Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-01 / 77. szám
Dobozolt hóvirág Zselicberkenyei vHógsiker Közelharcot vívott Patkó Bandi dédunokája korunk diszkókirályával. A 80 wattos ütközetből a pásztorbot került ki győztesen Sok mindennel próbálkozott eddig a zselicberkenyei Gombamodra Tsz, hogy nevéhez méltóan gyarapodjék. Vállalkozásainak sorozata eddig kudarcba fulladt. A névtelenségből azonban most egy csapásra a világ virágkedvelő közvéleménye érdeklődésének. középpontjába került. — Az Interfjeure Nemzetközi Virágkereskedelmi Szervezet alelnökével vadásztam — idézi a kezdetet Leleményi Elemér elnök —, és egy tő hóvirágot meglátva ő ültette a bogarat a fülembe mondván:’ miért nem exportálják Önök ezt a különösen kedves zselici fleure-t? — Tényleg, miért nem? — ezt már K eformka Katalin kertész-kémikusnak mondta Leleményi —. Még megtoldotta azzal is: — Miért nem nyílik ez egész évben? f~ Tényleg — válaszolta Katalin, és tűsarkon fordult. Egy hónap múlva az elnök asztalára helyezte titkos találmányát. — Ez az! :— ujjongott Leleményi, majd sűrű anyagi és erkölcsi kézfogasban részesítette Reíormkát. Innen már fénysebességgel peregtek az események. Mintapéldány az tnterfleure- nak, szerződés évi egymillió dobozra. tanfolyam tizenöt zselicberkenyei asszonynak, dobozok és szalagok beszerzése. — Szerénység nélkül mondhatom: óriási üzlet 1 — lelkesedik a kétszázezredik doboz után Leleményi Elemér. — Nyolcvan fönn tot '■'Unk egy doboz hóvirágért, egymillió doboznál ez évi nyolcvanmillió. Termelési költsége tízmillió. Tessék kiszámítani, mennyi a tiszta haszon! No és a hírnév ?! Reformka Katalint hiába faggatom találmányáról, szerénytelenül .mosolyog egy halom távirat és levél közepén ülve. — Ez az én titkom. Örökre. Az alkonyi udvarra kamion fordul; újabb ötvenezer doboz hóvirág indul a világ minden tájára. Én pedig a Kinizsi-lakótelep felé. Kezemben egy doboz hóvirág. Az emberi találékonyság végtelenjén töprengek. Átadták a sportcsarnokot Korábban az enyészetnek Takaros avatási ünnepségre került sor tegnap Kaposváron. Átadták a me- . gyeszéki ve ly első (és úgy hírlik, hogy utolsó sportcsarnokát) az építősnek. A megnyitón a Pénzügyminisztérium képviseletében megjelent Guba Gedeon és ott láttuk a dísztribün helyén Jutányos Aront, a nagyszerű tervezőt. A szónoki emelvényt helyettesítő hokkedli- ra állva Rézig Nándor mondott ünnepi megnyitót, aki a radiátor mellől meleg szavakkal méltatta a nap jelentőségét: — A birkatürelarn rózsát termett Somogybán — kezdte beszédét. — Nekünk húsz éve tizenötmillióért ígértek sportcsarnokot, de kihangsúlyozták:. ha lesz türelmünk, akikor rászolgálunk egy/ drágábbra is. Nos, kivártuk. Megérte. Ma miénk az ország egyik legdrágább sportcsarnoka. Hetven mii 11 ióért egyetlen megyeszékhelyen sem építettek hasonlót. Igazán nem mondhatják rólunk, hogy a sport minden területén az utolsó helyen kullogunk ... Beszédét így fejezte be: — Addig álljon fenn ez a csarnok, ameddig a százméteres síkfutás megyei csúcsa! Jobbat aligha kívánhatok. Ezután Városi Tamás vette át a kaposváriak nevében a csarnokot. Nagy taps tör» ki, amikor a zsebéDől elővett rnanik árollóval levágott egy kis darabot a nyakkendőjéből (mert szalagra már nem futotta.) Ezután ailóíogadas következett (székekre sem tellett). Volt viszont svéd asztal: fjordít- va kellett mellé állni, így nem lehetett észrevenni, hogy üres. Egy néma jelre a résztvevők elővették — és megették — hazulról hozott, újságpapírba csomagolt elemózsiájukat. Ezután kitüntetéseket adtak át. Épi Töhötöm egy Bábel tornyot kapott, mintegy jelképül. A végén látványos bemutató következett. Nagy sikert aratott az Okisz Labor válogatottja. A h ímnemű nézőknek a fehérnemű-szám tetszett a legjobban. Ezután a vasutasok fúvós ötöse következett. ök hamar feledtették a Locomotív GT-t, miután az ismert együttes hosszas megloníolás után inkább a manulai dalfesztivált választotta föllépésének helyszínéül. Volt még hangverseny, ének- és prózamondó verseny. Hiteles szemtanúk szerint végül a sportolók is porondra léphettek. Közben a szabadtéri atlétikai pályán átadtak a múltnak egv szakállas csúcsot: száz méteren megdöntötték a megyei rekordot. A hírre azonnal kiürült a sportcsarnok. ................ * H ekk és hukk... Affele közös vállalkozásnak lehet tekinteni a vidékre kiszálló újságírók riport- kőrútját. Egymásra vagyunk utalva, s ha nem tartjuk be az íratlan törvényt — hagyjuk dolgozni a másikat is! —, üres noteszfüzettel térhet haza a póruljárt és vaskos. zsíros jegyzettömbbel a másik. Letettek Vörcsögén azzal, hogy majd néhány óra múlva értem jönnek. Del volt, szólt a falu nagy harangja. Ötre beszeltük meg a viszontlátást. — Gyerekek, lehet itt ebedelni valahol a faluban? — Ű, hogyne — így a fotósunk. — A bisztróban különféle finom falatokból válogathatsz. Ezzel elváltunk. Elsőként mégsem az ebédre gondoltam... Amúgy is találkoznom kell az óvoda szakácsnőjével. Aznap épp nőm dolgozott... — Jól kezdődik — gondoltam magamban, 4 s egy másik családhoz kopogtattam be. A konyhaasztalon aranysárga keltrétes várt a sütőre, s készült a kuglóf is. — Ma ez lesz az ebédünk — mondta Juliska néni. akivel majdnem dalra fakadtunk, mert nem hiányozhat a har^ulat a kórusriporthoz. A papa meg csak a bort hajtogatta és -noszogatott, hogy igyunk is. Férfiember nem dalol csak úgy.... A keltrétes a sütőben pirult, amikor elbúcsúztunk. No, most jöhet a bisztró. A lépcsőt épp javították, keskeny padlón egyensúlyozva nyitottam ajtót. — Ha valami jót akar enni — tanácsolta a csapos —, ott a szomszédban a bolt: vegyen zsemlét, szalámit. Talán egy féldecit, ha meginna... Jó pár ház címe volt még fölírva. Mérsékelnem kellett a poharazást. Alig vártam az öt órát. Tokaji aszúval fejeztem be a faluriportot. — Remélem, ti jót ebédeltetek. Kolléganőm: — Te nagy pecás, tudod, mit ettünk? Na?... — És csak ennyit mondott: — Hekk._ Mire én: — Hukk... Istenbizony, nem viccnek szántam... NOSZTALGIABUSZ ¥ Áldozati bárány A kordivattal lépést tartva Kaposváron is indít nosztalgiabuszokat az Ibusz. A huszas éveket idéző, minden kényelmetlenséggel fölszerelt fapados kocsik fertójóránként indulnak a zálogház elől. Az első megállóhely a Fő utca‘27. szám: itt készült el 1901-ben a város első nyilvános távbeszélő-állomása. A résztvevők három percig kiabálhatnak az odahelyezett — sajno!; a mai hálózatba kapcsolt, ezért rendszerint süket — korabeli készülékbe. A Korona (Ady Endre) utcai Dietrich Különlegességüzlet helyén egy tekercs pertlicukorral kedveskednek az utasoknak. Ezt követően a Vár utcai piros lámpás ház helyét keresheti föl, akiben még buzog a nosztalgia. Meg miegymás. Gruber . valaha volt sza- • látni és hentesárudájánál a rendezők bemutatnak egy kiló mócsing nélküli karajt és egy szelet borjúhúst A mai Dózsa György és Május 1. utca sarkán álló Löbl-féle banképületben egy hamis váltót és egy száz- billió-millpengős bankót kapnak az emlékező túra vendégei, majd a szomszédos Apolló mozgóban megtekintik a Megfagyott gyermek című film plakátját. A következő állomáson a vendégek — erőnlétükhöz mérten — részt vehetnék az Arany utca öreg házainak bontási munkáiban. A program a Zokogó Majomhoz címzett cseri kricsmi helyén sörkorcsolya bemutatóval ér véget jösszecsendül két pohár” — ezzel a címmel jelent meg remek címlapfotó néhány éve egyik képes hetilapunkban. Hogy mi lett a nóta vége? Egy jámbor pesti háziasszony, a lap hűséges olvasója a címlapról döbbent rá, hogy férjeura nem csupán a háztájit műveli... Mit gondolnak. ki húzta a rövidebbet? Természetesen a fotoriporter. Az a szerencsétlen balek, akit munkára ihletett a presz- szó teraszán szerelmesen összebújó párocska látványa. Az ügyből per lett, s a fotós fizetett, aakit a katonatiszt. E sorok szerzője szeretné megőrizni büntetlen előéletét, ezért álljon itt két „sztori” — fotók és nevek nélkül. Ápolt küllemű férfi állt a kaposvári bizományi áruház „Felvétel” feliratú pultja előtt, s néhány ruhadarabot helyezett a feivevönő elé. A fotoriporter fölemeli a gépét, mire a férfiú — kezét arcához kapva, hátralép, s elvegyül a tömegben. Barátom csettemt néhányat — az úr pedig, megkönnyebbült, sóhaj kíséretében, ismét előlép. Talán csak a pörlekedést úszta meg, talán a nyújtófát is... Ki tadja? Kollégámmal madarat lehetne fogatni. — öregem, ezt megúsztam! Gyere, igyunk egy sört a pali egészségére! Az OTP-ben dolgozó ismerősöm meséi i: — Ez volt az utóbbi évek legjobb sztorija! A hölgy nagyobb kölcsönt vett föl gépkocsi vásárlásra, s meggyőzte barátját: vállaljon kezességet! A férfiú szíves- örömest vállalta ’s kockázatot. Ha tudta volna előre... A nő ugyanis hónapokig nem fizetett, s mit tehet ilyenkor az OTP? írásban kéri a kezest, hogy egyenlítse ki a számlát. Ezúttal is ezt tettük. Bár ne tettük volna! Az értesítést ugyanis — merő véletlen — a feleség találta meg a postaládában. Rögvest berohant hozzánk és szétvágott köztünk. Kiderült, hogy „kerítek vagyunk, disznók, akik falazunk a férje félrelépéseihez: csalók, rablók, a házasság megrontói.” Érdemes bízni a nők diszkréciójában? Vagy inkább higgyük el Shakes- peare-nek: „Gyarlóság, asz- szony a neved! ?” LAPZARTA ] galambpostával Ma hajnalban ismét rátelepedett a kisvárosi csend Nagyatád hupililára pingúit Széchenyi terére. Más különösebb esemény nem történt. Tegnap este viszont — meg nem erősített körökből hallottam: megindult a helyi közlekedés a Rinya-par- ti metropolisban. Autóbuszt ugyan nem találtunk, de kerékpárral. kisvállalkozásban nwnden megoldható. Telefonon nem kérhettünk poBtósatofe iektóagosttasi az illetékesektől, mivel -a po6ta ismét működött — valahoL Művelődési élétünk legnagyobb szenzációja? Megszűnt az iskolák túlzsúfoltsága — a gyerekek kirándulni mentek... (E mondattól viszont olvashatatlan a tudósítás. Szürkés galambpöttyök láthatók a pergamentekercsen... Jenő! Ezután galambpostával se kiüdj anyagot. —- Főnök.) Kicsontozták Háztályi Víz Elek kedvenc malacát a Kaposvári Húskombinátban. A nagy sikerű versenyt Borja lábszár Péter nyerte inaszakadt ikertestvérével — holtversenybe« — Urnád! Gyula bérbe ve szi a Kicsi Pendely Színházait — : részletletagadásra. Közönségcsábítóként a VI. Moderato Richardo című új magyar abszurdot mutatják be mai jelmezben és fegyverzettel Csecsemőczy Ludvig értelmezésében, teljesen szabadon. — Átértékelik a forintét a kaposvári OTP-ben. Mától kezdve — 10 000 forinton felül — kamatmentesen lehet betétet elhelyezni a Dózsa utcai fiók széfjében. — Két terv közül a harmadik. Évekig tartó előkészítés után a megyei könyvtár bővítése és a pedagógiai könyvtár megépítése közül egyik sem valósul meg a VI. ötéves tervben. Az illetékesek hasonló elképzeléseken törik a fejüket. Divat — 1982 — Alkalmatlannak mind sítette és elbocsátotta egy osztályvezető a helyettesét. A bíróság — tanúkihallgatás mellőzésével — hely- * benhagyta az ítéletet. A helyettesnek, állítólag, volt önálló véleménye és értette a szakmát. — Felújítják a rokka nt- lélepi vasúti átjárót. Az eddigi sorompókat. beton támfalakkal cserélik ki, amelyeket ezután nem kell leengedni és 15 percen túl is zárva tartani, ha jön a vonat. — Mély részvét mellett hántolták él tegnap délután a kaposvári Malom-árkot. A búcsuziatót Patkanv Ede Csatorna-közi lakóbizottsági elnök, a Poshadt Bekanvál Szövetség főtitkára mondta. — Kiesett a csapat — több játékost szigorú lakta- nyatogságra ítéltek. A keret tagjai még egy évig kosárban hordhatják a szenet, ha tényleges idejük 'letöltése után négy év továbbszolgá- latot aláírnak. — Ma adják át a Majas 1. utcai .Dorottya-házbán a megyeszek'nely első turista- szállóját és idegenforgalmi központját. A ház volt lakói — megunva a várakozást — önkéntes szocialista brigádot alkotva a zseiici rengetegbe vonultak kunyhókat épi leni. — Kiadta magát a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat egy építőipari szövetkezetnek. Három kisméretű szobájának részleges felújítása másfél, hónapja varat magára. Telefonügyeiét a szomszédban. ÁPRILISI A ki ZIK c Z Legújabb HÍREK S LEGNAGYOBB VILÁGBÓL
