Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-16 / 113. szám
\ Brancsok és közösségek MOZI HÁZ Olyan, mint egy gyönyörű nö Derűs, szórakoztató foglalatosság a böngészés egy-egy múzeumi vagy kiállítási vendégkönyv lapjaiban. A sok hasonló és azonos vélemény után fel-feltűnik egy merőben ellentétes tartalmú is. Nemritkán valóságos írásbeli Vita alakul ki a vendégkönyvek lapjain. A Mozimúzeum piros vendégkönyvében nincs vita: a bejegyzők egyöntetűen dicsérik ,a látottakat. Csak a dicséret nyelve változik magyarról németre, franciára, vagy lengyelre. „Micsoda nagyszerű és merész ötlet volt Kaposvárott mozimúzeumot alapítani!” — jegyezte be egy nürnbergi ' látogató. Elismerően szólnak a bécsi, kuvaiti, szovjet, francia és lengyel delegációk nyilatkozatai is. Két königsfeldi vendég a kiállítás nemzetközi áttekintését dicséri. A sűrűn teleírt lapokon egy kaposvári tanár szépen „faragott” betűi ragadnak meg: „Olyan ez a kis múzeum, mint egy gyönyörű nő, aki véletlenül nagyon okos is. Vigyázni kell, pártában ne maradjon !” Ez az okos és előrelátó figyelmeztetés nem fölösleges, ugyanis a tapasztalatok szerint a múzeum látogatottsága nem a várt mértékű, sem az iskolák, sem az intézmények nem keresték fel kellő számban, de a városunkba látogató turista csoportokat sem irányítják eléggé a múzeum megtekintésére. Pedig a mi mozimúzeumunk hazánkban egyedülálló és a népi demokráciák sorában is csak Prágában akad versenytársa. A vendégkönyv lapjain a feljegyzések egész sora tanúskodik arról, hogy a technikai kiállítás különösen a fiatalok, tetszését nyerte meg. Igazán nem tudtam, mosolyogjak vágj* szomorkodjam-e egy helyesírási ismeretekből nem valami gazdagon felfegyverzett tanuló véleménynyilvánításán: „Nagyon tecet... Egész jó cucot szettek össze.” A látottakban senki sem csalódik. A múzeum bábája és fenntartója a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat, különösen néhány lelkes, megszállott munkatársa rendkívül szívós kutató-1 és szervezőmunkával gyűjtötte össze az ország területéről az értékes mozitechnikai anyagot a kezdettől napjainkig, és a gyűjtést megszakítás nélkül folytatják. Ma a múzeum már olyan gazdag gyűjteménnyel rendelkezik, hogy raktározási tér hiányában gondot okoz a tárolása. Már most sürgősnek látszik a bővítés. Szerencsére van is rá lehetőség, meg is kapták az illetékesek ígéretét. A mozitechnikai kiállítás, a plakátgyűjtemény és az adattár készséggel fogadja az érdeklődőket. A vidékről Kaposvárra kiránduló iskoláknak a tárlat bemutatásán kívül díjmentesen vetítenek filmtörténeti alkotásokat A tárlatlátogatás „melléklete”: A film őskora, A film születése és az 50 éves a magyar film című dokumentumsorozat. Az intézmény keretében működik városunk legcsalá- diasabb hangulatú mozija. Mindig tiszta, vonzó nézőterén fiatalok és idősek egySzabadköművesság Magyarországon A magyarországi szabadkőművesség történetét dokumentáló, páratlan gyűjtemény került a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába. A mintegy 1500 jelvényt, iratot, könyvet, metszetet, üvegpoharakat, fényképeket, textilt tartalmazó történelmi tárgygyűjteményt most dolgozzák lel a múzeum szakemberei. Képünkön: Arzél Eszter muzeológus a szabadkőműves gyűléseken viselt bőrkötényekről méretet vesz. Dokumentumok a szülőföldről Példamutató orvos elődök íA m* loBtrSrik kClytee- — er. tez a szólás, amelynek hafjat&n (nem tudom, kj hogyan van velői e sorok írójának azdnte kmvüilk a bicska a zsebében. Mivel többnyire olyan esetben idézik a szóhanforgó mondást, amikor valakinek kisebb-na- gyobb ballépését, a társadalmi élet normáit sértő magatartását igyekeznek leplezni. Ha a7, illető falunkbéli metán szegről-végről a rokonsághoz tartozik), vagy ugyanaz a szakmánk, beosztásunk, hasonló sorból származik velünk, azonos korosztályú, egyeznek neveltetésünk körülményei, azonos az iskolai végzettségünk, ugyanabba a társaságba járunk, esetleg egy műhelyben dolgozunk, akkor neki — ellentétben másokkal — többet megengedünk. Hajlamunk van rá, hogy elnézzük a szűkebb közösségbe tartozók tisztessegtelen viselkedését mások rovására. ha ez nem minket, az egyazon ..brancsba” tartózó- két károsítja. A kirekesztett szemetes esete A szociológiai tudomány művelői ezt a jelenséget úgy magyarázzák, hogy mindenütt, ahol emberek élnek — lakó- és munkahelyeken, iskolában és társasutazáson — láthatatlan, de nagyon is valóságos korlátokkal körülkerítve csoportok szerveződnek. Egy- egy ilyen mim közösség tagjai szorosan összetartoznak, s szigorúan kirekesztik a kívülállókat. Közhely például, de, gyakorlati igazság, hogy érdemes a főnök „jóembereinek" körébe tartozni. Mert akár forgácsoló szakmunkás. varrónő, vendéglátóipart felszolgáló, nyomdai bera könö vagy kórházi osztályos orvos az ember, korántsem közömbös, hogy hol'd osztják be. liehet „haj- tós”. viszonylag jó keresetet eredményező „nagyoláson”, vagy a dvékást megizzasztó «zaporátlan. éppen ezért nem elegge kifizetődő precíziós munkadarabon dolgozni. Az egyik gépen könnyű munkával 1« sok a kereset, a másikon — mert gyakran el romák, régimódi, gyengébb minőségű anyaggal üzemel és így tovább —, ha az ember megszakad, akkor sem jut egyről kettőre. A felszolgálók olykor szívesebben választják az alacsony besorolású „késdobálókat”, mint az. elegáns vendéglátó- helyeket mert ahol sok a beszeszelt vendég ott jócskán csordogál a borravaló ia. Ez ögyben a fantázia túltesz a valóságos életen. Egy ízben a város tisztántartáPéldamutató orvos elődök „léptek” elém a minap. A Somogy megyei Levéltár és a megyei pedagógiai intézet közösen jelentette meg a Somogy jeles orvosai című kiadványt. Abba a sorozatba tartozik, amely a levél-tár közművelődési tevékenységét fémjelzi. A sorozat ■ tizenötödik kiadványát dr. Bodosi Mihály és dr. Franki József írta módszertani segédanyagként. Mi célból? Az orvosok életrajzából kitűnik. hogy nemcsak kiváló szakemberek voltak, hanem a közéletben is megállták helyüket. Példát mutattak a szülőföld és a haza szeretetében. mindenkor vállalták a harcot a maradisóggal szemben. Életük nemcsak a tanulóifjúság számára lehet példa, hanem mindazoknak, akik az orvosi pályát választják majd élethivatásul — írják a szerzők bevezetőül. összecsengő mondatok ezek napjaink igényével. Azzal, hogy a szakemberekre óriási felelősség hárul a közéle- tiségben is. Nagyon szép példákat mutatnak be a szerzők a somogyi orvos tár* ■óért felelős váTlalet me vény beosztású dolgozója keresett fel. Azt panaszolta, hogy valmilyen rejtélyes oknál fogva — vagy inkább, mert íjincs megfelelő helyen „jóembere” — öt minden jóból kirekesztik. Kérdeztem: Hogyan ? Ügy — válaszolta —, hogy míg mások olyan utcákat kapnak munkaterületül, ahol kizárólag gépkocsik közlekednek, s jómódúak a lakók, addig neki csupa olyan kültelki utca jut, ahol még gyakoriak a lófogatú stráfkocsik (ezek maradandó következményeivel), s nem akad házmester, aki a járda rendben tartása vagy a kukásedény körüli szolga latkészség okán némi borravalóban részesítené. Láthatatlan erővonalak Amikor elkezdődött az * folyamat, amit manapság munkahelyi átcsoportosításnak nevezünk, s a piaci igények változása okozta gyakori termékváltással magyarázunk, csaknem csődbe került az egyik nagyvárosi vállalat üzemegysége. A környékbeli kisüzemekből irányították át dolgozókat a betöltetlen városi munkahelyekre. ám az itteni szaktársak bizalmatlanul, minden segítségtől elzárkózva fogadták a „falusiakat”. Hosszadalmas rábeszéléssel, a vezetőség és a mozgalmi testületek embereket győzködő agitáeiója után sikerült úgy — ahogy tompítani a törzsgárda és az újonnan, jöttek közötti ellentéteket. Hogy mennyire károsan befolyásolja a munkahelyi légkör efféle romlása a teljesítményeket, azt mondani se keLl. A klikkek harca persze korántsem a fizikai munkahelyen dolgozókat jellemzi leginkább. Éppen fordítva. Ott a legveszélyesebb, a legélesebb az eltérő érdekcsoportok háborúskodása, ahol kilóra, darabra aligha mérhető szellemi tevékenység folyik. Nem titok, hogy a kutató vagy oktatási intézetek, az egészségügyi vagy művelődésügyi intézmények háza táján olykor sok ember életét keseríti az intrika. Az érdekkörök láthatatlan de nagyon is érezhető erővonaladnak hatása néha furcsaságokat produkál, s éppen annak kedvez, aki — valamely véletlen folytán — kimaradt a „tojásból”. Sü- völvény újságíró korában e cikk szerzője akkori munkahelyén váratlan előléptetésben részesült. Kisíőnöknek nevezték ki, s eleinte — gyermeteg módon — értékes tulajdonságai korai felismerésének vélte a sikert. sadalom tizennyolcadik és tizenkilencedik századi történetéből. S ne gondolja az olvasó, hogy csak a távoli századokban fedeztek föl példaképeket — hiányolnánk is. ha így lenne —, a kiadvány bevezetőjéből megtudtuk: a huszadik század lesz a kiadvány folytatása. Őrzök egy hasonló füzetet 1973-ból: dr. Franki József tanulmányát abban az időben a megyei kórház adta ki, s témájában rokon a kilenc évvel későbbivel. Csakhogy a kórházi füzet nem szolgálhatta azt a célt, amit az újnak szántak a kiadók. A bemutatott orvosok száma csaknem megkétszereződött a szerző páros együttműködése során, s valóban élőén jelenítik meg a somogyi orvospanteon alakjait. Nyilvánvaló pedagógiai szándék vezette őket. A tizenöt, a tizennyolcadik és a tizenkilencedik századi orvosok munHolott egészen más volt az indíték. Mivel a nagyíőnök és a helyettese ádáz harcot vívott, hogy melyikük „embere” kerüljön egy megüresedett posztra: s lévén kiegyenlítettek az erőviszonyok, kompromisszumot kötöttek. Hogy egyikük tábora se gyengüljön vágj' erősödjön. a status quo érdekében, úgy döntöttek: kineveznek egy olyan semleges egyen t, nemrég jött újfiút, aki se ide, se oda nem tartozik, se nem oszt, se nem szoroz. Az új kibontakozása Az igazságnak tartozom azzal, hogy a világért se hagyjam ki: léteznek olyan kisközösségek, amelyekbe noha nehéz bekerülni, s jól jár, akit befogadnak, a kollektíva tevékenysége mégsem keresztezi, hanem éppen hogy előbbre viszi társadalmi céljaink elérését. Erre akkor döbbentem rá, amikor egyik dunántúli neves építőipari vállalat állami díjas brigádjával volt alkalmam megismerkedni. A munkatársak előtt őszinte becsülete, rangja volt az itt dolgozóknak. Egy fiatal kőműves elárulta: egyetlen vágya, hogy egyszer majd ő is ennek a brigádnak a tagja lehessen. Igaz, hogy minden munkából ők kapják a legnehezebbet, szakmailag és emberi tulajdonáguk tekintetében csak a legkiválóbbak állják a sarat közöttük. Dehát éppen ezért! Hasonlóan nagy megbecsülés övezte a csillogó szénmezóirői nevezetes vidék kormánykitüntetéssel elismert bányász brigádját. Aki itt megállta a helyét, az esetleg nem hat—nyolc, hanem 12—14 ezer forintot vitt haza havonta. Persze nem mások rovására. S nem kizárólag a fizetési borítók vastagsága, hanem a társadalmi munkák, az önművelés vagy az önzetlen közösségi áldozatkészség tekintetében is az első sorokban álltak. S míg apáink idején csak hosszú évek után, a mesterek fogásait ellesve hághatott az ifjúmunkás a „segédurak” körébe, addig a példaként felhozott brigádok olykor a legreménytelenebbnek 'ítélt „nehéz fiúkat” is maguk közé fogadták, mondván, vagy megszoknak vagy megszöknek. S többnyire az előbbi következett be, hála a brigád- tagok tapintatos, de kemény pedagógiai módszereinek. Szemünk láttára bontakozik tehát ki egy új, követésre érdemes mai formája a „munkahelyi érdekközösségeknek”. V. J. kásságának ' bemutatásával kirajzolódik előttünk Somogy egykori élete: hiteles eszköz lehet akár a történelemtanár kezében is ez a kiadvány, s buzdító a honismerettel foglalkozóknak. A legkorábbról ismert adatok szerint Somogy első megyei orvosát — s akkor az egyetlent — dr. Topó Jánosnak hívták. 1740. március 14-én a Marcaliban tartott közgyűlésen mutatta be az alispán. Feladata a szegény adózó nép gyógykezelése volt. Őket ingyen kezelte, a megyei adópénztár költségén pedig gyógyszerrel is ellátta. A nemesek a hivatalos díjszabás szerint fizettek a gyógykezelésért. Topó János diplomáját három pecséttel igazolta: Páduában tanult, a kor leghíresebb egyetemén, illetve Velencében, és egy német városban is elismerték tudását. A kor tele volt különböző népbetegségekkel. Ezekkel kellett fölvenniük a harcot a somogyi orvosoknak is. ■ Ifj. Gömöry Dávid a vérhasjárvánv megakadályozása mellett elsőként foglalkozott fürdőterápiával. Csokonai Vitéz Mihály somogyi barangolásának egyik állomása volt Hetíreheíy: ott gyógykezelte a költőt dr. Varga István, aki nemcsak a patikaszerek birodalmában volt jártas, hanem az irodalomban is. „Stephanus Varga” 1800-ban megrendelte Csokonai poétái munkáit... Dr. Babócsay is foglalkozott a hévízi meleg forrásokkal, azok gyógyászati alkalmazásával. Emellett kora kiemelkedő műveltségű orvosa. volt. Voltaire és Rousseau nagy hatással volt rá; kéziratban maradt fenn „Kanizsa privilegizált története” című munkája. Dr. Csorba József tevékenységéhez fűződik a megyei kórház fölépítésé, .a megye első és egyik legfontosabb heiytor-. téneti forrásának publikálása. Wehle Ferdinand Alajos alapította az első somogyi . orvosi könyvtárt. Közülük dr. Fodor Józsefnek van csak szobra; az ő tevékenysége a népegészségügy fejlesztésében nyilvánult meg. A fürdőgyógyászat első hazai tanára a Böhönyén született dr. Pethe Zsigmond volt, a Balaton vidékén kezdte fürdőorvosi tevékenységét a szabadságharc kalandos életű orvosa. A szemészet nagy egyéniségei között tartják számon a somogyi származású dr. Sik- lóssy Gyulát: dr. Tóth Imre Ságvárról Selmecbányára került és ott a bányaművelés biztonsági követelményeiért harcolt. Dr. Eröss Gyula vetette föl az elsők között az elhagyott gyerekek ügyének fölkarolását, öt — mai szóval — a családvédelem úttörőiéként tarthatjuk nyilván. Dr. Szigeti Gyula János a megyei kórház korszerűsítését, bővítését vállalta orvosi munkássága mellett. Megannyi példakép. A hivatás és közéletiség összetartozásának sosem feledhető élharcosai. R. B. aránt megtalálják szórakozásukat. Az ifjúsági filmklubok vetítéseit avatott előadók általános esztétikai és filmesztétikai előadásai teszik maradandóbba. A közelmúltban a nyugdíjasok részére szervezett a mozimúzeum kedvezményes áru klubelöadásokat. Rendszeres látogatói a gyermekfilmve- títéseknek az óvodások, a Kisfaludy és a Krénusz János Általános Iskola tanulói. A mindössze 107 ülőhelyes mozi nem hangoskodhat a reklámmal. Aki egyszer már élvezte a kitűnő minőségű vetítést, a személyzet figyelmességét és udvariasságát', a családias hangulatot, az gyakran visszatér. Máris kialakult a törzsközönség A múlt év áprilisában megnyílt mozimúzeumban 1982. március végéig 387 filmet vetítettek, az 591 előadást 45 080 néző tekintette meg. A legnagyobb sikerű előadásként a Mephis- tót könyvelték el. A nálunk rendezett magyarországi ősbemutatón Szabó István, a film azóta Oscar-díjat nyert, világhírűvé nőtt rendezője is részt vett. A Somogy megyei Mor.i- üzem Vállalat és a Mozimúzeum társadalmi vezetősége a kiállítások és a klubelö- adások látogatottságának bővítésén munkálkodik, különösen a tanulóifjúság körében tervezi az intézmény népszerűsítését. Ehhez útbaigazításul szolgálhat Varga Csabának, a gépészeti szakközépiskola tanulójának véleménye: „Ha érdekes filmet sejtek a műsorban, akkor szoros elfoglaltságom ellenére is szívesen jövök a Mozámúzeumba.” Ludván Zsolt, a Táncsics Mihály Gimnázium tanulója szerint az ifjúsági sorozatok összeállítása , jól sikerült, a fiatalság szívesen látogatta. „Hát nem nagyszerű dolog látni azokat a filmeket, amelyeket szüléink láthattak ifjúságuk idején, és mi csak filmtörténeti könyvekből ismerhetünk ?! A múzeum fejlődőképes. Ha sikerül bővítése, akkor a Pannónia Filmstúdió átadja Az animációs film története című mozitechnikai kiállítás anyagát, és helyet adhatunk a Magyar filmtörténeti kiállításnak is. Szabó István emléksorait idézem: „Nagy öröm látni ezt a szép múzeumot, mert azt bizonyítja, hogy vannak, akik szeretik és fontosnak tartják a mozit., és tesznek is érte. Példamutató ez a Mocoiház, tudatosan Ház, nem csak múzeum. Bár más város és Budapest is rendelkezne vele!” K. B. Pedagógiai tanácskozás Pécsett Idén hazánkban rendezik meg a szocialista országok pedagógiai folyóiratai főszerkesztőinek nemzetközt tanácskozását. Az ezúttal ötödízben sorra kerülő tudományos eszmecserének május 18 és 21. között Pécs ad otthont. A tanácskozásra Bulgáriából, Csehszlovákiából, Kubából, Lengyelországból, az NDK-ból, Romániából és a Szovjetunióból várnak vendégeket. A magyar résztvevőkkel együtt 13 i folyóirat vezetői konzultálnak a pedagógia időszerű kérdéseiről. Elsősorban azt vitatják meg, hogy a neveléstudomány legújabb eredményeit, a kutatások tapasztalatéit hogyan lehet mind gyorsabban és szélesebb körben alkalmazni az iskolai oktatás gyakorlatában.
