Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-28 / 123. szám

„Emlékszem a viharos tóra” Internáltakadíszmenetben A boglárlellei Vikár Béla művelődési ház honismereti szakkörében lelkes helytör­ténészek dolgoznak a jövő­nek. Falujuknak, a Balaton- parti Boglárnak sainte min­den zugát feltérképezték már földrajzi, históriai, művészettörténeti és sokféle egyéb szempontból; magvas dolgozatokat írnak, díjakat nyernek, legutóbb például a Balaton déli partja és a siófoki járás szakkörei szá­mára kiírt pályázaton. A tudományos szempontból hasznos és olvasmányos dol­gozatok olyan tényeket, ada­tokat, történeteket tartal­A balatoni nyár képző­művészeti eseményei né­hány centrumra, kiállítóte- remre hívják föl a figyel­met.: köztük rangos hely Boglárlelle — a bogiári ká­polnák. Az elmúlt években úgy rakódott rá az elisme­rés — az érdeklődők ma­gas száma is jelzi — mint a jó pár éve a Balaton vi­zen ringatózó csónakra az apró kagylófüzér ... Kérdés: a bogiári kápol­nák miként újítják, meg év­ről évre azt., amire hivatott tak. A rövid évadban (évadokban) nyújt-e megle­petést a két löállítóterem ? Most már valójában négy­ről is beszélhetünk, hiszen Lellén megnyílt a Tóparti galéria, s a nyáron ismét fogadja a nézőket a Pince­tárlat. Az idei program, az első kiállítások ismeretében jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy vonzóak a kápol­nák. Bán Mariann és Gyu­lai Liviusz bemutatkozása üde színfolt a Balaton sze­zonális képzőművészeti éle­tében. Bán Mariann keramikus, Gyulai Liviusz grafikus. Mégsem azzal a gondolat­tal csukjuk be magunk mö­gött a kiállítótermek ajta­ját, hogy egy kerámiai és egy grafikai kiállítást lát­tunk, hanem azzal a kelle­mes érzéssel, hogy találkoz­tunk két játékos, mesélő­kedvű művésszel, akik mes­terien bánnak eszközeikkel. A néző külön is jutalmazza azt a felszabadult örömöt, amit műveik sugároznak, hiszen maga is úgy érzi, él­tető forrásra talált Nem is tudom, Bán Mariann kera­mikus-e, avagy valami egé­szen más. Fazekasősökre emlékeztetnek munkái, egy kicsit a dísztárgy- és a ba­bakészítőkre. Az egyéni Bán-figurák harangmenyecskék, per­sely- és fűszertartó üdvös­kék, tornászó férfiak, „sze- cis’’ figurák, agyagsípok ... Őrzik a századelő hangula­tát azt az ízlést, ami hosz- szabbra nyúlott, mint a „boldog békeidő”. A ben­nünk kavargó világ maisá- ga is fölfedezhető Bán mű­vészetében. — Számomra a rég el­múlt korok sugallanak gon­dolatokat — mondta el egy interjúban Gyulai Liviusz. Carmina Burana- és Villon- illusztrócióit jól ismerheti az olvasó, hiszen Gyulai el­sősorban könyvgrafikus. És szintén a mesélőkedvből táplálkozik művészete^ Kmetty volt a mestere, a festő, akitől a művész eti­kus magatartását is elsajá­títhatta. Kondor szellemé­vel még akkor is találkozott amikor éppen egymást „vál­tották” a főiskolán. Milyenek vagyunk? Gyu­lai Liviusz a női bájakat szinte himnikusan ábrázol­ja, a férfiakat pedig nem kíméli. Groteszk mosolyt fakaszt, nagy orrot ragaszt arcunkra, cinegelábakon járunk, ha egyáltalán tu­dtuk jarm.., maznak, amelyek — vélemé­nyem szerint — szélesebb nyilvánosságot is érdemelné­nek. Sokan tudják — leg­alábbis azok. akik Bajomi Lázár Endre müveit olvas­sak —, hogy Boglár nem­csak menekült lengyeleknek adott ideiglenes otthont (és gimnáziumot) a második vi­lágháború kitörése után. ha­nem szökött francia hadi­foglyokat is befogadott. Békés András tanár, a „Francia menekültek Bala~ tonbogláron a //. világhábo' rú alatt” című dolgozatában kizárólag a tényekre szorít­kozva dolgozza fel ezeket a Bán Mariann figurái. Szóval: rútak vagyunk, de tele. élettel... Legszebb illusztrációd kö­zül valók Weöres Sándor Psyché című művéhez ké­szült munkái. Ezekből is láthatunk néhányat a bogiá­ri kiállításon. A századfor­duló szele Gyulai Liviusz munkásságán keresztül is megcsapja az embert, de ő gúnnyal emlékeztet rá. A Hölgy diabolóval című gra­fikai lapja ezt példázza A humorös hangvétel sem ide­gen tőle, a Bajnok című grafikája egy sokszögű ke­rékpárgumival fölszerelt „gépezetet” ábrázol a győz­tessel, akinek az arcán egy „érdemes” sebesülés jelzi, hogy kitüntetései ért naeg- harcott... Kis csönd van, Tibor újabb cigarettára gyújt. — No — ver vállára az apja —, holnap aztán ezt a szállítószalagot is elmondha­tod nekik... — Elmosolyo­dik. — Ahogy szoktad .. . Hogy egész éjjel töprengtél, de megérte, mert megvan a megoldás! — Kezét nyújtja. -f— Én meg megyek, mert odabent várnak. 9. Tibor ráteszi kezét az öreg karjara. — Maradj még, apa — mondja halkan. — Beszél­nünk kell, — No — néz rá az öreg hökkenten. — Valami baj van? Csak nem otthon? Tibor némán bólint. — No! Ki vele! A fiú körülnéz. — Kísérj vissza a szo­bámba . . . Itt nem lehet! 1 Az óreg közel hajol hoz­magyar história „nagy fo­lyaiTp” szempontjából sem érdektelen emlékeket. For­rásmunkákat is fölhasznált tömör tanulmányához: Lagzi István Francia kato­nai menekültek Magyaror­szágon és Bajomi Lázár Endre Ego sum gallicus cap*- tivus című könyvét, valamint az egykori cselekvő szemta­nú. Gaál Márta bogiári la­kos visszaemlékezéseit. A ,,L’ Evade” című francia fo­lyóirat e témával foglalkozó számából is idézett. 1940 végétöl szinte napon­ta érkeztek Németországból vagy a németek által meg­szállt területekről szökött hadifoglyok Magyarországra. Két bogiári szálloda, a Sa­voy és a Nemzeti várta a menekülteket, akiknek itt — a zord fogolytábort körül­mények után — fehér kesz­tyűs pincérek szolgálták fel az ebédet. Jean Boussaguet egykori francia fogoly így emlékszik ezekre az. időkre az „Ego sum gallicus captivus-ban: „Jobbat nem is kívánhat­tunk volna. Kényelmes szál- loda, gazdagon terített asz~ tál. Emlékszem a viharzó tóra, a felfordított barkákra' a 'parti csónakházakban.” Louis Bargés pedig ekkép­pen — könnyed francija stí­lusban —: „Igazán kedves ötlet volt, hogy az internál­takut Magyarország egyik legvonzóbb vidékén helyez­ték el. A szemünket annyi­ra elbűvölte a látvány, hogy megérkezve Boglárra, elszo­morodtunk. Kár, hogy már vege. Jó lett volna még utazni, nézegetni a parton a Balaton kék vizét-” Louis Bargés-nek, az „internált­nak" azért kifogásai is akad­tak. Például, hogy a szoba­lány időnként. csak tessék- lássék takarít, s a zuhanyo­zóban előfordul, hogy meleg helyett langyos víz záporo­zik napozásban lebarnult testére. Pedig a langyos, ma­ként írja, rosszabb a jéghi­degnél ... (Kuncz Aladár, aki híres regényében, a Fe­kete kolostorban az első vi­lágháború kitörésekor inter­nált franciaországi magya­rok életéről írt megrázó ol­dalakat, minden bizonnyal elképedt volna e „panaszok” hallatán.) 1943. július 14-én, a fran­ciák nemzeti ünnepén a boglári „tábor” lakói — tisztek és katonák — dísz­szemlét tarthattak, amelyen a BM 9. osztályának veze­tője, dr. Antal József, a HM 21. osztályának vezetője Bá­ló Zoltán ezredes is megje­lent a budapesti francia kö­vetség katonai attaséja, Ha Ilié ezredes és Angelo zá; szinte suttogva kérdi: — De miről van szó? Tibor nyel egyet. — Kati válni akar. Az öreg megindul vissza­felé. Egy ideig némán lé­peget. — Van valakije? — kérdi aztán halkan. Tibor fölkapja fejét — Ugyan! — mondja sér­tetten. — Hát akkor? — néz rá az öreg. — Talán neked akadt valakid? Tibor legyint. — Ugyan ... — Akkor nem értem . .. — von vállán az öreg. — Mi ütött belé? Tibor egy kavicsot rúg el a laba elől. — Miattad van minden — dünnyögi halkan, de pillan­tását nem emeli tol a föld- röL Az öreg megáll, s elhülve kérdi: Meglepetés a kápolnákban Bán Mariann és Gyulai Liviusz kiállítása Horányi Barna BÁRÁNY TAMAS A FESZEK /MELEGE Rótta pápai nuncius társa­sagában- A mintegy ezerta- Bú francia tábor katonái a tisztek vezényletével a fran­cia trikolór előtt/ századon­ként vonuLtak el díszmenet­ben. Bogláron egyedül G<aáil Márta tudott franciául. A menekültekért minden áldo­zatra hajlandó asszony így emlékszik 1944 „fekete" nap­jára. „Verejtékezve futott hozzám Eugene Vanderhyde két táskával a kezében, és felszólította Henry Durieu.r-t, hogy azonnal menjen, me­neküljön a szállodából, ahon­nan a magyar őrség elenged minden franciái, mert a né­metek megszállják Magyar- országot. Ezután mindkét francia az én házamban ta­lált menedéket. Amikor a németek ide is bejöttek, mindenhol keresték az er­dőkbe és a Berekbe mene­kült franciákat. így a Vár­hegyen is keresték őket, és az én franciáim éppen ak­kor akartak az ablakon ke­resztül menekülni. Szeren­csére megláttuk a némete­ket, és még idejében sike­rült visszalépniük. ■ Ezután a mindenesnem mel elrej­tettük őket egy kályhalyuk­ba, eléjük raktunk egy ru­hafogast. Így éltek egy hé­tig. Később elhatározták, hogy Jugoszláviába szök­nek.” Gaál Márta életve­szélyben is humanista ma­gatartásáról, tetteiről nem­csak a leveleikben hálásan szóló franciáknak, hanem a jelenkori somogyiaknak is érdemes lenne egyet-mást megjegyezniük... Ugyancsak figyelemre méltó munka a bogiáin szak­kör másik helytörténésze. Mészáros Gyórgyne nyugal­mazott tanárnő irasa. am.it tulajdonképpen memoárnak is nevezhetünk. A szerző ugyanis a saját élményeiről vall, alig egy ívnyi ter­jedelemben, s ezek az él­mények 1940—41-böl valók. Nos, ezzel a „lerágott csont”- nak méltán nevezett téma­körrel kapcsolatban kétség­telen nehéz újat, éndekfeszí- tőt. mondani. Hiszen meg­számlálhatatlanul sok mű— zseniális, jó, közepes és si­lány — idézi az említett kor­szakot Mészáros Györgyné' énnek ellenére érdemesnek tartotta elmondani a tapasz­talatait. Egy fiatal lányét, aki azokban az ónos, szoron­gásokkal teli években a köz-1 ségházán dolgozott mint hi­vatalnok. Hétköznapokról irt — sikerült megóvnia a ké­sőbbi hatásoktól benyomá­sait —, s éppen ez a hét- köznapi.ság, a . SAS-behívók, az élelmiszer jegyek kiosztá­sának gépiessége, a helybeli magyar zsidók megsemmisí­tésének „pilátüsá igazolás­keresése” a kafkai bürokrá­ciában, ad drámai.ságot. az akkor fatalpú szandálban kopogó kislány kései me­moárjának­Szapudi András — Énmiattam? Hát mit vétettem én neki?! A fia körülnéz, majd hir­telen elindul az igazgatósá­gi épület felé. — Majd nálam! Semmi kedvem, hogy az egész gyár rajtam csámcsogjon! — És megegyeztünk, hogy odaköltözöl hozzánk, igaz?! — A kérdés élesen pendül, szinte csattan. Az. öreg bólint, hogy igen, így volt. Tibor meg sorakoztatja .tovább az érveket. — Ha tudnád, Kati mi­lyen örömmel vár! Boldo­gan vállalta ezt az áldoza­tot, csak hogy megint él- vezhesd a családi fészek melegét, amit szegény anyam halála óta annyira nélkülözöl! Az öreg figyelmesen nézi; néha bólint. — És gondolj csak az öreg napjaidra! — folytatja Tibor. — Ha talán kegyet­len is, hogy erről szólok, de nem lehet ezzel nem szá­molni! A struccpolitika nem jó politika! Az öreg sóhajt. — Bizony, nem leszünk fiatalabbak! ... — No látod! — mondja elégedetten Tibor; az öreg szelíd szótlanságából meg­adásit olvas ki. — És ami­kor mindenben megállapod­tunk, te most. az egészet fel akarod rúgni! Az öreg megint csak M-c­líden bólogat; ez most vi­szont Tibor fejébe kergeti a vért. — De miért?! — kiáltja ingerülten. — Magyarázd meg végre! Az öreg megvonja a vál­lát. — Mert új helyzet van, fiam. — Miféle új helyzet? — Csak az, hogy találtam valakit, aki hajlandó meg­teremteni nekem az otthon melegét a régi kuckómban is, idekint Palotán, közel a gyárhoz... Hiszen tudod, hogy van az: ilyenkor már nehéz a növényt átültetni... Pláne Budára a világ vé­gére! Tibor gyomra felémelyül, és szinte reszket a keze, ahogy mohón új cigarettá­ra gyújt. — Kit találtál? — kérdi aztán, az első füstöt kifúj­va. Abban reménykedik, hogy valamit rosszul hal­lott. — Feleségjelöltet •— mondja az apja. — Így az­tán nem kell elfogadnom a menyemtől azt a nagy áldo­zatot, amit csak azért kel­lene hoznia, hogy én újra élvezhessem a fészek me­legét •.. — Nem értelek — dadog Tibor. —'Mit mondasz? Mi­re cél zol ezzel a fészekme- leegel? (Folytéit juh.) est. Egy előrejelzés: kedden 19 órakor hangversenyt tar­tanak a barcsi művelődési központban Haydn születé­sének 250. évfordulója alkal­mából. A teremtés című oratóriumot a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és a Zenemű­vészeti Főiskola pécsi tago­zatának zenekara adja elő. Antal György vezényel. Közreműködik Andor Éva, Prevoz János, Bordás György, Varga Márta. Je­gyek már kaphatók a zene­iskolában. Nagybajomban, a Pálóczi Horváth Ádám Művelődési Házban pénteken az ifjúsági klub tagjai 19 órakor kez­dik a foglalkozást. Vasár­nap Bank György diktálja a tempót az esti diszkó- program ban­Ünnephez érkezett a So­mogyi Művészeti Szemle: a nagyatádi Gábor Andor Mű­velődési Központ színházter­mében vasárnap 17 órai kezdettel rendezik meg a megyei gálaműsort. (A má­sik gálára június ötödikén' Fonyódon kerül sor!) Áfá­don fellép a balatonkeresz- túri női kórus, a barcsi fú­vószenekar, a barcsi peda­gógus kórus, a Dráva együt­tes, a Horizont irodalmi színpad, a kadarkűti peda­gógus vegyeskar, a kercseli- geti citeracsoport, a kiagya­lóm férfikar, a ladi Tinódi kórus, a nagyberényi női énekkar, a somogyiadi fu­rulyaegyüttes, a szulöki nemzetiségi csoport, és tap­solhatunk majd szólistáknak, versmondóknak is. A kaposvári programok közül felhívjuk a figyelmet a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ­ban szombaton 10-kor kez­dődő Gyermekinlág című óvodai vetélkedőre, illetve az Elindultam Kukutyinba című műsorra, melynek sze­replőd: Unger Pálma és N. Szabó Sándor, a Pécsi Nem­zeti Színház művészei. Köz­reműködik Csizmadia Sán­dor. Tizenhét órától t-ind- diszkó ... Vasárnap Gyer­meknapi kavalkád címmel rendeznek programokat­Kilenc órától játszóház vár­ja a , kicsiket. nagyobba­kat. Tízkor megnyitják a .,Gyermektükör I” című me­gyei képző- és iparművésze­ti kiállításit, és átadják a pályadíjakat. A Csiky Gergely Színház­ban ma 14 órakor a Szél­kötő Kalamonát, 19 órától a Két úr szolgáját játsszák. A Két űr szolgája szerepel mű­soron szombaton 19, vasár­nap 13 óra 30 perces és 13 órai kezdettel is. A Vörös Csillag moziban a Cha-cha-cha című színes magyar filmet tűzték műsor­ra. A Szabad Ifjúság két filmje: 16 órától a Szonáta a vöröshajú lányhoz című színes, szinkronizált cseh­szlovák alkotás, 13 és 20 órától a Skalpvadászok cí­mű színes amerikai western. A Latinea mozi kínálata: Világvége közös ágyunkban. A Mozi múzeumban ma a Mennyei napokat játsszák —• amerikai alkotás —, a hét végén előjátszásban kerül vászonra A Kobra napja cí­mű olasz kalandfilm. SOMOGYI NÉPIAP Képünk ugyan vihar« szélben készült a Balaton- parton. mi mégis reményke­dünk a „hétvégi nyárban". Hiszen a múlt szombaton már nehánvan bele is me­részkedtek a vízbe ... Talán nem fölösleges fel­hívni a figyelmet arra. hogy ma kezdődik a könyvhét, sok-sok kitűnő regénnyel, varseskötettel, visszaemlé­kezéssel lepik meg az olva­sók táborát a kiadók. Né­hányat meg is említünk kö­zülük. Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt című regényét, Moldova Györgi Égi szekér című riportköny­vét, Székely János A nyuga­ti hadtest című. második vi­lágháborúról szóló kisregé nvét. Tamási Áron összes novelláit, Jurij Trifonov Máglyafény című dokumen­tumregényét, Csingiz Ajtma~ tov Az évszázadnál hosszabb ez a nap című, mítoszt és fan laszti kuimot ötvöző szép müvét, Bulat Okudzsava új könyvét, a Dilettánsok uta­zását, Sütő András váloga­tott írásait Gyermekkorom tükörcserepei rímmel. Fodor András Kőnyomat-át, a Csiksomlvói passiót. Goethe drámáit stb. Bizonyára már ma sokan válogatnak a mű­vek között a délutáni La- tinca téren. Kaposvár szívé ben .. . Arról érkezett hír­adás, hogy az ünnepi könyv­hét tiszteletére itt ma 14 órakor térzenét ad az ifjú­sági fúvószenekar. Barcsiról kaptuk a hírt. hogy szombaton 10 ólától játszóházat rendez a gyere­keknek a művelődési köz­pont. Vasárnap 19 órakor kezdődik az ifjúsági tánc­est. a pécsi Minaret együttes felléptével. Elmarad viszont a korábban meghirdetett mai Boróka Táncegyüttes-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom