Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-08 / 82. szám
CHE Senki csak Tamás A ehe (kedves) szócskát illesztik annak a nevéhez spanyol nyelvterületen, akit szerete tűkbe fogadtak az emberek. Che járt közöttünk kedden este: Cseh Tamás. Ki ő, mi ő? — Megfogal- mazhatatlan. Ha azt mondom, nagy művész, az kevés. Kék pulóveres, fekete bársonyfarmeres, karcsú alak; keskeny, kedves férfiarcában barnászöld szemekkel, barna apródhajjal. Fiatal férfi az utcáról, közülünk, és mégis egyedi, másolhatatlam, mert a csodatévők másolhatatlanok... Cseh Tamás a messiások közül való, aki azzal vált meg minket, hogy önmagunkra ismertet dalaival, tudatzugokból fényre hozva azokat a felismeréseket, igazságokat, amelyek nélküle és egy másik varázsló, Bere- ményi Géza nélkül bennünk sohasem kapcsolódtak volna axiómává, mert szavakba önteni képtelenek vagyunk. Az a katarzis, az a tűzben tisztulás, amelyet műsora alatt és után éreztünk, olyan nagy, olyan megrendülést okozó volt, mint legnagyobb színházi élményeink pozitív sokkhatásai: a Kohl- hass Mihály-i dráma után, az Emigránsoknál, a Marat halálánál... Arra a fiúra jól emlékszem. aki Csillebércen az úttörővezetőképző táborban színpadra állt és énekelni kezdte: - „Twist again....” Zenekarának tajai disszidáltak, ő akkor már egyedül állt pódiumra. Az a Cseh Tamás még nem volt che. Húsz év telt el azóta. Rajzot tanított. Egy kocsmában találkozott a Géza nevű fiúval. És ott, akkor megszületett a Désiré és az ócska cipő dala. Aztán Tamás már sohasem írt többet angol nyelvű, magyarul dadogva szóló dalokat. Nem volt szüksége tovább e mankóra, mert fölkelt, és járt! Cseh Tamás egy nemzedék — generációm — Magyarországát énekli, életérzésünket kocsmaasztal mellett, sörhabból szivárványt fonva. Hogyne csorbulnának ki a hetekkel előbb megfogalmazott kérdéseim itt, a fehér asztalnál. amikor műsora után az a gép nem tud leszállni bennem. Sehol egy repülőtér, csak a vonzás erőtere, amelyet tévés szerepléseikor. lemezeinek hallgatása közben is érzékeltem, s amely nem eresztett. Erőtér, bűvkör — mindegy minek nevezem. Azért maradnak a jegyzetfüzetben mondatok. (Hogyan hogy örökíróm kekje nem váltott vörösbe?) Mondatok. ' Azt mondja Tamás: „Katonafajta vagyok. „ Amikor abba akartam hagyni egy évre, hiányzott a dolgok végrehajtása. A lövészárokban feküdni tétlen: ildomtalan.” És ezt is mondja: „Rá kellett ébrednem, nem vagyok nézelődő típus ..Ezt: „A lemezek azért készülnek, hogy megmaradjanak a dalok. 2024-ben reszkető kézzel felnyúlhassunk értük. Szerencsés műfaj, sűrítve rajtuk ott van minden. A lenyomatunk! Amit egy dal megtehet, nem teheti meg egy regény, egy színházi előadás ... Fölismerik majd ezt a kort, ezt a mi tanácstalanságunkat, és szándékunkat a jó felé kitörni ...” Arról a húsz evvel ezelőtti fiatal fiúról is pontosan fogalmaz: „Ha akkor benéztem a vasúti pénztárablakon,' egy nőt láttam. Ha ma benézek: sorsot!” Éli a jelent, á kissé beszűkült horizontú reményt is megenek- li tálán majd Géza segítségével legközelebbi műsorában. Most a Frontátvonulás címűt adta elő. Előadta? Élte. magához emelve bennünket! Eesédi, a műsor egyik szereplője Vízi Miklóst keres.! a mindig csúcsforgalmú pesti utcán. Mert Vízi kezéből a kiejtett poharak nem zuhannak a földre, hanem lebegni kezdenek. Vízi utazni készül a Keleti pályaudvarról, itthagyna mindent. És ezen az elátkozott pályaudvaron — ahová nem érkezik és ahonnan nem indul vonat — ott van mindenki, emberekben meg- személvesülve egész Magyarország. Egész életünk. A bányászlányból lett pénztárosnővel az építés korszaka, apjával a múltunk, a dizőzzel a polgári kultúra, amelyet robbantani igyekszik a vidéki kultúros, és ott vannak a bankettezők... Ez a pályaudvar Magyarország, az a vonat nem idegenbe indulna, de éppen a megálmodott hazába, abba, amilyennek képzeltük. Csak az indulóból ne legyen menüett! És Eesédi is találkozik Vízit keresve mindenkivel, még Sas elvtárssal is, aki hajlandó garanciát vállalnia a jó szándékú nemzedékért. „Maguknál vannak maguk?... Maguknak csak egyik fele van itt!” — ennek ellenére kezeskedik az ecsédikért, a vízikért. Hogyan lehetne a valóság talajából, ebből a pocsolyás televényből mintákat vevő, s azt arannyá bűvölő * prózáról, dalokról képet adni? Nem tudom. Én nem tudok. Nem tudok írni arról sem, eg.v-egy gesztusával hogyan csavar ujjai köré bennünket Cseh Tamás. Hogy milyen döbbenetes erejű színész. előadóművész. Mai ig- ric. Sámán! Önmagát elégető fehér mágus. Megszállott és hipnotizőr. Jár a Vízen, és nem süllyed el . . . Az a vonat mégiscsak indulóban van, Tamás. Át az üvegcsarnokon, száll majd utcák és terek fölött, és az ablakokban boldog emberarcok. Hadd kapaszkodjam legalább a legalsó lépcsőn egyensúlyozva a -foggantyúvasba, Tamas! Leskó László KÖNYVESPOLC Régi emlékiratok A helyzet kalandregénybe illene. Két fiatalember bujdosott a Bükk más-más tájain az osztrák csendőrök elől 1849 telén. Egyikük egy tardonai házacskában húzódott meg, másikuk barátjának kastélyában igyekezett átvészelni a kemény telet Bánfalván — hogy azután külföldre szökhessen. S mit tehetett magányában a két ifjú! Természetesen emlékeit vetette papírra; hol a szabadságharc apróbb-na- gyobb győzelmei okán érzett lelkesültséggel, hol dühvei es szomorúsággal a vereség miatt. Egyikük szinte gyerek volt még: a huszonötödiket taposta. A neve: Jókai Mór. A korosabbik: Vuko- vies Sebő. Szerb származású, magát magyarnak valló jogász, a . reformkori haladó értelmiség egyik vezéralakja, a jobbágyfelszabadítás élharcosa, majd kormánybiztos Vécsey és Damjanich hadteste mellett, később Szemere kormányának igazságügyminisztere. Európai műveltségű és gondolkodású férfiú. S mit tesz a véletlen? Az egyidejűleg keletkezett két emlékiratot szinte egyszerre fédezte föl az utókor. Két esztendeje Jókainak — lapunkban is méltatott , — naplója hozta lázba a közvéleményt, a napokban pedig Vukovics emlékiratai kerültek az üzletekbe a Magyar Helikon ftuíKkiZciűd.üán, a negyvennyolcas dokumentumokat oly nagy buzgalommal és sikerrel kutató Katona Tamás szerkesztésében és utószavával. Izgalmasabb foglalatosságot nehezen találhat a múltunkra kíváncsi olvasó, mint e memoárok összehasonlítását: a szilárdan, szinte makacsul köztársaságpárti, mindvégig Kossuth környezetéhez tartozó miniszter elemzéseit korántsem mindenütt lehet közös nevezőre hozni a Nyáry-hí- vő, békepárti Jókai következtetéseivel, a forradalmár jogász felfogását a „fontolva haladó”, reformista íróéval. Hogy mindkét műnek mégis nemzeti önismeretünk nélkülözhetetlen alkotóelemévé kellene válnia, annak oka: a két szerző vitathatatlan tárgyilagossága. Más kérdés, hogy ez az objektivitás a Vukovics- emlékiratokrtak csupán tartalmában rejlik, stílusában egy csöppnyiire sem az. Az írást. amely a győzelmes szolnoki ütközettől a reményeket végérvényesen szer- tefoszlató júliusi napokig terjedő négy hónap történetét dolgozza föl, lépten-nyo- mon remek szépirodalmi teljesítmények tarkítják: szépséges kis arcképek a sokszor elviselhetetlenül indulatos és goromba, de honvédéit fanatizálni képes Damjanichról, a stratégaerényeiről hires és katonai kozott makulaten legyeimet tartó Vécsey Károlyról vagy ■Vetter Antalról, a kimért és okos fővezérről s azokról a/, öreg tisztekről, akik inkább szívükkel, mint tehetségükkel segítették szabadságharcunkat: Kiss Ernőről, Dem- binskiről. Dóré kis hősmítoszok válnak semmivé e jellemzések nyomán, s rögvest eltűnnek szemünk elől az azóta rikító piros-fehér- zöldre mázolt díszleted is, midőn a honvédsereg egyikmásik zászlóaljának rablásairól, véres kegyetlenkedéseiről, a nemzetiségiekkel szemben tanúsított martalóc- magatartásáról olvasunk elszomorító leírásokat. Szinte bénít a döbbenet: hogyan játszhat el egy kicsiny nép egy óriási lehetőséget, ha a higgadt helyzetelemzés helyett az indulatok kerülnek felszínre, ha nincs szervezőerő. amely a lendületet szabályozni, fegyelmezni tudná... Ha a ködösítő szóvirágok demagóg bajnokai letorkolhatják, háttérbe szoríthatják azokat, akik óva intenek a megfontolatlan, köny- nyelmű lépésektől... Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik Kossuth és Görgey viszonya is, amelynek elemzése szinte vörös fonalként húzódik végig Vukovics emlékiratain. Különös. hogy épp ezeknek az eszmefuttatásoknak a lényegé egyezik szinte pontról pontra Jókai véleményével. A kannanyzo ke«?ekenyBeg0l Népművészet a faluból Mezőgazdasági dolgozók megyei kiállítása tartózkodóan, olykor gyanakvással szemlélő író és a nagy államférfi baráti köréhez tartozó igazságügyminiszter egyaránt számos példával bizonyítja Kossuth gyakran befolyásolhatóságba átcsapó bizonytalanságát, hajlamát a megfontolatlan „huszárvágásokra” vagy ellenkezőleg: a bajok „elkenésére”, például a sikkasztással — Vukovics szerint is jogosan — vádolt „gyémántos” belügyminiszter, Madarász László ügyében., Ugyanakkor esetek egész sorával, idézetek tucatjaival cáfolja Vukovics azokat az otromba vádakat, melyek szerint Görgey Artúrnak a Habsburgok iránti lojalitása, ridegsége, sőt árulása lett volna oka szabadságharcunk bukásának. A történetekből és levélrészietekből egy szerény, a legcsekélyebb katonai kezdeményezést is egy kolosszális sakkjátékos józanságával kiszámító óriási hadvezér s egy ízig-vérig magyar ember képe bontakozik ki. Aki ráadásul — bár kifogásait sohasem titkolta — istenítette a kormányzót... Egy hallatlan türelemmel és fölkészültséggel mérlegelő szemtanú vall itt — azok ellen, akik a jelenségek racionális föltárása helyett bűnbakkereséssel ’ igyekeztek — és sajnos, igyekeznek ma is — magyarázni az elmulasztott történelmi lehetőségeket. Seregnyi sematikus elmélet: kiirtására is szolgálhatnak ily módon a feledhetetlen érdemű kormánybiztos és miniszter forrásértékű, olvasmányos emlékiratai. L. A. Oscar-díj után Kis Böck új szerepben Szabó István Oscar-díjas Mephistójában kulcsszerepet játszik a kaposvári Csiky Gergely Színház népszerű művésze, Komlós István is, aki épp a napokban kapta meg a már világhírű magyar filmrendező táviratát, amelyben még egyszer megköszöni az értékes színészi munkát. Kis Böck alakítója most új film forgatásán vesz részt. Sándor Pál ezekben a hetekben rendezi a Szerencsés Dánielt. Ebben fontos szerepet bízott Komlós Istvánra. A Mezei András novellája alapján készülő filmben — amely 1956-ban játszódik — a kaposvári színművész disszidálni készülő apát alakít, aid elrabolja feleségétől az iker lányokat, és a Nyugat felé tartó szerelvénnyel elhagyni készül Magyarországot. A vonaton utazik Szerencsés Dániel és Angeli Gyuri is, a két barát. Ütjaik mégis elválnak majd. A forgatás — Tóth Zsuzsa irta a forgatókönyvet — egy romos utcában kezdődött, majd egy korabeli mozdony vontatta szerelvénye® folytatódott. Négy-ötszáz főnyi statisztéria szállt vonatra, s utazott két hétig többször is Csornád és Veresegyháza között. Megkérdeztük Komlós Istvánt arról is, kik alakítják a többi szerepet. Rudolf Péter, Sóti János, Szerb Katalin, Zsótér Sándor, Nemcsak Károly. Major Tamás^ Törócsik Mari, Margittay Ági. Temessy Hédi, Kern András, Voith Ági nevét is említette. A kaposvári Csiky Gergely Színház művésze egyébként a Szélkötő Kalamona eímű gyermekelőadás egyik szerepére is készül. Egy ötökké éhes, örökké fázó „moncsi- csi” majmot alakít majd. L. L. Ösztönző szerepre vállalkozott a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Somogy megyei Szövetsége a megyei művelődési központtal, az Állami Gazdaságok Országos Központjával és a Medosz megyei bizottságával. A mezőgazdasági dolgozóknak meghirdetett második megyei népművészeti kiállítás egyben válasz is a kezdeményezésre. A kaposvári Killián György Ifjúsági és Üttörőmű- velődési Központban a múlt hét végén megnyílt bemutató egyaránt dicséri a tsz-szövet- séget a.pályázatért és a résztvevőket a rangos népművészeti alkotásokért. Tizennégy díjat, illetve munkajutalmat osztottak ki az indulók között. Nívós hímzések, varrottak, faragások kerültek ká a pályázók kezéből. Aligha vállalkozhatunk most arra, hogy „megfejtsük” ennek okát. Az olvasó is fölidézheti megyénk gazdag hagyományait, hiszen Buzsák, Karád hímzés világa jól érvényesül ezen a kiállításon is. Azaz tudatossá vált — s ezt általában elmondhatjuk a mezőgazdasági dolgozók második megyei népművészeti kiállításáról — a hagyományőrzés. Előttem van az első megyei népművészeti kiállítás anyaga. amiről akkor szintén dicsérettel szóltunk. Az idei a mai divatviselet és a nép- művészeti hagyomány ötvözését vállaló hímzett ruha, annál több az eredeti funkciónak megfelelő kézimunkái. Nyilván nehezebb a stílus- egységet megteremteni egy mai, divatos szoknya — blúz népművészeti „átvarázslásá- val”. A faragások, sajnos, szerényen képviselik megyénk népművészeti örökségét. Kevés ilyen munka érkezett a pályázatra, a választék sem gazdag. Mindenesetre szívesen ajánlhatjuk a megyeszékhely lakóinak megtekintésre ezt a bemutatót: fiatal, felnőtt örömét Telheti benne. Első .díjjal jutalmazták Járfás Józsefné buzsáki ráté- tesét és Kövest Ferenc mívesen megmunkált fatálát. Második díjas Deák Jánosné keresztszemes hímzése, Róka Gyula faragása, Keresztes Istvánná karádi hímzése. Többen kaptak harmadik díjat: Paksi Istvánná, Türgye- si Józsefné, Schmidt Antalné, Tóth Mihály, Ács László. Munkajutalomban részesült Pázaurek Györgyné, Kovács Pálné, özv. Vigh Károlyné. H. B. Sikeres „Utazás” lusos, jól alkalmazott népművészeti. motívumokat láttunk az ifjúsági házban. Kevesebb Csaknem 130 ezren keresték föl az Utazás ’82 kiállítást: ötven százalékkal többen. mint az előző évben. A belföldi kiállítók 1612 programot kínáltak — ennek több mint fele hazai túraajánlat volt. A nagy érdeklődést jellemzi, hogy megközelítőleg egymillió-nyolcszázezer forint értékű program kelt el, s várhatóan a kiállítás után még tovább növekszik , ez a szám, hiszen a látogatók 72 tonnányi prospektust vittek magukkal... A megyei idegenforgalmi hivatalok fölkészülése a kiállításra sokkal alaposabb, átgondoltabb volt, mint az ed digi években bármikor, s ez eredményeikben is megmuérettebb. Kiteljesedtek az igazi értékek! Véletlenül sem találtunk kirívó, esetíeg gyenge munkát. (Nehéz dolga lehetett a zsűrinek.) Stítatkozott. A tavalyi 55 programhoz képest az idén a 19 hivatal csaknem 300-at ajánlott a kiállítás látogatóinak, közülük nyolcvanat kedvezményesen. A 11 utazási iroda közül a COOPTOURIST készült fel a legalaposabban a kiállításra, 30 féle programot ajánlott a látogatóknak, s mindennap más-más belföldi utazásból adott kedvezményt. Az iroda bevétele elérte a 450 ezer forintot.
