Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-23 / 119. szám
Térzene ébresztette és est® diszkó búcsúztatta tegnap a fonyódialcat: a 900 éves településre „költözött" a Somogyi Néplap. Vásári forgatag, szabadtéri előadások, bábszínház és táncház várta az érdeklődőket. Sorszámozott lapokat árultunk, hogy a szerencséseknek jutalmakat adhassunk. Este bált rendeztünk, melyen megválasztottuk a Somogyi Néplap szépét, akinek személyéről lapzártáig nem érkezett jelentés. emberek A Somogyi tájak, emberek című fotókiállítás megnyitóján mondta Horányi Barna: ' Néhány évvel ezelőtt egy kérdőív kitöltése során juttatták el hozzánk olvasóink azt az igényt, hogy mutassuk be megyénk értékeit. Ennek tettünk eleget, amikor 1978 májusában elindítottuk lapunkban a Somogyi tájak, emberek című riport- sorozatunkat. Már száznál több írást jelentettünk meg kéthetente ünnepi számainkban. Hírességek, megyénk neves szülöttei szólaltak meg, vallott a táj, a Balaton, s vele az ember. A Somogyi tájak, emberek riportsorozatunk képes melléklete, „különszáma” a bemutatott fotókiállítás, amely a lapunkban megjelent írásokkal egyenrangú. A fekete-fehér kép is vallomás, mint az újságpapírra nyomtatott, fekete festékbe mártott betű. Jávori Béla fotói a somogyi utazások pillanatait, élményét a barátságok kézmelegét őrzik. A 900 éves Fonyódnak ezekből a fotókból nyújtunk át most néhányat i KÉPESLAP FONYÓDRÓL Forró fórum Egy híján negyven kérdés hangzott el a fórumon a megyei tanács továbbképző központjában. Egy kisközösség gondjának megoldási lehetőségét éppen úgy tudakolták a résztvevők, mint az egész Fonyódét, s tettek fel olyan kérdéseket is, amelyek a Balaton somogyi partjának egészét érintik. Egy közös vonása azonban minden kérdésnek volt: a jövőt, az előrelépés módját és lehetőségeit keresték, s közben a régi fonyódiak emlékeket idéztek a közelebbi és a távolabbi múlt- ^ »&*£ ból. És véleményt ™ .CHS mondtak a So- fi mogyi Néplapról is: dicsérték azt, ami tetszik, s szóvá tették, amit korszerűtlennek, idejétmúltnak találták. Szokola Károlt/- né dr. országgyűlési képviselő a rendezvény végén elmo'ndta: bevásárlás közben, utcai sétán megkérdezték ezt már a nagyközség vezetőitől is. A válaszok akkor lényegüket tekintve ugyanazok voltak, mint amelyeket ezen a fórumon a megyei vezették *— Sugár Imre, a megyei tanács elnöke és Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára — adtak. Egy jó hírrel szolgált Jávori Béla, a Somogyi Néplap főszerkesztője is: jövőre a technikai okok miatt sokszor olvashatatlan újság rossz álom lesz csupán. Korszerű eljárással, ofszet technikával készül majd a lap. Sokéves tervünk a megyei tanács gnya- gi támogatásával oldódik meg. A Balaton-parti nagyközség formálása, fejlesztése tovább folyik. Ebben a nagy munkában — mint azt Tóth József, a nagyközségi párt- bizottság titkára elmondta a fórum résztvevőinek — egyre nagyobb feladatot vállalnak a fiatalok. Kérdéseikre választ kaptak a résztvevők. A fórum befejeztével kérdeztük Klenovics Imrétől, a megyei pártbizottság titkárától: — Volt-e olyan kérdés, amelyet várt, de nem tettek fel? ' — Azt vártam, hogy megkérdezik: miként látja a megyei vezetés a gimnázium és szakmunkásképző oktatónevelő munkáját, hogyan értékeli az itt folyó tanulmányi és főleg nevelómunkát? Sugár Imre, a megyei tanács elnöke az egyik kérdésre így kezdte a választ: ..Több mint húsz éve én is fonyódi (ligeti) vagyok, s szívesen tennék fel kérdést, csak nem tudom, hogy kinek címezzem.” — Melyik az a kérdés? — kérdeztük a fórum után. — Miért engedik, hogy annyi fát kivágjanak Ligeten. és miért nem telepítenek helyette? Liget lassan már nem is lesz liget. — Melyik kérdés érte a légvára tlanabbul? — A fenyvesi óvodai gond meglepett. Választ nem is adtam rá. csak egy ígéretet, hogy megvizsgáljuk. — S volt-e olyan kérdés, amelyre megnyugtatóbb, jobb választ szeretett volna adni ? — Igen. A fonyódi általános iskola fejlesztése. Megvizsgáljuk, hogy miként lehet előbbre lépni, s aztán válaszolunk. Eladtuk a lapot Moncsicsi marcipánból Eladtuk a lapot — még az utolsó példányt is. Ilyen még Bem történt. Akadt, aki egyszerre húszat is fölkapott. (Fonyódi és lokálpatrióta volt a maszek kőműves.) Persze nemcsak az olvasmányért vitte. Ahhoz elegendő lett volna egyetlen is. Szóval ment az üzlet. Két bódéban, hat rikkancsnál hallhattuk: „Vegye, mert nyerhet!” S valóban. Számozott példányaink estére szerencsét hozhattak ... Az utolsó árustól, a hatodiktól érdeklődtünk. — Megéri az üzlet? — Attól függ. — Mármint.. A nemes zamatok rcrac nyében tizenöt üveg vörös, illetve fehér nedű állt rajthoz pénteken este a művelődési házban. A borverseny szakmai zsűrije — Mihályi Józseffel, a szomszédos állami gazdaság kereskedelmi osztályvezetőjével az élen — valótlan pártatlannak bizonyult. Számozott üvegek kerültek az asztalukra — ízeket, zamatokat, színt pontoztak, s nem termelőket. így aztán tegnap reggel velük együtt izgultunk, hogy megtudjuk: ki vitte el a pálmát... Boda József, a balatonmáriai áfész elnöke például egy osztrák szőlő fehér levét, a Neubergert hozta el — rábeszélésre. Az 1943-as telepítést tíz éve vásárolta. Majdnem kivágatta. S hogy mégsem így cselekedett, annak hasznát a tegnap kapott aranyérem bizonyítja. Takács Feri bácsi nagyapái örökségként jutott a Nap utcai birtokhoz. Ősei százharminc éve alapították meg a gazdaságot. Azóta is szorgalmasan kezelgetik a jóféle borokat. A zsűri véle- nye szerint ő hozta a verseny legszebb vörös borát. Valóban finom a Merlot-ja. Ö kapta a művelődési ház és a .szerkesztőségünk által felajánlott kulo.ud.uat Freizberger — Hajnalban keltünk, hogy számozhassunk, majd árulhassunk ... — S megy a bolt? — Volt, aki húszat vett, akadt, aki tizet A párttitkárunk és tanácselnökünk például ötöt-ötöt... — Akkor én is kérek egyet! — Tessék. — Mennyivel tartozom? — ön két forinttal... Hát igen, így megéri. Egyébként a „hatodik rikkancs”, aki az üzletet nyélbe ütötte, Cinkotai Zoltán, a fonyódi postahivatal vezetője volt György három borát Is a zsűrinek ajánlotta — két arany- és egy bronzdiplomát kapott, akárcsak a korábbi versenyeken. Göndöcz István rizlingszilvánija és Szegedi József muskotálya szintén aranyérmes — nemcsak tiszta színe miatt. Igazi búcsúi hangulat fogadott bennünket, amikor fölsétáltunk a fonyódi hegyre délelőtt. A felső általános iskola előtt sátrak, kiabálás, tömeg. — Anyuuuu — kiabál az egyik pöttöm gyerek —, vegyünk vattacukrot! Anyuka' kinyitotta a pénztárcát. Nem utoljára, hiszen nem messze a törökmézes kínálta a portékáját, aztán nyalókát, különféle cukorkát, apróbb játékokat is lehetett vásárolni a korán reggel kitelepült árusoktól. Nem volt nagy a népi kirakodóvásár, az érdeklődés azonban egyre növekedett — Feljöttünk a családom- I mai megnézni, mit árulnak — mondta a fonyódi Kelemen Ernő. Az igazsághoz tartozik, hogy már másodszor tértek vissza Prigerné Vinkler Mária sátrához, aki Balaton- földvárról ruccant át Ahogy észrevettem, nagyon sok érdeklődő bámulta meg a barnára festett régi paraszti népművészetből átvett kanosokat. — Van érdeklődő? — kérdeztem a szimpatikus asz- szonytól, aki a Baranya megyei népművészetiek bedolgozója. — Akad. Közben a fonyódi családnak válaszol a kérdéseire. — Hogyne, teás, kakaós kiöntőnek is használható a kancsó. — Vigyük el apu, olyan szép, inkább veszünk hozzá egy üveg, bort — mutatott a család két nőtagja az egyik korsóra. A kaposvári Arató Miklós habán kerámiáit, a bórdísz- műveket, a faárukat, a faragott asztalt és székeket is mindig tömeg vette körül. Félelmetes nevű á Hódmezővásárhelyről érkezett mester, Halál Pál, A táj hagyományait őrző boroskan- csóit — magyar és német felirattal — mindenki megnézte. Fiaskók a dobogón Diadal a zöld gyepen Régen látott a fonyódi sporttelep annyi nézőt, mint tegnap délelőtt a látványosságnak i.s beillő mérkőzésen. A Somogyi Néplap SZVSE (Szedett-Ved ett SE) mérkőzött a helyi Közművelődés SC-vel. Már a bevonulás sikert aratott: a hazaiak kerti traktorral érkeztek a játéktérre. ez)z,el is spóroltak az energiával (mármint a magukéval). Miután figyelmen kívül hagyták a néplaposok által kirakott ..Behajtani tilos!” táblát, az ügyeletes rendőr a közönség -szeme láttára bírságolta meg őket. De az igazi büntetés csak ezután következett. A látványos „cerkóban ’ pályára lépő néplaposok helyenként iskolajátékkal lepték meg ellenfelüket. (Igaz, csak elemi iskolaival.) Egyesek lámpalázzal küzdöttek, de nem a szén számú nézők zavarták őket, hanem a labda. Az újságírók szereztek vezetést, de hamar egyenlített a „művház”. A félidő 2:2-re végződött. A közönség fergetegesen biztatta a hazaiakat. de ez csak jobban felpaprikázta a kaposvári legényeket. Balogh Zoltán sérülése kisebb zavart okozott, de a lelki egyensúly mindenkinél helyre billent, amikor Körtési hétméterest védett. Ezután szárnyakat kapott a riporteri gárda, és Gyarmati bombagóljával megszerezték az értékes győzelmet. — Bunda, bunda! — hallatszott itt is, ott is az elkeseredett nézők szájából. Süli „igazgató úr” azonban sportszerűen gratulált, és elismerte, hogy ezen a délelőttön a „somogyisok” jobbak voltak. Igaz, ők mindent %gy lapra tettek föl — a Somogyi Néplapra. Sportrovátbeli kollégám így nyilatkozott: — Végre nem a tudósítás alján olvashatom a nevemet. Egy másik tölkióltott: Ahhoz képest, hogy életemben először rúgtam labdába, nem is ment rosszul ... És bizakodott, talán Mészöly Kálmán is elolvassa ezeket a sorokat. Az eredmény: Somogy Néplap SZVSE— Fonyódi Közművelődés SC 4:3 (2:2) Góllövők: Dómján, Milo- vecz, Szujó, Gyarmati, illetve Szőcs, Molnár, Süli. Jók: mindkét csapat. Elfáradt: mindkét csapat. Keszeginvázió Az általános balatoni horgásztilalom kiéheztette a halakat: a fonyódi horgász sportegyesület és a Somogyi Néplap közös halíogó versenyén ezt tapasztaltuk. Tavaly az egyesületi versenyem három keszeggel avattak győztest tegnap öt kiló tíz dekát nyomott a bajnoki zsákmány. Tegnap reggel hat órakor negyvenegyen jelentkeztek a fonyódligeti „startnál”. Hullámzó Balaton fogadta a versenyzőket, ígérve — „harap a keszeg”. Az első sikeres szákolást 6 óra 20 perckor jegyeztük föl. Jakab Rudolf után a verseny legfiatalabb résztvevője, Török László hatodik osztályos tanuló büszkélkedhetett már mérlegre kerülő hallal. A kora reggeli órákban megkezdődött a keszeginvázió. Palacskó Lajos, marcali lakos hét óra után pár perccel már öt tenyeres keszeggel büszkélkedhetett. A Balaton halfajait ugyan nem ismerhettük meg a versenyzők fogásából, ám keszegen kívül horogra akadt egy compó, egy kősüllő és egy érdemtelen” paptetd *, valamint egy ceruza nagyságú angolna.. ■. A Somogyi Néplap hor- gászversenyén egy kivétellel férfiak indultak: Géczi Lajosné balatonűjlaki horgász nemcsak ezért számított kivételnek: rajta kívül ugyanis senki sem úszta meg a halfogás bonyodalmas műveletét. A halfogó verseny legizgalmasabb percei 9 óra után következtek: mérlegre került a zsákmány. öt kilogramm tíz dekagramm keszeggel Palacskó Lajos nyerte el a Somogyi Néplap horgászverseny kupáját. Öt követően Horváth Géza (Fonyód) négy kilogramm tíz dekagrammal második helyezést ért el, három kilogramm negyven dekagrammal harmadik lett Galabár Zoltán (Fonyód). Az ifik győztesei: Onódi Zoltán, Balázs László, Török László fonyódi horgászok. A fonyódi horgászegyesület értékes horgászfelszerelésekkel jutalmazta a verseny helyezettjeit. SOMOGYI NÉPLAP
