Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-29 / 99. szám

Kodáfv-masorok a televízióban Kodály Zoltán születésének századik évfordulóján alkotói és emberi nagysága előtti tiszteletadásl-a készül hazánk és a nagyvilág. Az ünnepi rendezvényekből és a Kodály szellemében történő zenei is­meretterjesztésből kiveszi ré­szét a Televízió is. Noha a zeneszerző születésének dátu­ma december 16-a — s 1983 tavaszáig tartanak a rendez­vények — az események már ez év tavaszán megkezdőd­tek. A televízióban az első reprezentatív műsor április 10-én hangzott el; Kodály Zoltán Budavári Te Deumát közvetítették a budavári . ko- ronázótemplomból Tokody Ilona, Takács Klára, Gulyás Dénes, Kováts Kolos vala­mint az Ifjú Zenebarátok Kórusa és a Magyar Állami Hangversenyzenekar közre­működésével, Ferencsik Já­nos vezényletével. A Budavá­ri Te Deum a Kodály-évben még háromszor hangzik eL A Televízió Kodály-műso­rai az 1982—63-as évben 1306 percnyi időt töltenek meg — ebből 600 percben hangver­senyt, 300 percben új felvé­telt közvetítenek. Műsoraikat azzal a céllal szerkesztették, hogy Kodály zenéje, emberi alakja szélesebb tömegek száméira is jobban megköze­líthetővé váljon. De ne le­gyen kampanvsaerű, tolakodó a műsorok elosztása. Az élő hangverseny-közve­títések szinte az egész Ko­dály-zenekari oeuvre-t felöle­lik. így hallhatjuk a Színházi nyitányt, a Szimfóniát, a Psalmus Hungaricust, a Con­certo! Hallhatjuk Kodály egyszerű és vegyeskarra irt kórusmüveit, dalait, a Mátrai képeket, a Karádi nótákat, a Lengyel László című játékot, valamint a Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Csokonai Vi­téz Mihály, Vörösmarty Mi­hály. Ady Endre verseire írt dalokat. Közvetíti a Televízió az Éneklő ifjúság mozgalom ünnepi hangversenyét a Ze­neakadémiáról, a Jeunesses Musicales zenekarának dísz- hangversenyét a pécsi székes- egyházból. az iskolai és ifjú­sági énekkarok hangverse­nyeit. hármas körkapcsolás­ban Szegedről. Pécsről es Bu­dapestről. Jelen lehetünk — a kamerák segítségével — a budapesti zenei hetek nyitó hangversenyén (szeptembe* 25-én) az Erkel Színházban, az október 1-i hangversenyen, amelyet a zene világnapján rendeznek, december 16-án a centenáriumi díszhangverse­nyen vagy*az 1983. március 19-i koncerten, a tavaszi fesz­tivál megnyitó hangverse­nyén. Látványos felújításban szó­lal meg Kodály két daljáié- ka, a Székelyfonó (augusztus­ban) és a Háry János 1965-ben készült filmváltozata (kará­csonykor). A Galántai táncok és a Marosszéki táncok ko- reografálva kerül a képer­nyőre. A Kállai kettőst az Ál­lami Népi Együttes előadásá­ban tűzi műsorára a Tv. Lát­hatjuk Kis József filmjét Ko­dályról, és decemberben mu­tatják be az Úton Kodályhoz című 50 perces dokumentum- filmet. Jeles napok címmel kórus- naptárt indít a Tv szeptem­ber es junius között. Az első mű szeptember 1-én hallható Choros generosa — Regi ma­gyar diákköszöntő f?77 cím­mel. E sorozatban hangzik el a Liszt Ferenchez irt kórus­mű. a Siratóének, az Adventi ének, az Angyalok és pászto­rok. az Üjesztendöt köszöntő, a Talpra magyar, a Jézus és a kufárok, a Fölszállott a páva, a Huszt, a Pünkösdölő, Április 8-an kezdődött az Elő népdal sorozat, amely 11 alkalommal jeletkezik Raje- czky Benjamin előadásaival. A Legyen a zene mindenkiéi hatszor negyvenperces soro­zata ezt a Kodály idézetet választotta mottóul: „... ez a három szó: magyar zenei műveltség, sok évtizedre, ta­lán évszázadra szóló progra­mot jelent”. E sorozatban a legismertebb magyar zenepe­dagógusok szólalnak meg, ta­nítanak a képernyőn, este 6—7 óra között, főmúsondo­bén. Kapcsolódik a fcv-ben a Kodály-évhez és a mai ma­gyar zene propagálásához a MTV 4. karmesterversenye is. Egészséges táplálkozás Szójacsalád a kórházban A Balaton Élelmiszer- és Vegyiáru-kereskedelmi Vál­lalat bemutatót rendezett tegnap a Konzerv- és Pap­rikaipari Kutatóintézet új­donságaiból — a szójaéte- lekből, amelyeket a sziget­vári konzervgyár készít d a háziasszonyoknak, a ven­déglátóknak. A bemutatón remekeltek a szakácsok, az orvos az egészséges táplál­kozásról beszélt, a konzerv­gyár szakembere pedig a kényes magyar ízlésről... Dr. Angeli István megyei főorvos ugyan nem adott ínycsiklandó ételreceptet, de elmondta: az egészséges táplálkozás egyik „fő fegy­vere” a szójabab, illetve a belőle készíthető sok-sok étel. Előnyös a fogyasztása különféle betegségeknél, il­letve a diétás étkezésben. — Miért? — Kétszer több fehérjét tartalmaz a szójabab, mint a többi hüvelyes, ugyanak­kor fele annyi szénhidrát kerül a szervezetbe az ilyen ételből; növényiolaj-tar- talma az egészséges táplál­kozás „receptje” szerint szintén. Érkárosító hatása nincs a szójababnak, tehát gátolja az érelmeszesedést. — Jó ilyen felvilágosító szavakat hallani a túltáp- láltság korában. — Ügy vagyunk a szójá­val is, mint valaha a krumplival voltak: fogyasz­tásara rá kell beszélni az embereket. A szójabab bi­zonyítottan egészséges táp­lálék, ezt mutatják az ame­rikai adatok is. Jelentősen csökkent a szőj afogy asztás következtében és az ered­ményes dohányzás elleni küzdelem hatására az in­farktus. A kórház főszakácsa, Ne- Janos fe!tvesen kínait a Hüfönféte szőj atcésrítmé- nyekből, mert azok „önma­gukért beszélnek”. — Árulja el, hányféle étel készíthető ebből a csoda-élel­miszerből ! — Legalább húszflSle: s*ó­jakrémmel töltött sajtte­kercs, szójával töltött para­dicsom, szójás töltött ser­tésdagadó, gombás szójapör- költ, szójababgulyás.„ Ne feledkezzünk meg az édes- szájúakról sem: szójakré­mes tortát mogyoró® szója- krémet ajánlhatok tejszín­habbal ... — Húsétel, édesség, egy­azon ^nyersanyagból”, ez különös. Mi a titka? — Valóban pótolja a húst, csak megfelelően kell íze­síteni. A szigetvári kon­zervgyár ízesített krémeket is készít szójabab fölhasz­nálásával. Titka? A szója — elnézést a szakkifejezésért — homogen ízű. — Azaz: fölveszi minden­nek az ízét — ezt már ma­gam tapasztaltam —, amivel összekeverik. Könnyű vele bánni a konyhán? — Konyhakészen kapjuk; rövid idő alatt ízes étel vá­lik belőle. A termékbemutatók afféle ,. kor teshadj arat ”-nak felel- ' nek meg. Ilyen volt a teg­napi szójakóstoló is. A szigetvári konzervgyár áruforgalmi osztályvezetője. K adványi Tibor bólintott megjegyzésemre: — Jól mondta, korteshad­járat ez a mai bemutató. Helyesebben tálán: a mi cé­lunk az, hogy megismertes­sük a szójatermékeket a fo­gyasztókkal. Akik ismerik, azok a háborús évekre gon­dolnak. akik nem, azok nem is tudják, mire gondoljanak. A háborús evekben takar- maayszojavai patßifcak • pótolnivalót. Ez a szója tel­jesen más. Nemesített nö­vény; az iregszemcseieké ebben a dicsőség. — Mennyit képes gyárta­ni a szójából a szigetvári konzervgyár? — Korlátlan mennyiséget. — Jelenleg mennyit? — Négy seráz-ötszáz tonnát, — Hol van piaca e ter­méknek? — Elsősorban m. NOK- ban, lassan azonban itthon is kezdenek megismerkedni vele. Tavaly kétszázötven tonnát igenyelt a hazai piac. — Mennyibe kerül? — Nagyon olcsó. Egy ki­logramm tizennégy forint ötve« fillér... H. B, Káprázatos Kalamona J."l J- I-1 ■ j Egyszer hol nem volt Palkó és a gebe. (Dunai Károly és Rajhona Ádám.) ... volt egyszer egy fiú, Rontó Palkó. A mesében — abban a népmeséből stilizált mesében -*» nagyszájú, nem éppen rokonszenves fickó, aki a jótett után rögtön be is kasszírozza ■ a jutalmat, ilyen hangnemben: „Háláld meg rögtön, mert különben egy nagyobb tökét teszek rádT A md Rontó 'Pálunk aranyos, álmodozó légényike, aki legföljebb a' ciroksep­rűnek árt, de abból is babát formai. Hogy is _ lehetne os- tomyelvű fickó ? Akkor nem állnának mellé a gye­rek nézők az első pillanat­ban, itt a Csiky Gergely Színház Szélkötő Kalamona rumi előadásán. Kell a ro­konszenves bős! Méghozzá olyan, aki azért hasonlít is rájuk... A mese feltámadt az idei évadban a kaposvári szín­házban. Egy remekbe sike­rült Hókirótynő-előadás után most újabb — ezúttal a ma­gyar népmeséd kincstárból kiemelt — mese. Litvai Nel- Xinek köszönhetjük, aki meg­látta az Illyés Gyula szer­kesztette Hetvenhét magyar népmese e csodálatos da­rabjában a - lehetőséget a színpadi műre! A színpadi szerző biztos kézzel „dörzspapírozta” le az eredeti mese előadásba nem illő stüusfordulatait, büty­keit. Egy-egy mondatból egész jeleneteket kerekített, szabadj ara engedve a hét­köznapok láncán tartott fan­táziát; csak a színpad tör­vényeire ügyelt: a csodák fölidézhetek legyenek. Már a Pinokkió bemutatóján ki­derült, a mesétől korántsem idegen „horrorelemektől” nem kell félteni - a gyereket; a benne munkáló lelki me­chanizmus feldol­gozza a látottakat, és szinté burpkkal veszi körijl a tudat 'e tartományát. Ha belegondolunk, ez a nem minden ke­gyetlenség nélkül született mese ta­lán egy olyán aszá­lyos nyáron kelet­kezett valamelyik faluban, amikor minden nö­vény kiégett és nem ma­radt remény arra, hogy a telet ne kelljen átkoplalniuk az embereknek. Jobban mondva, a mese maradt a remény: a vágyak ily mó­don „teljesedtek be”. S kel­lett a magyarázat is a ke­gyetlen aszályra. A babonás képzelet megteremtette a szelet megkötő szörnyeteget, Kalamoná! Kalamona, mivel nem kapja meg a szép király­lányt — megköti a szelet.-* Rontó Palkó kondásgyerek elindul, hogy megszabadítsa népét a szörnyetegtől. Így kezdődik a színpadi mese, amelyben minden állomá­son szörnyűségesen szép dol­gok esnek hőseinkkel, Pal­kóval és a gebéből lett tál­tossal. Pogány Judit, aki a gyerekszínpadi tevékenység kezdetétől — a Csorba Ist­ván által létrehozott Hamu­pipőke-előadástól — annyi gyerekeknek szánt produk­ció részese volt, most ren­dezőként kamatoztatta tehet­ségét. És . „pazarolta” ‘azt, amit jobb híján e „földszin­tes” kifejezéssel gyereksze­retetnek írok. Valóban láto­másokat materializált szín­padra egy-egy jelenettel, É. Kiss Piroska díszletterve­ző és Pauer Gyula vendég jelmezes, no meg az álta­lunk nem ismert színpadi munkások, díszletezők segít­ségével. Majd’ minden újabb helyszín új csoda! Még a lá­zadó szegények csapata — Litvai „találmánya” — « gyönyörűségünkre van. Hát akkor a kornyadozó köszáii király, a remek Hunyad kürti György megszemélye­sítésében, a pompás moo- csdcsi majmocskával, akit Komlós István játszik nagy kedvvel! Aztán á királysá­gért versengő ördögcsapat, a kellemes meglepetést oko­zó Guttin Andrással mint ravasz Durumollyal! Már az eddigiek is érzékeltetik; hogy a Szélkötő Kalamona- előadás a Csiky Gergely Színház legjobb gyermekpro- dufccióinak „jogi utódja”. S még nem is beszéüWtafc ar ról a nagyszerű színészről, aki most parádésan bteo- nyítrja, hogy a gyermeksratt- ház a legnagyobb odaadást kívánja: Rajhona Adamréft Dánffy Sándor brummogó, cammogó mackópopé járói, Tapodi Gabi bocsáröl, Kará­csony Tamás, Nagy Mart, Kristóf Kati több »figarójá­rói. A szép királylányról. Lukács Csilláról, a királyt párról — Csemátk Árpád, Simány Andrea —, az örök- anyát elénk állító CaeM Kláráról: „... akármilyf gyerek, mégiscsak av en fi­am !” Arról a garabonciásból és sárkányból gyúrt szörny legrol, Kalamonáröl. »Krum Ádám alakit tesen. Az előadás leesmáMá, leglíraabb pillanatait megte­remtő Gőz Istvánról, te Károlyi Amy gyönyörű ue sét énekli a nagyon szép ma­nót szerző Darvas Fér ehtc dallamaira, Palkót, a kissé kötött mozgású, enyhén pa­nasz/*, hangú Dunai Károk, játssza: küzd a «ikerért- Tény, hogy vele éreznek a gyerekek. Fuchs László a ae- nekar vezető jé még egy lí­rai fintorra is futja „öUeá- tárából”: Liszt Szerelmi ál­mok szerzeményét „kevert be” .., Abban a csodálatos fHte­ralis világban, amit Pauer Gyula teremtett, első díjra Kalamona. másodikra a kó­szálj király, harmadikra , a majmocska vagy az ördögök jelmezét javasolnám. leów UIimM Apám, Szindbád Vendégségben Krúdy Zsuzsánál A Villányi úton még dü­börög a villamos, de ha va­laki az egjik mellékutcába tevéd, már csend fogadja. Valaha erre konflisok ko­cogtak, valaha — még bol­dogult úrfikorábán — erre is járhatott Krúdy Gyula, s háborítatlanul álmodozha­tott ama korról, „midőn nem volt háború, midőn legfeljebb gutaütés, végel- gyéngülés, lovagi párbaj vagy szerelmi búbánat szo­kott véget vetni az életnek". Útban az Alsóhegy úti házhoz, az író lányának, Krúdy Zsuzsánálc otthoná­hoz, úgy érzem, mintha visszaperegne az idő, s a nagyon is kézzel fogható je­len — nyers hangjaival, autórobajával, egyéb civili­zációs áldásaival — megfog­hatatlan jövővé zsugorodna, és megsejtett ízeivel eletre kelne a sok évtized előtti múlt... A falon festmény: Krúdy- portré, a szobában talán meg a margitszigeti vagy az óbudai lakásból való búto­rok és könyvek sora. Nem egy közülük az író pihente­tő olvasmánya volt. Krúdy Zsuzsa az apjá­ról beszél — oly érzéklete­sen, hogy szinte látom Szmdbádot. legendák nélkül, emberközelben. Délután, amikor a Dohány utcai Ott­hon-körbe hajtat, hogy taé és zsurnaliszta barátaival találkozzék vagy a Tabán felé indul, Kéhli kis kocs­májában, háborítatlan, csen­des borozgatásra. Leül az egyik sarokasztalhoz. Télidő járja, a tulajdonos felesége kedveskedni óhajt: felajánl­ja, hogy megmelegíti a bor! Az író szellemes válasza: „A menyecske melegen, a bor hidegen jó...” Sokszor azonban rövid az éjszaka, hazasürget a, haj­nal. Annyi múltbéli alak életre keltője, bóbiskol a konflisban. Otthon az íróasztal, a toll, a , lila tinta várja. A pen­zum apró betűkkel teleírt nyolc oldal —r több mint amennyivel Jókai adózott naponta. Fáradt. Nehezen megy az írás? 'Akkor se le­het abbahagyni: a szerkesz­tőségek várnak a tárcára, a novellára, s a pénz is kell, mert Szindbád nem ismeri a beosztást. Az első betű iniciálé lesz: akár egy óráig is lehet rajzolgatni, közben megjön a kedv. Már futnak egymás alá a sorok, reggel négytől délig egyetlen hiba, egyetlen javítás nélkül. A szívalakú hölgy titka. Ez volt az utolsó kézirat cí­me. Gonddal összehajtva ott hevert az íróasztalon, de Szindbád többé nem ébredi föl... Charon csónakjára szállt „írónak készültem, semmi másnak!” — Ezt vallotta, így élt. A család, a barátok, a szórakozás, pihenés csak másod-, harmad-, »negyed­rendű dolog volt neki. Negy­ven évet töltött alkotással, hiszen már tizenöt éves ko­rában publikált ötven re­gényt, több ezer novellát, és újságcikket hagyott hátra. Termékenységében túlszár­nyalta Jókait, holott a nagy író épp negyedszázaddal többet élt nála. Ismét a múltba zökkenek, újra Szindbád-Krúdyt lá­tom elmaradhatatlan bora mellett az égjük tabáni kis­kocsmában. Álmodozhat: tá­vol a világ zaja. Egy más korba képzelheti magát, él­het a régi Pest-Budán, maszkabálba jár a Redout- ba. Patikáriussal muzsikáltat, Nagy Ignác novelláit olvas­sa, a Kamon kávéházban, a zöld asztalon tekejátékot tró­nul, korheh'kedik Indali Gyulával, szenvedélyes já­tékos a Török Császárban, éjfél után rója a Belváros zegzugos utcáit S aztán az úton hazafelé a nyers valóságra ébred. Háború van, naponta ezrek halnak meg a frontokon. Máskor az újsághírek riaszt­ják: mk az értesülések, amelyeket barátaitól isme­rőseitől hall néha-néha a Prónav-legények, a b n ten­ni as különítmény tetteiről. Eszébe ,jut hogy a kurzus urai mellőzték, mert 1919- ben jobbat remélt. Az otthon nyugalmat *d, az íróasztal mellett ismét övé a múlt. Tudja, hogy csak az övé, sosem létezétt így, ő teremtette, formálta újjá. Menekülésképpen, vigaszul. — Van, aki fantáziájának erejével teremti hőseit, alak­jait — mondja Krúdy Zsu­zsa. — Apám az életből mintázta minden szereplő­jét. Regény- és novellaalak­jainak zömét én is ismer­tem. A Hírlapíró és a Ha­lál című művének zsurna­lisztája napról napra vendé­günk volt: Várkonyi Tituse (Várkonyi Zoltán édesapja). Apám erős oldala, íród ere­je a hangulatteremtésbe* rejlett. Bárki, bármelyik írását Std föl, néhány sor után már képtelen szaba­dulni ettől a sajátos világ­tól. Az Alsóhegy úton még háborítatlan a csend. A fák mögül mintha Szindbád te­kintete villanna rám. Lenn a Villányi úton a 61-es vil­lamos dübörög. De . Szind­bád még közöttünk a... F. L SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom