastag vako­lat VILÁG PROLETÁRJAI; EGYESÜLJETEK! ^0 SV/&* Arai 1.40 Fl SOMOGYI“" AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVIII, évfolyam, 137. sióm * 1982. június 13., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom