Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-27 / 122. szám

Megkewlték a cukorrépa kultivátorozását. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tan- razdaság tátompusztai kerületében mintegy 369 hektárnyi területen végzik ei ezt a mánkat Csempészek, munkakerülők RAZZIA „Holnaptól dolgozom’* — Százados úr, komolyan mondom, hogy holnap me­gyek elhelyezkedni. Tessék elhinni! Az anyám becsüle­tére mondom — hajtogatja a fiatalember, akinek éppen másfél éve nem jegyeztek be semmit a munkakönyvé­be. Megbüntetnék már mun­kakerülésért. de a fogda sém használt. Távolról el­kerül minden olyan helyet, ahol állást hirdetnek. Csü­törtök ejjel nem ő volt az egyetlen „szépreményű”, akivel összehozott a sors. Találkoztam a nagyatádiak „kuka-királyával”, aki meg­élhetését a szemétgyűjtők­ből biztosítja, családdal, amely évek óta nem ismeri a mosás fogalmát, szabály­sértőkké!. — akik fittyet hánynák’ a közlekedési elő­írásokra — és csempészek nyomával is. Akárcsak az ország többi részén, a nagyatádi járás­ban is összehangolt akciót kezdeményezett a rendőrség a vám- és pénzügyőrség, a határőrség, a honvédség és önkéntes rendőrök bevoná­sával. Az átíogó razzia cél­ja a közúti közlekedés és az idegenforgalom ellenőrzése volt a szokványos rutin fel­adatok mellett. Akciócso­portok járták az ütakat. Meglehet szokványos, békés képét nyújtotta ez a csütör­tök is a nagyatádi járásban, de megannyi szabálysértési utalvány kelt el, s több fel­jelentés is született- Notóri­us munkakerülőket állítot­tak elő, és a vizsgálatot végzők folyosóján akadt olyan édesanya is, aki meg­feledkezett gyermekeiről, vagy fiatalember, akit a családi körülmények üldöz­nek a perifériára. Ügyében egyébként megelőző intéz­kedéseket tettek. ' Még csak ébredezik az idegenforgalmunk — bizo­nyítják a vám- és pénzügy­őrök, akik alig-alig találtak útjainkon idegen rendszámú gépkocsit.. Hasonlókról szól­hatott Csete Károly őrnagy, a gyékényesi határállomás parancsnoka is. — A tavalyihoz képest az elmúlt öt hónapban negy­ven százalékkal csökkent a forgalmunk. Pedig a vona­tok menetrendszerűen jön­nek és mennek, csupán utas akad kevesebb. — Milyen volt ez a csü törtök az önök számára? — A határőrök és a vám- és pénzügyőrök mellett rendőrök is felszálltak a be­illetve kilépő Meastral nem­zetközi gyorsvonatra. Ősz- ( szehangolt munkájuk nem várt eredményeket hozott. Az érkező szerelvényen két kutatónk — Szeverinác Mi­hály és Frojda János határ­őr — nyolc darab farmer- nadrágot talált, amelynek ismeretlen csempész lehetett a tulajdonosa. A kilépő vo­nat ellenőrzését Fonyódon kezdtük. Találkoztunk egy csehszlovák hölggyel, aki érvénytelen úti okmánnyal akart Jugoszláviába utazni, és fogtunk „határsértoket” is. Az útlevél-ellenőrzésit kö­vetően Kólái József határőr hadnagy utasítást adott Fa- rakas Jenő őrvezetőnek és Földi Csaba határőrnek, hogy. a szerelvény belföldi részén utazókat ellenőrizzék. A két fiú ugyancsak megle­pődött, amikor a határhoz ■ közeledve az egyik fülké­ben két, térképet tanulmá­nyozó fiatalra lett figyel­mes. Igazolványaikat kérték, de azok értetlenül néztek rájuk. Az újabb felszólítás­ra aztán előkerültek az út­levelek. A két idegen utas­ról csakhamar kiderült, hogy csupán eltévedtek, és nem az államhatár illegális átlépésére készülődtek. Lám, a látszat néha csal. De mit száma ax? Majd csak elbíbelődöm egyedül is a rengeteg áru­val! — összeszorított öklét dühösen a falnak vágja, s iszonyú hamisan énekelni kézéi: — Azt a sok cuccot a zsebkendőmnek a négy sarkában is elhordom, ha bírom! Egyedül az enyém, egyedül az enyém leszel, édes galambom! — Hátra­fordul, megböki a sapkáját Na isten-isten, szakikén»! Megyek, mert még elbögöm magam! Tibor közben ideért az öreg Kovács mellé, s fanyar mosollyal nézik Bagyulát. — Ez mindig bohóckodik — dünnyögi Tibor. — Mit csináljon? ----kérdi a művezető. — Ha komoly marad, az epéje fakad el... Nem, főmérnök úr? — Rágyújt, szaki bácsi? mondja válaszképpen Tibor, s nyújtja az öreg felé a ci­garettatárcáját — Szagos? — kérdi amaz. — Van Szimfónia is — mosolyáé Tibor. Mozgalmas szolgálatuk ▼olt a haitár környékén te­vékenykedőknek. Többek között a mentőket is érte­síteniük kellett, mivel Zá- vel Zákánynál egy ifjú hölgy öngyilkossági szán­dékkal kiugrott a vonatból, majd — mert így semmi baja sem lett — egy hídról alávetette magát Könnyebb sérülésekkel szállították a Nagyatádi Kórházba. A vám- és pénzügyőrség­nél kétszáztizenöt utas el­lenőrzését jegyezték föl. Ne­kik senkit sem kellett le­szállítaniuk. Hazafelé tartva találkoztunk egy csurgói csoporttal, amely ugyancsak csöndes napot könyvelhetett el, nem így az iharosberé- nyiek, akik többek között egy öreg Zaporozsec rend­számtábláját vetették le A nagykanizsai tulajdonos ugyanis megfeledkezett arról, hogy már egy eszten­deje vizsgáztatnia kellett volna ütött-kopott járgányát. Nagyatádon tíz őr* felé kopogtattunk egy rendőri felügyelet alatt álló férfi lakásán. Vallomásából kide­rült, megelégelte a börtö­nöket. Nemcsak a szavai, a tények is bizonyítják: jó útra tért, hasonlóan több társához. Csend és nyugalom — ez jellemezte hát az elmúlt csütörtököt, s bár ez jelle­mezné a többi napot is — nyugalmunk érdekében. Nagy Jené Rágyújtanak, efindulnak. Lent' vannak már az udva­ron, s bandukolnak egy tá­volabbi épület felé. Tibor körülnéz, óvatosan, s látván, hogy fülhallásnyira sehol ember a közelükben, hal­kan elkezdi. — Hát mit szólsz ehhez a szállítási zűrhöz, apa? Ezek már megint nem tud­ják, hol lakik az isten! Az öreg nagyot szí a ci­garettáján; mosolyog. — Nehéz is azt tudni, fi­am, mert a régi lakásából kijelentkezett, az új címét meg elfelejtette meghagy­ni... Te talán tudod, mer­re találod? — Nem én! — ránt a vállán Tibor. — Az öreg hümmög. — Ennek a Bagyulának lényegében igaza van. De pénz nem lesz a targoncák­ra meg a konténerekre, mert a gyár fejlesztési alap­ját elvitte az automata gép­sor, és újabb beruházásra még Mohamed prófétától 'Km tud Szász Balint kisír­BARÁNY TAM AS A FESZEK /MELEGE Vita a zöidség-gvümölcstermesztésri Két-hánoan éve egy-egy zöldség-gyümölcstermesztés­sel -kapcsolatos szakmai ren­dezvényen félszáznál is több üzemi szakember volt jelen. Nem a közöny az oka, hogy a minap a ka- posmérői tsz-ben tartott ta­nácskozáson a meghívott el­méleti szakemberekkel együtt sem voltaik többen harmincnál. A legutóbbi években tsz-ek sora számol­ta föl zöldségtermesztési ágazatát. Csökkent a gyü­mölcstermeléssel foglalkozó gazdaságok száma is. A megfogyatkozott szakember­sereg önmagában is az ága­zat gondjairól árulkodik... A mérői tanácskozáson a miértekről esett legtöbb szó. A zöldség-gyümölcs- és szőlőtermesztésnek; van egy valamennyi más növényter­mesztési ágtól eltérő voná­sa. Egyik sem viseli el csu­pán a gépekre alapozott tö­megtermelési -módszereket. Egyik sem nélkülözheti a mindennapi törődést és gon­dosságot. Egy ágazat eredményessé­gét általában az egységnyi ráfordításra jutó jövedelem alapján állapítják meg. Ha csupán ezt nézzük, érthetet­lennek látszik, miért pa­naszkodnak a zöldség- és gyümölcstermelők az érde­keltség hiányáról- Az ágazat jövedelmezősége voltakép­pen nem marad ei a 'búza vagy akár a napraforgóé mögött Alapvetően megvál­tozik a kép, ha az „egység" nyi” vesződségre és fejfá­jásra jutó jövedelmet ha­sonlítjuk össze. Mérhetetlen, mégis meghatározó tényező ez. Az apadóban levő kézi munkaerő előteremtése is egyre nagyobb gond. Mas ágazatokban a gépesítés leg­följebb drága, itt egy ponton túl az eredmények romlásá­hoz vezet A „gombnyomás­ra" termelt szőlő vagy gyü­mölcs jó lehet üdítő Halnak vagy lekvárnak, de sohasem leas belőle hagyományaink­hoz méltó minőségi bor ziU exportképes gyümölcs, A mai zöldség-gyümSte» érrendszeri — a rendkívüli mértékben megnövekedett termelési költségek mellett — a termelésnek ezt a mi­nőségi többletét ten hono­rálja kellően. Ez az oka az ágazatok ■orvadásáxnk, A- letwe a kívánatostól fámmá dó fejlődésének. nt, sem a Nemzeti BamfcM, ebben meg Réa Ernőnek van igaza.. — Tehát leállónk? — kér­ek Tibor ingerülten. — Hi­szen hallottad: az emberek szöknek! Csak készül, ké­szül a sok új áru — de rtt rohad a nyakunkon, mert nem tudjuk elszállítani?! Ott vannak már a mű­hely épület sarkánál; az öreg Kovács megáll, s tű­nődve nézi a ház falát — Van itt az alsó raktár­ban az a régi transzmisszió... — Igen. És? — Mert az alagsor vala­ha műhely volt, és ez a masina valahogy itt ra­gadt .. . — És? — néz rá értetle­nül Tibor. Mit akar az öreg azzal az özönvíz előtti transzmisszióval ? — Azt kellene helyrepo­fozni ... — töpreng fenn­hangon az öreg. — Megy az még, csak -rozsdás. Har­mincnyolcban még jánt, amikor én a Ritter és Tár­sához beléptem ... — És? — mered rá Tibor riadtan. Az istenért, mi van az öreggel ?! — A karbantartók rámen­nek, egy hét múlva úgy jár, mint a motolla! Nem tehet róla, most már kirobban belőle a türelmet­len indulat. — De mi a fenének?! Az öreg ránéz; csöndés­kén ingatja fejét. — Hát hány év kell még neked, fiam? Több mint tíz éve vagy itt az üzemben! Nem érted, miről beszélek? Szeretni kell a szőlőt Az utóbbi 20 év hasai sző- lőtenmésátlaga a 4 tonnát sem érte el hektáronként, miközben például a ros­szabb természeti adottsá­gokkal rendelkező NSZK- bam háromszor ennyi ter­mett A termésmennyiség természetesen kihat a jöve­delmezőségre, s végső soron a nemzetközi piaci esélyeket is befolyásolja. A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatója, dr- Diófási Lajos a műve­lési módok és a fajták jobb megválasztásában látja az előrelépés feltételét A ne­ves szakember olyan mód­szereket ismertetett, amelyek a jobb minőség mellett 30— 50 szazaiekos hozamnöveke­déssel kecsegtetnek. Mindez rendkívül figyelemre méltó, az előadásból az is kiderült azonban, hogy a hazai sző­lőtermesztés gondja.inak or­voslására nem eleg csupán technológiai vagy üzemgaz­dasági receptet adni. A szőlőt szerető, a terme­léshez érzelmileg is kötődő emberek megfogyatkozott nemzedéke túlnyomórészt idős ember. Az újaíi nemze­dék megtehet szakmailag képzettebb, jórészt hiányzik azonban belőle ez az érzelmi többlet A nagy szőlőterme­lő gazdaságok az utóbbi években kezdenek rádöbben­ni, hogy enélkül az emberi többlet nélkül — szuper gé­pek segítségével — a terme­lés szintje vagy gazdaságos­sága fokozható ugyan, a mi" nőség vagy a sajátos tájjel­leg azonban érzékelhetően romlik. képes biztosítani a mánimá- tísan szükséges kézi mun­kaerőt inkább hagyjon ieá a termeléssel, minthogy pamtea a magyar boci ittasa- tértét.; Az ellentmondások „gyümölcse** A gyümölcsös telepítések elmaradása az elmúlt két ötéves tervben jelentőn volt Ez a 90-es élvekben okozhat majd népgazdasági gondo­kat, amikor a gazdasági prognózisok szerint a gyü­mölcs világpiacán la „ár­robbanás” les*. Dr. Szabd Gézának, a SM- told Altomé Gazdaság igaz­gatójának előadásából U­Tlbor von a (Alfa — Nem én. — Egy lyukait vága tmfk ide, az alagsori raktár falá­ba, egy erős szállítószalag a transzmisszióra — és kúszik fel a láda az udvarra. Ma­gától! A fró mérnöki tekintettel méregeti, a falat, egy ablak mellé guggolva a szintma­gasságot, a falvastagságot, aztán tétován fölemelkedik. — És ezt meg'lehetne csi­nálni, azt gondolod? — Hallod! — int az apa. — Kétszáz lóerő! És addig biztosan kitart, amíg lesz pénz teherliftre vagy tar­goncákra, vagy — uram, bo- csá! — új műhelyekre. Tibor áll, csak áll, s fejét csóválja. — Hogy ez nekem Bem jutott eszembe!... Az öreg nézi, nézi, hüm- mögve. — Néha az üzem dolgain is törhetnéd a fejed, fiam, nem mindig csak a vásárlá­son, magnón, filmfelvevőn, útlevélen, dolláron, kocsin, telken nyaralón... Azt mondom, he csináld-# Fenét mondom, én is a huszadik század utolsó negyedében élek ... Csak éppen annyit mondok, hogy néha az ' üzemmel is törődj egy ki­csit! Főmérnök úr... Igaz­gatóhelyettes úr!... Szép a magas rang, de valamit ad­ni is illik érte! Valamit va­lamiért! Nem így volna igazságos, mit gondolsz? tűnt, hogy egyfelől ellent­mondások sora rontja az ágazat helyzetét, másrészt ’ viszont a magas termelési szintet élért nagyüzemiekben jó jövedelmet * hoz a gyü­mölcs. Magas termelési színit alatt nem kizárólag a jó ter­més értendő. Csupán az \ a gazdaság élhet meg a gyü­mölcsből, amelyik eleve rendelkezik az új telepíté­sekhez, tároló és feldolgozó építéséhez, magas fokú gé­pesítéshez szükséges tökével. Azokban a gazdaságokban is nagy azonban a termelés kockázata, ahol mindez már megvan. A termelés költ­séged gyorsabban nőnek ugyanis, mint az árak. A telepítések beruházási költ­sége magas, megtérülése lassú. Az európai piac telí­tett, az értékesítés sok koc­kázattal jar, a népgazdaság­nak mindennek ellenére szüksége van a gyümölcsex­port bevételeire. E néhány mondatból is érzékelhető, miért nem vonzó a gyü­mölcstermelés a szerény fejlesztési erővel rendelkező gazdaságok számára. Egy­szerűen szólva: kevesebb gonddal és költséggel is el­érhetik ugyanezt a jövedel­met, ha a gyümölcsösnek szánt területen valamilyen szántóföldi növényt termel­nek. A megoldás ez esetben a gazdaságok határain kí­vül keresendő... , „Alibi zöldség" Ha egy mezőgazdaság ágazat szakemberei alacsony jövedelmezőségről panasz­kodnak, gyakran kapják azt a választ, még jobban kell csinálni. S ez gyakran Igaz lse a magasabb termelési «aäitfc javítja az eredményt. A zffldeégágazat mégis «mintha kivétel lenne. A kaposnoérői a megye legnagyobb gökttógcj gazda­sága. Senkt ko» mondhatja, bogy nem jól asznál jóik. Or­■KKágjntcgM» VQlfezfc ^gy bot áj technológia kipcúbá-, tüggjac. A termeié» techno-, tógái feltételei is kiválóak. Jól képzett szakmunkások­ban sincs hiány. A* elnök mégis anról számolt bes veszteséges az ágazat, »csu­pán a virágból származó többlet jövedelem bottá úgy-ahogy egyensffiyfaa a kertészet mérlegét. „Megte­het, jövőre már nem a méh tói tesz a megye legna­gyobb zöldséges A* etmúlt öt évben Z33 ezerről 96 ezer hektárra csökkent a hazai zöldségter- mó terület. Az okok hason­lóak, mint a másik két zo­kon. ágazatban. Ezek elemzése után Cstkay Miklós, a kecskeméti aöld- ,ség termelési társulás igaz­gatója a kivezető utat ke­resve két különösen meg­szívlelendő lépést is említett A tóldségtermeszbés tá­mogatására továbbra is szükség van, csakhogy végre ne a területet, hanem a több terméket, a jobb rAinőséget támogassák. Az eddigi sza­bályzók miatt sok helyen csupán a területi statiszti­kák javultak. Több gazda­ság kezdett „alibi termelést” a támogatási pénzek elnye­réséért. Somogybán 88 ezer hek­tár alkalmas a zöldségter­mesztésre. A tényleges ter­mőterület 6 ezer hektár. Sajnos, ez a terület csak részben esik a kedvezőinek ítélt tájkörzetekbe. Van te­hát gazdaság, amelyik al­kalmatlan területen termel, és olyan is, amelyik minta­szerű feltételek közt neun termel. Az ágazat fejlődésé­nek ugyancsak alapvető .fel­tétele a mostaninál diffe­renciáltabb árrendszer be­vezetése. A mérői előad ásóiból és a vitából is kitűnt: elkerül­hetetlen a zöldség-gyü- mölcságazat helyzetének or­szágos szintű újragondolása. (Folytatjuk^ Bíró Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom