Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-06 / 80. szám
Ax első szemle után HP' . / Közepesei tetettek a pkenáfc Nem haladnak rosszul a teaaszi munkák a marcali tsz-ben. A 150 hektárnyi mélyszántást; ami az őszről elmaradt, elvégezték, és valamennyi méiyszántott területet — 1500 hektár — megműveltek, lezártak. A 2240 hektáros fejtrágyázás elkészült, és a kukorica vetés- teeüiet 90 százalékán az aJapnaűtragyázás is befejeződött. — Gondot okoz viszont náltaik a meszezés —mondta Németh Ferenc, termelési elnökhelyettes. — 150 vagon meszet igényeltünk, hogy savanyú homoktalajainkat egy kicsit feljavítsuk, án* ebből mostanáig csupán 42 vagon érkezett meg. Pedig ’ a meszezést legkésőbb a kukoricavetés időpontjáig be kell fejezni. A vegyszerellátásra nem panaszkodhattunk, mindent visszaigazoltak, és a vegyszerek zöme már meg is érkezett. A vetőmagokkal sincs problémánk. Alkat- részgomdunk viszont akad elég, mér’ olyan gépeknél is, mint például az MTZ-trak- torok, amelyekkel a korábbi években nein volt A Ciklo kukoricavetőgépekhez még nem érkezett meg az alkatrész, pedig elég sürgős lenne. Erre a két gépre igein nagy szükség van, azért vásároltuk, mert segítségükkel — megfelelő idő esetén — éjjel-nappali műszakokban hét-nyolc nap alatt el tudjuk veti» a kukoricát Zabot csak kis területen termesztenek — a lovak, csíkok számára —, ez már a földben van. A tavaszi árpa talaja — 21 hektár — készen áll a vetésre. Megkezdték a cukorrépa vetését is. Kukorica 750 hektárom lesz, silókukorica 300, tavas« takarmánykeverék 2«, vörös here-felül vetés pedig 21 hektáron. Most készítik elő a melegágyakat a gyepkockákat is a tsz-ben, a 63 hektáros dinnyetermesztéshez. A határszemle tanúsága szerint az ősziek közül a korai vetésűek jók, a későbbiek kicsit gyengébbek még, kiszántami viszont semmit sem keik A hosszú, kemény tél következtében a vetések általános fejlettségi szintje valamelyest gyengébb, mint a korábbi években. A repce vészelte át a legjobban a telet, szépek a táblák. A búza 40— 40 százaléka jó, illetve közepes, egyötöde gyenge. — Még egy munkát megemlítek. A rétek és a legelők tavaszi ápolását is most végeztük. Sajnos, a Balaton vízvédelme érdekében le kell vonulnunk egy háromszáz hektáros füves területKutatók a főiskolán Kibővített tanácskozást tartott a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Bizottságának Agrártudományi Szakbizottsága Kaposváron, a Mezőgazdasági Főiskolán. Dr. Horváth Miklós kandidátus, a főiskola intézetigazgat ó tanára — mint a szak- bizottság elnöke — üdvözölte a Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyei szakembereket. Az állattenyésztési és a növénytermesztési—kertészeti munkabizottságok beszámolója, évi tesrvismertelese előtt a tanácskozás résztvevői tájékoztatást kaptak dr. Guba Sándor főigazgatótól a főiskolán folyó oktatásról és kutatásról- A főiskola az egész országra kiterjedő állattenyésztési szakember- képzést újabban posztgraduális képzéssel kötötte egybe. A most megalakult tudományos-termelési együttműködési egyesülés pedig hatékonyan segíti elő a tárről, jó karban levő gyepről. Helyette más, idáig nem használt területeket kell beállítanunk, ezek ' viszont meglehetősen gyenge képességű talaj védő gyepek. A terület jelentős meliorációs munkálatokat igényel, egyik részét újra kell telepítenünk, a másikat pedig felújítjuk. ■Mindez .persze nem egy esztendőbe telik, hosszá idő keli hozzá, hogy a területet megfelelő kultúrállapotba hozzuk. Az idén 100 hektár feltörését és újratelepítését tervezzük. Igaz. kaptunk a meliorációs munkákhoz 400 ezer forint támogatást, de ez a halaszthatatlan beruházás költségeinek csak a negyedét fedezi. M. E. sulasokba tömörült nagyüzemek céljainak ■ megvalósítását. ' A beszámolók közül kiemelkedett Erőss István főiskolai adjunktus előadása a négydimenziós termelés japán módszerének haltenyésztésben bevezetett gyakorlatáról. Dr. Rozsos István, a korház sebész főorvosa arról a kutatási együttműködésről szólt, amely az akadémiai bizottság koordinálásával valósult meg. A kísérletek során a modell- áilatokon végzett gyomor- és bólműtétek tapasztalatai biztató eredményeket hoznak a gyakorlati sebészeti eljárások kidolgozásához. A tanácskozást érdekes bemutató követte. A szak- bizottsági és immkabizottsá- gí tagok megtekintették a főiskola központi laboratóriumát, a szarvasmarha-, sertés- és juhistállókat, a vágóhidat, a baromfi-, galamb- és halházatAnyám tmitoti wtsrenl Reggelente, amikor bemegy munkahelyére Kővári Ferencné, a barcsi Dráva Ipari Szövetkezet termelést irányító elnökhelyettese, hamarosan a műhelyekbe indul. Figyelmesen nézegeti a szorgalmasan varró asszonyokat, leányokat, a szakmával ismerkedő tanulókat. Némelyiküknél megáll, barátságos szavakkal tanácsot, segítséget ad. Varrónőként Rt dolgozó kislányát, Györgyit sem kerüli el. Sőt, az ő munkáját a többiekénél is kritikusabban, körültekintőbben vizs- galgatja. — Mire gondol ilyenkor? — Arra, hogy éppen negyedszázada lettem á szövetkezetben ipari tanuló, s három év múlva, 1960-ban varrónő. Akkor a nők számára igen kevés munkalehetőség volt Barcson. Szerencsére édesanyám is itt dolgozott 1952-től a szövetkezetben varrónőként. Iskola után szinte naponta bejártam hozzá, ismerkedtem munkájával, és így szerettem meg a varrást. Az ó kérésére vettek föl tanulónak, én voltam az egyetlen. Emlékszem a vizsgamunkámra: egy szép ruhát szabtam és varrtam magamnak, a vizsgabizottság tetszését is megnyerte... Itt a szövetkezetben akkor még kevés varrógép volt, főként, a kézimunkákat tanultam meg. Otthon édesanyámnak volt gépe, azon gyakoroltam, főként tőle tanultam varrni meg szabni, örülök, hogy ezt a szakmát választottam. Kislányom ruháit is en csináltam, s ma sem kell pénzt kiadná?. ha egy új ruhát akarok magamnak, megvarrom .._ Amikor végigmegy a nemrégen átadott, korszerűen, modern varrógépekkel fölszerelt üzemcsarnokon, betekint az öltözőkbe, az etterembe, megnezi a szép tanműhelyt, akkefr az is eszébe ötlik: mennyit változott, fejlődött a szövetkezet, az ott dolgozók munkakörülményé. No meg az ás, hogy ma nem kell különösebb kapcsolat. ha valaki varrónő vagy szabó akar lenni. Jelenleg hatvan fiatal tanulja náluk a szakmát. Vizsga után Valamennyiük- nek lesz jó keresetű munkalehetősége. — Mit készítettek régen, s mit napjainkban? — Méretes szabóságunk munkáját kevesen vették igénybe. Varrtunk férfiingeket, a nőknek kötényt meg egyszerűbb ruhákat, • ágyneműt Ma pedig? Női és férfi bőrkabátokat, öltönyöket, illetve kosztümöket sí- ruhat nők, férfiak, gyerekek részére, nyári es téli nadrágokat a hazai kereskedelemnek és exportra. Varrunk ágyneműt is, azt azonban bedolgozóink ' készítik otthon ___ K islányának életűt}* hasonlóan alakult, belőle szántén varrónő lett Ritkaság, hogy ebben a szakmában egy családból most war a harmadik generáció ooigo Ponyvatető az uszoda fölött Különleges, szép munkák Lehotai István üzemvezetővel együtt tizenkilencen vannak. Akik látták például a nynsegi sóstói strand különleges ívelésű, színes ponyva tetejét, nehezen hinnék el, hogy ez az esztétikailag is oly nagyszerű munka egy hajdanvolt műhelyből átalakított, cseppnyi kis üzemben készült, a kányái Március 15. Termelő- szövetkezet majorjában. Mindössze két helyiség. az egyikben előrajzolják, szabják a színes /— sárga, kék — ponyvatekercseket, a másikban az egymás mögött sorakozó gépeken varrják az asszonyok. Egyikük sem volt mester, másfél év óta mégis bámulatos mestermunkák kerülnek ki a kapanyélhez, mezei munkához szokott kezük alól. Nemcsak a kányái köny- nyűszerkezetes épületeket borító ponyvatetőket varrják itt, hanem egészen különleges, joggal mondhatni: Európában egyedülálló munkákra is vállalkoznak. — Ilyen egyedülálló és egyben az idei év legnagyobb feladata — mondta Lehotai István — a budapesti BVBC-uszoda téliesíte- se. Olyan ponyvatető megoldásra vállalKQztunkJ amellyel nemcsak az úszómedencét, hanem a tribünt is lefedjük. Ennek a tervezése még. folyik, de becslésem szerint hét-nyolcmillió forint értékű munka lesz. — Volt már ilyen különleges vállalkozásuk? — Idesorolom a sóstói uszodát — mutatja a színes fotót —. aztán hasonló érdekes és szép munka volt, újszerű . megoldásokkal a szentesi autobuszpályaud- var lefedése. U jabb színes fényképek kerülnek elő, az óvodák homlokzatához kapcsolódó, színes, vittam — narancs- sárga nap — és esővédő előtetőkről. — A megyében még nem láttunk ilyet. Az üzemvezető széttárja kezét. — Nem jött rendelés. Budapestről, Érdről viszont igen, az idei feladataink kösött nem is egy szerepel,' Hetvenöt méter hosszú, harminc méter széles ponyvaóriásokat varrnak az asz- sznnyok. Most éppen négy darab tízezres baromfiéi tetejét — Eddig tizennégy—tizenhat kányái könnyűszerkezetes rakiár lefedésére vám megrendelésünk. Természetesen ezekből tesz, ami raktárként hasznosul, lesz, ami istállóként, mivel az épületszerkezet lehetővé teszi a többirányú hasznosítást. 1980. szeptember elsején hat asszony kezdte tanulni ezt a mesterséget Az utánuk jövőket már ők tanították be a munkára. Mar az első év végén három és fél millió forint értékű munka került ki a kezük alól. Tavaly hozzávetőlegesen ennek több mint kétszerese. az idén pedig .tizenkét—tizennégy millió körüli éves termelésre számítanák. fehérre meszelt cseppnyi üzem a majorban. — de nr. érdekes megoldású, színes ponyvatetők az ország egyre több pontján hirdetik az itt dolgozó tizenkilenc ember ■mestermunkája t. V. M. zik ugyanabban a szövetke•zetben. — Mit szólt leanya elhatározásához? — örültem; jó szakma van a kezeben. Arra ösztönzőm: ne elégedjen meg ezzel, tanuljon, képezze tovább magát. Kővari Ferencné munkája mellett szakközépiskolai érettségit tett, technikusi oklevelet szerzett, dolgozott szalagvezetőként, volt művezető. Most termelést irányító elnökhelyettes. Négy- esztendeje a komra unis ták soraiba is fölvették, jelenleg pártcsoporfbizalmi. Most az esti egyetem harmadik évét végzi. Ha ezt befejezi, németül akar tanulni, hogy külföldi partnereikkel könv- nyebben szót érthessen. Évekein át tanácstagként is dolgozott. most a városi lakás- elosztó bizottság tagja. Györgyi az új csarnokban bársonynadrágokra hátsó zsebeket vart. Gyakorlott mozdulatokkal dolgozik, érződik, alaposan ismeri a szakmát. — Hogyan kezdte? — Otthon ismerkedtem meg a szabással, varrással, egészen kicsi koromban. Édesanyám tanítgalott. Kezdetben babaruhákat szabtam, varrtam. 1978-ban lettem tanuló, ma minden ruhát megcsinálok magamnak, sőt barátnőimnek is gyakran varrók szívességből egy- egy ruhát. Itt a munkahelyemen édesanyám, otthon pedig nyugdíjas nagyanyám segít, ők mutatják meg, ha valamit nem értek eléggé, vagy szerintük nem jól csinálom. Nem bántam meg, hogy példájukat követve én is ezt a szakmát választottam. Szalui László Januárban és íöbruarpan viszonylagos pangas van, aztán márciusban kilódul a jó nép — állította barátom, aki otthonosan mozog az idegen- forgalom grafikonjai között. S meg hozzátette: «erdezaem csak meg a vámfiszitviseftő- ket, hogy nem ilyenkor ke- rülinek-e az év, első nagy, igazi próbatétele elé a határátkelőhelyeken. Nem érdeklőd lein vámosoknál, tudok viszont arról, hogy a somogyi termeidsao- vetnezetekból több ^zázan utazta«, külföldre ^pbbén az időszakban. Nyilvánvaló, miért épp most kerekeditek föl, s nem nyáron vagy ősz- szél: a tavaszi munkák ilyentájt még nem igényeinek annyi emberi erőt. mint- a későbbiek, s ekkorra az is eldől, múlt évi munkájuk alapján kik érdemelték ki, hogy a téesz költségén jutalomutazásban részesüljenek A márciusi csoportos utazások résztvevőinek többségé ugyanis a munkahely anyagi támogatását élvezve is- meikedett addig soha necn látott tájakkal, emberekkel, csak. hírből hallott szokásokkal. Fdtjegyzések kerültek a kezembe nemrég: az egyik somogyi közös gazdaság külföldet járt dolgozói vetették papírra benyomásaikat az odakint ^töltött napokról. Ebből a t-éeszből márciusban, negyvenen jutottak el az NDK-ba, tízen Auszitiriába, a megyei tez-szövetsóg közreműködésével ketten mező- gazdasági kiáUítáet tekintettek meg Párizsba!», a szövetkezet elnöke pedig — az egyik hazai növénytermesztési rendszer delegacsojanrtk tagjaként — az Amerrkai / Egyesült Államokba utazott szakmai tanú imán y írtra. Hogy ez a több mint íeiszáz szövetkezeti dolgozó mát látott, miilyen élményeket szerzett — erről szólnak az említett föl jegyzések. Szép emtfcK maisad minden bizonnyal a szánkózás, a síelés az NDK-bén Obe,rhoíban, a párizsi buszozás, a vendégeskedés a bécsi Blaue Dó- nau .szántóban, és meg sok más látvány, idegenforgalmi érdekesség; s olyan tapasztalatokra is szart tetteik, amelyek munkájukban luesz- nosíthatóak. A párizsi ' út résztvevői például nem sajnáltaik a fáradságot es végi gtalpafcák a kiállítást, megnézték Európa és Amerika szinte valamennyi számottevő mezőgazdasági gépgyártó cégének erő- és rrw»n- kagépbemutatóját. Áldoztak idejükből arra is, hogy megszemlél lék a szállitóeszközö- kiet, a mezőgazdasági termékek, az »flattenvesztes. az erdő- és a vad ga-zdáilkoda» pavilonját. A szakembereknek igazi élményt jelentett mindez — amellett, hogy elmesélhetik : gyönyörködtek a panorámában, amely az EifelAorony második emeletéről eléjük tárult, jártak a Concorde téren, és ők sem hagyták ki a Louvre-t. .. Emlékeket gyűjteni igj' is 1 ellet, még ha azok nem mutathatók is be kiváncsi barátoknak. Értékük sem mérhető karát ban — „csak” hasznosíthatóságban. h. r. Telnek a tarsolyok
