Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-13 / 110. szám
Befejeződtek Scmogybnn a tavaszi művészeti szemlék. lapunkban addig is foglalkoztunk az amatőr- mozgalom e jeles esemény- sorozatával, néha hangot adva kritikai megjegyzéseinknek is. A szemle résztvevői még nem feledték a szép emlékeket — ezek Voltak túlsúlyban. A legjobb együttesek, szólisták pedig készülnek a két helyszínen megrendezendő megyei művészeti gálára. Nem csalódhattak azok sem, akik nem kaptak rá meghivást, hiszen a nyár, illetve az év hátralevő hónapjai még sok közös élményt ígérnek. Azok az együttesek és szó- lisák arattak igazán nagy sikert, amelyek, illetve akik folyamatosan, egész évben tevékenykednek, A mérce magas - az amatőr művészek előtt is. A közönség csupán azt ismerheti ei, ami igazán értékes. A megyei művészeti szemle tartós értékei mellett nem hanyagolható el az, amit néhány esetben már szóvá tettünk: a csoportok érezzék, hogy számítanak rájuk! Persze erről meg is kell győzni őket. A mindenkori rendezők felelőssége, hogy a bemutatók jól legyenek előkészítve, hiszen a szereplők legbecsesebb jutalma: a taps. A megyei művészeti szemle néhány résztvevőjét mutatjuk be mai összeállításunkban. Művészeti szemlék után Á „Balaton" A művészeti szemle siófoki gálája — miként annak idején beszámoltunk róla — az idén eléggé szegényes volt. Akadt azonban együttes, amely ezúttal is a tőle megszokott színvonalon szerepelt. Sőt: épp ezen az előadáson bizonyította, hogy nem elégszik meg ,,a tőle megszokottal”, hanem akar és képes is továbblépni. A siófoki áfész tánc- együtteséről, a Balatonról van szó, a táncos lábú lányokról, fiúkról, akü^ már sok művészeti szemlén, nép- táncostalálkozón, hazai és külföldi fesztiválokon sikert arattak. — Egy arany fokozatúnak minősített együttes, amely „ad magára”, nem stagnálhat sokáig egy adott színvonalon — mondja Csajáginé Geiger Valéria, a táncosok vezetője. — Régi stílusunkat , kissé már elavultnak éreztük magunk is; gondolom, a közönség és a szakma képviselői szintén új dolgokat várnak tőlünk. Miközben ezen töprengtünk, még járatlan utait keresve, régi művészeti vezetőnk megvált az együttestől; felkérésünkre Együd Árpád néprajzkutató vállalta a művészeti szaktanácsadói tisztet. Mint ismeretes, a Balaton táncegyüttes 1963- ban alakult; kevesen tudják, hogy a megalakító ja épp Együd Árpád volt. Az az elképzelésünk, hogy az ország legjobb koreográfusainak műveiből választunk. Az említett váltás óta több új táncot tanultunk, például a Foltin Jolán koreografálta leánytáncot, amelyet, a többi között először Szekszár- don az országos szövetkezeti néptáncfesztivál területi döntőjén mutattunk be. — Hetente kétszer próbálnak a Dél-balatoni Kulturális Központ színpadán. Legközelebb hol állnak közönség elé? — Júniusban LeHén és Füreden tartják a szövetke. zeti néptáncegyüttesek országos. fesztiválját; erre a találkozóra 32 együttest, 1200 népitáncost várnak a rendezők. A gálaműsor Siófokon lesz. A Balaton ez alkalommal önálló ifiiűsont ad a siófoki 'szabadtéri színpadon. Megtisztelő feladat, s nem csekély erőfeszítést kíván. Készülünk külföldre is. Előreláthatólag egy NSZK-beli folklórfesztiválon veszünk részt az idén, de új táncainkkal tulajdonképpen a következő minősítő előadásunkra is készülünk. Legutóbb 1980-ban minősítették az együttest, s akkor arany fokozatot kaptunk. 1984-ben is szeretnénk megfelelni a követelményeknek. Az együttest elkerülik a válságok, az utánpótlásgondok. Jelenleg 90 táncosa van a Balatonnak. A 10—12 évesek és 14—15 évesek csoportját az együttes régi, tapasztalt tagjai tanítják. Az úgynevezett „nagy” együttesben 35-en táncolnak. Ha izgulok, hide kezem — A taövésaefö szemlék, gondolom, unatkozó idősebbet és tengö-lengő fiatalok százainak, talán eoanesnek adnak programot — fogalmazta meg véleményé* módfelett találóan a tizennyolc éves kislány. Kiss Editnek, a kaposvári Táncsics gkn- náziám most érettségiző diákjának. az iskola volt KISZ-titkáránafc „esete” azonban az érem másik oldatának vizsgálatára is atkáimat ad. Megtudhatjuk, mit jetewt ez a rendez vény- aorosat a nyilvánossághoz nem (zokog fiatal tehetségek szamára. — Tíz esztendeje tanulok zongorázni a kaposvári zeneiskolában, kezdettől Kovács Antalné növendékeként . Játszottam Mozartot és Chopint, Lisztet és Bartókot; sok mindent elsajátítottam, nyilvános szereplésre azonban alig voit lehetőségem. A ginanázMunbea mindössze kétszer vették , igénybe hangszaree-éadAsomait társadalmi ünnepségeken. a zeneiskolai növendékhangversenyek pedig bármilyen szépek Is, mégsem igaza próbatételek, hiszen ott mindenki mindenkit ismer, és a családias légkörben, a szülők, tanárok, diáktársak közösségében a hibáknak gém tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. Ott inkább a részvétel a fontos __ Egészen más volit a művészeti szemle idei városi bemutatója a Lati nca művelődési központban! Értő, fielkészült közönség előtt keíleBt eljátszanom Kodály művét, a Székely keservest, s bizony, hideg volt a kezem föllépés előtt, mint mindig, ha izgulok__Mégis s ikerült. Nagy tapsot kaptam, és a zsűri külön dícséretét. Akkor értettem meg igazán, mi a különbség a „sekély” és a „mélyvíz" közötti Edit, okít színéé megszállott közösségi emberként ismertek iskolájában, és aki- *ek zened tehetsége sokakat elragadtatott megnyilvánulásokra késztetett, nem akar muzsikus lenni. A nyelvek iránti vonzalom erősebbnek bizonyult, ezért hamarosan a Pécsi Tanárképző Főiskola orosz—angol szakán felvételizik. Ám mint mondta: ezen a pályán is, hasznára válik, • hogy a művészeti szemlén „mélyvízbe” dobták. Mert a határozottság, a talpraesettség, a, nyilvánosság megnyerésének képessége és készsége bárhol, bármikor „konvertálható” tn- lajdonság: felvételi vizsgán, kollokviumon, szigorlatom, s néhány év múlva a tanári katedrán is. Megkérdeztük a szakbizottság vezetőjét Rí amatőr színjátszásról A kaposvári bemutató hangszeres szólistái színvonalas műsorral ajándékozták meg a közönséget Somogybán körülbelül hatvan amatőr színjátszó együttes tevékenykedik mintegy ezer taggal, hogy alkalmamként vagy rendszeresen bizonyítsa képességeit, s élményt szerezzen a nézőknek. Vértes Elemérrel, a megyei színjátszó szakbizottság vezetőjével összegző beszélgetést folytattunk az együttesekről, szemlei szereplésükről. — Változott-e az utóbbi években az együttesek száma? — Kétségtelen, hogy az amatőr színjátszás a hatvanas-hetvenes években több részvevőt vonzott. Azt azonban el kell/ mondanom, hogy tavaly több' új, kvalitásos együttes kezdte meg működését. Az idei művészeti szemlesorozaton, ha létszámnövekedést nem is tapasztalhattunk, örömmel számolhatok be arról, hogy több „gyöngyszem”, azaz magas színvonalú produkció születésének lehettünk tanúi. — Milyen stílust, milyen műfajokat képviseltek az idei bemutatókon az együttesek? — A legváltozatosabb játszási formák, stílusok jelentkezése volt jellemző. Az oratórium éppúgy szerepelt, mint a dokumenjtumdráma vagy a népszínművet idéző Baranyi-egyfelvonásos, A lóvá tett menyasszony. Nagyon színes a összkép. Minden stílust lehet nagyon A prímás sem tód annyi nótát Egy lelkei pedagógus, Csizmadia Lajosné megszállottsága miatt néhány évvel ezelőtt valami nagyon fontos dolog történt Somogyud- varhelyen: megpezsdült az elet. Honismereti szakkör alakult, előbb a gyerekeknek, majd a nagyobbaknak. Idős nénik és bácsik jelentkeztek, hogy a múlt emlékeit fölidézzék. A meséket, a balladákat, a nótákat és a régi szokásokat sokáig csak a maguk szórakoztatására adták elő, később pedig a művészeti szemlékre is beneveztek, Így került a „világot jelentő deszkákra” a most hatvannyolc éves Kuti Györgyné, Manci néni is ... Egy pásztor és egy szülésznő házasságából született a Dráva-partj Barcson, Édesapját sohasem láthatta. A 44-es rossebbaka ottmaradt az első világháború poklában. — Hárman voltunk testvérek. Se földünk, se házunk, hisz a bábaasszonyoknak csak szolgálati lakás járt. Alig múltam tizenhárom éves, amikor munkába kellett állnom: hónapszámba mentem Meződre. Megfordultam aztán Gödreszent- mártonban, Gólán, Nagypusztán. Hol ezt csináltuk, hol azt,.. — A balladák? — Egy-egy helyre minden- fel ói jöttek emberek munkát vállalni. Mit csinálhattunk volna esténként vagy kapálás közben? Énekelgettünk. Így tanultam meg azt a sok szépet. Gyuri bácsi ágy mondja, hogy a prímás sem tud any- nyi nótát, mint a felesége. Ha a lakodalomban rossz a hangulat, elég, ha Manci néni dalra fakad, s maris ott a jókedv. A konyhaasztal fiókjából előkerül egy jókora papiros: megannyi nóta kezdő sora. „Csak az elejét írtam föl, a többit már anélkül is tudom .. Somogyudvarhelyen a Rákóczi utca 14-ben, Kutiék otthonában múltidéző a hangulat. Manci néni énekel. Summásról, akit elkapott a cséplőgép szíja, meg egyszerű emberekről, akiknek élete szájról szájra járó rtépkölteményekben maradt az utókorra. — Egyszer Barcson voltunk szerepelni. Amikor jöttünk hazafelé, a sofőr addig nem nyitotta ki az ajtót, amíg nem énekeltem neki... Véget értek a művészeti szemlék. Manci néni mégis újabb szereplésekre készül. Hívták Lábodra, no meg Kaposvárra, hogy ott is adja elő dalait.., Táskában a kórus A marcali járási művészeti bemutatóját a folklór jegyéiben rendezték meg. A környék ismert együttesei gazdag műsorral álltak ki a színpadra. Tánc és citeraze- ne, fiatal fonyódi gimnazás- ta kórus, pávakor adott ízelítőt megyénk hagyományaiból. A táskái asszomykórus „rögös” útja után ismét fölhívta magára a figyelmet, ismerősek voltak régebben, a megyehatáron túl is sízámon tartották őket. Most ismét bizalom övezi a táskái asz- sizonykórust. Ezt lépten-nyo- imcti érzékelhettem a faluban. Gadányi Lajos nyugalmazott postai főellenőr, noha sose értekéit az együttesben, büszke a kórusra, ment „hírét visa a falunak” — mocdta. Kis Dörnyei Lajosáét a járása bemutatón már nélkülözte a csoport. Ha letelik a gyásizev, újra énekel. ö emlékezett a tíz évvel ezelőtti kórusalapításra. — Vida István tanár alakította meg az asszonykó- rust, mellette volt a faluban egy férfikórus is, amelyet Dörnyei István vezetett. Most az ő irányításával énekelünk, a férfikórus megszűnt — Vajon miért? — Milyenek a férfiak? — Csak ennyit mondott, de talán nem lesz belőle háborúság az asszonyok és a férfiak között. A férfikórus is fölébred talán egyszer .., Á buzsáki termelőszövetkezet dinnyeföldjén találkoztunk Dörnyei Istvánnal, a helyi szövetkezet fogatosá- val, a táskái asszomykórus vezetőjével. „Kulcsember” ő a falúban hosszú ideje a közművelődésben. — Cáterazenekairunk is volt, négy évig működött 1969-től, a menyecskekórus Ebédidőben, balról a kórus uraetffje ezután alakult meg. Tavaly óta ismét rendszeresen dolgoztunk. A körzeti szemléről most továbbjutottunk a járási bemutatóra, Fonyódra. Tíztagú a kórus, ketten nemrégen jelentkeztek, hogy szeretnének énekelni. Dörnyei István magánszorgalomból tanulta meg azt, amit tud: i smeri a kottát, hangszerrel is tud bánni. — Mindig is szerettem énekelni, muzsikálni. * Nikién tanultam meg orgonáin*. — Milyen műsort állított össze a kórusnak? — Általában helyi népdalokat énekelünk. Mind helyi gyűjtés. Hozzák az asz- SBonyok, magam is sokat ismerek. Kinn, a dineyeföldön * ebédszünetben találkoztunk. Jókedv sugárzott az arcukról. Tetszett nekik, hogy a falujukról beszélgettünk Dörnyei Istvánnal. Szívesen be is kapcsolódtak, csak nótára nem fakadtak. A kórus vezetője sem szánta rá magát egyedül az éneklésre, de elmondta néhány helyi nóta címét: Ha fölkötöm a piros delin kendőmet... Megérett már a búza kalásza, kihajlik a táskái táblára... A táskái templom alatt... A hajdani népéletet idézik helyi kötődésű dalaik. — Rendszeresen próbálnak? — Minden hétfőn, ha kell ■— mert szereplésre készülünk — akár mindennap. Egy vegyes kórust szeretnék alakítani a meglevő asszonykórusra alapozva. Hét férfi elég lenne. Három jelentkező mér van... H. B. magas színvonalon, de nagyon alacsony nívón is játszani. Ami egyértelműen visszaesést jelent, az a versmondás. Kevés a jő .vers- mondó ma a megyében. Gondoljuk csak el, néhány évvel ezelőtt Somogyból többen is képernyőre kerültek egy-egy élménnyé avatott verssel __ — Mi a tapasztalata; hol jó a színjátszás ? — Feltétlenül öt*, ahol a körzeti vagy járási intézmény törődik a településekkel, segíti az együtteseket módszertani tanácsokkal, egyéb módon. A kaposvári járásban működik a legtöbb színjátszó csoport; a hatvan együttesnek majdnem a fele. A barcsi és az atádi körzetben is jók az eredmények e tekintetben. A mi szakbizottságunk tagjai állandóan úton vannak, hogy gyakorlati útmutatással, tanácsokkal segítsék a színjátszókat Még valamit fontosnak érzek: ott állandó a’ gárda, ahol p tanácsi és pártvezetés törődik a csoporttal, támogatja azt Ez végül is a községek kulturális összképének pozitív változásában kamatozik. — A művészeti szemle bemutatósorozaitára visszatérve, szeretnénk, ha néhány olyan együttest említene, amely jó szereplésével tűnt ki. — Több ilyen te akadt, amimit már említettem. Nem rangsor az, amit felidézek, inkább tallózás a jó színvonalú produkcióval jelentkező amatőr színjátszó együttesek között Boglárlelle, Vi- kár Béla Diákszínpad — Ez az országosan is ismert és elismert együttes Pados József irányításával most egy megrázó dokumentumdrámát mutatott be, Miért kellett meghalnia? címmel. Egy társuk öngyilkosságának okai* kutatta műsoruk, a színpad tagjainak vallomásai alapján, nem minden tanulság nélkül! Nagyon erős benyomást hagyott a zsűriben ez a produkció. Ugyancsak jó volt a véleményünk a ballada játékkal jelentkező somogygesztiekről, a kaposmérőiekről, a mernyei Kristály Színpadról, a felső- mocsoládi csoportról, mely egészen eredeti módon vitte közönség elé a már-már „agyonjátszott” A lóvá tett menyasszonyt. Bár a lábodi körzeti bemutató e része nem volit túl magas színvonalú, a csurgói diákszíhpad és a somogyszobi együttes szereplése jogos elismerést vívott ki. Természetesen akadtok kezdetleges, csak a szemlére „összerántott” produkciók is. — Feltűnt, hogy a kvalitásos együttesek között nem emlékezett meg a siófokiakról. — Nem említhettem meg őket. A felnőtt, de a közép- iskolás együttes is távol maradt az idén. Hiányoztak. — Látjuk-e még az idén a legjobb együtteseket? — Igen. A legjobbak szerepelnek a két, megyei gálaműsorban. Fellépési lehetőséget biztosítunk számukra a Fonómunkás Klubban is, s ősszel a megyei színjátszó napokon találkozhatunk a legjobbakkal.
